Nemzet, 1895. február (14. évfolyam, 4468-4495. szám)

1895-02-01 / 4468. szám

a járásbírósághoz kísérte, honnan kihallgatásuk után szabadon bocsátották őket. Érdekes a felem­­lítésre, hogy Nagy Mihály, kihallgatása alkalmával, határozottan azt állította, hogy az Alföldön nagy munkáslázadás van tervben. — Az arczullított követ. Madridból távírják. Az ideérkezett marokkói követség vezetőjét, midőn a szállodából távozott, egy ember úgy arczal ütötte, hogy orrából vérzeni kezdett. A marokkói kö­vetség ma a régens királyné által fogadtatott.­­ A képviselőházban a hadügyminiszter kijelen­tette, hogy az az ember, ki a marokkói követség vezetőjét bántalmazta, azt vallotta, hogy Fuentes nyugdíjazott tábornok. A miniszter kijelentette, hogy ő nem tudja, hogy ez igaz-e, hozzátette azonban, hogy Fuentesen az utóbbi elmezavar jelei mutatkoztak. — Tisztelgés a kereskedelemügyi miniszternél­ A budapesti kereskedelmi társulat küldöttségét ma fogadta Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter. A küldöttséget Darányi Ignácz országgyűlési képviselő mutatta be a miniszternek. Freyberger Pál elnök el­mondta, hogy gyár- és ipartelepeket kér és a kis­­rókus utczában az iparvágányok lefektetését óhajtja. A miniszter elismerte a budai kereskedők mozgalmá­nak jogosultságát s biztosította a küldöttséget jóin­dulata felöl. — Rémület egy állatseregletben. Nagy-Kikin­­dáról távirják. Az itteni piacz téren levő állat­sereglet iszonyú jelenetnek volt színhelye. Az ál­­latszeliditők egy kalabriász parthiet akartak el­játszani a ketreczben, de majdnem életükkel fizet­ték meg e vakmerőséget. Alig hogy beléptek hár­man a ketreczbe az oroszlánok egyike az állatsze­­liditőnőre rohant és karmait annak lábaiba merí­tette, a többi oroszlánok ellenben ordítozva moz­dulatlanul maradtak. A másik két állatszelidítő rémülten menekült a ketreczből, míg az elősiető szolgák nagy húsdarabokat vetettek a dühöngő oroszlán elé, mely azután áldozatát szabadon bo­csátotta. A közönség rémülten nézte az egész je­lenetet és a borzadály kiáltásaiba tört ki. Az ál­­latszeliditőnő halállal vivődik. — Rövid hírek. Yarmouthban a ten­gerparton egy mentőcsolnakot találtak Az eve­zőkön e felirat olvasható: »Azonia«. — A Duna jege Gruter és Rajka közt újra megállt. — — A budapesti VI. és VII. ker. vörös­­kereszt egylet február 3-án délelőtt órakor a terézvárosi kaszinóban rendes közgyűlést tart.­­ A Dorottya-egyesület mai estélyén Lengyel Béla egyetemi tanár a kémiai elemekről értekezett. Az »Elbe« katasztrófája, kétségbeejtő szerencsétlenség hírét hozza Lon­donból a táviró. Mint már esti lapunkban is említet­tük, Rotterdam és Aberdeen között két hajó összeütközött s az egyiknek kapitánya, csaknem minden utasai és egész legénysége ösz­­szesen négyszáz ember a tengerbe fúlt. A katasztrófa tegnap este hat óra tájban történt Hock van Holland-tól mintegy harmincz kilométer­nyire. »Crathie« nevű 470 tonnájú széngőzös összeütközött az Elbe személyhajóval, a­melynek hátsó részét a víz azonnal elöntötte. Leírhatatlan pánik támadt. Az utasok, a­kik közül már számo­san lefeküdtek, ingben rohantak a fedélzet­re, a­hol szörnyű küzdelem folyt a csolna­­kokért. De a legjobb igyekezet daczára sem sikerült öt másodosztályú utason kívül többet megmenteni. Az első osztályú utasok mindannyian a vízbe fúltak. A megmenekültek állítása szerint az Elbe­n kétszáznegyven utas és százhatvan emberből álló le­génység volt, a­kiknek sorsáról eddig mit sem tudnak. Az Elbe az összeütközés után rögtön el­merült, a Crathie erősen megsérült ugyan, de lyukat nem kapott.­­ Stolberg, a megmenekült tiszt azt mondja, hogy csak két mentő­csolnakot sikerült vízre bocsájtani és ezek közül is egy azonnal elmerült. A rajtavoltak közül csak egy Böcker Anna nevű asszonyt sikerült megmen­teni. A megmentett utasok nagy részletességgel mondják el a borzasztó katasztrófát. Hoffmann Károly menekült, a­kinek családja odaveszett egy újságírónak így mondotta el a szerencsét­lenséget . Hétfőn utaztam el feleségemel és fiammal Breemerhafenből. Valamennyien aludtunk. Én kö­rülbelül 5 méternyire feküdtem ama helytől, mely­nél az összeütközés történt. Előbb csak az embe­rek nyugtalansága volt észlelhető, de csakhamar óriási pánik fogott el mindenkit. Én a fedélzetre siettem, de ott visszataszítottak. Feltápászkodtam és fiamhoz siettem, kit felragadtam, nőmnek pedig odaszóltam, hogy kövessen! E perczben két csol­­nakot bocsátottak a tengerre. Én beültem és éppen nőmet és fiamat akartam a csolnakba segíteni, a­mikor harsány kiáltás hangzott fel: — Nők és gyermekek a másik oldalon szán­janak le! — Feleségem — sajnos — követte e felszó­lítást és a harmadik csolnakba ült, melyet többé nem láttunk soha! A mi csolnakunk öt óráig té­­velygett a tengeren, mig egy halászbárka megta­lált. Az idő, daczára a nagy hidegnek, szép volt, csak a tenger háborgott. Az »Elbe« kapitánya, mint Brémából táv­írják, szintén a tengerbe veszett. Az utolsó perczig megtette kötelességét és végső intéz­kedése az volt, hogy az asszonyokat és gyer­mekeket mentsék meg. Talán épen ezért kelt kínos feltűnést az is, hogy a megmenekültek na­­gyobbára a hajó személyzetéből kerültek ki. Ezek: De Harde Weser révhajós, Greenham angol rév­hajós, Stolberg harmadik tiszt, Neussel első gépész, Weser pénztárnok, Schlutius második pénztárnok; a legénység közül pedig: Linkmayer, Sittig, Fürst, Röbe, Tenning, Finger, Silbert, Dresow és Battke. Az utasok közül csak Hoffmann Károly Grand-Izlandból, Wewera János Csehországból, Schlegel Jenő Fürthből, Böcker Anna Brémából és Bothen fedélközi utas menekültek meg. A német császári pár, mint Berlinből távír­ják, a nagy szerencsétlenség alkalmából már kife­jezte részvétét a brémai Lloyd-társulatnak. Londonból távirják lapunknak a »N. Fr. Presse« útján, hogy az »Elbe« egyik mentőcsolna­­kának még eddig nyoma nincs. Rettenetes viharok és hófúvások vannak a nyugati partokon. Az »Erathie« gőzös, a­melybe az »Elbe« ütközött, Rotterdamból Aberdeenbe volt útfélen. Az össze­ütközés után az »Erathie« visszatért Maaslinsbe azzal a jelentéssel, hogy reggel 5 órakor egy más gőzössel összeütközött, minek következtében meg­sérült, ennélfogva vissza kellett térnie. A Lloyd­­ügynökség jelenti, hogy az »Erathie« a hajó orrán sérült meg. De ennek daczára a hajó vissza tudott menni Rotterdamba. Az »Erathie« első tisztje a kritikus pillanatban a hajó hídján volt és kijelentette, hogy hajója az összeütközés után azon­nal elsülyedéssel fenyegetett, ezért az »Elbe«re nem lehetett tekintettel, mivel neki, valamint a többi tiszttársainak saját életük megmentéséről kellett gondoskodni. Ugyancsak ez a tiszt azt állítja, hogy abban az időben sűrű köd uralkodott­ Az »Elbe« utasai ezzel szemben úgy nyilatkoznak, hogy habár még éjszaka volt, de az időjárás telje­sen tiszta volt. Lovestoftból távírják. A kikötői hatóságok vontató gőzöst küldtek ki, hogy az északi tengert a Hock melletti világítótorony környékén átku­tassa. A »Nordd. Lloyd« több ügynöke Southamp­­tonból ide érkezett és vizsgálatot tart. Stol­berg, a megmentett tengerész hadnagy kijelentette hogy a másik gőzös a rendes irányon kívül járt. Látta ennek baloldali részén a zöld fényt. A mentőcsónak, melynek sikerült az »Elbe« mellől menekülni, 20 láb hosszú volt. Nem hiszi, hogy a viharos tengeren a csónak tarthatná magát. Green­ham hajós, mint ő maga állítja, az összeütközés után azonnal a fedélzeten volt és segített röppen­tyűket gyújtani. Az összeütközésnek határozottan a másik hajó az oka, mert derékszög alatt igye­kezett a hajóorr jobboldala mellett elhaladni. A »Lloyd« képviselői nem bizonyosak abban, hogy a »Crathie« volt-e ama gőzös, melylyel az »Elbe« összeütközött. A megmentett hajókalauz a következőket vallotta: A kapitány első parancsa az összeütkö­zés után az volt, hogy a csolnakokat tartsák ké­szen, de ne bocsássák le. Azután a következő pa­rancsot osztotta: Mindenki a fedélzetre! Le­génység a helyére! Azután elrendelte, hogy a nőket és gyermekeket mentsék meg. — A kapitány a hídon állott. Azt hiszem, hogy a hajóval elmerült. A további rendelet az volt, hogy a csólnakokat bocsássák be. A hajón nem volt zavar sem pánik. A rendelet a legnagyobb nyu­galommal és gyorsasággal végrehajtatott. A ten­ger délkeleti szél mellett háborgott, rendkívül nagy hideg volt. A csolnakok kötelei meg voltak fagyva. Időkimélés végett levágták azokat. A hajós előadta, hogy miután ki volt adva a rendelet, hogy legelőbb meg kell menteni a nőket és gyermekeket, az »Elbe« jobb felé sülyedni kez­dett, s a víz bekezdett nyomulni a fedélzetre. A csalnak, mely a megmentetteket tovább vitte, a baloldalon volt és az utolsó volt, mely a hajót elhagyta. A kapitány rendeletéhez képest a har­madik tiszt és a fizető­mester helyet foglaltak a csolnakban. Midőn a víz a fedélzetre nyomult, mindenki a mentőcsolnakok felé rohant. A tengernagyi hatóság nevében ma megindí­tották a vizsgálatot az »Elbe« katasztrófája tár­gyában. Az »Elbe« tisztjeit kihallgatták. A tisztek azt vallották, hogy a szerencsétlenség 5 óra 45 perczkor történt. Halálozások: Canrobert temetése vasárnap lesz Párisban katonai pompával. Vilmos német császárnak Can­robert tábornagy halála alkalmából küldött rész­véttáviratára Párisból tegnap a következő távirat érkezett: »Sire, Canrobert tábornagy mélyen érezte volna a fenkölt jóindulatot, melyeket felséged a testőrhadtest nevében kifejezett. A tábornagy csa­ládja fájdalmában a leghódolatteljesebb hálájáról biztosítja felségedet. (Aláírva) Canrobert had­nagy, Navacelle tengerész hadnagy.­ A franczia képviselőház mai ülésén Zürlinden tábornok hadügyminiszter javaslatot nyújt be, a­mely szerint Canrobert tábornagy temetési költségeire 20,000 franknyi hitel veendő igénybe. Hubbard radi­kális képviselő ellenzi a javaslatot és kifejti, hogy Canrobert az államcsínyen részt vett és Metznél kapitulált. Ribot miniszterelnök azt válaszolja, hogy Canrobert az összes harczmezőkön győze­lemre vitte a franczia lobogót. (Heves közbeszó­lások a szélső baloldalon.) A miniszterelnök felveti a bizalmi kérdést. Hubbard válaszolni akar, de a centrum ebben megakadályozza. (Nagy zaj. Kiv­áltások: Éljen a hadsereg!) Negyedórás zavar után Hubbard végre szóhoz jut és a Metz átadá­sára vonatkozó jegyzőkönyvből egyes részekeket felolvas. (Zaj.) A képviselőház 304 szóval 106 ellen a hitelkövetelés sürgősségét és annak azon­­nali való tárgyalását határozza el. Lavy lárma közt szemére hányja Canrobertnek magatartását az államcsíny alkalmával. Leherésse (azelőtt bou­­langerista) a törvényjavaslat mellett szól és iga­zolja Canrobert eljárását, ki az államcsínyt fel­jebbvalójának parancsára vitte véghez. (Tiltakozás a szélső baloldalon.) A v­e­z (szoczialista) azt mondja, hogy Labordére őrnagy inkább kardját törte szét, mintsem az alkotmányt megsértse. (Tetszés a baloldalon.) Leherine azt vála­szolja, hogy Labordere helytelenül cselekedett. (Kiáltások : Rendre!) Brison azt mondja: A katona ne engedelmeskedjen oly paran­csoknak , a­melyek az alkotmánynyal ellen­keznek. (Élénk tetszés a baloldalon.) Grousset (szoczialista) egy Bandinnak felállítandó szobrot kér .­ Ribot miniszterelnök kijelenti, hogy a kormány kifejezte Baudinnak a törvények védel­méért tiszteletét. Grousset, ki országának minden törvényét megsértette, nincs hivatva arra, hogy Bau­­din mellett beszéljen. (Élénk helyeslés a c­entrumban. Tiltakozás a szélső­baloldalon) Ribot miniszter­­elnök kívánja, hogy Canrobert a fiatal hadsereg mintaképéül szolgáljon s azt mondja, hogy egész Francziaország szívből fog résztvenni Canrobert temetésén. Grousset indítványát ezután 296 szóval 150 ellen elvetették és a kért hitelt 288 szóval 152 szó ellen megszavazzák. A szenátusban Zurlinden hadügyminiszter benyújtja a Canrobert tábornok temetésére szükségelt hitel­javaslatot és helyenként megszakított beszédben vázolja az el­hunyt fényes életpályáját. Elhatározták, hogy a hiteljavaslatot holnap tárgyalják. Oiers orosz külügyminiszter földi maradvá­nyát ma délután egy órakor helyezték örök nyu­galomra Pétervártt a Sergius-klastrom sírboltjába az Oldenburgi herczeg nyughelye mellett. A szer­tartásnál jelen voltak az elhalálozott miniszter családja, a külügyminisztérium hivatalnokai, Jar­­molov miniszter, Gorcsakov herczeg és a japán misszió tagjai. Özv. Török Istvánná élte 70-ik évében meghalt. Elhunytéról a következő gyászjelentést bocsátotta ki az elhunyt családja: Gróf Szápáry Ivánná szül. Tö­rök Gabriella saját, úgymint férje gróf Szápáry Iván, gyermekei és ifj. Patay András és neje szül. Bay Gabriella és gyermekei Erzsébet és László, és Patay István valamint a többi rokonok nevében jelenti, hogy forrón szeretett anyja, özv­­ebesfalvi Török Istvánná szül. adorjáni és nagyráthonyi Ráthonyi Amália, folyó hó 30-án, életének 70-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után végel­gyengülésben elszenderült. A boldogult hült tetemei február hó 1-én délután 2 fél órakor gránátos­ utcza 12. szám alatti lakásán fognak a róm. kat. egyház szertartása szerint beszenteltetni s a kerepesi ut mel­letti temetőben a családi sirboltba elhelyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat hétfőn, február hó 4-én délelőtt 11 órakor a belvárosi plébániatemplomban fog az Urnák bemutattatni. Farsang. — Elite jelmezestély. A Somossy-mulatóban ma megismételték a múltkori elite jelmezestélyt. Ezúttal az istvántelki szegény gyermek-kertésztelep javára rendezték a mulatságot gróf Károlyi Sán­­dorné védnöksége mellett: Parcsetich László, ifj. Reiszig Ede és Bottlik József, még­pedig teljes sikerrel. A páholyok ezúttal is megteltek előkelő közönséggel, a földszinten szellemesen csevegő do­minók járkáltak. Tizenegy órakor százhúsz személy közreműködésével nagy díszmenet volt, utána szép ballet. A sok látványosság után a közönség túl­nyomó része távozott, a­kik pedig ott maradtak, levették álarczukat és vidáman tánczoltak hajnalig. Sport. A jelmezes jégünnep legközelebb megismétlődő menetében, hír szerint, még többen vesznek részt, mint az első alkalommal. A korcsolyázó egylet mint­egy 300 jelmezt osztott ki. A ruhatárban még holnap is osztanak ki jelmezeket. Közlekedés. Új vasút. A zsebely-csákovári helyi érdekű vasút részvénytársaság elhatározta, hogy vonalát Csákovártól Bókáig meghosszabbítja (40 km.) meghosszabbítja. Mihelyt a miniszter az engedélyt kiadja, az építést azonnal megkezdik. Fővárosi ügyek. — A tanitószemélyzet fizetésrendezése kér­désében érkezett belügyminiszteri leiratot a tanács szintén ma tárgyalta és egész terjedelmében hozzá­járulván a közoktatásügyi bizottság javaslatához azt az előterjesztést fogja intézni a közgyűléshez, hogy az eredeti fizetésrendezési határozat jóváha­gyása végett a belügyminiszterhez újból felter­jesztést intézzenek. — Az új javadalmi díjjegyzéket a tanács mai ülésében tárgyalták és elfogadták a pénzügyi bizott­ságnak arra vonatkozólag tett javaslatát. — A zsibárus csarnokok helyéül — mint em­lítettük volt — a közgyűlés a köztemetői­ út egy részét jelölte ki. — Az ügyet a mai tanácsülésben tárgyalták és elhatározták, hogy a csarnokok épí­tését már a folyó év tavaszán meg fogják kezdeni. Minthogy azonban a terv szerint az építkezés 50 ezer forinttal több költségbe kerül az előirányzott összegnél, egyúttal előterjesztést intéznek a közgyű­léshez, hogy a többletet póthitelkép engedélyezze. Az építkezés összköltsége 230 ezer forintra rúg. — Tisztelgések. A főváros törvényhatósága nevében Ráth Károly főpolgármester vezetése alatt február 2-án küldöttség fog tisztelegni báró Bánffy Dezső miniszterelnöknél és Perczel Dezső belügymi­niszternél. A miniszterelnöknél d. e. 11 órakor, a belügyminiszternél pedig 11 és fél órakor lesz a küldöttség elfogadása. Tan­ügy. — A királyi felavatás. A »promotio sub auspiciis regis« szabályait és szertartási megállapodá­sait a tudományegyetemi tanács legutóbbi ülésében letárgyalta és jóváhagyás végett föl­terj­esztette a köz­­oktatásügyi miniszterhez. Ha a jóváhagyás idején le­érkezik, az intézmény még a folyó iskolai évben életbe lép.­­ Az Eötvös-alap országos tanítói egyesülete febr. hó 2 án d. e. 10 órakor az Andrássy­ úti tanitónő­­képző intézet dísztermében — Eötvös József emléke­zetének megünneplésére — közgyűlést tart, a­melynek tárgyai a következők: A budai Pedagógium ifjúságá­nak karéneke. Elnöki megnyitó, Zichy Antaltól. Emlékbeszéd dr. Eötvös Józsefről, tartja Peres Sándor. Titkári jelentés az Eötvös-alap állapotáról. Az Eötvös­­alap jótéteményeire vonatkozó pályázat kihirdetése. Elnöki zárszó. Karének. Tudomány és irodalom. — Szabad liczeum. Csengeri János dr. egyetemi m. tanár e heti előadását a Szabad M­úzeum­­ban a görög irodalom történetéről nem tarthatja meg . A heraldikai és geneologiai társaság ma­ Szilágyi Sándor elnöklete alatt választmányi ülést tartott, melyen Makay Dezső kir. táblai biró, a Csanád-nemzetségről tartott felolvasást. Schönherr jegyző előterjesztette az 1894. évi pénztári kimuta­tást, mely szerint a társaság bevétele 4637 frt 49 kr, kiadása 4355 frt 29 krra rúgott. Az 1895. évi költségvetésben 4513 frt 20 kr bevétel és 4460 frt kiadás szerepel; a társaság rendes kiadványai 2600 frttal szerepelnek. A választmány nagyobb összeget vett fel a millenium alkalmából közrebocsátandó czimer-albumra és gondoskodott a »Nemzetségi Zseb­könyv« folytatásához szükséges alap gyarapításáról is. Törvényszéki csarnok. »Egy tanítónő brutalitása.« (Folytatás esti la­punkból.) A törvényszék a bizonyítást elrendeli s ehez képest első sorban felolvassák a fegyelmi ható­ság ítéletét, a­mely szerint nem bizonyult be, hogy a gyermeken talált sérülések Gressler Amália tanítónő kezétől eredtek. Kihallgatják ezután dr. Ebner Jánost, a VIII. ker. iskolaszék elnökét, a­ki úgy nyilatkozik, hogy ez esetet megelőzőleg a panaszosnőről csak dicséreteset hallott. Elnök: Használhat a tanító testi fenyitéket ? — Nem szabad. — Volt már hasonló panasz Gessler A. ellen ? — Ez volt az első s ekkor is maga kérte a vizsgálatot, mire három iskolaszéki tagot küld­tünk ki. Egy esküdt: Mi alapon történt a felmen­tés ? — Nem volt bizonyíték. Következik Barczen Jánosnak, az iskola igaz­gatójának kihallgatása, a­ki azt vallja, hogy a kö­rülményekből merített meggyőződése szerint, bár a kis­fiú ellene vallott a tanítónőnek, ez hozzá sem nyúlt a gyermekhez. Elnök: Használnak az önök iskolájában testi fenyítést? — Igen, de csakis a legkivételesebb esetekben s ilyenkor is az igazgató jelenlétében. — Benne lenne ez valami szabályzatban ? — Szabályzatban nincs, de tapasztalat mutatja, hogy a mérsékelt testi fenyítésnek jó hatása van. (Nagy derültség.) A tanú előadja ezután, hogy a hírlapi közle­mény után összehívta a tantestületet s innen udvarias helyreigazgató levelet küldtek a szerkesztőségnek, de azt nem tették közzé. Robitsek dr.: Kinek az előadása alapján írták e levelet ? — Gressler kisasszonyé után. Elnök: A gyermeket nem kérdezték ki ? — Igen,­­ azt mondta, hogy a kisasszony verte meg. De az ütések nyoma annyir­a behegyedt, hogy nem hihet­tem, hogy az előző napról valók s igy nem is nyúlt hozzá a kisasszony. V­á­r­a­d­y Antal esküdt: Tud ön arról, hogy a kérdéses délutánon a tanítónő oda küldött Csejkánéhoz s kérdezte, otthon-e a gyermek, de nem volt otthon, mert akkor mosták az arcza vérét ? — Tudok, de nem igy. A gyermek a pad éles sarkában megütötte magát s nem szente a tanítónő, hogy ő verte meg. Fenyvessy Adolf esküdt. Nem kutatták önök, hogy honnan származnak hát az ütések ? —■ Nem kérdeztük, a kis­fiú úgy is újra csak azt mondta volna, hogy a kisasszonytól. Előadja később a tanú, hogy az osztály 64 tanulója közül négyet hallgattak ki. Ezek előbb mind azt mondották, hogy senki sem bántotta a kis Csejkát, de utóbb, mikor igazmondásra figyelmeztették őket, hozzátéve, hogy a tanítónőnek úgy is szabad ütni, a kis­fiuk egyike rávallott Gressler Amáliára. Féldiák esküdt : Benn volt maga a kisasz­­szony is e kihallgatásoknál ? — Jelen volt. Elnök: No, hát ez hiba volt! Az erkölcsi tanuk sorában két iskolaszéki tagot, Morbitzer Mátyás főmérnököt és Gabler Lajos pénz­ügyi titkárt, hallgatják ki, a­kik a panaszost kifogás­talan, lelkiismeretes tanítónőnek ismerik. Az elnök egy órára felfüggeszti a tárgyalást. Szünet után folytatják a tanúkihallgatást. Hor­váth Gyula orsz. képviselő és a »Magyar Hír­lap« főszerkesztője, vallja, hogy Fenyő szerkesztő szobájában látott egy gyermeket, a­kit munka­társai kérésére megtekintett. A kis­fiú teste tele volt lilaszinü foltokkal s mert a brutalitás felháborította, kikérdezte a gyermeket. Nem akart hinni szavának, mikor azt állította, hogy tanítónője kínozta el, miért is úgy intézkedett, hogy a szerkesztőség járjon végére a dolognak. György Lajos kiküldetése után megjelent a czikk. Később hoztak egy helyreigazítást, de azt lapja, nehogy a közönség félre legyen vezetve, csak annak megjegyzésével volt hajlandó kiadni, hogy a c­áfolat valótlan. Szándéka volt az esetet, a­milyent czivilizált országban eltűrni nem szabad, a képviselő­ház elé vinni, de amikor hallotta, hogy lapja ellen sajtópert indított a panaszosnő, előbbi szándékával felhagyott. Elnök: Képviselő úr küldötte György Lajost a panaszosnőhöz ? — Fenyő szerkesztő, de igen helye­sen, mert lapunk egyoldalú informáczióra senki ked­véért sem tesz valamit. G­y­ő­r­f­f­y dr.: Tudja a tanú úr, mikép járt kiküldetésének végére György Lajos ? — Visszaérkez­­tekor kikérdeztem s annyira rendben találtam min­dent, hogy magam is úgy irtam­ volna, s csak vélet­­lenség, hogy most ő ül itt a vádlottak padján. — Méltóztatik ismerni a hatóság előtt folyt vizsgálatot? — Csak azt tudom, hogy némelyeket kihallgattak, némelyeket nem, egyesek vallomását jegyzőkönyvbe vették, másokét nem. Robi­csek József dr. kéri konstatálni, hogy az anya mindjárt másnap a rendőrség előtt pa­naszt emelt. Fenyő Sándor, a »Magyar Hírlap« felelős szer­kesztője elmondja, hogy Csejkáné a múlt évi május 29 én nála jelentkezett a gyermekkel. Ennek a hátán három ujai vastag puffadt sávot látott, a­me­lyekre nézve a kis­fiú, többszöri kérdezés után is azt mondta, hogy tanítónője verte meg. Erre a szerkesz­tőségnek megbízhatóság dolgában mintaszerű tagját elküldte, a­ki azzal jött vissza, hogy Gressler Amália »suhintásokat« beismert. Tanú a czikk kifejezéseit szigorította s sajnálja, hogy ma nem ő ül a vádlott helyén, mert a bíróság a kézirat alapján Györgyöt fogta felelősség alá. Elnök: Ki hát a szerző? — Azt hiszem, én vagyok, mert szinte diktáltam a czikket; én mond­tam meg, hogyan s mily formában írják. Győrffy dr.: E nyilatkozatra fentartom a jogot, hogy annak idején indítványt tegyek. Robitsek dr.: Emlékszik tanú úr, a gyer­meknek kezén is voltak ütésnyomok? — Volt egy. Márkus Miksa hírlapíró szintén szemtanúja volt a szerkesztőségbeli jelenetnek. Csejka Antónia, az el­­hínzott gyermek anyja vallja, hogy Gressler Amália a kérdéses napon egy gyermeket küldött hozzá meg­kérdezni, otthon-e a kis­fia, a­kit egy kicsit megvert. Fültanúja volt enn­e a házmesterné. Kamenszky ház­­mesterné megerősíti a vallomást, Heisnerné pedig azt írja le, milyen ütésnyomok voltak a gyermeken. Miután még Michl szedő vallotta, hogy ő küldte Csejkánét panaszra a szerkesztőségbe, a bizonyítást befejezték, s a perbeszédekre került a sor. Győrffy dr. kijelenti, hogy a bizonyítás után sem látja beiga­zolva, hogy ügyfele bántotta a gyermeket, miért is marasztaló verdiktet kér. — Robitsek József dr. hosszabb beszédben először a tanítótestület eljárásával foglalkozik. A tanítónő ellen folytatott fegyelmi eljá­rás rá azt a benyomást teszi, hogy a felmentő ítélet ott jó volt eltusolásra, de mint a mai tárgyalás meg­mutatta, nem elégtétel senkinek. Védenczét csak kö­szönet illeti, hogy pártjára állott a szegény n­őszá­­mos asszonynak. Még György Lajos vádlott is fel­szólalt. A panaszosnőt bűnösnek tartotta akkor, bű­nösnek tartja ma, s százszor egymásután megírna hasonló brutalitást, még ha ma­­el is ítélik. Erre az esküdtek visszavonultak, s a vádlottat úgy a rágal­mazás, mint a becsületsértés tekintetében egyhangúlag nem vétkesnek nyilvánították. A riválisok­ Budán a Krisztinaváros lakói jól ismerik az egymás szomszédságában levő Kretter és Hauszmann-féle korcsmákat. Ez utóbbinak a házában lakott Szecsődi Ferencz majoros, a­kinél egy 84 éves öreg dada, Gál Ferenczné szolgált. Az öreg matróna szeretett pityizálni, de ezt nem a vele egy házban lakó korcsmárosnál tette, hanem inkább Kretternél pálinkázott. A múlt nyáron a dada elhagyta a szol­gálatát, s batyujával egyenest a Kretter korcsmájába ment át. Alig hogy borát szürcsölni kezdte, átjött Szecsődi és azt állítva, hogy Gálné egy kis baltát vitt el magával ezt, követelte tőle vissza. Ebből nagy perpatvar keletkezett, a­melybe a korcsmárosok is belevegyültek, s a vége az lett a dolognak, hogy Kretter kidobta Szecsődit, a­ki ekkor revolvert rán­tott elő, s azt elsütötte. A revolvert aztán kicsavar­ták a kezéből. De a felbőszült ember ezzel nem hagyta abban a dolgot, hanem vasvillát hozott hazul­ról, s a korcsma ajtajánál megöléssel fenyegette Kret­­tert. A törvényszék ezért Szecsődit szándékos ember­ölés kísérlete miatt vád alá helyezte. A mai végtár­gyaláson a bíróság a vádlottat veszélyes fenyegetés kihágása miatt egy napi fogházra és 5 frt pénz­­büntetésre ítélte. Vád alá helyezett csalóbanda. A múlt évben történt, hogy dr. Braun Samu fővárosi ügyvéd és társai: Schwarz Adolf, Weisz Dávid és Schweiger Gyula ügynökök, egy izsáki birtok eladásával ötven­ezer írtig megcsalták Rohoska Pál budapesti építészt. A kompániát a kir. tábla tegnap csalás miatt vád alá helyezte. Színház és művészet. — A színészek menedékháza javára febr. 7-én délután a Somossy-mulatóban rendezendő hangverseny iránt már­is nagy érdeklődés mutatkozik. A rendező­ség azon fáradozik, hogy minél több művésznőt és művészt nyerjen meg a közreműködésre. Eddig már többen ígéretet tettek, közöttük B­i­a­n­c­h­i Bianka, az operaház tagja is.­­ A Hubay-Popper kvartett társulat negyedik és utolsó bérleti kamara estélyén, a­melyet Goldmark Károly tiszteletére rendeznek, Diósiné­ Handel Berta, az operaház tagja is közreműködik, Goldmark legújabb dalait adván elő. Az est febr. 11-én lesz. Bérleten kívül jegyek a Harmonia zeneműkereskedés­­ben kaphatók. — Szendy Árpád zeneakadémiai tanár febr. 8-án hagversenyt rendez a Vigadó kistermében. A hangversenyen Székely Irén k. a. fog közre­működni. KÖZGAZDASÁG. Közlemények. Az ezredéves kiállítás közoktatásügyi csarnoka 51.000 frt költséggel épül s kapcsolatban lesz egy botanikai mintakerttel is. A csarnok 2500­­ méter terjedelmű lesz. Tanügyi körökben aggodalommal fo­gadták a kiállítás igazgatóságának azt a tervét, hogy a fővárosi iskolákban olcsó megszálló­helyeket ren­dezzenek be. Attól tartanak, hogy az iskolaévet már májusban kellene bezárni s csak októberben lehetne újra kezdeni. Valószínű azonban, hogy ez az aggoda­lom túlzott, mert az iskolákra legföljebb csak két vagy három hónapig van szükség, a­mikor a vidékről épen iskolás gyermekek, testületek tömeges látogatása van tervbe véve, ügynökök mozgalma. A budapesti ház-, birtok- és kereskedelmi ügynökök erélyes lépésre határozták el magukat azok ellen a visszaélések ellen, melyek utóbbi időben az ügynöki foglalkozás rovására előfor­dultak. Szédelgők használják ki az ügynöki czimet a maguk javára s széltében hosszában csalásokat követ­nek el, a­mi rendkívül ártalmas az egész ügynöki karnak. Elhatározták, hogy szoros szervezetbe lépnek, ha lehet kamarai szervezettel, oly módon, hogy csak azok lehetnek ügynökök, a­kiket erre egy megalakí­tandó s az összes ügynökök által választandó fórum erre képesnek ítél, különös figyelemmel feddhetlen elő­életükre és megbízhatóságukra. A tárgyalások már előre­­haladott stádiumban vannak s a szervező bizottság e hó 2-án d. e. 10 órakor tartja meg első ülését dr. Guthi Soma ügyvéd lakásán, a­hol már az összehí­vandó nagy értekezlet elé terjesztendő tárgyakat be­szélik meg. Tisztelgés Perczel Dezső belügyminiszternél. A József főherczeg ő csász. és kir. fensége véd­nöksége alatt álló első biztosító intézet katonai szolgálat esetére igazgatósága, dr. Münnich Aurél orsz. képviselő, igazgatósági elnök vezetése alatt ma délelőtt tisztelgett Perczel Dezső belügyminisz­ternél, mint a nevezett intézet igazgatóságának volt tagjánál. Dr. Münnich Aurél igazgatósági elnök, kivel Keglevich Béla gróf, Szerb György és Marek Arnold igazgatósági tagok jelentek meg, meleg szavakban adott kifejezést az igazgatóság örömé­nek, volt tagtársuknak belügyminiszterré történt kineveztetése felett, másfelől azonban mély és őszinte sajnálatának is a felett, hogy a jövőben nagyrabecsült közreműködését az intézet fejlesztése körül nélkülözni kell, végül erőt, egészséget kíván a belügyminiszternek, fontos feladatának, kivált a jelen politikailag nehéz időkben leendő megoldásá­hoz. Perczel Dezső miniszter válaszában maga ré­széről is élénk sajnálkozását fejezte ki, hogy az intézet igazgatóságában annak alapítása óta elfoglalt állásától a viszonyok változása kö­vetkeztében meg kell válnia s biztosította az igazgatóságot, hogy az alakulásának eltelte óta elmúlt rövid idő alatt is páratlan virág­­zásnak indult intézet humánus működése iránt mindig igaz rokonszenvvel és osztatlan érdeklő­déssel fog viseltetni. Ezután külön audienczián fo­gadta a belügyminiszter Marek Arnoldot, mint a bécsi »Gizella«-egylet vezérigazgatóját, ki a veze­tése alatt álló intézet abbeli kérelmét terjesztette eléje, tartaná meg belügyminiszterré történt kine­veztetése daczára is e jótékony intézet központi választmányában elfoglalt állását. Utalással azon­ban azon okokra, melyek őt arra kényszerítették, hogy az ugyancsak jótékonyczélú katonai szolgálat esetére biztosító intézettől megváljon, kijelentette a belügyminiszter, hogy a »Gizella«-egyletben elfog­lalt állásáról való lemondásához is — sajnálatára — ragaszkodnia kell. Az 1895. évi tavaszi katonai lóvásárok terve­zete. 1. csoport: Tata márcz. 15. Győr márcz. 18. Galantha márcz. 21. Duna-Szerdahely márcz. 23. Puszta-Malomhely márcz. 25. Perbete márcz. 27. Kéménd márcz. 29. Nagy-kalló márcz. 31. Léva ápr. 1. 2. csoport. Zsámbék márcz. 15. Lovasberény márcz. 17. Székesfehérvár márcz. 19. Veszprém márcz. 22. Kis Czell márcz. 24. Szombathely márcz. 26. Csorna márcz. 28. Szany márcz. 30. Pápa ápr. 2. 3. csoport, Nagy-Perkáta márcz. 15. Sárosd márcz. 17. Czecze márcz. 19. Pinczehely márcz. 21. Hőgyész márcz. 24. Dombóvár márcz. 26. Kaposvár márcz. 29. B.-Szt.-Lő­­rincz márcz. 31. 4. csoport, Kisvárda márcz. 14.

Next