Népsport, 1969. október (25. évfolyam, 226-251. szám)

1969-10-09 / 232. szám

Emlékmű Kékestetőn Sajtótájékoztató kereté­ben ismertette Kárpáti Sándor, a KISZ KB tit­kára, hogy az ország fia­talsága mennyi ötlettel és milyen gazdag tervvel ké­szül hazánk felszabadulá­sának 25. évfordulója mél­tó megünneplésére, vala­mint Lenin születésének századik évfordulójára. A különböző kulturális és sportrendezvények csaknem teljesen kitöltik az 1970-es esztendőt. Le­ninre emlékezvén, többek között megszervezik a kommunista vasárnapo­kat, a lenini üzenetváltást pedig a fiatal rádióamatő­rök hajtják majd végre. A KISZ-szervezetek nagy­ban segítik a március 15- én induló újszerű sport­jelvényszerző versenyeket is. Nagyszerű lehetősége­ket biztosít „A felszabadí­tó Vörös Hadsereg nyo­mában” túra, amelyen fo­kozatosan — általában — 100 kilométeres távot tesz­nek majd meg a fiatalok. A fiatalság máris meg­kezdte az ünnepi felké­szülést. A Heves me­gyeiek elhatározták pél­dául, hogy Kékestetőn, az ország legmagasabb pont­ján egy kis emlékművet építenek. A munkálatok rövidesen megkezdődnek, de az előzetes terveket túlteljesítve, egy hatalmas emlékoszlopot emelnek a fiatalok. Április 4-én te­hát már az oszlop aljában gyullad majd ki a háló­tűz. ÉPGÉP-sikerek a Duna-kanyar teljesítménytúrán Vízi, szárazföldi és légi ellen­őrzés mellett rendezte meg va­sárnap a KMP SK a túraevező­­sök hagyományos Duna kanyar teljesítménytúráját. A 84 kilomé­teres távot 8 egyesület 21 hajó­jában 61 túrázó evezte végig. A legidősebb résztvevő a KPM SK sportolója, a 70 éves Balogh György volt, aki palánikos egyes­ben kitűnő időt ért el, 9 óra 37 perc alatt teljesítette a távot. A t­úr a fmi­nek közül a Háromtoázi, Csongor, Prakter összeállítású ÉPGÉP-együttes érte el (8 óra 8 perc.) A legeredményesebb egye­sületnek az ÉPGÉP SK bizonyult, és ezzel újra megszerezte a Du­na-kanyar teljesítménytúra ván­dordíját. Halaszthatatlan fordulatnak kell következnie! Beszélgetés Rajki Bélával, vízilabda-válogatottunk szövetségi kapitányával A Magyar Úszó Szövetség ví­zilabda szakbizottsága október 7-én, kedden este tárgyalta a vízilabda-válogatott szereplését a Hungária Kupában és a szö­vetségi kapitány előterjesztését az 1972. évi olimpiát megelőző felkészülés tervezetéről. Ezt az alkalmat felhasználva folytattunk beszélgetést Rajki Béla szövetségi kapitánnyal. Gyorsaságban és lövő­­előtti­­a mezőny végén — Melyek voltak a legfőbb tapasztalatok, amelyeket a Hun­gária Kupa után hasznosítha­tunk? — A szabályváltoztatás a já­ték külső képét tekintve a ha­zai bajnokság első részében kedvező változást hozott. A já­ték mozgalmasabb, tisztább lett. Nem hozta meg azonban a várt változást az erőnléti és techni­kai felkészítés vonatkozásában a klubokban. Amint később csök­kent az erő, reményeink mind­inkább halványultak, a csapatok visszatértek az idősebb játéko­sok rutinjára épülő állójátékhoz. Természetes következménye volt ennek a folyamatnak a váloga­tott csapat szereplése a Hungá­ria Kupában. Jóllehet, az edző­mérkőzéseken úgy tűnt, hogy sikerül valami újat hoznunk, az ötnapos sorozat megmutatta, hogy az éveken át beidegzett játékfelfogást — elsősorban az idősebb játékosnál — nem lehet a rendelkezésre álló rövid idő alatt megváltoztatni. — Véleménye szerint milyen teljesítményt nyújtott a váloga­tott? — Annak ellenére, hogy a győzelemtől, vagy a jobb helye­zéstől csak egy hajszál válasz­tott el bennünket, mégis meg kell állapítani: a csapat rosszul játszott! Az okok? A kapusok gyenge teljesítménye az egész csapatra kihatott, de nem lehet mindenért őket felelőssé tenni. Gyorsaságban és lövőerőben a jugoszlávokat kivéve minden csapat felülmúlt bennünket. Ál­lóképességben jobbak­ voltunk a jugoszlávoknál és az olaszoknál, a többiek viszont ebben is előt­tünk jártak. A gyenge erőnlét és úszástudás mellett egyes já­tékosok önfegyelmével sem le­hettünk elégedettek. Alapos fiatalítás következik — Mire következtethetünk mindebből? — Nem most — már az új szabályok ismertetésekor nyil­vánvalóvá vált: ha alkalmazkod­ni akarunk az új lehetőségek­hez, akkor az edzésmunka jel­legét, tartalmát és főleg inten­zitását meg kell változtatni! Az elmúlt hónapok­­Rajki április­ban vette át a csapatot. — A szerk.) bebizonyították, hogy az idősebb játékosok úszástudása nem elegendő, sőt nem is fej­leszthető. — Lényegében a Hungária Kupa mindenkit rá kellett, hogy döbbentsen: jelentős és részle­tekre is kiterjedő változásokra van szükség! Ezek a változások most be is következnek? — Erről van szó. Az egyik leglényegesebb a végzendő mun­ka. Az eddigieknél differenciál­tabb és sokkalta nehezebb mun­ka következik. Legelőször az úszógyorsaság és az erőnlét te­kintetében van szükség alapos javulásra. Az igények magasak, a jövő távlatai gondos kiválasz­tást követelnek. Az új 14-es vá­logatott keretet majd a BEK és az MNK után, december 15-én terjesztem elő. Fiatalokra épí­tek. A lassú és enervált játéko­sok ideje lejárt. Az új szabályok tökéletes úszástudást, állóképes­séget és gyorsaságot feltételez­nek, fontos a fizikai erő, a jó testi felépítés. A keretbe ilyen szempontok alapján kerülnek be a játékosok, de magától érte­tődően alapfontosságú kérdés: megfelelnek-e morális szempon­tokból is? A jövőben csak olyan játékosok lehetnek válogatottak, akik a válogatottságot megtisz­teltetésnek veszik és a felkészü­lés során feltétel nélkül vállal­ják az edzésekkel járó nehézsé­geket. A bajnoki mérkőzéseken nyújtott átlagon felüli teljesít­ménnyel minden kereten kívüli vízilabdázó kinyithatja a maga számára a válogatottsághoz ve­zető kaput. Személyes irányítás — Az utánpótlás? — Az 1972-es olimpián szóba jöhető játékosok alkotják az A- és az utánpótlás válogatott 14— 14 játékosát. A két keret mun­káját személyesen irányítom. Két segéderőre lesz majd szük­ségem. — A válogatott és a klubok kapcsolata? — Tekintettel arra, hogy a klubok szűkre szabott edzésle­hetőségei nem teszik lehetővé a válogatott színvonalnak megfe­lelő úszó- és labdatechnikai ed­zések lebonyolítását, a váloga­tott edzéseken elsősorban ezek­re helyezzük a súlyt. Figyelem a válogatottak klubmunkáját és észrevételeimet — az összhang biztosítására — havonta rend­szeresen megbeszélem a klub­edzőkkel. Az egyesületekkel való jó együttműködés alapfel­tétele a válogatott csapat felké­szítésének — mondta befejezé­sül Rajki Béla szövetségi kapi­tány. G. R. Az újpestiek huszadik bajnoksága Tenisz ’Az Újpesti Dózsa férfi tenisz­­csapata ritka bravúrral egymás utáni huszadik bajnokságát nyer­te. A kiesés elkerüléséért vívott harcban viszont majd csak az utolsó forduló hozza meg a dön­tést, amikor a Bp. Spartacus Füz­­­főre látogat. A nőknél ezzel szemben a bajnoki cím kérdésé­nek eldöntése az utolsó fordulóra maradt. A tavaszi, veretlenül rangelső Vasas egymás után két vereséget szenvedett el, és majd csak a pénteki Újpesti Dózsa — Bp. Honvéd találkozó dönti el a bajnoki cím sorsát. Női mérkőzések Bp. Honvéd —Vasas 6:3. Mar­gitsziget, a hétfőn félbeszakadt három páros eredménye: Széll, Gráczol Á.—Szabó, Ilensch 7:5, 6:2, Duday, Balogh — Sólyom, Já­szai 6:0, 3:6, 6:4, Bardóczi, Meny­hárt— Cojacarin, Taróczy 6:3, 4:6, 6:4 Bp. Spartacus —VTSK 5:4. Árok utca: Gugi —Fuchs A 2:6, 3:6, Bécsi -Gaál 6:0, 6:3, Maróti--­­Straub 6:2, 62. Lépes­né —La­kos 7:5, 2:6, j. n., Éder- Töreki 6:2, 6:4, Mogyorósi - Fehér 6:4, 7:5, Ghéczy, Bécsi- Fuchs, Töreki 6:8, 4:6, Maróti, Éder —Lakos, Straub 8:6, 6:1, Szigeti, Mogyorósi — Ga­ál, Fehér 2:6, 1:6 Újpesti Dózsa —Vasas 6:2, söté­tedés miatt félbeszakadt. Pasa­réti út Polgár — Szabó 6:4, 6:2. Borka — Sólyom 6:2, 6:2. Vajda— Jószai 8:6, 3:6­­ . Vajda fel­adta. Fridenzi — Burde 6:4, 6:4. Klein — Cojacarin 6:0, 6:4. Glo­­viczki—Taróczy 6:2, 10:8. Pol­gár, Borka —Szabó, Taróczy 6:3, 8:6. Fridenzi, Klein—Jószai, Bur­de 4:6, 8:3. sötétedés miatt fél­beszakadt, a harmadik párost a Vasas játék, nélkül nyerte Bp. Honvéd —Bp. V. Meteor 9:0, Asztalos­­ utca Széll—Pos­ta 6:3­, 6:0, Duday -Bártfainé 6:2, 6:2, Oráczol . — Bakosné 8:6, 6:1, Balogh —Baliga 6 3 6:1, Menyhárt—Telegdiné 6:1, 6:2,­­ Gráczol Zs. — Kővári 6:2, 6:2, Széll, Gráczol A. —Posta, Bakos­­­­né 6:2, 6:2, Duday, Balogh — Bártfainé, Kővári 6:3, 6:0, Meny­hárt, Gráczol Zs.—Baliga, Te­legdiné 6:4, 6:0. A női CSB állása: 1. Új­pesti Dózsa 9 8 1 65:15 16 2. Bp. Honvéd 9 7 2 61:20 14 3. Vasas 9 7 2 59:21 14 4. VTSK 9 3 6 28:53 6 5. Bp. Spartacus 9 2 7 26:55 4 6. Bp. V. Meteor 9 — 9 3:78 — Az Új­pesti Dózsa—Vasas mérkő­zést egyelőre 6:2-es állással tüntet­­tük fel a táblázaton. Férfimérkőzések Bp. Spartacus —Bp. Honvéd 5:4. Árok utca, Csoknyai —Machán R. 4:6, 4:6, Balázs —Fehér 6:2, 11:9, Bérezés — Hámori 6:3, 1*6, 6:4, Móczár—Hegedűs 6:3, 6:1, Novák — Koltai 6:2, 6:2, Avar—Kührner 6:4, 6:2, Csoknyai, László—Ma­chán R., Kührner 2:6, 0:6, Ba­lázs, Móczár — Fehér, Vad 4:6, 7:5, 5:7, Bérezés, Novák — Há­mori, Hegedűs 2:6, 0:6 Újpesti Dózsa —Vasas 8:1. Pa­saréti út. Gulyás — Györey 6:4, 9:7, Baranyi — Czirá­ki 6:3, 6:4. Varga Machán F. 6:0, 6:1. Klein — Prichradny 6:0, 6:1. Homolya — Taróczy 6:1, 6:4. Benyik—Gur­­mai 6:4, 4:6, 6:2. Gulyás, Klein — S­ipos, Burde 6:1, 6:4. Baranyi,­­ Varga —György, Taróczy 6:4, 6:0.­­ Ho­molya, Kónya — Cziráki, Gur­­­­mai 0:6 3:6. Bp. Vörös Meteor —Fűzfő 7:2.­­ Asztalos J. utca, Szőcsi­k —Mayer­­ 3:6 , 6:3, 6:1. Sári — Pécz­ely 6:1,­­ 6:3. Bab­arc­zy - Ferd­inán­d 4:6, 1 6:4, 6:3. Halmos —Barcz­a 2:6,­­ 6:4, 6:4. Zacskó — Rajnai 2:6, 4:6.­­ Bakos dr. — Németh 6:3, 6:3. Sző-­i­csik. Bakos dr.--Mayer. Barcza 7:5, 6:3. Zacskó. Stágel­­ - Ferdi­­nánd, Péczeli 4*6: 1,6. Sári, Ba­­barczy— Rajnai, Németh 6:4, 6:2. A férfi CSB állása: 1. Újpesti Dózsa 9 9­­ 74: 7 18 2. Vasas 9 6 3 42:39 12 3. Bp. Honvéd 9 4 5 42:39 8 4. Bp. V. Meteor 9 4 5 35:45 8 5. Bp. Spartacus 9 2 7 27:54 4 6. Fűzfő 9 2 7 23:58 4 Vízilabda Befejezték Budapest I osztá­lyú vízilabda-bajnokságát, amely­nek során a Bp. Építők és az Elektromos csapatai külön ver­senyt vívtak a végső győzele­mért. A bajnokságot és vele együtt az OB II. osztályba jutás jogát végül is a Bp. Építők csa­pata szerezte meg. Budapest 1969. évi bajnokságának végeredménye 1. Bp. Építők 10 8 1 1 65:29 17 2. Elektromos 10 7 1 2 57:32 15 3. Képzőművész 10 5 1 4 47:45 11 4. CSMSK 10 5 — 5 38:31 10 5. Siketek 10 2 1 7 45:61 5 6. EAKV 10 — 2 8 22:76 2 Budapest ifjúsági vízilabda­bajnoksága során megismétlő­dött a múlt évi ,,furcsaság”, is­mét vidéki csapat bizonyult a legjobbnak és került fel az or­szágos ifjúsági bajnokságba, mi­vel a bajnoki címet a Szentesi Vízmű lelkes gárdája nyerte el. KOMJÁDI KUPA EREDMÉNYEK: Bp. Spartacus—Debreceni VSC 5:0, Újpesti Dózsa —CSMSK 11:4, MAFC —VTSK 5:2, FTC —Bp. V. , Meteor 40:2, Bp. Honvéd—MTK 11:4. Vasas—Tipográfia 9:8, KSI — Kazincbarcikai Vegyész 15:0. Budapest 19­­9. évi ifjúsági bajnokságának végeredménye 1. Sz. vízmű* 20 19 2 1 176 : 24 37 2. Vasas 20 17 2 1 151: 74 36 3. OSC* 20 15 2 3 157­: 45 31 4. Bp. Építők 20 11 2 7 119: 82 24 5. V. Izzó* 20 11 1 8 76: 79 22 6. Tipográfia 20 7 5 8 76:82 19 7. MTK 20 5 5 10 80:117 15 8. CSMSK* 20 6 3 11 81:105 14 9. Dégi. VSE* 20 4 1 15 57:128 8 10. VTSK 20 2 2 16 30:141 6 11. MAFC 20 1 1 18 42:168 3 A SZEOL csapata törölve. * 1—1 büntetőpont levonva. NÉPSPORI JEGYZETEK Van miről beszélni... s sok helyen bizonyára beszélni is fognak. Hol több is­­ben, hol kevesebben. Hol többet, hol kevesebbet. f . Vezetők, sportolók és pártoló tagok egyaránt. A baj csak az — legalábbis a gyakorlat ezt mutatja —, hogy ahol kevesebbet vagy kevesebben beszélnek, ott nagyon elkelne a több beszéd, a megfontoltabb, alapo­sabb bírálat. Falun és városon egyaránt! A bajnokságok hajrájában vagyunk. A labdarúgóbaj­nokságok alsóbb osztályaiban régen volt annyi botrány, any­­nyi pályabetiltás, mint az idén. És ez a „betegség” már a kézilabdát is kikezdte ... Jó néhány rendezvényen éppen a rendezők a rendbontók. Rengeteg a fegyelmezetlenség, a kiállítás. Sok az elhanyagolt pálya (pedig kis munkával a legtöbbet rendbe lehetne hozni), kevés a sportköri tag, néhol még ott sincs egyesületi élet, ahol megvannak rá a lehetőségek. És bőven akad tennivaló a nagy egyesületekben is. A szakmai színvonal emelése állandó feladat, az edzők, neve­lők képzése, továbbképzése nem kevésbé. A szakosztályi sovinizmus sem ismeretlen sok egyesületben, a tagdíjak, a tagnyilvántartás rendezetlenségéről nem is beszélve... Két évvel ezelőtt, a legtöbb sportkörben a tagság „sú­lyos” útravalót rakott az akkor megválasztott elnökség „ba­tyujába”. Szám­os egyesületben hasznos, igen jónak látszó határozatok születtek, s az új elnökségek, ha nem is min­denütt, de sok sportkörben nagy lendülettel és lelkesedés­sel fogtak hozzá a munkához, s később sem hátráltak meg az akadályok előtt. Ezek a vezetők most nyugodt lelkiis­merettel állnak a tagság elé. Egyszóval: szép számmal akad­nak jól működő sportkörök, olyanok, amelyek nem hiába dolgoztak az elmúlt két évben. Ahol azonban a vezetők csak címnek tekintették beosztásukat az egyesületben, vagy ahol egy-két emberre hárult a vezetés nehéz munkája, ott döcögött a verkli, nem tudták megoldani a kitűzött célokat. Bizonyára nem véletlen, hogy például Győr-Sopron megyé­ben a 252 sportkör közül mintegy 70—80-ban várható el­nökváltás, s az elnökségi tagok között is 20—25 százalékos változás lesz az előzetes felmérések alapján. Az egyesületi élet legnagyobb eseménye lesz a novem­ber 1-én kezdődő vezetőségválasztás (néhol már a héten megtartják, a középiskolai sportkörök legtöbbjében pedig már meg is tartották a közgyűlést) Az előkészületek már hónapok óta folynak és sok jel arra mutat, hogy az egye­sületi élet e fontos eseménye valóban ünnepe lesz sok-sok sportkörnek. Egy azonban biztos: nincs olyan jó és ered­ményes sportkör, ahol ne volna miről beszélni. Vezetőknek, sportolóknak, pártoló tagoknak, illetve vezetőkről, sporto­lókról, pártoló tagokról és még sok-sok másról egyaránt. Nagy József 1800 „GÓLYA“ atlétikai versenye A Budapesti Műszaki Egye­tem testnevelési tanszékének kezdeményezésére, minden kar első éves hallgatói részére te­hetségkutató, atlétikai­ képesség­­mérő versenyeket tartottak a MAFC-pályán. Lochmayer György tanszékvezetővel az élén, 20 testnevelő tanár segéd­kezett a lebonyolításban, hiszen mintegy 1800 fiatal több napos sportolásáról volt szó. Milyen tapasztalatokat hozott ez a tö­­megverseny? — Úgy érzem, nagyszerű pro­pagandája volt az atlétikának — mondja dr. Kismartoni Ká­roly, a MAFC vezető­edzője. — Érdemes megemlíteni, hogy utoljára több, mint húsz évvel ezelőtt rendeztek ilyen egyetemi versenyt. Hasonló tehetségkuta­tón tűnt fel 1946-ban Goldová­­nyi Béla, aki a következő év­ben már a legjobb magyar vág­tázó volt. — Feltűnt-e tehetség az idén? — A 100 méteres síkfutás, a távolugrás és a súlylökés köte­lező szám volt, a 400 méter és a 800 méter közül választhattak az indulók. A legjobb ered­ményt Vári Tibor, a közlekedé­si kar hallgatója érte el, ugyan­annyit futott 100 méteren, mint annak idején Goldoványi: 11.6 másodpercet. A MAFC-nak egyébként éppen vágtázókra van a legnagyobb szüksége és az egyetemi ifjúság köréből sze­retnénk utánpótlást szervezni. A tehetségkutatás után meg­rendezték a gólyaversenyt, amelyre mintegy 100 egyetemis­tát hívtak meg. Kiemelkedett Balogh Ádám 180 cm-es magas­ugrása , hiszen Balogh előző­leg csak két hétig gyakorolta a Fosbury stílust. A lányok közül Mohácsi Márta volt a legjobb, megnyerte a távolugrást (442 cm) és a 100 méteres síkfutást is (14.3), összegezve: érdemes volt megrendezni ezt a versenyt. A Műszaki Egyetem testnevelési tanszéke elismerést érdemel a sikeres kezdeményezésért. Kiss Antal kitűnő csúcsot gyalogolt Athéni balszerencsés bokasé­rülése után Kiss Antalnak csak egy hetet kellett kihagynia, és utána folytatta­ edzéseit. Jó for­máját kihasználta a Tatabányán rendezett 20 km-es versenyen, és több mint másfél perccel javí­totta meg 1965 őszén elért, 1:29:08,2 perces országos re­kordját. A szabályosan kiírt ver­senyt pontosan felmért, körjel­­legű útvonalon rendezték, s a megyei szövetség véleménye sze­rint semmi akadálya sincs a vi­lágviszonylatban is kitűnő re­kord hitelesítésének. 20 km gyaloglás: 1. Kiss A. 1:27:31, országos csúcs: 2. Schil­ler 1:34:53.8, 3. Szabó J. 1:34:54. Női 100 m és távol: Fo­­risek 12.4 és 616. (Mind a Tata­­bányai Bányász versenyzői). * Szegeden 123 csapat (!) rész­­vételével rendezték meg a me­gyei ügyességi CSB-t, amelyen néhány jó egyéni eredmény is született. Férfiak. Súly és disz­kosz: Tégla (SZVSE) 15.78 (egyé­ni csúcs), és 57.58. Kalapács: SZEOL 50.53 m-es átlag: Trényl­er (SZEOL) 52.02 Nők. Magas: Tóthné (SZVSE) 155. Távol: Ba­jusz (MVSE) 540. Diszkosz: dr. Gsikyné (Szentesi Vízmű) 42.48. A felnőtt Antal (SZVSE) és a ser­dülő Grandpierre (SZVSE) 23:34.6-ot gyalogolt 5 km-en, utóbbi közben 3 km-en 13:59-es időt ért el. *­ A Komlói Bányász hétközi versenyén Kispál (Komlói Bá­nyász) 1500 m-en 4:05­4 perccel, az idei legjobb serdülő ered­ménnyel győzött. Jövőre hadat üzen a rekordoknak Az EB-előkészületek egy ki­csit elterelték a figyelmet né­hány fiatal atlétánk előretörésé­ről. Közülük első helyen Köves­­di Istvánt, az ózdiak 20 éves gátfutóját kell megemlíteni. Hosszúra nőtt, 188 centi magas legény, igazi gátfutóalak. Mégis eredetileg távolugró akart lenni, amikor első edzője, Molnár Ist­ván, a városi négytusa-bajnok­­ságon felfedezte. Hamarosan megismerkedett azonban a gát­tal, már második lett a serdülő­bajnokságon és ifikorát úgy kezdte, hogy jó 110-es gátas lesz belőle. Már korábban is „befutott” volna, ha 1967 tavaszán nem éri súlyos térdsérülés. Hosszú he­teket vesztett, keveset indult gá­ton, de azért így is beállította 200 m-en az ifjúsági csúcsot. A sérülését még érezte tavaly is. Hosszabb rábeszélés után, első­sorban azért próbálkozott meg a 400-as gáttal, mert — el akart jutni az utánpótlás-válogatottal Lengyelországba. Sikerült! Au­gusztus végére még speciális fel­készülés nélkül, elég fogyatékos, technikával is eljutott 54.7-ig, s utána már nem volt vitás, hogy megtalálta igazi számát. Az idei volt tulajdonképpen az első idény, amelyre zavartalanul és valóban rendszeresen felké­szülhetett. Ha az eredményei­ről beszél, mindig két szakem­bert emleget. Az egyik Balázs Lajos, harmadik éve az edzője, akivel nagyszerűen megértik egymást. A másik Agócs Jenő, akitől a keretedzéseken kapott tanácsokat. A hármas együttmű­ködés igen sikeresnek bizonyult. Kövesdi az idén nagyválogatott lett, 52.6 mp-re szorította le a legjobb idejét. Tizenkét 400-as gátversenye közül az első kettőt kivéve, 53.9-nél nem futón rosz­szabbat, a három utolsón pedig mindig 53 mp-en belül! Pedig a sorsolással nem volt szerencséje, majdnem mindig a külső pályá­ra került. Már több is volt ben­ne az 52.6-nál, de tapasztalat­lansága még kiütközött. Nem volt elég laza, még gyakran adódtak lépésproblémái, minden versenyen legalább egyszer le kellett apróznia. Újonc létére érthető, hogy még nem tudta a gáton jobban kamatoztatni a ja­vuló síkformáját. Mert Kövesdi örvendetesen gyors. Az idén futott 100-on 10.8- at, 200-on 21.7-et és szeptember­ben 400-on, születésnapi aján­dékként 47.7-re javította leg­jobb eredményét. Gátas létére Rózsával holtversenyben a 400-as ranglista élére került, erre pe­dig Kovács Kléri ideje óta nem volt példa! Már sok is neki a 15 lépés a gátak között, jövőre nyugodtan megpróbálkozhat a 13 lépéssel. Túlzott derűlátás nél­kül három év múlva egyik ko­moly olimpiai reménységünk le­het. Az Ózdi Kohászati Művek na­gyon szorgalmas, szerény fiatal műszerésze most bevonulás előtt áll. Reméli, hogy a szolgálat közben is jól fel tud készülni a következő idényre. Akkor pedig hadat üzen nemcsak az utánpót­lás­, hanem a felnőttcsúcsnak is! Aranykerekek Két R - 26-os mintájú, úgynevezett félverseny Csepel kerékpárt nyert vasárnap két gyerek Hű­vösvölgyben a Nagyrét környékén. A két fiú, Szé­kely László és Thierling Gyula aranykerekeken tá­vozott. A KISZ Budapesti Bizottsága és a BKSZ va­sárnap rendezte meg első ízben az „Aranykerék”­­versenyt, kizárólag fiata­lok részére. Nagyszerű versenyt vívott a csaknem 150 gyerek a 2,3 kilomé­teres körpályán. Az első korcsoportban Székely La­ci, a másodikban Thierling Gyuszi vitathatatlanul sze­rezte meg az elsőséget, s az érte járó csillogó gépet. De a többiek sem távoztak üres kézzel. Csak az volt a panaszuk, hogy a többi díj már nem volt olyan nagy és olyan „gömbölyű*’, mint az a bizonyos kettő. Az a kettő, amelyben aranykerekek pörögtek. Csütörtök, 1969. október 9.5

Next