Népsport, 1953. január (9. évfolyam, 1-22. szám)
1953-01-23 / 17. szám
A labdarúgó világbajnok csapat vezetője a magyar válogatottat tartja a legerősebb ellenfélnek Az 1952-s év befejezése utáni napokban a külföldi labdarúgó-szakemberek, valamint a lapok ismét igen sokat foglalkoztak a magyar labdarúgás olimpiai győzelmével és tavaly elért egyéb nemzetközi sikereivel. A bécsi „Tagblall am Montag“ január 19-i számában négy hasábos cikkben foglalkozik például az IDeI. évi világbajnokság kilátásaival. A svájciak szerint — írja a lap — ezen a világbajnokságon előreláthatólag erősebb mezőny lesz együtt, mint bármelyik elelbin. Megírja a lap azt is, hogy a szakemberek véleménye szerint a magyar válogatottnak igen nagy esélye van arra, hogy az olimpiai győzelem mellé a világbajnoki címet is megszerezze. Közli a lap erre vonatkozólag Ellis angol játékvezetőnek a magyar labdarúgásról tett legújabb nyilatkozatát. — A játékot irányító Puskás balösszekötőt joggal tartják a világ legjobb összekötőjének — jelentette ki Ellis. — A jobbösszekötő Kocsissal együtt veszélyes „dárdahegyet" alkot. A magyar csapat egyike a legnagyobbaknak, amelyet valaha láttam. Uruguay, a legutóbbi világbajnokság győztese is Magyarországot tartja a legrősebb ellenfélnek .Váltogatott csapatuk vezetője például ezt mondta a kérdésről: — Az utóbbi hetekben minden oldalról azt halljuk, hogy az európai sportújságírók Magyarországot úgy emlegetik, mint 1952 legjobb labdarúgó országát. A magyar válogatott csapatot ezzel a jelzővel, is illették: „az a csapat, amelyik 1952-ben a legnagyobb fejlődést érte el”. Olvastuk azt is, hogy Puskás Ferenc nyújtotta az elmúlt évben a legjobb teljesítményt labdarúgásban. A magyarokat úgy ismerjük, mint akik alaposan fel szoktak készülni a nagy versenyekre. Azt hiszem, hogy legjobbjaikat ismét tervszerűen készítik majd elő a válogatott mérkőzésekre és ezeken keresztül a jövő évi nagy világversenyre. F. Becker, a Zwicker szerkesztője lapja legutóbbi számában hatalmas cikkben foglalkozik az elmúlt év labdarúgóeredményeivel, összeállította az év legjobb negyvennégy játékosának a rang- Gorát is. Ezek között Puskás és Bozsik első helyen, Lóránt és Kocsis a harmadik helyen szerepel. A NÉPI DEMOKRÁCIÁK -k sporthírei : CSEHSZLOVÁKIA. A kormány határozata alapján Prágában, a Tyrs-házban állami testnevelési és sportmúzeumot létesítenek. A múzeum anyaga képet ad majd a csehszlovák testnevelés és sport fejlődéséről. Prágában a strahovinagy-stadionban tartották a prágai kerület gyorskorcsolyázó-bajnokságát. Férfiak. 5(K) m: 1—2. Hála és Kolar 47.5, 3. Doubek. 5000 m: 1. Kolar 9:20.2, 2. Doubek. 1500 m: 1. Doubek 2:29.7. 10.000 m: 1. Doubek 18:38.6. összetett verseny: 1. Doubek (ATK) 309.580, 2. Kolar (Slavia) 210.XV, 3. Hála (Slavia) 217.497. Nők. 500 m: 1. Hancliková 56.2, 2. Borovská. 3000 m: 1. Hanzliková 6:27.8, 2. Borovská. 1000 m: 1. Hamzlikova 1:56.3. 5000 m: 1. Hanzlyková 10:59.8. összetett verseny: 1. Hanzliková (Slavia) 244.943, 2. Borovská (Slavia) 249.597, 3. Jelinková (Slavia) 253.077. — A jégkorong-bajnokság utolsóelőtti fordulójában eldőlt, hogy melyik csapat lesz a bajnokság döntőjének hatodik résztvevője. A bajnoki címért a következő csapatok küzdenek majd február 4—9-e. között: Vitkovice, Ostrava, CseskéBudejovice, Kralavo Pole, Sparta és Chomutov. A csehszlovák jégkorong B-válogatott, január 27-én és 29-én Katowicében játszik a lengyel főiskolai válogatottal. Az A-válogatott január 29-én és 31-én Prágában szerepel a svéd válogatott ellen és február első felében Moszkváva utazik. A moszkvai szereplés után a csehszlovák válogatott Svájcba repül, ahol résztvesz a világbajnokságon. Az FVB-re készülő csehtzlorvaik főiskolai jégkorong válogatott kereti: Vodicskia, Jendek, Anton, Gee, Pejicska, Uljcsik, Jonák, Valiek, Pánt mesék, Fakó, Veesko, Horsky, Tetsarzsik,Kratochvdl, Valta, Vasat, Smágl, Vesely, Sheiml, Maslán, Nepomucky és Ilnibát. LENGYELORSZÁG. Wroclawban rendezték meg a lengyel asztaliitenisz-bajnokságokait. A férfi egyesben Arbach veretlenül lett baj nőik Roslan, Gaj és Rogowicz előtt. — A Prágai ATK síelői megérkeztek Zakopanéba, ahol együtt edzenek a Varsói OWIKO síelőivel. Este volt már, amikor hazaérkezett. A sötét udvar mélyéről kutyájuk hangros csaholással futott eléje, jó szót azonban ezúttal nem kapott tőle. Kissé báromlós hangulatban lépett a lakásba Csikós Gyula. Kislánya a szoba egyik sarkába húzódva anynyira elmerült az olvasmányába, hogy csak akkor figyelt fel, amikor apja megszánította: — Ágika, anyu hol van? — Tercsi néniékhez ment át, mindjárt itt lesz ... A kislány közben érdeklődő pillantást vetett az apja kezében himbálódzó csomagok felé, aztán újra az „Egri csillagok” olvasásába merült. A tizenkét éves Ági nagyjából sejtette, hogy mit rejthetnek a csomagok, dehát nem illik idő előtt feszegetni a kérdést. Már ötéves öccsére való tekintettel sem. Gyuszi a kerevetet vette birtokába, gombokkal megrakott tábla fölé hajolt. A rajztáblán vörösszínű gombok néztek farkasszemet a barnaszínű gombokkal. A gyerek mutatóujját hüvelykujjához feszítve olykor elpattintott egy-egy gombot és utána tágra nyit szemmel figyelte az eredményt. Gombokkal futballozott. A gomboknak nevük is volt: akadt itt ,,Puskás”, „Hidegkúti”, egy kisebb gomb neve „Sándor” volt. A legfényesebb, legnagyobb, díszes gombot az egyik csapat kapujába szokta helyezni. Erre a gombra mutatott, amikor most apja mögéje lépett. — Csikós ezen a mérkőzésen is mindent kivédett... Csikós megsimogatta a gyerek fejét, felderült az arca, megfeledkezett a nagy problémáról is, ami a fejében motoszkált. Az ajándékokat egyelőre a szekrénybe tette. Gyuszinak kisméretű futbal-labdát, Áginak pedig új tornacipőt. Erről a cipőcskéről jutott az eszébe, a pályáról majd be kell hoznia a saját tornacipőjét, nemsokára készülődnie kell a nagy útra.. Átment a szomszéd szobába leült a fenyőfa me.Vé. Töprengett. Zsebéből írást húzott elő. Már jól ismerte ugyan minden betűjét, de most újraolvasta az értesítést: az OTSB új tatai háromhónapos sportvezetőképző iskoláját január tizenkettedikén nyitják meg.. Az értesítés neki, az iskola egyik jövendő hallgatójának szólt. A másik szobából áthallatszott a kisfiú diadalkiáltása — nyilván egy jól sikerült támadás zajlott le a rajztáblán. Csikós még mindig kezében tartotta az írást, mit szól majd ehhez a felesége ... A Kinizsiben már hetekkel ezelőtt közölték vele, hogy a sportegyesület vezetősége őt is ajánlotta az iskolára. Amikor ezt megmondták neki, hirtelenében ezzel is érvelt: — Rengeteg elintézni valóm lesz a labdarúgó-szünetben, távol étemben ki fogja majd megoldani ezeket a feladatokat? . . . Februárban országos labdarúgóedzői értekezletet kell összehívnom, meg kell beszélnem edzőinkkel egész évi edzési tervüket is... A munkatervem szerint újév után, vidéken kell néhány sportkörünk munkáját ellenőriznem . .. Megnyugtatták: gondoskodnak majd arról, hogy távolétében se szüneteljen a munka, az iskolaidő alatt megoldják majd azokat a feladatokat is, amelyek őrá várnak. Felettesei azt is hangsúlyozták: arra számítanak, hogy sok hasznos segítséget ad majd munkájához a sportvezetőképző iskola. Csikós odahaza nem tett említést a vele kapcsolatos tervekről. A sportegyesültben később nem sokat beszéltek erről a kérdésről, ment minden a maga rendjén, amíg aztán ma reggel megkapta ezt az értesítést, nemsokára be kell vonulnia a tatai iskolára. Saját magával már mintézte volna ezt a dolgot... De itt van a család... a felesége. .. Ági jött be, odabújt az apjához. — Tornászversenyünk lesz az iskolában ... Igazán, apu, ha látnád, készen jól mennek a gyakorlatok ... Az oktató néni azt is mondta, hogy legközelebb pontozza a gyakorlatokat... Apu, hogyan csináják majd azt a pontozást? ... A kislány nagy érdeklődéssel várta a választ, apja azonban elgondolkodott, majd zavartan hümmögni kezdett. — A pontozás ... Hm... Igen ... a gyakorlatok pontozása ... Ágikám, az úgy van, hogy... akinek a legtöbb pontja van — az győz ... Tovább nem jutott. Inkább a könnyebb végét próbálta megfogni a dolognak, „elterelő” kérdést tett . Ági közbeszól fel kislányának: — „Ágikám, remélem, te majd sok pontot kapsz? ...” A kislány láthatóan elégedett volt a válasszal, apja annál kevésbbé. Arra gondolt, hogy ehhez hasonló kérdést nemcsak a kislánya, hanem a falusi sportkörök tagjai is feltehetnek neki. Valami az eszébe jutott. Rámutatott az egyik székre. — Ágnes, ülj ide mesém ... Te már értelmes, nagy lány vagy, jól látod a dolgokat, megérted majd azt is, amit most elmondok ... A kislány tiszteletteljes érdeklődéssel hallgatta apja ünnepélyes szónoklatát arról, hogy január közepén ő is beül az iskola padjába, tanulni fog azért, hogy ő is taníthasson. Csikós már nemcsak Áginak, hanem a távollevőknek is beszélt, egy két ismerősének, akik némi szánakozással fogadták annak idején a hírt, hogy a hajdani sokszoros válogatott kapust iskolára „íratták be”. Talán felségének is szóltak ezek a szavak, amelyek Ágiból nagy hatást váltottak ki. A kislány felugrott a székről, átöllelte apja nyakát. — Hát ez nagyszerül... Apus, iskolára megyl... És ott sportot fogsz tanulni... Jaj de irigyellek ... Csikós felsóhajtott. A kis anyával már rendben lenne... A nehezén azonban még nem jutott túl ... — Ágikám, majd megmagyarázzuk ezt anyukának is . . . — Cinkosan rákacsintott a kislányra. — És arra kérlek, hogy a magyarázatban segíts majd nekem... Megjött a felesége. Az ajándékok a fenyőfa alá kerültek. A vacsora vidám hangulatban zajlott le. Apa és lánya az asztal fölött időnként öszszenézett. Agi ilyenkor biztatóan mosolygott apjára. Gyuszikát lefektették, Csikós kislányát kézenfogva lépett a konyhában szorgoskodó feleségéhez. Közölte vele a hírt: három hónapig a tatai iskola hallgatója lesz e — Kéthetenként azonban meglátogatlak benneteket... — fűzte hozzá gyorsan. Könnyen ment aztán az érvelés, hiszen a feleségével való beszélgetéshez néhány órával előbb hasznos edzést vett kislányával. A váratlan hír hallatára Csikósné elkomolyodott. Neki is voltak persze érvei, nem is kis számban ... Hogy hosszú az a három hónap ... meg aztán: — Gyula, Gyula, negyven éves fejjel, hogyan marad meg benned majd az a sok taniollnivaló... Ági közbeszólt: — Igazán, anyu, hogy mondhatsz ilyet. Marika, tudod, akivel egy padban ülök, már annyiszor dicsekedett azzal, hogy az ő negyvenötéves apukája gimnáziumba jár esténként! ... És mindig jól felel, jó bizonyítványt visz haza!... Úgy bizony! A szülők mosolyogva néztek egymásra. Ági pedig, mint aki kitűnően oldotta meg a rábízott feladatot, sugárzó arccal készülődött a lefekvéshez. A Csikós-házaspár még sokáig elbeszélgetett ezen az estén. Az asszony is jól látta már, hogy rengeteg akadály leküzdéséhez segíti mint férjét későbbi munkájában a sport vezetőképző iskola. Most már ő emlékeztette férjét: — Egy-egy vidéki kiszállásod után idehaza sokszor nem voltál megelégedve munkáddal. Többször emlegetted azt is, hogy nem volt elég meggyőző, alapos az érvelésed, amikor komoly segítséget kellett volna adnod a vidéki sportvezetőknek. ♦ Eljött az iskola megnyitójának a napja. A nagy útnak ugyan némi aggályoskodással vágott neki, a vonaton, Tata felugazában azonban lassan kezdtek elcsalani az aggályai. Emlékezett felesége szavaira. Most arra is gondolt, amikor a vidéki edzők munkáját kellett ellenőriznie, irányítania, a pályán, az edzéseken kitűnően feltalálta magát, de ha a pályáról beljebb kerültek, a tárgyalóasztal mellé — sokszor nem állt még biztosan a lábán. Így volt például Nyírbátorban is: a helyben sportkör tagjai részére összehívott értekezleten nem sikerült olyan színvonalas előadásban fejtegetnie a sportfejlesztési tervvel összefüggő egyes kérdéseket, mint ahogyan szerette volna. Nem volt meg ehhez a megfellelő elméleti képzettsége. Miközben a vonat egymásután hagyta el a falvakat, kis városokat, egymásután elevenedtek meg emlékei. — Ácson is sokkal meggyőzőbb előadásban kellett volna rámutatnom, hogyan lehet elsimítani a cukorgyári sportkör és a falusi sportolók közötti nézeteltéréseket... A mezőhegyesi cukorgyár igazgatóját is másképpen kellett volna meggyőznöm arról, hogy a jövőben sokkal jobban segítse a dolgozók sportolását ... Egyszerűen csak azt mondtam neki: „Ejnye, elvtárs, nem jól van ez így!...” Észre sem vette, amikor a vonat befutott a tóvároskerti állomásra. A vele utazó tanfolyam-hallatók figyelmeztették: megérkeztek. Kisebb csoport tartott a tatai edzőtábor felé. Ropogott a hó a siető léptek alatt. Nagyot szippantott a friss levegőből. Úgy tűnt fel előtte, mintha egy nagyszerű téli üdülőhelyre érkezett volna. Az iskola előcsarnokában már várták az új hallgatókat. Esteledett, a hallgatók készültek az ünnepi megnyitóra. Csikós a társalgóban jó ismerősbe ütközött. Titkos Pállal találta magát szembe. A régi labdarúgó-csaták két hőse — az iskola két új hallgatója — átölelte egymást. Egy sarokban élénk beszélgetésbe kezdtek. Titkost és Csikóst többen felismerték, érdeklődéssel vették körül őket. Egymást váltogatva folyt a régi emlékek felelevenítése. — Emlékszel, Pali. Jónéhány évvel ezelőtt, azon a rangadón, kivédtem azt a felső Saroktba tartó, erős közeli csavart lövésedet... Titkos „kapásból” válaszolt: — Elhamarkodtam azt a lövést... Gyula, ha laposan lövöm a labdát... Egymásra nevetek. Csikós aztán a szobájába sietett, kirakosgatta a holmijait. Gondosan kihegyezett ceruzáit jegyzetfüzetei mellé helyezte, készenlétben az első előadásra. Az üres füzetekre esett a tekintete és arra gondolt, hogy nagyon sokat, nagyon elmélyülten kell majd tanulnia. Elmosolyodott: — Nem vihetek haza rossz bizonyítványt ... Mit szólna hozzá Agi?, Fekete Pál 1953 január 23, péntek 3. A III. országos labdarúgó-értekezlet öt pontból álló határozati javaslata labdarúgásunk további fejlődésének előmozdítására A harmadik országos labdarúgó értekezleten Titkos Pál és Máriás Gyula beszámolói után hozzászólások következtek. Sokan szóltak a beszámolókhoz, kiegészítették egyes részletekkel azokat. A hozzászólásokból kicsendült az, hogy az értekezleten jelenlevők teljes mértékben átérezték a beszámolókban említett kérdések nagy jelentőségét labdarúgásunk további fejlődése szempontjából. Szinte valamenynyi hozzászóló kifejtette a beszámoló egyik vagy másik részletkérdését, összekapcsolta a maga területének gyakorlati munkájával. Hallottunk építő bírálatokat és egyes felszólalók éltek az önbírálat fegyverével is. Véleményünk szerint az értekezlet hozzászólói valamennyien hozzájárultak ahhoz, hogy labdarúgásunk különféle kérdésének jobb megoldásával a további fejlődés biztosítható legyen. Az első felszólaló Opata Zoltán az országos edzőtanács tagja volt. Hangsúlyozta: labdarúgásunk további fejlesztését az edzők csak úgy szolgálhatják, ha a lehető legnagyobb mértékben továbbfejlesztik magukat politikailag és szakmailag egyaránt. A további fejlődéshez az szükséges, hogy az oktatás, az edzésvezetés, a nevelés munkája tudományosan megalapozott legyen. Az országos labdarúgó-edzőtanács továbbképző előadásokkal, tapasztalatátadások rendszeresítésével és egy korszerű szakkönyv elkészítésével igyekszik ebben az évben a továbbfejlődést elősegíteni. Az edzők és a játékvezetők együttműködése Csapkay Károly (Zalaegerszegi Bányász) kiemelte az utánpótlás, a fiatalok oktatásának és nevelésének nagy fontosságát. Példákat mondott arra, hogy a labdarúgóedző hogyan illeszkedik bele a szocialista nevelés nagy munkájába. Megemlítette, milyen fontos például a játékosok viselkedése aJátéktéren, példamutató fegyelmezettségük milyen nagy mértékben szolgálja a közönség nevelését is. Figyelmeztetett az éberségre. A sportba is befurakodnak romboló elemek és igyekeznek az építő, a nevelőmunkát megzavarni. A maga részéről mindent elkövet, hogy az utánpótlás rohamosabb mértékben fejlődjék. Zalaegerszegen az ifjúságiak oktatását és nevelését irányítja, sőt vezeti is. Vállalta, hogy tíz üzemi dolgozót előkészít az MHK-próbára. Elismeréssel emlékezett meg a tavalyi tatai továbbképző tanfolyamról, ahol többet tanult, mint előtte éveken át. Kérte, hogy a vidéki edzők több szakanyagot kapjanak és több támogatást a megyei TSB-k részéről. A vidéki edzők igyekeznek öntevényeken megoldani problémáikat, de megfelelő támogatással sokkal jobb eredményeket érhetnének el. Példának megemlítette, hogy az edzői minősítéseket hosszú időn át nem továbbította a megyei TSB. Barna Béla (országos játékvezetőtanács) köszönetét fejezte ki az értekezletnek azokért az elismerő szavakért, amelyekkel a JT múltévi munkáját illették. Leszögezte, hogy a játékvezetők nem teljesen elégedettek végzett mimukájukkal, meglehetősen sok a hiányosságuk, amiket 1953-ban szeretnének kiküszöbölni. Szükséges például az edzőkkel való kapcsolat még szorosabbá tétele annak érdekében, hogy egységes felfogás alakuljon ki a szabályok alkalmazása és a nevelés kérdésében. Elmondta, hogy ezen a téren is nagy segítséget nyújt majd a most készülő szabálymagyarázó szakkönyv. Javítani kell a játékgyepp- tők edzésmódszerén is, sajátos. .vezetői edzést kell folytatniuk. Az tv.-n idén kötelezővé teszik játékvezetőik számára az MMK-próba letételét. Megemlítette, hogy az országos JT túlságosan elszakadta vidéki játékvezető-tanácsoktól. Ennek elsősorban a vidéki játékvezetők látták a kárát. 8 megmutatkozott abban, hogy a vidéki játékvezetés színvonala bizonyos mértékig visszaesett. Beszélt a játékvezető-utánpótlás kérdéséről. Az országos JT nem tűri meg soraiban a megalkuvó, mérlegelő játékvezetőket, új típusú, szocialista szellemű játékvezetőkre van szüksége labdarúgásunknak, akik mindenfajta mérkőzésen egyformán érvényre juttatják a szabályokat, azok szellemét. Válogatott csapatunk példája Bukovi Márton (Bp Bástya) elismeréstsel beszélt arról a fejlődésről, amelyet válogatott csapatunk 1952-ben mutatott. Legjobbjaink támadóösszjátéka, az észszerű megoldások alkalmazása példamutató valamennyi magyar csapat számára, sőt, ahogy halljuk, példa sok kiillö VL- csapat számára is. Észrevehető fejlődés mutatkozott az NB I-ben is a játék korszerűsítése tekintetében, de ezen a téren még sok a teendő. Egyik például a csatárok sokoldalú labdarúgó-tudásának fejlesztése. Még több feladat vár edzőinkre, vezetőinkre, az utánpótlás képzése terén. Többet kell a fiatalokkal foglalkozni, gondosan kell tanítani és nevelni őket. Az edzők az elmúlt évben meglehetősen elszakadtak egymástól. Ismét közelebb kell kerülniük egymáshoz, munkaközösségekben, szorosabban együttműködve, lényegesen jobb eredményeket tudnak majd elérni. A fegyelem kérdéséről szólva, Bukovi kifejtette, hogy legjobb játékosainknak mindig példamutatóan kell viselkedniük, ezzel szolgálják legjobban az utánpótlás nevelését. Oláh József (Hrajdú-Bihar megye) hangsúlyozta, milyen lelkesítő, mozgósító hatásuk volt az olimpiai sikereknek az ő területükön is. Sokat tanult ezen az értekezleten és mindent elkövet majd, hogy az itt hallottak alapján megjavítsák Hajdú-Bihar megyében a labdarúgás oktató- és nevelőmunkáját. Beszélt azokról a hibákról, amelyeket az átlépésekkel és a megyei bajnokság rendezésével kapcsolatban ők is elkövettek. Kérte, hogy az OTSB labdarúgó-osztálya, az országos edző- és játékvezető-tanács ellenőrzéseivel segítse a munkájukat. Az egyéni tanulás jelentősége Albert József (SzegediPetőfi) kiemelte, hogy a további fejlődés a labdarúgásban elsősorban nevelési kérdés. Felhívta a figyelmet arra, hogy az edzők látogassanak el az iskolába is és segítsék a testnevelő tanárokat a labdarúgás fejlesztésében. Döntő fontosságú, hogy az edzők ne mindent felülről várjanak, hanem öntevékenyen mindent kövessenek el továbbképzésük, tudásuk gyarapítása érdekében. A tanfolyamokon való részvétel mindennek csak betetőzését jelentse. Edzőtársai nevében arra kérte az élvonalbeli edzőket, hogy írják meg és adják közre tudásukat, ismertessék tapasztalati eredményeiket. Kevés a saját irodalmunk, alig jelennek meg edzők által írt szakcikkek. Már 1949-ben elhatározták egy szakkönyv megírását, de abbamaradt, a kezdeményezés. Csongrád megyében hetenkint tartanak továbbképzést szolgáló megbeszéléseket, de nagy szükségük lenne további támogatásra a megyei TSB és az országos edzőtanács, valamint az OTSB labdarúgó-osztálya részéről. A további fejlődést nagy mértékben előmozdítaná egy mindenre kiterjedő, ikorszerű szakkönyv megjelenése, valamint az, ha az ifjúságiak és a tartalékcsapatok kellő foglalkoztatási lehetőségét mindenütt biztosítanák. Az edzők továbbfejlesztése, a nagy tömegek tudásbeli színvonalának emelése egész labdarúgásunk további fejlődésének kérdése. Hámori István (Tatai Postás) azt kérte, hogy az edzők fejlődése érdekében figyeljék, ellenőrizzék az edzők munkáját és az arra érdemesek előbbrejutását, magasabb fokra való minősítését tegyék lehetővé. Beszélt különféle új edzéseszközök, oktatási eljárások fontosságáról, majd az MHK nagy szerepéről az edzésben, A maga meggyőződéséé híve az MHK testnevelési rendszernek és fájdalmasan érintette, amikor egyszer súlyosan megbélyegezték amiatt, mert nem engedte sportolóit fel nem ásott kemény talajon labdarúgó-cipőben távolt ugrani. László Imre (Salgótarján) a vidéki játékvezetők-,,.problémáit, vetette fel, majd megemlítette, hogy a vidéki NB- csapatokvet ar£alek,-ogyh 11 esetnek a foglalkoztatását’ a jövőben 'rendszeresebbé kellene tenni. A tudományos vizsgálatok segítsége Csanádi Árpád (Testnevelési Főiskola) helytelenítette, hogy válogatott csapatunk olimpiai előkészületeiről, az ezekkel kapcsolatos tapasztalatokról még nem hallottak az edzők. A jövő fejlődésében ezek a tapasztalatok hasznos segítséget nyújtanának mind a felnőtt, mind az ifjúsági labdarúgókkal való foglalkozásban. Az állami edző labdarúgásunk minden vonatkozásáról beszélt, de az az érzésem, hogy túlságosan nagy területre terjedt ki a beszámolója, nem csoportosította mondanivalóját az elvégzendő feladatok fontosságának megfelelően. Az erőnlét terén határozottan mutatkozott a fejlődés, de ez nem egyenletes. A TF labdarúgó-szakképzés hallgatóinak mérései szerint a csapaton belül különböző a játékosok megterhelése. Több megfigyelések szerint Hidegkuti például kétszer annyit mozgott, mint Sándor. Az ilyen adatokat feltétlenül fel kell használni az edzőnek az erőnlét fejlesztésére irányuló munkájában. A taktikai tervek, elgondolások gyakran technikai hibák és hiányos erőnlét miatt nem valósulhatnak meg, ahogy Arkagyev, az ismert szovjet szakember írja könyvében. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy az edzéstervek elkészítésében segítsék az edzőket. Dolgozzanak ki mintaterveket és ezeket juttassák el az ország minden részébe. Vágó Zoltán (Gyulai Építők) az ifjúságiak nevelésének néhány kérdéséről beszélt. Koltoth Ferenc (Baranya megye) elmondta, hogy edzőtanácsuk nem kapott elegendő segítséget — főleg a megyei TSB-től. Előfordult hogy a megyer ifjúsági válogatott edzésére sem felszerelést, sem labdát nem küldtek ki. Megfelelő szakkönyvek kiadását kérte. A fővárosi fejlődés néhány számadata Kiss Hugó (budapesti társadalmi labdarúgó-szövetség) ismertette mennyivel nőtt a fővárosi a felnőtt és ifjúsági labdarúgó-csapatok száma. Az elmúlt évben 118 csapat vett részt a bajnoki küzdelmekben, hét százalékkal több, mint 1951-ben. A fegyelem terén elég sok hiba mutatkozott, ezeken igyekeznek az idén segíteni. Kiemelte,, hogy nagy gondot fordítanak az úttörők foglalkoztatására. 1953-ban már 120—140 úttörő csapat indulására számítanak Budapesten. Sok bajnoki mérkőzés elmaradt tavaly egyes sportköri vezetők rossz szervezőmunkája, hanyagsága miatt. Vadas Miklós (Építők SE) kiemelte az edzők szerepét és vonalbeli labdarúgóink tavalyi nagysikerű szereplésében. Az Építők sportköreiben működő edzők tevékenyen részt vettek minden olyan munkában, amely labdarúgásunk ügyét előbbre viszi, képezték magukat, sok kérdést megvitattak egymás között. Gyakran okoz bajt az, hogy a sportköri vezetők türelmetlenek, gyors eredményt, várnak az edzőtől. Ez helytelen, zavarja az oktatást és a nevelést. Szemző Gyula (Nagykanizsai Bányász) példát közölt arra, hogy mennyire nincsenek tisztában egyes edzők a helyes tervkészítéssel. A Bányász SE sportköreiben működő edzők közül sokan rossz edzésterveket nyújtottak be tavaly. Bejelentette, hogy a Bányász SE keretében továbbra is mindent elkövetnek, hogy edzőik megfelelően fejlődjenek, előadásokat és tanfolyamokat tartanak az idén is. Vadas János (Pesterzsébeti Vasas) a fiatal játékosok felkarolása érdekében szólalt fel. Staub László (Nyíregyháza) javaslatokat tett a vidéki játékvezetők továbbképzésének a megoldására. Kiss Gyula (Hajdú-Bihar megye) elmondta, hogy megyéjükben rendszeresen folyt a játékvezetők és az edzők továbbképzése. A felszólalásokra Titkos Pál, az OTSB labdarúgó-osztályának vezetője és Mándi Gyula állami edző válaszolt. A határozati javaslatok A vita lezajlása után Barcs Sándor, az országos társadalmi labdarúgó-szövetség elnöke a következő határozati javítaninkót terjesztette az értekezlet elé: 1. Az 1954. évi világbajnokságra a felkészülést már az idény megindulásával meg kell kezdeni. A társadalmi szövetség dolgozzon ki a felkészülésre munkatervet. Ez a munkaterv ölelje fel a szervezési és szakmai tennivalókat egyaránt. A munkaterv elkészítésének határideje március 15. 2. Indítson a társadalmi szövetség országos versenyt a legfegyelmezettebben szereplő csapatok számára valamennyi bajnokságban. Térjen ki a verseny az egyénileg legisportszerűbben viselkedő játékosok és vezetők jutalmazására is. Ezenkívül jutalmazzák a legjobb játékvezetők nevelőmunkáját is. A kiírás határideje március 13. Dolgozzon ki az edzők tanácsa a korszerű labdarúgás minden kérdését tárgyaló szakkönyvet. Foglalkozzon a könyv a nevelési és edzési módszerekkel, taktikai és technikai kérdésekkel. A könyv célja az legyen, hogy felvilágosító tartalmával növelje a magyar labdarúgás oktatásának, s így a magyar labdarúgásnak a színvonalát is. A szakkönyv elkészítésének határideje december 31. 4. Az országos edzőtanács és országos játékvezető-tanács építse ki tervszerűen a kapcsolatait a megyei edző- és játékvezető-tanácsokká). A kapcsolat tervszerű kiépítése előadások rendszeres rendezésében, elméleti anyag, előadások szövegeinek megküldésében és a vidéki problémák állandó nyomonkísérésében, s azok megoldásában jelentkezzék. A tervezet elkészítésének határideje március 15. Dolgozzanak ki a megyei társadalmi szövetségek terveket az ifjúsági bajnokságok zökkenőmentes lebonyolítására vonatkozólag. A terv alapjául az országos társadalmi szövetség által a megyékbe szétküldött alapanyag szolgáljon. A tervek elkészítésének határideje március 15. A javasllhatot az értekezlet résztvevői egyhangúan elfogadták. ► Loy Árpád kezdeményezésére bányász-sportbrigád alakul Alberttelepen is Az országban jelenleg 135 bányászsportbrigád működik. A sportbrigádot versenyének 1952. negyedik negyedévi értékelésére az emait napokban került sor a bányász szakszervezetben és a Bányász Sír elnökségi értekezletén. A negyedik negyedévi versenyt a diósgyőr— mártabányai Simon Sándor széntermelő sportbrigád nyerte. Második helyre a tattabányai VH-es aknán dolgozó, Szilaid Inne brigádja került, míg a harmadik a mezőkeresztesi Szabó István olajbányász sportbrigád lett. Az elmúlt év második és harmadik negyedévi versenyének győztese, a mezőkeresztesi Szabó István sportbrigád, bár teljesítményét álandóan fokozta, nem tudta megtartani első helyét, mert a Simon-sportbrigád az elmúlt év utolsó három hónapjában egészen kimagasló termelési eredményt ért el. A Bányász SE országos elnöksége a sportbrigád-verseny első három helyezettjének január 31-én adja át az egyesület ajándékát. Az első helyezett Simonsportbrigád a vándorzászlón kívül VMM forint értékű sportfelszerelést is kap. A második helyezettet 3000, a harmadikat pedig 1500 forint értékű sportfelszereléssel jutalmazzák. A Bányász SE országos elnöksége erre az évre megváltoztatta a sportbrigád versenyfeltételeit. A múltban csak a termelési eredmények alapján értékelték a sportbrigádok munkáját. A jövőben a termelsi munkán kívül két új versenypontot is iktattak a brigádversenybe: melyik sportbrigád tesz jobban eleget a munkafegyelem követelményeinek és hol alkalmazzák legcélszerűbben a munkavédelmi berendezéseket és intézkedéseket. Loy Árpád alberttelepi Kossuth-díjas frontmester — az ország legjobb frontmestere — a következőket jelentette be a Bányász- BE elnökségének: — Nagy figyelemmel kísértem eddig is a bányász-sportbrigádok munkáját és elhatároztam: munkahelyemen minden segítséget megadok a sportolóknak ahhoz, hogy még ebben a hónapban megalakíthassák a „Sportbrigádot“. Én nem lehetek a brigád tagja, mert nem voltam és ma sem vagyok aktív sportoló. A sportot azonban nagyon szeretem, sportköröm versenyeire eljárok és ígérem, hogy az alberttelepi sportbrigádnak minden támogatást megadok. Átadom nekik tapasztalatom, mindig segíteni fogok nekik munkájukban, hogy az országot sportbrigád-versenyben az élenjárók között lehessenek. A Bányász SE elnöksége örömmel vette tudomásul a Kossuth-díjas Loy Árpád bejelentését. A héten a sportegyesület elnökségének egyik dolgozója le is utazott Albert telepre, hogy a helyszínen nyújtson segítséget az első alberttelepi sportbrigád megalakításához. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦Óé....................................