Nemzet, 1891. december (10. évfolyam, 3325-3354. szám)

1891-12-03 / 3327. szám

Szécsen Antal gróf a honvédség esküjére nézve elmondottakkal szemben hangsúlyozza, hogy reméli, hogy a magyar honvédség hazafisága, a kormány iránti hűsége, valamint az alkotmányos viszonyoknak rendes keretekben való fejlődése minden veszélyt, r ' ο ’■*’ T~" hátrányosan véve ebben veszély létezik, e tekin­tetben az európai politikai világ tekintélyeinek nagy részére hivatkozhatik. (Mozgás.) Pulszky Ágost: Azt a kérdést, melyet előtte szóló vetett fel, a törvényhozás már eldöntötte, midőn Andrássy gróf kijelentette, hogy ez esetben az alkotmányra való eskü feleslegessé vált, mivel maga a király is letevén az alkotmányra az esküt, a király iránti engedelmességre való esküben az alkotmányra való eskü is benn van (Úgy van!), ezért a magyar országgyűlésnek sem pártjai, sem többsége, sem pedig kormánya sohasem lépett arra az álláspontra, melyet Szécsen foglal el. (Élénk helyeslés.) A határozati javaslatnak premisszió­­val egyetért, de a következtetésekkel nem. Az or­szág többsége is át van hatva attól a hittől, hogy a a hadsereg kiképzésében a monarkia különböző ál­lamaiban megfelelő szellemnek kell érvényre jutni, mert e szellem egységéből fejlődik az a szellem, melynek a hadsereget el kell töltenie. (Helyeslés.) Az eddigi állapottal szemben kétségtelen a hala­dás, mert ma már több magyar van a hadseregben. Alapítványok létettek közös intézetekben Magyar­­ország részéről, a honvédség és hadsereg tiszti elemei közt úgyszólván vérkeringés állott be. A tartalékosok aktiválásával is jelentékeny magyar elem jut a hadseregbe. Idővel, ha pénzügyeink en­gedik, a képzőintézetek is szaporíttatnak, de e pil­lanatban tovább mennünk nem lehet. Az albizott­ság javaslata kimondja, hogy ha új akadémiára szükség lesz, az Magyarországon állítandó fel s ennek elfogadását ajánlja. Barkossy, ezredes : Legyen szabad mindenek előtt Beöthy Ákos t. bizottsági tag úrnak egy té­ves kijelentését helyreigazítanom. Ő ugyanis hi­vatkozott arra, hogy a képző intézetek növendé­kei nem tesznek esküt, tehát e képzőintézetek a közös hadseregnek nem is kiegészítő részei, hanem mintegy annak keretén kívül állanak. Ez tévedés, mert a közös hadsereg képzőintézetei, mint a bud­­getből is kivehető igenis annak keretébe tartoz­nak, tanárai a közös hadsereg parancsnokai. Az egész intézet katonai fegyelem alatt áll az­ a kivé­tel, hogy ők nem katonai, hanem iskolai fegye­lem alatt állanak. Ami a harmadik akadémia fel­állítását illeti, arra nézve a hadügyminiszter ne­vében van szerencsém kijelenteni, hogy egyelőre a fennálló bécsújhelyi akadémia jelenleg ott meg­állapított létszámmal teljesen elegendő a jelent­kező aspiránsok felvételére, ha pedig egyszer szük­sége mutatkoznék annak, hogy egy harmadik aka­démia Budapesten felállíttassék, az semmi esetre sem volna máskép tervezhető és életbe léptethető, mint tökéletesen azonos módon a Bécsújhelyen fennálló akadémiával, német tannyelvvel és egé­szen azonos tantervvel. Bolgár Ferencz nem épületet kíván, hanem hogy a magyar elem a felsőbb katonai állásokban tért foglaljon. Mikor a harmadik akadémiáról van szó, senki nem gondol másra, mint magyarnyelvű akadémiára. Nem akar kétféle nevelést, csak azt, hogy a magyar ifjak magyarul tanulják azt, amit most németül tanulnak. Ez a közös hadsereg érde­keivel nem ellenkezik. C­áfolja Pulszky állítását, mintha a honvédség és a közös hadsereg között újabban nagyobb összeköttetés létesült volna, mert csak egy tábornok és két ezredes tétetett át, a magyar akadémia felállítására ő a mai idő­pontot tartja a legalkalmasabbnak, mert a bécsújhelyinek kibővítése nem felel meg annak, hogy minél nagyobb legyen a tudományosan kép­zett tisztek száma. Ajánlja, hogy a hadügyminisz­ter ragadja meg az alkalmat a harmadik akadé­mia felállítására. Pártolja Beöthy javaslatát. Ábrányi Kornél kijelenti, hogy Beöthy hatá­rozati javaslatához hozzájárul és a maga részéről a második határozathoz egy újabb javaslatot indít­ványoz, és­pedig: » Utasít­tassék a közös hadügyminisztérium, hogy a közös hadsereg az állam nyelvén levelezzen és a magyar állampolgároktól hozzá érkezett folyamodványokat az állam nyelvén fogadja el és a hozott végzéseket az ál­lam nyelvén közölje.« (Helyeslések.) Szapáry Gyula gróf miniszterelnök: Tisztelt országos bizottság! (Halljuk!) Az előttem szólott tisztelt bizottsági tag ellentétet akart konstatálni a hadügyi albizottság jelentésében kifejezésre jutott vélemény és az itt felszólalt bizottsági tagok véle­ménye között és azt igyekezett kimutatni, hogy a hadügyi albizottság véleményének sokkal inkább megfelel az a határozati javaslat, melyet Beöthy Ákos t. bizottsági tag adott be. Nem hiszem, hogy az albizottság 1. tagjai magukévá tennék ezt a vé­leményt. Én a t. bizottsági tag előadása alapján nem tudtam ezt az ellentétet felfedezni. Egyéb­iránt arra kérem a t. bizottsági tagot, hogy saját intenc­ióik magyarázatát bízza a delegáczió tag­jaira; a hadügyi albizottság tagjai bizonyára leg­jobb interpretálói saját nézetüknek úgy az albi­zottságban, mint itt. (Helyeslés.) De amiért tulajdonképen felszólalok, da­czára annak, hogy Beöthy J. bizottsági tag néze­tével szemben a bizottság több tagja ellenkező véleményt nyilvánított, az az, hogy megjegyzést tegyek a t. bizottsági tagnak arra a nyilatkozatára, hogy mi különbség van tehát az egész hadsereg közt és azon osztrák hadsereg között, amely az 1867-ki kiegyezés előtt létezett. A képviselő úr a kettő közt nem lát különbséget. Én azt hiszem, mindenki tudja, miben áll a különbség. A közös hadsereg azon az alapon áll, melyet az 1867-ik 12. t. sz. létesített. Ezen alapszik az ország befolyása a közös hadseregre és az ország gyakorolja is azo­kat a jogokat, amelyeket részére az említett tör­vény biztosított. Ezek pedig nem kisszerű jogok, mert az országnak törvényes befolyás van bizto­­sítva magára a véderő megállapítására, mint­hogy a véderőtörvény megalkotása a törvény­­hozás jogkörébe tartozik. Az újonczjutalék megszavazásával a véradószolgáltatásnak fontos jogát a törvényhozás gyakorolja, valamint ama jogok kivételével, amelyeket azon 1867-iki törvény a legfőbb hadúr részére biztosít, a hadsereg költ­ségvetésének megállapításában, valamint az admi­­nisztráczió körül ezen országos bizottságnak, mint a törvényhozás kiküldöttjének nagy és kiterjedt befolyása van. Nagy különbség van tehát azon be­folyás közt, melylyel az ország a hadsereg ügyeire előbb bízt és a közt, amelyet az ország és a tör­vényhozás arra most gyakorol.(ügy van! Úgy van!) Azt mondja a biz. tas úr, hogy a hadsereg­ben nem érvényesül­nek a nemzeti aspirácziók. Méltóztassák megengedni, hogy tisztába jöjj­ünk azzal, hogy mik azok a nemzeti aspirá­ciók, mert nem tudom, Beöthy bizottsági tagz~ kit tart jogosítottnak arra, hogy «* i •• i. i - 11 i • nemzeti aspiracziokkal weben követelésekkel. TV"-- r i _^xerc ha egyes választókerületekben, egyes választó gyülekezetekben vélemények nyil­váníttatnak ebben vagy abban az irányban, azt nemzeti aspiráczióknak még nem lehet nevezni különösen midőn éppen nincs az konstatálva, hogy ezen aspirácziók mögött a nemzet áll. Részemről a nemzeti aspiráczió kifejezésére egyetlen egy faktort ismerek, ez pedig a m m­agyar törvényhozás, az pedig nem tette magáévá azon nézeteket, melyeknek Beöthy J. bizottsági tag ur kifejezést adott. (Élénk helyeslés.) Apponyi Albert gr. csatlakozik Ábrányi hatá­rozati javaslatához, mert ez megfelel úgy a fenn­álló közjogi alapnak, valamint a tényleg fennálló törvényeknek. Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter azért szólal fel, hogy Apponyi Albert grófnak e ténybeli tévedését helyreigazítsa. A magy­ar hatóságoknak minden levelezése a hadügyminisztériummal ki­zárólag a honvédelmi minisztérium utján törté­nik s igy szóló ismeri az eljárást. A had­ügyminisztérium soha sem kívánta azt, hogy a hozzá áttett magyar irományok német for­dításban is közöltessenek. Tény az, hogy vényünk is van e tekintetben, még­pedig egy régebbi 1840. évi törvény s hogy ez a tör­vény teljesen végre nem hajtatott, az magyará­zatát leli abban, hogy nem álltak rendelkezésre kellő számban magyarul tudó tisztek, akik a ma­gyar levelezést elláthatták volna; szóló tudtával azonban a katonai hatóságok, amennyire csak tehetik, magyar nyelven válaszolnak a hozzájuk intézett megkeresésekre ; nevezetesen a közös had­ügyminiszter folyton keres oly tiszteket, akik magyar nyelvet szóban és írásban teljesen birják és akik a magyar levelezést is elláthatják. A mi­niszter nem tud oly esetről, hogy magyar beadványoknak vagy magyar iratoknak né­met fordítását követelték volna, amennyiben azonban ilyen esetek is előfordultak volna és azok tudomására hozatnának, meg van győződve, hogy kollégája a hadügyminiszter is intézkedni fog, hogy ilyesmi, mint a törvénynyel ellenkező dolog, ne forduljon elő. (Élénk he­lyeslés.) Apponyi Albert gr. megjegyzi, hogy oly iro­mányok vannak kezében, amelyek azt bizonyít­ják, hogy a katonai hatóságok követelik a hozzájuk beadott magyar nyelvű beadványoknak német for­dítását; ezen irományokat magánosok bocsátot­ták rendelkezésére ; ha ezek megengedik, úgy annak idején a magyar parlament elé fogja azokat ter­jeszteni ; amennyiben azonban meg nem engedik, kérnie kell a honvédelmi minisztert, hogy szavai­nak az irányban, hogy ilyen irományok kezeikben vannak, hitelt adjon. Ezután az elnök az ülést felfüggesztette. A szünet után Barkassy Béla ezredes. A hadügyminiszter úr nevében van szerencsém kijelenteni, hogy ed­dig úgy a hatóságoktól, mint magánosoktól nyúj­­tattak be folyamodványok magyar nyelven és el is fogadtattak, s a miniszternek nincs tudomása arról, hogy e tekintetben valami fennakadás lett volna. Lehet, hogy ily esetek a katonai hatóságoknál t. i. a főtörvényszéknél és a legfőbb törvényszék­nél előfordultak , ez iránt azonban a miniszter je­lentést fog magának tétetni, hogy azután annak megfelelően intézkedhessék. (Helyeslés.) Ábrányi Kornél: Ha e nyilatkozatnak az az értelme, a­mit én határozati javaslatomban kife­jeztem, és a­melyet a hadügyi albizottságnak jelen­tésében foglalt elvi kijelentésre, valamint a köz­jogra s a létező törvények parancsára alapítottam, mondom, ha a hallott nyilatkozatban az van ki­fejezve, hogy azokra az esetekre vonatkozólag is, amelyekről a t. honvédelmi miniszter úr az előbb nem emlékezett meg, — mert vannak ügyek, ame­lyek a hatóságok és a hadügyminisztérium közt direkte tárgyaltatnak, — ki van terjesztve az, hogy ezek a magyar állam nyelvén fognak nem­csak történhetni, hanem történni is, akkor én az általam benyújtott határozati javaslatot, a válasz­­szal való megelégedés feltevése mellett, visszavo­nom. (Helyeslés.) Barkassy ezredes : A hadügyminiszter nevé­ben tett nyilatkozathoz a 1. bizottsági tag úr kér­dése folytán még hozzátehetem, hogy a levelezés a közös hadügyminisztérium és a magyar miniszté­riumok közt már évek óta folytonosan úgy törté­nik, hogy onnan magyarul, innen pedig németül írnak. (Mozgás.) Ábrányi: Ez a kijelentés egy kissé megzavarja az előbbi kijelentésnek általam felfogott értelmét, amennyiben ez utóbbi kijelentés annyit tesz, hogy marad minden a régiben és azt kívánja tőlem, hogy én azzal elégedjem meg. (Egy hang: Dehogy kí­vánja !) Hát akkor mit kíván ? — Minthogy tehát e kérdésben nincs világos nyilatkozat, kénytelen vagyok az előbb visszavont határozati javaslatot vissza nem vonni, mert az utóbbi nyilatkozat szin­tén visszavonja az előbbi nyilatkozatnak értelmét. (Úgy van !) Kérem határozati javaslatomnak sza­vazás alá bocsátását. (Helyeslés.) Elnök: Következik a szavazás az első hatá­rozati javaslatra. Beöthy Ákos azt hiszi, a kérdést úgy kell fel­tenni, elfogadja-e az orsz. bizottság a hadügyi al­bizottság által beterjesztett határozati javaslatot, mert az ő határozati javaslata azzal fogalmi és elvi ellentétben van. Ha az elfogadtatik, az övé el­esik. Ábrányi javaslata azonban az albizottság ja­vaslatával nem áll fogalmi ellentétben és azért kéri, hogy az külön bocsáttassék szavazás alá. Pulszky Ágost szintén azt hiszi, hogy két ja­vaslatra külön-külön kell szavazni. Igen sokan vannak, a­kik nem kívánják, hogy a határozati ja­vaslat elessék, de másrészt a hadügyminiszter nyi­latkozata, ha nincs is ellentétben e határozati ja­vaslattal, legalább is félremagyarázásokra ad alkalmat. (Úgy van!) Nem tartja tehát he­lyén levőnek, hogy oly kérdés ’ felett hatá­­roztassék, melynek tekintetében a nyilatkozat különféleképen lévén interpretálva, annak ered­ménye egyátalában ismeretlen. (Úgy van!) Ezért kérdi, mintegy Ábrányi javaslata véglegesen sem fentartva nincs, hanem csak esetleg van vissza­vonva, hogy nem volna-e e kérdésre nézve a sza­vazás előtt olynemű felvilágosítás nyerhető, mely lehetségessé tegye mindenkire nézve, hogy a sza­vazás alkalmával a kérdéssel teljesen tisztában legyen._ Tisza Lajos gr. szerint legczélszerűbb volna mindenek előtt a hadügyi albizottságnak első ha­tározata felett szavazni s azután lehetne áttérni a többi határozati javaslatokra. (Általános he­lyeslés.) Ennek a hadügyi albizottságnak az akadé­miára vonatkozó első határozati javaslatát bo­csátja szavazás alá, melyet a többség elfogadott. Következett az albizottságnak a magyar nyelvre vonatkozó második határozati javaslata. Elnek ‘ -^^-Tk­oztassanak azok, a­kik az albi- I­­.x -i6 második határozati javaslatát elfogadják felállani. (Megtörténik.) Az határozati javaslat el­fogadtatott és így Beöthy Ákos határozati javas­latai elestek. Beöthy Ákos : Következik Ábrányi Kornél in­dítványa. (Derültség.) Hegedűs olvassa az indítványt. Gajári Ödön: Azt hiszem, hogy a kérdés fel­tevéséhez hozzászólni még lehet. (Mozgás.) Hegedűs Sándor: Nem! (Felkiáltások: De lehet! Halljuk ! Halljuk !) Gajári Ödön: Abban a meggyőződésben va­gyok, hogy ügyrendünk értelmében még akkor is van joga az országos bizottságnak bizonyos kér­désben a szólást megengedni, ha a tárgyalás telje­sen be van fejezve. (ügy van!) Itt a kérdés kompli­kálva van az által, hogy a hadügyminiszter részé­ről tett nyilatkozatok félreérthetők és nem adnak nekünk tiszta képet. Mi, kik azokat a törvény­es rendelkezéseket ismerjük, amelyeknek Ábrányi Kornél bizottsági tag úr határozati javaslata egyik folyománya, joggal megkívánhatjuk, hogy mielőtt a kérdés feltétetik és arra tőlünk válasz követelte­­tik, oly nyilatkozattal álljunk szemben, mely meg­nyugtat minket az iránt, hogy azok a törvények, melyekre e határozati javaslat vonatkozik, meg­tartottak-e, vagy pedig azok a hiányok, me­lyek a törvény­ek végrehajtásánál felmerültek, jövőre mellőzte­tni fognak. (Helyeslés.) Mint­hogy a hadügyminiszter úr képviselőjének nyi­latkozata e tekintetben minket teljesen meg­nyugtatott, (Úgy van!) de a második pótló­lag tett nyilatkozata az elsőnek értelmét sok tekintetben lerontotta, (Úgy van!) azt hiszem, hogy mielőtt a kérdés feltétetnék, okvetetlenül szükséges, hogy a pótlólag tett nyilatkozat valódi értelmét a hadügyminiszter úr képviselője az orsz. bizottság előtt állítsa helyre. (ügy van !) Ha ez megtörténik, az indítványozó úr véglegesen visz­­szavonhatná indítványát, mely nem egyéb, mint utalás arra, hogy a törvények a hadügyminiszter részéről valóban respektáltassanak. (Élénk he­lyeslés.) Barkassy Béla: T. országos bizottság! (Hall­juk ! Halljuk!) A hadügyminiszter úr nevé­ben van szerencsém kijelenteni, (Halljuk!) hogy a hadügyminiszterim akár hatóságoktól, akár pedig magánosoktól bejövő beadványokat ma­gyar nyelven elfogad és ha e tekintetben talán itt-ott más eljárás követtetett volna, eziránt ma­­gának jelentést fog tétetni. (Mozgás.) hogy­ a tör­vény értelmében intézkedhessék. (Zaj.) Ábrányi Kornél: A kérdés egyik részére a vá­lasz kielégít, de annak másik részére válasz adva nincs. (Úgy van!) Nincs ugyanis válasz arra, hogy" ha elfogad a magyarországi törvényhatóságoktól és magánosoktól a magyar állam nyelvén beadott le­velet vagy folyamodványt, várjon arra hajladó-e a magyar állam nyelvén adni elintézést? (Úgy van !) Itíxz az, a­mire nézve határozott választ kérek. Pulszky Ágost: A­mennyiben nem szolgálati ügyről van szó. Ábrányi Kornél: Igenis, a­mennyiben nem szolgálati ügyről van szó. (Helyeslés.) Barkassy Béla ezredes : Az imént tett nyilat­kozathoz hozzá kell tennem a hadügyminiszter úr nevében, hogy arra, hogy magyar nyelven fog levelezni, jelenleg kötelező nyilatkozatot nem te­het. (Nagy zaj és mozgás.) Ábrányi Kornél: Akkor fentartom indítvá­nyomat és kérem, hogy azt szavazás alá bocsátani méltóztassék. (Helyeslés.) Rakovszky István előadó: Minthogy itt kér­dések tétettek s azokra válaszok adattak, tekintett nélkül arra, hogy­ az orsz. bizottság a kérdés tár­gyalásába beleegyez-e vagy­ nem, kötelességem azt az álláspontot jeleznem, melyet elfoglalok. (Felkiáltások :(Nem lehet!) Beöthy Ákos: Szavazás közben vagyunk. (Zaj.) Pulszky Ágost: Az ülést fel lehetne talán függeszteni. (Nagy zaj.) Beöthy Ákos: Méltóztassék az elnök úr a kérdést feltenni, hogy az orsz. bizottság elfogadja-e Ábrányi Kornél indítványát: igen vagy nem ? (Nagy zaj.) Elnök: Ezt már egyszer megtettem és így is­mételve kérdezem : elfogadja-e a 1. országos bizott­ság Ábrányi Kornél indítványát? (Igen! Nem!) Méltóztassanak tehát azok, akik azt elfogadják, felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Halljuk a határozatot!) Méltóztassanak már most azok, akik nem fogadják el, felállani. (Megtörténik.) Beöthy Ákos : Kisebbség! (Nagy zaj.) Elnök: Az indítvány elfogadtatott. (Nagy mozgás.) , , Ábrányi Kornél: Éljen a delegáczió ! (Éljen­zés egyrészről és felkiáltások másfelől: Halljuk! Halljuk!) Elnök : Következik a harmadik határozati ja­vaslat. Rakovszky István: (Olvassa). Elnök : Elfogadtatik. Következik a negyedik határozati javaslat. Rakovszky István: (Olvassa.) Beöthy Ákos: E határozati javaslathoz egy módosítványt vagyok bátor előterjeszteni, mely így szól: »Határozati javaslat. Utasíttatik a közös hadügy­miniszter, hogy a hadsereg elhelyezésében időközben történt változásokról az országos bizottságnak a jövő év­ben is jelentést tegyen. Egyúttal felhivja az országos bizottság a hadügyminiszter figyelmét arra, hogy úgy politikai, mint katonai szempontokból igen kivánatos, hogy a 79. Jellasics-ezred más helységbe tétessék át. Kelt Bécsben, 1891. decz. 2. Beöthy Ákos, Apponyi Albert gróf.« Tisza Kálmán : Mélyen tisztelt országos bi­zottság ! (Halljuk ! Halljuk !) Nem akarok annak tárgyalásába bocsátkozni, hogy minden szempont­ból mennyire volna kivánatos, mennyire nem an­nak az ezrednek áthelyezése. Én csak egy általam kifejtendő szempontnál fogva nem vagyok haj­landó e határozati javaslatot elfogadni. Megmon­dom, mi ez a szempont. Miként előttem szólt­­, bizottsági tag úr maga is érintette, ez a kérdés felmerült annak idején a képviselőházban és szóba hozatott az áthelyezés kérdése. A képviselőház nem tartotta szükségesnek ez iránt még csak annyiban is határozni, hogy a magyar kormányt ez iránt mű­ködésre utasítsa. Ily előzmények után, ha most az igen t. bizottság ebben az ügyben, azon elisme­rem, szelídített alakban is, amit a t. bizottsági tag úr ajánl, határozatot hozna, az a magyar kép­viselőház eljárásának be nem vallott, de tényleges megrovása lenne. (Igaz! Úgy van!) Már­pedig én nem kívánom a delegáczió 25 éves fenállásának ünnepét ezzel megülni, hogy amit addig sohasem tett, már elkezdjen a magyar képviselőház eljárása felett szóval ugyan nem, de tényleg kritikát gya­korolni. (Helyeslés.) A határozati javaslatot tehát nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés.) Apponyi Albert gróf: Mélyen t. országos bi­zottság ! Az az érv, melyet előttem szólt­­. tagtárs úr felhoz, ha az tényleges alappal bírna, oly súlyú volna, hogy minden további megjegyzés nélkül elállnánk a beadott indítványtól, de felfogásom szerint nem úgy áll a dolog. Formális indítvány a képviselőházban nem történt. (­­6T­­) Tisza Kálmán (közbeszól) : Nem is mondtam. Apponyi Albert gr.: A képviselőházban egyes szónokok utaltak ez áthelyezés kívánatosságára. A képviselőház álláspontja egyszerűen negatív volt. Miután ez áthelyezés adminisztratív tény­kedés, szerintem a legtermészetszerűbben hozható szóba a delegác­iók előtt, melyek az adminisztrá­­c­ió ellenőrzésére vannak hivatva. Ezért az az érv nem gyakorol reám oly benyomást, mert tagadom, hogy annak meg­volna az a tényleges alapja, a­melyet a 1. bizottsági tag úr előadott. Tisza Kálmán : Kénytelen vagyok szavaim értelmének helyreigazítása végett felszólalni. Azt, hogy indítvány létetett volna s a fölött szavazás történt volna a képviselőházban, hivatkozom min­denkire, egy szóval sem mondtam. (Igaz ! Úgy van!) De igen­is, mondtam azt, amit nem előttem köz­vetlenül szólt itt, de indítványozó bizottsági tag úr felemlített, hogy ez a képviselőházban szóba hozatott, a miniszterelnök az ő válaszában az ez iránti intézkedést nem tartotta lehetőnek vagy helyesnek. E válaszban a képviselőház megnyugo­dott. (Igaz! Úgy van!) Tökéletes joggal mondhatom tehát, hogy most e kérdésben határozatot hoz­nunk nem volna egyéb, mint annak kitüntetése, hogy a képviselőház az által, hogy nem határozott, hanem megnyugodott a válaszban, hibát követett el. Ez az, amit nem akarok, és amire részemről a delegácziót illetékesnek sem tartom. (Helyeslés.) Szécsen Antal gróf azt tartja, hogy e dolgok egyenesen a korona jogai közé tartoznak. A gróf ur által említett politikai és katonai okokat két­ségtelenül ama körökben is mérlegelik, melyektől az elhelyezés kérdése függ. Tiszteli az érzelmeket, de az érzelgés a szenvedélylyel párosulva, károssá és veszélyessé válhatik és igy csak az öntudatos férfias nemzeti érzés van általa veszélyeztetve. Apponyi Albert gróf nem akar azon kontro­­verziók felelevenítésébe bocsátkozni, melyek kö­rül a korona jogaira nézve oly érdekes vita folyt a véderő vitában. De legyen bár az elhelyezés a koronának joga, vagy helytelen közjogi kifeje­zéssel élve a koronának rezervált joga, akkor sem vitathatja el senki az alkotmányos testület­től azt a jogot, hogy a koronát a kellő őszin­teséggel figyelmeztesse bizonyos dolgokra, bizo­nyos helyzetekre, bizonyos óhajok és kívánságok nyilvánulásaira. A t. többség részéről nyilvánuló érzékenységre való tekintettel — úgymond —javas­latunknak oly formát adtunk,amely nem tartalmaz utasítást, csak óhajt fejez ki s ez ellen azt hiszem, hogy a legtulhajtottabb érzékenység szempont­jából sem lehet kifogást emelni. (Helyeslés: Úgy van ! Úgy van !) az indítvány rácziója pedig nem az érzelgések túlhajtásában, hanem teljesen ak­tuális viszonyokban rejlik, melyek folytán kitűnt, hogy azon bizonyos ezred politikai demonstrá­­c­ióban vett részt, ami a katonai fegyelemmel ösz­­sze nem egyeztethető. És nem lehet elnézni, hogy az államnak bármely instituc­iója annak bármely tagjában magát az állam törvényeivel ellentétbe helyezze. (Élénk helyeslés.) Principis obsta! Annak az ezrednek épp úgy érdekében áll, mint a hadseregnek, mint azon nagyon kényes viszonyoknak, melyek ép Fiume területén fenn­­állanak, hogy az áthelyezés megtörténjék. (He­lyeslések.) Beöthy felszólalása után felszólalt Szapáry Gyula gr. miniszterelnök, T. orszá­gos bizottság. Daczára annak, hogy a Beöthy t. bizottsági tag által felvetett azon kérdésre, hogy Fiume a 79. ezred kiegészítő területéhez tartozik-e vagy­ nem, a hadügyi albizottságban megadtam a választ, minthogy a t. bizottsági tag itt ismét visz­­szatért, bátor vagyok válaszomat ismételni, arra kérvén egyúttal a t. orsz. bizottságot, hogy a be­nyújtott határozati javaslatot ne méltóztassék el­fogadni abban az alakban s­em, hogy az orsz. bi­zottság a kérdésben a koronával szemben óhajt fejezzen ki. A képviselőházban már volt sze­rencsém kijelenteni, hogy ez ezred áthelye­zése iránt a kormány nem szándékozik elő­terjesztést tenni a koronának és pedig a kö­vetkező okokból. Az első ok, amely a kor­mányt ebben vezette és vezeti most is, az, hogy a kihágások, melyek Fiuméban kétségbevon­­hatlanul előfordultak az illető felebbvalók részé­ről büntetésben részesültek s igy a kormány ezt ezzel befejezettnek tekinti. A másik ott a területi beosztásban van. A képviselőházban ez irányban tett nyilatkozatom semmiképen nem áll ellentét­ben a dolog állásával és nincsen annak semmi oly oldala, mely akkor felderítve nem volt; mert a területi beosztásnak egyik kelléke, mely a tör­vényben van kimondva, az, hogy az illető katonák közel legyenek ahhoz az ezredhez, melybe besoroz­­hatók. Hogy épen hozzá tartozik-e az a hely, vagy közvetlen szomszédságában van-e,az nagy befolyás­sal nem bír. Tény pedig az, hogy Fiume közvetlenül e kiegészítő kerület tőszomszédságában van és a területi beosztás alapján kívánatos, hogy az ezred ott legyen, hogy­ mozgósítás esetén is könnyen be­hívhatók legyenek az ezredhez tartozók. A bizott­sági tag úr most is csak egy részét olvasta fel nyi­latkozatomnak, de azt a másik okot, amelyet fel­hoztam, hogy­ a júliusi eseményeken kívü­l s azóta sem­miféle hasonló eset a katonaság és a nép közt nem fordult elő, s ezért nem látja a kormány indo­koltnak, hogy előterjesztést tegyen, ezt figyelmen kívül hagyta. Kérem a t. orsz. bizottságot, hogy ez indokok alapján a beadott határozati javaslatot mellőzni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Ez után elfogadták a 4. határozati javaslatot, s elvetették Beöthy határozati javaslatát. Rakovszky az egy éves önkéntesekről szóló nyolczadik határozati javaslatot felolvasván, Sztáray Antal gr. javasolja, h°gy a felebbvalóik által arra érdemesített altiszteknek szolgálati ide­jük harmadik évében engedtessék meg, hogy az akkori egyéves önkénteseknek a kurzusát elvégez­zék, a tartalékos tiszti vizsgát letegyék, azután p­edig benn tartatván, mindjárt a szolgálatban a­zellő időpontban a tényleges tiszti vizsgát lete­­hes­sék és a tiszti karba beléphessenek. Bolgár támogatja Sztáray Antal gr. előadását, megjegyezvén, hogy a két éves szolgálat nem hozta meg a várt eredményt. Állítása támogatá­sára adatokat idéz. Barkassy Béla ezredes: Mélyen t. országos bizottsági Az a kérdés, melyet Sztáray Antal gróf és Bolgár ferencz t. bizottsági tag urak fel­hoztak, a hadügyi albizottságban már behatóan tárgyaltatott és az igen t. bizottsági tag urak a hadügyminiszter úrtól a felvilágosítást meg­kapták. Bátor vagy­ok azt röviden ismételni. (Halljuk! Halljuk!) A Sztáray Antal gróf t. bizottsági tag ur által felemlített ama kí­vánságra, hogy a háromévi tényleges szolgá­latban levő­k nyerjék, az a válasz adatott, hogy minden katonának, aki arra nevelé­sénél és előképzettségénél fogva alkalmasnak talál­­tatik, meg van egedve, hogy a kadétvizsga letéte­lére jelentkezzék. Ez a kadét­vizsga nem oly ne­héz, hogy ezt oly kitűnő egyének, amineket Sztá­ray Antal úr. gondolom szem előtt tart, igen köny­­nyen le nem tehetnék. Más utat nyitni ezeknek jelenleg nem lehet és ama tapasztalatok, melyeket a múlt időben a hadsereg ily elemekkel tett, ezt nem is teszik kívánatossá. Mint mondom, akinek tehet­sége és megfelelő társadalmi műveltsége is van, annak mindig nyitva áll az út a tiszti kardbojt el­nyerésére. Ami Bolgár J. bizottsági tag úr felszó­lalását illeti, egy tévedését kell helyreigazítanom. A t. bizottsági tag úr ugyanis azt állotta, hogy a hadügyminiszter­­ nagyméltósága azt mondotta volna, hogy az iránt nem lehet még ítéletet hozni, várjon az egyéves önkéntesekre nézve a második év bevált-e vagy sem. Ez a tévedés már a had­ügyi albizottságban is fennforgott és helyre­­igazíttatott egy nyilatkozat által, amelyben a hadügyminiszter kijelentette, hogy a má­sodik évnek hatása iránt teljesen tisztában van és mellette bizonyít az az eredmény, hogy az egyéves önkéntesek jelentékenyen nagyobb számmal tették le sikerrel a tiszti vizsgát, mint az előbbi években. Amit Bolgár bizottsági tag úr félreértett, az a hadügyminiszternek az a nyilat­kozata, hogy az eljárásra az eddig lefoly­t idő még kevés volt, hogy véglegessen meg lehessen állapí­tani, hogy a tanfolyamok, melyekben az egyéves önkéntesek kiképeztetnek, úgy amint most van­nak, továbbra is fenntarthatók-e. Erre nézve kí­vánja a nagyméltósága a további tapasztalatokat bevárni és ha szükséges, az intézkedéseket meg­tenni. (Helyeslés.) Ezután a költségvetés (rendes és rendkívüli), valamint a négyes albizottság jelentése elfogad­tatott. A legközelebbi ülés holnap délelőtt 2 órakor s a bezáró ülés délután 2 órakor lesz. Az osztrák delegáczió Illése. Az osztrák delegáczió mai üléséről az esti lapunkban már közölt tudósítás kiegészítéséül, a következő táviratot közöljük: Bécs, decz. 2. A hadügyminiszter sem a két éves szolgálati idő mellett, sem ellene nem nyilatkozhatik, mert ez irányban még tanulmányokat kell tenni. A né­met mintát nem lehet egyszerűen alkalmazni a mi viszonyainkra. Csak, ha az általa említett előfelté­telek bekövetkeztek és csak az a kérdés vár meg­oldásra, várjon elegendő-e két év arra, hogy a gya­logos az ellenség előtti szolgálatra kiképeztessék, akkor, úgy véli a miniszter, lehetséges, hogy még a kísérlet sem szükséges. A hadügyi kormányzat épen nem téveszti szem elől ezt a tárgyat, de meg van arról győződve, hogy előbb az emlí­tett előfeltételeknek kell bekövetkezni, azután igen tetemes költséget kell rendelkezésre állítani és időt kell arra engedni. A Tausche által szóba ho­zott azt az engedélyt, hogy a földművelési- és ipar­­iskolai tanulók rövidebb szolgálati időt tölthesse­nek, törvényileg kell megállapítani, a e tekintet­ben a hadügyi kormányzat nem intézkedhetik önállóan. A tartalékosoknak a hadgy­akorlatokra és fegyvergyakorlatokra való behívása mindig a polgári hatóságok egyetértésével s a mezőgazda­ságra való tekintettel történik. Gyakran kívánatos volna, hogy a hadgyakorlatok előbb tartassanak m­eg. A közvetlen szállítások tekintetében a had­ügyi kormány­zat minden lehetőt megtesz. Az enquetek még nem vezettek semmi biztos ered­ményre. Rockenmaun osztályfőnök, a kormány képvi­selője, a hadsereg részére szükséges szállítások kérdésére nézve megjegyzi, hogy ez ügyben két ankettet tartottak, melyek kimondták, hogy a had­ügyi kormányzat a mezőgazdák irányában lehető előzékenységet tanúsítson, azokat a kauezió alól felmentse s egyenlő ajánlatok mellett, őket más vállalkozókkal szemben előnyben részesítse. Min­den mezőgazdának szabadságában áll, hogy még az általános biztosítási kiírás előtt s ajánlattal for­duljon a hadügyi kormányzathoz. Ha ez ajánlat az az időszerinti árakhoz mérve kedvező, úgy az ajánlat alapján mindjárt megkötik a mezőgazdák­kal a szállítási szerződést, a­minek az a következ­ménye, hogy jelenleg nagyrészt őstermelők vesz­nek részt a szállításokban. A hadügyi kormányzat kész a mezőgazdák bizalmi emberét a biztosítási tárgyalásokhoz bocsátani. Bauer b. közös hadügyminiszter: Ami a szóba hozott ügyeket illeti, csak hálával tartozom a de­legátus úrnak a bőkezűségért, melylyel a csapatok élelmezését javítani s azokat egyéb kedvezmény­ek­­ben is részesíteni kész volna. A legénység élelme­zését illetőleg már volt szerencsém alkalomadtán a bizottsági ülésekben megjegyezni, hogy — a­mit senki sem fog kétségbe vonni — a katonán csakugyan segítve lenne, ha naponkint 4-3 kraj­­czárral több fordíttatnék reá, de hogy aztán ez a naponkénti 4­3 krajczár egészben véve egy évben 43 millió forintra rúg, arról sem én nem tehetek, sem más nem tehet. Ez a tétel hiva­talba lépésem óta és már előbb is fel volt véve, de újra törülni kellett, tekintettel a nagy követelmé­nyekre, melyek a hadi készültség érdekében egyéb­ként támasztottak. A pénzügyi viszonyokra való tekintetből esett el tehát e tétel, de nem fogom elmulasztani, hogy újra felvessem az indítványt, amelyet e tekintben a t. delegáczió sürget. Szóba hozták továbbá a kenyeret is, még­pe­dig egyrészről fehérebb, másrészről meg barnább kenyér előállítását ajánlották. Én az idén az in­­tegrantúra részéről megbízottakat küldtem a vi­­dékre , hogy ott mintákat szerezzenek. Rö­viden csak azt állíthatom, hogy az osztrák ka­tona kenyere minden körülmények közt nagyon jó­l vetekedhetik a más államokéval. Ami a had­ügyi igazgatásnak a jó ellátásra való törekvését illeti, úgy azt tartom, hogy e tekintetben a bizott­ságokban már részletesen nyilatkoztam. Megbe­szélték a konzervvel való ellátást, sőt egy eltart­ható kenyeret is mutattak be, amely alkalommal kitűnt, hogy egy részről barnább kenyeret óhaj­tottak. Hogy a barna vagy a fehér kenyér jobb-e, annak legjobb és legbiztosabb bírója a katona gyomra. A csapatok részéről beküldött vélemények kedvezően nyilatkoznak a kenyér előállítás jelen­legi módjáról. Az élelmezési raktárak, faképen a bécsi élelmezési raktár nagyopró czikkeket szállí­tanak. Ajánlhatom a delegáczió tagjainak, hogy ez utóbbiban győződjenek meg a kenyér minősé­­géről; az uraknak ez szabadságában áll. Rich­ter bizottsági tag úr az altisztek ellátásával foglalkozott. Ezt én már a két­éves tény­leges szolgálati kötelezettség kérdésénél érintet­tem. Kívánatos volna, ha az ellátás jobb volna Ez idő szerint az­­nagyon gyönge. Nagyon sok altisztet, bár szolgálati igazolványnyal bír, mivel átlépte 45-ik életévét, nem alkalmaznak s igy az illetők elvesztik igazolványaikat. Kimu­tatást terjeszthetnek elő, hogy hány ilyen altisz­tet alkalmaznak évenként s bányán mellőztetnek?

Next