Nemzet, 1895. július (14. évfolyam, 4615-4644. szám)

1895-07-02 / 4615. szám

trawraMwesi«: Kerencziek-tere, Athenaeum-épü­let, I. emelet» A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) 4615. (179.) szám. Budapest, 1895. Kedd, julius 2. Esti kiadás. KIADÓ-HIVATAL,A fferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra » ., . „ .. ................ 2 frt 3 hónapra 6 * 6 hónapra „ ...................................... „ 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) XIV. évfolyam. Nemzet. 1895. julius hó 1-vel uj előfizetést nyitunk a Nemzet-re. A Nemzet előfizetési ára az esti lappal együtt egy hónapra...................2 frt negyedévre...................6 . félévre...................................12 » Az esti lapnak vidékre, naponként külön meg­küldésével , egy hónapra. . . 2 frt 35 kr. negyedévre ... 7 » — » félévre .... 14 » — » Kérjük azokat a t. ez. vidéki előfizetőket, a­kiknek előfizetésük június hó végével lejárt, hogy azt minél előbb megnyitani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Az egész fürdő­ évad alatt, előfizetőink kívánságára, a lapot bárhová utánuk küldjük, még akkor is, ha többször változtatnak tartózkodási helyet. Miffe Mutatványszámot 8 napig, levelező apón nyilvánított óhajra, bárkinek küld a kiadó­hivatal. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. BELFÖLD, Budapest, jul. 2. (A király személye körüli miniszterium új tanácsosa.) Mint értesünk, a király Apor Gábor bárót, Nagy- Küküllő megye főispánját kinevezte miniszteri ta­nácsosnak, a király személye körüli minisztériumba. Ezt a kinevezést a hivatalos lap közelebbről pub­likálja. Budapest, júl. 2. (Modrus-Fiume megye alispánja.) A király Vajda Antalt, Lika-Korba­­via megye titkárát, Modrus-Fiume megye alispánjává nevezte ki. Az egyházpolitikai törvé­nyek végrehajtása. Budapest, jul. 2. A hivatalos lap mai száma a következő mi­niszteri rendeleteket közli: A magyar királyi minisztériumnak 1895. évi junius hó 29-dik napján tartott tanácsában hozott határozatához képest, az 1894. XXXI. t.-czikk 148. §-nak 2-dik bekezdése és az 1894. XXXIII. t.-czikk 90. §-a alapján rendeltetik. A házassági jogról szóló 1894. XXXI. tör­­vényczikk 1895. évi október hó 1-ső napján lép hatályba. Ennek következtében egyidejűleg ha­tályba lépnek az 1894. XXXIII. törvényczikk 90. §-nak 2-ik bekezdése értelmében az állami anya­könyvekről szóló 1894. XXXIII. törvényczikk­­nek a házasságok kihirdetésére, a házasságkötés­nél való közreműködésre és a házassági anya­könyvek vezetésére vonatkozó rendelkezései, vala­mint az 1894. XXXII. t.­czikk 10. §-a értelmé­ben a gyermekek vallásáról szóló 1894. XXXII. törvényczikk is. Az állami anyakönyvekről szóló 1894. XXXIII. t.-czikk alapján kinevezett anya­könyvvezetők, a születések és a halálesetek nyilván­tartására és tanúsítására vonatkozó működésüket 1895. évi október hó 1-ső napján kezdik meg. Fiumére és kerületére külön rendelet intézkedik. Budapesten, 1895. évi junius hó 29-dik napján. B. Bánffy, s. k. A m. kir. miniszterelnök 2022.M.E.1 1895. sz. alatt kelt rendelete, az 1894. XXXI. és XXXlil. tör­­vényczikkeknek Fiume városában és kerületében hatályba léptetése tárgyában. A m. kir. minisztériumnak 1895. évi junius hó 29-ik napján tartott tanácsában hozott határo­zatához képest az 1894: XXXI. t.-czikk 146. §-ában, valamint az 1894 : XXXIII. t.-czikk 90. és 95. §-aiban nyert felhatalmazás alapján ren­deltetik . A házassági jogról szóló 1894. XXXI. t.-cz. iume városában és kerületében 1895.­­évi október­­ első napján lép hatályba. Ennek következtében eyidejüleg hatályba lépnek, az 18­4. XXXlil. -czikk 90. §-ának második bekezdése értelmében­­ a.'ifa.i' anyakönyvekről szóló 1894. XXXlil. ,-czikknek u. házasságok kihirdetésére, a házasság­­ötésnél való ki n­eműködésre és a házassági anya­könyvek vezetésére Wat-hoz" rendelkezései, vala­­mint az 1894. XXXII. t.-czikk 10. §-a értelmében gyermekek vallásáról szóló 1894. XXXII. tör­­ényczikk is. Az állami anyakönyvekről szóló 1894. XXXIII. -czikk alapján kinevezett anyakönyvvezetők, a szü­lések és halálesetek nyilvántartására és tanu­i­­ására vonatkozó működésüket,­ Fiume városában s kerületében 1895. évi október hó első napján ezdik meg. Az I. pontban idézett törvényczikkek tekinte­tében Fiume városára és kerületére nézve a fenn­álló törvényes gyakorlatnak megfelelő következő külön intézkedések léteznek: 1. az 1894 : XXXI. t.-czikk 56. §-ának utolsó­­előtti bekezdése alapján, a gyámhatóság a meg­támadás jogát a fennálló törvényes gyakorlatnak megfelelően gyakorolja. 2. Az 1894: XXXI. t.­czikk 73. §-ának utolsó bekezdésében említett védelemre nézve, a Fiume városában és kerületében fennálló törvényes gya­korlat irányadó. 3. Az 1894: XXXI.­­czikk 127. §-ának c) d) és e) pontjaiban felsorolt cselekvőképtelenek alatt azok értendők, a kikre nézve a Fiume váro­sában és kerületében fennálló törvényes gyakor­lat szerint elmebetegség miatt, vagy abból az ok­ból, mert magukat jelekkel­­megértetni nem tudó siketnémák, az atyai hatalom, illetőleg a gyámság folytatása elrendeltetett, vagy a­kik ugyanezen okok valamelyikéből gondnokság alá helyeztettek. 4. Az 1894: XXXI. t.-czikk 128. §-ának b) és c) pontjaiban felsorolt korlátolt cselekvőképes­­ségüek alatt értendők azon gyengeelméjüek, vagy magukat jelekkel megértetni tudó siketnémák, a kik e bajok egyike vagy másika miatt vagyonuk kezelésére képtelenek és a kikre nézve ezért a Fiume városában és kerületében fennálló törvényes gyakorlat alapján az atyai hatalom, illetőleg a gyámság folytatása elrendeltetett, vagy a kik ugyanez okok valamilyéből gondnokság alá helyez­tettek. 5. Az a teljeskorűság, a­melyet a kiskorúak 18-dik évük betöltése után az által szereznek, hogy atyjuk, illetőleg gyámjuk, gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével önállóan ipart űzhet­nek; valamint az atyai hatalom vagy a gyám­ság folytatásának elrendelése, a­mely nem a jelen rendelet II. 3. és 4. pontjában említett okok valamelyikéből történt, a házassági jogról szóló törvény alkalmazásában tekintetbe nem jó. (1894. XXXI. t.-czikk 130. §.) 6. Az 1894 : XXXI. t.-czikk 132. §-ában idézett törvényhelyek alatt a Fiume városában és kerületében fennálló megfelelő törvényes gyakor­latot kell érteni azzal, hogy a házasság megszün­tetése czéljából külön holttányilvánítás kérésének helye nincs. 7. Ott, a­hol az 1894. XXXI. t.-czikk íté­letet említ, a Fiume városában és kerületében fennálló eljárási szabályoknak megfelelő véghatáro­­zatot kell érteni. 8. Ott, a­hol a jelen rendelet I. pontjában idézett törvények a kiskorúság meghosszabbítását említik, Fiume városára és kerületére nézve az atyai hatalom, illetőleg a gyámság alatt maradást kell érteni. 9. Midőn a fiumei kir. törvényszék holttá­nyilvánítás esetén jogerős határozatát a bejegy­zés foganatosítása végett az 1894: XXXIII. tezikk 74. §-a értelmében az illetékes anyakönyvveze­tővel közli, e közlésében kifejezetten meg kell jelölnie azt a napot is, melyet, mint a vélelme­zett elhalálozás napját az anyakönyvbe be kell jegyezni. 10. Ott, a­hol a jelen rendelet 1. pontjában idézett törvények kir. járásbíróságot (kir. járásbi­­rót) említenek, Fiume városára és a kerületére nézve a fiumei egyes bíróságot kell érteni. 11. Ott, a­hol a jelen rendelet 1. pontjában idézett törvények főispánt említenek, Fiume vá­rosára és kerületére nézve a fiumei kormányzót kell érteni. 12. Ott, a­hol a jelen rendelet I. pontjában idézett törvények közigazgatási bizottságot em­lítenek, Fiume városára és kerületére nézve a fiumei képviselői­ testületet kell érteni. 13. Ott, a­hol a jelen rendelet I. pontjában idézett törvények a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének kötelező használatát írják elő, ennek helyében Fiume városára és kerületére nézve az olasz nyelvnek, mint hivatalos nyelv­nek haszálata van megengedve. III. A fiumei kir. törvényszék a házassági ügyek­ben (1894: XXXI. t.-czikk 136. §.) az 1852. évi szeptember hó 16-án kelt igazságügyminiszteri rendelettel kibocsátott ideig­, polg. perrendtartás­nak harminczadik főczimét (650—683. §§.) az 1894: XXXI. t.-czikknek megfelelően alkalmazza. Budapesten, 1895. évi junius hó 29-dik napján. B. Bánffy, s. k.* Ezen kívül Perczel Dezső belügyminiszter az állami anyakönyvekre vonatkozó végrehajtási rendeletet dolgozott ki, a­mely igen terjedelmes, vaskos kötetet képez, de könnyen áttekinthető sorrendben és ügyes feldolgozásban a jövőbeni anyakönyvvezetők számára szükséges mindennemű utasítást és a legapróbb rész­letekig menő útbaigazítást tartalmaz. Ezt az utasítást szintén legközelebb közzé fog­ják tenni. Az anyakönyvvezetői állásokra a pályázatok már ki vannak írva, a kinevezések még július hó végére várhatók. Ezen a rendeleten kívül az anyakönyvveze­tők még külön jogi kitanításban is részesülnek és kü­lön egy-egy vezérfonalnak használható jogi kézikönyvet is kapnak. A legfontosabbak és legérdekesebb rendelet azon­ban kétségtelenül az Erdély Sándor igazságügymi­niszter által kidolgozott, a házassági jogról szóló tör­vény végrehajtására vonatkozó rendelet, mely 93 sza­kaszt ölel föl. A rendelet alapját a törvény 7. § a képezi, a­melyben összefoglalvak mindazon kellékek, a­melyek a házasság megkötésénél szem előtt tar­tandók. A törvény kazuisztikája híven tükröződik le a rendeletben is. A kihirdetéseknél követendő eljárás a legapróbb részletekig van meghatározva. A rendeletből már hű képe is meríthető annak, hogy milyen lesz a házas­ság megkötésének szertartása a polgári tisztviselő előtt. Komoly, méltóságteljes és bizonyos mértékben ünnepélyes lesz annak lefolyása, de persze kerülni fogják mindazon szolernitást, a­mely a népben eset­leg azt a tévhitet ébreszthetné, hogy a polgári há­zasságkötés azonos az egyházival. A polgári esketés nyilvános, a polgári tisztvi­selő hivatalos helyiségében történik, vagy ha ez arra alkalmatlan, más megfelelő hivatalos helyiségben. A helyiség a szertartás komolyságának és ünnepélyessé­gének legyen megfelelő, legyen tiszta, világos és ab­ban egyidejűleg semmiféle más hivatalos cselekvény nem történhetik. A polgári tisztviselő bizonyos ese­tekben a nyilvánosság kizárásával is végezheti az esketést: föltűnő kor különbség a jegyesek közt, előre­haladt kor, testi fogyatkozás — továbbá, ha oly sze­mélyek lépnek egymással házasságra, a­kiket már ad­dig is házasoknak tartottak. Ez esetekben a törvényes, ügyleti tanukon kívül csakis azon személyek lehetnek jelen az esketésnél, a­kiknek jelenlétét az esketen­­dők óhajtják. Az esketendők személyesen és együttesen tar­toznak megjelenni a polgári tisztviselő előtt és két tanú előtt személyesen jelentik ki, hogy egymással házasságra lépni óhajtanak. A polgári tisztviselő a két tanú előtt a következő kérdést intézi magyar nyelven előbb a vőlegényhez, majd a menyasszony­hoz : »N. N. ön kijelenti, hogy az itt jelenlevő N. N.-el házasságra lép? Ha mind a két esketendő, a két tanú jelenlété­ben e kérdésre igenlőleg válaszol, akkor a polgári tisztviselő magyar nyelven a következő nyilatkozatot teszi: »Ennélfogva, egybehangzó nyilatkozataik alap­ján a törvény értelmében házastársaknak nyilvánítom önöket.« A polgári tisztviselő ezen szertartásnál nemzeti színű vállszalagot tartozik viselni, megfelelő tisztes­séges ruházatban és pedig lehetőleg attilában jelenik meg és arra ügyel, hogy a házasságkötés megfelelő ünnepélyességgel és jelentőségének megfelelő komoly­sággal történjék. Azonkívül még azt is kívánja a rendelet, hogy a polgári tisztviselő semmi olyanféle magatartást ne tanúsítson, a­miből az következnék, hogy ez a szertartás az egyházi szertartásnak után­zása akar lenni, vagy pedig az esketendők az egyházi összeadás igénybe­vételétől visszatartatnának. A polgári tisztviselő köteles a házasság megkö­tése után a házasfeleket arra figyelmeztetni, hogy ők az előtte történt házasságkötés által még vallási kötelességüknek nem tettek eleget. A rendelet ezen pontjánál érdemes egy perc­re megállapodni. Világos bizonyítéka ez annak, hogy az állam az egyházpoli­tikai törvények életbeléptetésénél az egyház irányá­ban a legnagyobb előzékenységgel jár el , hogy a rendelet a törvény határait kibővíti. Emlékezhetünk még arra, hogy az egyházpolitikai törvényeknek a fel­sőházban történt tárgyalásakor az akkori előadó­nak, Szilágyi igazságügyminiszternek hozzájárulásával, Andrássy Aladár gróf indítványára olyan határo­zatot mondtak ki (a mostani 148. §-t), mely egészen akadémikusan kijelenti, hogy a törvény rendelkezései a vallási kötelességek teljesítését semmi esetre sem érinthetik. Ezen paragrafus alapján immár az anya­könyvvezetőknek hivatalos kötelességükké tétetik az új házasfeleket olyan oktatásban részesíteni, hogy pol­gári házasságkötésük által még vallási kötelességüket nem teljesítették. Hasonlóan békülékeny tendencziájú ugyanezen rendeletnek egy másik dispozíc­iója is, mely szerint a polgári esketés lehetőleg oly időben teljesítendő, hogy a házaspárnak alkalma nyíljék köz­vetlenül ezután az egyházi áldást is kikérni, termé­szetes, hogy ez csak azokra vonatkozik, a­kiknek egy­bekelését egyházi akadály nem gátolja s a kik az egyház áldásában részesedni óhajtanak. A rendeletben arról az esetről is gondoskodtak, ha a házasfelek a magyar nyelvet­ nem beszélnék, ez esetben hites tolmács szükséges s ez az anyakönyvben bejegyeztetik. Az állami és községi kötelékre vonat­kozó számtalan kivétel, azon esetek, mikor pl. kül­földi állampolgárról, vagy külföldön kötött házasság­ról van szó stb, e közlemény keretében nem tárgyal­ható. Mindezen esetekben alkalmazkodik a rendelet az annak idején általunk is közölt törvény a paragra­fusaihoz. Az állam semmi ellenszolgáltatást sem kö­vetel e fontos funkczióért; az állam minden polgára díjtalanul köthet törvényes házasságot s igy a külön­féle vallásfelekezetek nem panaszkodhatnak, hogy az állam konkurrens intézményt létesített. Dr. Wlassics kultuszminiszternek az igazság­ügyi és belügyi miniszterekkel egyetértőleg kiadott ideiglenes rendelete, a­mely a gyermekek vallásáról szól, politikailag és történelmileg igen jelentőséges tényállást tartalmaz: a Csáky-féle elkeresztelési ren­deletnek világos visszavonását. Az 1890. évi február 23-án kelt Csáky-féle rendelet adta az egyházpoltikai nagy reformokhoz tudvalevőleg az első lökést. Miután a jelen törvény szerint a vegyesházasságból szárma­zott gyermekek keresztelése kétséget kizárólag a szü­lők szabad megegyezésétől függ, a rendeletnek nem volt többé alapja. A katolikus egyház is végtére meg­érte e rendelet visszavonását, de a diadalát drágán fizette meg s ma Magyarország a polgári házasság­­kötést és anyakönyvvezetést köszönheti az államnak. Ez a rendelet azért ideiglenes, mert a szabad vallás­gyakorlatról szóló törvényjavaslat immár kétségtelen elfogadása után még némi változásokon megy át. Mindezeken fölül még néhány kisebb rendeletet is ad ki az igazságügyminiszter a házasságjogra vo­natkozólag. Ezek egyike a folyamatban levő válóperek aktáinak a lelkészi hivataloktól az állami bíróságok­hoz való áttételét tárgyalja, melynek a házassági­ügyekre vonatkozó kizárólagos illetékessége szintén 1895. évi október 1-én kezdődik. Erdély igazságügyminiszternek e rendelete is nagyon jellemzi a kormánynak méltányos eljárását az egyházi hatóságokkal szemben. Arról az esetről, hogy valamelyik lelkész ez akták kiadását megtagadná, a rendeletben nincs is említés téve. Csak egyszerűen az van benne megmondva, hogy az egyházi bíróságok mindazon iratokat, melyek az 1894. évi házasságjogi törvény 31. czikkelyének 137. §-a szerint a házassági és eljegyzési perekre vonatkoznak,s az illetékes királyi törvényszékhez kötelesek beküldeni. Csak a 3. §-ban van olyan részlet, mely az ettől való vonakodás ese­tén alkalmazható; a második bekezdés szerint ugyanis kétségtelen, hogy a lelkészi hivatallal való kollízió esetén a per, tekintet nélkül az anteaktákra egysze­rűen az állam ítélőszékéhez tétetik át, a­melynek judikatúrája immár az egyedül illetékes. I. H. TÁVIRATOK. Az osztrák képviselőházból. Bécs, jul. 2. (Képviselőim.) Az ülés elején az elnök közli, hogy a klubelnökökkel tegnap tar­tott értekezleten kifejezett óhajhoz képest, hogy a polgári perrendtartás reformját még ez ülésszak­ban letárgyalják, ez utóbbi javaslatot e hó 9-én kezdik tárgyalni és az esti üléseken fogják foly­tatni, míg a nappali üléseket a költségvetés tár­gyalásának fogják szentelni. Ezután folytatták a költségvetés általános tárgyalását. Bécs, júl. 2. (Képviselőház) Miután Kaizl Berr és Szczepanovszky előadók beszéltek, a részletes tárgyalás megkezdését az ifjú csehek szavazatai ellen, összes szavazatokkal elhatározták. A maczedoniai lázadás. Szófia, ju. 2. (Eredeti távirat.) Kétszáz meczedoniaiból álló banda átment Maczedoniába. (N. W. T.) Köln, jun. 2. (Eredeti távirat.) A »Köln. Ztg.« egy sugalmazott czikkben óra figyelmezteti Bulgáriát, hogy ne játszszék a tűzzel. Kiderült ugyanis, hogy a maczedon lázadást a bolgár kor­mány szítja. (N. W. T.) Szófia, júl. 2. Az »Agence Balcanique« je­lenti, hogy a maczedoniai állítólagos felkelésekről még mindig nem érkeznek hírek. A közvélemény már nyugodtabban tárgyalja a múlt hó 23-ikán Tamrusznál történt határinczidenst. A hadügymi­niszter ez ügyben vizsgálatot rendelt el, miután az első hírek valótlannak látszanak. A szerb válság: Belgrád, jul. 2. A »Male No­vine« közli a radikális körökben elterjedt azt a hírt, mely szerint Vuics volt pénzügyminiszterrel tárgyalások foly­nak, radikális kormány alakítása czéljából. Az angol radikálisok kiáltványa, London, jul. 2. A parlament radikális tagjai által közzétett választási manifesztum azt állítja, hogy a nép akaratán vakmerő ellenzék és felelős­ség nélküli örökös törvényhozók erőszakoskodnak- A manifesztum a parlament tagjai részére napidí­jat kér és a felsőház törvényhozói hatalmának megszüntetését kívánja. A storthing ülése: Krisztiania, jul. 2. Élénk vita után, a­mely­ben Ullmann, a balpárt vezére a rendes hadügyi költségvetést elfogadásra ajánlotta, a storthing 77 szavazattal 36 ellenében 557,000 koronát szavazott meg új fegyverek, és 782,000 koronát lőszerek vá­sárlására. Spanyol ügyek: Madrid, jul. 2. Az új községtanácsosok meg­kezdték működésüket. Az igazságügyminiszter a sajtóvétségért és felségsértésért elitéltek részére kegyelmi rendeletén dolgozik. Madrid, jul. 2. A parlamenti ülésszakot teg­nap berekesztették. HÍREK. Julius 2. — A királyné Bártfán. Bártfafürdőből sürgö­­nyözik lapunknak. A felség ma reggel megkezdte fürdőzését. Ivott a főforrás vizéből és azután erdei sétára indult. Itt az erdei sétautakban bő válasz­ték kínálkozik, mert 37 kilométernyi jól készített és jó karban tartott erdei út áll a közönség ren­delkezésére — úgy szólva — Közép-Európa leg­szebb fenyvesében. A felséges asszony egyedül és majdnem észrevétlenül ment sétájára. A közönség már kevésbbé zavarja, a­kik távozni látták nem követték s igy remélhető, hogy az alkalmatlan kíváncsiság nem fogja háborgatni. Klaudy udvari tanácsos ma visszautazott. — Lajos Salvator föherczeg Genuában. Lajos Salvator föherczeg »Nixe« yachtjával Mallorcából Genuába érkezett s azonnal az osztrák-magyar főkonzulátusra ment, hol Scherzer miniszteri ta­nácsossal, kivel húsz éve tudományos összekötte­tésben áll, sokáig beszélgetett. A főherczeg Ge­­nuából vasúton Velenczébe megy, anyjának, a tos­­kanai nagyherczegnőnek látogatására. A baleári­­szigetekre csak őszszel tér vissza. A tudós főher­­czegnek a»Lipari szigetek«-ről szóló nagy monográ­fiája már készen van s az őszi hónapokban jele­nik meg. — Személyi hírek. Frigyes főherczeg, ne­jével és idősebb leányával Teschenbe utazott. — Wladimir nagyherczeg szigorú inkognitóban két napi tartózkodásra Marienbadból Münchenbe érke­zett. — Perczel Béni országgyűlési képviselő, az országos szabadelvű párt jegyzője, családjá­val hosszabb tartózkodásra Robitsch-Sruerburnba utazott. — Jósika Samu báró, ő felsége személye kö­rüli miniszter, mint Bécsből sürgönyzik, több heti tartózkodásra magyarországi birtokaira utazott. — A magyar tengerpartról. Fiumei táviratunk jelenti, hogy az Artemisia nevű, kétárboczos hadi vitorlás, mint iskola­hajó, a hajós fiukkal fedélze­tén, odaérkezett. Ugyane távirat szerint a Lussin mellett zá­tonyra futott Fiume nevű gőzösnek jelentékeny megsérüléséről hozott hírek merőben alaptalanok. A gőzöst a dockba vontatták, a legkisebb sérülést sem szenvedte és még az nap kijött a dockból. — Ismét földrengés. Laibachból sürgönyzik, hogy ott tegnap este 10 óra 26 perczkor ismét 2 másodperczig tartó erős, rázkódtató földlökést érez­tek, melyet földalatti moraj előzött meg. A lakos­ság nyugtalansága csak rövid ideig tartott. — Elpusztított misszió. Egy szűkszavú stock­holmi távirat szerint, a svéd-norvég főkonzul azt jelentette, hogy Kinking svéd misszióállo­mást elpusztították. A jelentésből valahogyan kivehető még az is, hogy a misszionáriusokat meg­mentették. — Tengeri vihar. Brestből sürgönyzik lapunk­­nik, hogy a »Trabant« osztrák-magyar jelző gőzös, a mely Kielből hazafelé tart, a rosz idő következtében kénytelen volt a bresti kikötőbe menekülni. — összeesküvés a szultán ellen. Mint a­z N. Fr. Pressernek távírják, a félhivatalos török c­áfolatok daczára tény, hogy egy katonaintézet növendékei összeesküvést terveztek a szultán ellen, a reformok ellenségeinek, az ulemáknak bizta­tásaira. — Tűz mindenfelé. Münchenből sürgönyzik, hogy Wohenshausi hivatalos távirat szerint Esslam­ városka teljesen lángokban áll. A hadügyminisz­térium biztosokat küldött oda. Az »Amberger Volkszeitung« szerint 38 udvar és a templom égett le. — Puerto­ Ricoból jelentik, hogy Baranquilas­­ban tűzvész pusztított, a­melynek 31 ház esett áldozatául. Emberéletben nem esett kár. Tűz a Józsefvárosban. Ma délben a Bu­­schenreitter örökösök Hunyady­ utcza 18. sz. a. föld­szintes házának fazsindely tetőzete kigyuladt. Szeren­csére azonnal értesítették a tűzoltóságot, mely köny­­nyen veszedelmessé válható tüzet még csirájában el­fojtotta. A tűz hallatára nagy népcsődület támadt a környéken, mely azonban csakhamar szétoszlott. A sósfürdő veszedelemben. A Martoni sós­­fürdőtelepen ma hajnali három órakor az istálló­ban, alig hogy a kocsisok felkeltek, tűz támadt, a­mely csakhamar lángba borította az egész favázas épületet. Az istállóban elhelyezett vízhordó szama­rakat csak nehezen tudták kivezetni a szabadba. A tűz csakhamar átharapózott a szomszédos rak­tárra, a­hol nagymennyiségű üveg, faláda és a csomagoláshoz szükséges szalma volt felhalmozva. A sok könnyen égő anyag természetesen azonnal lángra kapott. A kint nyaraló vendégek közt igen nagy volt az ijedelem. Az istálló és a raktár le­égett, de a fürdőtelep többi épületében nem esett kár. A tűzoltók csak délben vonultak haza. A kár több ezer forintra rúg. Égő műhely. Egyik párisi táviratunk sze­rint a Godillot-czég műhelyeiben kiütött tűz, a­melyről azt hitték, hogy már el van oltva, esti 9 órakor néhány ponton ismét kigyulladt. A fenye­getett házakat természetesen nyomban kiürítették. Mindamellett a tűz néhány szomszédos házba is átcsapott. Újabban a Godillot-c­ég két munkása és egy tűzoltó sebesültek meg. A tüzet több órai munka után, éjfél felé, öt szivattyúval eloltották. Hivatalosan megc­áfolják azt a hírt, hogy a teg­napi tűznél két gyermek életét vesztette. A le­bukott tűzoltó nem halt meg, hanem csak veszé­lyesen megsebesült. — Végrendelet vagyon nélkül. Váczról írják, hogy ott egy gazdagnak hiresztelt kanonok, Villási István, Pest megye törvényhatósági bizottságának tagja halt meg 63 éves korában. Azt tudták róla, hogy Püspök-Hatvanból, hol 12 éven át, 1888-ig plébános­­kodott, állítólag 30 ezret meghaladó vagyonnal jött Váczra kanonoknak. Az elhunyt szegény tót paraszt­szülők gyermeke volt és ezt a vele született egysze­rűséget mindvégig megtartotta. Nem volt szláv ér­zelmű ember, de a politikával nem is törődött. Nagy gazda volt és minden törekvése odairányult, hogy pénzét minél busásabban kamatoztassa. Mégis most, midőn meghalt, és a kir. közjegyző egy kanonok kí­séretében lakására ment, hogy a hagyatékot fölvegyék, Villási gazdasszonya azzal fogadta az érkezőket, hogy hiába fáradtak, a nagyságos úr nem hagyott sem pénzt, sem egyebet. A gazdasszony által felmutatott végrendelet is ugyanezt tartalmazta, hogy vagyont egyáltalában nem hagy, sőt még a lakásán levő búto­rok és egyéb ingóságok sem az övéi, hanem a gazd­asszonyai. Végül pedig megjegyzi végrendeletében Villási, hogy ő annyira vagyontalan, hogy — a­mi régi szokás — egy aranyat sem testálhat az egyház czéljaira. Villási végrendelkezése Váczon nagy fel­tűnést kelt. — Saybuschi csendélet. Vadoviczében most tárgyalják a saybuschi zsidózavargásokban elfogottak ügyét. A vádiratból kihámozott lényeg a következő: A saybuschiak régóta féltékenyek arra a »szabadal­mukra«, hogy városuk határában nem kötelesek meg­tűrni oly osztrák alattvalót,­ a­ki »egyszersmind« zsidó is. E szabadalmukra támaszkodva mindekkoráig meg tudták akadályozni azt, hogy egy zsidó csak pár napig is ott lakhassák valamelyik vendéglőben. Múlt május hó 3-án odaérkezett dr. Leser, zsidó vallású ügyvédjelölt, hogy egy ottani ügyvédnél megkezdje prakszisát. Leser a Bouczka-házaspárnál vett lakást. Másnap már az egész városban elterjedt a rémhír, hogy egy zsidó tartózkodik ott. Az utczasarkokon vörös zászlókat tűztek ki annak jeléül, hogy a város veszélyben van. Este nagy tömeg gyűlt a Bouczky ház elé, nem éppen barátságos indulattal. A vér­ség nem tudta megakadályozni a csoportosult tömeg népdalokat énekelt. Az egyik népdal is dődik: ti polgárok, mit cselekedtetek, hol zsidót eresztettetek várostok falai ki igy tartott esti fél nyolczig. Ekkor szédes Bielitz-Bialából 500 gyári őr­zett vasúton, mire a zavargás azonnal kí­veket öltött. A tömeg kezdetben nem melyik házban lakik Leser s azért talál­tottak egy házat s ennek az ablaka. Mikor megtudták, hogy Leser­öt­­ megtámadták ezt a házat, behatolt rókát baltákkal és késekkel daral ablakon keresztül az utczára laktákat is kitördelték. Azut héjába, mindenét elpusztított tépték. Ha őt magát ott csőrére azonban épen az A zavargás miatt sokat tagadnak, annál is iil­á­gj huszár s­zőnk írja: Mádi Ko kassai hadtest para­gróf tábornok, hál törzstiszttel, tovább Kecz János feje városi főjegyző, Ferlicska Káin kir. mérnök a tak közösen,­z építendő és a déli pótkeret katonai laktán.

Next