Nemzet, 1895. január (14. évfolyam, 4438-4467. szám)
1895-01-17 / 4453. szám
Melléklet a „Nemzet“ 4453. (IT.) január 17. számához. Búcsúzó és beköszöntő miniszterek. Budapest, jan. 16. A hosszúra nyúlt válság utolsó jelenetei most játszódnak le a különböző minisztériumokban. Lelépett miniszterek búcsúzkodnak természetes és könnyen érthető érzékenységgel legközvetlenebb munkatársaiktól, akik már holnap az új »gazdák« üdvözletére gyülekeznek ismét egybe. Eötvös Lóránt báró tegnap vett búcsút a kultuszminisztériumtól, melynek egész személyzete úgy a volt minisztert, mint államtitkárát, Pulszky Ágostot rövid ideig tartott hivataloskodásuk során megtanulták őszintén nagyra becsülni és osztatlanul szeretni. Ugyanez a jóleső, meleg közvetlenség ömlik el a többi miniszterek búcsúzási aktusán is. Talán kevésbbé szertartásosak voltak ezek a mai válási scénák, mint máskor szoktak lenni, hanem a hideg fest helyét valami sokkal nemesebb, férfiasabb, természetesen sokkal becsesebb elem, az érzés igazsága foglalta el. Megható az az önérzetes szerénység, amivel Wekere Sándor rámutat pénzügyminiszteri munkásságának eredményeire. Nem az »exegi monumentum« nagyhangú páthosza csillan meg hangjában, hanem a híven betöltött kötelesség impozáns megnyugvása. Lukács Béla búcsúzása szintén az érzés közvetlenségével magasodik ki a sablonos várakozások sorából. Becsületes, ha részleteiben eltöredezett, de egészben nagy és elismerésre méltó munka végeztén ez a hang illik utolsó akkordnak. Már a Hieronymi Kádly búcsúbeszédében megrezdül az alkotni kész, alkotni képes, nagyszabású tehetség természetes, bár csak átfutó elégületlensége, hogy a fátum ép az igazi, a legfőbb feladatának megoldása küszöbén szólítja el méltóan, híven betöltött helyéről. A közigazgatási reform, a volt belügyminiszter legnagyobb koncepcziója, csak mintegy inpurumban, fogalmazványkép száll át utódjára. Erre és csakis erre vonatkozott a Hieronymi melankolikus megjegyzése a félmunkáról. A ma beköszöntött új vallás- és közoktatásügyi miniszter, Wlassits Gyula dr. a béke olajágával jelenik meg új birodalmában. Békét és kíméletet hirdet minden felekezet részére, értvén természetesen ama betlehemi hírnökkel a »jóakaratú« felekezeteket, mely jóakaratot egyébként az állam minden felekezettel szemben szívesen előlegez a saját hatalmi és tekintélybeli integritásának legkisebb csorbája nélkül. Wekerle búcsúja Wekerle Sándor dr. volt miniszterelnök ma délután 1 órakor búcsúzott el, mint volt pénzügyminiszter, a pénzügyminisztérium tisztikarától. A pénzügyminisztériumi elnöki épület elnöki épület nagy termét zsúfolásig megtöltötték a pénzügyminisztérium tisztikarának tagjai, akik harsány éljenzéssel fogadták beléptekor a volt pénzügyminisztert. Wekerle Sándor a következő beszédet intézte a tiszti karhoz: Tisztelt uraim! Midőn a pénzügyminisztérium vezetésétől megválva, eddigi működésem körétől búcsút veszek, utoljára még egyszer egybegyűjtöttem a pénzügyminisztérium érdemes tisztikarát, mert jól tudom, nem távozhatom e helyről anélkül, hogy őszintén érzett köszönetet mondjak azoknak, akik munkálkodásomban mindig biztos, hathatós támogatóim voltak. Többek voltak ezeknél, uraim, mert nem a jó tisztviselő egyszerű kötelességét teljesítették, hanem önzetlenül, érdek és hiúság nélkül, önfeláldozással egész erejüket, egész buzgalmukat szentelték a nagy munkának; ez az önfeláldozó tevékenység nem az egyszerű kötelességérzetben, hanem csakis a közügy szolgálatának magasabb jelentőségű felismerésében, az igaz hazafiságban rejti valódi rugóját. Ennek főleg ennek köszönhetem, ha eredmény kísérte működésemet, ennek köszönhetem, hogy nehéz, gyakran megoldhatatlanoknak látszó feladatokra vállalkozhattam, mert jól ismertem a rugókat, jól a bennök rejlő erőt, tudtam, hogy arra mindig számíthatok. Közel 25 esztendőnek emléke fűz engem a pénzügyminisztérium tisztikarához. (Lelkes éljenzés) ; huszonöt esztendőé, amely kimeríti az életjavát, amely magában rejti az ifjú tettvágyát, a férfinak tetterejét; természetesnek fogják azért találni, hogy fájó érzés fog el most, midőn a hosszú időszak záró pontjánál búcsút veszek önöktől , de enyhíti fájó érzésemet az a tudat, hogy csak a sors kegyeltjei részesülnek abban a ritka szerencsében, amelynek én vagyok osztályosa, hogy egész közpályámat oly körben tölthettem el, amely kör iránt a becsülésnek, a tiszteletnek, a szeretetnek érzelmei érlelődtek meg bennem s a melytől, midőn megválók, ezeket az érzéseket, mint közpályámnak legszebb emlékét viszem magammal a magánéletbe. (Élénk éljenzés.) Enyhíti fájdalmamat az a tudat, hogy én, ki mint szerény munkás részt vettem már az alapkövek lerakásánál, később vezére lehettem annak a nagy pénzügyi konszolidációnak, amely Magyarország gazdasági állapotait megjavította, hogy megérhettem azt az időt, midőn a pénzügyi rendezést nem önczélnak kell tekintenünk, hanem pénzügyi erőnket a magyar kultúra, a magyar közgazdaság nagyobb arányú fejlesztésének szolgálatába kell bocsátanunk. (Éljenzés.) Enyhíti fájó érzésemet továbbá az a tudat, hogy, ha közvetlen összeköttetésünk meg is szűnik, de nagy és soha szem elől nem téveszthető Lukács Béla búcsúja. A kereskedelmi minisztériumban ma délelőtt 10 órakor búcsúzott el Lukács Béla, a volt miniszter, a nagy számban megjelent tisztviselői kartól, melynek nevében Csörgey Gyula miniszteri tanácsos a következő beszédet intézte: Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Uram ! A kereskedelmi minisztérium tisztikara akarja nagyméltóságodnál tiszteletét tenni. Nagyméltóságod mint a magyar királyi államvasutak elnökigazgatója, utóbb mint a minisztérium államtitkára, végre mint miniszter a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe tartozó közgazdasági érdekek előmozdításán hosszú éveken át fáradozni méltóztatott. Nem vélem sem az időt, sem az alkalmat megfelelőnek arra, hogy Nagyméltóságodnak az ipar, kereskedelem és közlekedés terén szerzett bokros érdemeit részletesen felsoroljam. Méltóztassék azonban megengedni, hogy mi közvetlen tanúi önfeláldozó tevékenységének abbeli meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy nagyméltóságod büszke önérzettel tekinthet vissza fáradozásainak nem csekély eredményeire, mert nemcsak boldogult hivatalbeli előde munkásságát folytatta, nyomdokait követte, hanem e minisztérium minden ágazatában produktive kezedeményezett és oly alkotásokat és intézményeket létesített, melyek exczellencziád bölcs kormányzásának maradandó emlékei lesznek. (Élénk éljenzés.) Ebbéli érdemeit nemcsak az egész ország, de a legalkotmányosabb legbölcsebb, legfenköltebb, legnemesebb gondolkozásu uralkodó is elismerte, midőn ugyancsak a mai napon érdemeinek elismeréséül legfelsőbb kegyének kitűnő tanujelét adta. (Lelkes, élénk éljenzés.) Fogadja tehát e részben nagyméltóságod a kereskedelmi minisztérium tisztikarának legőszintébb szerencsekivánatait. (Éljenzés.) De mélyen emlékezetünkbe lesz vésve az a méltányosság, igazságszeretet és nyugodt tárgyilagosság is, melyet nagyméltóságod a tisztikar irányában állandóan tanúsítani méltóztatott. Fogadja ezért hálás köszönetünket és engedje remélnünk nagyméltóságot, hogy a kereskedelmi minisztérium tisztikarával fenállott érintkezésre mindig szívesen fog visszaemlékszeni. (Lelkes éljenzés.) Lukács Béla volt kereskedelmi miniszter erre következőleg válaszolt: »Tisztelt urak! Nem tagadom, hogy bizonyos elfogultsággal állok itt most, a midőn a tárca vezetésétől megválok. Igen természetes, hiszen hosszú éveken keresztül folytatott működés kötött engem össze e tárcza ügyeivel, és mondhatni, egész gondolatvilágon összeforrt azokkal. (Élénk éljenzés.) De hát ma, amidőn e helyről távozom, azzal a nyugodt öntudattal adom át e tácra vezetését, hogy én a magam részéről megtettem kötelességemet, (Igaz! Úgy van! Éljenzés.) és igyekeztem tőlem kitelhetőleg szolgálni királyomat és hazámat. (Lelkes éljenzés.) Igen jól mondta ő méltósága, tisztelt barátom és kiváló munkatársam, hogy a jelen pillanat nem alkalmas arra, hogy visszapillantást vessünk az eddigi működésre, de én is azt hiszem, hogy aki elfogulatlanul bírálja és elfogulatlanul tekinti az utóbbi évek fejlődését, az el kell, hogy ismerje azt, hogy e tárca adminisztrációja megmaradt azon a színvonalon, amelyen az ország azt látni kívánta és kívánja, (Igaz! ügy van!) és azt hiszem, el kell, hogy ismerje azt is, hogy a mi együttes, vállvetett és következetes munkánknak nyomait, üdvös eredményeit az országnak minden vidékén, minden részében szemlélhetik. (Igaz ! Úgy van! Élénk éljenzés.) Hogy ez így történhetett, hogy sok hasznos és üdvös alkotásra rámutathatunk, annak szívesen elismerem, önök is osztályrészesei, akik ebben a működésben engem szívesek voltak teljes buzgalommal és teljes odaadással támogatni. Én a magam részéről ezért a támogatásért, ezért a működésért őszinte és meleg köszönetet mondok mindazoknak, akik munkatársaim voltak abban, hogy az ország közgazdasági ügyeit, közgazdasági érdekeit fejleszszük és előbbre vigyük. És most csak arra kérem önöket, hogy egyfelől tartsanak meg szíves emlékezetükben, másfelől pedig azt a szakavatott és kitartó munkásságot, amelyet tanúsítottak, amelylyel részt vettek az ország közgazdasági életének, közgazdasági ágazatainak fejlesztésében, azt az odaadó és kitartó munkásságot tanúsítsák, tisztelt urak, a jövőben is, és ugyanazzal a buzgalommal, ugyanazzal az odaadással, ugyanazzal a hazazafias kötelességtudással támogassák utódomat is. Ajánlom magamat szíves emlékezetekbe. (Hoszszantartó, megújuló lelkes éljenzés). A belügyminisztérium tisztviselői kara őszinte sajnálattal vett tudomást arról, hogy exczellencziád e minisztérium vezetéséről lelépett. Exczellencziád közel harmadfél évig volt bölcs vezetője e kormányzati ágnak. Ez időszak összeesik nemzeti történelmünk egyik legfontosabb, újabb korszakával, és exczellencziád neve elválaszthatatlanul össze van fűzve e korszak alkotásaival, amelyek nemzeti életünk szabadelvű haladásának alapjait veték meg. Sokkal tágasabb körű volt a feladat, amelyet a kormány maga elé tűzött, hogysem annak megvalósítása alkotmányos küzdelmek nélkül várható lett volna. E parlamentáris küzdelmekben mindenütt ott volt exczellencziád, ahol alkotni, a nemzeti eszméknek védelmére sietni, vagy pedig a szabadelvű haladás akadályait eltávolítani kellett, — és azért kegyelmes uram, e korszak alkotásai között a késő utókor is meg fogja mindenkor találni exczellencziás fáradozásainak gyümölcseit, és méltán el fogja mondhatni: »Quorum pars magna fuit«... Nagyszabású politikai tevékenysége közepette azonban lelkének egész melegével, mélységes tudásának teljes erejével és sohasem lankadó munkakedvvel csüggött exczellencziád saját tárczájának ügykörén, és nem volt a gondjaira bízott érdekeknek legkisebb szükséglete, amely éles szemét elkerülhette volna, és nem volt egy pillanat, amely e szükségletek kielégítésére nem lett volna szentelve. Törvényhozói tevékenységéről törvénykönyveink tanúskodnak és politikai, valamint kormányzati bölcseségét az adminisztráczió minden terén észlelhető haladás és lendület hirdeti. Elég, Kegyelmes Uram, hogy utaljak amaz új irányra, amelyet excellenciád a közegészségügyi szolgálat terén meghonosított; elég, ha a törvényhatósági adminisztráció fejlődésére a fő- és székváros adminisztrációjának mai állapotára utalok. És ha a parlamentáris viszonyok és a törvényhozásnak sokoldalú elfoglaltsága nem engedték is meg azt, hogy excellencziád megvalósítsa mindazt, amit alkotásra vágyó lelke maga elé tűzött, avatott kezekkel vetette meg alapját a közigazgatási a reform nagy művének, és magában véve a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat oly alkotás, amelynek jótékony befolyása ki fog hatni az adminisztráczió minden ágára. Excellencziának politikai és államférfim ténykedése körében a jövő Magyarország, a magyar nemzeti állam eszményképe lebegett szemei előtt; ama nemzeti állam eszményképe, amelynek alapját a jogegyenlőség, jogbiztonság, a közjólétet biztosító institucziók és az alkotmányos szabadság alkotják és épen azért törvényhozói működését mindenkor az alkotmányos szellem és a közszabadságok tisztelete — adminisztráczionális bölcs intézkedéseit pedig szigorú törvényesség és az a törekvés jellemezte, hogy a közigazgatás és a közjólétnek szolgálatában álljon. Ezt az eszményt szolgálta exczellencziád és egész lelkesedéssel oltotta ezt a szellemet belénk és az ország egész közigazgatásába. Kihatott ez a szellem az ország legtávolabbi vidékeire és exczellencziád a hazaszeretet, az igaz, becsületes munkásság, a kötelességérzet és utólérhetetlen fáradhatlan tevékenység mintaképe gyanánt állott előttünk. Azért kegyelmes uram megnyugvással tekinthet vissza ezen kormányzati működésére; azzal a megnyugvással, melyet a jól teljesített kötelesség öntudata szerez meg. Ehhez járul az ország közelismerése ; fokozza azt és megdobogtatja szívünket ő felségének mai legkegyelmesebb kitüntetése. (Lelkes éljenzés.) Mit szóljunk mi, kegyelmes uram, a kik ez időszak alatt oldala mellett állottunk ; a kik közvetlen tanúi és szemlélői voltunk nagyszabású tevékenységének, kik láttuk azt a fáradhatatlan gondosságot, melylyel felölelt minden szakmájához tartozó kérdést; és mit szóljunk mi, akiket Excellencziádhoz az őszinte tisztelet, nagyrabecsülés és szeretett kötelékei fűznek ? E komoly pillanatban biztat bennünket a remény, hogy az a nagy képesség, amely Exczellencziádban honol, és az a fáradhatatlan tevékenység nem veszett el e hazára nézve és még számos alkotása fog habár más téren az ország javára szolgálni, — és e reményben biztosíthatjuk Exczellencziádat, hogy itt mi mindenkor a legnagyobb hálával és köszönettel fogunk visszaemlékezni irántunk való jóindulatára én kegyeire, és biztosítjuk másrészről hálánkról és köszönetünkről. Engedje meg azonban exczellencziád, hogy végül tisztán egyénileg a magam részéről is hálás köszönetet mondjak ama kitüntető bizalomért, melylyel engem munkatársává tett; barátságával megtisztelt, és legyen meggyőződve részemről is a legodaadóbb, legteljesebb tiszteletről és ragaszkodásról. Az isten áldása kisérje exczellencziádat, és találja családjában és tevékenységében boldogságát és megelégedését! Hieronymi Károly lelépő belügyminiszter erre következőleg válaszolt: Méltóságos államtitkár úr ! Tisztelt uraim! Midőn e minisztériumtól megválók, első szavam az őszinte köszönet és hála, amelyet mindnyájuk irányában kifejezni kedves kötelességemnek tartok. Az alatt a két évet meghaladott idő alatt, hogy munkatársak voltunk, számos alkalmam volt meggyőződni arról, hogy ennek a minisztériumnak minden tagja a kötelesség teljesítésében egyaránt lépést tart a legjelesebbekkel; számos alkalmam volt meggyőződni arról, hogy ennek a minisztérriumnak tisztikara a hivatalnoki becsületet milyen magasra tartja és milyen féltékenyen őrzi. Midőn ez a kormány, amelynek egyik szerény tagja voltam, megalakult, programmjának egyik pontja, amely a belügyminisztériumot természetszerűleg legközelebbről érdekli, a közigazgatás reformja volt. Sajnos, hogy ez irányban még az első alapvető lépéseket sem tehettük meg, mert első törvényjavaslatunk, amelyet programmunk szerint előterjesztettünk, t. i. a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat is csak a bizottságokat haladta meg, de már az országházban tárgyalásra nem került. Nem rajtunk és nem rajtam múlt, hanem azon, hogy úgy a kormányt, valamint a parlamentet és az ország közvéleményét, mondhatom mindnyájunknak munkaerejét és egész figyelmét az egyházpolitikai reformok foglalták el. De azt hiszem, hogy ezért az a tevékenység, amelyet ez irányban kifejtettünk, nem veszett kárba. Az ilyen nagy reformokért százados hagyományokkal és bizony épen tisztelt uraim tudják legjobban, nagyon sok előítélettel is kell megküzdeni. Az ilyen nagy reformokat nem lehet elhamarkodni. Azt látjuk, hogy másutt is bizony hosszú előkészítő stádiumokon kellett keresztül menniök, míg az ország közvéleménye megérett annyira, hogy megvalósításukat, mint parancsoló szükséget követelte. Meg vagyok győződve, hogy közel van az idő, midőn a mag, melyet elvetettünk, ki fog kelni és gyümölcseit is még élvezhetni fogjuk. De, tisztelt uraim, ha nem is voltunk képesek e nagy reformművet révpartra vinni, azt hiszem önérzettel tekinthetünk vissza működésünkre, mert annyira amennyire a viszonyok megengedték, igyekeztünk becsületes munkával, jó példával javítani a közigazgatást ott, ahol, és amennyire lehetett és talán nem önámitás, ha azt mondom, hogy némely téren, eredményeket is értünk el. Ez eredményeket a belügyminisztérium tisztikara közreműködésének köszönjük, melynek kezeibe van az adminisztráczió letéve. T. uraim! Az együtt töltött két esztendő emlékeiből, a mi közöttünk kellemetlen volt, felejtsék el, és tartsák meg szíves emlékükben azon kellemes érzéseket, amelyeket a közös munkával elért eredmény keltett. ítészemről biztosítom önöket, hogy mindig örömmel, büszkeséggel fogok visszatekinteni azon időre, amelyet az önök körében, önökkel munkálkodva töltöttem. Ajánlom magamat szíves jó emlékezetükbe! (Lelkes éljenzés.) A volt miniszter még néhány barátságos szót váltott a körülötte levőkkel, és meleg kézszorítások után, a tisztikar éljenzésétől kísérve, távozott. Az országos közegészségi tanács nevében Korányi Frigyes, Müller Kálmán és Csatáry Lajos tették búcsútiszteletüket a távozó belügyminiszternél, mely alkalommal a küldöttség vezére Korányi a következő beszédet mondotta: Kegyelmes Úr! Közönséges számitás szerint egy csak rövid időszak választ el minket attól a naptól, a melyen nagyméltóságod a belügyminiszteri széket elfoglalta és mi mint az Orsz. Közegészségi Tanács küldöttei üdvözlő tiszteletünket tettük. Ha azonban az optikai benyomások analógiája szerint ítélnénk és a két határpont egymástóli távolságát a közbük helyezett tárgyak és események mennyisége szerint mérnék, ha tekintetünket végig vezetjük azon, ami a közegészségügy terén nagyméltóságod minisztersége alatt történt, akkor úgy látszik, mintha egy egész korszak folyt volna le azóta, amelyet méltán lehetne nevezni közegészségügyi rendszeres tevékenysége ébredési korszakának. Nem itt és nem most van ideje annak, hogy felsoroltassanak és mérlegeltessenek azok az intézkedések és kezdeményezések, amelyek nagyméltóságod által foganatba vetettek, de a közegészségügy horderejének tudata követeli tőlünk, hogy kifejezést adjunk mély tiszteletünknek azért a határozott, céltudatos és szabatos tevékenységért, amelyet nagyméltóságod e téren kifejtett, amely bizonyságát szolgáltatja annak, hogy a közegészségügy humanisztikai és államhatalmi jelentősége nagyméltóságodnál elismerésre talált. Ha ezen szempontokból nagyméltóságod iránt őszinte tisztelettel kell adóznunk, viszont egyénileg szívünket érezzük felmelegedni, midőn visszatekintünk arra a személyes jóakaratra és kegyességre, amelylyel nagyméltóságodnál minden alkalommal találkozni szerencsések voltunk. És nem csak mi, a tanács tagjai, nemcsak Magyarország orvosi testülete, hanem az ország összes intelligenciája meleg hálával fog visszatekinteni arra a személyes áldozatra, amelyet nagyméltóságod hozott a múlt évben Budapesten tartott nemzetközi higiéniai kongresszus sikerének akkor, amikor csaknem közvetlenül a kongresszus megnyitásának ideje előtt egyszerre elnök nélkül maradtunk és nagyméltóságod feláldozta különben is csak rövid napokra szabott pihenési idejét és az előkészítő bizottság kérésére az elnökséget elvállalni méltóztatott. Ha ez egy okkal több arra, hogy nagyméltóságod iránti tiszteletünk fokoztassék, úgy a külföld összesereglett tudományos szakférfiai egy új jogcímet találtak az országunk felőli jó véleményre akkor, midőn látták, hogy Magyarország belügyeinek kormányzója a modern tudományos irányt nemcsak ismeri és becsüli, de magában bírja is. Fogadja nagyméltóságod mindezekért tiszteletünk teljes, mély kifejezését és engedje reménylenünk, hogy a közegészségügy nagyméltóságodban ezután is előmozdítóját fogja bírni. Találja meg nagyméltóságod tevékenységének jutalmát abban, ami a közpályán kifejtett tevékenység fő jutalma, hogy a nagyméltóságod által elhintett mag a közegészségügy terén is életerős fejlődést vegyen országunk javára és ama kormányzat dicsőségére, a melyben közreműködött. E beszédre Hieronymi meghatottan válaszolt s a következőket mondotta: Egészségügyi tevékenységemnek kompetens helyről jövő ily bírálata arról győz meg engemet, hogy még a mostani közigazgatási viszonyok között is sok jót lehet ezen a téren tenni, ha arra megvan az erős akarat és ügybuzgóság, s ha a jelenlegi kormány nem is fejezhette be megkezdett műveit, elvetette mégis a hasznos fejlődésnek csíráit, amelyeket megnöveszteni a jövő kormánynak lesz feladata. Hálás köszönetemet és elismerésemet fejezem ki a tanácsnak, amely engemet törekvéseimben mindenkor odaadással és önzetlenül támogatott, s amelynek véleményei minden időben a legtisztább tárgyilagosságról tettek tanúságot nagy jótétemény egy miniszterre nézve, hogy ily kiváló testülettel rendelkezhetik, mely bevehetetlen vádat képez mind az ellen, mi nem tárgyilagos. Fogadják még egyszer köszönetemet és azt a biztosítást, hogy bármily állásban leszek is, az egészségügy érdekeit szívemen fogom hordani. Ezután a miniszter a küldöttség minden tagjával szívélyesen kezet szorítva, a búcsútisztelgés véget ért. czélnak, a magyar közgazdaságnak maradunk továbbra is szolgálatában, mert én is nem egy külön czélnak, nem egy vállalatnak, hanem épen azért, hogy tárgyilagosságomat minden irányban megóvhassam, a magyar közgazdaság összességének a hasznára kívánom, mint egyszerű politikus, legjobb tevékenységemet fordítani. (Lelkes éljenzés.) És eloszlatja fájó érzéseimet, uraim, a tudat, hogy, amint tisztán vettem át elődeimtől az igazgatásnak ezt a legfontosabb ágazatát, úgy tisztán teszem ezt le eddigi főmunkatársamnak, az én tisztelt barátomnak, jövő vezetőjüknek kezébe, nem csak abban a hitben, hanem abban a biztos tudatban, hogy önzetlen, hű, önfeláldozó munkások fogják az általam megkezdett munkát tovább folytatni. Sokszor eszembe jutott közpályámon egy benyomás, amelyet a régi klasszikus irodalom egyik termékének olvasásakor még zsenge ifjú koromban nyertem és amely úgyszólván eltörölhetetlen jegyet hagyott hátra lelkületemben, midőn Aristidesről azt olvastam, hogy közkincseket, hazájának minden kincsét kezelte és szegényen halt el (Élénk tetszés) úgy, hogy temetési költségei is alig kerültek ki, leányait pedig közköltségen kellett élelmezni és kiházasítani. Boldog Görögország! Volt egy Aristidese és feljegyezte a nevét a történelem. Nyugodtan távozom én innét. Gazdagabb az én hazám. Nem azért, mert kincsei vannak, hanem mert jól tudom, hogy sok, igen sok Aristidest és Aristides tiszta szellemét hagyom én itt hátra. (Lelkes éljenzés.) Isten áldja ez önzetlen szellemnek hű ápolóit ! Isten áldja Önöket, uraim, tartsanak szívesen emlékükben! (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Ezután Wekerle Sándor kézszorításokkal búcsúzva a tisztviselőktől, eltávozott. A tisztikar még egy ideig várakozott, mert Lukács Lászlót, az új pénzügyminisztert szándékoztak üdvözölni, de csakhamar kijelentették, hogy az új miniszter, egészségi állapota miatt ma még nem veheti át hivatalát, mire a tisztikar szétoszlott. Hieronymi búcsúja. Déli fél 1 órakor vett búcsút Hieronymi Károly belügyminiszter, minisztériuma tisztikarától, melynek nevében Reiszig Ede államtitkár a következő beszédet intézte hozzá: »Nagyméltóságú miniszter úr! Kegyelmes uram! Wlassics beköszöntője. Ma délben 12 */2 órakor vette át hivatalát Wlassics Gyula, az új vallás- és közoktatásügyi miniszter. A minisztérium nagytermét zsúfolásig megtöltő tisztviselői kar nevében, amely a megjelenő minisztert rokonszenves éljenzéssel fogadta, Gömöry Oszkár mint tanácsos a következő beszédet intézte hozzá: Nagyméltóságú vallás-és közoktatásügyi miniszter úr! Kegyelmes Urunk! Ő császári és királyi apostoli Felsége kitüntető kegyelme exczellencziádat rendelte magyar királyi kultuszminiszterré. Örömmel van szerencsém üdvözölni exczellencziádat a tisztviselői kar nevében. Azt az ígéretet teszem saját és tisztviselőtársaim nevében, hogy exczellencziád irányadó rendelkezéseit lelkiismeretesen, pontosan és ernyedetlen szorgalommal fogjuk végrehajtani. Azt a kérést bátorkodom exczellencziád magas színe elé intézni, méltóztassék bennünket bizalmával megtisztelni; mi azon leszünk, hogy minden irányban eleget tegyünk kötelességünknek és hogy nagyméltóságod magas megelégedését megnyerhessük. Ajánlom magamat és tisztviselőtársaimat magas kegyeibe és jóindulatába. (Hosszantartó, lelkes éljenzés.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter erre következőleg válaszolt: T. uraim! Midőn ő császári és apostoli kir. felsége, legkegyelmesebb urunk parancsából a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetését ezennel átveszem, teszem ezt azzal a megtörhetlen bizalommal, hogy önökben nem csak hit, munkában edzett munkatársakat, de igaz barátokat is fogok találni. (Élénk éljenzés.) Ámbár most közvetlenül eszményem magasztos helyéről az egyetemi tanszékről lépek az általam sohasem keresett felelőségteljes állásra, mégis az adminisztráczió terén ujoncznak nem érzem magamat, mert életemből a legszebb, a legeszményibb korban — jóllehet más kormányzati ágban — csaknem tizenhat évet töltöttem a gyakorlati igazgatás terén. És épen ezért korán tanultam megismerni és megbecsülni a tisztviselő jellemének és munkájának értékét. Még korán láttam, hogy a magyar hivatalnok mennyi önzetlenséggel és önfeláldozással végzi, a dicsőséget és babért másoknak engedve, a haza iránt tartozó kötelességét. Tudom, hogy legtöbbször semmi más jutalma nincs, mint a becsületesen teljesített kötelesség tudata. Ismerem a pálya árnyoldalait, midőn a siker mögött ritkán látják meg azt, akinek a siker igazán köszönhető. Ezt csak azért hoztam fel, hogy biztosítsam önöket, hogy én, ki a magam a folytonos munka küzdelmében töltöttem napjaimat, igazságos és méltányos mérlegelője tudok és akarok lenni a becsületesen teljesített munkának és a siker jutalmánál azt keresem, amit ez valóban illet. (Hosszas és lelkes éljenzés.) Azt e pillanatban ne várják tőlem, hogy programmot adjak. Ezt kötelességszerűleg a maga helyén, a parlamentben, fogom megtenni. Ez alkalommal legyen szabad csak annyit kiemelnem, hogy a magyar nemzeti kultúra nagy művében leginkább azokon a kipróbált utakon fogok járni, melyeket nagynevű elődeim követtek. De főleg a legnagyobb buzgalommal fogok arra törekedni, hogy az egyházakkal, felekezetekkel való érintkezésben a legnagyobb kíméletet tanúsítsam, soha olyant ne tegyek, ami bármely felekezet jogos érzékenységét sértené. Igen természetes, hogy ott, ahol szükséges, az állami tekintély teljes erejének érvényesítésétől sem szabad visszariadni. (Zajos éljenzés.) Még csak a köztünk levő viszony jellemzéséül legyen szabad azt kiemelni, hogy azok is, akikhez eddig személyes barátság köteléke nem fűz, tekintsenek engem igaz barátjuknak. Én remélem, hogy a kötelességtudáson kívül ez a meleg kölcsönös baráti érzés lesz a leghatályosabb rugó, hogy mi vállvetve, lelkesen és czéltudatosan küzdjünk a magyar kultúra szent ügyének felvirágzására. (Úgy van!) Szives megjelenésükért köszönetet mondva — melegen üdvözlöm önöket. barátaim és munkatársaim ! (Hosszas lelkesült éljenzés.) KÖZGAZDASÁG. Közlemények. Gabonakivitel Oroszországból 1885—1894-ben. Az orosz áruforgalmi adatok már a múlt évi gabonaforgalomról is megjelentek; csupán deczember hó 24—31-éről hiányzanak a kivitelre vonatkozó adatok. Oroszország gabonaforgalma az 1885— 94. években következőkép alakult millió padokban: (egy pud = 163 kilogramm): 1885. 155.11 76.09 38.97 39.20 14.07 Oroszország túlnyomó részben Angliába, Németországba és Francziaországba szállítja felesleges terményeit, a múlt évben azonban meglehetős sok gabonát exportált Angliába is, sőt Magyarországba is hoztak orosz gabonát. Az országos magyar gazdasági egyesület növénytermelési szakosztálya ma délután a köztelken ülést tartott. A szakosztály újjáalakulván, elnökül megválasztotta Lejtényi Györgyöt, alelnöknek Libits Adolfot és Beusz Henriket. A könyvkiadó vállalat felügyelő bizottságába pedig kiküldötte Cserháti Sándor magyaróvári gazdasági akadémiai tanárt. A VII. sörárpakiállításról Szilassy előadó jelenti, hogy az a múlt évekéhez képest sokkal nagyobb arányú volt és jobban is sikerült; ez főleg annak tulajdonítható, hogy az 1894. évi termés rendkívül jónak mondható, amit bizonyít az is, hogy a vásárra beküldött minták szerint a »Magyar Mezőgazdák Szövetkezete« rövid idő alatt több mint 300 vagyon árpát adott el. A kiállításon kitüntetést nyert árpákat és más kiválóbb sörárpákat az egyesület több mint száz mintában a berlini és londoni sörárpa-kiállításra is elküldötte, ahol azok méltó feltűnést keltettek és ezen kiállítás következtében német és angol maláta- és sörgyárosok direkt is fordultak a magyar termelőkhöz. A berlini sörárpa-kiállításra küldött kollekczió kapcsolatában a földmivelési miniszter a magyar komlókból is küldött mintákat, amelyek, mint a jelen volt szakemberek ítélete mutatja, a kiállításon oly jó benyomást tettek, hogy a magyar komló értékesítésére nézve további reményt nyújtanak. A szakosztály e jelentés kapcsolatában elhatározta, hogy a magyar komlótermelést, de kiválóképen a komló értékesítésnek előmozdítására az illetékes köröknél a szükséges lépéseket meg fogja tenni és ennek első lépéséül a folyó évi február havában tartandó előadások tárgysorozatában a komlótermelésről egy kiváló erdélyi komló termelő előadást is fog tartani. Az előadó végül jelenti, hogy a káli trágyázási bizottság két év előtt megkezdett működését tovább folytatja, amennyiben a stassfurt-leopoldthalli káli szindikátussal új szerződést kötnie sikerült; az eddig történt kísérletekről a jelentések az egyesület hivatalos közlönyében közzé tétettek. A jövőbeni kísérletek vezetésére a szakosztály felkéri Cserháti Sándort, a magyaróvári gazdasági akadémia kapcsolatában fennálló kísérleti állomás vezetőjét, hogy a káli kísérletezés ügyét az egyesület káli trágyázási bizottságának közbenjöttével intézze. Az állami számvevőszék tevékenységi kimutatása szerint 1894-ben a külön tárgyalást és intézkedést igényelt folyó ügyek száma az elnöki és általános iktatót összevéve 8509 volt. A különböző minisztériumoktól és az utalványozási joggal felruházott igazgató hatóságoktól beérkezett és megvizsgáltatott 30,213 db utalványozási, megszüntetési és térítményi jegyzék, valamint 4802 db különféle pénzkezelési kimutatás. Az utalványozási jegyzékek száma legnagyobb január—márczius hónapokban, vagyis a pótkezelési időszak alatt, amikor is a jelzett hatóságok úgy a folyó, mint a múlt évi kezelésről küldenek be jegyzékeket. Számuk e hónapban átlag mintegy negyedfélezer, a többi hónapokban körülbelül kétezer. A folyamatba tett ügyek közül 141 nyert az 1880. évi LXVI. t.-cz 7. §-a értelmében tanácsülési elintézést. Magyarország és a londoni nemzetközi vasúti kongresszus. A P. Corr. jelentése szerint a londoni nemzetközi vasúti kongresszuson, melynek elnökségét a Wales-i herczeg elfogadta, a magyar államvasutak igazgatósága több képviselője által vesz részt. Angol vasúti és kormánykörökben igen érdeklődnek a magyar szakférfiak iránt, mert a zónatarifa kérdését, amelyet Magyarországon sikerrel megoldottak, napirendre tűzni szándékoznak. A kongresszus június 26 tól július 9-ig tart. Győrbe szállított sertések szállításának feltéttelei. A sertéseknek a győri állategészségügyi hivatal területére való szállítása tekintetében további intézkedésig a következő szabályok irányt adók: 1. Száj- és körömfájással fertőzött községből és ilyennel határos búza rozs árpa zab kukoricza 1894. 191.82 71.78 138.97 87.22 43.38 1893. 150.60 28.32 103.52 54.82 11.48 1892. 81.56 12.07 43.96 20.53 21.58 1891. 176.37 68.00 46.02 45.96 28.21 1890. 182.08 76 90 60.69 51.78 20.61 1889. 190.55 84.29 65.82 70.14 26.90 1888. 214.73 107.27 80.03 88.07 22.11 1887. 13 5.25 78.21 59.13 61.17 34.07 1886. 91.52 65.86 42.21 34.83 25.41