Nemzet, 1891. november (10. évfolyam, 3295-3324. szám)
1891-11-21 / 3315. szám
BjaaaoigzTÖsS®: l*it#DoiÍ8S-t8re, Athenaeum-ép filet, I. emelet. X lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK így mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenseum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) 3315. 1320.1 szám. Reggeli kiadás: mjji-'i. rr i ■agtaear»'i hu i - „ Budapest* 1891. Szombat, november 21. Verenciek-tere!*AthenBec&?iipuiet, roYula. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .......................... 2 fr 8 hónapra 6 * 6 hónapra .......................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Ara 6 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) X? évi folyam. Bécs, nov. 20. Amilyen a tiz évi működése, olyan a jubileuma Kálnoky grófnak. Zajtalan, feltűnést kerülő. De azért nem kevésbé megérdemlett az elismerés, mely irányában nyilvánul, mert olyan hasznos és eredményes volt működése, hogy lehetetlen elfogulatlan bírálónak ezt tőle megtagadni. Pedig a feladat, melyre vállalkozott sem könynyű, sem hálás nem volt. Andrássy Gyula gr. sikeres politikája a monarkiának új állást teremtett, úgy nyugat-Európában, mint a Keleten. A régi passzív, konzervatív politika egyszerre megváltozott, akcióra és reformra törekedett, hogy megszüntesse az európai békét folyton fenyegető keleti állapotokat; itt, a szabadon fejlődő kis államok saját érdekeiben keresvén a béke biztosabb garancziáját és monarkiánk valóban konzervatív és békés érdekeinek ha nem is szövetségeseit, de barátait. De mig Andrássy Gyula gróf csak megindította és nagy körvonalaiban megadta az uj irányt és annak alapjait, kereteit, addig utódainak a nagy vonásokat és kereteket, a mindennapi élet feladatai között kellett kiegészíteniük, illetőleg érvényesíteniök. Haymerle rövid két év alatt sok külső veszélyt hárított el és sok belső nehézséget győzött le, de sem ideje, sem alkalma nem volt elegendő arra, hogy az új helyzetet konzolidálja; nem főleg azért, mert több idő kellett ahoz, hogy az új nemzetközi tényezők, melyeket Andrássy Gyula grófnak úgyszólván kezdeményezésére teremtett Európa, a monarchiánkhoz csatolt megszállott tartományok, Románia, Szerbia és Bulgária tisztába jöjjenek az uj viszonyok által reájuk háramló szereppel és ennek betöltésére szenteljék egész erejüket. Sőt most sem mondhatjuk ezt mindenikről, mert csak a megszállott tartományokban és egy idő óta Bulgáriában van az az egyenes irány, jó adminisztráció és helyes politika által érvényesítve, mely az új helyzetből származik és a békés haladásnak, valamint a béke biztosítékának követelménye; de még ezekben is, sok éven át, részben zendülés, részben bizonytalanság, részben kormányrendszerváltozás (és pedig D algáriaTban ugyancsak erőszakos módon) nagy fennakadásokat, zavarokat okoztak a fejlődésben. Úgy, hogy ezek is csak Kálnoky gróf külügyminiszterségének jó előhaladt stádiumában és csak egy pár év óta vannak zavartalanul azon az utón, mely e formáczióknak már Andrássy gr. politikájában ki volt jelölve; de már Szerbia épen az utóbbi években eltérést mutat ettől és ellenállást azzal szemben. Hogy ebben mi része van a belpolitikai izgalmaknak és hibáknak , a külső izgatásnak, azt nehéz meghatározni; de az bizonyos, hogy monarkiánk és az európai béke az a támasza, melyet Andrássy gr. Románia után másodsorban Szerbiában keresett; most átment Bulgáriára, sőt Romániára nézve is a bizonytalanság (talán nem : megbízhatlanság) több jelei mutatkoztak. Mindezzel szemben a hatalmak és különösen Oroszország magatartása, ennek több ízben megkezdett akciója elég dolgot adott a külügyminiszternek, mert minden léptennyomon ki volt téve annak, hogy vagy nyugati szövetségeseinek tetszését, vagy Oroszország háborúját, vagy a kitűzött politika czélját és érdekeink érvényesítését veszélyezteti. Mert nagy és fényes dolog volt Andrássy gr. koncepcziója, de az egyúttal egy erős akció minden veszélyével és áldozatával volt összekötve, azonban a koncepcziót megvédeni, a mindennapi nehézségek közepette egy évtizeden keresztül, békés uton és eszközökkel érvényesíteni, mindig jobban kifejteni és konszolidálni, a tényezők változása közepette keresztül vezetni, szintén nagy feladat és ennek Kálnoky dr. úgy felelt meg, hogy a fentebbi hármas czélt is biztosítá, mert most szövetségeseink többen vannak, és minden érdekeikben, czéljaikban tisztábban, közelebb állnak egymáshoz, még a Balkán tekintetében is. Oroszország folyton elégületlenkedett ugyan, sőt az ő érdekében több kísérlet is történt, a Balkán felforgatására, de folyton kisebb eredménynyel, illetőleg hatással és mindig nagyobb csalódással. Minthogy pedig az ürügy a beavatkozásra mindenütt folyton kevesebb lett, a lojalitás minden szabálya napról-napra szigorúbban tilta el Oroszországot az erőszakos beavatkozástól, holott ha a korábbi kísérletek alkalmával külügyminiszterünk, akár túlságos szigorral, akár túlságos engedékenységgel provokálja vagy lehetővé teszi az akciót Oroszország részéről, a mostani eredmények kockáztatásával lett volna háborúnk. Most a viszonyok a Balkánon úgy fejlődnek, amint érdekeinknek megfelelnek, még eddig, háború nélkül. És e mellett, anyagi érdekeink úgy a Balkánon jobban érvényesülnek, mint nyugaton a kereskedelmi szerződések által sokkal tervszerűbben és nagyobb mértékben vétetnek tekintetbe, mint eddig. SJQ mumazonaitai a munka es JkamoKv gr. megpróbáltatása folyton tart és azt hiszszük, hogy épen napjainkban van ennek legnagyobb mértékben kitéve, mert a béke biztosítékai — pozitive a szövetségben, negatíve Oroszország anyagi bajaiban és a Balkáni félsziget békeszeretőbb állapotában megvannak, sőt erősödtek ugyan, de a fegyverkezés előhaladása és némely törekvés sikertelensége, valamint a pánszláv izgatások folytonossága elég nyugtalanságot okoz, elég gyúanyagot halmoz föl; főleg mivel — úgy látszik — egyúttal a börzespekulácziók is a dologba elegyednek és fentartják, fokozzák az aggodalmakat, nyugtalanságot oly mértékben, mintha kikerülhetetlen komoly veszélyek fenyegetnének. Ezt a gyanút és hitet oszlatta el nagy mértékben Kálnoky dr. az utóbbi napokban és ezzel a közvéleménynek, valamint a diplomácziának bizonyára jó szolgálatokat tett. De azért még sokat kell tenni arra, hogy megnyugodjanak a kedélyek és még többet arra, hogy monarkiánk nemzetközi állása és érdekei tovább is érvényesüljenek. A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság f. hó 24-én és f. hó 25-én nyilvános ülést tart. Tárgy : A tengerészeti és pénzügyi albizottság jelentése. A NEMZET TÁRCZÁJA. November 19. A Mikszáth-féle almanach. Kalendárium-irodalmunk arisztokrácziája is mutatkozik már a piaczon. A tömeg már rég ott van, folyik a vásár vígan, beszerzi könyvtárát mihamar a magyar. A Singer-Wolfner-Mikszáthféle almanach előkelő, kaczér késlekedéssel ma lépett a közönség elé. Igen jól fésült, szép piros ruhás, aranyos, czifra könyvecske. Külső szemrevalóságán kívül belső tartalma is igen elmés és szeretetreméltó. Hogyne, hiszen az aktív irodalom egész sereg jobbfajta munkája hozzájárult egy-egy ügyes, csinos dolgozattal az 1892-iki almanachhoz is, mely minden valószínűség szerint csak olyan kapós lesz, mint húgai valának az előző években. De, ha mindent jól megfontolunk, lehetetlen be nem látnunk, hogy az almanach voltaképen csak arra való, hogy Mikszáth Kálmánnak legyen minden évben mihez előszót írni. Mert kitűnő Mikszáth rajzírónak, jeles, mint novellista és szép reményekre jogosít regénykísérleteivel, — de mint előszóbó valóban nagy. A magyar közönség már a tavalyi almanach elolvasása után rögtön azon spekulált, hát esztendőre mi lesz az előszó ? Mert Mikszáth írja már az előszavakat az első almanach megteremtése óta s még soha sem irt két egyformát. Évről-évre egyre uj és uj ravasz leleménynyel uj módjára bukkan az előszó írásnak. Az idei előszó megint valami uj, valami »nie dagenesen.« Kritikai elmefuttatás a magyar elbeszélő irodalom felett. •— Ítéletében van annyi komoly igazság, mint akármelyik pedáns kritikában, elmésség azonban még ennél is több van benne. A zseniális előszó így hangzik: »Nemrégen, de még I. Tisza alatt egyszer a szabadelvű klubban, elszólit a tarokktól »egy perezre« Ivánka Imre. (Kár azért az időért.) Átadtam a kártyámat Dániel Gábornak, mindjárt meg is bukott a nyakamra egy kettest. — Parancsolj, kegyelmes uram. — Egy szívességre kérlek A trónörökös, Károly Lajos, magyar könyveket kíván olvasni. Válogass össze számára 10 darabot! — Csak? — Természetesen egyelőre. Ezekből kell megkapnia a kedvet a többiekhez. — Az igaz! No majd kiválogatom, de milyenek legyenek körülbelöl ? A kegyelmes úr egy levelet húzott ki a zsebéből : — Itt van az instrukczió. Elbeszélő művek legyenek, könnyed, mulattató olvasmány, de mégis melyből a magyar nép szokásait, kedélyét, modorát, észjárását meg lehessen ismerni, úgy amint a valóságban vannak, túlzások nélkül. — Meglesz, de tudnom kell, hogy a leendő király mit olvasott már eddig ? — Eddig csak az Arany »Toldiját« és mondhatom tetszett neki. — A többivel is meg lesz elégedve. — Ez tehát el van intézve — szólt Ivánka és visszaeresztett a tarokkhoz. Másnap reggel mindjárt eszembe jutott. Adjatok kérlek egy plajbászt, hadd csináljam meg a lajstromot! De mintha gúzsba kötötték volna a memóriámat, sehogy sem tud mozdulni, csak morzsolgatom, szorítom a czeruzát, de nem jut eszembe alkalmas könyv. Nosza, átszaladok az elbeszélő írókra, hátha így inkább boldogulnék. A termőfákról eszembe jutnak a gyümölcseik. Még pedig kezdem a tiszteletre méltó nagyapákon. Ott fénylik a Kemény Zsigmond alakja. Nagy, de nehézkes is. Azon felül filozofál. S mit keresne a filozófia a magas régiókban! Itt van Jósika. Az az csak volt! Ah ! milyen avasszag! Hagyjuk el az öreget. Itt volna Eötvös József, de a »Falu jegyzője« már tempi passati. Mint egy középkori király, úgy lép ki Jókai, egy egész tábor van mögötte. Beláthatatlan bandérium a regényeiből. Lássuk csak, mit lehetne elküldeni a főherczegnek ? A kritika és a közönség az »Uj földesur«-at tartja a legjobbnak és méltán, magyar zamat, magyar élet s Pegazusa sem szaladt át ezúttal legelni a »lehetetlenség« nevű buja rétre. Tán béka volt a lábán. Béke, de aranyból. Fölírtam tehát az első helyre: Jókai Mór: Az uj földesur. Egy már van. Menjünk szaporán a többi után! Mézbe van mártva ennek az Abonyi Lajosnak is a tolla s fogván a czeruzát beírtam másodikul : Abonyi Lajos : A mi nótáink. E közben eszembe jutott, hogy nem fogom-e Jókait rossz hírbe keverni az udvarnál, ha az »Uj földesurat« a Bach-világ persiflage-ját segítem fel Bécsbe ? Ejh, legyünk jószivüek, kegyelem Jókainak! Kitörültem az »Uj földesurat« s megint nem maradt, csak egy könyvem az »A mi nótáink«. Hanem hiszen majd mindjárt kerítek én ahhoz társakat. Gömbölyűen pöndörödnek Porzónk »Tárczalevelei«. Árgusnak száz szeme volt, Ágainak százegy van a jellemzőt meglátni, de mit ér, ha könyve bár mint csöpög is a magyar zamattól, nem felel meg ennek a czélnak; tájképeket, városrészeket, külső országi úti benyomásokat ír le; itt van Tóth Béla kötete, de ebből csak a törököket szeretné meg a trónörökös és Tóth Bélát. Szegény Balázs Sándor is hagyott valamit. Gyönyörű két beszélygyűjteményt, de miféle embereket ír le ? Jámbor budai nyárspolgárokat, a milyeneket Bécsben is láthat ő fensége. Epébe mártott pennájú Tolnáink pediglen oly cselszövő gazemberekkel népesíti meg könyveit, hogy, ha azokból ismeri meg a magyarokat a trónörökös, talán el sem vállalja az országot . . . Sipulusz tárczái elevenek, mulattatok, de ő karrikatúrákat ád. Sebők az én kedvenczem, gyönyörűen gyügyögteti rajzaiban a gyermekeket — de a trónörökös nem pesztonkát keres. Hej Vas Gereben! Persze, hogy Vas Gereben volna jó, ha most élne, ha most írna. De ő a régi magyar viszonyokat festi. S minek nézegesse azt meg Károly Lajos, amit I. Ferencznek kellett volna meglátni ? Végre mintha valami nagy hal akad az ember horgára, élénken felkiáltok: Hohó! A »Gyalogösvény« Baksaytól! Sorozzuk be hamar a »Gyalogösvényt« ! És beírtam a Gyalogösvényt«. De eközben eszembe jutott, hogy az Abonyi: »A mi nótáinkban« csupa szemenszedett rablók szerepelnek, pedig a betyár-romantikával már úgyis túlságosan szaturáltuk a világot. Kitörültem tehát »A mi nótáinkat« is, megint ott voltam az elején, megint csak egy könyvem maradt. Meg vagyok-e átkozva, vagy mi ez ? Soha sem bírok tovább jutni egy könyvnél. Csak nem kell mindjárt elcsüggedni, biztattam magamat. Türelem, türelem, menjünk tovább! A Radnay Károly legújabb könyvét is elküldhetnék, ha nem volna tele forradalmi reminiszcencziákkal. Csillogó-pattogó szikrákat szór a Bródy Sándor tüzes vénája, de ő a lélektani problémákra vetette magát; az ő emberei nem isznak, nem esznek, nem kártyáznak, nem politizálnak, adót nem fizetnek, hanem végtelenül érdekesen tépelődnek. (Pedig az adófizetés gondjai Magyarországon legalább is foglalkoztatják annyira az elméket, mint a szerelem.) Nem megy e lajstromcsinálás sehogy sem ... Eszem lázasan nyargal végig szerzőkön és könyveiken. Bársony István szépen írja le a természetét, a madarakat, a fákat, de én istenem a fákban (még ha hazaárulónak tart is a baloldal) szembetűnő hasonlatosság van, teszem azt az osztrák cserfa és a magyar cserfa között. Kazár Emil okos, magvas író, de az emberek belső világát rajzolja. Elléptetgetem magam előtt a saját rajkóimat is. Szeretném őket szépítgetni, de az udvarhoz ők sem valók. Egyszerű kalamárisból születtek, egyszerű sorsra. Csak menjetek ti a magatok lábán gyerekek, a kicsiny falusi házakba, már a mélyítek t. i. itt nem reked a könyvárusok kosztosai, a künnlakók az antikváriusok , és a benlakók, az egerek számára. Már-már kétségbe kezdtem esni. S először villant meg a szívemben az a vágy, hogy bárcsak készen lenne már a Gyulai Pál »Romhányija«, hátha azt el lehetne küldeni. (Bocsássatok meg barátim, de ilyen állapotban fűhöz-fához kapkod az ember.) Végre is, be kell vallanom, nem bírtam összehozni többet öt könyvnél, (abból is három a Jókaié, egy a Baksayé, az ötödiket képzelje mindenki a magáénak) Ivánka Imre rámförmedt: — Hát a többi öt hol van ? — A többi öt még nincs megírva. — Az lehetetlen! Hát olyan szegény az irodalom ? — Nem szegény az, hanem az olvasó személyiség olyan, hogy nem minden alkalmas neki. — De tiz könyvet mégis csak összeszedhettél volna egy főherczegnek is ? — Az épen annyira nehéz, mintha valaki tiz főherczeget akarna összeszedni egy könyvnek. — De mi ennek az oka? — Egyszerűen az — nyugtatom meg a kegyelmes urat, akit teljesen elszomorított ez az irodalmi állapot — hogy a mi íróink inkább a fiatalságnak dolgoznak. A véletlen úgy akarta, hogy nem sok idő múlva ez eset után, megszólít a képviselőház folyosóján Szögyényi-Marich László, a király melletti miniszter, hogy leányainak válogassak össze egy csomó magyar olvasmányt. — A leányaim — mondá — Bécsben lakván, azt szeretném, hogy legalább lelkük ne nélkülözze ott sem a magyar levegőt, hadd táruljon eléjük a magyar leányok életvilága a könyvekből. Mit éreznek, hogy játszanak, mi dobogtatja meg kis szíveiket. Egy szóval jó magyar könyveket kérek. Megígértem, hogy összeállítom ezt a lajstromot is, de éppen úgy jártam vele, mint az előbbivel. Kerestem, de alig találtam valamit. A miniszter, ha jól emlékszem, szintén azt mondá: — Hát ilyen szegény az irodalom ? Én pedig megnyugtattam a minisztert: — Azért van az, kegyelmes uram, hogy a mi íróink inkább az idősek számára dolgoznak. Akár hiszitek, akár nem, nyomasztólag hatott reám ez a két esetem, mert lehetetlen le nem vonni belőle a konzekvencziákat magamra nézve is, hogy kinek írok én, ha se a fiatalságnak, se az öreg uraknak nem jók a könyveim, ha még arra se valók, hogy a magyar életet meg lehessen belőlük látni ? De én már nem tanulok meg másképpti is, tisztelt írótársaim, akik már benne vagytok a különböző vágányokban, azt hiszem körülbelül ilyenek maradtok (maradjatok is, nem kívánom én senkitől, hogy az én kedvemért változzék meg), hanem az utánunk jövő tehetségek, ha szemük ügyébe esik ez a gyakorlati életből vett esetem, melyet olyan lelkiismeretesen szúrok a köny elé, mintha valami czölöpöt vernék le a falu szélén, amin rajta van az útmutató tábla is, álljanak meg itten. Különösen pedig azok a vándorok, kik a külföldi irodalomra utaznak, hogy azon meghizlalva a lelküket, annak a mintájára írjanak sikerült és nem sikerült másolatokat. Ezeket szeretném, hogy e czölöpnél álljanak meg és ne is mozduljanak odább.« Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva, Belföld, Budapest,nov. 20. (A kereskedelmi miniszter Bécsben.) A »Bud. Corr.« jelenti Bécsből. Baross Gábor kereskedelmi miniszter ittléte összefüggésben áll a Németországgal, Olaszországgal és a Svájczczal kötendő kereskedelmi szerződések befejezésével; a miniszter néhány napig Bécsben fog időzni. Budapest, nov. 20. (Pártgyűlések.) Az országgyűlési függetlenségi és 48-as kör elhatározta, hogy Budapesten, Debreczenben, Szombathelyen, Kaposvárott, Székesfehérvárott, Szegeden, esetleg Aradon, Kassán országrészi, illetve megyei gyűléseket tart, a pártkör kiküldötteinek résztvételével. A delegácziók. A magyar delegáczió hadügyi albizottságának ülése. Bécs, nov. 20. Tisza Lajos gróf az ülést megnyitván. (Lásd esti lapunkat. A szerk.) a 14-ik különbözetnél Bolgár megjegyzi, hogy a múlt évben felhozottak nyomán e tételt a rendkivüli költségvetésbe kellene áttenni. — Wahrmann ezt önámitásnak tartaná- A tételt megszavazza. — Az elnök kifejti, hogy e tétel a delegáczió sürgetésére tétetett át a rendkívüli költségvetésből a rendesbe. — Hegedűs a tételt a rendes költségvetésben tartja meghagyandónak. — Beöthy szerint a kiadás természete olyan, hogy azt a rendkívüliek közé kell sorozni. — Pulszky elismeri, hogy a felvetett összeg az összes kincstári épületek fentartására túl magasnak nem mondható; utal azonban arra, hogy az ellenőrzést teljes szigorral kell végrehajtani. ^aszárnyaépítésektől várható. — Elnök szerint a fögámok tiszffffv'á' Vknfrffimn4Z összegek a rendes költségvetésbe valók. — Blaschek ezredes részletes felvilágositást ad a 16. czimnek 1876. óta történt növekedéséről s kifejti, miért teendő a tétel ordinariumba. A tétel elfogadtatik. A 15. tétel Rakovszky előadó felvilágositása után megszavaztatik. A 16. tételnél Beöthy a nyugdijakat a költségvetés legkritikusabb pontjának tartja. A nyugdíjazások nagyságában bizonyos pontig a militarizmus jelenségeit látja. A tényleges állományú tábornokok száma 186, aktív törzstiszt 181, ezzel szemben nyugdíjazott tábornok 835, a honvédségnél 18, várakozási illetékkel 73, összesen 447 nyugdíjas tábornok áll 186 aktívval szemben és mintegy 2400 nyugdíjazott törzstiszt 1281 aktív törzstiszttel szemben. Ebből azt következteti, hogy teljesen szolgálatképes egyének is nyugdíjaztatnak. A nyugdíjazásoknál nagyobb körültekintést kíván. Felhívja a felhozottakra a hadügyminiszter figyelmét.— Bauer K. hadügyminiszter kijelenti, hogy ellátási törvényünk szerint tisztek, kik 60-ik életévüket túlhaladták, vagy 40-ik tényleges szolgálati évüket befejezték,nyugdíjaztatásukat kérhetik.Más nyugdíjazások csak a megelőzött felülvizsgálat alapján történhetnek. A nyugdíjasok száma ez után önmagától nyer rendezést. Hogy az ellátási törvény említett határozatával valami nagyon bőven nem élnek, kitűnik onnan, hogy számos tiszt van tényleges szolgálatban, ki negyven éven túl szolgál, illetőleg 60 évnél idősebb. Ezen felül némely nyugdíjasnál, akit az ember még szolgálatképesnek tart, gyakran tévedésbe ejt az arczszin. Kifejti, hogy 1875. óta az előző évvel szemben a nyugdíjasok száma 195-el apadt; daczára ennek a nyugdíjak emelkedtek, mert a régebbi nyugdíjasok kisebb nyugdíjakat élveztek, míg a még élők az új ellátási törvény szerint járó nagyobb nyugdíjakat élvezik.— Bolgár kérdi, hogy a kölcsönös áthelyezéseknél a honvédséghez és viszont a nyugdijak miként lesznek az illető tárczákra nézve felszámítva. — Fejérváry b. honvédelmi miniszter megadja a felvilágosításokat, melyek szerint az ügy véglegesen szabályozva van. A 17. 18. 19. tételnél Hegedűs a szűkebb bizottság előadója a rendes költségvetés 22. 23. 24. czímét illetőleg előterjeszti az élelmezési bizottság jelentését. — Münnich kérdést intéz a könynyebb lábbeli felszerelésre vonatkozó kísérletek eredményeit illetőleg. — Bauer b. hadügyminiszter előadja, hogy annak idején a legénységet csizmákkal látták el, de ez nem bizonyult jónak. A csizmaszárak nem feszülnek a lábhoz s a beomlott vizet csak úgy lehet eltávolitani, ha a csizmát lehúzzák. Mihelyt a csizmát más bőrrel borítják, a szárak megrövidülnek és a csizmák ez által, eltekintve, hogy a magyar gyalogságnál a katonát disztelenítik, használatlanná válnak. A tapasztalat azt tanítja, hogy a lovasnak legczélszerűbb a csizma s a gyalogosnak a bakancs. A bakancs a legjobb kiállítású a hadügyminisztérium által megvizsgált minták között. A bakancsok nagyság szerint 22 osztályba vannak sorozva és minden legényre nézve evidencziában tartják, hogy mily nagyságú bakancs illik a lábára, ami nagyon megkönnyíti azt, hogy minden egyes ember oly bakancsot kapjon, amilyen neki való. Ezen kívül minden ember el van látva egy pár bőrből és kenderszövetből készült könnyű bakancsosat, mely lehetővé teszi a menetelést, ha lábán kisebb sérülés van is, mi által a lehető legalacsonyabbra szoríttatik azok száma, kik a menetelésben kidőlnek. Arra a kérdésre, hogy behozzák-e a gyakorletett,hogy_Azt.kisérletmények közt bizonyult használhatónak, arról tehát, hogy az opánka átalánosan behozassák, szó sem lehet. Erre az albizottság a tételt elfogadta. A 20. tételnél Rakovszky előadó a beszállásolási törvény káros következményeire utal, de a tételt elfogadásra ajánlja. — Hegedűs sajnálatát fejezi ki, hogy a törvény tavaly nem volt megváltoztatható. E czimen a költségek 4 millióról tízre emelkedtek. — Fejérváry miniszter konstatálja, hogy az emelkedés nem oly tetemes, bár elég tekintélyes összegre rúg. Kilátásba helyezi, hogy a törvény megváltoztatása iránt legkésőbb 1893-ig előterjesztés fog történni. — Beöthy hangsúlyozza, hogy 1886-ban is megígérte a törvényváltoztatás beterjesztését. A jelentésbe be akarja venni az erre vonatkozó sürgetést. — Rakovszky felvilágosításai után Wekerle pénzügyminiszter szintén aggasztó jelenségnek tartja az emelkedést, de ezzel részben megszűnt a természeti beszállásolás terhe. — Wahrmann anomáliákat tapasztal a bécsi lakbéreknél, melyek csökkentek, de a katonáknál emelkedtek. — Rückenzahn osztálytanácsos megadja a felvilágosításokat a szálláspénzek emelkedését illetőleg. A lakásviszonyok megállapítására kiküldött bizottságok a Ringstrassén levő lakások béreit teljesen mellőzték a számításnál. A belvárosban levő házak csakis az altábornagytól fölfelé vétettek figyelembe. A bérszámításnál csak a tényleg lakott szállások vétettek figyelembe s kitűnik, hogy Bécsben a házbér nem csökkent. — Pulszky a kaszárnyákra vonatkozólag katonai részről támasztott követelményeket túlcsigázottnak tartja. Utal a lovaskaszárnyákra a férőhelyek szempontjából támasztott rendkívüli igényekre. Az Új épület kérdése is szorosan összefügg ezekkel a túlhajtott igényekkel. Elérkezettnek tartja az időt, amelyben a hadügyi kormányzatnak e szempontból is számolnia kell a viszonyokkal. Szükségesnek tartja, hogy a jelentésben utalás történjék arra, hogy az elhelyezésre vonatkozó igények a viszonyokhoz alkalmaztassanak. Az albizottság elhatározza, hogy a jelentésbe felvetessék, hogy a beszállásolási törvény megfelelő módosítását szükségesnek tartja. — Zichy Henrik kérdi, hogy módosítás esetén mi történik azokkal, akik az eddigi törvény alapján kaszárnyákat építettek. — Fejérváry b. honvédelmi miniszter feleli, hogy a módosítás által az eddig szerzett jogok nem fognak megsértetni. A 21-ik tétel elfogadtatik s ezzel a bizottság a rendes költségvetés czimének tárgyalására tért át. Beöthy a katonai büntető eljárás reformja tekintetében intéz kérdést a hadügyminiszterhez. Bauer K. hadügyminiszter kifejti, hogy a polgári eljárás modern elvei nagyon nehezen egyeztethetők össze a katonai érdekekkel nevezetesen akkor, ha a katona háborúban van. A katonai büntető eljárás revíziójára vonatkozólag az érdekelt minisztériumok között ismételten voltak tárgyalások , amelyeken a lényegesebb pontokra nézve megegyezés éretett el. Még néhány kényes kérdés maradt függőben, amelyek fölött decemberben bizottsági tárgyalások indulnak meg. A miniszter óhajtja, hogy e kérdés kielégítő megoldás elé vezettessék. Mindazonáltal, tekintettel az ügy nehézségére, türelmet kénytelen kérni. — Beöthy nem akarja a fegyelem lazítását előmozdítani, de sürgetendőnek tartja az ügyet. Eczim, valamint a 6. czim elfogadtatott. A 7. czimnél Rakovszky előadó ismerteti a részleteket. — Szalay Ödön kérdést intéz a tényleges szolgálati idő leszállítása és a két évi tényleges szolgálat iránt. D• e tekintetben Németországban tesznek, de be akarja várni az ott mutatkozó eredményeket, mielőtt lépéseket tenne. A német viszonyok sokkal kedvezőbbek, ami indokát a tényleges szolgálat magasabb létszámában, továbbá az alaposan és jól kiképzett altisztikarban s a hosszabb ideig szolgált altisztek jobb ellátásában lelt. A miniszter tanulmányokat létetett a két évi szolgálati idő behozatala tárgyában, amelyek eredményei a következő követelményekkel foglalhatók össze. Először bőségesen gondoskodni kell altiszti iskolákról, másodszor jóval feljebb kell emelni a hosszabb ideig szolgáló altisztek segélyezését , harmadszor gondoskodni kell arról, hogy kiszolgált altisztek könnyen legyenek alkalmazhatók polgári állásokra. Kikerülhetlen továbbá a két évi szolgálati kötelezettség esetleges életbeléptetésénél a tényleges szolgálat