Nemzet, 1891. december (10. évfolyam, 3325-3354. szám)
1891-12-03 / 3327. szám
Szécsen Antal gróf a honvédség esküjére nézve elmondottakkal szemben hangsúlyozza, hogy reméli, hogy a magyar honvédség hazafisága, a kormány iránti hűsége, valamint az alkotmányos viszonyoknak rendes keretekben való fejlődése minden veszélyt, r ' ο ’■*’ T~" hátrányosan véve ebben veszély létezik, e tekintetben az európai politikai világ tekintélyeinek nagy részére hivatkozhatik. (Mozgás.) Pulszky Ágost: Azt a kérdést, melyet előtte szóló vetett fel, a törvényhozás már eldöntötte, midőn Andrássy gróf kijelentette, hogy ez esetben az alkotmányra való eskü feleslegessé vált, mivel maga a király is letevén az alkotmányra az esküt, a király iránti engedelmességre való esküben az alkotmányra való eskü is benn van (Úgy van!), ezért a magyar országgyűlésnek sem pártjai, sem többsége, sem pedig kormánya sohasem lépett arra az álláspontra, melyet Szécsen foglal el. (Élénk helyeslés.) A határozati javaslatnak premisszióval egyetért, de a következtetésekkel nem. Az ország többsége is át van hatva attól a hittől, hogy a a hadsereg kiképzésében a monarkia különböző államaiban megfelelő szellemnek kell érvényre jutni, mert e szellem egységéből fejlődik az a szellem, melynek a hadsereget el kell töltenie. (Helyeslés.) Az eddigi állapottal szemben kétségtelen a haladás, mert ma már több magyar van a hadseregben. Alapítványok létettek közös intézetekben Magyarország részéről, a honvédség és hadsereg tiszti elemei közt úgyszólván vérkeringés állott be. A tartalékosok aktiválásával is jelentékeny magyar elem jut a hadseregbe. Idővel, ha pénzügyeink engedik, a képzőintézetek is szaporíttatnak, de e pillanatban tovább mennünk nem lehet. Az albizottság javaslata kimondja, hogy ha új akadémiára szükség lesz, az Magyarországon állítandó fel s ennek elfogadását ajánlja. Barkossy, ezredes : Legyen szabad mindenek előtt Beöthy Ákos t. bizottsági tag úrnak egy téves kijelentését helyreigazítanom. Ő ugyanis hivatkozott arra, hogy a képző intézetek növendékei nem tesznek esküt, tehát e képzőintézetek a közös hadseregnek nem is kiegészítő részei, hanem mintegy annak keretén kívül állanak. Ez tévedés, mert a közös hadsereg képzőintézetei, mint a budgetből is kivehető igenis annak keretébe tartoznak, tanárai a közös hadsereg parancsnokai. Az egész intézet katonai fegyelem alatt áll az a kivétel, hogy ők nem katonai, hanem iskolai fegyelem alatt állanak. Ami a harmadik akadémia felállítását illeti, arra nézve a hadügyminiszter nevében van szerencsém kijelenteni, hogy egyelőre a fennálló bécsújhelyi akadémia jelenleg ott megállapított létszámmal teljesen elegendő a jelentkező aspiránsok felvételére, ha pedig egyszer szüksége mutatkoznék annak, hogy egy harmadik akadémia Budapesten felállíttassék, az semmi esetre sem volna máskép tervezhető és életbe léptethető, mint tökéletesen azonos módon a Bécsújhelyen fennálló akadémiával, német tannyelvvel és egészen azonos tantervvel. Bolgár Ferencz nem épületet kíván, hanem hogy a magyar elem a felsőbb katonai állásokban tért foglaljon. Mikor a harmadik akadémiáról van szó, senki nem gondol másra, mint magyarnyelvű akadémiára. Nem akar kétféle nevelést, csak azt, hogy a magyar ifjak magyarul tanulják azt, amit most németül tanulnak. Ez a közös hadsereg érdekeivel nem ellenkezik. Cáfolja Pulszky állítását, mintha a honvédség és a közös hadsereg között újabban nagyobb összeköttetés létesült volna, mert csak egy tábornok és két ezredes tétetett át, a magyar akadémia felállítására ő a mai időpontot tartja a legalkalmasabbnak, mert a bécsújhelyinek kibővítése nem felel meg annak, hogy minél nagyobb legyen a tudományosan képzett tisztek száma. Ajánlja, hogy a hadügyminiszter ragadja meg az alkalmat a harmadik akadémia felállítására. Pártolja Beöthy javaslatát. Ábrányi Kornél kijelenti, hogy Beöthy határozati javaslatához hozzájárul és a maga részéről a második határozathoz egy újabb javaslatot indítványoz, éspedig: » Utasíttassék a közös hadügyminisztérium, hogy a közös hadsereg az állam nyelvén levelezzen és a magyar állampolgároktól hozzá érkezett folyamodványokat az állam nyelvén fogadja el és a hozott végzéseket az állam nyelvén közölje.« (Helyeslések.) Szapáry Gyula gróf miniszterelnök: Tisztelt országos bizottság! (Halljuk!) Az előttem szólott tisztelt bizottsági tag ellentétet akart konstatálni a hadügyi albizottság jelentésében kifejezésre jutott vélemény és az itt felszólalt bizottsági tagok véleménye között és azt igyekezett kimutatni, hogy a hadügyi albizottság véleményének sokkal inkább megfelel az a határozati javaslat, melyet Beöthy Ákos t. bizottsági tag adott be. Nem hiszem, hogy az albizottság 1. tagjai magukévá tennék ezt a véleményt. Én a t. bizottsági tag előadása alapján nem tudtam ezt az ellentétet felfedezni. Egyébiránt arra kérem a t. bizottsági tagot, hogy saját intencióik magyarázatát bízza a delegáczió tagjaira; a hadügyi albizottság tagjai bizonyára legjobb interpretálói saját nézetüknek úgy az albizottságban, mint itt. (Helyeslés.) De amiért tulajdonképen felszólalok, daczára annak, hogy Beöthy J. bizottsági tag nézetével szemben a bizottság több tagja ellenkező véleményt nyilvánított, az az, hogy megjegyzést tegyek a t. bizottsági tagnak arra a nyilatkozatára, hogy mi különbség van tehát az egész hadsereg közt és azon osztrák hadsereg között, amely az 1867-ki kiegyezés előtt létezett. A képviselő úr a kettő közt nem lát különbséget. Én azt hiszem, mindenki tudja, miben áll a különbség. A közös hadsereg azon az alapon áll, melyet az 1867-ik 12. t. sz. létesített. Ezen alapszik az ország befolyása a közös hadseregre és az ország gyakorolja is azokat a jogokat, amelyeket részére az említett törvény biztosított. Ezek pedig nem kisszerű jogok, mert az országnak törvényes befolyás van biztosítva magára a véderő megállapítására, minthogy a véderőtörvény megalkotása a törvényhozás jogkörébe tartozik. Az újonczjutalék megszavazásával a véradószolgáltatásnak fontos jogát a törvényhozás gyakorolja, valamint ama jogok kivételével, amelyeket azon 1867-iki törvény a legfőbb hadúr részére biztosít, a hadsereg költségvetésének megállapításában, valamint az adminisztráczió körül ezen országos bizottságnak, mint a törvényhozás kiküldöttjének nagy és kiterjedt befolyása van. Nagy különbség van tehát azon befolyás közt, melylyel az ország a hadsereg ügyeire előbb bízt és a közt, amelyet az ország és a törvényhozás arra most gyakorol.(ügy van! Úgy van!) Azt mondja a biz. tas úr, hogy a hadseregben nem érvényesülnek a nemzeti aspirácziók. Méltóztassák megengedni, hogy tisztába jöjjünk azzal, hogy mik azok a nemzeti aspirációk, mert nem tudom, Beöthy bizottsági tagz~ kit tart jogosítottnak arra, hogy «* i •• i. i - 11 i • nemzeti aspiracziokkal weben követelésekkel. TV"-- r i _^xerc ha egyes választókerületekben, egyes választó gyülekezetekben vélemények nyilváníttatnak ebben vagy abban az irányban, azt nemzeti aspiráczióknak még nem lehet nevezni különösen midőn éppen nincs az konstatálva, hogy ezen aspirácziók mögött a nemzet áll. Részemről a nemzeti aspiráczió kifejezésére egyetlen egy faktort ismerek, ez pedig a m magyar törvényhozás, az pedig nem tette magáévá azon nézeteket, melyeknek Beöthy J. bizottsági tag ur kifejezést adott. (Élénk helyeslés.) Apponyi Albert gr. csatlakozik Ábrányi határozati javaslatához, mert ez megfelel úgy a fennálló közjogi alapnak, valamint a tényleg fennálló törvényeknek. Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter azért szólal fel, hogy Apponyi Albert grófnak e ténybeli tévedését helyreigazítsa. A magyar hatóságoknak minden levelezése a hadügyminisztériummal kizárólag a honvédelmi minisztérium utján történik s igy szóló ismeri az eljárást. A hadügyminisztérium soha sem kívánta azt, hogy a hozzá áttett magyar irományok német fordításban is közöltessenek. Tény az, hogy vényünk is van e tekintetben, mégpedig egy régebbi 1840. évi törvény s hogy ez a törvény teljesen végre nem hajtatott, az magyarázatát leli abban, hogy nem álltak rendelkezésre kellő számban magyarul tudó tisztek, akik a magyar levelezést elláthatták volna; szóló tudtával azonban a katonai hatóságok, amennyire csak tehetik, magyar nyelven válaszolnak a hozzájuk intézett megkeresésekre ; nevezetesen a közös hadügyminiszter folyton keres oly tiszteket, akik magyar nyelvet szóban és írásban teljesen birják és akik a magyar levelezést is elláthatják. A miniszter nem tud oly esetről, hogy magyar beadványoknak vagy magyar iratoknak német fordítását követelték volna, amennyiben azonban ilyen esetek is előfordultak volna és azok tudomására hozatnának, meg van győződve, hogy kollégája a hadügyminiszter is intézkedni fog, hogy ilyesmi, mint a törvénynyel ellenkező dolog, ne forduljon elő. (Élénk helyeslés.) Apponyi Albert gr. megjegyzi, hogy oly irományok vannak kezében, amelyek azt bizonyítják, hogy a katonai hatóságok követelik a hozzájuk beadott magyar nyelvű beadványoknak német fordítását; ezen irományokat magánosok bocsátották rendelkezésére ; ha ezek megengedik, úgy annak idején a magyar parlament elé fogja azokat terjeszteni ; amennyiben azonban meg nem engedik, kérnie kell a honvédelmi minisztert, hogy szavainak az irányban, hogy ilyen irományok kezeikben vannak, hitelt adjon. Ezután az elnök az ülést felfüggesztette. A szünet után Barkassy Béla ezredes. A hadügyminiszter úr nevében van szerencsém kijelenteni, hogy eddig úgy a hatóságoktól, mint magánosoktól nyújtattak be folyamodványok magyar nyelven és el is fogadtattak, s a miniszternek nincs tudomása arról, hogy e tekintetben valami fennakadás lett volna. Lehet, hogy ily esetek a katonai hatóságoknál t. i. a főtörvényszéknél és a legfőbb törvényszéknél előfordultak , ez iránt azonban a miniszter jelentést fog magának tétetni, hogy azután annak megfelelően intézkedhessék. (Helyeslés.) Ábrányi Kornél: Ha e nyilatkozatnak az az értelme, amit én határozati javaslatomban kifejeztem, és amelyet a hadügyi albizottságnak jelentésében foglalt elvi kijelentésre, valamint a közjogra s a létező törvények parancsára alapítottam, mondom, ha a hallott nyilatkozatban az van kifejezve, hogy azokra az esetekre vonatkozólag is, amelyekről a t. honvédelmi miniszter úr az előbb nem emlékezett meg, — mert vannak ügyek, amelyek a hatóságok és a hadügyminisztérium közt direkte tárgyaltatnak, — ki van terjesztve az, hogy ezek a magyar állam nyelvén fognak nemcsak történhetni, hanem történni is, akkor én az általam benyújtott határozati javaslatot, a válaszszal való megelégedés feltevése mellett, visszavonom. (Helyeslés.) Barkassy ezredes : A hadügyminiszter nevében tett nyilatkozathoz a 1. bizottsági tag úr kérdése folytán még hozzátehetem, hogy a levelezés a közös hadügyminisztérium és a magyar minisztériumok közt már évek óta folytonosan úgy történik, hogy onnan magyarul, innen pedig németül írnak. (Mozgás.) Ábrányi: Ez a kijelentés egy kissé megzavarja az előbbi kijelentésnek általam felfogott értelmét, amennyiben ez utóbbi kijelentés annyit tesz, hogy marad minden a régiben és azt kívánja tőlem, hogy én azzal elégedjem meg. (Egy hang: Dehogy kívánja !) Hát akkor mit kíván ? — Minthogy tehát e kérdésben nincs világos nyilatkozat, kénytelen vagyok az előbb visszavont határozati javaslatot vissza nem vonni, mert az utóbbi nyilatkozat szintén visszavonja az előbbi nyilatkozatnak értelmét. (Úgy van !) Kérem határozati javaslatomnak szavazás alá bocsátását. (Helyeslés.) Elnök: Következik a szavazás az első határozati javaslatra. Beöthy Ákos azt hiszi, a kérdést úgy kell feltenni, elfogadja-e az orsz. bizottság a hadügyi albizottság által beterjesztett határozati javaslatot, mert az ő határozati javaslata azzal fogalmi és elvi ellentétben van. Ha az elfogadtatik, az övé elesik. Ábrányi javaslata azonban az albizottság javaslatával nem áll fogalmi ellentétben és azért kéri, hogy az külön bocsáttassék szavazás alá. Pulszky Ágost szintén azt hiszi, hogy két javaslatra külön-külön kell szavazni. Igen sokan vannak, akik nem kívánják, hogy a határozati javaslat elessék, de másrészt a hadügyminiszter nyilatkozata, ha nincs is ellentétben e határozati javaslattal, legalább is félremagyarázásokra ad alkalmat. (Úgy van!) Nem tartja tehát helyén levőnek, hogy oly kérdés ’ felett határoztassék, melynek tekintetében a nyilatkozat különféleképen lévén interpretálva, annak eredménye egyátalában ismeretlen. (Úgy van!) Ezért kérdi, mintegy Ábrányi javaslata véglegesen sem fentartva nincs, hanem csak esetleg van visszavonva, hogy nem volna-e e kérdésre nézve a szavazás előtt olynemű felvilágosítás nyerhető, mely lehetségessé tegye mindenkire nézve, hogy a szavazás alkalmával a kérdéssel teljesen tisztában legyen._ Tisza Lajos gr. szerint legczélszerűbb volna mindenek előtt a hadügyi albizottságnak első határozata felett szavazni s azután lehetne áttérni a többi határozati javaslatokra. (Általános helyeslés.) Ennek a hadügyi albizottságnak az akadémiára vonatkozó első határozati javaslatát bocsátja szavazás alá, melyet a többség elfogadott. Következett az albizottságnak a magyar nyelvre vonatkozó második határozati javaslata. Elnek ‘ -^^-Tkoztassanak azok, akik az albi- I.x -i6 második határozati javaslatát elfogadják felállani. (Megtörténik.) Az határozati javaslat elfogadtatott és így Beöthy Ákos határozati javaslatai elestek. Beöthy Ákos : Következik Ábrányi Kornél indítványa. (Derültség.) Hegedűs olvassa az indítványt. Gajári Ödön: Azt hiszem, hogy a kérdés feltevéséhez hozzászólni még lehet. (Mozgás.) Hegedűs Sándor: Nem! (Felkiáltások: De lehet! Halljuk ! Halljuk !) Gajári Ödön: Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ügyrendünk értelmében még akkor is van joga az országos bizottságnak bizonyos kérdésben a szólást megengedni, ha a tárgyalás teljesen be van fejezve. (ügy van!) Itt a kérdés komplikálva van az által, hogy a hadügyminiszter részéről tett nyilatkozatok félreérthetők és nem adnak nekünk tiszta képet. Mi, kik azokat a törvényes rendelkezéseket ismerjük, amelyeknek Ábrányi Kornél bizottsági tag úr határozati javaslata egyik folyománya, joggal megkívánhatjuk, hogy mielőtt a kérdés feltétetik és arra tőlünk válasz követeltetik, oly nyilatkozattal álljunk szemben, mely megnyugtat minket az iránt, hogy azok a törvények, melyekre e határozati javaslat vonatkozik, megtartottak-e, vagy pedig azok a hiányok, melyek a törvények végrehajtásánál felmerültek, jövőre mellőztetni fognak. (Helyeslés.) Minthogy a hadügyminiszter úr képviselőjének nyilatkozata e tekintetben minket teljesen megnyugtatott, (Úgy van!) de a második pótlólag tett nyilatkozata az elsőnek értelmét sok tekintetben lerontotta, (Úgy van!) azt hiszem, hogy mielőtt a kérdés feltétetnék, okvetetlenül szükséges, hogy a pótlólag tett nyilatkozat valódi értelmét a hadügyminiszter úr képviselője az orsz. bizottság előtt állítsa helyre. (ügy van !) Ha ez megtörténik, az indítványozó úr véglegesen viszszavonhatná indítványát, mely nem egyéb, mint utalás arra, hogy a törvények a hadügyminiszter részéről valóban respektáltassanak. (Élénk helyeslés.) Barkassy Béla: T. országos bizottság! (Halljuk ! Halljuk!) A hadügyminiszter úr nevében van szerencsém kijelenteni, (Halljuk!) hogy a hadügyminiszterim akár hatóságoktól, akár pedig magánosoktól bejövő beadványokat magyar nyelven elfogad és ha e tekintetben talán itt-ott más eljárás követtetett volna, eziránt magának jelentést fog tétetni. (Mozgás.) hogy a törvény értelmében intézkedhessék. (Zaj.) Ábrányi Kornél: A kérdés egyik részére a válasz kielégít, de annak másik részére válasz adva nincs. (Úgy van!) Nincs ugyanis válasz arra, hogy" ha elfogad a magyarországi törvényhatóságoktól és magánosoktól a magyar állam nyelvén beadott levelet vagy folyamodványt, várjon arra hajladó-e a magyar állam nyelvén adni elintézést? (Úgy van !) Itíxz az, amire nézve határozott választ kérek. Pulszky Ágost: Amennyiben nem szolgálati ügyről van szó. Ábrányi Kornél: Igenis, amennyiben nem szolgálati ügyről van szó. (Helyeslés.) Barkassy Béla ezredes : Az imént tett nyilatkozathoz hozzá kell tennem a hadügyminiszter úr nevében, hogy arra, hogy magyar nyelven fog levelezni, jelenleg kötelező nyilatkozatot nem tehet. (Nagy zaj és mozgás.) Ábrányi Kornél: Akkor fentartom indítványomat és kérem, hogy azt szavazás alá bocsátani méltóztassék. (Helyeslés.) Rakovszky István előadó: Minthogy itt kérdések tétettek s azokra válaszok adattak, tekintett nélkül arra, hogy az orsz. bizottság a kérdés tárgyalásába beleegyez-e vagy nem, kötelességem azt az álláspontot jeleznem, melyet elfoglalok. (Felkiáltások :(Nem lehet!) Beöthy Ákos: Szavazás közben vagyunk. (Zaj.) Pulszky Ágost: Az ülést fel lehetne talán függeszteni. (Nagy zaj.) Beöthy Ákos: Méltóztassék az elnök úr a kérdést feltenni, hogy az orsz. bizottság elfogadja-e Ábrányi Kornél indítványát: igen vagy nem ? (Nagy zaj.) Elnök: Ezt már egyszer megtettem és így ismételve kérdezem : elfogadja-e a 1. országos bizottság Ábrányi Kornél indítványát? (Igen! Nem!) Méltóztassanak tehát azok, akik azt elfogadják, felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Halljuk a határozatot!) Méltóztassanak már most azok, akik nem fogadják el, felállani. (Megtörténik.) Beöthy Ákos : Kisebbség! (Nagy zaj.) Elnök: Az indítvány elfogadtatott. (Nagy mozgás.) , , Ábrányi Kornél: Éljen a delegáczió ! (Éljenzés egyrészről és felkiáltások másfelől: Halljuk! Halljuk!) Elnök : Következik a harmadik határozati javaslat. Rakovszky István: (Olvassa). Elnök : Elfogadtatik. Következik a negyedik határozati javaslat. Rakovszky István: (Olvassa.) Beöthy Ákos: E határozati javaslathoz egy módosítványt vagyok bátor előterjeszteni, mely így szól: »Határozati javaslat. Utasíttatik a közös hadügyminiszter, hogy a hadsereg elhelyezésében időközben történt változásokról az országos bizottságnak a jövő évben is jelentést tegyen. Egyúttal felhivja az országos bizottság a hadügyminiszter figyelmét arra, hogy úgy politikai, mint katonai szempontokból igen kivánatos, hogy a 79. Jellasics-ezred más helységbe tétessék át. Kelt Bécsben, 1891. decz. 2. Beöthy Ákos, Apponyi Albert gróf.« Tisza Kálmán : Mélyen tisztelt országos bizottság ! (Halljuk ! Halljuk !) Nem akarok annak tárgyalásába bocsátkozni, hogy minden szempontból mennyire volna kivánatos, mennyire nem annak az ezrednek áthelyezése. Én csak egy általam kifejtendő szempontnál fogva nem vagyok hajlandó e határozati javaslatot elfogadni. Megmondom, mi ez a szempont. Miként előttem szólt, bizottsági tag úr maga is érintette, ez a kérdés felmerült annak idején a képviselőházban és szóba hozatott az áthelyezés kérdése. A képviselőház nem tartotta szükségesnek ez iránt még csak annyiban is határozni, hogy a magyar kormányt ez iránt működésre utasítsa. Ily előzmények után, ha most az igen t. bizottság ebben az ügyben, azon elismerem, szelídített alakban is, amit a t. bizottsági tag úr ajánl, határozatot hozna, az a magyar képviselőház eljárásának be nem vallott, de tényleges megrovása lenne. (Igaz! Úgy van!) Márpedig én nem kívánom a delegáczió 25 éves fenállásának ünnepét ezzel megülni, hogy amit addig sohasem tett, már elkezdjen a magyar képviselőház eljárása felett szóval ugyan nem, de tényleg kritikát gyakorolni. (Helyeslés.) A határozati javaslatot tehát nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés.) Apponyi Albert gróf: Mélyen t. országos bizottság ! Az az érv, melyet előttem szólt. tagtárs úr felhoz, ha az tényleges alappal bírna, oly súlyú volna, hogy minden további megjegyzés nélkül elállnánk a beadott indítványtól, de felfogásom szerint nem úgy áll a dolog. Formális indítvány a képviselőházban nem történt. (6T) Tisza Kálmán (közbeszól) : Nem is mondtam. Apponyi Albert gr.: A képviselőházban egyes szónokok utaltak ez áthelyezés kívánatosságára. A képviselőház álláspontja egyszerűen negatív volt. Miután ez áthelyezés adminisztratív ténykedés, szerintem a legtermészetszerűbben hozható szóba a delegációk előtt, melyek az adminisztráció ellenőrzésére vannak hivatva. Ezért az az érv nem gyakorol reám oly benyomást, mert tagadom, hogy annak megvolna az a tényleges alapja, amelyet a 1. bizottsági tag úr előadott. Tisza Kálmán : Kénytelen vagyok szavaim értelmének helyreigazítása végett felszólalni. Azt, hogy indítvány létetett volna s a fölött szavazás történt volna a képviselőházban, hivatkozom mindenkire, egy szóval sem mondtam. (Igaz ! Úgy van!) De igenis, mondtam azt, amit nem előttem közvetlenül szólt itt, de indítványozó bizottsági tag úr felemlített, hogy ez a képviselőházban szóba hozatott, a miniszterelnök az ő válaszában az ez iránti intézkedést nem tartotta lehetőnek vagy helyesnek. E válaszban a képviselőház megnyugodott. (Igaz! Úgy van!) Tökéletes joggal mondhatom tehát, hogy most e kérdésben határozatot hoznunk nem volna egyéb, mint annak kitüntetése, hogy a képviselőház az által, hogy nem határozott, hanem megnyugodott a válaszban, hibát követett el. Ez az, amit nem akarok, és amire részemről a delegácziót illetékesnek sem tartom. (Helyeslés.) Szécsen Antal gróf azt tartja, hogy e dolgok egyenesen a korona jogai közé tartoznak. A gróf ur által említett politikai és katonai okokat kétségtelenül ama körökben is mérlegelik, melyektől az elhelyezés kérdése függ. Tiszteli az érzelmeket, de az érzelgés a szenvedélylyel párosulva, károssá és veszélyessé válhatik és igy csak az öntudatos férfias nemzeti érzés van általa veszélyeztetve. Apponyi Albert gróf nem akar azon kontroverziók felelevenítésébe bocsátkozni, melyek körül a korona jogaira nézve oly érdekes vita folyt a véderő vitában. De legyen bár az elhelyezés a koronának joga, vagy helytelen közjogi kifejezéssel élve a koronának rezervált joga, akkor sem vitathatja el senki az alkotmányos testülettől azt a jogot, hogy a koronát a kellő őszinteséggel figyelmeztesse bizonyos dolgokra, bizonyos helyzetekre, bizonyos óhajok és kívánságok nyilvánulásaira. A t. többség részéről nyilvánuló érzékenységre való tekintettel — úgymond —javaslatunknak oly formát adtunk,amely nem tartalmaz utasítást, csak óhajt fejez ki s ez ellen azt hiszem, hogy a legtulhajtottabb érzékenység szempontjából sem lehet kifogást emelni. (Helyeslés: Úgy van ! Úgy van !) az indítvány rácziója pedig nem az érzelgések túlhajtásában, hanem teljesen aktuális viszonyokban rejlik, melyek folytán kitűnt, hogy azon bizonyos ezred politikai demonstrációban vett részt, ami a katonai fegyelemmel öszsze nem egyeztethető. És nem lehet elnézni, hogy az államnak bármely instituciója annak bármely tagjában magát az állam törvényeivel ellentétbe helyezze. (Élénk helyeslés.) Principis obsta! Annak az ezrednek épp úgy érdekében áll, mint a hadseregnek, mint azon nagyon kényes viszonyoknak, melyek ép Fiume területén fennállanak, hogy az áthelyezés megtörténjék. (Helyeslések.) Beöthy felszólalása után felszólalt Szapáry Gyula gr. miniszterelnök, T. országos bizottság. Daczára annak, hogy a Beöthy t. bizottsági tag által felvetett azon kérdésre, hogy Fiume a 79. ezred kiegészítő területéhez tartozik-e vagy nem, a hadügyi albizottságban megadtam a választ, minthogy a t. bizottsági tag itt ismét viszszatért, bátor vagyok válaszomat ismételni, arra kérvén egyúttal a t. orsz. bizottságot, hogy a benyújtott határozati javaslatot ne méltóztassék elfogadni abban az alakban sem, hogy az orsz. bizottság a kérdésben a koronával szemben óhajt fejezzen ki. A képviselőházban már volt szerencsém kijelenteni, hogy ez ezred áthelyezése iránt a kormány nem szándékozik előterjesztést tenni a koronának és pedig a következő okokból. Az első ok, amely a kormányt ebben vezette és vezeti most is, az, hogy a kihágások, melyek Fiuméban kétségbevonhatlanul előfordultak az illető felebbvalók részéről büntetésben részesültek s igy a kormány ezt ezzel befejezettnek tekinti. A másik ott a területi beosztásban van. A képviselőházban ez irányban tett nyilatkozatom semmiképen nem áll ellentétben a dolog állásával és nincsen annak semmi oly oldala, mely akkor felderítve nem volt; mert a területi beosztásnak egyik kelléke, mely a törvényben van kimondva, az, hogy az illető katonák közel legyenek ahhoz az ezredhez, melybe besorozhatók. Hogy épen hozzá tartozik-e az a hely, vagy közvetlen szomszédságában van-e,az nagy befolyással nem bír. Tény pedig az, hogy Fiume közvetlenül e kiegészítő kerület tőszomszédságában van és a területi beosztás alapján kívánatos, hogy az ezred ott legyen, hogy mozgósítás esetén is könnyen behívhatók legyenek az ezredhez tartozók. A bizottsági tag úr most is csak egy részét olvasta fel nyilatkozatomnak, de azt a másik okot, amelyet felhoztam, hogy a júliusi eseményeken kívül s azóta semmiféle hasonló eset a katonaság és a nép közt nem fordult elő, s ezért nem látja a kormány indokoltnak, hogy előterjesztést tegyen, ezt figyelmen kívül hagyta. Kérem a t. orsz. bizottságot, hogy ez indokok alapján a beadott határozati javaslatot mellőzni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Ez után elfogadták a 4. határozati javaslatot, s elvetették Beöthy határozati javaslatát. Rakovszky az egy éves önkéntesekről szóló nyolczadik határozati javaslatot felolvasván, Sztáray Antal gr. javasolja, h°gy a felebbvalóik által arra érdemesített altiszteknek szolgálati idejük harmadik évében engedtessék meg, hogy az akkori egyéves önkénteseknek a kurzusát elvégezzék, a tartalékos tiszti vizsgát letegyék, azután pedig benn tartatván, mindjárt a szolgálatban azellő időpontban a tényleges tiszti vizsgát letehessék és a tiszti karba beléphessenek. Bolgár támogatja Sztáray Antal gr. előadását, megjegyezvén, hogy a két éves szolgálat nem hozta meg a várt eredményt. Állítása támogatására adatokat idéz. Barkassy Béla ezredes: Mélyen t. országos bizottsági Az a kérdés, melyet Sztáray Antal gróf és Bolgár ferencz t. bizottsági tag urak felhoztak, a hadügyi albizottságban már behatóan tárgyaltatott és az igen t. bizottsági tag urak a hadügyminiszter úrtól a felvilágosítást megkapták. Bátor vagyok azt röviden ismételni. (Halljuk! Halljuk!) A Sztáray Antal gróf t. bizottsági tag ur által felemlített ama kívánságra, hogy a háromévi tényleges szolgálatban levők nyerjék, az a válasz adatott, hogy minden katonának, aki arra nevelésénél és előképzettségénél fogva alkalmasnak találtatik, meg van egedve, hogy a kadétvizsga letételére jelentkezzék. Ez a kadétvizsga nem oly nehéz, hogy ezt oly kitűnő egyének, amineket Sztáray Antal úr. gondolom szem előtt tart, igen könynyen le nem tehetnék. Más utat nyitni ezeknek jelenleg nem lehet és ama tapasztalatok, melyeket a múlt időben a hadsereg ily elemekkel tett, ezt nem is teszik kívánatossá. Mint mondom, akinek tehetsége és megfelelő társadalmi műveltsége is van, annak mindig nyitva áll az út a tiszti kardbojt elnyerésére. Ami Bolgár J. bizottsági tag úr felszólalását illeti, egy tévedését kell helyreigazítanom. A t. bizottsági tag úr ugyanis azt állotta, hogy a hadügyminiszter nagyméltósága azt mondotta volna, hogy az iránt nem lehet még ítéletet hozni, várjon az egyéves önkéntesekre nézve a második év bevált-e vagy sem. Ez a tévedés már a hadügyi albizottságban is fennforgott és helyreigazíttatott egy nyilatkozat által, amelyben a hadügyminiszter kijelentette, hogy a második évnek hatása iránt teljesen tisztában van és mellette bizonyít az az eredmény, hogy az egyéves önkéntesek jelentékenyen nagyobb számmal tették le sikerrel a tiszti vizsgát, mint az előbbi években. Amit Bolgár bizottsági tag úr félreértett, az a hadügyminiszternek az a nyilatkozata, hogy az eljárásra az eddig lefolyt idő még kevés volt, hogy véglegessen meg lehessen állapítani, hogy a tanfolyamok, melyekben az egyéves önkéntesek kiképeztetnek, úgy amint most vannak, továbbra is fenntarthatók-e. Erre nézve kívánja a nagyméltósága a további tapasztalatokat bevárni és ha szükséges, az intézkedéseket megtenni. (Helyeslés.) Ezután a költségvetés (rendes és rendkívüli), valamint a négyes albizottság jelentése elfogadtatott. A legközelebbi ülés holnap délelőtt 2 órakor s a bezáró ülés délután 2 órakor lesz. Az osztrák delegáczió Illése. Az osztrák delegáczió mai üléséről az esti lapunkban már közölt tudósítás kiegészítéséül, a következő táviratot közöljük: Bécs, decz. 2. A hadügyminiszter sem a két éves szolgálati idő mellett, sem ellene nem nyilatkozhatik, mert ez irányban még tanulmányokat kell tenni. A német mintát nem lehet egyszerűen alkalmazni a mi viszonyainkra. Csak, ha az általa említett előfeltételek bekövetkeztek és csak az a kérdés vár megoldásra, várjon elegendő-e két év arra, hogy a gyalogos az ellenség előtti szolgálatra kiképeztessék, akkor, úgy véli a miniszter, lehetséges, hogy még a kísérlet sem szükséges. A hadügyi kormányzat épen nem téveszti szem elől ezt a tárgyat, de meg van arról győződve, hogy előbb az említett előfeltételeknek kell bekövetkezni, azután igen tetemes költséget kell rendelkezésre állítani és időt kell arra engedni. A Tausche által szóba hozott azt az engedélyt, hogy a földművelési- és ipariskolai tanulók rövidebb szolgálati időt tölthessenek, törvényileg kell megállapítani, a e tekintetben a hadügyi kormányzat nem intézkedhetik önállóan. A tartalékosoknak a hadgyakorlatokra és fegyvergyakorlatokra való behívása mindig a polgári hatóságok egyetértésével s a mezőgazdaságra való tekintettel történik. Gyakran kívánatos volna, hogy a hadgyakorlatok előbb tartassanak meg. A közvetlen szállítások tekintetében a hadügyi kormányzat minden lehetőt megtesz. Az enquetek még nem vezettek semmi biztos eredményre. Rockenmaun osztályfőnök, a kormány képviselője, a hadsereg részére szükséges szállítások kérdésére nézve megjegyzi, hogy ez ügyben két ankettet tartottak, melyek kimondták, hogy a hadügyi kormányzat a mezőgazdák irányában lehető előzékenységet tanúsítson, azokat a kauezió alól felmentse s egyenlő ajánlatok mellett, őket más vállalkozókkal szemben előnyben részesítse. Minden mezőgazdának szabadságában áll, hogy még az általános biztosítási kiírás előtt s ajánlattal forduljon a hadügyi kormányzathoz. Ha ez ajánlat az az időszerinti árakhoz mérve kedvező, úgy az ajánlat alapján mindjárt megkötik a mezőgazdákkal a szállítási szerződést, aminek az a következménye, hogy jelenleg nagyrészt őstermelők vesznek részt a szállításokban. A hadügyi kormányzat kész a mezőgazdák bizalmi emberét a biztosítási tárgyalásokhoz bocsátani. Bauer b. közös hadügyminiszter: Ami a szóba hozott ügyeket illeti, csak hálával tartozom a delegátus úrnak a bőkezűségért, melylyel a csapatok élelmezését javítani s azokat egyéb kedvezményekben is részesíteni kész volna. A legénység élelmezését illetőleg már volt szerencsém alkalomadtán a bizottsági ülésekben megjegyezni, hogy — amit senki sem fog kétségbe vonni — a katonán csakugyan segítve lenne, ha naponkint 4-3 krajczárral több fordíttatnék reá, de hogy aztán ez a naponkénti 43 krajczár egészben véve egy évben 43 millió forintra rúg, arról sem én nem tehetek, sem más nem tehet. Ez a tétel hivatalba lépésem óta és már előbb is fel volt véve, de újra törülni kellett, tekintettel a nagy követelményekre, melyek a hadi készültség érdekében egyébként támasztottak. A pénzügyi viszonyokra való tekintetből esett el tehát e tétel, de nem fogom elmulasztani, hogy újra felvessem az indítványt, amelyet e tekintben a t. delegáczió sürget. Szóba hozták továbbá a kenyeret is, mégpedig egyrészről fehérebb, másrészről meg barnább kenyér előállítását ajánlották. Én az idén az integrantúra részéről megbízottakat küldtem a vidékre , hogy ott mintákat szerezzenek. Röviden csak azt állíthatom, hogy az osztrák katona kenyere minden körülmények közt nagyon jól vetekedhetik a más államokéval. Ami a hadügyi igazgatásnak a jó ellátásra való törekvését illeti, úgy azt tartom, hogy e tekintetben a bizottságokban már részletesen nyilatkoztam. Megbeszélték a konzervvel való ellátást, sőt egy eltartható kenyeret is mutattak be, amely alkalommal kitűnt, hogy egy részről barnább kenyeret óhajtottak. Hogy a barna vagy a fehér kenyér jobb-e, annak legjobb és legbiztosabb bírója a katona gyomra. A csapatok részéről beküldött vélemények kedvezően nyilatkoznak a kenyér előállítás jelenlegi módjáról. Az élelmezési raktárak, faképen a bécsi élelmezési raktár nagyopró czikkeket szállítanak. Ajánlhatom a delegáczió tagjainak, hogy ez utóbbiban győződjenek meg a kenyér minőségéről; az uraknak ez szabadságában áll. Richter bizottsági tag úr az altisztek ellátásával foglalkozott. Ezt én már a kétéves tényleges szolgálati kötelezettség kérdésénél érintettem. Kívánatos volna, ha az ellátás jobb volna Ez idő szerint aznagyon gyönge. Nagyon sok altisztet, bár szolgálati igazolványnyal bír, mivel átlépte 45-ik életévét, nem alkalmaznak s igy az illetők elvesztik igazolványaikat. Kimutatást terjeszthetnek elő, hogy hány ilyen altisztet alkalmaznak évenként s bányán mellőztetnek?