Nemzeti Sport, 1933. október (25. évfolyam, 194-216. szám)
1933-10-01 / 194. szám
2 ___________________________S»oél szórakozott a társaság, hogy a vonat és a bécsi autóbusz versenyét figyelték. A határon simán átkeltünk. Innen Béky volt a célpont. Azzal húzták, hogy azért állított a kapitány ilyen nehézsúlyú belső triót, hogy az ő felszentelése, már az újoncoknak kijáró lehúzás, ilyen markos legényekkel történjék. Megszeppent a fiatal jobbszélső nagyon, mire elhalasztották a fölszentelést hazafelé. — Pöndorfnál, az egyik osztrák állomáson közel 10 perces késést szereztünk. Erre Nádasnak (lévén vasutas), volt mit hallgatnia: — Igis funkcionál majd a csa- QVitód is! Húzták őt jobbról is, meg balról is. De ő nem hagyta magát. — Osztrák vonal ez már. A mi vonalunkon rendben ment és megy majd minden — válaszolta mosolyogva. r ' |A késésből semmit sem dolgosolt, le mozdonyunk, de azért szerep esésen megérkeztünk. Az állomáson a teljes osztrák vezérkar várt bennünket. sj Itt volt Eberst Wialer elnök, GerőMeisl kapitány is és még nagyon sokan. Az állomásról a fiúk gyalog mentek ■szállásukra, aholhamarosan nyugodni is tértek, annál is inkább, mert vacsorájukat az étkezőben fogyasztották el. Jómagam elsősorban az osztrák csapat felől érdeklődtem. Az öszszeállításban változás nincs, s az holnap a következő lesz a pályán: Platzer — Nausch, Sesta — Braun, Smistik, Radakovic — Cisar, Miller, Sindelar, Schall, Viertel. Az összeállításban nincs változás, ellenben a Meissféle taktikában annál nagyobb. Az emlékezetes 8:2-nél W-formációval lepett meg bennünket, most meg arról hallok, hogy a régi ortodox skót iskolát fogja játszani a magyarokkal szemben, azt, amelyiket a kontinensen a régi MTK játszott annak idején olyan nagy sikerrel. Hogy mi adta J Meissnek erre az inpulzust? Arossz hyelvek szerint az, hogy a magyarok is kezdték már átvenni a W-formációt, s hogy a svájciak ellen ez egészen jól is ment. A mérkőzés iránti érdeklődés hallatlanul nagy. Egész Bécs, sőt mondhatni egész Ausztria a mérkőzésről beszél. Bizonyos, hogy nagyon nagy közönség előtt fogunk játszani. m. m. Chamosile! örököse Kalandos regény Irta: Molnár Géza (25) — Azt hiszem itt a legfőbb ideje, hogy bemutatkozzam —• mondotta Dux, miközben egy Favoritra gyűjtött. — Bárt vagyok, ő,aziliai kávéültetvényes s mig nbereim odaát dolgoznak, addig én itt elverem az ő munkájuk gyümölcsét. Maga kedves, ezt már benn a játékteremben is megállapítottam, most jár először Monte Gazlóban. Azt hiszem, páriai nő, hivatalnok, aki szabadságát tölti itt. Nincs igazam? — Nem is tudom, hogyan háláljam meg, hogyehhez a nagy nyereséghez segített — kapcsolódott bele a beszélgetésbe Viviennét, már majdnem egész pénzemet otthagytam, amikor ön közbelépett. ... így folyt ez a beszélgetés Vagy egy negyedórán át. Udvarias szólamok, közömbös élmények felidézésével közeledtek egymáshoz s mikor távoztak, már a legjobb barátság volt közöttük. Vivienné gyalog akart hazamenni. Dux engedélyt kért, hogy elkísérhesse.* Még nem volt éjfél, mikor Vivienné lefekvéshez készülődött ... legalább is úgy tett, mintha lefeküdne. Ekkor kopogtattak szállodai szobájának ajtaján Douglas volt. — Széna vagy szalma? —robbant ki a kérdéssel a kis detektív. — Kedves barátom — mondta elgondolkozva Vivienné —, legjobb lesz, ha becsomagolok s még ma éjjel visszautazok Párisba. Nem való vagyok én detektívnek. Nem tudom elképzelni, hogy ez a Dux gonosztevő legyen. Nagyszerű modora van, talpig úr, udvarias, előzékeny, nyílttekintetű ... én igazán nem tudom, hogy... Douglas egészséges, nagy hahotára fakadt: —• Maga szerelmes lett ebbe a... ebbe a trógerbe! Aztán atyáskodón folytatta: — Kedves gyermekem, ilyen körülmények között legjobb lesz, ha ma éjszaka tényleg hazautazik. Nekem volt egyszer egy ruhám, amit már négyszer fordítottak s első látásra mindenki elragadónak és elegánsnak vélte azt. Közelről kell az ilyesmit megvizsgálni... Aztán mondja, gyermekem, mennyi gubát nyert magának ez a máltai lovag? Nem jutna abból nekem is valami? Viviennét mélyen felháborította ez a cinikus, gúnyos, fölényeskedő hang. Douglas azonnal észrevette, hogy bajt csinált. — Bocsásson meg, nem akartam én megbántani, dehát egészen őszintén megijedtem attól, hogy ez a pasas elszédítette magát. Az pedig nagy baj volna, igen nagy baj. Idehallgasson: holnap találkozni fog vele, ügye? Aztán, ha olyan szépen beszélgetnek, hát terelje ügyesen a szót Parisra, a Chantoulet-ügyre s kérdezze meg, hogy hol volt abban az időben, amikor Brénard eltűnt. Nekem, meg Julietnek ugyanis —– mondotta most már hivatalos komolysággal a fiatal detektív — az a véleményünk, hogy a banda vezére ez a maga félreismert lovagja. Próbáljon meggyőzni az ellenkezőjéről. És most jó éjszakát! És még valamit: Ha az ablaka előtt valaki éjjeli szerenádot ad, az nem én leszek. Douglas hajnalig dolgozott a jelentésén, melyet a rendőrfőnökségnek küldött. E hosszú és személyi kiválóságait túlontúl kidomborító jelentés végén a következő figyelemreméltó mondat állott: „Kérem sürgönyileg megállapítani, hogy egy Dux nevezetű kávéültetvényes valóban létezik-e Brazíliában s ha igen, jelenleg hol tartózkodik.” X. Munkáskülsejű ember bandukolt kora reggel a barbizoni országút mentén. Kopott kék zubbony lifegett rajta és hátán nagy csomag púposodott. Látszólag nem érdekelte a vidék. Egykedvűen szítta santykos pipáját és sorra gyújtogatta a gyufákat, ha a bűzös füstű dohány kialudt. Rozzant taliga kocogott el mellette. — Nem venne fel a bakkra? — süvegelte meg a kékzubbonyos a taliga kocsisát. Biron még messze van, a cipőmből kisétál a lábam s bizony a járás is nehezemre esik ... A kocsis, aki most tért vissza a párisi vásárcsarnokból, ahol konyhakertészetének remekeit bocsátotta áruba, egykedvűen válaszolt: — Miattam ugyan felülhet. Ámbár nagy öröme telik majd benne. Az út errefelé gödrös és köves és kirázza az ember lelkét. — Már akinek van ... dünynyögte a kékzubbonyos és kényelmesen felkapaszkodott a kocsiülésre. Egy ideig szótlanul kocogtak a dús gabonatáblák között. A kocsis valami régi dallamot fütyült és észre sem vette útitársát. A kékzubbonyos végre megszólalt: — Aztán sikerült-e a vásár?... És olyan érdeklődő arccal várta a választ, mintha az üdvössége függött volna tőle. A kocsis gyanakodva bámult szomszédjára: — Hallja, kend, aztán honnét tudja, hogy én a vásáron voltam? Ki az ördög?... A kékzubbonyos derülten mosolygott : — Hát isten nem vagyok vak. Az ülés alatt ott fityeg a táblája, mindenki megláthatja, hogy asszonygya, Pierre Puvis konyhakertészete Biron. Hát abból gondoltam éppen, hogy bent járt Páriában a vásáron. A kocsis látszólag megbékélt. — No, isten nincsen semmi baj... De higgye el kelmed, az ember nem lehet eléggé óvatos a mai világban ... Végtére is ez az országút hosszú, sehol, semerre egy lélek... a vásáros embernek meg pénz van a tarisznyájában ... hát... A kékzubbonyos szorgalmasan hümmögött. — Már én csak bevallom, hogy azért is eresztettem a kocsimra, hogy ne legyek egyedül ezen az úton. Annyi minden történt legutóbb a vidéken. — Én bizony nem félek, még az ördögtől sem ... Pedig bizony, volt rá esett, hogy szembejött velem... — Hát kendnek mi a mestersége? -re terelte el a beszélgetést az ördögről a kocsis, aki titokban keresztet vetett magán.— Afféle vándorszerelő vagyok. Faluról falura járok, villanyt szerelek, vízvezetéket, ha kell, a rádióhoz is konyítok valamit. Nehéz, cudar mesterség, keserves kenyér, — de azért mégis csak van mit kávéba aprítani belőle. — Bíz, az keserves kenyér — hagyta rá a kocsis. — Már hogy éppen ezen a vidéken. Nincs itt—ameddig a szeme ellát — senkinek se rádiója, se villanyvilágítása. Tavai azt mondták a parasztok, hogy a rádió hozta a szárazságot. Kiégetett a nap itt mindent, még a koró sem maradt meg. Hát erre aztán összedugták a fejüket az öregek és elhatározták, hogy egy éjszakán letépik a környék minden antennáját a háztetőkről. Meg is tették. Azóta aztán senki sem mer rádiót tartani, még az sem, aki nem hisz ebben a babonában. Fél a parasztok haragjától. És higgye meg, van valami igazság benne. Mióta nincsenek antennák, olyan akkurátusan esik az eső minden héten, mint annak a rendje. (Folytatjuk.) Indulás a jókedv fogy ében (A válogatott csapat k láda őszibarackot, a három budai játékos bőrtárcát, Avar díszjelvényt kapott) Mindenki elislazott s ha az utolsó pillanatban él, de Urotty elnök és kiérkezett — Saját tudósítónktól — Szombat délután a Keleti pályaudvar II. osztályú váróterme előtt... Még nincs négy óra. Már messziről nagy tömeget látni. Mintegy 60—70 főnyit.*Csupa Szegény szurkolót Olyanok, akiknek nincs pénzük perionjegyre, de még egyszer a beszállás előtt látni akarják a válogatottakat. Azok tényleg itt mennek ki egymásután a perionra. Szende Béla, a budaiak alelnöke már messziről feltűnik. Kísérettel jön. A fia és Weber, a budaiak hátvédje egy-egy kisebb ládát cipel. Fajnemest őszibarack van benne. Budatétényről. A Budai „11” hozta a válogatottnak. Valaki megkérdi: — Nem tesz sok ez a barack? Még majd megárt? ... — Ugyan — szól Kárpáti II. —még a határra sem érünk és már nem lesz belőle egy darab sem, k vagyunk itt vagy hakian. A hír természetesen hamar elterjed s többen megjegyzik: *•— Rendes egylet ez a Budai „11”. A véleményt csak megerősítik akkor, amikor a három budai válogatottat, Rökköt, Kárpáti NA és Polgárt félre hívják s mindegyik egy-egy monogramos bőrpénztárcával tér vissza — boldogan. A válogatott mérkőzés emlékére kapták a tárcákat az egyesületüktől. Közben kint a perronon is már sok szurkoló gyűlt egybe. Az egyik éppen Avart hívja félre és a játékos kabátjának a hajtókájára magyaros motívumú Fradi-dísz jelvényt tűz ki. — Aki ezt hordta — mondja—, az még nem vallott szégyent. Avar is büszkén feszít a Fradijelvénnyel, amely mellett pirinyónyi kis magyar kulacs és zöld-fehér zsínórka csüng lefelé, ízléses jelvény. Persze itt vannak a kabalások is, akik mindent jól megnéznek. Egyikük még a vasúti kocsi számot is keresi. A III. osztályú osztrák kocsinak a száma: 39457. Nosza az illető gyorsan összeadja az egyes számokat s az eredmény 28 lesz. Elprtyeredvs monda: — Nem jó jel! — Miért ? — 28 a legutóbbi eredményre emlékeztet. Tessék csak a két szám közé kettőspontot tenni. Na? 28 ... Ilyen apróságokra azonban a válogatott csapat tagjai oda se figyelnek. Pompás hangulatban szórakoznak. Még az MLSz-ben minden játékos egy-egy bőröndjelző cédulát kapott, hogy azt tűzze a bőröndjére. Háda a markában szorongatja ezt a cédulát kis csomaggá együtt. Erre a kis csomagra tűzte fel a cédulát. Tenyerén hordja az egészet, mert nincs más benne, mint egy fogkefe. Közben Polgár új ruhában szerénykedik s nyugodtan mondja: — Holnap nem lesz ruha, én már megkaptam ma. Ezalatt a bérelt szakaszok folyosóján nyugodtan elhelyezkedik egy vidéki nénike és vár. Vár a vonat indulására. — Hova utazik néni? — kérdi Nádas Ödön. — Szolnokra —a válasz. Akkor gyorsan szálljon le. Feltűnik Majorszki, az ismert futballbíró vámtiszti egyenruhájában. Mindenkit üdvözöl s megjegyzi : — Holnap talán én is felmegyek. Repülőgépen van foglalt helyem. Erre aztán arra terelődik a szó, hogy milyen sokan mennek Bécsbe. Nemcsak vonattal, hanem autókkal is. A szintén Bécsbe utazó Barna nyire-«nyTinbrichm Sándorral feltűnik Sólyom-Sófián, aki a tartalék Tőrössel beszélget hosszabban, majd a jóétvágyú Rökk már arról kezd beszélni, hogy hol kezdik az evést. — Kelenföldnél, előbb nem ?— nyugtatják meg. — Sőt — csattannak fel az öregebbek — mihelyst elindul a vonat, újoncavatás lesz. Rökk, Szalay, Polgár, Kemény van a külföldön a válogatottal még nem járt újoncok listáján. Bíró már készíti is hatalmas tenyerét. Nádas Ödön mindennel törődik. Most éppen két csomag kártyát vesz, mire így szólt a kérés: — Römikártyát is tessék venni! — Hogyne — csattan fel Nádas —, mit még nem?! Talán még dominót és számológépet ? ... Már mindenki kint van és már csak négy perc hiányzik az induláshoz, de Icsetty Béla elnök még nem látható. Végre három perccel az indulás előtt befut. Mint mondja: — Mindenhová az utolsó percben, de mindig idejében érkezem. Rögtön meg is kérdi: — No, mi lesz az eredmény? — 3:2-re győzünk — mondja Gafehl, a BLASz titkára. — Nádas nekem mást mondott — tréfálkozik Usetty. — Igen —a szó! Nádas Ödön .—, én 3:1-t vagy 1:2-t mondtam, no de olyan kicsi az eltérés. Nevetnek... Még két perc az indulásig s a kalauzok már sípolnak. Avarnak még felkiabál valaki: — Legalább két dugót! Háda utolsónak száll fel, mire neki még odamondják: Vigyázz, mert lemaradsz, mint a borravaló! Asok szurkoló mind-mind mond valamit s amikor a vonat indulni kezd, ha nem is egyszerre, de mindenki hajrázik. Az utolsó ablakban Nádas Ödön feje látszik, őt veszi észre egy szurtösképű srác is s odaszól: —• Kapitány úr! Győzelemmel tessék visszajönni, különben nem megyek ki a fogadtatásra ... @KHS a mellény zsebbe Vasárnap, 1933 október 1. —mmmBT—■