Népsport, 1953. január (9. évfolyam, 1-22. szám)

1953-01-23 / 17. szám

A labdarúgó világbajnok­ csapat vezetője a magyar válogatottat tartja a legerősebb ellenfélnek Az 1952-s év befejezése utáni napok­ban a külföldi labdarúgó-szakemberek, valamint a lapok ismét igen sokat fog­lalkoztak a magyar labdarúgás olim­piai győzelmével és tavaly elért egyéb nemzetközi sikereivel. A bécsi „Tagblall am Montag“ ja­nuár 19-i számában négy hasábos cikk­ben foglalkozik például az IDeI. évi vi­lá­g­bajnokság kilátásaival. A svájciak szerint — írja a lap — ezen a világ­bajnokságon előreláthatólag erősebb me­­zőny lesz együtt, mint bármelyik elel­­bin. Megírja a lap azt is, hogy a szak­emberek véleménye szerint a magyar válogatottnak igen nagy esélye van arra, hogy az olimpiai győzelem mellé a világbajnoki címet is megszerezze. Közli a lap erre vonatkozólag Ellis angol játékvezetőnek a magyar labda­rúgásról tett legújabb nyilatkozatát. — A játékot irányító Puskás balössze­kötőt joggal tartják a világ legjobb összekötőjének — jelentette ki Ellis. — A jobbösszekötő Kocsissal együtt veszé­lyes „dárdaheg­yet" alkot. A magyar csapat egyike a legnagyobbaknak, ame­lyet valaha láttam. Uruguay, a legutóbbi világbajnokság győztese is Magyarországot tartja a legrősebb ellenfélnek .Váltogatott csapatuk vezetője például ezt mondta a kérdésről: — Az utóbbi hetekben minden oldal­ról azt halljuk, hogy az európai sport­újságírók Magyarországot úgy emlege­tik, mint 1952 legjobb labdarúgó orszá­gát. A magyar válogatott csapatot ez­zel a jelzővel, is illették: „az a csapat, amelyik 1952-ben a legnagyobb fejlődést érte el”. Olvastuk azt is, hogy Puskás Ferenc nyújtotta az elmúlt évben a legjobb teljesítményt labdarúgásban. A magyarokat úgy ismerjük, mint akik alaposan fel szoktak készülni a nagy versenyekre. Azt hiszem, hogy legjobb­jaikat ismét tervszerűen készítik majd elő a válogatott mérkőzésekre és ezeken keresztül a jövő évi nagy világversenyre. F. Becker, a Zwicker szerkesztője lapja legutóbbi számában hatalmas cikkben foglalkozik az elmúlt év labdarúgó­­eredményeivel, összeállította az év leg­jobb negyvennégy játékosának a rang- Gorát is. Ezek között Puskás és Bozsik első helyen, Lóránt és Kocsis a harma­dik helyen szerepel. A NÉPI DEMOKRÁCIÁK -k sporthírei : CSEHSZLOVÁKIA. A kormány hatá­rozata alapján Prágában, a Tyrs-házban állami testnevelési és sportmúzeumot létesítenek. A múzeum anyaga képet ad majd a csehszlovák testnevelés és sport fejlődéséről.­­ Prágában a strahovi­­n­agy-stadionban tartották a prágai ke­rület gyorskorcsolyázó-bajnokságát. Fér­fiak. 5(K) m: 1—2. Hála és Kolar 47.5, 3. Doubek. 5000 m: 1. Kolar 9:20.2, 2. Dou­­bek. 1500 m: 1. Doubek 2:29.7. 10.000 m­: 1. Doubek 18:38.6. összetett verseny: 1. Doubek (ATK) 309.580, 2. Kolar (Slavia) 210.XV, 3. Hála (Slavia) 217.4­97. Nők. 500 m: 1. Hancliková 56.2, 2. Borovská. 3000 m: 1. Hanzliková 6:27.8, 2. Borovská. 1000 m: 1. Hamzl­i­kova 1:56.3. 5000 m: 1. Hanzlyková 10:59.8. összetett verseny: 1. Hanzliková (Slavia) 244.943, 2. Bo­rovská (Slavia) 249.597, 3. Jelinková (Slavia) 253.077. — A jégkorong-bajnok­ság utolsóelőtti fordulójában eldőlt, hogy melyik csapat lesz a bajnokság döntő­jének hatodik résztvevője. A bajnoki címért a következő csapatok küzdenek majd február 4—9-e. között: Vitkovice, Ostrava, Cseské­­Budejovice, Kralavo Pole, Sparta és Chomutov.­­ A csehszlo­vák jégkorong B-válogatott, január 27-én és 29-én Katowicében játszik a lengyel főiskolai válogatottal. Az A-vá­­logatott január 29-én és 31-én Prágában szerepel a svéd válogatott ellen és feb­ruár első felében Moszkvá­va utazik. A moszkvai szereplés után a csehszlovák válogatott Svájcba repül, ahol résztvesz a világbajnokságon.­­ Az FVB-­re ké­szülő cseht­zl­orvaik főiskolai jégkorong válogatott k­ereti: Vodicskia, J­ende­k, Anton, Gee, Pejicska, Uljcsik, Jonák, Va­li­ek, Pánt mesék, Fakó, Veesko, Horsky, Tetsarzsik,­­Kratochvdl, Valta, Vasat, Sm­­­ágl, Vesely, Sheiml, Maslán, Nepomucky és Ilnibát. LENGYELORSZÁG. Wroclawban ren­dezték meg a lengyel asz­taliitenisz-baj­­­nokságokait. A férfi egyesben Arbach veretlenül lett baj nőik Roslan, Gaj és Rogowicz előtt. — A Prágai ATK síelői megérkeztek Zakopanéba, ahol együtt edzenek a Varsói OWIKO síelőivel. Este volt már, amikor hazaérkezett. A sötét udvar mélyéről kutyájuk hangros csaholással futott eléje, jó szót azonban ezúttal nem kapott tőle. Kissé báromlós hangulatban lépett a lakásba Csikós Gyula. Kislánya a szoba egyik sarkába húzódva any­­nyira elmerült az olvasmányába, hogy csak akkor figyelt fel­, amikor apja megszánította: — Ági­ka, anyu hol van? — Tercsi néniékhez ment át, mind­járt itt lesz ... A kislány közben érdeklődő pil­lantást vetett az apja kezében him­­bálódzó csomagok felé, aztán újra az „Egri csillagok” olvasásába me­­rült. A tizenkét éves Ági nagyjából sejtette, hogy mit rejthetnek a cso­magok, dehát­­ nem illik idő előtt feszegetni a kérdést. Már ötéves öccsére való tekintettel sem. Gyuszi a kerevetet vette birtokába, gombok­kal megrakott tábla fölé hajolt. A rajztáblán vörösszínű gombok néz­tek farkasszemet a barnaszínű gom­bokkal. A gyerek mutatóujját hü­velykujjához feszítve olykor elpat­­tintott egy-egy gombot és utána tágra nyi­t szemmel figyelte az ered­ményt. Gombokkal futballozott. A gomboknak nevük is volt: akadt itt ,,Puskás”, „Hidegkúti”, egy kisebb gomb neve „Sándor” volt. A legfénye­sebb, legnagyobb, díszes gombot az egyik csapat kapujába szokta he­lyezni. Erre a gombra mutatott, ami­kor most apja mögéje lépett. — Csikós ezen a mérkőzésen is mindent kivédett... Csikós megsimogatta a gyerek fe­jét, felderült az arca, megfeledkezett a nagy problémáról is, ami a fejé­ben motoszkált. Az ajándékokat egyelőre a szekrénybe tette. Gyuszi­­nak kisméretű futba­l-labdát, Ági­nak pedig új tornacipőt. Erről a ci­­pőcskéről jutott az eszébe, a pályá­ról majd be kell hoznia a saját tornacipőjét, nemsokára készülődnie kell a nagy útra.. Átment a szomszéd szobába le­ült a fenyőfa me.Vé. Töprengett. Zse­béből írást húzott elő. Már jól is­merte ugyan minden betűjét, de most újra­­­olvasta az értesítést: az OTSB új tatai háromhónapos sportvezet­őképző iskoláj­át január tizenkettedikén nyitják meg.. Az értesítés neki, az iskola egyik jö­vendő hallgatójának szólt. A másik szobából áthallatszott a kisfiú diadal­kiáltása — nyilván egy jól sikerült támadás zajlott le a rajz­táblán. Csikós még mindig kezében tartotta az írást, mit szól majd eh­hez a felesége ... A Kinizsiben már hetekkel ezelőtt közölték vele, hogy a sportegyesület vezetősége őt is ajánlotta az iskolára. Amikor ezt megmondták neki, hirtelenében ezze­l is érvelt: — Rengeteg elintézni valóm lesz a labdarúgó-szünetben, távol étemben ki fogja majd megoldani ezeket a feladatokat? . . . Februárban orszá­gos labdarúgóedzői értekezletet kell összehívnom, meg kell beszélnem edzőinkkel egész évi edzési tervüket is... A munkatervem szerint újév után, vidéken kell néhány sportkö­rünk munkáját ellenőriznem . .. Megnyugtatták: gondoskodnak majd arról, hogy távolétében se szüneteljen a munka, az iskolaidő alatt megoldják majd azokat a fel­adatokat is, amelyek őrá várnak. Felettesei azt is hangsúlyozták: arra számítanak, hogy sok hasznos segítséget ad majd munkájához a sportvezetőképző iskola. Csikós odahaza nem tett említést a vele kapcsolatos tervekről. A sportegyesültben később nem so­kat beszéltek erről a kérdésről, ment minden a maga rendjén, amíg az­tán ma reggel megkapta ezt az ér­tesítést, nemsokára be kell vo­nulnia a tatai iskolára. Saját magá­val már mintézte volna ezt a dol­got... De itt van a család... a felesége. .. Ági jött be, odabújt az apjához. — Tornászversenyünk lesz az is­kolában ... Igazán, apu, ha látnád, készen jól mennek a gyakorlatok ... Az oktató néni azt is mondta, hogy legközelebb pontozza a gyakorlato­kat... Apu, hogyan csiná­ják majd azt a pon­tozást? ... A kislány nagy érdeklődéssel vár­ta a választ, apja azonban elgon­dolkodott, majd zavartan hümmögni kezdett. — A pontozás ... Hm... Igen ... a gya­korlatok pontozása ... Ágikám, az úgy van, hogy... akinek a legtöbb pontja van — az győz ... Tovább nem jutott. Inkább a könnyebb végét próbálta megfogni a dolognak, „elterelő” kérdést tett . Ági közbeszól fel kislányának: — „Ágikám, remé­lem, te majd sok pontot kapsz? ...” A kislány láthatóan elégedett volt a válasszal, apja annál kevésbbé. Arra gondolt, hogy ehhez hasonló kérdést nemcsak a kislánya, hanem a falusi sportkörök tagjai is felte­hetnek neki. Valami az eszébe jutott. Rámutatott az egyik székre. — Ágnes, ülj ide mesém ... Te már értelmes, nagy lány vagy, jól látod a dolgokat, megérted majd azt is, amit most elmondok ... A kislány tisztelettel­jes érdeklő­déssel hallgatta apja ünnepélyes szó­noklatát arról, hogy január közepén ő is beül az iskola padjába, tanulni fog azért, hogy ő is taníthasson. Csi­kós már nemcsak Áginak, hanem a távollevőknek is beszélt, egy két is­merősének, akik némi szánakozással fogadták annak idején a hírt, hogy a hajdani sokszoros válogatott kapust iskolára „íratták be”. Talán felsé­gének is szóltak ezek a szavak, amelyek Ágiból nagy hatást váltot­tak ki. A kislány felugrott a szék­ről, átöllelte apja nyakát. — Hát ez nagyszerül... Apus, is­kolára megyl... És ott sportot fogsz tanulni... Jaj de irigyellek ... Csikós felsóhajtott. A kis anyával már rendben lenne... A nehezén azonban még nem jutott túl ... — Ágikám, majd megmagyaráz­zuk ezt anyukának is . . . — Cinko­san rákacsintott a kislányra. — És arra kérlek, hogy a magyarázatban segíts majd nekem... Megjött a felesége. Az ajándékok a fenyőfa alá kerültek. A vacsora vi­dám hangulatban zajlott le. Apa és lánya az asztal fölött időnként ösz­­szenézett. Agi ilyenkor biztatóan mo­solygott apjára. Gyuszikát lefektet­ték, Csikós kislányát kézenfogva lé­pett a konyhában szorgoskodó fele­ségéhez. Közölte vele a hírt: három hónapig a tatai iskola hallgatója lesz­ e — Kéthetenként azonban megláto­gatlak benneteket... — fűzte hozzá gyorsan. Könnyen ment aztán az érvelés, hiszen a feleségével való beszélge­­téshez néhány órával előbb hasznos edzést vett kislányával. A váratlan hír hallatára Csikósné elkomolyodott. Neki is voltak persze érvei, nem is kis számban ... Hogy hosszú az a három hónap ... meg aztán: — Gyula, Gyula, negyven éves fejjel, hogyan marad meg benned majd az a sok taniollnivaló... Ági közbeszólt: — Igazán, anyu, hogy mondhatsz ilyet. Marika, tudod, akivel egy pad­ban ülök, már annyiszor dicseke­dett azzal, hogy az ő negyvenöt­éves apukája gimnáziumba jár es­ténként! ... És mindig jól felel, jó bizonyítványt visz haza!... Úgy bi­zony! A szülők mosolyogva néztek egy­másra. Ági pedig, mint aki kitű­nően oldotta meg a rábízott felada­tot, sugárzó arcca­l készülődött a le­fekvéshez. A Csikós-házaspár még sokáig elbeszélgetett ezen az es­tén. Az asszony is jól látta már, hogy rengeteg akadály leküzdéséhez segíti mint férjét későbbi munkájá­ban a sport vezetőképző iskola. Most már ő emlékeztette férjét: — Egy-egy vidéki kiszállásod után idehaza sokszor nem voltál megelé­gedve munkáddal. Többször emle­getted azt is, hogy nem volt elég meggyőző, alapos az érvelésed, ami­kor komoly segítséget kellett volna adnod a vidéki sportvezetőknek. ♦ Eljött az iskola megnyitójának a napja. A nagy útnak ugyan némi aggályoskod­ással vágott neki, a vo­naton, Tata fe­l­ugaz­ában azonban lassan kezdtek elcsalani az aggályai. Emlékezett felesége szavaira. Most arra is gondolt, amikor a vidéki ed­zők munkáját kellett ellenőriznie, irányítania, a pályán, az edzéseken kitűnően feltalálta magát, de ha a pályáról beljebb kerültek, a tár­gyaló­asztal mellé — sokszor nem állt m­ég biztosan a lábán. Így volt pél­dául Nyírbátorban is: a helyben sportkör tagjai részére összehívott értekezleten nem sikerült olyan színvonalas előadásban fejtegetnie a sportfejlesztési tervvel összefüggő egyes kérdéseket, mint ahogyan sze­rette volna. Nem volt meg ehhez a megfellelő elméleti képzettsége. Miközben a vonat egymásután hagyta el a falvakat, kis városokat, egymásután elevenedtek meg emlé­kei. — Ácson is sokkal meggyőzőbb előadásban kellett volna rámutat­nom, hogyan lehet elsimítani­­ a cu­korgyári sportkör és a falusi spor­tolók közötti nézeteltéréseket... A mezőhegyesi cukorgyár igazgatóját is másképpen kellett vo­lna meg­győznöm arról, hogy a jövőben sok­kal jobban segítse a dolgozók spor­tolását ... Egyszerűen csak azt mondtam neki: „Ejnye, elvtárs, nem jól van ez így!...” Észre sem vette, amikor a vonat befutott a tóvároskerti állomásra. A vele utazó tanfolyam-hal­latók figyel­meztették: megérkeztek. Kisebb cso­port tartott a tatai edzőtábor felé. Ropogott a hó a siető léptek alatt. Nagyot szippantott a friss levegőből. Úgy tűnt fel előtte, mintha egy nagy­szerű téli üdülőhelyre érkezett volna. Az iskola előcsarnokában már várták az új hallgatókat. Esteledett, a hallgatók készültek az ünnepi meg­nyitóra. Csikós a társalgóban jó is­merősbe ütközött. Titkos Pállal ta­lálta magát szembe. A régi labda­rúgó-csaták két hőse — az iskola két új hallgatója — átölelte egymást. Egy sarokban élénk beszélgetésbe kezdtek. Titkost és Csikóst többen felismerték, érdeklődéssel vették kö­rül őket. Egymást váltogatva folyt a régi emlékek felelevenítése. — Emlékszel, Pali. Jónéhány év­vel ezelőtt, azon a rangadón, kivéd­­tem azt a felső Saroktba tartó, erős közeli csavart lövésedet... Titkos „kapásból” válaszolt: — Elhamarkodtam azt a lövést... Gyula, ha laposan lövöm a labdát... Egymásra nevetek. Csikós aztán a szobájába sietett, kirakosgatta a hol­mijait. Gondosan kihegyezett ceru­záit jegyzetfüzetei mellé helyezte, készenlétben az első előadásra. Az üres füzetekre esett a tekintete és arra gondolt, hogy nagyon sokat, na­gyon elmélyülten kell majd ta­nulnia. Elmosolyodott: — Nem vihetek haza rossz bizo­nyítványt ... Mit szólna hozzá Agi?­, Fekete Pál 1953 január 23, péntek 3. A III. országos labdarúgó-értekezlet öt pontból álló határozati javaslata labdarúgásunk további fejlődésének előmozdítására A harmadik országos labdarúgó ér­tekezleten Titkos Pál és Máriás Gyula beszámolói után hozzászólások követ­keztek. Sokan szóltak a beszámolók­hoz, kiegészítették egyes részletekkel azokat. A hozzászólásokból kicsendült az, hogy az értekezleten jelenlevők teljes mértékben átérezték a beszá­molókban említett kérdések nagy je­lentőségét labdarúgásunk további fej­lődése szempontjából. Szinte valameny­­nyi hozzászóló kifejtette a beszámoló egyik vagy másik részletkérdését, összekapcsolta a maga területének gyakorlati munkájával. Hallottunk építő bírálatokat és egyes felszólalók éltek az önbírálat fegyverével is. Vé­leményünk szerint az értekezlet hoz­zászólói valamennyien hozzájárultak ahhoz, hogy labdarúgásunk különféle kérdésének jobb megoldásával a to­vábbi fejlődés biztosítható legyen. Az­ első felszólaló Opata Zoltán az országos edzőtanács tagja volt. Hang­súlyozta: labdarúgásunk további fejlesz­tését az edzők csak úgy szolgálhatják, ha a lehető legnagyobb mértékben to­vábbfejlesztik magukat politikailag és szakmailag egyaránt. A további fejlő­déshez az szükséges, hogy az oktatás, az edzésvezetés, a nevelés munkája tu­dományosan megalapozott legyen. Az országos­­ labdarúgó-edzőtanács tovább­képző előadásokkal, tapasztalatátadások rendszeresítésével és egy korszerű szak­­könyv elkészítésével igyekszik ebben az évben a továbbfejlődést elősegíteni. Az edzők és a játékvezetők együttműködése Csapkay Károly (Zalaegerszegi Bá­nyász) kiemelte az utánpótlás, a fiata­lok oktatásának és nevelésének nagy fontosságát. Példákat mondott arra, hogy a labdarúgóedző hogyan illeszkedik bele a szocialista nevelés nagy munká­jába. Megemlítette, milyen fontos pél­dául a játékosok viselkedése a­­Játék­téren, példamutató fegyelmezettségük milyen nagy mértékben szolgálja a kö­zönség nevelését is. Figyelmeztetett az éberségre. A sportba is befurakodnak romboló elemek és igyekeznek az építő, a nevelőmunkát megzavarni. A maga részéről mindent elkövet, hogy az után­pótlás rohamosabb mértékben fejlődjék. Zalaegerszegen az ifjúságiak oktatását és nevelését irányítja, sőt vezeti is. Vállalta, hogy tíz üzemi dolgozót elő­készít az MHK-próbára. Elismeréssel emlékezett meg a tavalyi tatai tovább­képző tanfolyamról, ahol többet tanult, mint előtte­ éveken át. Kérte, hogy a vidéki edzők több szakanyagot kapja­nak és több támogatást a megyei TSB-k részéről. A vidéki edzők igyekez­nek öntevényeken megoldani problémái­kat, de megfelelő támogatással sokkal jobb eredményeket érhetnének el. Pél­dának megemlítette, hogy az edzői mi­nősítéseket hosszú időn át nem­ továb­bította a megyei TSB.­­ Barna Béla (országos játékvezetőta­nács) köszönetét fejezte ki az értekez­letnek azokért az elismerő szavakért, amelyekkel a JT múltévi munkáját il­lették. Leszögezte, hogy a játékvezetők nem teljesen elégedettek végzett mimu­­kájukkal, meglehetősen sok a hiányos­ságuk, amiket 1953-ban szeretnének kikü­szöbölni. Szükséges például az edzőkkel való kapcsolat még szorosabbá tétele annak érdekében, hogy egységes felfogás alakuljon ki a szabályok alkalmazása és a nevelés kérdésében. Elmondta, hogy ezen a téren is nagy segítséget nyújt majd a most készülő szabálymagyarázó szakkönyv. Javítani kell a játékgyepp-­ tők edzésmódszerén is, sajátos. .ve­zetői edzést kell f­olytatniuk. Az tv.-n idén kötelezővé teszik játékvezetőik számára az MM­K-próba letételét. Megemlítette, hogy az országos JT túlságosan elszakadt­­a vidéki játék­vezető-tan­ácsoktól. Ennek el­sősorban a vidéki játékvezetők látták a kárát. 8 megmutatkozott abban, hogy a vidéki játékvezetés színvonala bizonyos mértékig visszaesett. Beszélt a játékve­zető-utánpótlás kérdéséről. Az országos JT nem tűri meg soraiban a megalkuvó, mérlegelő játékvezetőket, új típusú, szo­cialista szellemű játékvezetőkre van szük­sége labdarúgásunknak, akik mindenfajta mérkőzésen egyformán érvényre juttat­ják a szabályokat, azok szellemét. Válogatott csapatunk példája Bukovi Márton (Bp Bástya) elismerést­sel beszélt arról a fejlődésről, amelyet válogatott csapatunk 1952-ben mutatott. Legjobbjaink támadóösszjátéka, az ész­szerű megoldások alkalmazása példamu­tató valamennyi magyar csapat számára, sőt, ahogy halljuk, példa sok kiillö VL- csapat számára is. Észrevehető fejlődés mutatkozott az NB I-ben is a játék kor­szerűsítése tekintetében, de ezen a téren még sok a teendő. Egyik például a csa­tárok sokoldalú labdarúgó-tudásának fej­lesztése. Még több feladat vár edzőinkre, vezetőinkre, az utánpótlás képzése terén. Többet kell a fiatalokkal foglalkozni, gondosan kell tanítani és nevelni őket. Az edzők az elmúlt évben meglehetősen elszakadtak egymástól. Ismét közelebb kell kerülniük egymáshoz, munkaközös­ségekben, szorosabban együttműködve, lé­nyegesen jobb eredményeket tudnak majd elérni. A fegyelem kérdéséről szól­va­, Bukovi kifejtette, hogy legjobb já­tékosainknak mindig példamutatóan kell viselkedniük, ezzel szolgálják legjobban az utánpótlás nevelését. Oláh József (Hrajdú-Bihar megye) hangsúlyozta, milyen le­lkesítő, mozgó­sító hatásuk volt az olimpiai sikerek­nek az ő területükön is. Sokat tanult ezen az értekezleten és mindent elkövet majd, hogy az itt hallottak alapján megjavítsák Hajdú-Bihar megyében a labdarúgás oktató- és nevelőmun­káját. Beszélt azokról a hibákról, amelyeket az átlépésekkel és a megyei bajnokság ren­dezésével kapcsolatban ők is elkövettek. Kérte, hogy az OTSB labdarúgó-osztálya, az országos edző- és játékvezető-tanács ellenőrzéseivel segítse a munkájukat. Az egyéni tanulás jelentősége Albert József (Szegedi­­Petőfi) kiemelte, hogy a további fejlődés a labdarúgásban elsősorban nevelési kérdés. Felhívta a figyelmet arra, hogy az edzők látogassa­nak el az iskolába is és segítsék a test­nevelő tanárokat a labdarúgás fejlesz­tésében. Döntő fontosságú, hogy az ed­zők ne mindent felülről várjanak, ha­nem öntevékenyen mindent kövessenek el továbbképzésük, tudásuk gyarapítása ér­dekében. A tan­foly­am­okon való részvétel mindennek csak betetőzését jelentse. Edző­­társai nevében arra kérte az élvonalbeli edzőket, hogy írják meg és adják közre tudásukat, ismertessék tapasztalati ered­ményeiket. Kevés a saját irodalmunk, alig jelennek meg edzők által írt szak­cikkek. Már 1949-ben elhatározták egy szakkönyv megírását, de abbamaradt, a kezdeményezés. Csongrád megyében he­­tenkint tartanak továbbképzést szolgáló megbeszéléseket, de nagy szükségük lenne további támogatásra a megyei TSB és az országos edzőtanács, vala­mint az OTSB labdarúgó-osztálya ré­széről. A további fejlődést nagy mér­tékben előmozdítaná egy mindenre ki­terjedő, ikorszerű szakkön­yv megjele­nése, valamint az, h­a az ifjúságiak és a tartalék­csapatok kellő foglalkoztatási lehetőségét mindenütt biztosítanák. Az edzők továbbfejlesztése, a nagy tömegek tudásbeli színvonalának emelése egész labdarúgásunk további fejlődésének kér­dése. Hámori István (Tatai Postás) azt kérte, hogy az edzők­­ fejlődése érdekében fi­gyeljék, ellenőrizzék az edzők munká­ját és az arra érdemesek előbbrejutását, magasabb fokra való minősítését tegyék lehetővé. Beszélt különféle új edzés­eszközök, oktatási eljárások fontosságá­ról, majd az MHK nagy szerepéről az edzésben, A maga meggyőződéséé híve az MHK testnevelési rendszernek és fáj­dalmasan érintette, amikor egyszer sú­lyosan megbélyegezték amiatt, mert nem engedte sportolóit fel nem ásott kemény talajon labdarúgó-cipőben távolt ugrani. László Imre (Salgótarján) a vidéki játékvezetők-,,.problémáit, vetette fel, majd megemlítette, hogy a vidéki NB- csapatokv­e­t ar£alek,-ogyh­ 11 ese­t­n­ek a fog­lalkoztatását’ a jövőben 'rendszeresebbé kellene tenni. A tudományos vizsgálatok segítsége Csanádi Árpád (Testnevelési Főiskola) helytelenítette, hogy válogatott csapa­tunk olimpiai előkészületeiről, az ezek­kel kapcsolatos tapasztalatokról még nem hallottak az edzők. A jövő fejlődé­sében ezek a tapasztalatok hasznos se­gítséget nyújtanának mind a felnőtt, mind az ifjúsági labdarúgókkal való foglalkozásban. Az állami edző labda­rúgásunk minden vonatkozásáról beszélt, de az az érzésem, hogy túlságosan n­agy területre terjedt ki a beszámolója, nem csoportosította mondanivalóját az elvég­zendő feladatok fontosságának megfe­lelően. Az erőnlét terén határozottan mutatkozott a fejlődés, de ez nem egyen­letes. A TF labdarúgó-szakképzés hall­­­gatóinak mérései szerint a csapaton be­lül különböző a játékosok megterhelése. Több megfigyelések szerint Hidegk­uti például kétszer annyit mozgott,­­­ mint Sándor. Az ilyen adatokat feltétlenül fel kell használni az edzőnek az erőnlét fejlesztésére irányuló munkájában. A taktikai tervek, elgondolások gyakran technikai hibák és hiányos erőnlét miatt nem valósulhatnak meg, ahogy Arka­­gyev, az ismert szovjet szakember írja könyvében. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy az edzéstervek elkészítésében segítsék az edzőket. Dolgozzanak ki mintaterveket és ezeket juttassák el az ország minden részébe. Vágó Zoltán (Gyulai Építők) az ifjú­ságiak nevelésének néhány kérdéséről beszélt. Koltoth Ferenc (Baranya megye) el­mondta, hogy edzőtanácsuk nem kapott elegendő segítséget — főleg a megyei TSB-től. Előfordult hogy a megyer if­júsági válogatott edzésére sem felszere­lést, sem labdát nem küldtek ki. Meg­felelő szakkönyvek kiadását kérte. A fővárosi fejlődés néhány számadata Kiss Hugó (budapesti társadalmi lab­darúgó-szövetség) ismertette mennyivel nőtt a fővárosi a felnőtt és ifjúsági labdarúgó-csapatok száma. Az elmúlt évb­en 1­18 csapat vett részt a bajnoki küzdelmekben, hét százalékkal több, mint 1951-ben. A fegyelem terén elég sok hiba mutatkozott, ezeken igyekez­nek az idén segíteni. Kiemelte,, hogy nagy gondot fordítanak az úttörők fog­lalkoztatására. 1953-ban már 120—140 út­törő­ csapat indulására számítanak Bu­dapesten. Sok bajnoki mérkőzés elma­radt tavaly egyes sportköri vezetők rossz szervezőmunkája, hanyagsága miatt. Vadas Miklós (Építők SE) kiemelte az edzők szerepét és vonalbeli labdarú­góink tavalyi nagysikerű szereplésében. Az Építők sportköreiben működő edzők tevékenyen részt vettek minden olyan munkában, amely labdarúgásunk ügyét előbbre viszi, képezték magukat, sok kérdést megvitattak egymás között. Gyakran okoz bajt az, hogy a sportköri vezetők türelmetlenek, gyors eredményt, várnak az edzőtől. Ez helytelen, za­varja az oktatást és a nevelést. Szemző Gyula (Nagykanizsai Bányász) példát közölt arra, hogy mennyire nin­csenek tisztában egyes edzők a helyes tervkészítéssel. A Bányász SE sport­köreiben működő edzők közül sokan rossz edzésterveket nyújtottak be ta­valy. Bejelentette, hogy a Bányász SE keretében továbbra is mindent elkövet­nek, hogy edzőik megfelelően fejlődje­nek, előadásokat és tanfolyamokat tar­tanak az idén is. Vadas János (Pesterzsébeti Vasas) a fiatal játékosok felkarolása érdekében szólalt fel. Staub László (Nyíregyháza) javaslato­kat tett a vidéki játékvezetők tovább­képzésének a megoldására. Kiss Gyula (Hajdú-Biha­r megye) el­mondta, hogy megyéjükben rendszeresen folyt a játékvezetők és az edzők to­vábbképzése. A felszólalásokra Titkos Pál, az OTSB labdarúgó-osztályának vezetője és Mándi Gyu­la állami edző válaszolt. A határozati javaslatok A vita lezajlása után Barcs Sándor, az országos társadalmi labdarúgó-szövet­ség elnöke a következő határozati javítan­in­kót terjesztette az értekezlet elé: 1. Az 1954. évi világbajnokságra a felkészülést már az idény meg­indulásával meg kell kezdeni. A társadalmi szövetség dolgozzon ki a felkészülésre munkatervet. Ez a munkaterv ölelje fel a szervezési és szakmai tennivalókat egyaránt. A munkaterv elkészítésének határideje március 15. 2. Indítson a társadalmi szövet­ség országos versenyt a leg­fegyel­mezettebben szereplő csapatok szá­mára valamennyi bajnokságban. Térjen ki a verseny az egyénileg legisportszerű­bben viselkedő játéko­sok és vezetők jutalmazására is. Ezenkívül jutalmazzák a legjobb játékvezetők nevelőmunkáját is. A kiírás határideje március 1­­3. Dolgozzon ki az edzők tanácsa a korszerű labdarúgás minden kér­dését tárgyaló szak­könyvet. Fog­lalkozzon a könyv a nevelési és edzési­­ módszerekkel, taktikai és technikai kérdésekkel. A könyv célja az legyen, hogy felvilágosító tartalmával növelje a magyar lab­darúgás oktatásának, s így a ma­gyar labdarúgásnak a színvonalát is. A szakkönyv elkészítésének ha­tárideje december 31. 4. Az országos edzőtanács és or­szágos játékvezető-tanács építse ki tervszerűen a kapcsolatait a me­gyei edző- és játékvezető-tanácsok­ká)­. A kapcsolat tervszerű kiépí­tése előadások rendszeres rendezé­sében, elméleti anyag, előadások szövegeinek megküldésében és a vidéki problémák állandó nyomon­­kísérésében, s azok megoldásában jelentkezzék. A tervezet elkészítésé­nek határideje március 1­­5. Dolgozzanak ki a megyei társa­dalmi szövetségek terveket az ifjú­sági bajnokságok zökkenőmentes le­bonyolítására vonatkozólag. A terv a­lapjául az országos társadalmi szö­vetség által a megyékbe szétküldött alapanyag szolgáljon. A tervek el­készítésének határideje március 15. A ja­vasllha­tot az értekezlet résztvevői egyhangúan elfogadták. ► Loy Árpád kezdeményezésére bányász-sportbrigád alakul Alberttelepen is Az országban jelenleg 135 bányász­­sportbrigád működik. A sportbrigádot versenyének 1952. negyedik negyedévi ér­tékelésére az emait napokban került sor a bányász szakszervezetben és a Bá­nyász Sír elnökségi értekezletén.­­ A ne­gyedik negyedévi versenyt a diósgyőr— m­ártabányai Simon Sándor széntermelő sportbrigád nyerte. Második helyre a tat­tabányai VH-es aknán dolgozó, Szilaid Inne brigádja kerü­lt, míg a harmadik a mezőkeresztesi Szabó István olaj­bányász sportbrigád lett. Az elmúlt év má­sodik és harmadik negyedévi versenyé­nek győztese, a mezőkeresztesi­­ Szabó István sportbrigád, bár teljesítményét ál­andóan fokozta, nem tudta megtartani első helyét, mert a Simon-spo­rtbrigád az elmúlt év utolsó három­­ hónapjában egészen kimagasló termelési eredményt ért el. A Bányász SE országos elnöksége a sportbrigád-verseny első három helye­zettjének január 31-én adja át az egye­sület ajándékát. Az első helyezett Simon­­sportbrigád a vándorzászlón kívül VMM forint értékű sportfelszerelést is kap.­­ A második helyezettet 3000, a harmadikat pedig 1500 forint értékű sportfelszerelés­sel jutalmazzák. A Bányász SE országos elnöksége erre az évre megváltoztatta a sportbrigád versenyfeltételeit. A múltban csak a ter­melési eredmények alapján értékelték a sportbrigádok munkáját. A jövőben a terme­lsi munkán kívül két új verseny­pontot is iktattak a brigád­versenybe: melyik sportbrigád tesz jobban eleget a munkafegyelem követelményeinek és hol alkalmazzák legcélszerűbben a munka­vé­delmi berendezéseket és intézkedéseket. Loy Árpád alberttelepi Kossuth-díjas frontmester — az ország legjobb front­­mestere — a következőket jelentette be a Bányász- BE elnökségének: — Nagy figyelemmel kísértem eddig is a bányász-sportbrigádok munkáját és elhatároztam: munkahelyemen minden segítséget megadok a sportolóknak ahhoz, hogy még ebben a hónapban megalakít­hassák a „Sport­brigádot“. Én nem le­­hetek a brigád tagja, mert nem voltam és ma sem vagyok aktív sportoló. A sportot azonban nagyon szeretem, sport­­köröm versenyeire eljárok és ígérem, hogy az alberttelepi sportb­rigádnak min­den támogatást megadok. Átadom nekik tapasztalatom, mindig segíteni fogok ne­kik munkájukban, hogy az országot sportbrigád-versenyben az élenjárók kö­zött lehessenek. A Bányász SE elnöksége örömmel vette tudomásul a Kossuth-díjas Loy Árpád bejelentését. A héten a sportegyesület­ elnökségének egyik dolgozója le is uta­zott Albert­ telepre, hogy a helyszínen nyújtson segítséget az első alberttelepi sportbrigád megalakításához. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦Óé....................................

Next