Nemzet, 1895. február (14. évfolyam, 4468-4495. szám)
1895-02-01 / 4468. szám
a járásbírósághoz kísérte, honnan kihallgatásuk után szabadon bocsátották őket. Érdekes a felemlítésre, hogy Nagy Mihály, kihallgatása alkalmával, határozottan azt állította, hogy az Alföldön nagy munkáslázadás van tervben. — Az arczullított követ. Madridból távírják. Az ideérkezett marokkói követség vezetőjét, midőn a szállodából távozott, egy ember úgy arczal ütötte, hogy orrából vérzeni kezdett. A marokkói követség ma a régens királyné által fogadtatott. A képviselőházban a hadügyminiszter kijelentette, hogy az az ember, ki a marokkói követség vezetőjét bántalmazta, azt vallotta, hogy Fuentes nyugdíjazott tábornok. A miniszter kijelentette, hogy ő nem tudja, hogy ez igaz-e, hozzátette azonban, hogy Fuentesen az utóbbi elmezavar jelei mutatkoztak. — Tisztelgés a kereskedelemügyi miniszternél A budapesti kereskedelmi társulat küldöttségét ma fogadta Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter. A küldöttséget Darányi Ignácz országgyűlési képviselő mutatta be a miniszternek. Freyberger Pál elnök elmondta, hogy gyár- és ipartelepeket kér és a kisrókus utczában az iparvágányok lefektetését óhajtja. A miniszter elismerte a budai kereskedők mozgalmának jogosultságát s biztosította a küldöttséget jóindulata felöl. — Rémület egy állatseregletben. Nagy-Kikindáról távirják. Az itteni piacz téren levő állatsereglet iszonyú jelenetnek volt színhelye. Az állatszeliditők egy kalabriász parthiet akartak eljátszani a ketreczben, de majdnem életükkel fizették meg e vakmerőséget. Alig hogy beléptek hárman a ketreczbe az oroszlánok egyike az állatszeliditőnőre rohant és karmait annak lábaiba merítette, a többi oroszlánok ellenben ordítozva mozdulatlanul maradtak. A másik két állatszelidítő rémülten menekült a ketreczből, míg az elősiető szolgák nagy húsdarabokat vetettek a dühöngő oroszlán elé, mely azután áldozatát szabadon bocsátotta. A közönség rémülten nézte az egész jelenetet és a borzadály kiáltásaiba tört ki. Az állatszeliditőnő halállal vivődik. — Rövid hírek. Yarmouthban a tengerparton egy mentőcsolnakot találtak Az evezőkön e felirat olvasható: »Azonia«. — A Duna jege Gruter és Rajka közt újra megállt. — — A budapesti VI. és VII. ker. vöröskereszt egylet február 3-án délelőtt órakor a terézvárosi kaszinóban rendes közgyűlést tart. A Dorottya-egyesület mai estélyén Lengyel Béla egyetemi tanár a kémiai elemekről értekezett. Az »Elbe« katasztrófája, kétségbeejtő szerencsétlenség hírét hozza Londonból a táviró. Mint már esti lapunkban is említettük, Rotterdam és Aberdeen között két hajó összeütközött s az egyiknek kapitánya, csaknem minden utasai és egész legénysége öszszesen négyszáz ember a tengerbe fúlt. A katasztrófa tegnap este hat óra tájban történt Hock van Holland-tól mintegy harmincz kilométernyire. »Crathie« nevű 470 tonnájú széngőzös összeütközött az Elbe személyhajóval, amelynek hátsó részét a víz azonnal elöntötte. Leírhatatlan pánik támadt. Az utasok, akik közül már számosan lefeküdtek, ingben rohantak a fedélzetre, ahol szörnyű küzdelem folyt a csolnakokért. De a legjobb igyekezet daczára sem sikerült öt másodosztályú utason kívül többet megmenteni. Az első osztályú utasok mindannyian a vízbe fúltak. A megmenekültek állítása szerint az Elben kétszáznegyven utas és százhatvan emberből álló legénység volt, akiknek sorsáról eddig mit sem tudnak. Az Elbe az összeütközés után rögtön elmerült, a Crathie erősen megsérült ugyan, de lyukat nem kapott. Stolberg, a megmenekült tiszt azt mondja, hogy csak két mentőcsolnakot sikerült vízre bocsájtani és ezek közül is egy azonnal elmerült. A rajtavoltak közül csak egy Böcker Anna nevű asszonyt sikerült megmenteni. A megmentett utasok nagy részletességgel mondják el a borzasztó katasztrófát. Hoffmann Károly menekült, akinek családja odaveszett egy újságírónak így mondotta el a szerencsétlenséget . Hétfőn utaztam el feleségemel és fiammal Breemerhafenből. Valamennyien aludtunk. Én körülbelül 5 méternyire feküdtem ama helytől, melynél az összeütközés történt. Előbb csak az emberek nyugtalansága volt észlelhető, de csakhamar óriási pánik fogott el mindenkit. Én a fedélzetre siettem, de ott visszataszítottak. Feltápászkodtam és fiamhoz siettem, kit felragadtam, nőmnek pedig odaszóltam, hogy kövessen! E perczben két csolnakot bocsátottak a tengerre. Én beültem és éppen nőmet és fiamat akartam a csolnakba segíteni, amikor harsány kiáltás hangzott fel: — Nők és gyermekek a másik oldalon szánjanak le! — Feleségem — sajnos — követte e felszólítást és a harmadik csolnakba ült, melyet többé nem láttunk soha! A mi csolnakunk öt óráig tévelygett a tengeren, mig egy halászbárka megtalált. Az idő, daczára a nagy hidegnek, szép volt, csak a tenger háborgott. Az »Elbe« kapitánya, mint Brémából távírják, szintén a tengerbe veszett. Az utolsó perczig megtette kötelességét és végső intézkedése az volt, hogy az asszonyokat és gyermekeket mentsék meg. Talán épen ezért kelt kínos feltűnést az is, hogy a megmenekültek nagyobbára a hajó személyzetéből kerültek ki. Ezek: De Harde Weser révhajós, Greenham angol révhajós, Stolberg harmadik tiszt, Neussel első gépész, Weser pénztárnok, Schlutius második pénztárnok; a legénység közül pedig: Linkmayer, Sittig, Fürst, Röbe, Tenning, Finger, Silbert, Dresow és Battke. Az utasok közül csak Hoffmann Károly Grand-Izlandból, Wewera János Csehországból, Schlegel Jenő Fürthből, Böcker Anna Brémából és Bothen fedélközi utas menekültek meg. A német császári pár, mint Berlinből távírják, a nagy szerencsétlenség alkalmából már kifejezte részvétét a brémai Lloyd-társulatnak. Londonból távirják lapunknak a »N. Fr. Presse« útján, hogy az »Elbe« egyik mentőcsolnakának még eddig nyoma nincs. Rettenetes viharok és hófúvások vannak a nyugati partokon. Az »Erathie« gőzös, amelybe az »Elbe« ütközött, Rotterdamból Aberdeenbe volt útfélen. Az összeütközés után az »Erathie« visszatért Maaslinsbe azzal a jelentéssel, hogy reggel 5 órakor egy más gőzössel összeütközött, minek következtében megsérült, ennélfogva vissza kellett térnie. A Lloydügynökség jelenti, hogy az »Erathie« a hajó orrán sérült meg. De ennek daczára a hajó vissza tudott menni Rotterdamba. Az »Erathie« első tisztje a kritikus pillanatban a hajó hídján volt és kijelentette, hogy hajója az összeütközés után azonnal elsülyedéssel fenyegetett, ezért az »Elbe«re nem lehetett tekintettel, mivel neki, valamint a többi tiszttársainak saját életük megmentéséről kellett gondoskodni. Ugyancsak ez a tiszt azt állítja, hogy abban az időben sűrű köd uralkodott Az »Elbe« utasai ezzel szemben úgy nyilatkoznak, hogy habár még éjszaka volt, de az időjárás teljesen tiszta volt. Lovestoftból távírják. A kikötői hatóságok vontató gőzöst küldtek ki, hogy az északi tengert a Hock melletti világítótorony környékén átkutassa. A »Nordd. Lloyd« több ügynöke Southamptonból ide érkezett és vizsgálatot tart. Stolberg, a megmentett tengerész hadnagy kijelentette hogy a másik gőzös a rendes irányon kívül járt. Látta ennek baloldali részén a zöld fényt. A mentőcsónak, melynek sikerült az »Elbe« mellől menekülni, 20 láb hosszú volt. Nem hiszi, hogy a viharos tengeren a csónak tarthatná magát. Greenham hajós, mint ő maga állítja, az összeütközés után azonnal a fedélzeten volt és segített röppentyűket gyújtani. Az összeütközésnek határozottan a másik hajó az oka, mert derékszög alatt igyekezett a hajóorr jobboldala mellett elhaladni. A »Lloyd« képviselői nem bizonyosak abban, hogy a »Crathie« volt-e ama gőzös, melylyel az »Elbe« összeütközött. A megmentett hajókalauz a következőket vallotta: A kapitány első parancsa az összeütközés után az volt, hogy a csolnakokat tartsák készen, de ne bocsássák le. Azután a következő parancsot osztotta: Mindenki a fedélzetre! Legénység a helyére! Azután elrendelte, hogy a nőket és gyermekeket mentsék meg. — A kapitány a hídon állott. Azt hiszem, hogy a hajóval elmerült. A további rendelet az volt, hogy a csólnakokat bocsássák be. A hajón nem volt zavar sem pánik. A rendelet a legnagyobb nyugalommal és gyorsasággal végrehajtatott. A tenger délkeleti szél mellett háborgott, rendkívül nagy hideg volt. A csolnakok kötelei meg voltak fagyva. Időkimélés végett levágták azokat. A hajós előadta, hogy miután ki volt adva a rendelet, hogy legelőbb meg kell menteni a nőket és gyermekeket, az »Elbe« jobb felé sülyedni kezdett, s a víz bekezdett nyomulni a fedélzetre. A csalnak, mely a megmentetteket tovább vitte, a baloldalon volt és az utolsó volt, mely a hajót elhagyta. A kapitány rendeletéhez képest a harmadik tiszt és a fizetőmester helyet foglaltak a csolnakban. Midőn a víz a fedélzetre nyomult, mindenki a mentőcsolnakok felé rohant. A tengernagyi hatóság nevében ma megindították a vizsgálatot az »Elbe« katasztrófája tárgyában. Az »Elbe« tisztjeit kihallgatták. A tisztek azt vallották, hogy a szerencsétlenség 5 óra 45 perczkor történt. Halálozások: Canrobert temetése vasárnap lesz Párisban katonai pompával. Vilmos német császárnak Canrobert tábornagy halála alkalmából küldött részvéttáviratára Párisból tegnap a következő távirat érkezett: »Sire, Canrobert tábornagy mélyen érezte volna a fenkölt jóindulatot, melyeket felséged a testőrhadtest nevében kifejezett. A tábornagy családja fájdalmában a leghódolatteljesebb hálájáról biztosítja felségedet. (Aláírva) Canrobert hadnagy, Navacelle tengerész hadnagy. A franczia képviselőház mai ülésén Zürlinden tábornok hadügyminiszter javaslatot nyújt be, amely szerint Canrobert tábornagy temetési költségeire 20,000 franknyi hitel veendő igénybe. Hubbard radikális képviselő ellenzi a javaslatot és kifejti, hogy Canrobert az államcsínyen részt vett és Metznél kapitulált. Ribot miniszterelnök azt válaszolja, hogy Canrobert az összes harczmezőkön győzelemre vitte a franczia lobogót. (Heves közbeszólások a szélső baloldalon.) A miniszterelnök felveti a bizalmi kérdést. Hubbard válaszolni akar, de a centrum ebben megakadályozza. (Nagy zaj. Kiváltások: Éljen a hadsereg!) Negyedórás zavar után Hubbard végre szóhoz jut és a Metz átadására vonatkozó jegyzőkönyvből egyes részekeket felolvas. (Zaj.) A képviselőház 304 szóval 106 ellen a hitelkövetelés sürgősségét és annak azonnali való tárgyalását határozza el. Lavy lárma közt szemére hányja Canrobertnek magatartását az államcsíny alkalmával. Leherésse (azelőtt boulangerista) a törvényjavaslat mellett szól és igazolja Canrobert eljárását, ki az államcsínyt feljebbvalójának parancsára vitte véghez. (Tiltakozás a szélső baloldalon.) A vez (szoczialista) azt mondja, hogy Labordére őrnagy inkább kardját törte szét, mintsem az alkotmányt megsértse. (Tetszés a baloldalon.) Leherine azt válaszolja, hogy Labordere helytelenül cselekedett. (Kiáltások : Rendre!) Brison azt mondja: A katona ne engedelmeskedjen oly parancsoknak , amelyek az alkotmánynyal ellenkeznek. (Élénk tetszés a baloldalon.) Grousset (szoczialista) egy Bandinnak felállítandó szobrot kér . Ribot miniszterelnök kijelenti, hogy a kormány kifejezte Baudinnak a törvények védelméért tiszteletét. Grousset, ki országának minden törvényét megsértette, nincs hivatva arra, hogy Baudin mellett beszéljen. (Élénk helyeslés a centrumban. Tiltakozás a szélsőbaloldalon) Ribot miniszterelnök kívánja, hogy Canrobert a fiatal hadsereg mintaképéül szolgáljon s azt mondja, hogy egész Francziaország szívből fog résztvenni Canrobert temetésén. Grousset indítványát ezután 296 szóval 150 ellen elvetették és a kért hitelt 288 szóval 152 szó ellen megszavazzák. A szenátusban Zurlinden hadügyminiszter benyújtja a Canrobert tábornok temetésére szükségelt hiteljavaslatot és helyenként megszakított beszédben vázolja az elhunyt fényes életpályáját. Elhatározták, hogy a hiteljavaslatot holnap tárgyalják. Oiers orosz külügyminiszter földi maradványát ma délután egy órakor helyezték örök nyugalomra Pétervártt a Sergius-klastrom sírboltjába az Oldenburgi herczeg nyughelye mellett. A szertartásnál jelen voltak az elhalálozott miniszter családja, a külügyminisztérium hivatalnokai, Jarmolov miniszter, Gorcsakov herczeg és a japán misszió tagjai. Özv. Török Istvánná élte 70-ik évében meghalt. Elhunytéról a következő gyászjelentést bocsátotta ki az elhunyt családja: Gróf Szápáry Ivánná szül. Török Gabriella saját, úgymint férje gróf Szápáry Iván, gyermekei és ifj. Patay András és neje szül. Bay Gabriella és gyermekei Erzsébet és László, és Patay István valamint a többi rokonok nevében jelenti, hogy forrón szeretett anyja, özvebesfalvi Török Istvánná szül. adorjáni és nagyráthonyi Ráthonyi Amália, folyó hó 30-án, életének 70-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után végelgyengülésben elszenderült. A boldogult hült tetemei február hó 1-én délután 2 fél órakor gránátos utcza 12. szám alatti lakásán fognak a róm. kat. egyház szertartása szerint beszenteltetni s a kerepesi ut melletti temetőben a családi sirboltba elhelyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat hétfőn, február hó 4-én délelőtt 11 órakor a belvárosi plébániatemplomban fog az Urnák bemutattatni. Farsang. — Elite jelmezestély. A Somossy-mulatóban ma megismételték a múltkori elite jelmezestélyt. Ezúttal az istvántelki szegény gyermek-kertésztelep javára rendezték a mulatságot gróf Károlyi Sándorné védnöksége mellett: Parcsetich László, ifj. Reiszig Ede és Bottlik József, mégpedig teljes sikerrel. A páholyok ezúttal is megteltek előkelő közönséggel, a földszinten szellemesen csevegő dominók járkáltak. Tizenegy órakor százhúsz személy közreműködésével nagy díszmenet volt, utána szép ballet. A sok látványosság után a közönség túlnyomó része távozott, akik pedig ott maradtak, levették álarczukat és vidáman tánczoltak hajnalig. Sport. A jelmezes jégünnep legközelebb megismétlődő menetében, hír szerint, még többen vesznek részt, mint az első alkalommal. A korcsolyázó egylet mintegy 300 jelmezt osztott ki. A ruhatárban még holnap is osztanak ki jelmezeket. Közlekedés. Új vasút. A zsebely-csákovári helyi érdekű vasút részvénytársaság elhatározta, hogy vonalát Csákovártól Bókáig meghosszabbítja (40 km.) meghosszabbítja. Mihelyt a miniszter az engedélyt kiadja, az építést azonnal megkezdik. Fővárosi ügyek. — A tanitószemélyzet fizetésrendezése kérdésében érkezett belügyminiszteri leiratot a tanács szintén ma tárgyalta és egész terjedelmében hozzájárulván a közoktatásügyi bizottság javaslatához azt az előterjesztést fogja intézni a közgyűléshez, hogy az eredeti fizetésrendezési határozat jóváhagyása végett a belügyminiszterhez újból felterjesztést intézzenek. — Az új javadalmi díjjegyzéket a tanács mai ülésében tárgyalták és elfogadták a pénzügyi bizottságnak arra vonatkozólag tett javaslatát. — A zsibárus csarnokok helyéül — mint említettük volt — a közgyűlés a köztemetői út egy részét jelölte ki. — Az ügyet a mai tanácsülésben tárgyalták és elhatározták, hogy a csarnokok építését már a folyó év tavaszán meg fogják kezdeni. Minthogy azonban a terv szerint az építkezés 50 ezer forinttal több költségbe kerül az előirányzott összegnél, egyúttal előterjesztést intéznek a közgyűléshez, hogy a többletet póthitelkép engedélyezze. Az építkezés összköltsége 230 ezer forintra rúg. — Tisztelgések. A főváros törvényhatósága nevében Ráth Károly főpolgármester vezetése alatt február 2-án küldöttség fog tisztelegni báró Bánffy Dezső miniszterelnöknél és Perczel Dezső belügyminiszternél. A miniszterelnöknél d. e. 11 órakor, a belügyminiszternél pedig 11 és fél órakor lesz a küldöttség elfogadása. Tanügy. — A királyi felavatás. A »promotio sub auspiciis regis« szabályait és szertartási megállapodásait a tudományegyetemi tanács legutóbbi ülésében letárgyalta és jóváhagyás végett fölterjesztette a közoktatásügyi miniszterhez. Ha a jóváhagyás idején leérkezik, az intézmény még a folyó iskolai évben életbe lép. Az Eötvös-alap országos tanítói egyesülete febr. hó 2 án d. e. 10 órakor az Andrássy úti tanitónőképző intézet dísztermében — Eötvös József emlékezetének megünneplésére — közgyűlést tart, amelynek tárgyai a következők: A budai Pedagógium ifjúságának karéneke. Elnöki megnyitó, Zichy Antaltól. Emlékbeszéd dr. Eötvös Józsefről, tartja Peres Sándor. Titkári jelentés az Eötvös-alap állapotáról. Az Eötvösalap jótéteményeire vonatkozó pályázat kihirdetése. Elnöki zárszó. Karének. Tudomány és irodalom. — Szabad liczeum. Csengeri János dr. egyetemi m. tanár e heti előadását a Szabad Múzeumban a görög irodalom történetéről nem tarthatja meg . A heraldikai és geneologiai társaság ma Szilágyi Sándor elnöklete alatt választmányi ülést tartott, melyen Makay Dezső kir. táblai biró, a Csanád-nemzetségről tartott felolvasást. Schönherr jegyző előterjesztette az 1894. évi pénztári kimutatást, mely szerint a társaság bevétele 4637 frt 49 kr, kiadása 4355 frt 29 krra rúgott. Az 1895. évi költségvetésben 4513 frt 20 kr bevétel és 4460 frt kiadás szerepel; a társaság rendes kiadványai 2600 frttal szerepelnek. A választmány nagyobb összeget vett fel a millenium alkalmából közrebocsátandó czimer-albumra és gondoskodott a »Nemzetségi Zsebkönyv« folytatásához szükséges alap gyarapításáról is. Törvényszéki csarnok. »Egy tanítónő brutalitása.« (Folytatás esti lapunkból.) A törvényszék a bizonyítást elrendeli s ehez képest első sorban felolvassák a fegyelmi hatóság ítéletét, amely szerint nem bizonyult be, hogy a gyermeken talált sérülések Gressler Amália tanítónő kezétől eredtek. Kihallgatják ezután dr. Ebner Jánost, a VIII. ker. iskolaszék elnökét, aki úgy nyilatkozik, hogy ez esetet megelőzőleg a panaszosnőről csak dicséreteset hallott. Elnök: Használhat a tanító testi fenyitéket ? — Nem szabad. — Volt már hasonló panasz Gessler A. ellen ? — Ez volt az első s ekkor is maga kérte a vizsgálatot, mire három iskolaszéki tagot küldtünk ki. Egy esküdt: Mi alapon történt a felmentés ? — Nem volt bizonyíték. Következik Barczen Jánosnak, az iskola igazgatójának kihallgatása, aki azt vallja, hogy a körülményekből merített meggyőződése szerint, bár a kisfiú ellene vallott a tanítónőnek, ez hozzá sem nyúlt a gyermekhez. Elnök: Használnak az önök iskolájában testi fenyítést? — Igen, de csakis a legkivételesebb esetekben s ilyenkor is az igazgató jelenlétében. — Benne lenne ez valami szabályzatban ? — Szabályzatban nincs, de tapasztalat mutatja, hogy a mérsékelt testi fenyítésnek jó hatása van. (Nagy derültség.) A tanú előadja ezután, hogy a hírlapi közlemény után összehívta a tantestületet s innen udvarias helyreigazgató levelet küldtek a szerkesztőségnek, de azt nem tették közzé. Robitsek dr.: Kinek az előadása alapján írták e levelet ? — Gressler kisasszonyé után. Elnök: A gyermeket nem kérdezték ki ? — Igen, azt mondta, hogy a kisasszony verte meg. De az ütések nyoma annyira behegyedt, hogy nem hihettem, hogy az előző napról valók s igy nem is nyúlt hozzá a kisasszony. Várady Antal esküdt: Tud ön arról, hogy a kérdéses délutánon a tanítónő oda küldött Csejkánéhoz s kérdezte, otthon-e a gyermek, de nem volt otthon, mert akkor mosták az arcza vérét ? — Tudok, de nem igy. A gyermek a pad éles sarkában megütötte magát s nem szente a tanítónő, hogy ő verte meg. Fenyvessy Adolf esküdt. Nem kutatták önök, hogy honnan származnak hát az ütések ? —■ Nem kérdeztük, a kisfiú úgy is újra csak azt mondta volna, hogy a kisasszonytól. Előadja később a tanú, hogy az osztály 64 tanulója közül négyet hallgattak ki. Ezek előbb mind azt mondották, hogy senki sem bántotta a kis Csejkát, de utóbb, mikor igazmondásra figyelmeztették őket, hozzátéve, hogy a tanítónőnek úgy is szabad ütni, a kisfiuk egyike rávallott Gressler Amáliára. Féldiák esküdt : Benn volt maga a kisaszszony is e kihallgatásoknál ? — Jelen volt. Elnök: No, hát ez hiba volt! Az erkölcsi tanuk sorában két iskolaszéki tagot, Morbitzer Mátyás főmérnököt és Gabler Lajos pénzügyi titkárt, hallgatják ki, akik a panaszost kifogástalan, lelkiismeretes tanítónőnek ismerik. Az elnök egy órára felfüggeszti a tárgyalást. Szünet után folytatják a tanúkihallgatást. Horváth Gyula orsz. képviselő és a »Magyar Hírlap« főszerkesztője, vallja, hogy Fenyő szerkesztő szobájában látott egy gyermeket, akit munkatársai kérésére megtekintett. A kisfiú teste tele volt lilaszinü foltokkal s mert a brutalitás felháborította, kikérdezte a gyermeket. Nem akart hinni szavának, mikor azt állította, hogy tanítónője kínozta el, miért is úgy intézkedett, hogy a szerkesztőség járjon végére a dolognak. György Lajos kiküldetése után megjelent a czikk. Később hoztak egy helyreigazítást, de azt lapja, nehogy a közönség félre legyen vezetve, csak annak megjegyzésével volt hajlandó kiadni, hogy a cáfolat valótlan. Szándéka volt az esetet, amilyent czivilizált országban eltűrni nem szabad, a képviselőház elé vinni, de amikor hallotta, hogy lapja ellen sajtópert indított a panaszosnő, előbbi szándékával felhagyott. Elnök: Képviselő úr küldötte György Lajost a panaszosnőhöz ? — Fenyő szerkesztő, de igen helyesen, mert lapunk egyoldalú informáczióra senki kedvéért sem tesz valamit. Győrffy dr.: Tudja a tanú úr, mikép járt kiküldetésének végére György Lajos ? — Visszaérkeztekor kikérdeztem s annyira rendben találtam mindent, hogy magam is úgy irtam volna, s csak véletlenség, hogy most ő ül itt a vádlottak padján. — Méltóztatik ismerni a hatóság előtt folyt vizsgálatot? — Csak azt tudom, hogy némelyeket kihallgattak, némelyeket nem, egyesek vallomását jegyzőkönyvbe vették, másokét nem. Robicsek József dr. kéri konstatálni, hogy az anya mindjárt másnap a rendőrség előtt panaszt emelt. Fenyő Sándor, a »Magyar Hírlap« felelős szerkesztője elmondja, hogy Csejkáné a múlt évi május 29 én nála jelentkezett a gyermekkel. Ennek a hátán három ujai vastag puffadt sávot látott, amelyekre nézve a kisfiú, többszöri kérdezés után is azt mondta, hogy tanítónője verte meg. Erre a szerkesztőségnek megbízhatóság dolgában mintaszerű tagját elküldte, aki azzal jött vissza, hogy Gressler Amália »suhintásokat« beismert. Tanú a czikk kifejezéseit szigorította s sajnálja, hogy ma nem ő ül a vádlott helyén, mert a bíróság a kézirat alapján Györgyöt fogta felelősség alá. Elnök: Ki hát a szerző? — Azt hiszem, én vagyok, mert szinte diktáltam a czikket; én mondtam meg, hogyan s mily formában írják. Győrffy dr.: E nyilatkozatra fentartom a jogot, hogy annak idején indítványt tegyek. Robitsek dr.: Emlékszik tanú úr, a gyermeknek kezén is voltak ütésnyomok? — Volt egy. Márkus Miksa hírlapíró szintén szemtanúja volt a szerkesztőségbeli jelenetnek. Csejka Antónia, az elhínzott gyermek anyja vallja, hogy Gressler Amália a kérdéses napon egy gyermeket küldött hozzá megkérdezni, otthon-e a kisfia, akit egy kicsit megvert. Fültanúja volt enne a házmesterné. Kamenszky házmesterné megerősíti a vallomást, Heisnerné pedig azt írja le, milyen ütésnyomok voltak a gyermeken. Miután még Michl szedő vallotta, hogy ő küldte Csejkánét panaszra a szerkesztőségbe, a bizonyítást befejezték, s a perbeszédekre került a sor. Győrffy dr. kijelenti, hogy a bizonyítás után sem látja beigazolva, hogy ügyfele bántotta a gyermeket, miért is marasztaló verdiktet kér. — Robitsek József dr. hosszabb beszédben először a tanítótestület eljárásával foglalkozik. A tanítónő ellen folytatott fegyelmi eljárás rá azt a benyomást teszi, hogy a felmentő ítélet ott jó volt eltusolásra, de mint a mai tárgyalás megmutatta, nem elégtétel senkinek. Védenczét csak köszönet illeti, hogy pártjára állott a szegény nőszámos asszonynak. Még György Lajos vádlott is felszólalt. A panaszosnőt bűnösnek tartotta akkor, bűnösnek tartja ma, s százszor egymásután megírna hasonló brutalitást, még ha mael is ítélik. Erre az esküdtek visszavonultak, s a vádlottat úgy a rágalmazás, mint a becsületsértés tekintetében egyhangúlag nem vétkesnek nyilvánították. A riválisok Budán a Krisztinaváros lakói jól ismerik az egymás szomszédságában levő Kretter és Hauszmann-féle korcsmákat. Ez utóbbinak a házában lakott Szecsődi Ferencz majoros, akinél egy 84 éves öreg dada, Gál Ferenczné szolgált. Az öreg matróna szeretett pityizálni, de ezt nem a vele egy házban lakó korcsmárosnál tette, hanem inkább Kretternél pálinkázott. A múlt nyáron a dada elhagyta a szolgálatát, s batyujával egyenest a Kretter korcsmájába ment át. Alig hogy borát szürcsölni kezdte, átjött Szecsődi és azt állítva, hogy Gálné egy kis baltát vitt el magával ezt, követelte tőle vissza. Ebből nagy perpatvar keletkezett, amelybe a korcsmárosok is belevegyültek, s a vége az lett a dolognak, hogy Kretter kidobta Szecsődit, aki ekkor revolvert rántott elő, s azt elsütötte. A revolvert aztán kicsavarták a kezéből. De a felbőszült ember ezzel nem hagyta abban a dolgot, hanem vasvillát hozott hazulról, s a korcsma ajtajánál megöléssel fenyegette Krettert. A törvényszék ezért Szecsődit szándékos emberölés kísérlete miatt vád alá helyezte. A mai végtárgyaláson a bíróság a vádlottat veszélyes fenyegetés kihágása miatt egy napi fogházra és 5 frt pénzbüntetésre ítélte. Vád alá helyezett csalóbanda. A múlt évben történt, hogy dr. Braun Samu fővárosi ügyvéd és társai: Schwarz Adolf, Weisz Dávid és Schweiger Gyula ügynökök, egy izsáki birtok eladásával ötvenezer írtig megcsalták Rohoska Pál budapesti építészt. A kompániát a kir. tábla tegnap csalás miatt vád alá helyezte. Színház és művészet. — A színészek menedékháza javára febr. 7-én délután a Somossy-mulatóban rendezendő hangverseny iránt máris nagy érdeklődés mutatkozik. A rendezőség azon fáradozik, hogy minél több művésznőt és művészt nyerjen meg a közreműködésre. Eddig már többen ígéretet tettek, közöttük Bianchi Bianka, az operaház tagja is. A Hubay-Popper kvartett társulat negyedik és utolsó bérleti kamara estélyén, amelyet Goldmark Károly tiszteletére rendeznek, Diósiné Handel Berta, az operaház tagja is közreműködik, Goldmark legújabb dalait adván elő. Az est febr. 11-én lesz. Bérleten kívül jegyek a Harmonia zeneműkereskedésben kaphatók. — Szendy Árpád zeneakadémiai tanár febr. 8-án hagversenyt rendez a Vigadó kistermében. A hangversenyen Székely Irén k. a. fog közreműködni. KÖZGAZDASÁG. Közlemények. Az ezredéves kiállítás közoktatásügyi csarnoka 51.000 frt költséggel épül s kapcsolatban lesz egy botanikai mintakerttel is. A csarnok 2500 méter terjedelmű lesz. Tanügyi körökben aggodalommal fogadták a kiállítás igazgatóságának azt a tervét, hogy a fővárosi iskolákban olcsó megszállóhelyeket rendezzenek be. Attól tartanak, hogy az iskolaévet már májusban kellene bezárni s csak októberben lehetne újra kezdeni. Valószínű azonban, hogy ez az aggodalom túlzott, mert az iskolákra legföljebb csak két vagy három hónapig van szükség, amikor a vidékről épen iskolás gyermekek, testületek tömeges látogatása van tervbe véve, ügynökök mozgalma. A budapesti ház-, birtok- és kereskedelmi ügynökök erélyes lépésre határozták el magukat azok ellen a visszaélések ellen, melyek utóbbi időben az ügynöki foglalkozás rovására előfordultak. Szédelgők használják ki az ügynöki czimet a maguk javára s széltében hosszában csalásokat követnek el, ami rendkívül ártalmas az egész ügynöki karnak. Elhatározták, hogy szoros szervezetbe lépnek, ha lehet kamarai szervezettel, oly módon, hogy csak azok lehetnek ügynökök, akiket erre egy megalakítandó s az összes ügynökök által választandó fórum erre képesnek ítél, különös figyelemmel feddhetlen előéletükre és megbízhatóságukra. A tárgyalások már előrehaladott stádiumban vannak s a szervező bizottság e hó 2-án d. e. 10 órakor tartja meg első ülését dr. Guthi Soma ügyvéd lakásán, ahol már az összehívandó nagy értekezlet elé terjesztendő tárgyakat beszélik meg. Tisztelgés Perczel Dezső belügyminiszternél. A József főherczeg ő csász. és kir. fensége védnöksége alatt álló első biztosító intézet katonai szolgálat esetére igazgatósága, dr. Münnich Aurél orsz. képviselő, igazgatósági elnök vezetése alatt ma délelőtt tisztelgett Perczel Dezső belügyminiszternél, mint a nevezett intézet igazgatóságának volt tagjánál. Dr. Münnich Aurél igazgatósági elnök, kivel Keglevich Béla gróf, Szerb György és Marek Arnold igazgatósági tagok jelentek meg, meleg szavakban adott kifejezést az igazgatóság örömének, volt tagtársuknak belügyminiszterré történt kineveztetése felett, másfelől azonban mély és őszinte sajnálatának is a felett, hogy a jövőben nagyrabecsült közreműködését az intézet fejlesztése körül nélkülözni kell, végül erőt, egészséget kíván a belügyminiszternek, fontos feladatának, kivált a jelen politikailag nehéz időkben leendő megoldásához. Perczel Dezső miniszter válaszában maga részéről is élénk sajnálkozását fejezte ki, hogy az intézet igazgatóságában annak alapítása óta elfoglalt állásától a viszonyok változása következtében meg kell válnia s biztosította az igazgatóságot, hogy az alakulásának eltelte óta elmúlt rövid idő alatt is páratlan virágzásnak indult intézet humánus működése iránt mindig igaz rokonszenvvel és osztatlan érdeklődéssel fog viseltetni. Ezután külön audienczián fogadta a belügyminiszter Marek Arnoldot, mint a bécsi »Gizella«-egylet vezérigazgatóját, ki a vezetése alatt álló intézet abbeli kérelmét terjesztette eléje, tartaná meg belügyminiszterré történt kineveztetése daczára is e jótékony intézet központi választmányában elfoglalt állását. Utalással azonban azon okokra, melyek őt arra kényszerítették, hogy az ugyancsak jótékonyczélú katonai szolgálat esetére biztosító intézettől megváljon, kijelentette a belügyminiszter, hogy a »Gizella«-egyletben elfoglalt állásáról való lemondásához is — sajnálatára — ragaszkodnia kell. Az 1895. évi tavaszi katonai lóvásárok tervezete. 1. csoport: Tata márcz. 15. Győr márcz. 18. Galantha márcz. 21. Duna-Szerdahely márcz. 23. Puszta-Malomhely márcz. 25. Perbete márcz. 27. Kéménd márcz. 29. Nagy-kalló márcz. 31. Léva ápr. 1. 2. csoport. Zsámbék márcz. 15. Lovasberény márcz. 17. Székesfehérvár márcz. 19. Veszprém márcz. 22. Kis Czell márcz. 24. Szombathely márcz. 26. Csorna márcz. 28. Szany márcz. 30. Pápa ápr. 2. 3. csoport, Nagy-Perkáta márcz. 15. Sárosd márcz. 17. Czecze márcz. 19. Pinczehely márcz. 21. Hőgyész márcz. 24. Dombóvár márcz. 26. Kaposvár márcz. 29. B.-Szt.-Lőrincz márcz. 31. 4. csoport, Kisvárda márcz. 14.