Nemzet, 1895. március (14. évfolyam, 4496-4525. szám)

1895-03-26 / 4520. szám

Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, L emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr.­­esti lappal együtt 8 kr. Reggeli kiadás: KtatxV-hivatal : Ferencsiek-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .........a..« 2 tri 8 hónapra 8 * 6 hónapra .......................... 18 a Az esti kiadás postai különküldéseért felül­­fizetés havonként 85 kr., negyedévenként 1 » Ara 5 kr. vidéken 8 kr. (esti lappal együtt 8 4520. (84.) szám. Budapest, 1895. Kedd, márczius 26. XIV. évfolyam. A Canovas kormány, Budapest, márcz. 25. (vl) Vasárnap reggel közölt czikkünk­­ben jeleztük annak valószínűségét, hogy a spanyol válság konzervatív kormány kine­vezésével fog megoldást nyerni. Tényleg így történt. Canovas, a konzervatívok ve­zére lett miniszterelnök, XII. Alfonz trón­­ralépése óta, a­kinek első miniszterelnöke volt, most nyolc­adszor. Don Antonio Ca­novas del Castilho már túllépte 70 évét, politikai pályafutását mint újságíró kez­dette s a hatvanas években viselt először miniszteri tárczát. A jelenleg érvényben lévő spanyol alkotmányt 1876-ban az ő kormányelnöksége alatt dolgozták ki s ez alkalommal minden konzervativsága daczára nem bánt el túlságos mereven a liberális alapelvekkel. S mivel­a, a konzervatív disszi­­densek feje hiányzik az új kabinetből, jeléül annak, hogy Canovas alig számíthat e kon­zervatív frakc­ió támogatására. A konzervatí­vok összesen is kisebbséget képeznek a képviselőházban, annál kényelmetlenebbé teszi tehát az új miniszterelnök helyzetét, s­­ ha még ennek a kisebbségnek is egy része i­s ellenségesen áll vele szemközt. A diszszi-1 'í densek tegnap tartott gyűlésén Silvela I B nyíltan kimondotta, hogy a Canovas-kabinet I f alkalmatlan a konzervatívok egyesítésére, I j a­mely kijelentése mellett nagyon kevés I c gyakorlati értéket lehet tulajdonítani annak, I­­ hogy egyben felszólította barátait, támogat-1 , nak azért mégis a kormányt működésében. I i Ilyen körülmények között könnyen érthető, I 1 hogy Canovas a kortet felosztására készül, mi-11 vel­utóvégre sem kormányozhat minoritással, I * akár vele, akár ellene legyenek a silvelisták. I j Az sem szolgálhat vigasztalására,hogy a liberá- l­­­lisok szintén négy frakc­ióra (mérsékeltek, sza- s­a­badkereskedők, védvámosok, demokraták) f 1 oszlanak, mert ez a széttagoltság sok bajt I † okozott ugyan Lagastának, hanem a kon-1­­­zervatív kormánynyal szemben valószínűleg I ! össze fog tartani az egész párt. Ezek sze­­­rint új választások állanak kilátásban, alj mi magában véve is nehéz sor, spec­iális I, bajok azonban még fokozzák a nehézséget. I Kuba szigetén a felkelést gyorsan és ala­­­posan le kell verni, mert különben az észak-­ amerikai izgatás könnyen végzetessé teheti I azt, annyival inkább, mert Spanyolország- I nak külön konfliktusa is támadt az Egye-­ sült­ Államokkal azért, mert egy spanyol I hadihajó rálőtt egy amerikai hajóra. Min-­ denek fölött pedig ott van a belső I bonyodalom, a katonai párt képtelen kö-­ vetéléseivel és a tisztikarnak rendkívül I gyanús magatartásával. Az kétségtelen,­­ hogy a tisztek, Martinez Campos tábor-1 nagygyal az élükön, a hadsereget érintő I sajtó vétségeknek haditörvényszék elé utas 1 lását sürgetik, annak daczára, hogy a pol­­­gári törvények az összes sajtó vétségek el-­­bírálására esküdtszéket rendelnek, és a I semmitőszék legújabban is több esetben ily s értelemben döntött. Ezen kívül azonban, az I Impartial szerint, a katonai párt még a­­ következőket kívánja: minden tiszt négy-­ ven éves korára ezredes legyen; a képvi- I selőházban és a szenátusban meghatározott I számú katonatiszt üljön; a hadügyi had-­ get és a hadsereg tényleges létszáma föl-1 emelendő; a szolgálatból kilépett tisztek és I legények megfelelő polgári alkalmazást I nyerjenek. Mindezekből látható, hogy Ca-1 novas súlyos feladatot vállalt magára, a­­ mikor minoritásban lévő pártjával kor­­­mányt alakított. Az alig megoldott válság I megdöbbentő világosságot vet Spanyolor-­­szág közállapotaira, a­melyek, úgy látszik, I nem nagyon igazolják a spanyol viszonyok-­ nak újabban elterjedt kedvező megítélését. I A képviselőház kedden délelőtt 10 órakor I ülést tan. Az országgyűlési szabadelvű­ párt tagjai felkéretnek, hogy a képviselőház f. hó I 26-iki, keddi ülésének mindjárt az elején I minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. I A főrendiház bizottságaiból. A főrendiházpénz-­ ügyi bizottsága f. hó 28-án d. e. 11 órakor, közgaz- s dasági és közlekedési bizottsága pedig f. hó 26-án d. e.­­ 11 órakor ülést tart. Arelnök utalván a legutóbbi főrendiházi tárgyalá-­­­ok eredményére, kijelentette, hogy a kormány ál- l­áspontja az, hogy az izraelita vallásról szóló tör- v­ényjavaslatra vonatkozó főrendi üzenet bizottság- f­e­loz való utasítás nélkül a képviselőházban tárgyalás alá vétetvén, a törvényjavaslat változatlanul kül­dessék vissza a főrendekhez. (Általános élénk he­geslés.) A vallás szabadgyakorlatáról szóló törvénj­avaslatra nézve kijelentette, hogy a barma- s­a­lik fejezet kihagyása által az elvek in­­g­­egritását megsértetnek látja a kormány. Az e t­örvényjavaslatra vonatkozó főrendi üzenet a kép­­v­iselőház közoktatási s igazságügyi bizottságaihoz l­enne utasítandó. A törvényjavaslatban lefektetett­­­elveket a kormány teljes mértékben fentartja s­­ érvényre juttatni kívánja. (Általános élénk helyess i­g­és.) Ezután a miniszterelnök és Perczel belügymi­­n­iszter ismertették a Leypold-ügyben Bakó Emil­t által s az alföldi szoczialista izgatások tárgyában a sima Ferencz által tett interpellácziókra adandó­­ válaszaikat, a­melyeket az értekezlet tudomásul­­ vett. Ezzel az értekezlet véget ért. BELFÖLD, Budapest, márcz. 25. (Az orsz. szabad-­ elvű pártkörből.) Az országgyűlési szabadelvű­­ pártnak Podmaniczky Frigyes b. elnöklete alatt tartott mai értekezl­tén Bánffy Dezső br. m­inisz- | ____ | . Budapest, márcz. 25. (Küldöttség a mi­­­i­­iszterelnöknél.) Szolnok-Doboka­ vármegye kö­­j­­önsége legutóbbi rendkívüli közgyűlésén egyhangúlag I (­l határozta, hogy üdvözlő feliratot intéz Bánffy Dezső J ( báró miniszterelnökhöz s a felirat átnyujtásával a ^ vármegye főispánjának vezetése alatt az alispánból, a g vármegye kerületeinek országgyűlési képviselőiből ^ §s több törvényhatósági bizottsági tagból álló küldött- i j­séget bízott meg. Bánffy Dezső b. ma d. e. 11 órakor fogadta a nagyszámú küldöttséget a kormányelnökségi f . palotában, Bornemisza Károly b. főispán üdvözlő beszé- l­­ére Bánffy Dezső b. miniszterelnök meghatottan­­­­ válaszolt. Ha voltak — úgymond — sikerei Szolnok-­­ Dob­ka vármegyében való főispánkodása alatt, azért I voltak, mert erős volt benne a meggyőződés, hogy I , helyes a czél, mely felé törekszik, s mert hitt a si- I­­ kér lehetőségében. Törekvése volt a vármegye közéleti I , társadalmi tényezőinek közreműködésével előmozditani I­­ a magyar nemzeti állami kiépitését s buzditólag I ] hatni ebben az irányb­an az ország más vidékeire is.­­ Az a czél lebeg ma is szemei előtt, a mely akkoron I lelkesítette. Terhes az az állás, melyet mint j­­ miniszterelnök elfoglal, nagy nehézségekkel kell j ] szembeszállania, a mely nehézségek küzdésére tehet- s ségei talán nem is lesznek elégségesek, de erős a I ■ czélnak helyes voltába vetett hite s reméli, hogy I legalább egy lépéssel közelebb fog vezetni a czélhoz, I a magyar nemzet állam érdekeinek szolgálatában való I munkálkodása. Jól esik neki — tette hozzá a mi­ I niszterelnök — azoknak üdvözlete és elismerése, a I kik ismerik őt. Nem csak hivatalosan mond ezért I köszönetet, hanem mint jó barát is, a kit régi baráti­­ kötelék fűz a vármegye közönségéhez s a küldöttség I tagjaihoz. Budapest, márcz. 25. (A miskolczi man- I d­á­t­u­m.) Miskolczról írják lapunknak a követ­kezőket : Minthogy Herman Ottó, Miskolcz város I déli kerületének képviselője a muzeum-őr állását I elfogadja, Miskolcz városa nemsokára, ezen ezik- I­lusban immár harmadszor, képviselőválasztás szin- I helye lesz. Jelöltül eddig csupán Melczer Gyulát, I Borsodvármegye volt alispánját emlegetik, a­ki a hír szerint nemzeti programmal fog fellépni. Budapest, márcz. 25. (Pártértekezletek.)­­ Az országgyűlési függetlenségi és 48-as (Justh)­párt­­ ma este a kérvényeket tárgyalta. A főrendiház re-­­ formját sürgető kérvények mellett Helfy és a Kos-­­­suth érdemeinek törvénybe iktatására vonatkozó kér- I vények mellett pedig Balhé fog felszólalni. A nyitrai I választás ügyében elhatározták, hogy a mennyiben a I választás kérvénynyel támadtatnék meg, annak sza- I bályszerű elintézését sürgetik, a­mennyiben azonban­­ a megválasztott képviselő a mandátumról lemondana, az I esetben parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését inditvá-­­ nyozzák. — A nemzeti párt a nyitrai választás ügyével s foglalkozott s azután a kérvényeket tárgyalta.— Az or­­­ szágos függetlenségi és 48 as (Tigron-Polónyi) párt a­­ nyitrai választás kérdésében parlamenti vizsgálóbizott- s ság kiküldését fogja a ház holnapi ülésében indítvá-­­ nyozni. Tárgyalás alá vették ezután az összeférhetet- I lenségi törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot, s a­melyet az értekezlet elfogadott. Végül a kérvények-­­ kel foglalkoztak. Budapest, márcz. 25. Kosssuth Ferencz I programmbeszéde.) Kossuth Ferencz a szélső-­­­­­baloldal tapolczai képviselőjelölje ma Siófokon pro- I gramm beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy a per- I szonális unió alapján akarja az ország függetlenségét I kivívni. Önálló hadsereget, külügyet és pénzügyet I akar. Sürgeti a közigazgatás reformját, de önkormány- I zati és választási alapon. Sürgeti az önálló vámterü- I letet és a nemzeti bankot. Állami öntözést, csatornát óhajt. Végül a választási reformot és a főrendiház revízióját sürgeti. Vidéki élet:­­ Hunyadmegye anyakönyvi kerületei. Hunyadvármegye I 420 községét 100 anyakönyvi kerületre tervezik. A négy I rendezett tanácsú városon (Déva, Szászváros, V.-Hunyad I Hátszeg) kivül Brezseny Dupapiatra, Petrozsény (Lévazany I nélkül) Petrella, Kudser, Alkenyér, Felkenyér, Balmier ön- I álló kerületet képeznek. A 86 körjegyzőségből 85 anya­­­­könyvi székhelyet képez. A 86-ik körjegyzőségből Fü- I­red bányaközség lenne anyakönyvi székhely. Külön szék- I helyek Várhely, Nándor, Ka­marinesdi Tjes, Mercsor, S­árkány, Ponor és Mező-Livadia. A főszolgabirák, szolgahi- I rák mellett legtöbb helyen jegyzők a vezetők és segédjegy- s­zők a helyettesek. Több helyen állami és községi tanitók a ■ vezetők és 20 helyen helyettesek. Négy kerületre nem ké­­s­pes a megye alkalmas jelöltet állitni s 400 írttal pályázatot­­ ajánl. Tiszteletdijak ICO—200 közt variálnak. Összes költ­­s­ség 20 ezer írt. A nyitrai választás. Nyilatkozat. A nyitrai választás ügyében Tarnóczy Gusztáv ur, a nyitrai választás elnöke, a következő nyilatkozat közlésére kérte fel szerkesztőségünket: Tisztelt szerkesztőség! Megígértem, hogy a nyitrai választásról némely lapok által czélzatosan terjesztett álhíreket rektifikáln fogom. Nem szándékozom kiterjeszkedni arra a sol tere-ferére, mely önmagán hordja a valótlanság bélye­gét. Csak azokra a vádakra válaszolok, melyek azok előtt, kik nem ismernek, lehetségeseknek tűnhetnek fel. Az első és talán legkomolyabb vád tárgyát ké­pezi a nyomtatásban kiadott figyelmeztetésem a kö­­zönséghez, nevezetesen annak következő 2 pontja: A pártok bármelyikének gúnyolása, vagy egyesek sértegetése, ingerlése és a jelvények megsértése szi­gorúan fog büntettetni és a netáni izgatók, valamint a hatósági közegek és rendfentartók intézkedései ellen szegülők pedig be fognak börtönöztetni.« Továbbá: »A vidékről bevonuló választók a város határán meg fognak vizsgáltatni, a náluk netán találandó fegyverek, botok vagy kövek el fognak koboztatni, mert ezekkel a választás színhelyére megjelenni tilos stb.« Ez az a 2. pontja kiáltványomnak, melyet az ellenzék hallatlan hajszára használt fel, anélkül, hogy engem felvilágosított volna, hogy tulajdonkép mi abban a törvényellenes vagy czélszerűtlen,­­ mert választási elnöki minőségemben elkövetett tényeim csak ebből a két szempontból volnának elbírálan­­dók. Ha alézkö­­léeim bármelyike törvénybe ütközik, tessék engem a tör­vény sorompói elé állítani, de ha ezt tenni nem merik, önmaguk ismerik be állításaik­­ valótlanságát, ez esetben kár volt a sok papirost és tentát elfecsérelni. A czélszerűségnek megítélése csak­­ reám és legfölebb azokra tartozik, a­kik engem meg-­­ választota­k, de hogy ehhez a képviselőházi vi-­­ géczeknek mi közük van, azt valóban nem tudom!­­ Bármenny­i fognak fenyegetni és firkálni némely la-­­ pok, az gém soha sem fog letéríteni a törvényes­­ útról. A t­örvény így szól: A választás vezetése, a rend fenti -tása és e­dzéiből leendő minden előleges in-­­ tézkedés a választási elnök feladata és kötelessége stb.«­­ Tegyük fel, hogy előleges hatályos intézkedés hiányá-­­ ban els, szokáso­s verekec­sek ismétlődtek volna, s hogy az üzbéghi v­ár­üldö­­ nétr '­­e elűzte volna a helyszínéről a választókat, v' n-e czélzaéossággal, leg­alább mulasztással vádolt volna engem akármely vesz­­­ tes párt — és saját lelkiism­eretem is, mely nálam a­­ legmérvadóbb ? Még mielőtt elnökké t­lt a kerület hét­­ községét látogattam meg, ott oly mérv­­ izgatottság­gal és fanatizmussal találkozo­tt melyhsz hasonlót jó földnépünknél eddig sohasem ' ip­osztíl­­ni. A járási főszolgabíróval csakis csendőrfedezet mellett mehet­tünk ki az elvadult községekb­e. A városban a ka­tolikus legényegyletek tagjai az u­t­­czán inzultálták a sétálókat, ha nem jár­tak néppárti jelvényekkel, a­mi velem is meg­történt, pedig én sohasem viseltem semmiféle jelvényt. A jámbor falusi asszonyok azzal fe­nyegették férjeiket, hogy alvás közben elvágják torkukat, ha Latkóczyra mernek sza­vazni, gyermekeiket pedig feldarabolják, mert pogány atyja gyermekét nem fogják nevelni. Valódi fúriákká változtak. Ily symptomiák mutatkoztak úton-útfélen az asszonyok és fiatalság között, a meglett férfiak, kikre a szószék és gyóntatószék nem volt oly rom­boló hatással és inkább az ismert Latkóczyra akar­tak szavazni, mint az idegen Zichy grófra, nem mer­tek az utczára kimenni. Arról is fenyegették Nyitrát, hogy ezt a zsidóvárost a legjobb lenne felgyújtani; képzel­­­­hető, hogy e fenyegetések mily izgatott hangulatba hozták a város lakosságát! Mindenki a vár­os és lakosságának veszedelméről beszélt és az én védszár­­nyaim alá menekült, mert az adott viszonyok között csak az elnök védhette meg a fenyegetett közrendet. Verekedések napirenden voltak. Kérdek most minden lelkiismeretes embert, nem volt-e kötelességem a törvény keretén belül minden hatályos eszközről gondoskodni ? Élénk emlékezetem­ben volt az ezen kerülethez tartozó Nyitra községbeli I vérfürdő, melyet néhány kődobás okozott, mert a csen- I­dőrségnek és katonaságnak nem szabad magát akár­­ kővel büntetlenül érintetnie. Az egykori szakolczai I választás is élénk emlékemben volt, hol szemem lát - I tára — nehány haláleseten kívül 70—80 tót választó I lett az adott tűzjelre és lovas­atakra megsebesítve és I miért ? Mert a­z elnök nem volt előrelátó. Prevoir I c’est gouverner. Főgondomat képezte, hogy a választás minden I izgatás daczára vér nélkül folyjon le. A katonaságra I fordított pénz és alkalmatlanság nem jöhetett előttem I tekintetbe, mert én többre becsülök egy csekélyke éle- I tét, mint 10,000, 1­00,000 frtot is, annak daczára, s hogy pogánynak titulált az ellenzék. Kiáltványom értelmét szándékosan félreértették;­­ a »megvizsgálás« szót »megmotozással« cserélték ki, s a­mi két különböző fogalom ; ha emezt akartam vol- I na, megtaláltam volna erre is a szót. A megvizsgálás I nem jelenti a motozást. Motozásról soha szó sem I volt, szándékosan tévedett és tévesztett az, a­­ ki ezt így hozta forgalomba, mert a kiáltvány- I ban csak vizsgálás van. Szolgálhatok a kiáltványból I néhány példánynyal. A bevonuló választókat én saját I szemeimmel vizsgáltam meg és örömmel láttam kiált- I ványom azon hatását, hogy előttem elhaladott válasz- I tők egyikénél sem volt bot és alkalmasint kő sem, I pedig ha nem figyelmeztettem volna, úgy mint eddig I szokásban volt, most is hoztak volna ilyeneket ma- I gukkal és részeg vagy vakbuzgó állapotokban megdo- I bálva a katonaságot, az izgatók helyett ismét az ár- I­tatlan nép esett volna áldozatul. Ily esetben méltán I illethetett volna vád. Itt foglalkoznom kell azon váddal is, a­mely I szerint túl sok katonaságot hozattam. Én a katonai I szabályokat nem ismerem, de az illető vezénylő urak I állítása szerint ők utasításuk értelmében a századot I ily esetekben csak két részre oszthatják. Tekintve I Nyitra különös építkezésénél fogva, a sok elzá- I randó mellék utczát, sok félszázadra volt szükség.­­ Én megmagyaráztam a vezénylő uraknak a helyze­ I­tét, a feladatot és ők számították ki a szükséges I katonamennyiséget, a­mely nélkül a felelőséget el-­s vállalni nem akarták. Az eléjük terjesztett feladat az volt, hogy a 3 fővonalon bevonuló különböző párti választókat az egymás által való megtámadhatástól és az utczai közönség inzultusai elől fedezzék, nehogy a válasz­tók a gazdálkodó utczai közönség által valamely tettle­­gességre ingereltessenek. Ily szabadon juthattak kijelölt helyeikre. A bevonulás után ezen utczákból a katonaság átvizetett a választási helyre és azon utczák fedezésére, melyeken a választók a szavazási helyekhez és onnét haza mehettek. Ezen intézkedésem folytán az ellentétes pártok oly távolságban állottak egymástól, hogy egy­más csúfolódásait és fenyegetéseit nem hallották, egymást nem látták, útközben sem találkoztak, tehát nem is verekedhettek, így csakis az utczai csőcselék támadásaitól és a kortesek csábítgatásaitól kellett katonai őrvonal által megvédetnem. Csak így volt le­hetséges biztosítani minden választónak azon jogát, hogy jelöltjére szabadon szavazhasson a­nélkül, hogy bárminemű bántalomnak legyen kitéve. Ez különö­sen az ellenzéknek kedvezett, egy nagy többségében szabadelvű városban. Ez intézkedésemet még elisme­rőleg helyeselték is az oda érkezett képviselő urak, mivel akkor még nem tudták, hogy ők fognak bukni. Nem vették számba azt a ragaszkodást, melylyel a kerület­nek minden értelmesebb lakosa Latkóczy iránt viseltetik. Akkor még azzal ámították őket a néppárti kor­tesek, hogy ők lesznek a győztesek. Jellemző, hogy Tomcsányi László képviselő úr dispozíc­ióm hallatára a többi képviselő urak jelenlétében azoknak ellen­mondása nélkül, sőt némelyek helyeslése mellett távo­zásakor azt mondta, éljen az elnök! De mihelyt arról győződtek meg, hogy ők vannak kisebbségben, (re­mélni akarom Tomcsányi úr kivételével) még azon intézkedéseimből vádakat kovácsolnak, melyeket azelőtt megdicsértek. Úfjabb vádat képez az, hogy oly rossz helyeket jelöltem ki az ellenzéknek, hol csak egy kis korcsma volt és igy ázni-fázniok kellett, sőt, hogy még egy kis félszerből is, a­hová az eső elől menekültek, ki­kergettem — ez embertelen tettem koholt, erről csak az újságból értesültem. Az élelmezés megkönnyítése végett oly 3 helyet jelöltem ki az ellenzéknek, hol 11 és legközelebbi szomszédságában még több korcsma volt, a­ki ellenkezőt állít, rágalmazó. Nyitra városában nincs is több olyan hely, a­hol annyi korcsma lenne, mint itt. — Ellenkezik az igaz­sággal, hogy nem eresztettem be a korcsmákba a vá­lasztókat, sőt azoktól a katonák által elzárattam, a­mi ismét nem igaz. Midőn a választókat a szavazásra hívtam, ismételten tudakoltam, hogy miért állanak a szabad ég alatt, miért nem menekülnek a fedett szo­bákba, hiszen van ezek között oly vendéglő is, (pél­dául a Spaczek-féle) mely 300 embernek kényelmes helyet nyújt. Válaszul azt kaptam, hogy a plébá­nos urak, kik itt kortesekként működ­tek, méltóságuk alattinak tartják a zsi­dók fogadóiba menni, kik ellen az nap reg­­gelig a legembertelenebb vádakat prédikálták;­­ a népet pedig egyedül nem akarták beereszteni, mivel féltek, hogy ott lerészegednek és eltántorittatnak, igy hát önfeláldozásra hivatkozva, mártyrokká akarták felavatni híveiket. És ezek daczára van lelkiismeretük engem okolni, a hideg esőben átélt szenvedésekért. Meg kell jegyeznem, hogy Nyilván e helyeken van a legtöbb foge­dó- és korcsmahelyiség. Itt állt annak idején Tóth Vilmos, akkori miniszternek pártja is. Én egyedül 3 napig tanulmányoztam a várost, hogy a legjobb helyeket kikereshessem; a vezénylő tábornok ék az ezredes úrral fél napig kocsin ugyan­ezt tettük, velük beszóltunk vagy tiz magány házba is, de azok vagy megtagadták vagy szalma és egyéb tűzveszélyes tárgyak miatt mi nem fogadtuk el. — Én a szarvas vendéglőt akartam számukra megnyerni azon reményben, hogy az püspöki tulajdon lévén, e czélra meg lesz nyerhető, de a vendéglős ezt kereken megtagadta azon indokolással, hogy vendéglője aznap úgyis túl lesz tömve. A kitűzötteknél jobb hely nem volt található, hivatkozom Palkovich tábornok és az ezredes urakra, kik teljes buzgósággal keresték ki ve­­lem együtt ezen legjobb helyeket. De jellemző, hogy midőn előzékenységemet tanúsítandó a párt vezetői­nek már előzetesen megjelöltem ezen helyeket, a­­zék­ból, hogy kellő élelmezésről gondoskodhassanak, egy szavuk sem volt ezen helyek ellen, ezt elismeréssel fogadták, csak arra tettek megjegyzést, hogy három helyen helyeztem el őket, mit a rossz idővel indo­koltam, mert egyetlen helyen sem tudtam annyi ven­­déglőt és korcsmát találni, a­mi ellátásukra elegendő lett volna és mivel a túl nagyon izgatott tömegnek egy helyen való csoportosítása mindig veszedelmes. A szabadelvű párt is két helyen volt elhelyezve. A többi ide való részlet légből kapott koholmány és rágalom. Az a czélzatosan terjesztett hir, hogy kenye­reket azon ürügy alatt, mintha penészesek lettek volna, elkoboztattam, valamint valami taknyos ló féle mesék, melyekről nagy megbotránykozással, csak a lapokból értesültem, szerzőikre és terjesztőikre valla­nak. Ilyenek ellen nem tartom méltónak védekezni, mert tudom, hogy ezeknek komoly ember úgy sem ad hitelt. A­mi pedig a­­ Zichy gróffal való kortesfogást illeti, az elavult élet, a­mi már abból is kitűnik, hogy az ellenzék erre előre készült, s több lemondó levelet hozott; hogy ezek nem vágnak a beadott ajánlatá­­val, az az ő hibájuk. A választási törvény 70. §-a így szól : »Képviselőt ajánlhat a kerület minden választója, az írásban adandó be az elnöknek stb.« A 71. §: »Ha kellő időben több ajánlat adatott be, s 10 választó szavazást kíván, az elnök azt elren­delni köteles, stb.« Szabad volt ezt nekem elutasíta­nom, azon súlyos felelősség mellett, a­mely az elnököt terhel­i ? Én csak azt tartottam megvizsgálni, vájjon az illető ajánlók választók-e abban a kerületben? Ezekre nem szavaztatni, megsemmisítési ok lett volna. Nagy dologgá akarják felfújni azt, hogy én figyelmeztettem azon utczák lakóit, melyek a katonai őrvonalba estek, hogy magukat arra a napra élelem­mel láss­ák el; pedig ez csak előzékenység akart lenni részemről, neho­­ valaki, a­ki nem akar, böjtölni le­gyen kénytelen, vagy kemény húst kapjon, ha a sza­káél­­é a hússal az őrvonalon nehezen jutván át, elkésik. Állítani ugyan nem merik, de mintegy sejtetni engedték, hogy én talán gróf Zichy választóit Lat­kóczyra szavaztattam le. Hogy ez rosszhiszemű, nem állítás, csak burkolt gyanusítás, azt a vizsgálat fogja kideríteni; addig gyalázatos rágalomnak nyilvánítom, mert ez egy esetben sem történt. A Latkóczyra esett 929 szavazat bizonyíthatólag mind jogosult választói­nak tisztán és világosan ő reá adott szavazata, mert a kik álnevek alatt akartak szavazni, és úgy, mint Zichy grófnál, elutasítottam. Az igaz­ságnak tartom azzal, hogy ilyen sokkal több volt a Zichy gróf táborában. Itt nem tartozott a ritkaságok közé, hogy atyát a fiú és fiút az elhalt atya helyett akartak leszavaztatni, sőt gyakori volt az esett, hogy más nevű egyén jött álnév alatt szavazni, és midőn ez szigorú vizsgálódásom folytán gyakran kiderült, az illetőknek némelyiknek ide adta azon czédulákat, melyekről az álneveket, hamis kort és egyéb adatokat meg kellett könyv nélkül tanulni, hogy azok az összeírási lajstromokkal vágjanak; és midőn már felfedeztetve, bevallották, hogy ők nem ugyanazon egyének, megkérdeztetvén, hogy kitől kap­ták ezeket a c­édulákat, a jobb lelkűek azt is be­vallották, hogy ezeket plébánosaiktól kapták és ezek által lettek e csalásokra betanítva, míg voltak olyanok, a­kik konokul hallgattak arról, hogy ki tanította be őket erre. Különösen gyakran fordultak elő ily esetek Karsai pogrányi plébános úr terhére, a­kit ezért meg is róttam és figyelmeztettem, hogy ez erkölcsrontás, esetleg büntetendő cselekmény, kor­tesekhez, de nem lelkipásztorokhoz illő foglalkozás, melyért feljelentést tennék ellene, ha nem tekinte­ném papi ruháját. Nagyon tisztelem én a papot a templomban, a­mikor imádkozik és áldást oszto­gat, de nem szeretem, ha gyűlöletet szít és bujtogat. Egy félrevezetett jólelkű öreg sírva fakadt, midőn lelkére beszéltem és megígérte, hogy soha többé nem fog más bőrében megjelenni. Ezek jellemző dolgok, de ezekről hallgatnak a tisztelt ellenzékiek. Túl szigorúnak mondják eljárásomat és faggató­­nak a szavazásnál, hiszen ha én nem vettem volna komolyan az ügyet, úgy két annyi szavazó szavazott volna le, mint a­mennyi választója van e kerületnek, még így sem tudtam eléggé szigorú és óvatos lenni, a mennyiben még igy is leszavazott volt Zichyre egy illetéktelen egyén és midőn eljött azon névnek valódi tulajdonosa, már akkor helyette más szavazott volt re az ő neve alatt. Túl lassúnak állitják eljárásomat, hát én bizon nem akartam időt megtakarítani a tartli vagy tarokk számára, hanem feladatomat komolyan véve, kihallgat­tam az elöljárókat, a küldöttség tagjait és ha az egyén azonossága felett kétségem volt nekem, vagy valamely küldöttségi tagnak, keresztkérdések által is igyekeztem kipuhatolni a valót, talán jobban mulat­hattam volna valami párisi »Café chantant«-ban, de ha elvállaltam, teljesítenem kellett nehéz kötelessége­met. Hogy a szavazás nem ment oly gyorsan, mint a­hogy az kívánatos lett volna, ezért nagyrészt Zichy gróf bizalmi férfiai is vessenek magukra keresztet, mivel nem hozták magukkal a Zichy grófok lemondási okmányát s e miatt­ háromnegyed órát vártam kedvük­ért. Aztán meg ismételten tanítani akarták az elnököt és Zichy gróf maga is levélben kért, hogy rendet csi­náljak választóival, ezért fel kellett függesztenem a szavazást és megfeleltem kívánságának, ez mind időbe került. Jól esett itt Zichy gróf úrnak is, hogy kellő erővel rendelkeztem az ő pártjának megvédésére is, míg a lapok szemrehányást tettek a sok katonaság miatt, bár a Magyarország f. hó 21-ik számában írja, hogy a Latkóczy-párt az összetűzést kereste, még­sem adózik elismeréssel, hogy ezt lehetetlenné tettem, ha­nem szid. Hát mit gondol, maradt volna 10 Zichy­­párti választó a városban, ha én nem adom ki azon proklamácziót, melyet ő statáriálisnak nevez és ha a rend fentartására nem gondoskodom elég erőről. Ter­mészetesen jobb szerette volna, ha a választók az el­nök és bizottság fejét beverik és a jegyzőkönyvet összetépik, mint már erre volt eset. Hogy szabad­jegyek kiadásánál nem gyakoroltam protekc­iót a képviselők, grófok stb. iránt, azt nagyban rosszalják a lapok, de én a 48-iki törvény szellemé­ben nem tehettem különbséget, én csak választót és nem választót ismertem, az elsőnek kellett helyt ad­nom, utóbbinak csak ha jut és a hol jut, — még a szabadelvűpárti Schóber képviselő úrnak és több jó­barátomnak sem adhattam — elvből. Én természe­temnél fogva szigorúan megtartottam és megtartottam a törvényt és rendet. Tudom, hogy ezt hazánkban so­kan nem szeretik, de végre mégis meg kell azt szok­nunk. Önként merül fel itt az a kérdés, mi történt a többi választóval? 2200 és egynéhány az összes szám, ebből elhalt, beteg, eltávozott körülbelül 200, lesza­vazott 1331, részegség miatt és mivel nem tudta a jelöltnek nevét, mindkét pártból elutasíttatott az egyik bizottságnál 37, a másodiknál 33. Maradt kérdéses 600, a mindkét oldalról gyakorolt pressionál fogva csak Nyitra városánál 200-nál több tartózkodott a szin vallástól, a többi körülbelül 400, falusi szavazat nem akart várni, különösen, mert lovai nem találtak is­tállóra ; esőben és rettenetes viharban átfáztak a vá­lasztók féltvén lovaik egészségét elmenekültek mind­két pártból, öszetett kezekkel kértek, bocsássák őket haza; így az utolsó 17 faluból már kevés jött sza­vazni, különösen midőn Zichy gróf, látván eklatáns kisebbségét, pártját haza bocsájtotta. De erről az el­­nök nem tehet. Igaz, hogy párbajra hívtak, de nem igaz, hogy a 24 órán belül nem küldtem el segédeimet, valamint rágalom, hogy a kihívó visszautasította volna a párbajt. Igaz, hogy négy elzüllött, volt afféle az utczán bo­tokkal megtámadott, de rágalom, hogy én meghát­­ráltam­ volna, sőt én tőrömmel visszavonulásra kény­­szeritettem egész addig, mig vendéglőmbe mehettem ebédelni, — de sem utamról el nem téritettem ma­gamat, sem hozzám nem nyúlhattak. Sürgönyileg figyelmeztetve lettem, hogy a képviselők azért utaz­tak Nyitrára, hogy tettleg bántalmazzanak, de a ki­hívásnál egyéb nem történt. A néppárt végrehajtó­bizottsága halállal fenyegetett írásban, de ítéletét még nem hajtotta végre, se rajtam se a jegyzőn. Bo­csánat, hogy kimerültség és időhiány miatt ily pon­gyolán írtam. Kiváló tisztelettel. Budapest 1895. márcz. 25. Tarnóczy Gusztáv s. k. Nyílt levél. a nyitrai képviselő választó kerület tisztelt választóihoz, Nyitra város tisztelt közönségéhez, Nyitra vármegye és Nyitra város törvényhatósági közegeihez, a választási rend fentartásánál működő tisztelt katonai, csend- és rendőri közegekhez. Mihelyt a nagy fáradtság és izgatottság okozta kimerültségem engedte, első kötelességemnek tartom

Next