Nemzeti Jövőnk, 1932 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1932-12-11 / 1. szám

roffi Borbély György pohárköszöntőt mond a Kor­mányzó ur Őfőméltóságára. — Dr. Herczeg Béla orsz. gyűlési képviselő üdvözli a Vezért. — A Vezér vá­laszol. — Dr. Urbán Gáspár orsz. gy. képv. köszönti a megjelent előkelőségeket. A vendégek közül valaki válaszol. 3 órakor két felsőházi rendes, két póttag és egy örökös törvényhatósági bizottsági tag megválasztása a megye­házán. 7 órakor a szegénysorsú frontharcosok vacsorája Vígh Kál­mán vendéglőjében. 8 órakor díszelőadás a Városi Színházban. A városunkat megtisztelő előkelőségek elutazásának idő­pontjára vonatkozólag intézkedés nem történt. A beiktatási ünnepélyre lapzártáig a következő előkelősé­gek jelentették be jövetelüket: vitéz Gömbös Gyula miniszter­elnök, Horthy István b­v. tábornok, dr. Czettler Jenő képviselőházi al­­elnök, Puky Endre külügyminiszter, Fabinyi Tihamér kereskedelmi minisz­­ter,Kállay Miklós földmívelésügyi mi­niszter, Darányi Kálmán miniszter­­elnökségi államtitkár, Sztranyavszky Sándor a Nemzeti Egység pártjá­nak elnöke, Györgyey László rend­kívüli követ, meghatalmazott mi­niszter, Fráter Jenő altábornagy, orsz. gy. képv., dr. Nagy Emil orsz. gy. képv. dr. Kenéz Béla orsz. gy. képv., Balogh Sándor államtitkár, Thaly Zsigmond államtitkár, Mar­ton Béla Nemzeti Egység pártjá­nak főtitkára, orsz. gy. képv., dr. Antal István sajtófőnök, Szőrtsey József a TESz elnöke, kormány­főtanácsos, Szcitovszky Aladár mi­niszteri tanácsos, Nagy Pál főispán, Hedry Lőrinc főispán,báró Vay László főispán,Mikecz Ödön főispán, Huszár Aladár főpolgármester,Virányi Sándor alispán, Vásáry István polgármester, Putnoky Móric képviselőháznagy, Vargha Kálmán felsőházi tag, Tóth Lajos felsőházi tag, Miskolczy Pál felsőházi tag, gróf Széchenyi Károly felsőházi tag, Brandt Vilmos, báró Vay Miklós, gróf Almássy Alajos, Kohuth János, Lepkéz Sándor, dr. Niamesni Mihály, Zsóry Lajos, Lángh Boldizsár, Szilágyi Lajos, Hegedűs Kálmán, báró Urbán Gás­pár, Herczeg Béla, Erődy Harrach Tihamér, Kuna P. András, vitéz Kenyeres János, Létay Ernő, Bukay Takács Géza orsz. gy. képviselők, Rutkay Udó főkonzul, Horthy Jenő, Ney Géza vm. főjegyző, Katona Ferenc földbirtokos, Kövér Aladár, Beliczey Miklós, Boér Ágoston, Törley Bálint, Vásárhelyi Géza, dr. Albrecht Ferenc, dr. Sigray Bé­la, dr. Sigray István, Néger Mihály párttítkár, dr. Török László párt­­títkár, dr. Kauzer István párttít­kár vitéz Szalay László TESz főtit­kár, vitéz Vass Elek miniszt. oszt. tanácsos. A fascizmus a gazdaságtörténelem tükrében írta: Dr. Szarka Gyula Minerváról azt tartja a mytholó­­gia, hogy díszes fegyverzettel, hatal­mának teljességében, Jupiter fejéből pattant ki, hogy a bölcseségnek és művészetnek istennője legyen. A közvélemény általában azt hi­szi, hogy a fascizmus is ilyen mó­don jött létre és egy szép napon minden előzmény és bevezetés nél­kül Mussolini agyából pattant ki. Valójában pedig a fascizmus gazda­ságpolitikai elgondolásai egy törté­nelmi folyamatnak természetes kö­vetkezményei. Ezt kívánom az alábbiakban rö­viden igazolni. Az u.n. ipari­ forradalmat megelőző időben, a régi rendiségre alapított társadalmi szervezet gazdasági fun­damentumát a mezőgazdaság képezte. A technikai fejlődéssel karöltve járt a népesség nagyarányú szapo­rodása és a városba özönlése, ami hatalmas ipari centrumoknak kia­lakulását tette lehetővé. A céhek eltűntek és kifejlődött a modern gyáripar. A közlekedési eszközök fejlődése világviszonylatban a kereskedelmet a mezőgazdasággal és­­iparral egyen­­lőrangú termelési tényezővé emelte. Amint a mezőgazdaság reszti ki­zárólagos gazdasági jelentőségéből, úgy veszti el lépésről lépésre a föld­birtokos nemesség a politikai hatal­mat és adja át az újonnan keletke­zett polgári társadalmi rendnek. Az új idők megváltó jelszava, amely minden bajt képes orvosolni: a „Szabadság“. El kell törölni min­den kiváltságot, az állam kizáróla­gos célja a külső és belső béke biz­tosítása de a gazdasági életbe ne avatkozzék be! Szabaddá kell tenni az embert, hogy erőit minél jobban tudja kifejteni és ezáltal a fejlődés beláthatatlan tere nyíljék meg előt­te. Az egyéni érdek, a szent egoiz­mus alapja lesz a legnagyobb alko­tó tevékenységnek, az egyén bol­dogulásának és a közjólétnek. A laiser-faire elvhez fűzött remé­nyek nem váltak valóra. A teljes gazdasági szabadság egy mértéknél­ küli féktelen versenynek lett oko­zójává. A termelő, hogy áruját mi­nél kevesebből állíthassa elő, igyek­szik minél olcsóbb és minél keve­sebb munkást alkalmazni, miáltal a munka veszít gazdasági jelentőségé­ből és ugyanakkor a munkanélkü­liség katasztrofális arányokat ölt. Nem csak a munkaadó és a munkás került egymással szemben, hanem az egész gazdasági élet az érdekellentétek harca lett. A külön­nemű termelési ágakon kívül (me­zőgazdaság, ipar, kereskedelem) az egynemű termelési ágak is gyilkos versenyt támasztanak egymásnak. Monopolisztikus árat akar mind­egyik elérni, amely célból vagy a versenytárs gazdasági megsemmisí­­tésére törekszik, vagy vele megegye­zik és közösen szipolyozzák ki a fogyasztó­közönséget. A gazdasági élet irányítása hovatovább kevesek kezébe kerül, akik ezáltal mérhetet­len hatalomra tesznek azért. Nem­zetközi kapitalizmus, bankokrácia alakul ki. Tőlük függ milliók ke­nyere. A vagyon utáni hajsza nem ismer kiméletet. Egzisztenciák tömege bukik el, hogy egyesek gazdaggá legyenek. A folytonos bi­zonytalanság az emberek jövőjét ál­landóan kétségessé teszi. A szabadversenyt jellemző válsá­gokban végleg felborul a termelés és fogyatkozás közötti egyensúly. Óriási túltermelés mellett mérhetet­len a nyomor. Mindenki segítségért kiált. Az egyik állást, munkaalkalmat akar, a másik vámvédelmet, a harmadik se­gélyt és így tovább. Eljutottunk oda amikor már az események kénysze­rítik és a közvélemény követeli, hogy az állam lépjen közbe és vas­marokkal avatkozzék bele a gazda­sági életbe. Az állam­interventionalizmus két legradikálisabb módját egyrészről a szocializmus, a másik oldalról a fas­cizmus hirdeti. A szocialisztikus társadalmi fel­fogás az emberi egyenlőség elvi alapján áll. Nincsen magántulajdon. A termelési eszközök felett a köz rendelkezik. Nincsen szabad ver­seny, nincs emelkedési lehetőség, de viszont az egyén megélhetését, lét­­fenntartását az összesség biztosítja, amely mindenkit mindenkor ellát. Nagyon találóan jellemezte Kon­­ch a hivatalnoki rendszernek. Végze­tes hibája, hogy az egyéni érvénye­sülés lehetőségének kizárásával a legnagyobb alkotóerőt küszöböli ki A fascista társadalmi szerkezet lé­nyege az, hogy egyrészről az egyé­ni tulajdont és a szabadversenyt érintetlenül hagyja, másrészt az ál­lam irányítását szakszervezeti alap­ra helyezi és ezáltal a vagyoni és foglalkozási csoportokat a nemzeti haladás és boldogulás szolgálatába állítja. Mussolini jellemzése szerint: „Az új rend egyenlőség helyett fe­gyelmet hirdet, testvériség helyett munkát, szabadság helyett pedig kötelességteljesítést és áldozatot a hazáért". Meggyőződésem állapítja meg Krisztics, hogy a munkásból és mun­kaadóból bizonyos fokig állami szer­vek lesznek. A fascista szindikátusi építmény tizenhárom szervezeti ág­ra oszlik. „Munkások és munka­adók szerint külön-külön van ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, köz­­lekedési­ és belhajózási, tengerhajó­zási­ és repülőügyi, bank- és pénz­ügyi szindikátusi, valamint a sza­badfoglalkozásúak szakszervezete". Csak a köztisztviselőknek van meg­tiltva a szakszervezeti tömörülés, bár újabban állítólag­, ennek felállítását is tervbe vették.­­Ez a szervezet az alapja a tör­vényhozásnak is, mely a polgárság foglalkozási ágak szerint való kép­viseletévé alakíttatott át. A politi­kai pártok eltűntek. Ugyanekkor Mussolini a kapita­lizmusról, azt hirdeti, hogy: „Igazi története csak most kezdődik, mert a kapitalizmus nemcsak az elnyo­más rendszere, hanem inkább a legértékesebb elemek kiválasztódá­sának a létesítője; a legtehetsége­sebbek egymás mellé állítója, az egyéni felelősség fokozottabb átér­­zésének okozója“. Amíg a szocializmus nemzetközi­ségét hangsúlyozza, — Engels sze­rint: „A modern állam a tőkések szervezett kerete", „Munkásnak nincs hazája!“ — , addig a fasciz­mus a nemzeti állam szükségét hangsúlyozza, az egyéni felelősség­nek és a haza iránti kötelességtel­jesítésének fontosságát hirdeti. Ez adja meg neki erejét, mert lehet akár milyen hangzatos, lehet akár milyen megvesztegető ügyességgel felépített társadalmi ideológia az el­ső komolyabb megpróbáltatásnál szükségszerűen össze kell omolnia, ha annak alapját nem az önfelál­dozó hazaszeretet, a köz érdekében ▼aló önzetlen munkálkodás és az Istenbe vetett hit képezi. „ROZSA“ QoooofyftSyioooao 0°oool oo* e o o o o oßgWo o oo o '•«•o ooo>»0vSlj-;/0oooo a vármegye legszebb virágcsarnoka. m Sípos Sándor műkertész. Szolnok, Baross­ u. 1. Telefon 336.

Next