Nemzet, 1892. június (11. évfolyam, 3506-3534. szám)
1892-06-30 / 3534. szám
Szerkesztőség: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba !Ferencziek tere* AthenafcUm épület) küldendők. Ára 3 kr. vidéken 4 kr. Reggeli kiadás. 3534. (180.) szám, Budapest 1892. Csütörtök, junius 30. Prencziefe.terek^ho.HIVATAI, tere, AthinaeUia-éplileti főidgzin| A reggeli és esti küld 1 hónapra ****“ hordv^ Buda' ? hónapra ... ’ ......................“ •• 2 fit. b no». “ •• “ “ >■ ...... q Az esti k. ” ” •• ......................................... fizetés Lavo 1505^) külön küldése ért felül. Ara 133K6 kr'-Vegyed‘1Veake’ut 1 » ’V"11"1---- r.‘ ’Üdéken 4 kr X I.~. .,------------------ —folyam Felhívás előfizetésre. Az új évnegyed alkalmával felhívjuk olvasóinkat az előfizetés megújítására. A »Nemzet« előfizetési ára: egy hónapra..................2 írt negyedévre..................6 » félévre. 12 » egész évre * « , . 24 . Az esti lap külön küldéséért vidékre, negyedévenkint írttal több fizetendő. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalához (Ferencziek tere 3. sz. Athenaeum-épület) küldendők. Labelszörepen nyilvánított kívánságra kiadóhivatalunk a lapot 8 napon át díjtalanul és előfizetésre való kielezettség nélkül bárkinek megküldi. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. Budapest, jan. 26. Az angol parlamentet, mint táviratilag jelentettük lapunk mai reggeli kiadásában, tegnap királyi trónbeszéddel föloszlatták. A távirati ismertetése a trónbeszédnek igen sovány. Csak annyi vehető ki belőle, bennünket is közelebbről érdeklő, hogy a nemzetközi helyzet megnyugtató, amennyiben a trónbeszéd igen barátságosnak mondja Angolország viszonyát az összes hatalmakhoz. A parlament föloszlatásával most már hivatalosan kezdetét veszi a választási mozgalom, amelynek hevességét azonban eddig sem korlátozta a hivatalos jelleg hiánya. A trónbeszéd alkalmasnak mondja a jelenlegi időpontot az átalános képviselőválasztásokra, amiből azt kell következtetni, hogy a konzervatívok és unionisták számítanak a győzelemre. Reményük nem is indokolatlan, mert programmjuknak belső becse és szolidsága kizár minden összehasonlítást a liberálisok bizonytalan ígérgetéseivel, vezérembereik pedig legalább is egyenlő színvonalon állanak a liberálisok vezéreivel. Az utóbbiak "»"ére egyedül Gladstone rendkívüli egyéniségének nimbusza képez jelentékeny előnyt, de ez is aligha teheti kétségessé a Salisburykabinetnek és pártjának győzelmét. A most föloszlatott parlamentet 1886. júl. 1—17. között választották s így kitöltötte hét ülésszakát. A hét év előtti választásoknál szakadt két részre a liberális tábor a home rule miatt s azok a liberálisok, akik a birodalom egységét érintetlenül fenntartani akarták, unionisták neve alatt a konzervatívekkel szövetkeztek. Ez a konzervatív-unionista koalíczió megbuktatta Gladstonet s 1886. jul. 20-án már megalakult a Salisbury-kabinet, az új parlament pedig aug. 19-én nyílt meg. A képviselőválasztások az idén alkalmasint jul. 4-én kezdődnek; választandó 670 képviselő és pedig 495 Angliában, 72 Skócziában, 103 Izlandban. A képviselőház holnap, f. hó 30-án d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A pénzügyi és közlekedésügyi bizottság jelentésea Janjicstől Bu- A NEMZET TÁRCZÁJA. Június 29. Vajda Péter védelmére. Széchy Károly Vajda Péter életéről és műveiről épen most megjelent igen értékes tanulmányát sok igazsággal és méltó elismeréssel ismertette (Sz.) a Fővárosi Lapok tárczájában. Ám az ismertetőnek némi kifogásai vannak még Petőfi magasztalása ellen is, melylyel »Vajda Péter halálára« írt költeményében a természet »legelső dalnokát« illető, rálátva Petőfire, hogy ő Vajda Péterben »a költőt nem sirathatja.« Távol legyen tőlem, hogy Petőfi védelmére vállalkozni merjek. Ha ő Vajdát a természet »kedves gyermekének, leghívebb fiának, legelső dalnokának« nevezte, s ha ő méltónak szóló Vajdát, hogy azt mondja róla, hogy a tavaszt »a csalogánynál szebben üdvözölte« — az én csekélységem, bármily érveket hozna föl állításai igazolására, messze mögötte maradna a természet olyan költőjének bizonyítása mögött, mint Petőfi. De az ismertetőnek nemcsak a Petőfi poetikus és igy, némelyek hite szerint, túlhajtott ítélete és jelzői ellen van kifogása, hanem — bár elismeri »tárgyias ítéletét«, »lelkiismeretességét« — a Széchy Károly becslését is igen magasnak tartja s még azt sem akarja elismerni, amit Széchy Vajdáról, mint prózairóról mond, hogy t. i. elbeszélései és prózában irt költeményei »még sokáig hatni fognak«, sőt e kemény ítéletében el-odáig megy, hogy igyen nyilatkozik : »Ha ma kiadnának egy nagy vers-, vagy beszély-antológiát, bajos volna abba Vajda Pétertől valamit bevenni azzal a kilátással, ,hogy még hatást tehetne a mai olvasóra«. Én még Széchy Károlyt sem kívánom bírálójával szemben, ami ezúttal ezt a művét illeti, védelmembe venni. Vajda Péter élete és művei, egészen meg vagyok nyugodva és győződve, megfelelnek és megállanak magukért. Inkább, ha szabad és szükség lenne rá — pedig úgy látszik van — Vajda Péter emléke és neve részére kívánok szószólóként vállalkozni, egyedül az igazság érdekében s számítok reá, hogy a t. szerkesztő úr, bár a szóban forgó bírálat más lapban jelent meg, méltányosan, helyet ad becses lapjában felszólalásomnak. Ami először is és általában, »a mai olvasókat« illeti, megkérnék szépen az. ismertető-bírálót, hogy szépészeti ügyekben ne tekintse és tüntesse föltetlen döntő bíróként föl a »mai« olvasót. Egy napilapnak és kritikusának legjobban kell tudnia és éreznie, hogy ha e reá is ezt a mértéket kezdik alkalmazni, fölöttébb röviden fog járni. Magunk is jól tudjuk ugyan, hogy a nyelv s különösen a költői nyelv különböző fejlődési fokozatainak, az irodalmi hang és gondolatmenet változandó irányainak s a költői fajok koronként divatos példáinak, az idők és ízlés változtával, más és más értéket szoktak tulajdonítani némely olvasók. De valamint a történeti alakokat és tényezőket, meg a folyton fejlődő szellem műalkotásait az igazságos szélő mindig az illető kor és uralkodó eszméi, meg állapotjelző körülményei szerint bírálja, a költői műveket sem szabad, ha igazságosak és méltányosak akarunk lenni, mindig »a mai« olvasók szeszélye szerint meg- és elítélni. Én akárhány »mai« olvasót és színház-látogatót tudok (Sz.) úrnak bemutatni, aki Shakespeare, vagy Vörösmarty ellen épen úgy argumentál, mint ő Vajda Péter ellen. Lehet, hogy ugyanazt a múltat kicsinylő megjegyzést provokálom a bírálótól, amidőn Székács József szavait idézem, melyekkel Vajda Pétert a Kisfaludy-társaságba bevezette — de, azért mégis ide irom: »Az a férfiú, ki annyi szép művet gyarapitá irodalmunkat, kinek munkáin a legtisztább erkölcsiség, a legmélyebb vallásosság s a legnemesebb emberiség ömlik át; ki a szentírás nyelvével rokon s a kelet bájos képeivel művészileg gazdagított előadásával oly ellenállhatlanul igézi és nyeri meg az olvasókat, ki a mérték lánczaiból kibontakozva, próza alakjában a legmagasztosabb költői érzelmeket öntő s ekkép irodalmunkban a költeménynek egy sajátságos nemét alkotá meg ; ki, valamint legtöbb munkáiban mindenütt, him-, Húszaiban különösen, az emberileg legnemesebb legfőbb, legistenibb érzelmek tolmácsa, gondolatok hirdetője, erények papja volt, megérdemli, hogy a társaság tagja legyen.« Széchy is megmondja, hogy »Vajdában Petőfi a függetlenség hősét, a férfias, büszke jellemet siratta el, ki a hajlongó és görnyedő időben inkább hajtotta le fejét a szabad szegénység kőszikláira, semmint a függés bársony pamlagára.« De megmondja azt is, hogy Vajda »pályája küzdés.« Hogy küzd a létért, de erkölcsi szabadsággal; küzd a jogért, de az igazság nevében s erőszakot el nem követve ; küzd a szabadságért, mint jobbágyi születésű és szenvedő; küzd a fölvilágosodásért, a műveltség világosságával, küzd az erkölcsért, a jónak cselekvésével és hirdetésével, küzd az emberszeretetért, a testvériség nevében, mert a csak az erény és az alacsonyság által különbözhetünk meg; küzd az egyenlőségért,hogy ne legyen az ember nyomorubb a buta földnél, melyen csak ő szomorog, mert még annyi öröme sem lehet, mint egy csalogánynak, mely nem izzad teherhordásban és mégis vannak jó napjai«, küzd a hazaszeretetért, a honfi-erényekért, a nemzeti egységért s küzd a maga szegénységében — de »mégis, mindig igazi magasztos idealizmussal.« Akit, a »Dalhon« füzetéből vett idézetekkel ilyen egyéniségként lehet bemutatni, azt a »mai«, szép és nemes iránt fogékony, olvasó is költőnek fogja nevezni. Széchynek tökéletesen igaza van, amidőn Székács József jelzett nyomában indulva, Vajda természeti dalairól, rapszódiáiról és himnuszairól így szól: »Vajda itt valódi költő; elveti a verselés nyűgeit, a mértéket, a rímet, a megkötött és kiszabott lebegést; de képzeletének szabad szárnycsattogása, gondolatainak hatalmas rithmusa és nyelvének gazdag, merész zenéje bőven pótolja mindezt. Mert a verselés minden eszköze nélkül e prózai darabok nagyobb részint igazi költemények, melyek a legédesebben zengenek; a nyelvnek anynyi szépségével, a gondolatnak oly eleven lüktetésével és oly művészi párhuzamosságával, a képzeletnek oly dús szinpompájával bírnak, hogy hatásuk alatt a legnemesebb költészet visszhangja csendül meg kebelünkben. Amintolvassuk őket, nem egyszer úgy tetszik, mintha a Biblia áhitatos imái és magasztos zsoltárai zendülnének meg.« »A koronás költő, Dávid és a jobbágyi költő, Vajda, lelki rokonságban áll, tehetségük hasonlít egymáshoz«. És, ha a prózai költemények jó részének méltatásában igazat kell adnunk Széchynek, az elbeszélésekről sem tudjuk a könyv bírálójának ítéletét aláírni. Helyesen mondja Széchy, hogy Vajda prózában írott költeményein kívül legszerencsésebb az elbeszélésben. Eredeti tehetsége, festői képzelete, lendületes előadása a műfaj terén érvényesül leginkább s ezzel szerzett legtöbb dicsőséget nevének.« Igaz, hogy Vajda elbeszélései nagyobb részint irányművek, sőt, bizonyos mértékben allegóriák. De hát, ami szabad b. Eötvös Józsefnek, vagy Tompa Mihálynak, miért ne szabadna Vajda Péternek ? Őt a cenzúra még sokkal inkább korlátozta, mint Tompát. Ezért az idegen és képzelt országok s világ köréből vett alakok, történetek — de, aki megérti a képet, élvezi a valóságot. Kisérlené csak meg valamelyik lap s közölné próbaképen valamelyik elbeszélést a Vajkontala, Memnon szobra, A mágusz - leány , Mirmák közül s azt hiszem, a »mai« olvasók között is akad annyi helyeslő, mint kárhoztató. Miután azonban, arra, talán nem számíthatok, hogy e propozíczióm meghallgattassék, ime hát e helyen közlöm, próbából, Vajda Péter imadatai közül ezt: »A legnagyobb kérdést teszem föl magamnak: fölkeresni istent, a világ alkotóját, fölkeresni istent, ki által a természet rende fönn áll. — Hol van dicsőséged hazája az utolsó lény? hol van hatalmad királyi széke, legfőbb szellem ? Megkérdezem a magas kék eget, nem rajta lakozol-e és a kék ég felel : én az ő műve vagyok. Megkérdezem a napot, nem rajta jársz-e, őrszemmel vizsgálni a világra? és a nap felel: én az ő szolgája vagyok, engem ő vezet pályámon. Az éjszakához fordulok és kérdezem őt, nem isten szavaira figyel-e csendében ? — és az északa felel: némaságom isten bölcseségét imádja. Fölemelkedem a csillagokhoz és kérdezem, ismeritek-e istent? — és ők felelnek : mi isten dicsőségéből ragyogunk. A megújult holdtól kérdezem : miért sötétült el ? és az újhold felel : istenemnek fényét szomjúdoztam ; a teleholdrul kérdezem, honnan az ezüstfény vidám arczulatán s a telehold felel: istenem jóságának örülök. Tehát mindenütt vagy, természet atyja! Vagy a kék égben, vagy a napban, vagy az éjszakában és a csillagokban, vagy az ájuló és a telt holdban. — Szólj gyermekednek, hol talállak meg legközelebb ? Mert a nap és hold igen távol vannak, az ég és az éj néma, szent nyelven szól, mely nem az én nyelvem, halandóé. Sokan föltaláltak a napban, imádtak a holdban s a csillagoknak adák tiszteletedet, de ők messze voltak tőled s imájok tiszteletteljes, ne nem forró volt. Én forrónak óhajtom dalomat, forróbbnak, mint a földet ölelő napsugár, mint ifjak első szerelme; szólj csere, hol lellek legközelebb ? Virágokban rejtezkedel e? — akkor a virágok előtt borulok le; vagy a szellők zúgása a te szavad ? — akkor megtanulom a szellők nyelvét , vagy a villám s fergetegben lakói? — akkor a villámmal perzseltetem meg magamat s záporokkal mosatom fejemet. Vagy talán szemembe szökelsz a nap sugaraival, s lelkemet rezgeted a hold fényében? Talán a te szavad hangzik lelkemben vissza, midőn a menydörgés oromról oromra hempereg ! talán te mozdulsz keblemben, midőn öröm ráz meg a világ látásánál. Igen, csere, lényem kútfeje, szemembe szöktél az első sugárral, s keblembe vezetett az első érzés: hagyj elolvadnom örömömben, hagyj összeomlanom közelléted előtt.« Én, részemről, igen-igen örülnék s szerencsésnek vallanám a mai magyar költészetet, ha sok, sok »mai poéta« imadalt tudna írni és pedig annyi igaz hittel, mint Vajda Péter a »maga korában« — megjegyezve, hogy a kötet, melyből e fönszárnyaló himnuszt kiirám, »Pesten. A szerző és Eggenberger Józsefnél, 1841-ben jelent meg. Vajha oly igazi egyéni, saját és önálló jellemű poétákkal dicsekedhetnénk ma is, mint a mikor Petőfi elsiratá a természet legelső dalnokát, aki a tavaszt a csalogánynál szebben üdvözölte! Amúgy sem vagyunk valami nagyon gazdagok, ne híreszteljük, legalább magunk, oly szegényeknek magunkat. . . Szász Béla, gojnóig vezetendő keskenyvágányu vasútnak a Dolnji-Vakuftól Jajceig vezető szárnyvonallal együtt való építéséről szóló törvényjavaslat tárgyában ; és a pénzügyi bizottság jelentése az italmérési jövedékről. Belföld, Budapest, jun. 29. (Az országgyűlési szabadelvű pártkörből.) Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén tárgyalás alá vette az állami italmérési jövedékre vonatkozó 1888. évi XXXV. és 1890. évi XXXVI. t.czikkek módosításáról szóló törvényjavaslatot és a pénzügyi bizottságnak e tárgyról szóló jelentését, melyet Hegedűs Sándor előadó kimerítően ismertetett. Görgey Béla, Gulácsy Dezső, Perényi Zsigmond dr., Kende Mihály, Simó Lajos, Balla Gyula, Kammerer Ernő és Wekerle Sándor pénzügyminiszter felszólalásai után az értekezlet e törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben változatlanul elfogadta. Táviratok, London, jun. 29. A »Times« Írja: Bismarck herczeg magatartása Bécsben léte alatt és azután is úgy a herczeg hírneve, mint a német birodalom biztonsága szempontjából is nagyon sajnálandó. Bismarck herczeg indiskrecziója következtében mélyebben esett, mint annak idején hivatalból való visszalépése által. Berlin, jun. 29. A Bismarck-interviet még folyvást kizárólagos fejtegetés tárgya a német sajtóban. A National Zeitung szerint Bismarck haragszik, mert meghiúsult a kívánsága, hogy Perencz József királytól audiencziát kapjon. Ha valóban úgy áll a dolog, hogy ez audienczia meghiúsultában német részéről eredő befolyásnak is van része , ez határozottan hiba lett volna. Minthogy pedig Bismarck herczeg az ellene intézett kihívást a legélesebb módon torolta meg, nem marad egyéb, mint appellálni a volt kanczellár hazafiságához, járuljon ő is hozzá, hogy e polémiának valahára vége legyen. A Berliner Tageblatt következőleg nyilatkozik : A németek nagy többsége, ha megkérdeznék, Caprivi azon kérdésére: »Vájjon ez-e a hazafiság ?« határozott »nem«-mel fog felelni. Vannak ugyan számosan, akik Bismarck tisztelői és kik Bismarck és a császár közti választásnál Bismarck pártjára állanának, de minden jó polgár a császár és a birodalom köré sorakozik. A Vossische Zeitung vélekedése szerint egyetlen egy elhibázott lépés, melyet a kormány e viszályban tenne, könnyen oly útra terelhetné, mely tragédia volna nem csak Bismarckra, hanem az egész birodalomra nézve. Visszafojtott lélekzettel néz az egész világ ez ügy további fejlődése elé. (M. É.) Berlin, jun. 29. Nagy érdeklődést kelt a klerikális »Kölnische Volkszeitung«-nak az antiszemitizmus ellen megjelent czikke. Nevezett újság kijelenti, hogy ellene van minden kivételes rendszabálynak a zsidók ellen, különben is semmi kifogása sincs a zsidó bírák és a kormánytanácsosok ellen. London, jun. 29. A parlament augusztus 4-én fog összeülni. London, jun. 29. A »London Gazette« külön kiadása közzéteszi a királynő proklamáczióját, melylyel a parlamentet feloszlatja. Christiania, jun. 29. A királyi palotában ma értekezlet volt a norvég konzuláris ügy külön szervezése tárgyában. Az értekezlet után, melyben a király, a trónörökös és a norvég minisztérium tagjai vettek részt, a norvég minisztérium beadta lemondását, mivel a király kijelentette, hogy nem szentesíti a storthingnak a norvég konzuláris ügy külön szervezésére vonatkozó határozatát és mivel a szentesítés megtagadásáért a minisztérium egy tagja sem hajlandó felelősséget vállalni. A király átvette a lemondási kérvényt, föntartván magának a további elhatározást. Páris, jun. 29. Sir Evan Smith angol képviselő rendeletére bevonták az angol lobogót. A lakosság körében mindazonáltal folyton tart az ingerültség, amiért is angolellenes tüntetésektől lehet tartani. (Mi É.) Költi, jun. 29. Mérvadó helyeken a leghatározottabban visszautasították azt a törekvést, hogy az orosz értékpapírok lombardirozását a birodalmi banknál újból megengedjék. (M. E.) Buenos-Ayres, jún. 29. A kamara 40 szavazattal 4 ellenében az ostromállapot megszüntetését kimondotta. Az erre vonatkozó rendeletet a legközelebbi napokban fogják közzétenni. Közgazdasági táviratok, Hamburg, jun. 29. A »Börsenhalle« egy moszkvai sürgönye szerint, az oroszországi szeszfőzők és szeszgyárosok kongresszusa beható tanácskozás alá vette a szeszkiviteli prémium újból való behozását. Pozitív határozatot azonban nem hoztak. Javasolták, hogy a répából és melasseből való szeszfőzés teljesen eltiltassék. E javaslatot a kormány valószínűleg jóvá fogja hagyni. A vegyi ctélokra szolgáló szeszt jövőben a fogyasztási adótól mentesíteni akarják. Berlin, jún. 29. A német-spanyol egyezményben Spanyolország megígérte, hogy az egyezmény lejárata előtt egy államnak sem tesz oly engedményeket, melyben Németországot nem részesíti. Hírek. Jun. 29. A hivatalos lapból. Adományozás A király frankenthurni Gautsch József udvari titkárnak ő felsége főudvarnagyi hivatalában, kitűnő szolgálata elismeréséül, a kormánytanácsosi czímet és jelleget díjmentesen adományozta. Megerősítés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Steierlein Gábor kőszegi polgári iskolai igazgatót, igazgatói minőségében; az igazságügyminiszter Horváth Gyula igazságügyminisztériumi számvevőségi számtisztet, eddigelé ideiglenes minőségben viselt ezen állásában végleg megerősítette. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Franciscy Béla körmöczbányai kir. járásbirósági végrehajtót a selmeczbányai kir. járásbírósághoz ; a szegedi kir. főügyész Duka Adáms nagykikindai kir. ügyészségi hivatalszolgát, a vezetése alatt álló kir. főügyészséghez helyezte át. Ügyvédi kamara. A debreczeni ügyvédi kamara Gyulai Gábor debreczeni ügyvédet, a kamara területéről való eltávozása folytán, a kamara névjegyzékéből kitörölte. A szabadkai ügyvédi kamara dr. Vári . A király Brünnben ma jelen volt a székesegyházban a Bauer püspök által mondott csendes misén és azután meglátogatta az iparmúzeumot, ahol megtekintette a Rainer főherczeg által ajándékozott agyagedény-gyűjteményt és a székesegyház restaurálásának terveit. Távozásakor teljes megelégedését és elismerését fejezte ki a gondnokságnak és Prokop igazgatónak. Ezután meglátogatta a morva-sziléziai vakok intézetét, a városi fiú árvaházat és a cseh ipariskolát, mindenütt kifejezve legnagyobb megelégedését. Ez utóbbi intézetben megjegyezte Ő felsége, hogy a növendékek munkája, csekély előképzettségek daczára, kitűnő. A nép az uralkodót mindenütt lelkes ováczióban részesítette. Délután a király meglátogatta a Mária-intézetet, a Ferencz-múzeumot és az egyenruhaposztó gyárat s mindenütt elismerésének és tetszésének adott kifejezést. Délután fél hétkor 42 terítékű ebéd volt, a marsallasztalnál kilencen étkeztek. Este jelen volt az országos színház díszelőadásán, ahol a közönség lelkes ováczióval fogadta. A tüntetések megújultak ő felsége távozásakor. Az utczákon összegyűlt sokaság szintén szűnni nem akaró örömriadallal fogadta az uralkodót mindenütt. A Jakab-tornyon rendezett tűzijáték pompás látványt nyújtott. Ő felsége 3800 forintot adományozott a szegények és a jótékony intézetek javára. Bécs lakossága ő felségét, visszaérkezése alkalmával az északi pályaudvartól a Praterstrassén át tüntetőleg üdvözli. Hogy hivatalos fogadtatás lesz-e, még nem bizonyos, legalább a hivatalos utazási programmba ez nem volt felvéve. — Személyi hírek. Gladstone ma reggel Chesterből a választás érdekében Midlothianba utazott. — Vukotinovics montenegrói külügyminiszter a vojvoda czímet kapta. — Montebello gróf franczia nagykövet nejével, Szergius nagyherczeg,a moszkvai főkormányzó meghívására ma Moszkvába érkezett, hol mint a nagyherczeg vendége, a Kremlben szállt meg, ahol tiszteletére több ünnepélyt rendeznek. — Az ifja Schwarzenberg herczeg, kiről a lapok nemrégiben azt írták, hogy Hoffmann színésznővel kéjutazásra indult, a nélkül, hogy még legközelebbi hozzátartozói is tudomással bírtak volna hollétükről, most ezredénél helyőrségi fogságban van,, mert még az utólag kapott szabadságidőt sem tartotta be. Leövey Sándor, a vallás és közoktatásügyi minisztérium osztálytanácsosa, tegnap Bécsbe utazott, hogy a Terezianum magyar növendékeinek érettségi vizsgálatain, mint a magyar kormány képviselője részt vegyen. — Bartay Ede királyi tanácsos, a nemzeti zenede igazgatója, a nyarat Tapolczán tölti. — A nagyváradi ünnepek sorát ma fényes isteni tisztelettel zárták be. A misét Bubics püspök, az egyházi beszédet Steiner püspök mondta, dicsőítve Szent Lászlót, a keresztény hit leghatalmasabb védőjét. Délben Schlauch püspök a Szent László fürdőben ebédet adott, hova"" 250 vendéget külön vonaton vitték ki. Hrhivott voltak az összes egyházi és világi hatóságok,aldöttei. Az első áldomást Schlauch mono. Szent László dicső utódjára, a koronás királyra. Dőry b. főispán Schlauch püspököt, Fehér Ipoly ,pannonhalmi főapát Biharmegye és Nagyvárad, város közönségét és vezérférfiait, Laurean Ágost Steiner székesfehérvári püspököt, Sál Ferencz polgármester Nemesics altábornagyot köszöntötte fel zajos éljenzések közt. Nagy lelkesedést keltett Nemesics altábornagy magyar pohár köszöntője, kiemelvén, hogy a hadsereg és a polgárság érzésben és gondolatban egy, ezért poharát Nagyvárad polgárságára emeli. Holló Mihály a honvédséget éltette, mire Valentics honvédezredes a polgárság és véderő közt fenálló egyetértésért emeli poharát. Felköszöntötték még a képviselt káptalanokat, a püspöki kart stb. A társaság olyan lelkes hangulatban volt, hogy ma is elénekelték a szózatot. A főpapok Schlauch vezetése alatt megtekintették a kies fürdőt. A vendégsereg estefelé oszlott el. A püspökök az éjjeli vonattal utaztak haza. IV. Ferdinánd lelki üdvéért halála napjának évfordulóján, július 1-én, délelőtt 10 órakor gyászistentisztelet lesz a budavári helyőrségi templomban. Az egyházi ének- és zenekar Yavrinecz Mór rekviemét adja elő. — Turócz-vármegye hivatalos iratainak nyelve. Turóczvármegye alispánja fölkérte szerkesztőségünket a következők közlésére: Egy fővárosi hírlap ujdonsági rovatában az foglaltatik, hogy Turóczvármegye árvaszéke hivatalos iratait tót nyelven állítja ki s ennélfogva nem csodálható, ha egyre terjed a pánszlávizmus, mikor a magyar hatóságok is tótul leveleznek s ennek indoklásakép felhozatik, hogy egy, Dulla Máté helybeli ügyvéd részére szóló gondnoki kinevezés tót nyelven állíttatott ki a nevezett árvaszók által. E körülménynyel szemben kijelentem, hogy Turóczvármegye árvaszékének ügykezelési nyelve a magyar s csakis az ezen nyelvet nem biró felek részére adatnak ki az idézések a gyámi és gondnoki oklevelek s csekélyebb jelentőségű határozatok tót vagy német nyelven, mely eljárás nemcsak törvényes, hanem meggyőződésem szerint méltányos is. E mellett másrészt kijelentem, hogy Dulla Máté ügyvéd részére ez esetben csakugyan tót nyelvű gondnoki megbízás adatott ki, mely körülmény azonban csupán az irodai személyzet tévedésének tudható be. Különben megjegyzem, ami talán felesleges is, hogy Turócz vármegye közönsége és tisztikara hazafiság tekintetében igazolásra egyáltalában nem szorul , hogy mégis felkérem tekintetes szerkesztő urat e nyilatkozatom közlésére, azt csak azért teszem, hogy az illető közleménynek hallgatólagos tudomásul vétele által félreértésekre alkalmat ne szolgáltassak. Kelt T.-Szt-Mártonban 1892. évi junius hó 28-án, hazafas üdvözlettel Beniczky Kálmán Turóczvármegye alispánja. — Jubileum. Schön Vilmos, a Fondere pesti biztosító intézet vezérigazgatója tegnap ünnepelte működése 25 éves jubileumát, mely alkalommal számos ováczióban részesült. Az intézet hivatalnokai üdvözlő feliratot nyújtottak át és egyúttal önkéntes adakozásaikból Schön Vilmos nevére alapítványt létesítettek a budapesti kereskedelmi akadémiánál, egy tandíjmentes tanuló részére. Viszont Schön Vilmos igazgató ez alkalommal az intézeti hivatalnokok és szolgák javára, külön segélyalap létesítését határozta, el, amely ezálra 1000 frtnyi összeget adományozott. — Búcsú Ó-Budán. A fővárosi búcsúk egyik legélénkebbike, az óbudai, ma folyt le a szokott elevenséggel. Az utczákat, a szép nyári időben, már kora reggel elözönlötte az ünneplő közönség, akiknek nagy részét az óbudai gyárak munkásnépe képezte. Az utczák sarkán mindenütt ott állt a mézeskalácsosok sátra, a templom környékét pedig bucsufiát kinálgató sátorosok lepték el. A Géza ügyvédet Szabadka, dr. Beák Lukács ügyvédet Zenta, dr. Demdor Imre ügyvédet Szabadka székhelylyel a kamara lajstromába folytatólag felvette, ellenben Koczkir Zsigmond zombori lakos ügyvédet, hódsághi közjegyzővé történt kinevezése, dr. Kollár Győző zombori lakos ügyvédet pedig saját kérelme folytán, a fenti lajstromból kitörölte. Jft°czkár Zsigmond ügyvéd összes iratait dr. Alföldy Árpád zombori lakos ügyvédnek adta át; végül dr. Pavlovits Momir adai lakos ügyvéd, székhelyét Adáról Szt-Tamásra, a kamara területén belül, tette át. Továbbá a szabadkai ügyvédi kamara fegyelmi bírósága fegyelmi vétség miatt, Milassin József ó becsei ügyvédet, Oltványi Lajos bácsalmási ügyvédet hat bóra az ügyvédség gyakorlatától való felfüggesztésre ítélte, mely ítélet hatálya 1892 évi július hó első napján veszi kezdetét és 1892. évi deczember hó 31. napjáig tart. Az aradi ügyvédi kamara Keresztszeghy Kálmán és Zöldy János gyulai ügyvédeket, elhalálozásuk folytán, a kamara lajstromából kitörülte ; előbb nevezett irodája részére Bródy Adolf, utóbbiéra pedig dr. Zöldy Géza gyulai ügyvédeket rendelte ki gondnokul; továbbá Eördögh Lajos orosházi ügyvédet a lajstromba folytatólag felvette. A nagyváradi ügyvédi kamara dr. Herman Lipót ügyvédét Zilah székhelylyel, a kamara lajstromába folytatólag bejegyezte.