Nemzet, 1893. január (12. évfolyam, 3716-3746. szám)
1893-01-01 / 3716. szám
Szerkesztőség : Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 0 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földasrat« Előfizetési du: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .......... .. .... m m m m ~m i ttt, 8 hónapra ( 1 6 hónapra ......... .................... 194. esti kiadás postai különküldéseért felüdlfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Ara 5 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) 3716. (1.) szám. Budapest, 1893. Vasárnap, január 1. XII. évi folyam. Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed alkalmával felhívjuk olvasóinkat az előfizetés megújítására. A »Nemzet« előfizetési ára: egy hónapra. .... 2 frt negyedévre.........................6 » félévre .............................12 » egész évre . . . . . 24 » Az esti lap külön küldéséért vidékre, negyedévenkint 1 frttal több fizetendő. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalához (Ferencziek tere 3. sz. Athenaeum-épület) küldendők. Levelezőlapon nyilvánított kívánságra kiadóhivatalunk a lapot 8 napon át díjtalanul és előfizetésre való kötelezettség nélkül bárkinek megküldi. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala, se A jövő. Budapest, decz. 31. A politikai jövendőmondásnak sokkal biztosabb alapja van, mint Falk időjóslatának. A meteorológiának alaptörvényei ugyanis még nincsenek feltalálva, az erkölcsi világ legfőbb alaptörvényét azonban feltalálta Carlyle s ez abból áll, hogy az emberi cselekedetek is a physikai atomok tulajdonságával bírnak, tehát sem a jók sem a rosszak el nem enyésznek. A jó és rossz tettek, erények és bűnök nemzedékről nemzedékre felhalmozódnak s úgy lesznek a népek nagyokká, dicsőkké, vagy akkor hanyatlanak, amint az előbbiek, vagy utóbbiak kerülnek túlsúlyba. Ébredésünk korszakának nagy nemzedéke annyi erényt, hős tettet, hazaszeretetet, önfeláldozást, lángoló idealizmust, a nemzet szívébe örökre beoltott vágyat halmozott fel, hogy Magyarországnak szükségkép ki kellett küzdenie alkotmányos szabadságát s állami önállóságát. Az elkövetett hibákért szinte rögtön jött a büntetés a 49-diki katasztrófa, de nemzetünk nagy erényei annyira túlsúlyban voltak, hogy e katasztrófa gyászos következményeiből ki kellett épülnie. E nagy erények — melyekhez hasonlítva eltörpültek az önzés, az egyéni hiúság, kapzsiság, bitvágy, lelki üresség, sivár haszonlesés, a hatalommal a nemzeti érdekek rovására való megalkuvás s a gyáva kétségbeesés — képezték nemzeti tőkénket, melyből a legújabb időkig költöttünk. Ezekre támaszkodva alkotta meg Deák Ferencz a 67-diki kiegyezést. Az ezek által létesített nemzeti tőkéből vettük államiságunk berendezéséhez a szükséges befektetéseket. isa Ennek a tőkének, nemzeti kincsünknek azonban kezdünk végére járni. Állami pénztárunkat Wekerle finánczzsenije megtöltötte, de emzetünk erkölcsi kincstára kezd kiürüli Elérkezet volna ideje, hogy e kincstárt saját éberségünkből újra megtöltsük, hogy hagyjuk valamit az utánunk következő nemzedkek számára. Hogy ezek ép úgy költhessnek a tőlünk kapott hagyatékból, mint a mi költöttünk az elődeinktől kapottból. De leggyorsabbai m eltékozoltuk s legkevésbbé szerezzük be újra a legbecsesebb kincset: a nemzeti czéljaink és ezek elérésére szánt eszközök tekintetében való egyetértést. Az egyéni, helyi s felekezeti érdekeknek e czélok alá rendelését. Azt a nagy szolidaritást, melyben összeolvadt nemzetünk, társadalmunk minden rétege, midőn a haza érdekét elő kellett mozdítani, vagy a haza bajoktól, veszedelmektől kellett megmértem. Pedig főleg ez egyetértésben, lalidaritásban s a külön, bár jogos érdekeinek ez alárendelésében volt legfőbb erőnk. Amikor a nemzetben oly hatalmas erkölcsi irők vibráltak, hogy a kiváltságos osztályok önként lemondtak törvényben gyökerezőjogaikról, a felekezetek feladták villongásokat, sőt, mint a Thun-féle rendelet idején történt, a kath. főpapság védte a protestánsok jogait, akkor bizonyosan meg lehetett jósolni, hogy az a nemzet, amely ekkora erkölcsi tartalommal, ily lángoló hazaszeretettel bir, diadalmaskodni fog. Ide hol van ma ez az erkölcsi tartalom, ez a mindent magába foglaló, tüzével minden salakot elégető hazaszeretet? A megye formái alatt lappangó helyi érdek nem akar meghajolni az állam érdeke előtt. A felekezetek ellenséges táborai kibontották zászlajukat, amelyekre felekezeti jelszavak vannak írva. Az állami omnipotenczia hazugszége alatt az egész vonalon harcz indult meg, s a küzdő felek nem gondolják meg, hogy az az álfal-u, amely érvényt akar szerezni természetes jogainak, a magyar állam. És az állami érdek megvalósításának feltartóztatói a szabadság jelszavait hangoztatják, pedig a liberalizmusnak, nem európai, hanem speciális magyar értelme 48 előtt és 48 után az volt: feláldozni egyéni, helyi s felekezeti érdekeket !az állam javára. Az ekkér értelmezett nemzeti liberalizmus zászlaja alatt jött létre parlamentarizmusunk a helyhatóságok, egyenlőségünk a kiváltságok, s maga a nemzet az osztályok rovására. Most a jelszó, épen megfordítva, az: gátolni az államot természetes fejlődésében, felállítani a sorompókat, megtörni nemzeti közszellemünk egységét, vallási viszályokba rohanni az állami érdekek megvalósítása miatt. És ez a legveszedelmesebb. A pártküzdelmek legélesebb fegyverei csakhamar eltompulnak. A politikai szenvedélyek, bár viharosan lépnek fel, csakhamar elvonulnak. A régi ellenségek lehetnek jó barátokká, sőt szövetségesekké. A politikai gyűlölet csak a szívben lakik és nem a lelkiismeretben. Ha egyszer a vallási buzgalom által talpra állítva, a lelkiiszét vonul fel politikai küzdelmeink havetterére, akkor kiszámíthatlan időkig nem lesz békénk. Akkor a győzőnek nem lesz öröme győzelmében, a legyőzöttnek belenyugvása vereségébe. Ha vallási háborúnk lesz egyrészt a fejezetek közt, másrészt az állammal szemben, jobban szétbomlunk, mint mikor helyi és osztrák érdekekre szakadoztunk. Akkor az utolsó félszázad minden politikai eredménye megsemmisül ránk és a jövő nemzedékek számára. Fajunk erkölcsi kincstára kiürül az utolsó garasig. Óriási erkölcsi deficittel fogjuk kormányozni és a jövő nemzedékeinek átadni Magyarországot. Akkor a politikai jóslat csak igen szomorú lehet, annál szomorúbb, mert a bizonyosság alakjában lép fel. Nem római augurtum, mely a madarak röptéből és az állatok beleiből vette jóslatának indokait, hanem az erkölcsi törvényekből. A röpírlésből szintén, de a közszellem alacsony vagy magas szárnyalásából. A belső részekből szintén, de a nemzet erkölcsi lényeinek belső részeiből. Villongásaink, szerencsére, még nem jutottak oda, hogy a gyászos jóslat indokolható volna. Csak a külső jelek aggasztók, a belsők még nem. A munkás, a dolgozó, a vagyongyűjtő, a létalapunk kiszélesítésért küzdő magyar nemzetet még nem hatották át a felekezeti szellem bomlasztó áramlatai. Társadalmunk még helyes úton van, midőn nem szakadozik szét, hogy erőit egymás ellen, hanem a jelen és a jövő számára alkalmazza. •Siegcseittelezi azokat .Jó tetten az, melyen nemzetünk erkölcsi pénztárának deficitjét vannak hivatva pótolni. Szomorú emléke lesz annak, aki a helyes útról letéríti és a jó cselekedetek helyett rosszakra szoktatja. Akkor gyűlni fog az a gyászos tőke, melyből támadnak a népek veszélyei, sőt katasztrófái. Beksics Gusztáv: Mai számunkhoz másfél év melléklet van csatolva. A NEMZET TÁRCZÁJA. Deczember 31. USíSí.u ... - j.rrr-sarvr: ■ . ■. ■ " ■ ■ ■■ 1 ■ ■■ 1 1 '--------=~ Hipokrizís. Szilveszter éjjelén volt. Együtt ült a ragyogó asztalnál a szép társaság és puncsozott hölgyek, akik az egész elmúlt éven át megsemmisítő megjegyzéseket tettek egymásra, egymás háta mögött, s urak, akik közül, ha egyszerre csak kettő volt együtt, jaj vala mind a többi jellemének és tehetségének. Szóval a társaság szép volt és kedves s s ami jö, egészen a mai kor magaslatán állott. A társalgás vidám, a hangulat kitűnő — s mindenekfelett tisztességes, szeretetteljes. A hölgyek minduntalan megcsókolták egymást s mindegyikük csak a saját külön férjével bizalmaskodott. Az urak is valamennyien igaz, őszinte, ha barátjaik voltak egymásnak s még tán az asztal alatt sem adott jelt egyikük sem valamelyik barátja feleségének. Egy úr, ki épen jobb szomszédom volt, kezében a puncsos pohárral, felállott s a legöszintébb meghatottságtól rezgő hangon, körülbelől a következőkép kezdett szónokolni: »Tisztelt társaság! . . .« E pillanatban minden szem a szónok felé fordult. Az enyém is. De hirtelen, mintha villamos ütés érte volna a kezemet. Megriadva vetettem jobbra egy oldalpillantást... s íme, egy gúnyosan mosolygó démon ült a szónok üresen maradt s kissé hátratolt székén. Kiáltani akartam, de az ördöngős, sötét ködalak egyik mutató ujját az ajkára illesztés hallgatást parancsolt. Egyszeriben nem volt más akaratom, csak amit ő szuggerált, nekem hallgattam. Világos volt rögtön előttem, hogy a démont kívülem nem látja senki. Olyan volt mint Banquo szelleme, mely csak Macbethre nézve létezett. A szónok még mindig csak a megszólításnál tartott. Igen meg volt indulva, sokat köhécselt és könnyeket törülgetett ki szeméből. »Tisztelt társaság!« (Nem sok tisztelni valót tudsz rajta, hazudjál már valami egyebet is.) Micsoda közbeszólás volt ez? A démon szólt. Nem hallotta más, csak én. »Szeretett barátaim és barátnőim! . . .« (Az utóbbiban van valami kevés igazság) — recsegett közbe a pokolbéli Károlyi Gábor gróf.) .........»Az eszményektől eltávolodott, önző világvásár zajában küzdeni kénytelen ember részére, van-e boldogitóbb, mint a hit, őszinte és baráti szivek csöndes, kedélyes köre ? ... (Van bizony, az orfeumi Mirzsó, akinek 200 frtot küldesz mindjárt holnap reggel, mint minden elsején.) .. . »Ide vonulunk vissza pihenni és gyógyulni« .. . (Unatkozni és pletykázni). . . . »Ide azt az édes és magasztos jót élvezni, amit őszinte, önzetlen tiszta szeretetnek nevezünk« .. . (Pedig, dehogy az). . . . »Innen tekintek én ma vissza az ó-évre, mely pár óra múlva már a múlté lesz.« (Á-á-á!.. A démon ásított). . . . »És visszatekintvén az ó-évre, hálát kell rebegnem az Égnek, mert bármily zord és viharos lett légyen is az idők folyása odakünn, e csöndes baráti körnek a bizalom sziklaszirtjére épitett falain, megtörtek a bajok ostromló hullámai« ... (Kivéve, hogy ostoba észszel mutyiban játszottatok a börzén s kapzsiságból elvesztettétekminden megtakarított pénzeteket). . . . »Itt, e kis baráti körben, a kölcsönös, kedélyes bizalomban és forró szeretetben, — elmondhatom — mi ez elmúló évben boldogok valánk« . . . (Különösen a te feleséged, meg az a kis szőke fogalmazó ott vis-a-vis). .. .»A magam és kedves nőm részéről szívből köszönöm ezt nektek, kedves barátaim és barátnőim!«........... Itt a szónok és hallgatói elérzékenyedtek; elállt minden szó s csak néma kézszoritások váltattak az abrosz felett keresztül-kasul. A kis szőke fogalmazó különös melegséggel szorongatta a szónok kezét. (Ha-ha-ha! kaczagott a démon.) A szónok ismét letörölvén könnyeit, őszinte szép beszédének befejezéséhez jutott. .... »A köszönet után pedig engedjétek meg, hogy a már sietve közelgő új évre ugyanazt kérjük tőletek, amit nem tagadtatok meg tőlünk az ó-évben sem: őszinte szeretetet. S magunk részéről ugyanazt adjuk érte, amit az ó-évben is örömmel adtunk oda tinéktek: egész szivünket, telve hálás, önzetlen ragaszkodással. Éltesse az isten ezt az egész kedves társaságot! Boldog új évet!« Éljenzaj, pohárcsengés, csókolózás, ölelkezés követte a szép beszédet. A démon azonban ördögi pajkossággal ugrott fel a szónok székéről, elkapta kezemből puncsos poharamat s mig a szónok ép a kis szőke fogalmazóval ölelkezett, oda állította azt a szék közepére. Aztán kisurrant a szomszéd szobába. Én megbabonázva követtem őt. Azt már Vele együtt csak az ajtónyilason keresztül láttam, mikor az érzékeny, őszinte és szerető szónok szavai hatására büszkén dobta le magát székére. Az én puncsos poharam persze szétroppant alatta s ő megbotránykozva ugrott fel megint. Kiabált, hogy meg van sebesülve s finom pantallóján csurgott a puncs. A társaságot a puncsmerénylet úgy felkavarta, mintha csak dinamitmerénylet lett volna. A sebesültnek majd a nyaka csavarodott ki, mialatt vállain keresztül visszatekintgetve, sebét akarta szemügyre venni. Felesége és a kis szőke fogalmazó nekiestek szalvétáikkal s gyógyították és ápolták őt. Az egész társaság engem szidott s helyeselte, hogy mint a durva és műveletlen tréfa szerzője kereket oldtam, még mielőtt ők lettek volna kénytelenek szűrömet kitenni. Igen örvendtem rajta, hogy e perezben már a démon kezemnél fogva futott velem le a lépcsőn és ki a kapun. Lenn voltunk az éjjeli utczán, a hűvös levegőn. Ő beszélt. — Hát látod, milyen hipokrizis a ti egész világtok. Mind csaljátok egymást mézes-mázos beszédekkel s mind úgy tétetitek, mintha hinnétek egymásnak. Pedig voltakép mind tudjátok, hogy az mind nem igaz, amit egymásnak mondotok s amit egymástól hallotok. Abban a szép társaságban mindenki tisztában volt azzal, hogy az az őszinte, szeretetteljes ünnepi szónok egy gonosz önző, aki valamennyitekkel csak azért barátkozik, mert segítségtekkel rangokat, hasznos üzleteket, tekintélyt, reklámot és szórakozásokat vél elérhetni. Hiszen, mihelytt hiányzik közületek, elmondjátok ezt róla suttogva számtalanszor. Valamint e perezben rólad is azt beszélik, hogy kiállhatatlan, faragatlan, szatirikus ember vagy. Hanem ne félj, — holnap már neked is megbocsátják az én gonosz tréfámat, mégpedig csak azért, mert tudják, hogy neked és öszszeköttetéseidnek néha nem kis hasznát lehet venni. Ám, te dideregsz barátom. Nem térnénk be kissé ebbe a kávéházba ? Beléptünk a fényesen kivilágított csarnokba s leültünk egy üres asztalhoz. A pinczér nagyok nézett, mikor két teát rendeltem. — Tán jön még valaki ehhez az asztalhoz ? Démonomat ő sem látta, pedig ott gubbasztott gúnyos pofával velem szemben. A mellettünk levő nagy asztalnál a közélet több ismert alakja ült körben. Képviseletök és újságírók, — egyik-másikat már az életlapokból ismertem. A közügyekről beszéltek, szokásuk szerint igen hangosan. — Fülelj csak, szólt gúnyosan a démon. Ez is érdekes lesz. És füleltem. Kétségbe voltak esve a haza, a nemzet és az emberiség sorsa felett. Panaszkodtak, hogy az ősi magyar erkölcs romlik immár. A politikai czinizmus ur az ország felett már évek óta s ez általános korrupczióra támaszkodva kineveti az önzetlen hazafiakat, akik minden perezben készek volnának önfeláldozóan megmenteni a hazát. — Ezek az ellenzékiek, súgta a démon. Néhányan gyönge és bátortalan ellenvetéseket tettek. Megkockáztatták azt az állítást is, hogy a magyar nemzet és az utolsó évtizedekben nagyot gyarapodott, számban, vagyonban, öntudatban és tekintélyben. Úgy vélték, hogy emberi gyarlóságok sőt bűnök találtatnak egyesekben mindenütt, hanem azért még nem okvetlenül korrupt mindenki, aki nincs egészen abban a nézetben, hogy a magyar erkölcsében elzüllvén, galád uralmak készséges rabszolgája. — Ezek a kormánypártiak — sugá a dómon. — Jó fiuk, csakhogy könnyű őket lekiabálni. Bizony könnyű volt. Az ellenzéki hazafiak úgy zúdultak nekik, úgy okádták a tüzes szót, úgy verték az asztalt, hogy rengett bele a kávéház. Dühösek voltak, akár csak a vitatkozó theo- Belföld. Budapest, decz. 31. (Az uj évi üdvözletek.) A szabadelvű párt ma este értekezletet tartott, melyben elhatározta, hogy Budapesten időző tagjai holnap délelőtt 10 órakor gyűlnek össze a pártkör helyiségében, ahol Pulszky Ágost képviselő fogja üdvözölni Podmaniczky Frigyes b. pártelnököt és azután testületileg felmennek a miniszterelnöki palotába, hogy Wekerle miniszterelnököt üdvözöljék. Itt Jókai Mór tartja a párt nevében az üdvözlő beszédet. Innen Bánffy Dezső báróhoz, a képviselőház elnökéhez mennek a párt tagjai, akihez Busbach Péter intéz üdvözlő beszédet. Budapest, decz. 31. (A millenium megünneplése.) A kormány kebelében, mint a »B. C.« közli, beható tanácskozások folynak a magyar nemzet ezredéves fenállásának méltó és fényes megünneplése tárgyában. Mihelyt a tanácskozások be vannak fejezve, a kormány e tárgyban javaslatokat fog a törvényhozás elé terjeszteni. Budapest, decz. 31. (A millenáris kiáll 1tás). A kereskedelmi miniszter, a B. C. értesülése szerint, legközelebb törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé az 1895. évi országos kiállítás költségeiről. A kormány egy millió forintnyi hitelt fog kérni, mely összeg az állami bevételekből lesz fedezendő. Budapest, decz. 31. (A lipótvárosi választás mozgalmai.) A Mezei Mór pártjának elnöksége és végrehajtó bizottsága ma d. u. 5-kor ülést tartott H a 111 Tivadar elnöklete alatt. Különösen lelkesítő volt az elnöknek az a bejelentése, hogy a kültelki választók közül azok is, kik a múlt évi választói névjegyzékben felvéve nem voltak, csatlakoztak a párthoz, úgy, hogy a párt a kültelki választókra ép úgy számíthat, mint az első szavazásnál. A végrehajtó bizottság foglalkozott a jövő héten tartandó nagy pártértekezlet szervezésével és elhatározta, hogy a pártértekezlet napját új év után fogja megállapítani. Az elnök ezután meleg szavakban mondott köszönetet a bizottság tagjainak és boldog uj esztendőt kívánt nekik. A párt tagjai nevében Szerencs János kir. tanácsos viszonozta az elnök jó kivánatait. A Krausz Lajos párt egy 50 tagú küldöttsége tisztelgett ma délelőtt a tőzsdetanács nagytermében Kochmeister Frigyes bárónál. A küldöttségnek, melynek tagjai túlnyomó számban az értéktőzsde és gabonacsarnok lipótvárosi választótagjai voltak , szónoka Steiner József gabonakereskedő volt, aki lelkes szavakban utalt arra a küzdelemre, melyet a Lipótváros kereskedői és iparosai folytatnak annak az elvnek érdekében, hogy a parlamentben a kereskedő elem minél több taggal legyen képviselve. Kochmeister báró már évek óta küzd ez elv 4tékében s most, midőn alkalom van rá s latjak, hogy még nincs egy oldalról se lekötve, Krausz Lajos érdekében kérik a támogatását. Kochmeister báró köszönetet mondott a kifejezett bizalomért. Szavazatát a most folyó választási harcban nem adhatja egyik jelöltre sem, mert sokkal exponáltabb állást foglalt el az első szavazásnál az egyik jelölt érdekében, semhogy most véleménye szerint akármelyik párthoz is csatlakozhatnék. Ezt megmondta a két jelöltnek is személyesen. Őszintén örülne azonban, ha a Lipótváros kereskedő képviselőt küldhetné a parlamentbe s amit saját ismerősei körében megtehet, ez irányban szívesen meg is fogja tenni. A küldöttség élénken megéljenezte a nyilatkozatot. A párt végrehajtó nagy bizottságának mai ülésén az elnökség csaknem teljes számban együtt volt. Mindenek előtt az egyes csoportok számoltak be tevékenységükről. Az örvendetes eredményt zajos örömmel vették tudomásul. Minden egyes csoport jelentését viharos éljenzés fogadták s már ma is kitűnt, hogy a párt a régi gárdán kívül egészen új és friss hadsereget gyűjtött maga köré. Az elnökök jelentették, hogy a kerület minden körében általános megelégedéssel fogadták a Krausz-párt zászlóbontását a kerületbeli városi klikk ellen. Ennek tulajdonítható, hogy egészen új és nagyon számottevő elemekkel gyarapodott a párt néhány nap alatt. A polgárság független elemei részéről számos üdvözlet is jött úgy a jelölthöz, mint a pártelnökséghez, melyeket felolvastak, lelkes éljenzések között. A holnapi nap folyamán a párt csoportjai délután 3 órakor gyülekeznek a pártirodában. Délután 5 órakor pedig nagy választói értekezlet lesz az »Európa«-szálló földszinti termében, mely iránt már most is nagy az érdeklődés. Budapest, decz. 31. (Képviselőválasztás Nagy-Tapolcsányban.) Nyitráról sürgönyözik, hogy a nagy-tapolcsányi választást január 9-ére tűzték ki. Nyitra, decz. 31. (A nagytapolcsányi választás). [Az O. É. távirata]. Nyitra megye központi választmánya mai ülésében a választást Nagytapolcsányban január 9-ére tűzte ki, választási elnöknek Tarnóczy Gusztáv volt országgyűlési képviselőt, helyettes elnöknek Lelkes Adolf plébánost választotta meg. Hieronymi megválasztása biztosítva van, sőt az sem szenved már kétséget, hogy mindjárt az első választásnál abszolút többséget nyer, bár a három ellenpárt kétségbeesetten küzd ellene etetéssel, itatással, Komlóssy pedig nemcsak a más felekezetnek, a szabadelvű irány ellen, hanem a kabátosok ellen is izgat. A papság egy része hívőit még a szószékről izgatja. Szulyovszky érdekében Stummer báróék, kiknek Szulyovszky ügyvédje, minden lehetőt elkövetnek ugyan, de igyekezetük hajótörést szenved saját és jelöltjük teljes népszerűtlenségén. Budapest, decz. 31. (A nagylaki választás.) A nagylaki kerületre vonatkozólag, amelyben tegnap volt a képviselőválasztás, meg kell jegyeznünk, hogy e kerület két évtizeden keresztül mindig függetlenségi párti volt és csak 4 évvel ezelőtt hódították el kevés szavazattal a szabadelvű párt részére. Osztrák politikai küzdelmek. Budapest, decz. 31. Az osztrák politika újra fordulóponton áll. A Taaffe-kormány úgy látszik kezébe vette a többségalakítást és pedig unnerramm mofrónnn aarriva jár le a trénttel nehéz, főleg, mivel a programmot, a kabinetben dolgozták ki és nem tájékozták magukat az irányadó politikai tényezők részéről kellő módon, sem a tekintetben, hogy a programmba mit lehet felvenni, sem a tekintetben, hogy abból mit lehet kihagyni. Pedig, különösen az utóbbi része a feladatnak, igen bajos dolog Ausztriában. Mert egyfelől a németek állami és nemzeti követelményei, másfelől, a nemzetiségek, elsősorban a csehek alkotmányjogi programmjá képezték eddig is Ausztriában a viszály tárgyát, hogy tehát elérhető legyen a czél, amelyet a kormány maga elé tűzött, hogy a napi kérdések sorából kitöröltessék mindaz, ami viszályt idéz elő és lehetővé tétessék az adó-, közgazdasági, igazságügyi és társadalmi reformok számára az egységes és biztos többség támogaSOI■