Nemzet, 1895. január (14. évfolyam, 4438-4467. szám)

1895-01-02 / 4438. szám

Személyi és a hatalmi mozzanatok (Igaz! Úgy van!) és épen azért egy táborban sincs oly benső egyetér­tés és a szolidaritásnak oly megbonthatlan kapcsolata mint ebben a körben. (Élénk helyeslés.) Itt az intrika soha sem ütötte fel fejét, (Igaz! Úgy van!) mert a­ki ide belépett, azzal a tudattal tette, hogy nagy és állandó természetű nemzeti érdekeknek szolgálatába lép, melyeket — a ki átérzett — igen alárendelt fontosságot tulajdonít egyéni aspiráczióknak és pilla­natnyi sikereknek. (Hosszantartó zajos helyeslés.) És ha élvezem részetekről azt a bizalmat, mely büszkeségemet képezi , ezt csak annak köszön­hetem, hogy közpályámon a pártnak ezen szelle­mét juttatom kifejezésre. (Zajos helyeslés s éljenzés.) És valóban önérzettel látom magam körül ezt a tá­bort, tiszta jellemű, nagy tehetségű férfiaknak e ha­zafias szövetségét, mely e helyzet bizonytalanságaiban az egyetlen szilárd pontot képezte, és mely nyugod­tan áll a meggyőződései által számára kijelölt helyen, midőn körülötte lázasan sürög-forog minden. Önérzet­tel néztem ezt a falanxot, melybe rést lőni nem lehet és mely annál jogosultabb önbizalommal nézhet a jövő elé, minél teljesebb igazolást nyer a jelenben a múlt­ért . (Igaz, úgy van) Önbizalmunk azonban nem hiú tetszelgés önmagunkkal, hanem egyszersmind bizalom a nemzetnek szebb jövőjében. Mert az az erő, a­mit magunkban érzünk, a nemzetnek egyik erőtényezője, a nemzet megmentésének, biztosításának, megerősö­désének, haladásának egyik eszköze. (Élénk helyes­lés). Igenis, t. barátaim, mi csak eszköz vagyunk, az egyedüli czél, a nemzet (Zajos éljenzés). És ezért, midőn újévi kivánataitokat viszonzára, forró óhajaim a nemzet felé fordulnak. Adja isten, hogy dr­ága nemzetünk visszanyerje békéjét, sértetlenül megóvja jogait, helyesen kiépítse intézményeit, sikere­sen megküzdjön anyagi bajaival, megszilárduljon egy­ségében, gyarapodjon erkölcsi, szellemi és vagyoni erőben. (Zajos helyeslés.) Vezérei találják meg azt az önzetlenséget és azt a bölcsességet, melyek által szá­mára ezeket a nagy czélokat biztosíthatják; fővezérünk pedig a király, teljes és kölcsönös bizalomban egye­sülve a nemzettel, lelje meg szivének atyai indulata szerint az ösvényt a végleges kibontakozás felé és találja trónjának, hatalmi állásának legszilárdabb alap­­ját a magyar nemzet erejében. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Ez az én újévi kívánságom. (Hosszantartó zajos és lelkes éljenzés.) Hodossy Imre üdvözölte azután a párt elnö­két, a­ki ezért köszönetet mondott. * A függetlenségi és 48-as párt ma 11 órakor tisztelgett Justh Gyula pártelnök lakásán József­ utc­a 4-dik szám alatt, a­hol Barabás Béla országgyűlési képviselő tolmácsolta a párt érzelmeit, a követői szavakkal: Kedves barátunk, szeretett elnökünk! A függetlenségi és 48-as párt nevében jöttünk el mi hozzád, nem csupán kötelességből, de azért, hogy előtted kifejezést adjunk annak az őszinte tisztelet­nek és ragaszkodásnak, a­mellyel személyed iránt vi­seltetünk. Azért hangsúlyozom e ragaszkodást és tisz­teletet, mert a szeretet köteléke az, a­mely minket hozzád és téged hozzánk fűz. Nekünk szükségünk van a szeretetnek e kapcsára, mert bennünket a politikai életben nem múló érdekek iránti törekvések fűznek hanem egy magasztos, egy a nemzet közvélemé­nyének lelkületében élő eszme tart szorosan, az az eszme, a­melynek diadalához feltétlenül szükséges az összetartás, a testvéries érzés, a kölcsönös bizalom. A mi küzdel­münk nem múló érdekek harc­a, a mi küzdelmünk az, a­mely egyedül van hivatva hazánk jövőjében az erősséget, az állandóságot s függetlenséget megterem­teni. Mi az ez állami függetlenségben rejlő nemes törekvések érdekében eddig is megtettük és ezután is meg fogjuk tenni kötelességünket és így a jövő a miénk. A különféle politikai törekvésnek, a­me­lyek nem az ország függetlenségét tartják szem előtt, előbb-utóbb el kell tűnni a politikai élet teréről. Helyüket elfoglalja a nemzet ezredéves múltjában rejlő erkölcsi hatalom, a­mely előbb-utóbb meg­teremti a nemzet függetlenségét. A te bölcs mérsék­leted, a te testvéri jóindulatod, körültekintő okos­ságod nekünk biztosíték arra, hogy e küzdelemben te primus inter pares vagy, első az egyenlők között. A te modorod, a te szereteted belénk önti a bizalmat s azt a tudatot, hogy az akként egye­sült erővel siker fogja koronázni működésünket. A párt nevében lelkem mélyéből óhajtom, legyen te törekvésed megáldva a nemzeti géniusztól, legyen a te életed oly nemes, önzetlen, a­mely előttünk és nekünk példaadás leend. Tartson meg az ég hazánk­nak, pártunknak, kedves családodnak és tarts meg bennünket barátságodban; kössön össze bennünket a szeretet érzete, mert az újév első napján csak e szeretetbe vetett bizalommal erősödhetünk a jövő küz­delmeihez. Az Isten éltessen! (Élénk éljenzés.) Justh Gyula erre következőleg válaszolt Kedves barátaim!« Mélyen meg vagyok hatva a szeretett és a tisztelet ama nyilvánulásától, a­me­lyet szónokuk tolmácsolt. Igaza van neki, hogy a politikai életben, a­hol annyi ellentétes felfogással, annyi akadálylyal kell találkoznunk, ott jól esik, ha a küzdelemben segítségünkre van az a tudat, hogy nem egyedül, nem kevesen, hanem sokan, együtt érezve küzdünk. A mai zavaros politikai viszonyok között, a­midőn látjuk azt, hogy a 67-es alapon álló közjogi pártok és töredékek egymással egyesülni igyekeznek, nekünk kétszeres kötelességünk az összetartás­a és erőinknek tömörítése. Kétszeres kötelességünk küz­deni ezután is, és megállani helyünket elveink mel­lett, mert a mi eszményeinket eltemetni nem lehet, kitörnek azok még a koporsóból is. A Magyarország függetlenségére való törekvés egy szent hagyomány, a­me­lyet nekünk híven megőrizni, tisztán kell az utódoknak átadni. Minden szabad eszme és szabad gondolkozás mely a függetlenség magasztos eszméjében benne rej­lik az mind benne van a mi törekvésünkben, és akár­melyik kerül felszínre, annak megvalósításában, ne­­­­künk meg kell állani helyünket, ha meg akarunk a nemzet igazi közérzületének felelni. Kérlek bennete­ket, hogy a szeretetnek azzal az érzetével, melyet szónokotok hangoztatott, fogjunk kezet, álljuk meg helyünket erősen; a kicsinyes szempontok, a mellék­tekintetek, melyek e párt tagjait nem vezethetik, még látszatért se keserítse el az igaz ügyért küzdő haza­fiakat. Igen köszönöm szíves megemlékezésteket tart­satok meg továbbra bizalmatokban és szeretetitekben. Én is szivemből kívánom; az isten áldjon meg benne­teket. " * Az országos függetlenségi párt tagjai Eötvös Károly vezetése mellett d. u. 3 órakor gyülekeztek udarász József pártelnök vas­ utc­ai lakásán. E­ö­t­­s Károly üdvözölte az elnököt a párt nevében s aki közt a következőket mondotta: »Küzdelem lettünk. Küzdelem és a legszebb, de legnehezebb­­kötelesség teljesítésének szüksége. Mi lesz j­övő, nem tudjuk. De tudjuk azt, hogy mind mind a távol jövőben nekünk kell fentarta­­ápolnunk a haza függetlenségének tiszta ész­ként és tiszta szenvedélyét. Azt az eszmét­elyt, a melynek sikeréért küzdöttek őseink mi is mindaddig, a mig azokat nemzetünk s hazánk jólétére győzelemre nem juttat­­i elalhatott, e szenvedély elnyugodhat­­ elaludt időnként a múltban is. De d, fel fog kelni pihenő ágyából, a honfiszivek fenekéről s újabb erővel tör fenséges czélja felé. Ám ha a függetlenség eszméjét s nagy nemzeti szenvedélyét meghamisítják; ha tespedés, fe­­lekezetesség vagy visszahanyatlás ürügyéül használ­ják , akkor végveszély fenyegeti azt s vele fajunkat és nemzetünket, melynek negyedfél év óta ez adott erőt, kitartást, bátorságot s ez adta a jövendő nagyságnak biztos reménységét. Kevesen vagyunk most. De szá­munk kicsinysége se lankadásra, se csüggedésre nem bírhat minket. Légy te tanú arra, ősz vezérünk, hogy egykor a függetlenségnek csak két bajnoka küzdött a nemzet képviseletében s harcza nem volt hiábavaló, hanem sikeres és dicsőséges. A honfikötelesség érzete mellett e tanulság biztat bennünket. Madarász József válaszában kiemelte, hogy 1866. és 1867-ben még kevesebben, mert csak heten voltak, de azért csüggedetlenül harczoltak és Deák Ferencz, a­ki ellen küzdöttek, nagy becsülésben ré­szesítette őket. Sokszor mondta, hogy ha jobbat tud­nak, mint ő és erejük lesz erre, vigyék azt keresztül, ő jó szívvel látja küzdelmüket. Végül hangsúlyozta, hogy ez a párt függetlenségi elveit semmi feltételhez nem köti, azokat nem czifrázza és a valódi haladás intézményeit, a szabad eszmék győzedelmét, bárhonan jöjjön is az, rendíthet­lenül elősegíti. (Élénk éljenzés.) álló képviselőknek a fővárosban 11 órakor üdvözölték Péchy A pártonkívül időző tagjai ma d­­e. Tamás elnöküket. A párt­tagok érzelmeit gróf Pongrácz Károly tolmácsolta. A szónok a szokásos szerencsekivánatok előre bocsátása után azt a nézetét juttatta kifejezésre, hogy a párttagok ma is törhetetlenül ragaszkodnak vezérük gr. Szapáry Gyulának a képviselőház utolsó ülésében a 67-es alapon álló összes pártok egyesülé­sére nézve tett ama kijelentéséhez, hogy a mai bo­nyolult helyzetből csak ez alapon történhetik az egész­séges és állandó kibontakozás. A párt fokozott kitar­tással fog küzdeni, hogy ezt az eszmét mielőbb a megvalósításra juttathassa. Az üdvözlő szónok zajos éljenzésektől kísért szavai után Péchy Tamás meghatottan válaszolt az üdvözletre, kiemelvén, hogy e megtiszteltetés reá nézve annyival is inkább becses, mert habár gyakran részesült hasonló megtiszteltetésekben, csakhamar ta­pasztalnia kellett, hogy azok csak obligátak voltak. Most azonban hiszi, hogy elvtársainak üdvözlete szív­ből fakadt és maradandó lesz, mert a tapasztalat tanítja, hogy a súlyos viszonyok és nehéz helyzetben küzdők között, az érzelmek állandóbbak, a kapcsok szilárdabbak szoktak lenni. Épp ezért a mai üdvöz­letét élte legbecsesebb emlékei közzé sorozza, egyszer­smind kiemelvén, hogy valamint eddigi pályafutásán, úgy ezentúl is kizárólag a szigorú kötelesség­teljesítés lesz ama vezércsillag, melyet mindig szem előtt tartva fogja tetteit irányozni. Erre kéri a párt tagjait is, mert egy hosszú életen át szerzett tapasztalásai szerint a kötelességteljesítés, és törhetetlen összetartás a pol­­tikai pályán is a legbiztosabb garanc­iái a közügy érdekében elérendő sikereknek.­­ Az elnök indít­ványára azután a távollevő vezérhez a következő sür­gönyt intézték: »A párton kívül álló képviselők az évforduló alkalmából a legmelegebben üdvözölnek téged, tisztelt és szeretett vezéreket, s az általad kibontott zászló­hoz híven, fokozott erővel és teljes kitartással kíván­nak bölcs vezetésed alatt továbbra is oda működni, hogy a kitűzött czél a 67-es alapon álló pártok egye­sülése és konszolidált parlamenti viszonyok létesítése kitartó együttműködéssel eléressék. Péchy Tamás elnök, Ragályi Lajos jegyző: Egyéb tisztelgések. A főváros tanácstagjai és főbb tisztviselői üdvözlő iratokat nyújtottak át ma délelőtt N­­á­t­h Károly főpolgármesternek, Kamermayer Károly polgármesternek s Gerlóczy Károly első- és M­á­r­­kus József második alpolgármesternek. Az üdvözlő iratokat, küldöttség nyújtotta át, rövid beszéd kísére­tében, a­melyet Kullmann Lajos főjegyző mondott. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye központi tisztvise­lőkara, I­­­k­e­y Sándor főjegyző vezetése mel­lett, ma délelőtt üdvözölte Beniczky Ferencz fő­ispánt az új év alkalmából. A főjegyző beszédére Beniczky főispán köszönőleg válaszolt, kérve a tiszti­kart, hogy az állása teendőiben őt továbbra is tá­mogassák. Déváról táv írják. A déván székelő egyházak, hatóságok, megyei tisztségek és tanintézetek uj évi tisztelgésen mindannyi nevében Réthy Lajos tanfel­ügyelő lendületes beszédben jelenti be a főispánnak, ő császári és apostoli kir. felsége iránt tartozó jobbágyi hódolatukat. Báró Szentkereszthy György főispán a legmagasabb trónhoz szóló testületi sze­rencsekivánatokért elismerését nyilvánító és ama remé­nyének adott kifejezést, hogy a fenforgó válság ő felsége annyiszor kitüntetett bölcseségével szerencsés megoldást nyerve, szabadelvű alapon szervezkedő kor­mányt nyer ismét az ország, s így neki is módja leend főispáni állásában Déva és Hunyadmegye köz­ügyeinek odaadó tovább szolgálására. * A VII. ker. erzsébetvárosi körben az újév al­kalmából több száz választó gyűlt össze, hogy dr. Morzsányi Károly képviselőjüknek szerencsekivánatai­­kat tolmácsolják. A választók szónoka fóvárosi Fischer Ignácz meleg szavakban emlékezett meg dr. Morzsányi Ká­­rolynak a szabadelvű eszmék győzelme körül szerzett érdemeiről és biztosította őt a választók tántorítlatlan szeretetéről és változatlan bizalmáról. A lelkes éljenzéssel kisért beszédre dr. Mor­zsányi Károly hosszasabban válaszolt: Az elismerés­és szeretetnek reá nézve fölötte megtisztelő nyilvání­tását hálás köszönettel veszi, annál is inkább, mert megjelenésükben újabb jelét látja annak, hogy vá­lasztói bizalommal viseltetnek iránta, mely biza­lom alapját fogja képezni a jövőben is a köl­csönös barátság és rokonszenvnek. Eddigi műkö­dése annyira ismeretes választói előtt, hogy nem tartja szükségesnek annak, taglalásába bocsátkozni, mert választói tudják, hogy törekvését társadalmi te­kintetben a jó egyetértés és béke fentartására, nyil­vános téren a főváros és VII. kerület felvirágozására a politikai életben pedig a haza jólétének előmozdí­tására és a szabadelvű eszmék győzelmére fordította. Kéri választóit, hogy mentsék fel a politikai beszéd tartásától, azonban mégis kénytelen legőszintébb és legmélyebb fájdalmának kifejezést adni a fölött, hogy egy kormánynak, a­mely a zsenialitásnak, a tiszta hazafiságnak, a fényes tehetségnek és a páratlan munka­képességnek mintaképe volt és a haza legfonto­sabb érdekeit a legnagyobb lelkesedéssel és önzetlen­séggel előmozdította, vissza kellett vonulnia. Reméli azonban, és bizton hiszi, hogy Ő Felsége legkegyelme­sebb Urunknak és királyunknak annyiszor fényesen tanúsított szigorú alkotmányossága és bölcsesége, va­lamint a helyzetnek alapos felismerése lehetővé fogja tenni oly kabinet megalakítását, a­mely a zászlónkra írt nagyfontosságú és korszakot alkotó kérdéseket mindnyájunk megelégedésére meg fogja oldani. Kü­lönben bármit rejtsen magában a sors a jövendő po­litika tekintetében, őt választóival nem a politikai hitvallás fűzte össze, hanem a szeretet, tisz­telet és becsülés, a­melylyel évek hosszú sora óta egymás iránt viseltetnek. Ez ad­ja meg az­­ embernek a politikai kérdések fiuk funcziójában­­ azon nyugvó pontot, a­mely megel­égedéssel és büszkeséggel tölt el. Ő választóiból mer­íti erejét és kitartását úgy társadalmi, mint politikai működéséhez azon biztos öntudatban, hogy mindaddig, míg az ő és választói törekvései és érzelmei összeolvadnak, semmi sem fogja megzavarni azon boldogságot, a melyet érez midőn választóit, mint őszinte barátait maga körül látja. Ezek után megköszönve választóinak szerencse kivánatait, nekik és családjaiknak szintén boldog új évet kíván, mire a választók képviselőjöket lelkes és­­részesítették. A VIII. kerületi szabadelvű választópolgá­rok tisztelegtek Rémi Róbertnál, hogy a jókívánsá­gaikat tolmácsolják. A választópolgárok nevében Krausz Lajos üdvözölte Rémit, a­ki szép sza­vakban mondott köszönetet, s egyúttal üdvözölte Hűvös József írt királyi tanácsossá történt kinevez­­tetése alkalmából, amaz óhajtásának adván kifejezést, hogy a közügyek terén még igen soká működjék. Hűvös a megemlékezésért meleg szavakban mondott köszönetet. A választópolgárok ezután Berzeviczy Albert úrnál, a kerület orsz. képviselőjénél tiszteleg­tek s szeretetüket, ragaszkodásukat Rémi Róbert tol­mácsolta. Berzeviczy Albert válaszában kiemelte, hogy rendkívül örved annak, hogy választói ez idén is megtisztelték. Míg tavaly közpályán volt, ez idén csu­pán mint képviselő működik a kerület érdekei mel­lett s minden idejét a kerületnek szentelheti. Nagy hálára kötelezték a választópolgárok, hogy fővárosi bizottsági taggá választották, kötelességének fogja is­merni tőle telhetőleg a főváros és a kerület érdekeit szolgálni s felvirágzását előmozdítani. Ezután áttért a mai politikai helyzetre, s kiemelte, hogy e válságos időben szilárdaknak kell lenni elveikhez, egymást kitartóan támogatni. Végül megköszönte a megemlé­kezést, boldog új évet kívánt a választóknak, s be­szédét azzal végezte, hogy mindnyájuk érzelmeit tol­mácsolja akkor, a­midőn Hűvös Józsefet kir. taná­csossá történt kineveztetése alkalmából üdvözli. * A kúria birói kara, mint mindig az utóbbi években, most is úgy üdvözölte Szabó Miklós elnö­köt, hogy egy-egy ívet nyújtottak át, melyet vala­mennyien aláírtak. A kft. táblán a birákat Sárkány József alelnök vezette V­é­r­t­e­s­y Sándor elnök elé, bár ez előre kijelentette, hogy jobb szeretné, ha a küldött­­ségi tisztelgés elmaradna. Az elnök meghatottan mon­dott köszönetet a jó kívánságokért. A budapesti törvényszék elnöke Bogisich Lajos kir. tanácsos, gyöngélkedésének hírül adtá­val hárította el magától a testületileg való üdvözlést, így hát a főváros területén levő s felügyelete alá tartozó összes bíróságok tagjai gratuláló ivén nyilvánították szerencsekívánataikat. Ugyane módon fogadta az üd­vözleteket Zsitvay Leó, a törvényszék alelnöke is a büntető osztály bírói részéről. A büntető járásbíróságnál elmaradt a depu­­tácziózás. Gajzágó Manó járásbirót, a vezetése alatt álló hivatal bírái egyenként keresték fel. Ugyanígy történt a tisztelgés Nagy Ödönnél, a kereskedelmi és váltótörvényszék elnökénél, továbbá Majovszky Vilmos pestvidéki törvényszéki elnöknél, valamint Boronkay Ignácz kir. táblai bírónál, az V. ker. járásbíróság vezetőjénél. A budapesti kir. ügyészség alügyészei, vala­mint a segédhivatali tisztviselők először dr. K­­­o­n­a Béla kir. ügyészt üdvözölték, ki aztán az egész személyzetet a hivatalfőnök, H­a­v­a­s­s Imre főügyész helyettes elé vezette. Rövid üdvözlés után az ügyészi kar felvonult az igazságügyminisztérium palotájába, s itt melegen üdvözölte Kozma Sándort a köz­­tiszteletben álló kir. főügyészt. Hasonló érzelmek ve­zették a kir. főügyész elé a pestvidéki ügyészség tagjait is, a­kik Horváth Béla főügyészhelyettes­­sel az élükön tisztelegtek. Nopcsa báró kormánybiztos üdvözlésére ma délben az intendaturai hivatalban megjelent az opera­ház és a nemzeti színház tisztikara Szilágyi Lajos műszaki tanácsos és gazdasági főnök vezetése alatt. Szilágyi meleg szavakban tolmácsolta a tiszti­kar érzelmeit. A kormánybiztos a tisztviselők műkö­dése felett való teljes elismerésének kifejezése mellett mondott köszönetet s mindegyikükkel kezet fogva további kitartásra buzdította őket. Az operaház mű­vezető személyzete jelent meg erre tömegesen N­i­­k­­­s­c­h igazgató vezetése alatt. A köszöntő be­szédet Alszeghi Kálmán főrendező tartotta, különösen hangsúlyozván benne azt, hogy a személyzet jól tudja, mily nehéz feladatra vállalkozott a kormány­biztos de számíthat a sikerre, mert lelkesedéssel és oda­adással támogatják s teljes erejükkel rajta lesznek, hogy a kitűzött czélok elérhetők legyenek. A kormánybiz­tos meleg szavakban köszönte meg és viszonozta e jó kivánatokat s kiemelte, hogy ő is ismeri feladatának nehézségeit, de ismeri az opera személyzetének kitű­nőségét, lelkesedését s az bátorította fel őt arra, hogy vállalkozott a színház vezetésére, kéri azért őket tá­mogassák őt terhes feladatában és segítsék fellendülé­sére és virágzásra az operaház szent ügyét. Lelkes éljenzés kisérte a kormánybiztos szavait. Ezután je­lentkezett a nemzeti színház művészeinek két tagú küldöttsége (Náday és Dezső) Festetich gróf helyettes igazgatóval, a­ki bevezetvén a küldöttséget, szép sza­vakban üdvözölte a kormánybiztost, biztosítván őt a személyzet bizalmáról és odaadásáról. A küldöttség erre átnyújtotta a színház összes tagjaitól aláírt üd­vözlő iratot, melynek szószerinti szövege a következő: »Méltóságos Báró! Kormánybiztos úr! A beköszöntő új év első napján örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Méltóságod iránt érzett kiváló tiszteletünk ragaszkodásunknak legjobb kívánságainkban kifejezést adjunk. Legyen ez uj év boldog és szerencsés kezdete színművészetünk újjászületésének, a nemzeti színház anyagi és szellemi felvirágzása aranykorának, dráma­­irodalmunk tökéletesedésének. Legyen ez új év fe­hér galambja a rég álmodott időnek, melyben a szellemi munka és művészi törekvés nemcsak egyesek és osztályok, de a nemzet minden réte­gében méltánylatot és elismerést arat s zengze­­tes nyelvünk kincses bányáit feltárva a legbár­­dolatlanabb elmét, a legzordabb szivet is hódolásra birja. Isten valósítsa meg álmainkat! E forró óhaj­tással ajkainkon, — áthatva hivatásunk komolyságától — legjobb erőinket szenteljük magasztos czélunk el­érhetésére. S midőn ez uj év kezdetén — a fáradal­­mas út első lépéseit tennék — Méltóságod mint sze­retett vezérünk felé fordul tekintetünk ama kéréssel hogy bölcsessége s minden szép és nemes iránt fogé­kony lelkületével súlyos küzdelmeink ezer bajában ha csüggedünk, bátoritani, ha elfáradunk , támogatni ke­gyeskedjék. E kérelmünk ismétlésével az Egek ura áldásait esdjük Méltóságod fejére. Siker kisérje lépteit, boldogság és szerencse koszorúzza homlokát. Magunkat Méltóságod nagybecsű jóindulatába ajánlva maradtunk stb. — a Nemzeti Szinház tagjai. — A kormánybiztost mélyen meghatotta az üdvözlő irat tartalma s hálás szavakkal mondott köszönetét, hang­súlyozva, hogy mennyire boldog, hogy ily lelkes és díszes művészi testülettel munkálkodhatik nemzeti színművészetünk érdekében s ő kéri a személyzet segítségét és támogatását. A kormánybiztos igen me­legen vett búcsút a küldöttségtől. A nemzeti színháznál Festetits Andor gróf h. igazgatót ma délelőtt 11 órakor, mikor a színpadon megjelent, a nagy számban egybegyült ta­gok fogadták. Nevükben Vizvári Gyula rendező üdvözölte az uj év alkalmából. Az igazgató rövid be­széddel megköszönte a figyelmet s aztán a kölcsönös szerencsekivonatok után Festetits gróf éltetésével vé­get ért a szives ováczió, mire folytatták a megszakí­tott próbát.* Az »Otthon« irók és hirlapirók körének vá­lasztmánya ma délután felkereste Rákosi Jenő el­nököt s a kör nevében kifejezte előtte az »Otthon« tagjainak szerencse kivonatait. A rendőrségnél. Újév napja alkalmából a m. kir. államrendőrség tisztikara Pekáry József főkapitányi helyettes vezetése alatt ma délelőtt 10 órakor testü­letileg tisztelgett Sélley Sándor dr. főkapitánynál. Pekáry József a tisztikar nevében beszédet intézett a főkapitányhoz, mire a tisztelgők éljenzése után Sélley Sándor dr. főkapitány körülbelül a következő­ket mondotta: »Igen tisztelt uraim! Fogadják szívből jövő köszönetem ez új év reggelén, mit a szeretet és ba­rátság intézett hozzám. Én ezt jutalomnak tekintem a múltban tett fáradozásaimért és buzdításnak a jövő küzdelmeihez. Én is tiszta szívből kívánok önöknek minden jót és biztosítom, hogy családjukon kívül nincs más, ki ezt igazabban kívánja, mint én. De munka­társaimnak ezen kívül elismerésemet is ki kell fejez­nem, mert annak minden egyes tagja eleget tett köte­lességének és ennek volt köszönhető, hogy a rendőrség tisztességesen és becsületesen tett eleget kötelességé­nek. Egy szomorú esetünk volt az évben: egy tiszt­társunk elvesztése, kinek elhunyta azonban dicsőséget vetett a tiszti karra, mert ő is megmutatta, hogy többre becsüli hivatását, mint életét. Ezen nehéz fel­adatok teljesítéséért kerületi kapitányoknak és osz­tályvezetőknek köszönetemet, a többi tiszttársaimnak elismerésemet fejezem ki. Fáradozásaink elég biztosí­ték a jövőre nézve s elismerésnek tekintsék azt is, hogy a magas kormány és a főváros is mindent meg­tett, mit kívántunk, úgy­hogy önök most már rossz helyzetről nem panaszkodhatnak. Ismerik már elveimet, azokat nem akarom ismételni, de nem mulaszthatom el újból és újból felemlíteni azt, hogy tanítsák alan­tasaikat arra, hogy mi a polgároknak jóbarátai va­gyunk, mert ezek támogatására szükségünk van. Mu­tassák meg uraim azt, hogy nemcsak az országban foglaljuk el az első helyet, hanem hogy az európai államok rendőrségei között is a mintarendőrség nívó­jára emelkedjünk. Fogadják még egyszer minden jó kívánságomat és családjaikkal együtt mindnyájuknak boldog új évet kivánok.« Ezután a főkapitány mind­egyik tisztviselővel kezet fogott s a tisztelgés véget ért. Ezenkívül volt még egy tisztelgés a rendőrségnél: a detektív osztály tagjai tisztelegtek Bar­ab­ás Péter detektív felügyelőhelyettes vezetése alatt Szombat­­f­a­­­v­y Albert detektív felügyelőnél. A fővárosi tűzoltóparancsnokság tisztjei dél­előtt tisztelegtek Scserbovszky Szaniszló főpa­rancsnoknál. Janicsek Andor tűzfelügyelő ékes sza­vakban tolmácsolta a tisztikar őszinte jó kívona­tait. A főparancsnok meghatva válaszolt és fel­hívta a tisztikar figyelmét a tűzoltóság körében meg­oldásra váró nagy feladatokra. Ezután a legénység nevében Klügl Károly őrparancsnok üdvözölte a főparancsnokot. A tisztikar Scserbovszky vezetése alatt ezután a városházán tisztelgett Kamermayer polgármesternél, Gerlóczy alpolgármesternél és Horváth János tanácsnoknál. A belvárosi polgári kör tagjai testületileg tisztelegtek ma Láng Lajos elnöknél, kit ifj. Savellary Mihály lendületes szavakban mint a minden izében liberális körnek alapitóját üdvözölte. Báró Podmaniczky Frigyes tiszteletbeli elnök­nek egy számos aláírásokkal ellátott üdvözlő iratot nyújtottak át. Az ezredéves kiállítás tisztviselői kara M . 1­ t e­r Béla műszaki tanácsos vezetése alatt ma délelőtt tisztelgett Grenzenstein Béla min. ta­nácsos, kiállítási igazgatónál. Grenzenstein köszönettel fogadta munkatársai megemlékezését. A kisbirtokosok orsz. földhitelintézetének tisztvi­selői kara az új év első napján, Teleszky István volt államtitkárt üdvözölte vezérigazgatóvá történt megvá­lasztása alkalmából. Dr. Imrédy helyettes vezérigaz­gató meleg hangon tolmácsolta a tisztikar örömét a felett, hogy vezetőjükké azt választották meg, a­ki iránt az egész tisztikar a legőszintébb ragaszkodás­sal viseltetik. Teleszky vezérigazgató meghatottan mondott köszönetet, ígérvén, hogy a tisztikar érdekeit ezentúl is szívén fogja viselni. A még ismeretlen tiszt­viselők bemutatásával az ünnepély véget ért, azoknak, melyeket az önök által képviselt uralko­dók, államfők és nemzetek iránt táplálunk. Oly ország, mely rendeltetésének ura, a­mely tudatá­ban van becsének és erejének, önmagát tiszteli meg, midőn tanúságot tesz békeszeretetéről és ab­beli akaratáról, hogy egészen és teljesen a szabad­ság, az igazság és a szocziális testvériség művei­nek szentelje magát. Ezek Francziaország érzelmei és reményei. Bizonyságát adja ezzel annak, hogy múltjába és geniusához hű és a czivilizáczió és a humanizmus ügyének akar szolgálni. A diplomácziai kar után Casimir­ Périer a fellebbezési bíróság első elnökét fogadta, ki az év­forduló alkalmából szerencsekívánatait fejezte ki. Az elnök válaszában kiemelte, hogy Francziaor­­szágnak becsületére válik, hogy a törvény előbbi egyenlőséget proklamálta. Hangsúlyozta, hogy a morális felelősség sokkal súlyosabb az intelligen­­c­iával és a jóléttel szemben, mint a tudatlanság­gal és a nyomorral szemben. Nem a politika pil­lanatnyi szükségleteinek kell engedményt teni, hanem az erkölcs és a méltányosság állandó kö­vetelményeit kell szem előtt tartani. A tisztikar újévi fogadtatásánál Saussier tábornok biztosította az elnököt a hadsereg min­den tagjának hazafiasságáról. Casimir-Perier vála­szában kijelentette, hogy tudja, hogy a hadsereg ügy a béke idejében, valamint akkor, ha a hazát veszély fenyegetné, feladatának magaslatán áll; a közhatalmak bizalmát ennélfogva sohasem nélkü­lözte. Súlyt fektet arra, hogy a hadsereg iránti érzületének, azok iránti tiszteletének, a­kik ve­zénylik, gondoskodásának azok iránt, kik engedel­meskednek és a főnökök és a katonák iránti hálá­jának ez alkalommal kifejezést adjon. Vidéki élet. Székely-Udvarhely, jan. 1. (Eredeti táv­irat.) Járásunkban a tegnap lefolyt tisztújítás alkal­mával az ellenzék óriási erőfeszítése s az ellenzékkel szövetkezett alispán pressziója daczára, újra a régi tisztikar választatott meg, élén Kassay polgármester­rel, a ki a szabadelvű párt erős oszlopa s vele a párt többsége jövőre is biztosítva van. KÜLFÖLD. * A román képviselőház és a szenátus elnapol­ták üléseiket január 22-ig. TÁVIRATOK. Az új év Berlinben. Berlin, jan. 1. Ma délelőtt a kastély kápolnájában a császár és a császárné je­lenlétében ünnepélyes isteni tisztelet volt. Az isteni tiszteletet az újévi üdvözlések követ­ték. Délben a császár gyalog a szertárba ment az őrségfelváltáshoz, melynél az egész tábornoki kar is jelen volt. Délután a csá­szár meglátogatta a nagyköveteket, köztük az osztrák-magyar, olasz és török nagykö­veteket. Tisztelgés Casimir-Periernél, Páris, jan. 1. A diplomácziai kar ma az új év alkalmából tisztelgett Casimir­ Perier köztársa­sági elnöknél. A nuntius üdvözlő­­beszédében kijelentette, hogy boldognak érzi magát, hogy az uralkodók és államfők nevében szerencsekívánatait fejezheti ki a köztársasági elnöknek az újév alkal­mából, melynek nyugalmas kezdete kedvező előjelt képez. Bármily ellentétes érdekek választják is el néha a nemzeteket, úgy még­is mindig csak a béke érdeke egyesíti őket ismét a testvériség közös érzetében. Az elnök következőleg válaszolt: A kíván­ságok, melyeknek Francziaországgal és a köztársaság elnökével szemben kifejezést adtak, megfelelnek Méregkeverék Szerbiában. Belgrád, jan. 1. (E r­e­d­e t­i távirat.) A »N. Fr. Presse« jelentése. Ugyanama törvényszék előtt­, mely előtt a Csebinácz­­pört tárgyalták, ma kezdődött a Csebinácz­­pörben is szintén vád alá helyezett Gyur­­kovics Sima és Miskovics Milos arangyelo­­váczi polgármester ellen egy újabb bűnper tárgyalása, melyben az illetők Sándor ki­rály állítólagos megmérgezésének kísérlete miatt helyeztettek vád alá. A vádlevél állí­tása szerint G­yurkovics Sima és Miskovics Milos összebeszéltek volna, hogy 1893. augusztus 23-án a polgárság átal rendezett díszlakomán Sándor királyt megmérgezik, hogy ez által a szerb trónról az Obreno­­vicsokat letaszítván, a Karagyorgyevics­­dynasztiát emeljék fel a szerb trónra. Ebből a czélból a pozarováczi fogházban letartóz­tatott Rastován Istvánnak, ki akkor kerületi csendbiztos volt Arangyelováczon egy kék palaczkban erős mérget adtak, azzal az utasítással, hogy ez beosonván a királyi boros pinczékbe, ott azokba a mérget öntse bele, a melyekből a királynak szok­tak bort hozni. A vádlevél főként Rasto­ván István saját vallomására van alapítva. Ma kihallgatták Csirics ezredest, a király első hadsegédét, Milosevics Rasa és Milo­­savljevics Szvetozár volt minisztereket, Jo­­vanovics királyi orvost, Elcsics Konstantin királyi pinczemestert és Robel Józsefet, Milán király udvari vadászát, mint tanukat. Holnap hallgatják ki Rastován Istvánt, kit erős fedezet mellett ma Kragujeváczból Belgrádba hoztak. A belga király a szoczialisták ellen. Brüsszel, jan. 1. A képviselőház mai újévi fogadtatása alkalmával a királyi pa­lotában a király hangsúlyozta a politikai helyzet súlyos voltát és felszólította a je­lenvoltakat, hogy egyesüljenek egymással, hogy a szoczializmus fenyegető voltát közös erővel elhárítani segítsenek. A király sza­vai a képviselőkre komoly benyomást tet­tek. (M. É.) A bolgár szobránjéból. Szófia, jan. 1. A szobranje, mely szombat óta néhány órai megszakítással folyton ülésezett, megszavazta a költségvetést, a­melyen csak kevés módosítást tett. Ezután megszavazták harmadik olvasásban a tűzvész által elpusztult Kötél város újrafelépítésére vonatkozó törvényjavaslatot, to­vábbá a jóra és más, különösen külföldi fogyasz­tási czikkekre kirótt fogyasztási adóról szóló tör­vényjavaslatokat. Ez az adó 1895. január 1/13-án lép életbe. A képviselőház végül elfogadta az ipar­adóról szóló törvényjavaslatot, mely adott esetben a külföldi alattvalókra is érvényes lehet. A szobrlnje továbbá felhatalmazta a kormányt, hogy adott esetben kereskedelmi egyezményt kössön az Angliával, Németországgal, Ausztria-Magyaror­­szággal, Francziaországgal, Olaszországgal, Svájc­­­c­al és Belgiummal kötött kereskedelmi egyezmé­nyeknek a HP­ g-os behozatali vám­ alapján. Tegnap óta az ellenzék a szobranje tárgyalásaiban alig vett részt. Ferdinánd fejedelem holnap délben zárja be az ülésszakot. Szófia, jan. 1. A szobranje ülésszakát Fer­dinánd fejedelem ma a szokásos szertartások közt berekesztette. A trónbeszéd konstatálja, hogy a szobranje a fejedelem óhaját követve felemelke­dett az alkotmányzati elvek magaslatára. A kor­mány a bizalomból, melyet a szobranje iránta tanúsított, erőt fog meríteni, hogy feladatának teljesen megfelelhessen. A Csebinácz-per, Belgrád, jan. 1. A Csebinácz-per tárgyalását tegnap este befejezték. Az el­nök közölte, hogy az ítéletet 12-én fogják kihirdetni. Ugyanazon törvényszék előtt ma kezdték meg a végtárgyalást Djokovic Sima ellen, Sándor király ellen elkövetett mérgezési kísérlet miatt.

Next