Népsport, 1969. december (25. évfolyam, 277-299. szám)

1969-12-04 / 279. szám

Tiszta lap, pöttyökkel Hogy mérni tudjon, az embe­­­­riség kitalálta a számokat még­­ idejekorán. Hasznos kis mankó minden egyes számjegy — sok­­•­ok száz éve. Eseményeket, tör­­énéseket írnak le ezek a szám-Mondanak olyasmit esek a •Bárnak, amit ne tudnánk? Az első pillantásra szinte semmit! Híven tükrözik azonban, hogy a Salgótarján és a Szombathely az utolsó három szakaszban (a 32. fordulótól) tisztára megtál­tosodott. Ugyanígy a Komló, de a bányászcsapat csupán a 25. fordulótól. Külön tanulmányt érdemelne az DVTK! A 13—18. forduló kö­zött 50 százalékos átlagot ért el. 16 pontja volt ekkor, és a 9. helyen állt Emberi számítások szerint, már biztosította bent­­maradását, tehát lehetett „lazsál­ni”. Lazsáltak is. (Végül mégis a kiesés veszélye fenyegeti őket! Dehát erről a többi csapat te­het!) Végül Itt van a Dunaújváros és az Egyetértés versenyfutása. A VI. szakasztól kezdve nem le­het rájuk ismerni, olyan vehe­menciával kezdték el a pont­Megmu­tatják azt is, mi tör­tént NB 1-es labdarúgó-bajnok­ságunk egyes periódusaiban. Ho­gyan szerepeltek a csapatok? A megszerezhető pontok száz szá­zalékából milyen hányadot értek el? gyűjtögetést Az Egyetértés „fejlődési dinamikája” a legna­gyobb az egész labdarúgó NB I- ben! Az őszi idényben több pon­tot szerzett, mint a Ferencvá­ros, vagy a Rába ETO, s két pont híján annyit, mint a Hon­véd és a Vasas. Bravúr ... (?!) A Dunaújváros, persze, igyeke­zett lépést tartani ezzel, de ez — egészen a 28—29. fordulóig — nehezen ment. A VI. és a IX. periódusban pedig a soroksáriak alaposan felzárkóztak a Kohász­hoz. A 28—29. fordulóban azon­ban a Dunaújváros mind a négy megszerezhető pontot „betaka­rította”, az Egyetértés csupán hármat. Lehet, hogy ez az egy pont dönt végülis? Ée? Jelent ez valamit? Történt valami érdemleges? Úgy tűnik, hogy semmi! A bajnokságot a vitathatatlanul legjobb csapat nyerte. Az első helyért az a három csapat volt versenyben, amelyek a tényle­ges erőviszonyok alapján erre jogosult volt. És utánuk is reá­lis a sorrend. Az Újpesti Dózsát a Bp. Honvéd, azt az FTC kö­veti, majd a Vasas jön és a Rába ETO. És kik küzdöttek egész éven át a kiesés ellen? A Komló, a DVTK, a Dunaújváros, az Egyet­értés és az Egri Dózsa! A tény­leges erőviszonyokat tekintve is ők a leggyengébbek. És a középmezőny? Ott olyan kiegyensúlyozottak az erőviszo­nyok, hogy szinte teljesen mind­egy, ki a hatodik, a hetedik, a nyolcadik, vagy a kilencedik. Na, ugye! Nem történt az idei bajnokságban semmi szóra ér­demes! Tiszta lappal kezdtük az évet, és... És mégis bepöttyö­­ződött volna tiszta lapunk? Ha csak e kezdetet és csak a végeredményt nézzük, kizárt dolog. A számok azonban meg­mutatják, hogy közben történt valami. Nem több és nem keve­sebb, mint hogy a hajrában min­den veszélyeztetett csapat meg­táltosodott. (Kivétel csupán az Egri Dózsa, amely — ki tudja miért nem tudott lépést tarta­ni a „fejlődéssel”.) A hangsúly most a „minden” szón van. Hi­szen nemcsak néhány csapat szerzett — korábbi teljesítmé­nyéhez mérten — fantasztikusan sok pontot, hanem minden ve­szélyeztetett csapat. Akkor miért kellettek­ a pöty­­työk a tiszta lapra? Erre csak a klubok vezetői és a játékosok tudnának hiteles választ adni, ha a „klubérdekek” és a „ma­gánérdekek” nem parancsolná­nak szűkszavúságot, vagy éppen­séggel hallgatást De azt paran­csolnák, így nem tudunk meg semmit biztosan. Legfeljebb „rejtegetünk”, és viseljük mi — újságírók, rádióriporterek és te­levízióriporterek — a vádat: minden rendben lenne, ha mi nem akarnánk a kákán is cso­mót keresni. Pedig valaminek mégis tör­ténnie kellett a premisszák és a végeredmény között, hiszen a számok nem hazudnak. Semle­ges neműek — már­mint a klubszíneket illetően. De kinek, kiknek jó az, ami történt ha a végeredmény mégis ugyanaz?! Rózsa András Csapatok: I. H. Hl. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. Újpesti Dózsa 100 83 66 68 100 66 100 83 63 95 Bp. Honvéd 66 66 50 100 100 83 68 83 66 25 Ferencváros 100 66 83 66 83 66 66 66 50 0 Vasas 100 16 33 66 83 66 66 66 50 100 Rába ETO 66 50 83 66 16 33 66 83 50 50 Pécsi Dózsa 50 66 33 66 33 100 50 66 18 50 Csepel 33 66 66 66 50 50 83 33 50 25 Tatabánya­­ 16 50 100 83 0 66 16 66 50 MTK 66 66 100 0 50 16 16 33 50 25 Salgótarján 66 33 18 18 50 33 33 66 68 50 Szombathely 33 33 50 66 33 16 15 50 68 75 Komló 50 16 50 33 50 16 33 33 50 75 Diósgyőr 33 66 33 33 50 50 33 33 16 25 Dunaújváros 0 33 66 16 16 50 50 33 33 100 Egyetértés 0 16 33 0 0 83 50 33 65 75 Egri Dózsa 33 83 16 0 0 68 0 16 33 0 (Az egyes szakaszok: I — 1—3, II — 4—6, HI — 7—9, IV — 10—12, V - 03—15, VI -­ 16—18, VII - 19—21, Vili - 22—24, V — 25—27, X - 28—29. forduló.) Hull a hó és hózik „Hull a hó és hózik, Micimac­kó fázik” — mondja Milne Mici­mackója. De ezen a vasárnap délelő­ttön bizonyára megtoldotta volna még néhány rímmel. Pél­dául azzal, hogy ázik is. S talán vissza is bújt volna kuckójába. De nem tehették ezt azok a fiatal labdarúgók, akik a Ma­gyar Kábel-pályán rúgták a lab­dát, Budapest Serdülő Kupájáért játszottak. Csúnya havas eső esett. Min­dent és mindenkit eláztatott. Az emberek esernyők alá bújtak vagy fejükre kapucnit húztak. A pályán a 22 legény mit sem tö­rődött ezzel. Korukat meghazud­tolva rohanták végig a két fél­időt. Vasas—Szállítók. E két csapat játékosai küzdöttek a döntőben s kupáért Első félidő. Tiszta mez, tiszta nadrág. A Szállítók játékosai jó­val erősebbek, vállasabbak. Úgy tűnik, ők idősebbek. De nem. Még fiatalabbak is az ellenfél­nél. Mármint átlagban. Közöttük van néhány 1955-ben született is. A többiek 54-esek. A partvo­nalon az edzők, intézők és a tartalékok toporognak. Hangosan biztatják a többieket. Mindig tudják, mit kell csinálni. A „re­­zsivák” már alig várják, hogy pályára léphessenek. Bizonyítani akarnak: ők még jobbak is, mint a többiek. A labda hol az egyik, hol a másik kapu előtt pattog. De az utolsó pillanatban mindig odaér egy láb. 0:0. Nem sikerül gólt elérni egyik csapatnak sem. Pe­dig nem „bekkelnek”, mint a nagyok. Vége az első félidőnek. A csa­patok az öltözőbe vonulnak. Be­lépni tilos. Fontos taktikai meg­beszélések folynak az ajtók mö­gött. Mit kell tenni, hogy a má­sodik félidőben sikerüljön a győ­zelem? Odakint, a papák, ismerősök, iskolatársak az esélyeket latol­gatják. — A mi fiaink olyan biztosan jutottak a döntőbe, hogy egy pillanatig nem lehet kétséges: övék lesz a kupa — mondja az egyik Vasas-papa. — Miért tetszik gondolni?! — replikázik egy kis srác. — A Szállítók a Fradit is kiverte... — No, és? A mieink az Elekt­romosnak, meg a Csepelnek ha­tot rúgtak, a Ganz-MÁVAG-nak meg ötöt. És egyetlen gólt sem kaptak. Sok vitára nincs idő, megkez­dődik a második félidő. Néhány friss erő is bevetésre kerül mindkét csapatban. Most a Va­sas támad valamivel többet. A labdával minduntalan Sipőcz Jó­zsefet keresik. Nem csoda. Egy már biztos: ő a kupa gólkirálya. Tizenegyszer talált az ellenfél hálójába. Jó mozgású, ügyes fiú. Mintha fáradna a Vasas. Fel­jönnek a „főspedisták”. És sike­rül... Az egyik támadás végén gólzsákjuk, Kovács László nagy g­ólt ragaszt a jobb alsó Sarok­ba. delik, csókolják. A tartalékok is berohannak a pályára. Kár­páti László intéző — úgy ötven év körül lehet — örömében csaknem teljesen körbeszalad­ja a pályát. Aki útjába kerül, meg­csókolja. Már nincs sok hátra a döntő­ből. — Mienk a kupa! — harsogja boldogan az egyik tartalék a partvonal mellett. — No, ne — inti le a másik. — Lehet még gólt kapni. S lám, meg is lett Az egyik ellentámadás végén a Szállítók kapusa a kezéből ejtette hálóba a labdát. De sebaj. Döntetlen esetén is övék a kupa. Mivel ők a fiatalabbak. És vége. Középre állnak, sáro­san, de boldogságtól sugárzó arccal, úgy kiáltják büszkén, egyszerre: SZÁLLÍTOK! KOHÁSZATI GYÁRÉPÍTŐ VÁLLALAT felvételre keres a Tápiószelei Vasszer­kezeti Gyáregységhez acélszerkezeti gyártás­ban jártas mérnököt ve­zető beosztásba, továbbá hegesztőszakértő mér­nököt. Bérezés: megegyezés szerint történik. Felvétel esetén azonnal beköltözhető 2 szobás összkomfortos szolgálati lakást biztosítunk. Jelentkezni lehet: A VÁLLALAT KÖZPONTJÁBAN BUDAPEST, XIII., RÉVÉSZ U. 9. Munkaügyi osztály. Csúnya, esős vasárnap délelőtt volt. Minden és mindenki meg­ázott. De a Szállítók serdülő labdarúgóinak délelőttjét nem tudta elrontani az időjárás. Ab­ban a pillanatban ők voltak a legboldogabbak szeles ez ország­ban.­ ­ ) Csehszlovákia—Magyarország 4:1 (Folytatás a 3 1. oldalra!r­ratlanul húzták az időt Ada­­mec elrúgta a labdát, amiért a játékvezető felírta. Barkas egy kecsegtető támadás végén nem tudta visszaadni a labdát a jó helyzetben levő Benőnek. Adamec cseles gólja A 63. percben az előretörő Fa­zekast Hagara buktatta. Kocsis szabadrúgását ugyancsak a hát­véd fejelte ki Halmosi elé, aki azonban gyengén lőtt, majd a le­pattanó labda Fazekast lesen találta. A 65. percben F. Vesely befelé cselezett, amikor Ihász a 16-os vonalán felvágta a csatárt. A Zfi-os sarkánál leállított lab­dának Adarrec futott neki és ballal, a meglepett Szentmihályi fölött, a háló közepébe nyeste a labdát. a.­a A 69. percben Kocsis Puskást szöktette, Kvasnak azonban a 16-os vonalánál kézzel ütötte el a labdát. Bene szabadrúgása a sorfalról Kocsis elé pattant, de ő magasan a kapu fölé lőtt. A küzdelem hevében a 75. percben Kelemen felvágta Pet­­rast. A közönség nemtetszését fejezte ki, mert a csehszlová­kok a 3:0 ellenére feltűnően húzták az időt, amiért Kvasna­­kot is felírta Machin. A ma­gyar csapat nagyon rosszul, idegesen, körülményesen, kap­kodva játszott. Fazekas lőtt jó helyzetben mellé. Még nincs vége... A 81. percben ritkán látható gólt kapott a magyar csapat. Jockihoz került a labda, a bal­­összekötő helyén nem messze a 16-os sarkától, mintegy 18 méterre a kaputól. A csatár té­továzott, aztán mintha meggon­dolta volna magát: könnyedén, bal külsővel megnyerte a lab­dát, amely magas ívben szinte Szentmihályi teje felett, a tjzök kapufa mellett a hálóba smiik­ ­.­ A 84. percben Petres fel­rúgta Benét, mikor a labda már­ elhagyta a játékteret.. A játék­vezető leküldte a pályáról. Az utolsó percekben már nem volt érdekes a játék. A 91. perc­ben járt az óra mutatója, ami­,­kor Kocsis távoli, nagy erejük jobb sarokra tartó félmagas lö­vését a vetődő Viktor kiütötte. Puskás futott a labdára, de Pi­­varnik az alapvonal közelében felvágta. 11-es! A csehszlovákok cseréltek, Venczel állt a kapuba. A büntetőrúgásból Kocsis a bal felső sarokba lőtte a labdát, 4 a kezdésre már nem volt idő. A játékvezetői hármas ripszíj után a mieink sportemberhez, méltóan gratuláltak a csehszlo­vák játékosoknak, s utána szo­morúan hagyták el a pályát Húsz a múltból, ÓTA JOVOBOT az Uj sasakas® küszöbén a Zigr. Honvéd Nyilván nem szükséges a nyilvánosság előtt bemutatni az ország legnagyobb sportegyesü­letét, a magyar sport egyik leg­erősebb fellegvárát, a Ép. Hon­védot Vitatni sem lehet az egyesület nagyságát hiszen a huszonhárom szakosztálya és a hét sportiskola csaknem 2809 sportolót foglalkoztat. Kell hogy milyen szinten? Az egyesület­­ ezekben a napokban ünnepli­­ fennállásának huszadik évfor-­­­dulóját, s az Ünnepséget éppen­­ az teszi teljessé, hogy a Bp.­­ Honvéd sportolói pompásan­­ helytálltak az olimpiai, a világ­­bajnoki, az Európa-bajnoki és az országos versenyeken. Megnéztük a piros-fehér spor­tolók fejlődésének grafikonját Különösen az ötvenes évek kö­zepe után ívelt egyenletesen, törésmentesen felfelé. Hogy ezt mivel biztosították? A legjobb edzők kezébe adták sportolóikat, s ők törekedtek a korszerű mód­szerek alkalmazására. Mindez azonban csak az egyik oldal. A legtöbbet akkor tették az egye­sületben, amikor a versenyzők létszámához méretezték a léte­sítményeket. Az ünneplők ezt a lépést tekintették a Bp. Honvéd sportélete egyik legjelentősebb állomásának. Amikor birtokba vették és az igényeknek meg­felelően létrehozták a Dózsa György úti sportkombinátot, úgy érezték, hogy hosszú időre egye­nesbe jutottak. De a szakosztályok tovább iz­mosodtak, létszámban is gyara­podtak. Ami akkor elegendő volt, az ma kevés. A mostani ünnepségek időszakának éppen az a legfőbb témafelvetése, mi­ként segítsék tovább az egyen­letes fejlődést. A nagy változás Feltettük a kérdést a Bp. Hon­véd vezetőinek, hogy mi okozta az új helyzetet? Egyértelműen hangzott a vá­lasz: — Atlétikában, birkózásban, kézilabdában, kosárlabdában, tornában, úszásban és vívásban 779 fiatalt foglalkoztatunk sport­iskoláinkban. Huszonhárom szak­osztályunkban pedig nemcsak a létszám, hanem az edzések szá­ma is megnőtt A megnöv­eke­­dett követelmények velejárója a több és gyakoribb foglalkozás, s ez a körülmény létesítményeink alapos túlterheléséhez vezetett És itt érdemes néhány szóra megállni. Hogy csak néhányat említsünk éppen a fejlődés kö­vetkeztében szűkös helyzetbe került szakosztályok közül: kicsi a birkózók helyisége, a cselgán­­csozók idegenben bérelnek ter­met, de az hetenként csak há­romszor áll rendelkezésükre; az ökölvívók problémája egyezik a birkózókéval; eljárt az idő a sportlövők Pongrácz úti lőtere felett is; a tornasportban nem a 42 szakosztályi tag, hanem a 221 sportiskolás foglalkoztatása okozza a nagyobb gondot — ter­mészetesen teremproblémák miatt. De 320 vívó, köztük 140 sportiskolás, is csak nehézségek árán boldogul a Semmelweis utcában. Egyébként ezt a termet használja a 39 öttusázó is. Ám tévedés lenne azt hinni, hogy az úszóknak nincsenek gondjaik." Addig minden rendben van, míg a szabadban edzhetnek, hi­szen a Dózsa György úti uszoda pompás lehetőségeket kínál. De ha hűvösre fordul az időjárás, akkor már a Bp. Honvéd úszói és vízilabdázói is a Sportuszoda vendégei. Erről a két szakosz­tályról ma már gyakran emle­getik. — Nyáron nyertes, télen pedig vesztes! Mert a nehéz körülményeik miatt télen sokan távoznak el az újonnan toborzott gyerekek kö­zül. És mit kíván tenni a sport­­egyesület? Mit kíván tenni, hogy kisebbedjenek a gondok, hogy az erősen pozitív grafikon­ az eddigi Irányba folytatódjék? Az újabb fordulatért A születése húszéves fennállá­sát ünneplő egyesület előre te­kint. Egyelőre csak öt évet. En­nek megfelelően készült el a fej­lesztési javaslat. Mi szerepel a javaslatban? A birkózók, az ökölvívók, a tornászok, a vívók, a sportlövészek, a súlyemelők teremgondjainak megoldása. A javaslatból nem maradt ki az úszók gondjainak rendezése sem. Mindenesetre fogas kérdéssel áll­nak szemben. Előtérbe került a Dózsa György úti kombinát még jobb kihasználása. Erre új ko­sár-, kézi- és röplabdapályákat kívánnak építeni. De változat­lanul problémát jelent a labda­rúgó-szakosztály gondja is. Kis­pesten ugyanis hét csapatnak kell helyet biztosítani három pá­lyán. Ez azért nehéz, mert a reprezentatív létesítményt kí­mélni kell. A húszesztendős Bp. Honvéd most új korszak küszöbére ér­kezett. Gyökeres változást kíván elérni a sportlétesítmények szá­mában. Ezt sürgetik az egyesü­let olimpiai, világ-, Európa- és országos bajnokai, a szakosz­tályvezetők, a nagyszerű edzők, a szakosztályi tagok és a sport­iskolások. És ezt az ügyet sür­getik az egyesület vezetői is, akik szívesen viselik a soron következő öt esztendő újabb­ teendőit, nehéz feladatait. Szabó András KÉP SZÖVEG NÉLKÜL Elbúcsúzott­­ és minnt! Színi József nemrégezt­e még játszott a Ferencváros ellen. Most meg­­hatottan veszi át a lila-fehér klub aranyból készült jelvényét. Ez bizony már a búcsú. Vissza­vonult. Nézem az arcát parolá­­zás közben, gyermekes vonások, nem hiszem, hogy több 28 éves­nél. — Harmincnégy vagyok. — Tehát kiöregedett... — Ne ilyen kegyetlenül. Egyéb­ként sem a korom miatt hagy­tam abba. Túl sok volt a sérü­lésem. És egy-egy operáció pszichikail­ag is megviseli az embert. Szóval, ez van, ahogy mondani szokták ... Az obligát kérdést — legszebb emléke? — Szini Jóska is meg­kapja, mint egy jó kis passzot. Vissza is adja a labdát. — Egyszer Milánóban közép­hátvédet játszottam az Inter ellen. Tudja hány méterről lőt­tem gólt a válogatott Sartinak? Negyvenöt! Kirúgta a labdát, el­csíptem, puff, bement a feje fölött. Ezzel egyenlítettünk, majd 3:2-re nyertünk... 19 nráre játszott a Dózsa-5 “ bán. Kevés gólt lőtt, de a legtöbbször jókor” talált a hálóba, és többnyire nemzetközi mérkőzéseken. Meg­bízható játékos volt. Eleinte csak fedezetet játszott, később hátvédet, sőt szélsőt is. Sok poszton szerepelt. Mindig ott küzdött, ahol a legjobban volt rá szükség. Nyolc alkalommal ke­rült a B-válogatottba. Pályafu­tása során az Újpesti Dózsa két­szer nyert bajnokságot , ő mindkétszer állandó csapattag volt. Az A-válogatottba azonban nem sikerült bekerülnie. Olim­piára sem jutott ki. Ez az álma nem teljesült De azért felemelt fejjel búcsúzhat. Amit elért , azzal is kevesen dicsekedhetnek. — És mi lesz ezután? — Gondolom, egy kissé meg­változik az életmódom. Többet lehetek majd a családommal. Juditka már kilencéves. Segítek neki a tanulásban. Meg aztán van egy kis telkünk Csopakon. Jó lesz a kikapcsolódás. Vagy ezzel vigasztalom magam? Tudja, hogy van, az ember ilyenkor ke­resi a „hátrány” előnyeit . A labdarúgás? _ valamim! oktatói minő­­sítésem van. Csak úgy passzióból elvégeztem a tanfolyamot és most nagyon jól jön. Már jelentkeztem is a szakoktatósra. Három év. Tanári képesítés. — És addig? — Rendőrtiszt vagyok. Szere­tem a hivatásomat. Az edzőség később is csak mellékfoglalkozás lesz. — Hol? — Természetesen Újpesten. El­búcsúztam az igaz, de maradok. Tizenkét év után nehéz lenne... Elakad a hangja. Egy pillanat­ra mellbevágja a valóság: vége, többé nem olvassák az össze­állításban a nevét. Sebaj, ezen is túl kell esni. De majd egy­szer ... talán nemsokára, ismét szerepelhet az újságban ... (humori) Csütörtök, 1969. dkt. K 3 Elektronikus Mérőkészülékek Gyára FELVESZ: gyakorlott, nyugdíjas SZTK-ügyintézőt ellenőrnek és gyors-, gépírónőke. Jelentkezés: Budapest XVI., Cziráki u. 26—32 Munkaerőgazdálkodás.

Next