Nemzeti Sport, 1924. július (16. évfolyam, 117-142. szám)

1924-07-02 / 117. szám

I 91ce­rda* 1904 2a gyalt szimpátiát árult el. Utóbbi gratizálált Postának az utolsó asszó­­jához, amilyenhez hasonlót — úgy­mond — még nem látott. Az egyes asztritagok természetesen nem tud­ták a nemzetiségeiket az ítélkezé­seiknél sem megtagadni. Dr. Kovács György egész dél­előtt részt vett a zsűriben és a franciák elismerték a teljes szak­tudását és „absolut loyalement" ítélkezéseit. Hiába, mit még Fridé­ban is urak maradunk! A spanyolok igen jó munkát végeztek. A balkezes, hatalmas termetű Bel­eadó nagyszerű tempeiaikcióval igen eredményes volt. Egyetlen jobbkezesük, a fiatal Garcia a leg­­kasszikusabb olasz iskolát vívja. Délután a spanyolok a franciák­kal mérkőztek meg és a délelőtti erős mérkőzéstől fáradtan veresé­get szenvedtek. A franciák kétség­telenül jobbak náluk, de­­ a 12:4 arány nem teljesen igazságos. A franciák Guidin, Ducret, Jobier és Perotaux-­vin álltak fel. Közü­l­ük a legjobb Gém­éin. a franciák büszkesége, akinek a képét a mai lapok már köztik, mint a leendő győztesét. Magas, elegáns alak, aki tényleg fölényesen bánt el minden ellenfelével. Utána Ducret a leg­jobb, a csapat leggyengébb embere pedig Perotaux, akit a mai saerep­­■­­ége után valószínűleg ktesznek a csapatból. A francia csapat általá­ban elsőrangú. A 3.-ik csoportban délelőtt Ar­gentína, délután pedig Amerika verte meg a hollandokat, akik így szintén kiestek a további küzde­lemből. Az amerikaiak mérkőzését na­gyobb közönség nézi, mint a töb­bit együttvéve (a franciákat is beleértve). Csupa amerikaiból áll ez, akik a megnyert mérkőzés után hatalmas hipp-hipp-hurrával üdvözölték a csapatot. A délutáni mérkőzések után megejtették a második forduló sorsolását is. Három csoport van itt, amelyből az első két helyezett (tehát össze­sen 6 csapat) jut tovább a harma­dik fordulóba. A csoportok a kö­vetkezőkből állanak? 1. csoport: Svájc, Ausztria, Olasz­ország és Magyarország. 2. csoport: Franciaország és Ame­rika. 3. csoport: Argentína, Belgium fc, Nagybritannnia. Amint látható, ebben sincs nagy szerencsénk, mert , éppen a legnehezebb csoportba jutottunk. 3K fiuk azonban bíznak és minden­áron győzni akarnak. Reméljük, hogy sikerülni fog nekik. Ma különben estére vlameny­­nyien friss levegőre vágytak, ami nem is csoda ebben a kátrány­­szagú, benzinfüstös városban. Berti mindenáron meg akart már fulladni a rossz levegőtől és ezért általános helyesléssel találkozott az a programm, hogy vacsora után egy-két órára kimegy a társaság valamelyik parkba, ahonnan azon­ban idejekorán visszatérve, remél­­ih­etőleg nyugodt alvással fognak erőt gyűjteni a holnapi nagy nap­ra. (Hirek a vivókongresszusról.) Záradékul ideiktatom a tegnap lefolyt nemzetközi vivókongresz­­szus fontosabb határozatait. Magyarországot őrgróf Baillain- Cini György és dr. Kovács György képviselte. Huszonegy nemzet vett­­részt és az MVSz-t egyhangúlag újból felvették és restituálták régi jogaiban. (Általános kérdéseknél 10, kardnál 10, tőrnél 5 és epéénél 2 szavazat­tal, 10 szavazat a maximum.) A következő 4 évre a nemzetközi szö­vetség vezetőségét régi szokás sze­rint a legközelebbi olimpiádot ren­dező Hollandiából választották. Elnök Van Rossen lett, aki a többi hollandi vívóval egyetemben nagy barátija a magyaroknak. Érdekes javaslatot tett Romá­nia: „Miután nagyobb területek csat oktattak vissza az országhoz", kérte a szavazati jogának a fel­emelését A mieink természetesen nem szólaltak fel az indítványhoz, de szót emelt az olasz delegátus, a­ki kijelentette, hogy ez még nem jogcím. Most meg semmit sem tett Románia a vávósportért, hacsak azt nem, hogy mind a három vivó­­számb­an­­ visszalépett. Az indít­ványt az á­tánt szavazataival egyetemben egyhangúlag e­lutasí­­tották. Hasonló sorsra jutott a román kiküldöttnek a női vivó­­számok eltörlésére vonatkozó in­dítványa is. Sőt, itt Anglia egye­nesen­­ a höllgycsapatverseny felvé­telét javasolta és a javaslata csak a franciául feltett kérdést nem­ jól értő uruguayi képviselő szavaza­tán bukott meg. Az olaszok a kardvívás szabá­lyainak a módosítását ajánlot­ták Javaslatuk egyik fő pontja az érvé­nyes tálalási felület megnagyobbí­­tására vonatkozik és­­eszerint a ma „mély“ vágások még számíta­nának. A tervet elvben helyeselték és az év folyamán azt­ részletesen ki fogják dolgozni. Ugyancsak az olaszok tettek indítványt annak a kimondására, hogy a vivómes­teri oklevéllel bíró katonatisztek (pl. Berti) nem amatőrök. Nagy vita következett ebben a kérdésben, a gondosan megfogalmazott határo­zatot legközelebb szó szerint köz­löm. Végül Svájc bejelentette, hogy hajlandó az 1925. évi Európabaj­­nokságokat megrendezni. Az aján­latot elfogadták és így jövő júni­usban nagy versenyre van kilátás valamelyik svájci városban, ame­lyen természetesen a mieink is in­dulni fognak. ______________Vadas Gyula dr. P­JftSfiSTTér­mek, plakettek, egye- KJ­H­u süleln­ém-észome*:c­ie­vé-E­g­nyék MORZSÁNYI, Budapest IV^feskü­nt 5 fi IV. A svájciak elleni győzelem Páris, június­ 28. A mai napon nagy izgalmak színtere volt a Vérodrom d’Hiver arénája. Ma már nagyo­bb tömegek kísérték figye­lemmel az egyes országok mérkőzéseit és külön­ösén,­­az amerikai kolónia fo­gadta nagy kiabálással csapata sike­rét. Természetesen a legnagyobb kö­zönsége a francia csapatnak volt,, de sokan nézték a belga és az olasz vivőik asszóit is. A legkevesebb közönségünk nekünk, távolról jött barbároknak volt, a pár­ főnyi pesti magyaron kívül bi­zony még a hivatalos körök képviselőit sem láttuk. No, de­ annyi­ baj legyen! A csapat ezt a napot is szerencsésen — vagy in­kább a balszerencséje dacára — siker­rel úszta meg és m­a már elmondhatjuk, hogy a legvérmesebb várakozásnak is teljesen megfeleltek tőrví­­vóink. Elvégre ma már beint vagyunk az elő­döntőben, ami legrosszabb esetben is a hatodik helyet jelenti ebben a keserves küzdelemben a vi­lág legjobb tőrvivői és legvastagabb­­bőrű zsűrije ellen. Olyan eredmény ez, amire ez a mosto­hán kezelt, majdnem ki sem küldött, kis csapat méltán lehet büszke. Pedig még nem is vagyunk a végén. Igaz, hogy a feladat napról napra ne­hezebb lesz, de én nem tudok szbadulni attól a tegnapi, levelemben említett „kabalás“ érzésemtől, hogy a csapat az első mérkőzésen —­­Spanyolország el­len — hajszálnyira elkerülte a rája leselkedő balszerencsét és most folyton javuló szelek szárnyán haladt a nehéz dicsőség felé. A munka nehezebb, de a fiúk is mindennap jobbak, ki­tartóbbak, nyugodtabbak és el­­szántabbak lesznek. Eleinte nagyon féltek a „balesettől", amit borzasztóan szégyeltek volna azért, mert­ olyan nehezen ment a ki­küldetésük Most már nyugodtak, mert már a mai eredményük is teljesen ki­elégítő és egyre nyugodtabbak, mivel még a szenzációszámba menő harmadik helyet sem tartják kizárt­nak. Pdig az igazán szép dolog volna. Én mondom ezt, aki aggódva néztem a svájciakkal vívott küzdelmüket... Ma reggel kezdődött meg a tőr­csapatverseny második fordu­lója, amelyben — mint már közöltem — a mieink az olaszokkal, svájciakkal és az osztrákokkal kerültek egy csoportba. Reggel 9 órakor a svájciak elleni mér­kőzésre a következő csapatunk állt fel: Berti, Sehenker, Posta és Lichteneckert. Annak a változatos küzdelemnek, amely a szemünk előtt lefolyt és annak a kimondhatatlan izgalomnak, amelyet mindnyájan végigszenvedtünk, a jel­lemzésére sorban ideiktatom az egyes mérkőzések sorrendszerű eredményét és a tussok számszerű fejlődését. Berti—Empeyta: 0:1, 1:1, 1:2, 2:2, 3:2, 3:3, 3:4, 4:4, 4:5. Berti veszt 4:5 arányban. A zsűri itt már nyomta a mieinket, ami érthető idegességet vált­­ott fel.0:1. Posta—Fitting: 0:1, 0:2, 1:2, 1:3 (Itt egy tiszta tusát letagadnak), 1:4, 2:4, 3:4, (most egy tusson percekig tana­kodnak, szavaznak, ami persze a mi hátrányunkra üt ki), közben jelentik, hogy letelt a 10 p, és így a momentán jobban álló svájci a győztes. Kovács dr. óv, mert­ nem jelezték két perccel előbb, hogy közeledik a 10 perc, az óvásnak hosszas tanúskodás után helyt, adnak és 2 perccel meghossz­abbítják az időt. Felállásnál az izgatott Posta be­kapja az ötödik tusst, 0:2 Svájc javára. Schenker—Rockul: 1:0, 1:1 (botrányos­­ lését ellenünk!), 2:1, 3:1 (Sehenker pompás tussalt nem lehet letagadni!!), 3:2 (most nagy vita után ismét elsik­kad egy tuss), 4:2 (most­ egy tiszta nyakszúrást nem ítélnek meg, de Schenkert nem­­ lehet elnyomni), 5:2, 1:2 Svájc javára. Lichteneckert—Albaret: 1:0, 2:0, 3:0, 3:1, 4:1, 4:2, 5:2. Lichteneckert ma pompás formában van. 2:2. Berti—Fitting: 0:1, 1:1, 2:1, 2:2 (nagy Vita, letagadás!), 3:2, 4:2, 4:3, 4:4, 4:5. Utolsónak egy feltűnő „passzé“-szarást ítélnek meg érvényes tusaként Berti ellen. Vívóink fel vannak háborodva! 2:3 Svájc javára. Pastet—Rochat: 1:0, 2:0 (itt. Pósta ki­esik a hátsó határvonalon és bár az előzetes figyelmeztetés­ elmaradt, tusa nála), 2:1, 3:1, 3:2, 3:3, 4:3, 4:4, 5:4, 3:3. Sehenker—Albaret: 1:0, 1:1, 2:1, 3:1,­ 3:2, 4:2, 5:2. Lehenker az egyetlen akit ez a zsűri sem tud kihozni a sodrából. 4:3 a javunkra. Lichteneckert—limpeyta: 0:1, 1:1, 2:1, 2:2, 2:3, 3:3, 3:4, 3:5. L­ichteneckert hí­ven küzd, de nem bír a zsűrivel. Az utolsó rosst ,nagy vita után elnöki dön­téssel ítélték meg ellene. 4:4. Berti—Rochat: 1:0, 2:0, 3:0, 4:0 (itt a zsűri már restelte a dolgot és Berti két szúrásét jelenti ki „passé“-nak, de a harmadikat már nem lehet, letagadni), 5:0. Berti dühében amúgy magyarosan legázolta ellenfelét.. 5:4. Posta—Albaret: OH, 1:1, 1:2, 1:3, 1:4, 1:5. Postáit kimerítette a zsűri elleni ál­landó izgalom. 5:5. Sehenker—Emipeuta: 1:0, 1:1, 2:3, 3:1, 4:1,­ 4:2 (a zsűri most finisre megy és Sehenkernek egymásután négy szabá­lyos találatát tagadja le. Végire már a svájci vívó szégyenli el magát és az ötödik tuss után nem várva be a zsűri „döntését", maga kiáltja be, hogy „tuehé noi“!), 5:2. Végre vezetünk: 6:5. Lichteneckert—Fittig: 1:0, 2:0, 3:0 (itt egyet letagadnak), 3:1 (hibás ítélet!), •(­ismét egyet letagadnak), 4:1 (újabb tagadások, mint az ötödik tussnál újabban mindig, de hiába), 5:1. Süch­­tenee­kertet a kis magyar társaság me­leg ovációval fogadja. A zsűri szemér­metlenségét a francia elnök is már lát­hatóan megunta és testes­i. 7:5, Berti—Albaret: 1:0, 1:1, 1:2, 2:2, 3:2, 4:2, 5:2. Berti mindinkább megtalálja a formáját. Csak a zsűrire nagyon dühös, 8:5. Most már kezdünk nyugod­tak lenni! Posta—Empeyta: 0:1, 0:2, 1:2, 1:3, 2:8, 2:4, 3:4 (szemérmetlen részrehajlás), 3:5, 8:6. Sehenker—Fittig: 0:1, 0:2, 0:3 (egyet letagadnak, egyet szavazással nyomtak el­; Sehenker teljesen magán kívül van), 0:4, 0:5,­­8:7, már megint a nya­kunkon van Svájc. A magyarokon őrült izgalom vesz erőt, a nézők közül többen nem bírnak benntmaradni az arénában és kimennek. Halálos csend­ben áll fel az utolsó pár), Lichteneckert—Rochat: 1:0, 2:0 (Lieh­teneckert óvatos, érzi, hogy rajta dől el az egész), 2:1, 2:2 (reszketek az izga­tottságtól, már szeretnék én is a többi után kiimenni, de már nem bírok), 0:5 (most­ fordul meg a kocka!), 4:2, 5:2 Amikor az elnök hosszas tanácskozás után végre kihirdette az ötödik tusst a javunkra, berohantunk a pl­ansra és majd szétszedtük azt a derék JAckste­­neckert, aki ma a legnagyobb hősünk volt. A végeredmény tehát 9:7 Ma­gyarország javára. Egyéb délelőtti eredmények: Olaszország—Ausztria 13:3, Francia- Dán­­­:7, Belga—Argentína 8:8 (57 :61 tussaránnyal nyerve). Délben olyan hírek keringtek, hogy az olaszok óvást emelnek Berti szerep­lése ellen, mert vivő mesteri oklevele van. Ma estig semm­i pozitívum nem történt. Délután 2 órakor a csoport másik résztvevőjével, az olasz csapattal kerültünk össze. Berti, Sehenker, Pósta, Tersztyánszky összeállításban álltunk fel. A mérkőzés ránk nézve nem volt fontos, mert a cso­portból kettő jut az elődöntőbe és minthogy remény volt rá, hogy az ola­szok az által­unk már megvert sváj­ciakat szintén megverik, már pedig az osztrákokat fogjuk legyőzni, felesleges volt minden erőpazarlás az osztrák meccs előtt. Ennek dacára a fiúk becsü­lettel küzdöttek etetnie, de 1 Családok találkozó helye 1 I 7 Kitűnő ebédek, italok 1 3 w G /lff IS­ZTM Work C­s ip törvény­szék­ileg bejegyzett lakberendező, Kárpitos MJIM MMMJ? 9^M és áiszitó. Budapest, Vili. Kerület, József­ Körút 66

Next