Nemzet, 1891. december (10. évfolyam, 3325-3354. szám)

1891-12-01 / 3325. szám

Melléklet a „Nemzet“ 3324. (330.) deczember I. szántátok: Az akadémiának mára kitűzött összes ülése H­unfalvy Pálnak váratlanul közbejött halála miatt elmaradt és e helyett értekezletet tartottak az akadémikusok, amelyen kizárólag a jeles tudós halálával foglalkoztak. Eötvös Loránd báró, az akadémia elnöke, meghatottságtól remegő hangon a következő beszéddel emlékezett meg a gyász­­esetről : »T. akadémia! Rendes heti üléseinkre gyűl­tünk ma egybe, hogy mint rendesen folytas­suk a munkát s ide megilletődve látjuk, hogy ha­lottas házhoz jöttünk, melyben szünetel a munka s melyben csak egy szó van helyén, a fájda­lom szivből eredő csendes szava. — Hunfalvy Pál itt a palotában ravatalán fekszik. Két napja csak itt állott ez emelvényen, itt fogadta az etno­gráfiai társaság üdvözlését s a szavak, melyeket akkor mondott, fájdalom az ő búcsúszavai, még el sem némultak, de ne is némuljanak el soha e te­remben. A maga szerény modorában, szivének egész melegével elmondotta akkor, mily nagy hálával tartozik ő akadémiánknak; mert a sikert, melyet ő kötelességének teljesítése közben elért, az aka­démia buzdításának és segítségének köszönheti. Mondjunk hálát mi is halottunknak, hiszen ő életének egész munkaerejét akadémiánknak szentelte. Nagy feladatok egész embert kívánnak. Ilyen nagy, akadémiánkra nézve minden egyébnél nagyobb feladat: a magyar nyelvtudomány meg­alapítása és kiművelése. Hunfalvy egész életében, egész erejével e feladaton dolgozott, milyen siker­rel, azt tudjuk mi itthon és tudja a külföld, tudo­mányszakában nálam avatottabb fogja azt más alkalommal elmondani. Minden gondolatában tudós, minden érzésé­ben magyar volt ő, tudományáért és magyarságá­ért munkára mindig kész, kérkedésre soha. Tudo­mányának fitogtatása, hazafiságának fenhangú hir­detése által népszerűséget soha sem keresett, de kiállott a síkra és bátran harczolt mindig, amikor tudományos meggyőződését és hazafiságát, me­lyek szivében egygyé forrtak, komoly veszély fe­nyegette. Igen — Hunfalvi egész ember volt életében, egész még a halálban is, mert gondoskodott arról, hogy a munkásság, melyet megkezdett, ne szakad­jon meg az ő életfonalával, — iskolát teremtett s ez a Hunfalvy iskola folytatni fogja mesterének munkáját. A nagy fájdalomban, melyet elhunyta felett érzünk, ez legyen némi vigasztalásunk. A beszéd végeztével bejelentette az elnök, hogy a temetés deczember 2-án délután 3 órakor fog végbemenni és hogy az akadémia már gyász­­jelentést adott ki. Indítványára el­határozták, hogy Gyulai Pál fog búcsúbeszédet mondani a teme­tésen ; az akadémia díszes koszorút helyez a rava­talra ; részvétnyilatkozatot idéz az elhunyt család­jához; megkeresik az akadémia nyelvtudományi osztályát »emlékbeszéd« tartása végett; végül in­dítványt terjesztenek a nagygyűlés elé a czélból, hogy Hunfalvy arczképe a diszterem számára meg­­festessék. Mindez általános helyeslés közepett elhatá­tároztatván, az értekezlet véget ért. * Hunfalvy Pál családja a következő gyász­­jelentést adta ki: »Hunfalvy Pálné, szül. Rock Karolina, mint hitvestárs és Hunfalvy Géza, mint unokaöcs saját és az összes rokonság nevében mély fájdalomtól sújtott szívvel jelentik, hogy szeretett felejthetet­len jó férje, illetőleg nagybátyja méltóságos dr. Hunfalvy Pál, királyi tanácsos, a magyar fő­rendiház tagja, a magyar tud.­akadémia igazgató tanácsának tagja a nyelv- és széptudományi osztá­lyának elnöke, a Kisfaludy-társaság rendes és sok külföldi tudós társaság tagja stb., nov. 30-dikán hajnali fél 4 órakor, élte 82-dik, boldog házasságá­nak 44-dik évében, igen rövid szenvedés után, az Urban jobblétre szenderült. A boldogult hült tete­mei deczember hó 2­ dikán délután 3 órakor fog­nak a magyar tudományos akadémia palotájának oszlopcsarnokában és az ágostai evangélikus hit­vallás szerint megál­datni és a kerepesi-uti teme­tőbe örök nyugalomra kisértetni,­­áldás és béke poraira.* Hunfalvy Pál ravatalára koszorút he­lyeztek , az akadémia e felírással: »Hunfalvy Pál osztályelnök, ig. és rendes tagnak — a Magyar Tudományos Akadémia; továbbá »Szeretett tiszt­társának — Szily Kálmán. * Az akadémia igazgatótanácsa holnap, deczem­ber 1-én déli 12 órakor, Hunfalvy halála alkalmá­ból, ülést tart.­ A Luth­er-társaság ma délután ülést tartott, melyen részvéttel emlékeztek meg elnökük, Hun­falvy Pál haláláról. Egyszersmind elhatározták, hogy az özvegyhez részvétiratot intéznek s a ravatalra koszorút tesznek a következő felirattal: »A Luther-társaság szeretett elnökének«. »A Hunfalvy Album« dolgozótársait ezen az utón értesítem, hogy Albumunk, — mely örök emlékének volt szánva, de immár gyász em­lékévé lett — a jövő hét folyamában fog megje­lenni. Simonyi Zsigmond: A NEMZET TÁRCZÁJA. Nov. 30. Mérési szavak. Irta: Beniczkyné’Bajza Lenke. Germana orvos íróasztalánál ült és figyelme­sen olvasott egy levelet, melyet kis idő előtt adott át neki Eliz, egyetlen cselédje, akit házánál tartott. Az orvos keskeny, hosszúkás, kifejezésteljes arcza majd halvány, majd bíborpiros lett az olva­sás alatt. Nem vette észre, hogy Eliz még mindig a szobában van, és az ajtó közeléből figyelmesen függeszti reá nagy, kék szemeit, mintha ki akarná találni a levél tartalmát. Elvégezve olvasmányát az orvos, hátradőlt székében és gondolkozott. Azután újra hozzáfogott a levélolvasáshoz, mint­egy tanulmányozni óhajtván annak minden szavát. Ekkor csendes nesz üte meg füleit; gyorsan visszafordult. — Mit akarsz Eliz ? — kérde meglátva a leányt. — Semmit orvos ur, — viszonzá az elpirulva. — Oly ritkán van ideje napközben így csende­sen ülni, hogy örülök, ha pihenni látom. — Bolondság! — kiáltott fel türelmetlenül Germána. — Menj dolgodra. Egyedül akarok lenni. A leány sóhajtva fordult meg és elhagyta a szobát. Germána Markó csinos fiatal ember volt. Két év óta kerületi orvos Pastrában, hol kevés jöve­delem mellett fárasztó munkával tölté napjait, de elégedett, sőt többnyire vidám volt. Szegény szülők gyermeke, korán árván ma­radva, egyedül saját munkájára volt utalva, hogy magát, tisztességesen föntartsa. Tanulmányait fényes eredménynyel bevé­gezve, egész odaadással lépett a maga választotta pályájára, melyen ambíczióval akart haladni. Két év előtt jött e helyre, hol az orvosi állásra pályáza­tot hirdettek volt, de arra rajta kívül senki sem je­lentkezett. A helységet oly állapotban találta, mely­nek láttára a szive elszorult. Ha más választása lett volna, vagy kevesebb bizalma önmaga iránt, ta­­lán visszafordul. Mert hiszen kezdetben neki na­gyon kevés kilátása lehetett becsvágya kielégíté­­sére. Pastila a világ háta mögött feküdt, ismeretlen vidéken, a legszegényebb nép által lakva, s összes papziensei földmivelő parasztok, szénégetők és kecs­kepásztorok voltak. De ő nem egy könnyen bátortalanodott el,­­ s az ifjúság bizalmával és a jövő reményével kezdte pályáját, megküzdve annak nehézségeivel, vissza sem pillantva múltjára, sem a Milánóban töltött segédorvosi működésre, melynek ideje elég kellemesen folyt le reá nézve. Ott egészen más igényekkel állott szemközt, mint e kis szegényes helységben, a­hol a kerületi orvos állását el­foglalta. Egyedül állván a világon, senkije sem volt, kire támaszkodhatott vagy számíthatott, de kinek csak őszinte tanácsát is kérhette volna. Azért nem esett nehezére a nagy­várostól elválni, hol kevésbbé a szórakozás, tartotta vissza mint inkább a bő al­kalom arra, hogy tanulmányai körét kiszélesíthesse. De azért örömmel ragadta meg az alkalmat a ke­rületi orvosi állás elnyerhetésére, mert végre már önálló akart lenni, és erre nézve egyelőre más al­kalom nem mutatkozott. Így jött Pastrába, a környék legelhagyatot­­tabb, legnyomorultabb falujába, hol kevés fizetése mellett hivatásának betöltése iszonyú fáradtság­gal járt a nélkül, hogy a közelismerésre csak ki­látása is lehetett volna. De ő ezzel keveset törődött. Az első percz­­ben érzett kedvezőtlen hatás lassanként teljesen elmúlt nála. A nép isteníteni kezdé, mert ő ez embert bármily állapotban, állásban és rangban is embernek tartá. Jó szíve, meleg kedélye, vidám­ságra hajlandó véralkata nem hagyták elbátortala­­nodni jövője iránt. Nem vágyott a világban kó­szálni, s mert senkije sem volt, könnyen megszokta a magányt. Meg volt elégedve sorsával, meggon­dolva, hogy az még rosszabb is lehetne! A feladat, amelyet Pastrában maga elé tű­zött, ott időzésének két éve alatt még távolról, sem volt megoldva, de mind­az, mit elérni óhaj­tott, már észrevehető lendületet nyert. A nép erő­teljesebb, egészségesebb lett, a lappangó és kuruzs­­lók által elnyomott betegségeket kiirtotta — erő­teljesebb nemzedékre lehetett számítani. Ez által a munkakedv a népben nagyobbodott, s mindez Germána orvos műve volt, ki úgy tekintett reájuk mintha mindnyájan az ő teremtményei lettek vol­na, mint ahogy tagadhatatlanul az ő műve volt a beállott üdvös változás. Mindenki szerette őt falujában és a környé­ken , ha messzirül látták, olasz szokás sze­rint keresztet vetettek reá, s ha közelé­­be jutottak kezét és ruháját csókolák. És neki jól esett ez az egyszerű, meleg elismerés, amelyet ta­lán hiába keresett volna a nagy világban, hol bi­zonyára irigyei támadtak volna. Itt nem volt ve­­télytársa. Munka, fáradtság és önfeláldozásban tel­tek napjai, de sohasem keseríte­tt meg semmi. Ma azonban az a levél, amelyet többször át­olvasott volt, megzavarta nyugalmát. Volt neki egy benső barátja, aki iskolatársa volt, mielőtt az orvosi pályára lépett volna. Ez a jó barát nem tu­dott nyugodni, mig, mint több levelében irta, Market közelében nem tudja s most olyan ajánla­tot tett neki, amely a fiatal orvosnak igen kellemes életet ígért, de ambícziójának egyáltalában nem felelt meg. Iskolatársa, az ifjú Sagora marquis megnősülve, egyik ősi birtokán telepedett le Tos­­kanában és felszólította őt, hogy legyen házi­or­vosa oly fizetéssel, amely Germana jelenlegi jöve­delmét háromszorosan meghaladta. Ez nagyon kecsegtető ajánlat volt. A fiatal orvos elgondolta, hogy mily kellemes körben él­hetne. A marquis legjobb barátja volt, aki iránt mindig csodálatos ragaszkodással viseltetett. Tanulmányainak élhetne. Hisz ez ajánlat elfogadása majdnem egyértelmű volt a semmitte­vésnek életpályául való választásával. A marquis Flórencz­­közelében lakott, hol több kitűnő or­vos volt. Ő maga erős, egészséges s nagyon is víg­kedvű ember; neje valószínűleg nem kevésbé .... Minek lett volna hát neki a háziorvos ? Germana tudta, hogy ez csak azért történik, hogy neki jobb­létet szerezzen, kellemes helyzetet biztosítson, s ez nem felelt meg az ő jellemének, mely különös szívóssággal birt s nagyratörő volt. A saját ere­jéből akart emelkedni, s kiterjedt praxist sze­rezni s igy érni el azt, amit kitűzött maga elé. De, bár majdnem rögtön elhatározta, hogy a marquis ajánlatát nem fogadja el, mégis érdemes­nek találta azzal hosszasabban, foglalkozni, már csak azért is, mert tudta, hogy az ajánlat mily jó indulatból ered! Gondolkozott rajta... Fölkelt K­asztalától, az ablakhoz ment, méláz­va tekintett az előtte terülő helységre, mely roz­zant, füstös, szegényes házakból állt. A kémények­ből vékony füst emelkedet az ég felé. A sár­gás lombú eperfák a talaj terméketlenségét mutatták. Csend, magány, kietlenség mindenfelé, mintha a természet kifáradt volna Olaszország felséges vidékeinek alkotásában s ide csak az enyészetre leskelődő halált és nyomort helyezte el. Az egyedüli pont, hol a szem megpihenhe­tett, a helység végén magasló, zöld pázsittal borí­tott magas hegy volt, melyen barátságos környe­zetben nagyúri lak emelkedett. Gondosan ápolt platán- és narancsfák árnyékában, virágoktól kör­nyezve, melyeknek föntartása ezerekbe került. De az úri épület ablakai mindig zárva voltak, mert hosszú évek óta nem lakott abban senki. Az orvos szeme most ezen az épületen pihent meg s maga sem tudta hogyan, az a kérdés támadt fel benne, mire eddig még sohasem gondolt: miért áll ez a gyönyörű kastély igy elhagyatva s ha nem lakik abban senki, miért költenek ennyit fentar-­­ tására ? De ez csak futó gondolat volt. Csakhamar ismét visszatért a levél tartalmához s daczára az előtte terülő kietlenségnek, mely hasonlított az ő itteni életéhez, elhatározta, hogy a marquis ajánlatát nem fogadja el. Érezte, hogy helytelenül cselekszik; hogy helyzetében ezer közül egy sem utasítaná el ezt a kedvező ajánlatot; hogy tartoznék önmagának azzal, hogy sorsán javítson, sőt mi több, semmi ki­látása sem volt helyzete változtatására vagy elő­menetelre és még sem fogadta el az ajánlatot; nem akarta félben hagyni itt megkezdett művét. Talán különösen az tartóztatta, hogy nem akart Sagora marquisnak lekötelezettje lenni. Sagora Pietrót legifjabb korától ismeré s bár kedvelte őt, mint mindenki aki megismerke­dett vele, mégsem ragaszkodott hozzá annyira, mint a­mily mértékben ő annak barátságában ré­szesült. Jellemük, egyéniségük nagyon különböző volt, mihez még állásuk egyenlőtlensége is járult. De mind­ez nem zárta ki, hogy jó barátok legyenek, annál kevésbé, mert a marquis valami csodálatos szeretettel csüggött Germanán s elébe tette őt, minden vele egyenrangú barátjának. Az orvos nagyra becsülte ezt a ragaszkodást, de soha sem jutott eszébe abból valamely hasznot hozni, sőt ellenkezőleg mindig ő volt az, ki Sagorát tanácsosai és szívességekkel ellátta, mi az olyan, inkább kényelmű természeteknél, mint a marquis, gyakran elkerülhetetlen volt. E támaszt Sagora minden alkalommal igénybe is vette és Germánéban soha sem csalódott. Most úgy látszott, a marquis a neki teljesített baráti szolgálatokat nemcsak viszonozni akarta, de megragadta az alkalmat, hogy Markót közelébe vonja . . . Vissza­térve az ablaktól, hol végig tekintett a vidéken, amely nem sok bátorítást nyújtott, helyet foglalt íróasztala mellett s gyorsan megírta a tagadó választ, mintha félne, hogy később másra határozza magát. Udvarias meleg szavakban köszönte meg a marquis megemlékezését s elmondá okait, hogy mért nem hagyhatja most még el állását, s bol­dogságot kívánva neki a házas élethez bezárta, le­velét azzal, hogy az ősz folytán egyszer Flo­­renezbe rándul és akkor fölkeresi őt otthonában. Gyorsan borítékba téve a levelet, meg­­könynyebbültnek érezte magát. Kalapját vette sajátkezüleg akarta a postára vinni. E perezben kocsizörgést hallott s Eliz lépett a szobába. Az orvos kérdő tekintettel várta szavait; az, hogy kocsit halljon udvarára gördülni, nagyon ritka eset volt s meglepte őt. — A kastélyból van itt a kertész kocsija, —­­ mondá a leány. A kocsis azt mondja, ura nagyon rosszul van s kéreti orvos urat, hogy siessen hozzá. — A főkertész ?! — kérdezé meglepetve Germana. — Eddig sohasem fordult hozzám, teg­nap még olyan volt, mint az élet. Ezzel kisietett a szobából, lépteit mindig sietteté, ha beteghez hívták. Eliz magas,karcsú, feltűnően csinos leány volt, s egész különös módon került Germana szolgá­latába. Pastrában született, árva leány volt, a hely­ség legvagyonosabb legényének lett menyasszonya, de ez elhagyta őt, s ekkor a helységből ki akarták űzni, azzal, hogy nincs többé helye a leányok között. Elza szégyenében e miatt öngyilkos akart lenni. Germana a leányt félholtan vette gyógyke­zelése alá, megmentette életét, s miután nem volt hova lennie, magához vette, minthogy cselédre különben is szüksége volt. Eliz az orvost nemcsak bámulta jóságáért, nemcsak élete megmentőjét tekintette benne, ha­nem becsületét is neki köszönte, mert mint az ő cselédjét, nem bántotta őt Pastrában senki, sőt a közszeretetben álló orvos kedvéért a legjobban bántak vele. De a nők nem szoktak félúton megállni. Gyűlölnek vagy szeretnek. Az asszonyi természet nem ismeri a középutat, s Eliz, a­nélkül, hogy az orvosnak arról csak sejtelme lett volna is, szenve­délyes szívének legforróbb szerelmével ragaszko­dott jóltevőjéhez, ki alig látszott őt észrevenni.... Az orvos távozta után Elza pár perc­ig figyelve áll meg a szoba közepén, s miután meg­győződött, hogy a kocsi elrobogott élénk kíváncsi­sággal futott az íróasztalhoz és keresgélni kezdett. Ösztönszerüleg találta el, hogy az a levél, melyet Germana oly figyelemmel olvasott végig többször egymásután, fontos, talán válságos lehetett az ura s az ő sorsára nézve is. Ide s tova hányta az ott heverő iratokat, míg végre a földön, az íróasztal mellett megtalálta, a mit keresett. Mikor végig ol­vasta . . . Vonásai az olvasás alatt teljesen elvál­toztak. Ijedtség, rémület, szomorúság váltakoztak csinos arczán. Nagy, sötét szemei könyökkel teltek meg. Kezét keblére szorítva elejte a levelet, s a mellette álló székre hullt. — Madonna ! kiáltott fel olasz szenvedélyes­séggel. — Ne engedd hogy távozzék tőlem, vagy vedd el életemet, mert én nem élhetek nála nél­kül . .. (Folyt köv.) A tanítói nyugdíj-törvény módosítása. — A képviselőház közoktatásügyi bizottságából. — A képviselőház közoktatásügyi bizottsága mai ülésében megállapította a tanítói nyugdíj-tör­vény módosítása iránti törvényjavaslat tárgyában a ház elé terjesztendő jelentését. A Sponer előadó által szerkesztett jelentés kiemeli, hogy teljes mél­tánylással és osztatlan örömmel fogadta a bizott­ság a törvényjavaslatot, amely hivatva leend az e téren fennforgó méltányos igényeknek és óhajok­nak nagy részben való kielégítésére. Kiemeli a jelentés, hogy a bizottság meggyőződött arról, mi­ként az országos nyugdíj és gyámalap új bevételi forrás igénybevételével ugyan, de a jogosultak hozzájárulásának fokozása nélkül, sőt részben le­szállítása mellett, fedezni fogja a jelentékenyen emelkedő igényeket. Jónás Ödönnek a bizott­ság által elfogadott indítványához képest kiemeli a jelentés, hogy mivel az országos nyugdíj- és gyámintézet matematikai mérlegének jelen ál­lapotából kitetsző vagyongyarapodás arra en­ged következtetést, hogy tíz év múlva min­den valószínűség szerint oly tekintélyes tőke fog rendelkezésre állani, mely a rokkantak számá­nak emelkedése s nagyobb halálozás esetén az öz­vegyi segély s árvák gyámpénzei rendkívüli hul­lámzása esetében is képes lesz kamataival a kiadá­sokat ellensúlyozni; a bizottság ama reményének is kifejezést ad, hogy a tíz év múlva újabban ösz­­szeállítandó matematikai mérleg kedvező voltá­hoz képest lehetséges lesz vagy a nyugdíj­illetmé­nyek fokozása, vagy a hozzájárulás mérvének leszállítása, vagy esetleg a szolgálati időnek leszál­lítása is. Kiemeli végül a jelentés, hogy megnyug­vással vette a bizottság tudomásul a miniszter kijelentését, hogy a tanítói fizetések szabályo­zására vonatkozó törvényjavaslatt mielőbb be fog terjesztetni, abban a meggyőződésben lévén, hogy a reform, egybevetve a jelen javaslattal, valamint a felekezeti s községi középtanodai tanárok nyugdíj­ügyének nem távoli jövőben szintén kilátásba vett szabályozásával, hathatós befolyással lesz közokta­tásügyünk fejlesztésére. A jelentés megállapítása után Schwar­cz Gyula elnök a bizottság nevében szerencsét kíván a miniszternek ez alkotásához, mely sok szen­vedő család sorsát fogja enyhíteni. C­s­á­k­y gr. miniszter köszönetet mond az elnök­e szavaiért, hozzátévén, hogy a tanítói fize­tésekre vonatkozó törvényjavaslatot már a jövő héten beterjeszthetni reméli s abban a hitben van, hogy az a jelen javaslattal kapcsolatban igen je­lentékenyen javítani fog a tanítóink helyzetét s a jövőben a legszebb eredményekhez fog vezetni. (Általános helyeslés.) Ezzel az ülés véget ért. Közlekedés. Hajó közlekedés. Az első cs. kir. szab. Duna­­gőzhajózási­ társaság közli, hogy az alábbi hajófor­galmi viszonylatokat f. évi november hó 30-án túl is további rendelkezésig az árufelvétel és elszállí­tás számára nyitva fogja tartani. 1. Lefelé: min­dennemű kereskedelmi áruk tekintetében Regensburg-, Passau- és Linzből Bécsbe (beleértve Korneuburgot, az éjszaki vasút rakodóját, a du­­naparti pályaudvart), továbbá Pozsony, Gönyő, Győr, Budapest, Baja, Mohács, Vukovár, Újvidék, Zimony, Belgrád, Pancsova, valamint Szendrő, Dubrovica, Báziás, Gradistye és végül a Száva sziszek-zimonyi szakaszán fekvő állomásaira. 2. Le- és felfelé: mindennemű kereskedelmi áruk tekintetében Bécs (beleértve Korneuburgot, az éjszaki vasút rakodóját és a dunaparti pálya­udvart), Pozsony, Gönyő, Győr, Baja, Mohács, Vukovár, Újvidék, Zimony, Belgrád, Pancsova, to­vábbá Szendrő, Dubrovica, Báziás, Gradistye, va­lamint a Száva sziszek-zimonyi szakaszán fekvő állomások és végül Szeged és Nagy-Becskerek ál­lomásai között. 3. Az uszályrakományok forgalma teljes folyamatban marad és a Dunán meg mellékfolyóin az időjáráshoz és vízálláshoz képest ezentúl is fognak uszályok rakodás végett kirendeltetni. Ki vannak zárva oly rakományokra szóló uszálykirendelések, a­melyek Budapest­ről és Budapesten felül fekvő feladó állo­másokról Bécsen (Korneuburgon) felül fekvő ren­deltetési állomásokra irányulnának. A forgalmi igazgatóság: Esztergom-Almás-Füzitö. A m.k. államvasutak igazgatóságától vett értesítés szerint az almás­­füzitő-esztergomi helyi érdekű vasút, az összes for­galomra berendezett Neszmély, Süttő, Lábatlan, Nyerges-Újfalu, Tokod, Kenyérmező és Esztergom állomásokkal, folyó hó 29-én és a brassó-háromszéki helyi érdekű vasutak sepsi-szt.-györgy-kézdi-vásár­helyi vonalat az összes forgalomra berendezett Réty-Bresztevény, Nagy-Borosnyó, Barátos, Ko­­vászna, Imecsfalva és Kézdi-Vásárhely állomások­kal, továbbá a személy- és podgyászforgalomra berendezett Zabola-Páva megállóhelylyel­­. évi november hó 30-án a közforgalomnak átadatott. Helyi közlekedés a dunák­. Menetrend a Buda­pest és Budafok közt a Tabán és az Eskütér érin­tésével közlekedő helyi hajók s­ámára. Érvényes 1891. évi deczember hó 1-étől fogva. Budapestről Budafokra 7*/2 9 és 11 órakor délelőtt, 2, és 5 óra­kor délután. Budafokról Budapestre 81/*, 10 és l­s/4 órakor délelőtt, 3 és­­11 órakor délután. Tétény állomás deczember 1-én, a helyi forgalom számára berekesztetik. A forgalmi igazgatóság. Egyesületek és társulatok. — Az országos magyar iskolaegyesület józsef­városi fiókja ma délután 6 órakor ülést tartott Csepreghy János elnöklete alatt. Ezen az ülésen elő­ször is Hűvös József dr.titkár tette megjelentését a kerületi választmány múlt évi működéséről. Egyúttal indítványozza, hogy a kerületi választ­mány a józsefvárosi jótékony nőegylettel együt­tesen 10 krajczáros jegyeket bocsásson ki, a köny­­nyebb pénzgyűjtés czéljából. Ezeket utólagos jó­­váhagyás reményében már elkészíttetvén, a vá­lasztmány rendelkezésére bocsátja. A választmány a titkár jelentését s indítványát elfogadta. A jegye­ket a választmány tagjai közt mindjárt szét is osz­tották. Ezek után Verédy Károly dr. ajánlatára három tagú bizottságot küldtek ki nagyobb akczió kifejtésére. A bizottság tagjai Hűvös József dr. Verédy Károly dr. és Ebner János dr.­­ A magyar vörös­kereszt-egylet központi és igazgató Választmánya tegnap tartotta ülését dr. Schlauch Lőrincz püspök elnöklete alatt. Jelen voltak: Josipovich Imre alelnök, dr. Dará­nyi Ignácz főgondnok, R­i­b­á­r­y József főjegyző, ifj. L­a­t­i­n­o­v­i­c­s János és Lintner Imre igaz­gatók, dr. Schmitzer Ottó jegyző, özv. Adler Antalné, Bischitz Dávidné, Ivánka Imréné, özv. Královánszky Istvánná, özv. Németh Miklósné, R­u­p­p Zsigmondné, S­t­e­f­á­n­y Lajos­né, dr. T­a­t­a­y Adolfné, Tisza Kálmánná, B­a­­biny Teofil, Ivánka Imre, Kamermayer Károly, L­é­v­a­y Henrik, dr. N­a­v­r­a­t­i­l Imre és Schweiger Márton közp. választmányi ta­gok; továbbá: Nagy Gábor és Máday Izidor számvizsgálók, dr. Müller Kálmán, dr. J­a­n­n­y Gyula, dr. Farkas László, Szilassy Etelka főnökasszony és Orgay János irodafőnök.­­ A honvédelmi minisztérium képviseletében Or­­g­o­n­á­s Zsigmond ezredes és a hadügyminiszté­rium képviseletében Schöning­er Alfréd ezre­des. Távollétüket kimentették: gróf Csekonics Endre elnök, gróf Zichy Nándorné társelnök, gróf Szapáry Gyuláné, gróf Szapáry István és gróf Tisza Lajos. Schlauch Lőrincz püspök üdvözölvén a megjelenteket, tudatja, hogy az igazgatóság Margit Zsófia főherczegnő súlyos betegsége alkalmából Károly Lajos főherczegnek, mint védnökhelyettesnek, részvétét fejezte ki, mit ő fen­sége köszönettel fogadott. Javasolja, hogy a köz­ponti választmány most, a midőn a főherczegné javulása örvendesen halad, a védnökhelyettes fő­herczegnek e fölötti örömét feliratban tolmácsolja. Az indítvány élénk helyesléssel fogadtatik. — Dr. Darányi Ignácz főgondnok előadja az igazgatóság jelentését az országos közgyűlés hatá­rozatainak végrehajtásáról, melyek közül megem­lítjük, hogy a módosított alapszabályokat a király jóváhagyta és azokat a belügyminiszter jóváha­gyási záradékkal ellátván, azok úgy a központba, mint a vidéki fiókegyletekre és a választmányokra nézve érvénybe léptek. Az Erzsébet kórház, azóta hogy az I—II. osztály egyesittetett, fokozottab mérvben vétetik igénybe, ami részben annak is tu­lajdonítható, hogy most már nemcsak a rendes főor­vosok hanem az egyetemi tanárok, közkórházi főor­vosok stb. jogosítvák, betegeket kezelés végett a kórházba hozni. Eddig e joggal éltek: Dr. Ángyán Béla, dr. Dirner Gusztáv, dr. Schultz Henrik, dr. Navratil Imre, dr. Hegedűs János és legtöbb eset­ben dr. Tauffer Vilmos. a központi választmány a nemes sziva főgondnok indítványára nagylelkűen elhatározta, hogy a vagyontalan magyar írókat és hírlapírókat az Erzsébet kórház­­ban levő alapítványi ágyak betöltésénél előnyben fogja részesíteni és erről a magyar írói segélyegy­­let és a hírlapírók nyugdíjintézete értesittetni ha­tároztatok azon megjegyzéssel, hogy a magyar írók és hírlapírók a rendelkezésre álló 3­ortos szo­bára is első sorban tarthatnak a jövőben igényt. Az ápolónők kiképeztetése sikeresen halad; jelenleg van az egyletnek 97 világi ápolónője. A közgyűlés óta megalakultak a Nagyszalonta vidéki választ­mány, továbbá az orosházai, buziási, kis­szentmik­­lósi, máslaki, mrmoráki, kókai, szakálházai, temes­­szent­andrási, szépfalui és új­ bessenyői fiókegyle­tek. E szerint van az egyletnek jelenleg 49 me­gyei, 14 vidéki és 28 városi választmánya és 396 fiókegylete, Horvát-Szlavonországban pedig 32 fiókegylete. A megbízottak sorából kiléptek : gróf Széchenyi Béla főmegbízott, Hollay Antal, Macha­­lek Márton és Drechsler János megbízottak. Meg­haltak : Bokelberg Ernő, Klimkovich Gábor és Heinisch Ede megbízottak. Mozgósítás esetére lá­badozó harczosok gondozása iránt ismét érkeztek ajánlatok az egylethez, ezekkel együtt jelenleg há­ború esetére 284 beteg tiszt és 10740 beteg közvi­téz ellátása van biztosítva. Ifj. Latinovics Já­nos igazgató bemutatta az 1892. évi költségvetést, amely Tisza Kálmánné, Ivánka Imre és dr. Schwar­­czer Ottó felszólalása után az igazgatóság előter­jesztéséhez képest változatlanul elfogadtatott, és pedig előirányoztatott 115,000 frt bevétellel szem­ben 107,500 frt kiadás, minélfogva a befolyó ala­pítványokon kívül 7600 frt költségvetési fölösleg mutatkozik. Megjegyezzük, hogy közvetlen segé­lyezésekre 6000 frt, vagyontalan betegek gyógy­kezelése czímén pedig 10,000 frt irányoztatott elő. Ribáry József főjegyző bemutatta a sorsjegyellen­­őrző bizottság működésének ügyrendjét.T­i­s­z­a Kál­­mánné, özv. Královánszky Istvánná, Lint­ner Imre, Máday Izidor és Ivánka Imre hozzászólása után az ügyrend csekély módosítá­sokkal elfogadtatott és az jóváhagyás végett a pénzügyminiszterhez felterjesztetni határoztatott. Lintner Imre igazgató előadta a folyó ügyeket, ezek közül megemlítendő, hogy az 1892. év tava­szán Rómában tartandó V. nemzetközi vörös­kereszt konferenczia napirendjére a magyar egylet a következő két kérdést tűzi ki: 1. A konferenczia fejezze abbeli óhaját, hogy a sterilizáczió minden állam hadseregének és vörös­kereszt egyesületé­nek közanyag-fölszerelésével rendszeresíttessék. 2. Kívánatos ama kérdés czélszerű megoldása, hogy a hadseregek béke­gyakorlataiban mi mó­don vegyenek részt a vörös­ kereszt egyletek váljon csupán egyleti delegátusok, vagy pedig kisebb egészségügyi osztagok kiküldése által. A választmány e két kérdés kidolgozására dr. Farkas László főorvost kérte fel. A rendel­kezésre álló készpénzből az egylet 18,000 frt n. é. 41/2°/6-os regále-kötvényt és a személyzeti nyug­díjalap javára 800 frt n. é. 5°/0-os m. papirjáradé­­kot vásárol. A külföldi vörös­kereszt-egyesületek­­től érkezett iratok tudomásul vétettek. Végre Schlauch Lőrincz püspök a jegyzőkönyv hitelesí­tésére Ivánka Imrét és Kamermayer Károlyt felkérvén s megköszönvén Kamermayer polgár­­mesternek a tanácsterem átengedését, az ülést bezárja.­­ A fehér­ kereszt-egyesü­let választmánya ülést tartott ma Tabódy József másodelnök elnök­lete alatt. Az ülés azzal kezdődött, hogy Tabódy bejelentette Ráth Károly főpolgármesternek az elnöki tisztről való lemondását, amire szembaja késztette. A választmány ezt sajnálattal tudomásul vevén, elnökké Teleki Géza grófot egyhangúlag megválasztotta. — Az uj elnök elfoglalván az elnöki széket, megköszönte a bizalmat és azt az ígéretet tette, hogy az egyesület humánus czéljait tőle telhetőleg elő fogja mozdítani. — Az egyesü­let folyamodványt intéz a kormányhoz, melyben kifejti, hogy fennállása óta a lelenczház feladatait teljesíti, s mint ilyen ezentúl a »lelenczház« nevet is felveszi és czéljai megvalósítására a kor­mánytól hathatós támogatást kér. A folyamod­ványt Teleki Géza gróf és Chorin Ferencz orsz. képviselő fogják a belügyminiszternek átnyújtani. — A szamaritánus egyesület jótékony szólű előadását deczember hó 29-én tartják meg a nép­­színházban, a szereposztás a következő: Coppé »A vándor« czimü dramolettjében Sylvia: Jászai Mari, Zanette : K. Hegyessy Mari, Arbel- Hue »A megtört szív« czimü némajátékába: Pier­rot : Jászai Mari, Columbine: F. Hegyi Aranka, Múzsa : U. Székely Kornélia, Harlequin: Zilahy Gyula. A zenekari próbákat Konti József a nép­színház karnagya vezeti. — A magyar tisztviselők országos egyesülete a jövő hó 10-én kezdi meg saját helyiségeiben tánczestélyeit. A hölgy-estély 9 órakor társas­ va­­csorával veszi kezdetét. A meghívásra igényt tar­tók naponként délután 5—7 óráig az egyleti iro­dában jelentkezhetnek.­­ A magyar szent korona vörös keresztegye­sületének józsefvárosi választmánya ma délután dr. Berzeviczy Albert közoktatásügyi állam­titkár elnöklete alatt ülést tartott. Ez ülésen Berzeviczy először elnökölt, mert a nyári szünet után ez volt az első ülés s őt a nyár folyamán vá­lasztották meg. Bachát Dániel esperes a választ­mány nevében meleg szavakban üdvözölte az el­nököt s utána a női választmány nevében dr. H­a­­v­a­s Rezsőné tartott beszédet, üdvözölvén az államtitkárt, mint elnököt. Berzeviczy szép beszéd­ben köszönte meg a belé helyezett bizalmat s ígérte hogy tőle telhetőleg az egyesület érdekében min­dent megtesz. Azután folyó ügyeket intéztek el.­­ Az alakuló műegyetemi olvasókör három el­nökjelöltje tegnap s ma akarta elmondani pro­­grammbeszédét. König Gyula, a műegyetem rek­tora, az ifjúsági pártoskodásoknak elejét veendő, nem engedélyezte a pártgyűléseket. Egyúttal fel­szólította az ifjúság vezetőit, hassanak oda, hogy nagyobb mozgalmak nélkül, kölcsönös megegye­zés alapján esetleg egy negyedik, de közös, egy­séges jelöltet léptessen fel a műegyetemi ifjak ösz­­szesége. — A budapesti orvosi kör orsz. segélyegylete ál­tal a jövő 1892. évre kiosztandó segélyért a kérvények — hatóság által kiállított és hivatalos orvos által ellenjegyzett, uj keletű szegénységi bi­­zonyitványnyal fölszerelve — folyó 1891. évi de­czember hó 31-éig dr­. Beke Gyula elnökhöz (régi

Next