Nemzet, 1891. december (10. évfolyam, 3325-3354. szám)
1891-12-01 / 3325. szám
Melléklet a „Nemzet“ 3324. (330.) deczember I. szántátok: Az akadémiának mára kitűzött összes ülése Hunfalvy Pálnak váratlanul közbejött halála miatt elmaradt és e helyett értekezletet tartottak az akadémikusok, amelyen kizárólag a jeles tudós halálával foglalkoztak. Eötvös Loránd báró, az akadémia elnöke, meghatottságtól remegő hangon a következő beszéddel emlékezett meg a gyászesetről : »T. akadémia! Rendes heti üléseinkre gyűltünk ma egybe, hogy mint rendesen folytassuk a munkát s ide megilletődve látjuk, hogy halottas házhoz jöttünk, melyben szünetel a munka s melyben csak egy szó van helyén, a fájdalom szivből eredő csendes szava. — Hunfalvy Pál itt a palotában ravatalán fekszik. Két napja csak itt állott ez emelvényen, itt fogadta az etnográfiai társaság üdvözlését s a szavak, melyeket akkor mondott, fájdalom az ő búcsúszavai, még el sem némultak, de ne is némuljanak el soha e teremben. A maga szerény modorában, szivének egész melegével elmondotta akkor, mily nagy hálával tartozik ő akadémiánknak; mert a sikert, melyet ő kötelességének teljesítése közben elért, az akadémia buzdításának és segítségének köszönheti. Mondjunk hálát mi is halottunknak, hiszen ő életének egész munkaerejét akadémiánknak szentelte. Nagy feladatok egész embert kívánnak. Ilyen nagy, akadémiánkra nézve minden egyébnél nagyobb feladat: a magyar nyelvtudomány megalapítása és kiművelése. Hunfalvy egész életében, egész erejével e feladaton dolgozott, milyen sikerrel, azt tudjuk mi itthon és tudja a külföld, tudományszakában nálam avatottabb fogja azt más alkalommal elmondani. Minden gondolatában tudós, minden érzésében magyar volt ő, tudományáért és magyarságáért munkára mindig kész, kérkedésre soha. Tudományának fitogtatása, hazafiságának fenhangú hirdetése által népszerűséget soha sem keresett, de kiállott a síkra és bátran harczolt mindig, amikor tudományos meggyőződését és hazafiságát, melyek szivében egygyé forrtak, komoly veszély fenyegette. Igen — Hunfalvi egész ember volt életében, egész még a halálban is, mert gondoskodott arról, hogy a munkásság, melyet megkezdett, ne szakadjon meg az ő életfonalával, — iskolát teremtett s ez a Hunfalvy iskola folytatni fogja mesterének munkáját. A nagy fájdalomban, melyet elhunyta felett érzünk, ez legyen némi vigasztalásunk. A beszéd végeztével bejelentette az elnök, hogy a temetés deczember 2-án délután 3 órakor fog végbemenni és hogy az akadémia már gyászjelentést adott ki. Indítványára elhatározták, hogy Gyulai Pál fog búcsúbeszédet mondani a temetésen ; az akadémia díszes koszorút helyez a ravatalra ; részvétnyilatkozatot idéz az elhunyt családjához; megkeresik az akadémia nyelvtudományi osztályát »emlékbeszéd« tartása végett; végül indítványt terjesztenek a nagygyűlés elé a czélból, hogy Hunfalvy arczképe a diszterem számára megfestessék. Mindez általános helyeslés közepett elhatátároztatván, az értekezlet véget ért. * Hunfalvy Pál családja a következő gyászjelentést adta ki: »Hunfalvy Pálné, szül. Rock Karolina, mint hitvestárs és Hunfalvy Géza, mint unokaöcs saját és az összes rokonság nevében mély fájdalomtól sújtott szívvel jelentik, hogy szeretett felejthetetlen jó férje, illetőleg nagybátyja méltóságos dr. Hunfalvy Pál, királyi tanácsos, a magyar főrendiház tagja, a magyar tud.akadémia igazgató tanácsának tagja a nyelv- és széptudományi osztályának elnöke, a Kisfaludy-társaság rendes és sok külföldi tudós társaság tagja stb., nov. 30-dikán hajnali fél 4 órakor, élte 82-dik, boldog házasságának 44-dik évében, igen rövid szenvedés után, az Urban jobblétre szenderült. A boldogult hült tetemei deczember hó 2 dikán délután 3 órakor fognak a magyar tudományos akadémia palotájának oszlopcsarnokában és az ágostai evangélikus hitvallás szerint megáldatni és a kerepesi-uti temetőbe örök nyugalomra kisértetni,áldás és béke poraira.* Hunfalvy Pál ravatalára koszorút helyeztek , az akadémia e felírással: »Hunfalvy Pál osztályelnök, ig. és rendes tagnak — a Magyar Tudományos Akadémia; továbbá »Szeretett tiszttársának — Szily Kálmán. * Az akadémia igazgatótanácsa holnap, deczember 1-én déli 12 órakor, Hunfalvy halála alkalmából, ülést tart. A Luther-társaság ma délután ülést tartott, melyen részvéttel emlékeztek meg elnökük, Hunfalvy Pál haláláról. Egyszersmind elhatározták, hogy az özvegyhez részvétiratot intéznek s a ravatalra koszorút tesznek a következő felirattal: »A Luther-társaság szeretett elnökének«. »A Hunfalvy Album« dolgozótársait ezen az utón értesítem, hogy Albumunk, — mely örök emlékének volt szánva, de immár gyász emlékévé lett — a jövő hét folyamában fog megjelenni. Simonyi Zsigmond: A NEMZET TÁRCZÁJA. Nov. 30. Mérési szavak. Irta: Beniczkyné’Bajza Lenke. Germana orvos íróasztalánál ült és figyelmesen olvasott egy levelet, melyet kis idő előtt adott át neki Eliz, egyetlen cselédje, akit házánál tartott. Az orvos keskeny, hosszúkás, kifejezésteljes arcza majd halvány, majd bíborpiros lett az olvasás alatt. Nem vette észre, hogy Eliz még mindig a szobában van, és az ajtó közeléből figyelmesen függeszti reá nagy, kék szemeit, mintha ki akarná találni a levél tartalmát. Elvégezve olvasmányát az orvos, hátradőlt székében és gondolkozott. Azután újra hozzáfogott a levélolvasáshoz, mintegy tanulmányozni óhajtván annak minden szavát. Ekkor csendes nesz üte meg füleit; gyorsan visszafordult. — Mit akarsz Eliz ? — kérde meglátva a leányt. — Semmit orvos ur, — viszonzá az elpirulva. — Oly ritkán van ideje napközben így csendesen ülni, hogy örülök, ha pihenni látom. — Bolondság! — kiáltott fel türelmetlenül Germána. — Menj dolgodra. Egyedül akarok lenni. A leány sóhajtva fordult meg és elhagyta a szobát. Germána Markó csinos fiatal ember volt. Két év óta kerületi orvos Pastrában, hol kevés jövedelem mellett fárasztó munkával tölté napjait, de elégedett, sőt többnyire vidám volt. Szegény szülők gyermeke, korán árván maradva, egyedül saját munkájára volt utalva, hogy magát, tisztességesen föntartsa. Tanulmányait fényes eredménynyel bevégezve, egész odaadással lépett a maga választotta pályájára, melyen ambíczióval akart haladni. Két év előtt jött e helyre, hol az orvosi állásra pályázatot hirdettek volt, de arra rajta kívül senki sem jelentkezett. A helységet oly állapotban találta, melynek láttára a szive elszorult. Ha más választása lett volna, vagy kevesebb bizalma önmaga iránt, talán visszafordul. Mert hiszen kezdetben neki nagyon kevés kilátása lehetett becsvágya kielégítésére. Pastila a világ háta mögött feküdt, ismeretlen vidéken, a legszegényebb nép által lakva, s összes papziensei földmivelő parasztok, szénégetők és kecskepásztorok voltak. De ő nem egy könnyen bátortalanodott el, s az ifjúság bizalmával és a jövő reményével kezdte pályáját, megküzdve annak nehézségeivel, vissza sem pillantva múltjára, sem a Milánóban töltött segédorvosi működésre, melynek ideje elég kellemesen folyt le reá nézve. Ott egészen más igényekkel állott szemközt, mint e kis szegényes helységben, ahol a kerületi orvos állását elfoglalta. Egyedül állván a világon, senkije sem volt, kire támaszkodhatott vagy számíthatott, de kinek csak őszinte tanácsát is kérhette volna. Azért nem esett nehezére a nagyvárostól elválni, hol kevésbbé a szórakozás, tartotta vissza mint inkább a bő alkalom arra, hogy tanulmányai körét kiszélesíthesse. De azért örömmel ragadta meg az alkalmat a kerületi orvosi állás elnyerhetésére, mert végre már önálló akart lenni, és erre nézve egyelőre más alkalom nem mutatkozott. Így jött Pastrába, a környék legelhagyatottabb, legnyomorultabb falujába, hol kevés fizetése mellett hivatásának betöltése iszonyú fáradtsággal járt a nélkül, hogy a közelismerésre csak kilátása is lehetett volna. De ő ezzel keveset törődött. Az első perczben érzett kedvezőtlen hatás lassanként teljesen elmúlt nála. A nép isteníteni kezdé, mert ő ez embert bármily állapotban, állásban és rangban is embernek tartá. Jó szíve, meleg kedélye, vidámságra hajlandó véralkata nem hagyták elbátortalanodni jövője iránt. Nem vágyott a világban kószálni, s mert senkije sem volt, könnyen megszokta a magányt. Meg volt elégedve sorsával, meggondolva, hogy az még rosszabb is lehetne! A feladat, amelyet Pastrában maga elé tűzött, ott időzésének két éve alatt még távolról, sem volt megoldva, de mindaz, mit elérni óhajtott, már észrevehető lendületet nyert. A nép erőteljesebb, egészségesebb lett, a lappangó és kuruzslók által elnyomott betegségeket kiirtotta — erőteljesebb nemzedékre lehetett számítani. Ez által a munkakedv a népben nagyobbodott, s mindez Germána orvos műve volt, ki úgy tekintett reájuk mintha mindnyájan az ő teremtményei lettek volna, mint ahogy tagadhatatlanul az ő műve volt a beállott üdvös változás. Mindenki szerette őt falujában és a környéken , ha messzirül látták, olasz szokás szerint keresztet vetettek reá, s ha közelébe jutottak kezét és ruháját csókolák. És neki jól esett ez az egyszerű, meleg elismerés, amelyet talán hiába keresett volna a nagy világban, hol bizonyára irigyei támadtak volna. Itt nem volt vetélytársa. Munka, fáradtság és önfeláldozásban teltek napjai, de sohasem keserített meg semmi. Ma azonban az a levél, amelyet többször átolvasott volt, megzavarta nyugalmát. Volt neki egy benső barátja, aki iskolatársa volt, mielőtt az orvosi pályára lépett volna. Ez a jó barát nem tudott nyugodni, mig, mint több levelében irta, Market közelében nem tudja s most olyan ajánlatot tett neki, amely a fiatal orvosnak igen kellemes életet ígért, de ambícziójának egyáltalában nem felelt meg. Iskolatársa, az ifjú Sagora marquis megnősülve, egyik ősi birtokán telepedett le Toskanában és felszólította őt, hogy legyen háziorvosa oly fizetéssel, amely Germana jelenlegi jövedelmét háromszorosan meghaladta. Ez nagyon kecsegtető ajánlat volt. A fiatal orvos elgondolta, hogy mily kellemes körben élhetne. A marquis legjobb barátja volt, aki iránt mindig csodálatos ragaszkodással viseltetett. Tanulmányainak élhetne. Hisz ez ajánlat elfogadása majdnem egyértelmű volt a semmittevésnek életpályául való választásával. A marquis Flórenczközelében lakott, hol több kitűnő orvos volt. Ő maga erős, egészséges s nagyon is vígkedvű ember; neje valószínűleg nem kevésbé .... Minek lett volna hát neki a háziorvos ? Germana tudta, hogy ez csak azért történik, hogy neki jobblétet szerezzen, kellemes helyzetet biztosítson, s ez nem felelt meg az ő jellemének, mely különös szívóssággal birt s nagyratörő volt. A saját erejéből akart emelkedni, s kiterjedt praxist szerezni s igy érni el azt, amit kitűzött maga elé. De, bár majdnem rögtön elhatározta, hogy a marquis ajánlatát nem fogadja el, mégis érdemesnek találta azzal hosszasabban, foglalkozni, már csak azért is, mert tudta, hogy az ajánlat mily jó indulatból ered! Gondolkozott rajta... Fölkelt Kasztalától, az ablakhoz ment, mélázva tekintett az előtte terülő helységre, mely rozzant, füstös, szegényes házakból állt. A kéményekből vékony füst emelkedet az ég felé. A sárgás lombú eperfák a talaj terméketlenségét mutatták. Csend, magány, kietlenség mindenfelé, mintha a természet kifáradt volna Olaszország felséges vidékeinek alkotásában s ide csak az enyészetre leskelődő halált és nyomort helyezte el. Az egyedüli pont, hol a szem megpihenhetett, a helység végén magasló, zöld pázsittal borított magas hegy volt, melyen barátságos környezetben nagyúri lak emelkedett. Gondosan ápolt platán- és narancsfák árnyékában, virágoktól környezve, melyeknek föntartása ezerekbe került. De az úri épület ablakai mindig zárva voltak, mert hosszú évek óta nem lakott abban senki. Az orvos szeme most ezen az épületen pihent meg s maga sem tudta hogyan, az a kérdés támadt fel benne, mire eddig még sohasem gondolt: miért áll ez a gyönyörű kastély igy elhagyatva s ha nem lakik abban senki, miért költenek ennyit fentar- tására ? De ez csak futó gondolat volt. Csakhamar ismét visszatért a levél tartalmához s daczára az előtte terülő kietlenségnek, mely hasonlított az ő itteni életéhez, elhatározta, hogy a marquis ajánlatát nem fogadja el. Érezte, hogy helytelenül cselekszik; hogy helyzetében ezer közül egy sem utasítaná el ezt a kedvező ajánlatot; hogy tartoznék önmagának azzal, hogy sorsán javítson, sőt mi több, semmi kilátása sem volt helyzete változtatására vagy előmenetelre és még sem fogadta el az ajánlatot; nem akarta félben hagyni itt megkezdett művét. Talán különösen az tartóztatta, hogy nem akart Sagora marquisnak lekötelezettje lenni. Sagora Pietrót legifjabb korától ismeré s bár kedvelte őt, mint mindenki aki megismerkedett vele, mégsem ragaszkodott hozzá annyira, mint amily mértékben ő annak barátságában részesült. Jellemük, egyéniségük nagyon különböző volt, mihez még állásuk egyenlőtlensége is járult. De mindez nem zárta ki, hogy jó barátok legyenek, annál kevésbé, mert a marquis valami csodálatos szeretettel csüggött Germanán s elébe tette őt, minden vele egyenrangú barátjának. Az orvos nagyra becsülte ezt a ragaszkodást, de soha sem jutott eszébe abból valamely hasznot hozni, sőt ellenkezőleg mindig ő volt az, ki Sagorát tanácsosai és szívességekkel ellátta, mi az olyan, inkább kényelmű természeteknél, mint a marquis, gyakran elkerülhetetlen volt. E támaszt Sagora minden alkalommal igénybe is vette és Germánéban soha sem csalódott. Most úgy látszott, a marquis a neki teljesített baráti szolgálatokat nemcsak viszonozni akarta, de megragadta az alkalmat, hogy Markót közelébe vonja . . . Visszatérve az ablaktól, hol végig tekintett a vidéken, amely nem sok bátorítást nyújtott, helyet foglalt íróasztala mellett s gyorsan megírta a tagadó választ, mintha félne, hogy később másra határozza magát. Udvarias meleg szavakban köszönte meg a marquis megemlékezését s elmondá okait, hogy mért nem hagyhatja most még el állását, s boldogságot kívánva neki a házas élethez bezárta, levelét azzal, hogy az ősz folytán egyszer Florenezbe rándul és akkor fölkeresi őt otthonában. Gyorsan borítékba téve a levelet, megkönynyebbültnek érezte magát. Kalapját vette sajátkezüleg akarta a postára vinni. E perezben kocsizörgést hallott s Eliz lépett a szobába. Az orvos kérdő tekintettel várta szavait; az, hogy kocsit halljon udvarára gördülni, nagyon ritka eset volt s meglepte őt. — A kastélyból van itt a kertész kocsija, — mondá a leány. A kocsis azt mondja, ura nagyon rosszul van s kéreti orvos urat, hogy siessen hozzá. — A főkertész ?! — kérdezé meglepetve Germana. — Eddig sohasem fordult hozzám, tegnap még olyan volt, mint az élet. Ezzel kisietett a szobából, lépteit mindig sietteté, ha beteghez hívták. Eliz magas,karcsú, feltűnően csinos leány volt, s egész különös módon került Germana szolgálatába. Pastrában született, árva leány volt, a helység legvagyonosabb legényének lett menyasszonya, de ez elhagyta őt, s ekkor a helységből ki akarták űzni, azzal, hogy nincs többé helye a leányok között. Elza szégyenében e miatt öngyilkos akart lenni. Germana a leányt félholtan vette gyógykezelése alá, megmentette életét, s miután nem volt hova lennie, magához vette, minthogy cselédre különben is szüksége volt. Eliz az orvost nemcsak bámulta jóságáért, nemcsak élete megmentőjét tekintette benne, hanem becsületét is neki köszönte, mert mint az ő cselédjét, nem bántotta őt Pastrában senki, sőt a közszeretetben álló orvos kedvéért a legjobban bántak vele. De a nők nem szoktak félúton megállni. Gyűlölnek vagy szeretnek. Az asszonyi természet nem ismeri a középutat, s Eliz, anélkül, hogy az orvosnak arról csak sejtelme lett volna is, szenvedélyes szívének legforróbb szerelmével ragaszkodott jóltevőjéhez, ki alig látszott őt észrevenni.... Az orvos távozta után Elza pár percig figyelve áll meg a szoba közepén, s miután meggyőződött, hogy a kocsi elrobogott élénk kíváncsisággal futott az íróasztalhoz és keresgélni kezdett. Ösztönszerüleg találta el, hogy az a levél, melyet Germana oly figyelemmel olvasott végig többször egymásután, fontos, talán válságos lehetett az ura s az ő sorsára nézve is. Ide s tova hányta az ott heverő iratokat, míg végre a földön, az íróasztal mellett megtalálta, a mit keresett. Mikor végig olvasta . . . Vonásai az olvasás alatt teljesen elváltoztak. Ijedtség, rémület, szomorúság váltakoztak csinos arczán. Nagy, sötét szemei könyökkel teltek meg. Kezét keblére szorítva elejte a levelet, s a mellette álló székre hullt. — Madonna ! kiáltott fel olasz szenvedélyességgel. — Ne engedd hogy távozzék tőlem, vagy vedd el életemet, mert én nem élhetek nála nélkül . .. (Folyt köv.) A tanítói nyugdíj-törvény módosítása. — A képviselőház közoktatásügyi bizottságából. — A képviselőház közoktatásügyi bizottsága mai ülésében megállapította a tanítói nyugdíj-törvény módosítása iránti törvényjavaslat tárgyában a ház elé terjesztendő jelentését. A Sponer előadó által szerkesztett jelentés kiemeli, hogy teljes méltánylással és osztatlan örömmel fogadta a bizottság a törvényjavaslatot, amely hivatva leend az e téren fennforgó méltányos igényeknek és óhajoknak nagy részben való kielégítésére. Kiemeli a jelentés, hogy a bizottság meggyőződött arról, miként az országos nyugdíj és gyámalap új bevételi forrás igénybevételével ugyan, de a jogosultak hozzájárulásának fokozása nélkül, sőt részben leszállítása mellett, fedezni fogja a jelentékenyen emelkedő igényeket. Jónás Ödönnek a bizottság által elfogadott indítványához képest kiemeli a jelentés, hogy mivel az országos nyugdíj- és gyámintézet matematikai mérlegének jelen állapotából kitetsző vagyongyarapodás arra enged következtetést, hogy tíz év múlva minden valószínűség szerint oly tekintélyes tőke fog rendelkezésre állani, mely a rokkantak számának emelkedése s nagyobb halálozás esetén az özvegyi segély s árvák gyámpénzei rendkívüli hullámzása esetében is képes lesz kamataival a kiadásokat ellensúlyozni; a bizottság ama reményének is kifejezést ad, hogy a tíz év múlva újabban öszszeállítandó matematikai mérleg kedvező voltához képest lehetséges lesz vagy a nyugdíjilletmények fokozása, vagy a hozzájárulás mérvének leszállítása, vagy esetleg a szolgálati időnek leszállítása is. Kiemeli végül a jelentés, hogy megnyugvással vette a bizottság tudomásul a miniszter kijelentését, hogy a tanítói fizetések szabályozására vonatkozó törvényjavaslatt mielőbb be fog terjesztetni, abban a meggyőződésben lévén, hogy a reform, egybevetve a jelen javaslattal, valamint a felekezeti s községi középtanodai tanárok nyugdíjügyének nem távoli jövőben szintén kilátásba vett szabályozásával, hathatós befolyással lesz közoktatásügyünk fejlesztésére. A jelentés megállapítása után Schwarcz Gyula elnök a bizottság nevében szerencsét kíván a miniszternek ez alkotásához, mely sok szenvedő család sorsát fogja enyhíteni. Csáky gr. miniszter köszönetet mond az elnöke szavaiért, hozzátévén, hogy a tanítói fizetésekre vonatkozó törvényjavaslatot már a jövő héten beterjeszthetni reméli s abban a hitben van, hogy az a jelen javaslattal kapcsolatban igen jelentékenyen javítani fog a tanítóink helyzetét s a jövőben a legszebb eredményekhez fog vezetni. (Általános helyeslés.) Ezzel az ülés véget ért. Közlekedés. Hajó közlekedés. Az első cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társaság közli, hogy az alábbi hajóforgalmi viszonylatokat f. évi november hó 30-án túl is további rendelkezésig az árufelvétel és elszállítás számára nyitva fogja tartani. 1. Lefelé: mindennemű kereskedelmi áruk tekintetében Regensburg-, Passau- és Linzből Bécsbe (beleértve Korneuburgot, az éjszaki vasút rakodóját, a dunaparti pályaudvart), továbbá Pozsony, Gönyő, Győr, Budapest, Baja, Mohács, Vukovár, Újvidék, Zimony, Belgrád, Pancsova, valamint Szendrő, Dubrovica, Báziás, Gradistye és végül a Száva sziszek-zimonyi szakaszán fekvő állomásaira. 2. Le- és felfelé: mindennemű kereskedelmi áruk tekintetében Bécs (beleértve Korneuburgot, az éjszaki vasút rakodóját és a dunaparti pályaudvart), Pozsony, Gönyő, Győr, Baja, Mohács, Vukovár, Újvidék, Zimony, Belgrád, Pancsova, továbbá Szendrő, Dubrovica, Báziás, Gradistye, valamint a Száva sziszek-zimonyi szakaszán fekvő állomások és végül Szeged és Nagy-Becskerek állomásai között. 3. Az uszályrakományok forgalma teljes folyamatban marad és a Dunán meg mellékfolyóin az időjáráshoz és vízálláshoz képest ezentúl is fognak uszályok rakodás végett kirendeltetni. Ki vannak zárva oly rakományokra szóló uszálykirendelések, amelyek Budapestről és Budapesten felül fekvő feladó állomásokról Bécsen (Korneuburgon) felül fekvő rendeltetési állomásokra irányulnának. A forgalmi igazgatóság: Esztergom-Almás-Füzitö. A m.k. államvasutak igazgatóságától vett értesítés szerint az almásfüzitő-esztergomi helyi érdekű vasút, az összes forgalomra berendezett Neszmély, Süttő, Lábatlan, Nyerges-Újfalu, Tokod, Kenyérmező és Esztergom állomásokkal, folyó hó 29-én és a brassó-háromszéki helyi érdekű vasutak sepsi-szt.-györgy-kézdi-vásárhelyi vonalat az összes forgalomra berendezett Réty-Bresztevény, Nagy-Borosnyó, Barátos, Kovászna, Imecsfalva és Kézdi-Vásárhely állomásokkal, továbbá a személy- és podgyászforgalomra berendezett Zabola-Páva megállóhelylyel. évi november hó 30-án a közforgalomnak átadatott. Helyi közlekedés a dunák. Menetrend a Budapest és Budafok közt a Tabán és az Eskütér érintésével közlekedő helyi hajók sámára. Érvényes 1891. évi deczember hó 1-étől fogva. Budapestről Budafokra 7*/2 9 és 11 órakor délelőtt, 2, és 5 órakor délután. Budafokról Budapestre 81/*, 10 és ls/4 órakor délelőtt, 3 és11 órakor délután. Tétény állomás deczember 1-én, a helyi forgalom számára berekesztetik. A forgalmi igazgatóság. Egyesületek és társulatok. — Az országos magyar iskolaegyesület józsefvárosi fiókja ma délután 6 órakor ülést tartott Csepreghy János elnöklete alatt. Ezen az ülésen először is Hűvös József dr.titkár tette megjelentését a kerületi választmány múlt évi működéséről. Egyúttal indítványozza, hogy a kerületi választmány a józsefvárosi jótékony nőegylettel együttesen 10 krajczáros jegyeket bocsásson ki, a könynyebb pénzgyűjtés czéljából. Ezeket utólagos jóváhagyás reményében már elkészíttetvén, a választmány rendelkezésére bocsátja. A választmány a titkár jelentését s indítványát elfogadta. A jegyeket a választmány tagjai közt mindjárt szét is osztották. Ezek után Verédy Károly dr. ajánlatára három tagú bizottságot küldtek ki nagyobb akczió kifejtésére. A bizottság tagjai Hűvös József dr. Verédy Károly dr. és Ebner János dr. A magyar vöröskereszt-egylet központi és igazgató Választmánya tegnap tartotta ülését dr. Schlauch Lőrincz püspök elnöklete alatt. Jelen voltak: Josipovich Imre alelnök, dr. Darányi Ignácz főgondnok, Ribáry József főjegyző, ifj. Latinovics János és Lintner Imre igazgatók, dr. Schmitzer Ottó jegyző, özv. Adler Antalné, Bischitz Dávidné, Ivánka Imréné, özv. Královánszky Istvánná, özv. Németh Miklósné, Rupp Zsigmondné, Stefány Lajosné, dr. Tatay Adolfné, Tisza Kálmánná, Babiny Teofil, Ivánka Imre, Kamermayer Károly, Lévay Henrik, dr. Navratil Imre és Schweiger Márton közp. választmányi tagok; továbbá: Nagy Gábor és Máday Izidor számvizsgálók, dr. Müller Kálmán, dr. Janny Gyula, dr. Farkas László, Szilassy Etelka főnökasszony és Orgay János irodafőnök. A honvédelmi minisztérium képviseletében Orgonás Zsigmond ezredes és a hadügyminisztérium képviseletében Schöninger Alfréd ezredes. Távollétüket kimentették: gróf Csekonics Endre elnök, gróf Zichy Nándorné társelnök, gróf Szapáry Gyuláné, gróf Szapáry István és gróf Tisza Lajos. Schlauch Lőrincz püspök üdvözölvén a megjelenteket, tudatja, hogy az igazgatóság Margit Zsófia főherczegnő súlyos betegsége alkalmából Károly Lajos főherczegnek, mint védnökhelyettesnek, részvétét fejezte ki, mit ő fensége köszönettel fogadott. Javasolja, hogy a központi választmány most, a midőn a főherczegné javulása örvendesen halad, a védnökhelyettes főherczegnek e fölötti örömét feliratban tolmácsolja. Az indítvány élénk helyesléssel fogadtatik. — Dr. Darányi Ignácz főgondnok előadja az igazgatóság jelentését az országos közgyűlés határozatainak végrehajtásáról, melyek közül megemlítjük, hogy a módosított alapszabályokat a király jóváhagyta és azokat a belügyminiszter jóváhagyási záradékkal ellátván, azok úgy a központba, mint a vidéki fiókegyletekre és a választmányokra nézve érvénybe léptek. Az Erzsébet kórház, azóta hogy az I—II. osztály egyesittetett, fokozottab mérvben vétetik igénybe, ami részben annak is tulajdonítható, hogy most már nemcsak a rendes főorvosok hanem az egyetemi tanárok, közkórházi főorvosok stb. jogosítvák, betegeket kezelés végett a kórházba hozni. Eddig e joggal éltek: Dr. Ángyán Béla, dr. Dirner Gusztáv, dr. Schultz Henrik, dr. Navratil Imre, dr. Hegedűs János és legtöbb esetben dr. Tauffer Vilmos. a központi választmány a nemes sziva főgondnok indítványára nagylelkűen elhatározta, hogy a vagyontalan magyar írókat és hírlapírókat az Erzsébet kórházban levő alapítványi ágyak betöltésénél előnyben fogja részesíteni és erről a magyar írói segélyegylet és a hírlapírók nyugdíjintézete értesittetni határoztatok azon megjegyzéssel, hogy a magyar írók és hírlapírók a rendelkezésre álló 3ortos szobára is első sorban tarthatnak a jövőben igényt. Az ápolónők kiképeztetése sikeresen halad; jelenleg van az egyletnek 97 világi ápolónője. A közgyűlés óta megalakultak a Nagyszalonta vidéki választmány, továbbá az orosházai, buziási, kisszentmiklósi, máslaki, mrmoráki, kókai, szakálházai, temesszentandrási, szépfalui és új bessenyői fiókegyletek. E szerint van az egyletnek jelenleg 49 megyei, 14 vidéki és 28 városi választmánya és 396 fiókegylete, Horvát-Szlavonországban pedig 32 fiókegylete. A megbízottak sorából kiléptek : gróf Széchenyi Béla főmegbízott, Hollay Antal, Machalek Márton és Drechsler János megbízottak. Meghaltak : Bokelberg Ernő, Klimkovich Gábor és Heinisch Ede megbízottak. Mozgósítás esetére lábadozó harczosok gondozása iránt ismét érkeztek ajánlatok az egylethez, ezekkel együtt jelenleg háború esetére 284 beteg tiszt és 10740 beteg közvitéz ellátása van biztosítva. Ifj. Latinovics János igazgató bemutatta az 1892. évi költségvetést, amely Tisza Kálmánné, Ivánka Imre és dr. Schwarczer Ottó felszólalása után az igazgatóság előterjesztéséhez képest változatlanul elfogadtatott, és pedig előirányoztatott 115,000 frt bevétellel szemben 107,500 frt kiadás, minélfogva a befolyó alapítványokon kívül 7600 frt költségvetési fölösleg mutatkozik. Megjegyezzük, hogy közvetlen segélyezésekre 6000 frt, vagyontalan betegek gyógykezelése czímén pedig 10,000 frt irányoztatott elő. Ribáry József főjegyző bemutatta a sorsjegyellenőrző bizottság működésének ügyrendjét.Tisza Kálmánné, özv. Královánszky Istvánná, Lintner Imre, Máday Izidor és Ivánka Imre hozzászólása után az ügyrend csekély módosításokkal elfogadtatott és az jóváhagyás végett a pénzügyminiszterhez felterjesztetni határoztatott. Lintner Imre igazgató előadta a folyó ügyeket, ezek közül megemlítendő, hogy az 1892. év tavaszán Rómában tartandó V. nemzetközi vöröskereszt konferenczia napirendjére a magyar egylet a következő két kérdést tűzi ki: 1. A konferenczia fejezze abbeli óhaját, hogy a sterilizáczió minden állam hadseregének és vöröskereszt egyesületének közanyag-fölszerelésével rendszeresíttessék. 2. Kívánatos ama kérdés czélszerű megoldása, hogy a hadseregek békegyakorlataiban mi módon vegyenek részt a vörös kereszt egyletek váljon csupán egyleti delegátusok, vagy pedig kisebb egészségügyi osztagok kiküldése által. A választmány e két kérdés kidolgozására dr. Farkas László főorvost kérte fel. A rendelkezésre álló készpénzből az egylet 18,000 frt n. é. 41/2°/6-os regále-kötvényt és a személyzeti nyugdíjalap javára 800 frt n. é. 5°/0-os m. papirjáradékot vásárol. A külföldi vöröskereszt-egyesületektől érkezett iratok tudomásul vétettek. Végre Schlauch Lőrincz püspök a jegyzőkönyv hitelesítésére Ivánka Imrét és Kamermayer Károlyt felkérvén s megköszönvén Kamermayer polgármesternek a tanácsterem átengedését, az ülést bezárja. A fehér kereszt-egyesület választmánya ülést tartott ma Tabódy József másodelnök elnöklete alatt. Az ülés azzal kezdődött, hogy Tabódy bejelentette Ráth Károly főpolgármesternek az elnöki tisztről való lemondását, amire szembaja késztette. A választmány ezt sajnálattal tudomásul vevén, elnökké Teleki Géza grófot egyhangúlag megválasztotta. — Az uj elnök elfoglalván az elnöki széket, megköszönte a bizalmat és azt az ígéretet tette, hogy az egyesület humánus czéljait tőle telhetőleg elő fogja mozdítani. — Az egyesület folyamodványt intéz a kormányhoz, melyben kifejti, hogy fennállása óta a lelenczház feladatait teljesíti, s mint ilyen ezentúl a »lelenczház« nevet is felveszi és czéljai megvalósítására a kormánytól hathatós támogatást kér. A folyamodványt Teleki Géza gróf és Chorin Ferencz orsz. képviselő fogják a belügyminiszternek átnyújtani. — A szamaritánus egyesület jótékony szólű előadását deczember hó 29-én tartják meg a népszínházban, a szereposztás a következő: Coppé »A vándor« czimü dramolettjében Sylvia: Jászai Mari, Zanette : K. Hegyessy Mari, Arbel- Hue »A megtört szív« czimü némajátékába: Pierrot : Jászai Mari, Columbine: F. Hegyi Aranka, Múzsa : U. Székely Kornélia, Harlequin: Zilahy Gyula. A zenekari próbákat Konti József a népszínház karnagya vezeti. — A magyar tisztviselők országos egyesülete a jövő hó 10-én kezdi meg saját helyiségeiben tánczestélyeit. A hölgy-estély 9 órakor társas vacsorával veszi kezdetét. A meghívásra igényt tartók naponként délután 5—7 óráig az egyleti irodában jelentkezhetnek. A magyar szent korona vörös keresztegyesületének józsefvárosi választmánya ma délután dr. Berzeviczy Albert közoktatásügyi államtitkár elnöklete alatt ülést tartott. Ez ülésen Berzeviczy először elnökölt, mert a nyári szünet után ez volt az első ülés s őt a nyár folyamán választották meg. Bachát Dániel esperes a választmány nevében meleg szavakban üdvözölte az elnököt s utána a női választmány nevében dr. Havas Rezsőné tartott beszédet, üdvözölvén az államtitkárt, mint elnököt. Berzeviczy szép beszédben köszönte meg a belé helyezett bizalmat s ígérte hogy tőle telhetőleg az egyesület érdekében mindent megtesz. Azután folyó ügyeket intéztek el. Az alakuló műegyetemi olvasókör három elnökjelöltje tegnap s ma akarta elmondani programmbeszédét. König Gyula, a műegyetem rektora, az ifjúsági pártoskodásoknak elejét veendő, nem engedélyezte a pártgyűléseket. Egyúttal felszólította az ifjúság vezetőit, hassanak oda, hogy nagyobb mozgalmak nélkül, kölcsönös megegyezés alapján esetleg egy negyedik, de közös, egységes jelöltet léptessen fel a műegyetemi ifjak öszszesége. — A budapesti orvosi kör orsz. segélyegylete által a jövő 1892. évre kiosztandó segélyért a kérvények — hatóság által kiállított és hivatalos orvos által ellenjegyzett, uj keletű szegénységi bizonyitványnyal fölszerelve — folyó 1891. évi deczember hó 31-éig dr. Beke Gyula elnökhöz (régi