Népsport, 1969. december (25. évfolyam, 277-299. szám)
1969-12-04 / 279. szám
Tiszta lap, pöttyökkel Hogy mérni tudjon, az emberiség kitalálta a számokat még idejekorán. Hasznos kis mankó minden egyes számjegy — sok•ok száz éve. Eseményeket, törénéseket írnak le ezek a szám-Mondanak olyasmit esek a •Bárnak, amit ne tudnánk? Az első pillantásra szinte semmit! Híven tükrözik azonban, hogy a Salgótarján és a Szombathely az utolsó három szakaszban (a 32. fordulótól) tisztára megtáltosodott. Ugyanígy a Komló, de a bányászcsapat csupán a 25. fordulótól. Külön tanulmányt érdemelne az DVTK! A 13—18. forduló között 50 százalékos átlagot ért el. 16 pontja volt ekkor, és a 9. helyen állt Emberi számítások szerint, már biztosította bentmaradását, tehát lehetett „lazsálni”. Lazsáltak is. (Végül mégis a kiesés veszélye fenyegeti őket! Dehát erről a többi csapat tehet!) Végül Itt van a Dunaújváros és az Egyetértés versenyfutása. A VI. szakasztól kezdve nem lehet rájuk ismerni, olyan vehemenciával kezdték el a pontMegmutatják azt is, mi történt NB 1-es labdarúgó-bajnokságunk egyes periódusaiban. Hogyan szerepeltek a csapatok? A megszerezhető pontok száz százalékából milyen hányadot értek el? gyűjtögetést Az Egyetértés „fejlődési dinamikája” a legnagyobb az egész labdarúgó NB I- ben! Az őszi idényben több pontot szerzett, mint a Ferencváros, vagy a Rába ETO, s két pont híján annyit, mint a Honvéd és a Vasas. Bravúr ... (?!) A Dunaújváros, persze, igyekezett lépést tartani ezzel, de ez — egészen a 28—29. fordulóig — nehezen ment. A VI. és a IX. periódusban pedig a soroksáriak alaposan felzárkóztak a Kohászhoz. A 28—29. fordulóban azonban a Dunaújváros mind a négy megszerezhető pontot „betakarította”, az Egyetértés csupán hármat. Lehet, hogy ez az egy pont dönt végülis? Ée? Jelent ez valamit? Történt valami érdemleges? Úgy tűnik, hogy semmi! A bajnokságot a vitathatatlanul legjobb csapat nyerte. Az első helyért az a három csapat volt versenyben, amelyek a tényleges erőviszonyok alapján erre jogosult volt. És utánuk is reális a sorrend. Az Újpesti Dózsát a Bp. Honvéd, azt az FTC követi, majd a Vasas jön és a Rába ETO. És kik küzdöttek egész éven át a kiesés ellen? A Komló, a DVTK, a Dunaújváros, az Egyetértés és az Egri Dózsa! A tényleges erőviszonyokat tekintve is ők a leggyengébbek. És a középmezőny? Ott olyan kiegyensúlyozottak az erőviszonyok, hogy szinte teljesen mindegy, ki a hatodik, a hetedik, a nyolcadik, vagy a kilencedik. Na, ugye! Nem történt az idei bajnokságban semmi szóra érdemes! Tiszta lappal kezdtük az évet, és... És mégis bepöttyöződött volna tiszta lapunk? Ha csak e kezdetet és csak a végeredményt nézzük, kizárt dolog. A számok azonban megmutatják, hogy közben történt valami. Nem több és nem kevesebb, mint hogy a hajrában minden veszélyeztetett csapat megtáltosodott. (Kivétel csupán az Egri Dózsa, amely — ki tudja miért nem tudott lépést tartani a „fejlődéssel”.) A hangsúly most a „minden” szón van. Hiszen nemcsak néhány csapat szerzett — korábbi teljesítményéhez mérten — fantasztikusan sok pontot, hanem minden veszélyeztetett csapat. Akkor miért kellettek a pötytyök a tiszta lapra? Erre csak a klubok vezetői és a játékosok tudnának hiteles választ adni, ha a „klubérdekek” és a „magánérdekek” nem parancsolnának szűkszavúságot, vagy éppenséggel hallgatást De azt parancsolnák, így nem tudunk meg semmit biztosan. Legfeljebb „rejtegetünk”, és viseljük mi — újságírók, rádióriporterek és televízióriporterek — a vádat: minden rendben lenne, ha mi nem akarnánk a kákán is csomót keresni. Pedig valaminek mégis történnie kellett a premisszák és a végeredmény között, hiszen a számok nem hazudnak. Semleges neműek — mármint a klubszíneket illetően. De kinek, kiknek jó az, ami történt ha a végeredmény mégis ugyanaz?! Rózsa András Csapatok: I. H. Hl. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. Újpesti Dózsa 100 83 66 68 100 66 100 83 63 95 Bp. Honvéd 66 66 50 100 100 83 68 83 66 25 Ferencváros 100 66 83 66 83 66 66 66 50 0 Vasas 100 16 33 66 83 66 66 66 50 100 Rába ETO 66 50 83 66 16 33 66 83 50 50 Pécsi Dózsa 50 66 33 66 33 100 50 66 18 50 Csepel 33 66 66 66 50 50 83 33 50 25 Tatabánya 16 50 100 83 0 66 16 66 50 MTK 66 66 100 0 50 16 16 33 50 25 Salgótarján 66 33 18 18 50 33 33 66 68 50 Szombathely 33 33 50 66 33 16 15 50 68 75 Komló 50 16 50 33 50 16 33 33 50 75 Diósgyőr 33 66 33 33 50 50 33 33 16 25 Dunaújváros 0 33 66 16 16 50 50 33 33 100 Egyetértés 0 16 33 0 0 83 50 33 65 75 Egri Dózsa 33 83 16 0 0 68 0 16 33 0 (Az egyes szakaszok: I — 1—3, II — 4—6, HI — 7—9, IV — 10—12, V - 03—15, VI - 16—18, VII - 19—21, Vili - 22—24, V — 25—27, X - 28—29. forduló.) Hull a hó és hózik „Hull a hó és hózik, Micimackó fázik” — mondja Milne Micimackója. De ezen a vasárnap délelőttön bizonyára megtoldotta volna még néhány rímmel. Például azzal, hogy ázik is. S talán vissza is bújt volna kuckójába. De nem tehették ezt azok a fiatal labdarúgók, akik a Magyar Kábel-pályán rúgták a labdát, Budapest Serdülő Kupájáért játszottak. Csúnya havas eső esett. Mindent és mindenkit eláztatott. Az emberek esernyők alá bújtak vagy fejükre kapucnit húztak. A pályán a 22 legény mit sem törődött ezzel. Korukat meghazudtolva rohanták végig a két félidőt. Vasas—Szállítók. E két csapat játékosai küzdöttek a döntőben s kupáért Első félidő. Tiszta mez, tiszta nadrág. A Szállítók játékosai jóval erősebbek, vállasabbak. Úgy tűnik, ők idősebbek. De nem. Még fiatalabbak is az ellenfélnél. Mármint átlagban. Közöttük van néhány 1955-ben született is. A többiek 54-esek. A partvonalon az edzők, intézők és a tartalékok toporognak. Hangosan biztatják a többieket. Mindig tudják, mit kell csinálni. A „rezsivák” már alig várják, hogy pályára léphessenek. Bizonyítani akarnak: ők még jobbak is, mint a többiek. A labda hol az egyik, hol a másik kapu előtt pattog. De az utolsó pillanatban mindig odaér egy láb. 0:0. Nem sikerül gólt elérni egyik csapatnak sem. Pedig nem „bekkelnek”, mint a nagyok. Vége az első félidőnek. A csapatok az öltözőbe vonulnak. Belépni tilos. Fontos taktikai megbeszélések folynak az ajtók mögött. Mit kell tenni, hogy a második félidőben sikerüljön a győzelem? Odakint, a papák, ismerősök, iskolatársak az esélyeket latolgatják. — A mi fiaink olyan biztosan jutottak a döntőbe, hogy egy pillanatig nem lehet kétséges: övék lesz a kupa — mondja az egyik Vasas-papa. — Miért tetszik gondolni?! — replikázik egy kis srác. — A Szállítók a Fradit is kiverte... — No, és? A mieink az Elektromosnak, meg a Csepelnek hatot rúgtak, a Ganz-MÁVAG-nak meg ötöt. És egyetlen gólt sem kaptak. Sok vitára nincs idő, megkezdődik a második félidő. Néhány friss erő is bevetésre kerül mindkét csapatban. Most a Vasas támad valamivel többet. A labdával minduntalan Sipőcz Józsefet keresik. Nem csoda. Egy már biztos: ő a kupa gólkirálya. Tizenegyszer talált az ellenfél hálójába. Jó mozgású, ügyes fiú. Mintha fáradna a Vasas. Feljönnek a „főspedisták”. És sikerül... Az egyik támadás végén gólzsákjuk, Kovács László nagy gólt ragaszt a jobb alsó Sarokba. delik, csókolják. A tartalékok is berohannak a pályára. Kárpáti László intéző — úgy ötven év körül lehet — örömében csaknem teljesen körbeszaladja a pályát. Aki útjába kerül, megcsókolja. Már nincs sok hátra a döntőből. — Mienk a kupa! — harsogja boldogan az egyik tartalék a partvonal mellett. — No, ne — inti le a másik. — Lehet még gólt kapni. S lám, meg is lett Az egyik ellentámadás végén a Szállítók kapusa a kezéből ejtette hálóba a labdát. De sebaj. Döntetlen esetén is övék a kupa. Mivel ők a fiatalabbak. És vége. Középre állnak, sárosan, de boldogságtól sugárzó arccal, úgy kiáltják büszkén, egyszerre: SZÁLLÍTOK! KOHÁSZATI GYÁRÉPÍTŐ VÁLLALAT felvételre keres a Tápiószelei Vasszerkezeti Gyáregységhez acélszerkezeti gyártásban jártas mérnököt vezető beosztásba, továbbá hegesztőszakértő mérnököt. Bérezés: megegyezés szerint történik. Felvétel esetén azonnal beköltözhető 2 szobás összkomfortos szolgálati lakást biztosítunk. Jelentkezni lehet: A VÁLLALAT KÖZPONTJÁBAN BUDAPEST, XIII., RÉVÉSZ U. 9. Munkaügyi osztály. Csúnya, esős vasárnap délelőtt volt. Minden és mindenki megázott. De a Szállítók serdülő labdarúgóinak délelőttjét nem tudta elrontani az időjárás. Abban a pillanatban ők voltak a legboldogabbak szeles ez országban. ) Csehszlovákia—Magyarország 4:1 (Folytatás a 3 1. oldalra!rratlanul húzták az időt Adamec elrúgta a labdát, amiért a játékvezető felírta. Barkas egy kecsegtető támadás végén nem tudta visszaadni a labdát a jó helyzetben levő Benőnek. Adamec cseles gólja A 63. percben az előretörő Fazekast Hagara buktatta. Kocsis szabadrúgását ugyancsak a hátvéd fejelte ki Halmosi elé, aki azonban gyengén lőtt, majd a lepattanó labda Fazekast lesen találta. A 65. percben F. Vesely befelé cselezett, amikor Ihász a 16-os vonalán felvágta a csatárt. A Zfi-os sarkánál leállított labdának Adarrec futott neki és ballal, a meglepett Szentmihályi fölött, a háló közepébe nyeste a labdát. a.a A 69. percben Kocsis Puskást szöktette, Kvasnak azonban a 16-os vonalánál kézzel ütötte el a labdát. Bene szabadrúgása a sorfalról Kocsis elé pattant, de ő magasan a kapu fölé lőtt. A küzdelem hevében a 75. percben Kelemen felvágta Petrast. A közönség nemtetszését fejezte ki, mert a csehszlovákok a 3:0 ellenére feltűnően húzták az időt, amiért Kvasnakot is felírta Machin. A magyar csapat nagyon rosszul, idegesen, körülményesen, kapkodva játszott. Fazekas lőtt jó helyzetben mellé. Még nincs vége... A 81. percben ritkán látható gólt kapott a magyar csapat. Jockihoz került a labda, a balösszekötő helyén nem messze a 16-os sarkától, mintegy 18 méterre a kaputól. A csatár tétovázott, aztán mintha meggondolta volna magát: könnyedén, bal külsővel megnyerte a labdát, amely magas ívben szinte Szentmihályi teje felett, a tjzök kapufa mellett a hálóba smiik . A 84. percben Petres felrúgta Benét, mikor a labda már elhagyta a játékteret.. A játékvezető leküldte a pályáról. Az utolsó percekben már nem volt érdekes a játék. A 91. percben járt az óra mutatója, ami,kor Kocsis távoli, nagy erejük jobb sarokra tartó félmagas lövését a vetődő Viktor kiütötte. Puskás futott a labdára, de Pivarnik az alapvonal közelében felvágta. 11-es! A csehszlovákok cseréltek, Venczel állt a kapuba. A büntetőrúgásból Kocsis a bal felső sarokba lőtte a labdát, 4 a kezdésre már nem volt idő. A játékvezetői hármas ripszíj után a mieink sportemberhez, méltóan gratuláltak a csehszlovák játékosoknak, s utána szomorúan hagyták el a pályát Húsz a múltból, ÓTA JOVOBOT az Uj sasakas® küszöbén a Zigr. Honvéd Nyilván nem szükséges a nyilvánosság előtt bemutatni az ország legnagyobb sportegyesületét, a magyar sport egyik legerősebb fellegvárát, a Ép. Honvédot Vitatni sem lehet az egyesület nagyságát hiszen a huszonhárom szakosztálya és a hét sportiskola csaknem 2809 sportolót foglalkoztat. Kell hogy milyen szinten? Az egyesület ezekben a napokban ünnepli fennállásának huszadik évfor-dulóját, s az Ünnepséget éppen az teszi teljessé, hogy a Bp. Honvéd sportolói pompásan helytálltak az olimpiai, a világbajnoki, az Európa-bajnoki és az országos versenyeken. Megnéztük a piros-fehér sportolók fejlődésének grafikonját Különösen az ötvenes évek közepe után ívelt egyenletesen, törésmentesen felfelé. Hogy ezt mivel biztosították? A legjobb edzők kezébe adták sportolóikat, s ők törekedtek a korszerű módszerek alkalmazására. Mindez azonban csak az egyik oldal. A legtöbbet akkor tették az egyesületben, amikor a versenyzők létszámához méretezték a létesítményeket. Az ünneplők ezt a lépést tekintették a Bp. Honvéd sportélete egyik legjelentősebb állomásának. Amikor birtokba vették és az igényeknek megfelelően létrehozták a Dózsa György úti sportkombinátot, úgy érezték, hogy hosszú időre egyenesbe jutottak. De a szakosztályok tovább izmosodtak, létszámban is gyarapodtak. Ami akkor elegendő volt, az ma kevés. A mostani ünnepségek időszakának éppen az a legfőbb témafelvetése, miként segítsék tovább az egyenletes fejlődést. A nagy változás Feltettük a kérdést a Bp. Honvéd vezetőinek, hogy mi okozta az új helyzetet? Egyértelműen hangzott a válasz: — Atlétikában, birkózásban, kézilabdában, kosárlabdában, tornában, úszásban és vívásban 779 fiatalt foglalkoztatunk sportiskoláinkban. Huszonhárom szakosztályunkban pedig nemcsak a létszám, hanem az edzések száma is megnőtt A megnövekedett követelmények velejárója a több és gyakoribb foglalkozás, s ez a körülmény létesítményeink alapos túlterheléséhez vezetett És itt érdemes néhány szóra megállni. Hogy csak néhányat említsünk éppen a fejlődés következtében szűkös helyzetbe került szakosztályok közül: kicsi a birkózók helyisége, a cselgáncsozók idegenben bérelnek termet, de az hetenként csak háromszor áll rendelkezésükre; az ökölvívók problémája egyezik a birkózókéval; eljárt az idő a sportlövők Pongrácz úti lőtere felett is; a tornasportban nem a 42 szakosztályi tag, hanem a 221 sportiskolás foglalkoztatása okozza a nagyobb gondot — természetesen teremproblémák miatt. De 320 vívó, köztük 140 sportiskolás, is csak nehézségek árán boldogul a Semmelweis utcában. Egyébként ezt a termet használja a 39 öttusázó is. Ám tévedés lenne azt hinni, hogy az úszóknak nincsenek gondjaik." Addig minden rendben van, míg a szabadban edzhetnek, hiszen a Dózsa György úti uszoda pompás lehetőségeket kínál. De ha hűvösre fordul az időjárás, akkor már a Bp. Honvéd úszói és vízilabdázói is a Sportuszoda vendégei. Erről a két szakosztályról ma már gyakran emlegetik. — Nyáron nyertes, télen pedig vesztes! Mert a nehéz körülményeik miatt télen sokan távoznak el az újonnan toborzott gyerekek közül. És mit kíván tenni a sportegyesület? Mit kíván tenni, hogy kisebbedjenek a gondok, hogy az erősen pozitív grafikon az eddigi Irányba folytatódjék? Az újabb fordulatért A születése húszéves fennállását ünneplő egyesület előre tekint. Egyelőre csak öt évet. Ennek megfelelően készült el a fejlesztési javaslat. Mi szerepel a javaslatban? A birkózók, az ökölvívók, a tornászok, a vívók, a sportlövészek, a súlyemelők teremgondjainak megoldása. A javaslatból nem maradt ki az úszók gondjainak rendezése sem. Mindenesetre fogas kérdéssel állnak szemben. Előtérbe került a Dózsa György úti kombinát még jobb kihasználása. Erre új kosár-, kézi- és röplabdapályákat kívánnak építeni. De változatlanul problémát jelent a labdarúgó-szakosztály gondja is. Kispesten ugyanis hét csapatnak kell helyet biztosítani három pályán. Ez azért nehéz, mert a reprezentatív létesítményt kímélni kell. A húszesztendős Bp. Honvéd most új korszak küszöbére érkezett. Gyökeres változást kíván elérni a sportlétesítmények számában. Ezt sürgetik az egyesület olimpiai, világ-, Európa- és országos bajnokai, a szakosztályvezetők, a nagyszerű edzők, a szakosztályi tagok és a sportiskolások. És ezt az ügyet sürgetik az egyesület vezetői is, akik szívesen viselik a soron következő öt esztendő újabb teendőit, nehéz feladatait. Szabó András KÉP SZÖVEG NÉLKÜL Elbúcsúzott és minnt! Színi József nemrégezte még játszott a Ferencváros ellen. Most meghatottan veszi át a lila-fehér klub aranyból készült jelvényét. Ez bizony már a búcsú. Visszavonult. Nézem az arcát parolázás közben, gyermekes vonások, nem hiszem, hogy több 28 évesnél. — Harmincnégy vagyok. — Tehát kiöregedett... — Ne ilyen kegyetlenül. Egyébként sem a korom miatt hagytam abba. Túl sok volt a sérülésem. És egy-egy operáció pszichikailag is megviseli az embert. Szóval, ez van, ahogy mondani szokták ... Az obligát kérdést — legszebb emléke? — Szini Jóska is megkapja, mint egy jó kis passzot. Vissza is adja a labdát. — Egyszer Milánóban középhátvédet játszottam az Inter ellen. Tudja hány méterről lőttem gólt a válogatott Sartinak? Negyvenöt! Kirúgta a labdát, elcsíptem, puff, bement a feje fölött. Ezzel egyenlítettünk, majd 3:2-re nyertünk... 19 nráre játszott a Dózsa-5 “ bán. Kevés gólt lőtt, de a legtöbbször jókor” talált a hálóba, és többnyire nemzetközi mérkőzéseken. Megbízható játékos volt. Eleinte csak fedezetet játszott, később hátvédet, sőt szélsőt is. Sok poszton szerepelt. Mindig ott küzdött, ahol a legjobban volt rá szükség. Nyolc alkalommal került a B-válogatottba. Pályafutása során az Újpesti Dózsa kétszer nyert bajnokságot , ő mindkétszer állandó csapattag volt. Az A-válogatottba azonban nem sikerült bekerülnie. Olimpiára sem jutott ki. Ez az álma nem teljesült De azért felemelt fejjel búcsúzhat. Amit elért , azzal is kevesen dicsekedhetnek. — És mi lesz ezután? — Gondolom, egy kissé megváltozik az életmódom. Többet lehetek majd a családommal. Juditka már kilencéves. Segítek neki a tanulásban. Meg aztán van egy kis telkünk Csopakon. Jó lesz a kikapcsolódás. Vagy ezzel vigasztalom magam? Tudja, hogy van, az ember ilyenkor keresi a „hátrány” előnyeit . A labdarúgás? _ valamim! oktatói minősítésem van. Csak úgy passzióból elvégeztem a tanfolyamot és most nagyon jól jön. Már jelentkeztem is a szakoktatósra. Három év. Tanári képesítés. — És addig? — Rendőrtiszt vagyok. Szeretem a hivatásomat. Az edzőség később is csak mellékfoglalkozás lesz. — Hol? — Természetesen Újpesten. Elbúcsúztam az igaz, de maradok. Tizenkét év után nehéz lenne... Elakad a hangja. Egy pillanatra mellbevágja a valóság: vége, többé nem olvassák az összeállításban a nevét. Sebaj, ezen is túl kell esni. De majd egyszer ... talán nemsokára, ismét szerepelhet az újságban ... (humori) Csütörtök, 1969. dkt. K 3 Elektronikus Mérőkészülékek Gyára FELVESZ: gyakorlott, nyugdíjas SZTK-ügyintézőt ellenőrnek és gyors-, gépírónőke. Jelentkezés: Budapest XVI., Cziráki u. 26—32 Munkaerőgazdálkodás.