Nemzeti Sport, 1928. november (20. évfolyam, 215-235. szám)

1928-11-02 / 215. szám

Péntek, 1928 november 2. A második negyvenöt perc: Három gól, három kihagyott nagy helyzet, hat orszájd s húszezer elégedetlen ember . Az ötödik, a nyolcadik, a tizen­hetedik és a harminchatodik percben esik még egy gól s aztán mehetünk is haza. Öt null lesz az eredmény. Ezt egy jóvágású fiatalember mondja a nagytribün előtt, ahogy rá­­hág cigarettájának eldobott csutka­­jára s az utolsó szippantás után néz, ahogy annak karikázó füstje oszlik a sárga reflekszó őszi alkonyatban. Nem volt nagyképű a kijelentés, nem is hatott rosszul s legalább tíz­ezer ember volt erről meggyőződve. Egy gól volt csak a kapuban az első félidőben, de a meccs könnyűnek lát­szott s az a hit ébredt körös körül, hogy most a második félidőben majd megjön a szépség is a gólokkal. Már fütyül is Carraro s az egész egy perc műve sem, hogy Fassler Dé­nes kezébe lő. Nem volt komoly a helyzet s nem komoly a következő svájci támadás sem, bár Fuhrmann hazaad. Nyilván, hogy Dénes sem unatkozzék. Dénes hálás az alkalomért s kirúgását igen szépen csinálja. Már Ströck rohan a labdával. A pálya széle, ott ahol a napnak még egy kis csíkja rávetődik, porzik a lába­i nyomán. A tizenhatos sarkán három svájci pirosing várja,­­ beléjük rohan, Carraro fut, hendsz, egy vigyázatlan svájci kéz akasztotta meg a játék me­netét. Ströck áll neki a labdának, la­posam, csúsztatva Célozza meg a ka­put,weiser I. combjának pattan, Hir­­zer elé, a „kicsi” megemeli, meg­toldja, most jól megy a kapura, de Séehehaye könnyen kifogja a sok fej alól és sok láb fölül. Az első perc két svájci támadásá­nak nincs folytatása, a labda már megint Séehehaye felé van útban, Bukovi passza Hirzennél, ez kitolja Kohutnak, Kohut megy vele, bead és­­ Séehehaye újból mindenkinél gyor­sabban lép közbe. A kirúgással meg­indul Heinrich, a beadást Fuhrmann elnézi s Dénes lép közbe. Azért nem volt komoly akció ez sem, könnyen ki lehetett venni a mé­regfogát, Dénes labdája Berkessynél van, majd Hirzer szökik vele, lendületes, iramos akció, talán túlontúl gyors is, mert Turay egy hajszállal előbbre fut Wernlinél, itt telálja Hirzer passza, lőne, de Carraro orszájhot fúj. Lehet rajta vitatkozni. Hirzer teszi is s odamegy a bíróhoz, hogy meg­magyarázza. — A „Kicsi" tud olaszul — jegyzik meg —é­s futballozni is jobban tud a bírónál. Ő csak tudja, hogy mit be­szél. Az ofszájci kiadásával meglendül egy kicsit a svájci csatársor, de Nagy és Fogl közreveszik Abbeglent s a labdát nyugodtan továbbítják a me­zőnybe. Pár perc múlva a svájci cen­ter újra támadással próbálkozik, most Nagy szereli kényelmesen, előrevágja a labdát a kissé behúzódott Berkessy­­nek, ez Turaynak passzol, a center ki­ugrik, egyedül tart a kapu felé, gól­szaga van a helyzetnek, de kevéssel mégis mellé vágja. Mindegy! A gólszag már a levegőben van s valahogy érzik a csatársor lendüle­tén is. S mikor Hirzer kiugrik balra, hiába vágtat utána a svájci védelem, nem tudják elcsípni, az összekötő kiérzi a kellő pilla­natot, meglódul jobblába s por­zik a háló jobb sarka. Pont a kapufa mellé, úgy harminc centi magasan csúszott be a labda. Éppen négy perce játszanak. 2:0. A közönség köve­­teli a folytatást. S így is látszik, hogy. &■ ült ez az a Perc, amelyben el lehet csípni a S * 1| meccset * s a Középeurópai Kupa 7:1 mellé va­lami hasonlót ki lehet kanyarítani. Takács II., aki az első félidőben ki­csit matt volt, most vasárnapi szerep­lésére emlékeztetően vágtat is ám a kapu felé. Lőne, de Weiler II. el­nyomja. A túlsó oldalon Kohut ébredezik. Egy lefutásának lendületével egészen a kornerzászló tövébe ér, bead, Séche­­haye lehúz. Előbb Kohut vitte a kornerzászló tövébe a figyelmet, most Heinrich nyomán szegeződik húszezer szempár az ellenkező sarokba, nyugszik meg Nagy közbelépésén, majd — öt má­sodperc után — izgul Takács lövésén, bámul Seehehaye öklének biztonsá­gán, követi a labda útját a közép felé, helyesel Bukovi remek passzának, majd felzúg: Itt az igazi Kohut-helyzet! De sem a helyzet, sem a labda nem az igazi. Kohut nem. Megcsúszik. Nem baj. Új akció indul, több sikert ígér. Most Turay vágja ki balra Kohut­nak, Kohut Hirzernek, Hirzer bele­teszi lábát, de benne van két svájci láb is és Hirzer a helyzet megoldását magával viszi a­­ földre. A magyar csapat forszírozza a balszárnyat: Bukovi passza száll Kohut felé, Car­raro füttye is: offszájd. A tizennegyedik. De lehet, hogy eggyel több. Turniké­­vel lehetne csak a nagy offszájdforga­­lomnak utánaszámolni. Érdekes, senki sem reklamálja, hogy: labdát Ströcknek is! De kap ő is. Kohut beadása Takács II.-től Ströckig fut, rajta megakad a kom­bináció. — Albi, elfelejtettél futballozni? — epéskednek a B tribün aljában. Idő azonban nincs futballelméletre, kezdenek komolyodni a svájci táma­dások. Abbeglent, — minden rá van építve — Nagy csak testi erővel tudja szerelni, szabadrúgás húsz méterről. Lövi a vörösszőke svájci center, bele Bukovi­­tába. Hirzer fejesével Svájc eltűnik a támadásból, ez a fejes megint azt a leltári, ú­­n. Kohut-helyzetet csinálja meg, Kohut tisztán fut, bekanyaro­dik, ső­t akkor süli ki, hogy három lé­péssel előbb kellett volna, így Séche­­haye lesz egy fokkal nagyobb fiú. Nem sokáig. A magyar csatársor most feltarthatatlan lendületben van. Takács II. Oxforddal szökteti magát, a tizenhatosról falsos labdát emel a jobb sarokba. Seehehaye ráúszik a levegőben, kiüti az utolsó tizedmásodperc­­ben, de Ströck résen van, befut rá s a labda benn pattog a háló­ban. Ez a gól is négy perc után született. 8. perc: Ahogy a játékosok a közép felé tartanak, ak-IikJaziB k°r 'etni, h°gy a gól nem ment va­­lam­i simán. Ströck 07 a ballábát nyujto-OU frcS­­ívA gat­ja és masszi­­lV¡£rr.»»i» fi&tífí­rozza~ a kapus is tapogatja magát, Weiler I., a balbekk pedig fekve marad a kapufa tövében. Kiviszik. A svájci csapatot újra­ át­csoportosítják. A nagy átcsoportosí­tásnak az az eredménye, hogy­­majd­nem mindenki a rendes helyére kerül. — Adják oda Földessynek a csapa­tot! Az jobban felforgatja! — ezt halljuk. Mielőtt azonban svájci játékos rúg­na a labdába, már feláll Weiler I. és vissza az egész, mindenki elfoglalja rendes posztját, vagyis a balszélső a jobbösszekötő helyét, a centerhall a balbekkét s így tovább, ha ugyan el ném hibáztuk valahol. A 9. perc­ első eseménye: Takács II rendszer. Hogy a Fluchbacher S­tílasson-szárny támadásra indul, az nem esemény. Abszolút beteg vállal­kozás volt. Most a félvonal táján az irtózatos réssel futó Hirzer elé Weiler II. áll, h hogy feltartóztassa. Hirzer nem tágít iramából, összefutnak. UTE­ Stadion Megyeri­ út Vasárnap, november 4-én fél 3 órakor Újpest-ill, két. FC L­­igabeli bajnoki mérkőzés. ­ Természetes - 1 füf Z ^a^ (magán az ültetvényen teljesen elkészített talp­­gummi) mert tovább tart min* j j|jP mert­­minden crepptal- - ' W pás cipő sajátszerűen ajj és elegánsan hat, /­­mert a crepptalp viz- Jmk­Ti mentes és meleg, ’ mert fáradtság nélküli ruganyos járást nyújt* - a és mert a láb nem érez­i .Az egyenetlenségeket vagy ^ mert a talpak könnyű­séggel ragaszthatók ^ mindenféle cipőre. Az ideális cipőtalpalás felnőttek és gyermekek részére utcára és sportoláshoz Érzékeny, beteg vagy túlfárasztott lábaknál valóságos jótétemény. A Crepp-talpakról felvilágosító füzeteket ingyen küld: Reklame-Depot, Hamburg 16, Xemraall 26-28 3 a „kicsi“ belenyargal a svájci középfedezet emelt lábába s ennek térde szabályszerűen knockantolja egy gyomorszájrúgás­sal a magyar csatárt. Hirzer elte­rül, húszezer torokból kitör a felhá­borodás, Weiler körülnéz s ő is a gyomrához kap. Megáll a játék, be­futnak a masszőrök és a többi tás­kás emberek, Hirzert a földre fek­tetik, fehér trikóján világosan lát­szik a rúgás­­ helye, masszírozzák, de viaszsárga, sápadt marad az arca Fölemelik, kiviszik a pálya szélére, széket hoznak neki, kissé magához tér, áll a játék, az izgal­mak nem szűnnek, bár Weilert sen­ki sem okolja, Fogl II. nekiáll a labdánk, rúgása Weiler I.-nél áll meg s csak akkor enged az esemény nyomasztó hatása, amikor két perc múlva­­ a „kicsi" újra be­siet a pályára kissé ingadozva. Az incidens mintha megzavarta volna a játékot. Fluktuál, egyenetlen, tört akciók következnek egymásra. C­sak akkor van futballképe az ügy­nek, amikor Ströck remek helyzetet dolgoz ka a tizenhatos jobb sarkánál Turaynak, eléje tolja a labdát, Turay beszáll, pedig fölösleges volt ennyi­re: a labda mellé megy, elég lett vol­na pöccenteni. A B­ tribün még mindig nagyon zúg a bíró ellen, erre a bíró — van olyan fiú, — átmegy oda, ahol a tömeg a leghangosabb és onnan vezeti tovább a meccset. Berkessy —Bukovi szép passza Turaynál, akivel szemben Weiler II. áll, a centernek még mindig a reváns jár az eszében s lekeni a halfot. Carraro fütyül, Turayt figyelmez­tetik, Hirzer tolmácsnak megy oda, a szabadrúgást Weiler I. lövi, Berkessy hátára, innen Abegglen elé pattan, ez nekirúgja Fogl III.­­nak. Az első negyedóra vége felé já­runk . egyik oldalon sincs már nyoma annak a nagy lendületnek,­ ­amivel kezdődött a játék. Az átfogó akciók helyett apróságokban, egy-egy jó húzásban, vagy szerelésben lehet csak gyönyörködni, így vesszük észre, hogy Nagy ki­­rúgása „nagy”, hogy Gallér, a svájci balhalf észrevéteti magát egy veszé­lyes belemenésével, majd pedig Ströck—Takács fejes akciója után — a magyar kapu előtt a labda és Dénes komótosan kijöhet a tizenhatosig. Még mindig tart az az időszak, ami­kor el lehetne kapni a meccset —, fél tucat erejéig. A tribün érzi ezt s nem lankad figyelme, biztatása sem. Kohut megint eltalálja azt az igazi nagy helyzetet, de megint nem száz százalékra, lövése belefut a kapusba,­­ de jól helyezkedik ez a gyerek! — V­ili azonban támadva akarja menteni a menthetőt, majd a másik oldalon villan a lehetőség. Ströck jó szögből lapos lövést ereszt meg, ívelve kellett volna, vagy egy beadás sem lett vol­na rossz, hisz Kohut és Hirzer éhesen és üresen áll lőtávolon belül. Albi rövidesen jóváteszi: remek oxfordja Takácsé, tőle végigmegy az egész csatársoron, Turay Hirzernek passzol, a kicsi átlépi, Kohut jól áll neki, megemeli, megbillenti a labdát, de Seehehaye újból nagy kapusnak bizonyul. Kiadásával komoly svájci támadás indul, Abegglen Glassont szökteti, a szélsőt azonban Fogl III. szereli s nincs ok nyugtalanságra. A magyar csatársor most újra len­dületbe jön, de Svájc kapusa Turay­­val és Kohuttal szemben is azt mutat­ja, hogy „the right man on the right place”. Ha a kapus helyén van is Heinrich a balszélső nincs, Nagy sem olyan nagy már, mint előbb, a labdát a tri­bünre vágja ki. Fogl III. sem marad el tőle, ő is taccsot csinál, mentsége, hogy Abegglen támadása talán a leg­veszélyesebb volt az egész meccsen.

Next