Népsport, 1970. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1970-03-27 / 73. szám
LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS Fejtetőre állított papírforma 48 csapat 48 mérkőzése után az NB II-ben A labdarúgó NB II-ben két forduló után nehéz lenne meszszemenő következtetéseket levonni bármelyik csapat szerepléséből, néhány érdekesség azonban máris adódott. Ami a legfeltűnőbb: a 43 csapat 48 mérkőzése után már csak hat olyan akad, amely nem vesztett pontot, s a hat között két újonc (!) is található. Mindössze négy csapatnak nincs pontja. Viszonylag kevés, 104 gól esett eddig, egy csapatra tehát alig valamivel több jut egy gólnál (a Keleti csoportban még ennyi sem). A labdarúgó-szurkolók tízezrei, ezt az idei tapasztalatok is mutatják, jól ismerik az NB II-t. Ez a bajnokság elsősorban a kisebb városokban zajlik, s ezek szurkolói már alig várták a bajnoki rajtot. Kazincbarcikán már az első fordulóban, rossz időben, 2500-an toporogtak a nézőtéren, egy héttel később pedig a Borsodi Bányász —Kazincbarcika találkozón, a nagyon szép bányászsporttelepen, több mint 3000-en (legalább a fele barcikai volt a nézőknek) örültek, bosszankodtak, izgultak, tapsoltak, ahogy az már egy-egy rangadón lenni szokott... És Fűzfőn 3000-en, Rákoscsabán 2500-an, kilenc másik városban pedig 1000-en vagy még annál is többen ünnepelték a tavaszt, a labdarúgást ... Elkezdődött tehát valami az NB II-ben és kár lenne az alkalmat elszalasztani. A közönség elindult a pályák felé... A többi már a vezetők bölcsességén, úgyis mondhatnák okosságán, illetve a csapatokon és a játékosokon múlik. Van tehát tétje a tét nélküli bajnokságnak az NB II-ben is. Arról nem is beszélve, a kisebb klubok számára sem mindegy, hogy kéthetenkint hány forint kerül a mérkőzés után az egyesület kasszájába. A Középítők SE és a Tiszaszederkényi MTK bizonyára még sok pontot fog veszteni. Mégis őket említjük meg először az idei NB II-ből. Nemcsak azért, mert még nem vesztettek pontot. Másért is megérdemlik ezt. Múltjuk kísértetiesen hasonlít egymáshoz. Nemrégen még egyik is, másik is egészen lent volt. Ott, ahol a kezdők elkezdik ... A megyei II. osztályban, illetve a kerületi bajnokságban ... Két évvel ezelőtt a pesti együttes a BLSZ I.-ben, a TMTK a borsodi I.ben játszott. Mindkét évben mindkét csapat osztályt ugrott, nem volt idejük pihenni. Talán a Sok munka közben felejtkeztek el a pihenésről? Ki tudja? Bolvári Ferenc legénysége — eddig legalábbis — az NB II-től sem ijedt meg: az első fordulóban az St. Spartacust verte meg Szarvason, legutóbb pedig a két éve még NB I B-s Budafokot fektette kétvállra! A szederkényi fiúk sikere sem kisebb. Bán Nándor együttese először a több volt NB I-es és NB I B-s játékossal megerősített Kisterenyét küldte haza vereséggel, most pedig, a bajnoki címért tavaly sokáig versenyben volt Kossuth KFSE otthonából vitte el a két pontot. Az Északi csoportban nemcsak jó nevű csapatok (a Nagybátony, az MVSC, a Nyíregyháza, a Borsodi Bányász nemrégen az NB I B-t is megjárta, a BEAC, a KELTEX, az Izzó és a Saly. Kohász egykori elődje a legjobbak között küzdött valamikor), hanem neves edzők is vannak. Berendi Pál, Buzánszky Jenő, Dávid Róbert, Nagy György, Sípos Ferenc, az idősebbek közül pedig Bán Nándor, Somlai Rezső, Szentmarjay Tibor, Turay András stb. ... itteni csapatoknál dolgozik. jén — teljesen jogosan — kizárta a játékból. Veszprémből régen kísérte el idegenbe annyi szurkoló az együttest, mint most a Fűzfő elleni találkozóra! A Dorog elleni győzelem után nem várt vereség következett a megyei rangadón. — Két szabadrúgásból két gólt kaptunk — mondta Bolemányi Károly, a Bakony Vegyész edzője. — A vereséget megérdemeltük, mert idegesen játszott a csapat, a játékosok nem tartották be a taktikai utasításokat, csatáraink a belső játékot erőltették... Nem keseredünk el, tovább folytatjuk a csapatépítést... Tavaly csak a hajrában maradt le a bajnoki címről a Savaria Cipőgyár, vasárnap otthonában kapott ki a Táncsics SE-től. — Nálunk már szinte „hagyomány” a rossz rajt, de később belejönnek a fiúk — vélekedett Tölgyesi József edző. — Sajnos, Navratil eltávozása (a Csepelbe), Geris és Biró (leggólképesebb csatárunk) betegsége nem marad nyomtalanul a csapat játékán. Hiába épít nagyszerűen, szívvel-lélekkel az „öreg” Márkus (34 éves), hiányzik Biró, vagy egy hozzá hasonló gólképes csatár, aki a helyzeteket értékesítené. Persze két forduló az két forduló, azonkívül a legtöbb csapatnál a tavasz az NB II-ben is a nagy próbálgatások ideje, ami a táblázaton legfeljebb ősszel vagy jövő tavasszal mutatkozik majd. Ha körültekintően, lelkiismeretesen és következetesen történik az új csapat építése. De — és ez biztos — mindenki a legjobbat akarja, mindenki így akarja. Akkor pedig nem lehet baj! N. J. A „körítés" tehát jó, ha a „tartalom” is az lesz, nem lehet baj. Vasárnap számos érdekes mérkőzést játszottak a csapatok. A Pécsi Ércbányász—Győri Dózsa (2:0) elsősorban azért volt érdekes, mert két olyan csapat találkozott, amely bizonyára ott lesz a legesélyesebbek között. Sima pécsi győzelem született, amelyre a két edző így emlékezett. Galgóczy Ottó (Pécs): — A győri csapat nem úgy játszott, ahogy azt egy volt NB I B-s csapattól el lehetett volna várni. Talán egy kicsit túl is becsültük őket. Ha nem Halasi áll kapujukban, sokkal nagyobb lett volna a győzelem aránya! Pálfy Antal (Győr): — Már a bemelegítés balszerencsés volt. Akkor derült ki, hogy a csapat egyik kulcsembere, Halász nem játszhat. Növelte a bajokat, hogy Hujbert a bíró a II. félidő elé EGY ÜGYES CSEL A cselnek a labdarúgásban nagy szerepe van. Azt szokták mondani: az a fedezet vagy csatár, aki nem tud cselezni, nem is lehet igazán nagy játékos. S ebben van igazság. A mérkőzésen gyakran adódik olyan helyzet, hogy a csatár már csak egy védőjátékossal áll szemben, s ha sikerül átjátszania, gólhelyzetbe kerül. Mi szükséges a jó cselezéshez? Gyors elhatározás, ötletesség, gyors irányváltoztatási készség, s a technikai mozgás beidegzése. A képen egy ügyes csel látható. Aki alkalmazza, Müller, a Vasas csatára, s aki szerelni próbál, Mathész, a DVTK játékosa. Azt, hogy Müller egy testcsellel becsapta Matheszt, látni a diósgyőri fedezet mozgásából, kimozdult alaphelyzetéből. Müller arra készül, hogy bal külsővel Mathesz jobb oldala mellett elvezesse a labdát. „Előbb kicsit, később nagyot rúgtak egymás bokájába" A Budapesti Labdarúgó Szövetségben hetente külön apparátus válogatja, szortírozza a kiállított játékosok „ügyiratait”. Elfoglaltságuk garantált. Sajnos. Alig kezdődött el a bajnokság, máris jókora csomag „vádirat” került a fegyelmi bizottságok asztalára. A „vádlottak” túlnyomó része, ki tudja mi okból, teljesen félreértelmezte a labdarúgás lényegét. Mert nem a labdát, hanem az ellenfelet célozta meg. Csütörtökön délelőtt jómagam is bekapcsolódtam a fent említett kollektíva munkájába. Míg az aktívák kigyűjtötték az okmányokat, én a játékvezetői jelentéseket böngésztem át. Lebilincselő olvasmány volt... „Ezért tart itt a magyar labdarúgás../* A fenti kritikai megjegyzést nem egy kerekasztalvita keretében tette Tyvoda János balhátvéd, hanem percekkel a második félidő vége előtt. S, hogy miért vagyunk a futballban mélyponton, azt is megindokolta: — ... mert ilyen játékvezetők vannak... A játékvezető ugyanis — aki miatt itt tart a magyar futball — kiállította egyik kollégáját, aki egy mozdulatával kimerítette az utánrúgás kritériumát. Természetesen a bíráló még utolérte társát a pálya szélén. A végén pedig felkereste a játékvezetőt, s bocsánatot kért tőle. A fenti eset azonban, úgymond, nem nagy „bűntény”. Amolyan „csirkeügy”, Berki Sándor (Műanyag SC) viszont már a „nehezebb fiúk” közé tartozik. Ő is eleinte csak neheztelését fejezte ki egy játékvezetői ítélettel kapcsolatban: — Mi van, mester, mindenféle marhaságot lefúj? — áll a jelentésben. — Nem lát a szemétől? ... Lehet, hogy a bíró nem látott mindent a szemétől, de az elhangzottakat nagyon is jól hallotta. Búcsúznia kellett hát a legénynek. De az nem nagyon akart. Végül lement, de a meccs után nem hagyta szó nélkül a korábbi „lovagias” ügyet. — Én szégyellném magam, ha így vezettem volna a meccset — hangoztatta, majd felvetette azt a kérdést is, hogy miért küldenek ki ilyen marhát bíráskodni. Aztán még hevenyészve, több tucat sértést intézett a bíróhoz, majd kijelentette: — Azt sem bánom, ha többé nem focizhatok ... A bírói jelentés egy III. osztályú ifjúsági mérkőzésen készült. Kedves? Nem? .. .* Vannak hosszú elbeszélések, részletes leírások, de akadnak néhány szavas, de annál frappánsabb írások is. íme: „ ... Bronczkó Lászlót (Tűzoltó Dózsa) kiállítottam, mert utánarúgott az ellenfél játékosának. Az utánrúgás — talált.” Pofonköpésért? Makár Ferenc (Bp. Vegyiművek) egy akcióból kifolyólag pofon ütötte ellenfelét. A pofont — mint ahogy dokumentálva van — látta a bíró. Természetesen leküldte a pofozkodni, aki nem akarta szépíteni a dolgot, de mentő körülményre hivatkozott. Arra, hogy a sértett korábban leköpte őt. Erre vonatkozóan azonban a játékvezető nem észlelt nyomokat, így örök rejtély marad, hogy volt-e előzménye a csattanós kifakadásnak. A legtöbb kiállítás a durva, kíméletlen „belépők” miatt adódik. „Kovács József (Ganz-MÁVAG) játékos hátulról kíméletlenül belerúgott ellenfelébe, miután az több esetben is kicselezte őt. Amikor Kovács rúgott, a labda nem volt a közelben ...” Kovács József is ifjúsági játékos. Egy másik ifista, a BVSC-s Lőrincz László csak beígérte a pofont az ellenfélnek. Az ÉRDÉRT elleni mérkőzésen fellökte őt egy vendégjátékos, mire nyűgös lett, s még a földön kijelentette: „Mindjárt adok egy pofont...” Ezzel felkelt, s ment a másik felé, nehogy szavahihetetlen embernek könyveljék el Mielőtt odaért volna, a bíró kiállított játékosnak könyvelte el. A Gamma—K. Textil mérkőzést sem azért hagyta korábban ott Reprcs Lajos és Takács Gyula, mert mindkettő egész idő alatt a labdára koncentrált, hanem mert — idézek a jelentésből — „míg a labda a túlsó térfélen pattogott, addig előbb kicsit, később nagyot rúgtak egymás bokájába”. Lehetne még idézni bőven az aktákból. Igen elszomorító dolgokat. S ez csak egy hét termése. Ennyit, itt — mint ahogy Szilágyi Jenő bácsi, a BLSZ egyik „mindentudója” mondta — mindig lehet találni. — Mert ez a kor szelleme ... Nos, akkor ezt a szellemet palackba kell zárni. Minden eszközzel. A futballpálya nem csatatér. Ezt mindenkinek tudomásul kell vennie, aki sportmezt húz magára. SZERETEM? Nem szeretem? A FOCIRÓL - ASSZONYSZEMMEL Egyszer, nem is olyan régen, egyik kiváló élvonalbeli labdarúgónk tűzről pattant felesége mondta: — Szeretem, vagy nem szeretem a futballt?! Nem mindegy! Olyan hiábavaló ezen töprengeni, mintha akácfa levelét tépkednénk: „Szeret! Nem szeret!” Nekünk, futballista feleségeknek az életében a labdarúgás tény. Sőt, munka. Ha a férjünk edzőtáborban van, dolgozik. Ha a férjünk ott rúgja a labdát a zöld gyepen, dolgozik. Esténként hát kétszer is ráfordítjuk a zárat az ajtóra, megnézzük a bizonsági zárat is. Bezárkózunk önmagunkkal, aggodalmunkkal. Hiszen egy futballistát mindig érhet „üzemi baleset”__Húzódás, törés... És ha eljön a meccs napja, ott szorongunk a lelátókon. Nem páváskodunk. Izgulunk. Ez nem „szeretem” vagy „nem szeretem” ... Ez együttélés. Sőt, élet!... Mondja, maga töpreng azon hogy szereti-e az életet? . .. Szép tavasz A szurkoló-feleségnek más! Más sávját látja a focivilágnak, íme: Vékony kisasszony. Madár arcú. A szeme sarkában szarkalábak. Homlokán három mély barázda. Ahogy kilép a közértből és szembenéz a szép tavaszi nappal, hunyorog. Karját tömött szatyor húzza le. Nála két kiló kenyéren, fél kiló húson, két kiló krumplin és lel tudja még, hogy mi minden egyéb apróságon át testesül meg a gravitáció! — Bocsásson meg, asszonyom, jár a férje meccsre? Döbbenten néz rám. De szépen süt a nap. Enyhe tavaszi szél túr kontyba illesztett hajába. Tavasz van, s ilyen szép tavaszi napon nem illik felháborodni. Válaszol hát: — Jár! — örül neki ? — Mit csináljak?! Már délelőtt kilenckor nógatni kezd az ebédért, ha meccsre megy. Tizenegykor meg már egyre azt hajtogatja, hogy ő elmegy ebéd nélkül. Hogyisne! Egész héten üzemi kosztot eszik. Legalább vasárnap egye a főztömet__ — És ezek után, mondja meg őszintén, szereti a futballt? — Én? ... Hát... jobb lett volna, ha nem találják ki! De... Nem mindegy? ... A szomszéd ultizni jár, s néha alaposan benyakal. .. Az uram legfeljebb csak dühös, ha kikap a csapata. Olyankor mindig átkozódik: „Vakuljak meg, ha mégegyszer kimegyek!” ... De kimegy ... Asszonyöröm ! Nézd! Nézd! Milyen ügyesen rúgja a labdát! ... Pistike! Mutasd meg Ildi néninek, mekkora gólt tudsz rúgni! ... És Pistike utánatotyog a labdának. Állítgatja. Készülődik. Belespiccel. És a pöttyös labda elgurul legalább öt méterre! A hálás publikum — a mama és „Ildi néni” — tapsol. — Csak nem futballista lesz Pistikéből? A mama boldog. Süt a nap. És Pistike nagyot rúgott a labdába, így hát nem botránkozik meg, hogy ismeretlenül „leszólítom”. Felel. Kapásból. — Miért ne?! — És maga... maga szereti a futballt? — Hát persze! Amíg nem született meg Pistike, addig mindig jártunk meccsre a férjemmel. Olyankor együtt takarítottunk, együtt főztünk. Még mosogatni is segített! Aztán ... usgyi!__ — Miért szereti? — Érdekes . .. Meg olyan jó kiabálni!. .. Még a bírót is szidni szoktam! Cinkosan kacsint. Vagy csak a napfénytől hunyorog? És máris szól Pistikének: — Rúgj egy nagy gólt a bácsinak. Pistike! Gurul, gurul a park apró kavicsain a fehér pöttyös labda. Tapsol a mama, Ildi „néni”. Tehetek mást? Tapsolok én is. — Ha kicsit melegebb lesz, őt is visszük majd a meccsre! Csacsog, csacsog a mama. Pistike totyog a pöttyös labda után. Megbékélés Ó, drága nagymami! Kötöget. Köhécsel. A fehér szálak közt alig egy-egy fekete. Pápaszem is van. Az unokák is játszanak. Igazi, sőt, „sematikus” nagymami. Beszédjében még bihari íz. Azaz „í”-zik becsületesen. -T Az én uram, lelkem, már otthon „Böszörményben” sem maradt volna el egy meccsről sem. Még szekérrel is vitte őket egyszer... — És a néni? — Hát pörölhettem én felé, lelkem?! Az csak ment, mint a megszállott... — Most? — Most is megy. De csak akkor, ha nincs a televízióban is meccs. Ha van, akkor otthon marad. — A néni volt már meccsen? — Én még nem voltam, lelkem. Mit keresnék én ott? Futkároznak, mint a bolondok egy labda után! Mondtam is az uramnak: „Mit tudsz te annyit bámulni azon a futballon?” De csak kinevetett. Hiába morogtam. — A televízióban sem nézett meccset a néni? Lesüti a szemét, mintha nagyon szégyenteljeset mondana: — Néztem, nézem, lelkem ... Most is lesz egy szombaton vagy vasárnap__Az a Fradi játszik valakivel... Íme, a nagymami, aki megbékélt a focival.* Ancikát — Szabónét — mindenki ismeri nálunk a szerkesztőségben. Ő a telefonközpontosunk, és szememre hányta, hogy merre kódorogtam délután. Nem tudott kapcsolni, pedig kerestek. Elmesélem merre jártam. És mivégett. — Az én uram is olyan — sóhajt —, hogy akár esik, akár fúj, csak megy a meccsre. „Ha földhöz vered magad, anyus, akkor is megyek!” — mondja mindig... Aztán volt, hogy én is vele mentem, de úgy belejöttem, úgy kiabáltam, hogy még na! Hát hadd menjen! Nem?!... Igaz is! Azt írtam, hogy a szurkolófeleség más sávot lát a focivilágból. Tényleg más sávot? Hiszen már nem töpreng: „Szeretem?” — „Nem szeretem?” Elfogadja, hogy van. Hozzánőtt az életéhez. És ez a jó! Rózsa András Budapesten továbbjutunk! Hazaérkeztek a Honvéd-labdarúgók A Bp. Honvéd labdarúgócsahogy a RadniCzki rendkívül patak csütörtökön késő délután sportszerűen küzdött, s alig megérkezett Pécsre. A piros akadt szabálytalanság. A pályafehérek azért nem jöttek a fővám talata kifogástalan volt, úgyhogy fosba, mert vasárnap Pécsett, ez nem lehetett akadályozója játszanak bajnoki mérkőzést a jó játéknak. Persze akadtak"]) Preiner Kálmán edzőt a Pan- csapatjátékunkban hibák, de néma szállóban telefonon kerestük és a szerdai Radnicski (Kragujevac) elleni mérkőzésről faggattuk: — Az első félidőben jól játszott a csapat. Többet támadtunk, s akadt gólhelyzetünk is. Az igen jól tömörülő hazai együttessel szemben azonban nehezen boldogult csatársorunk, s csupán Pusztainak sikerült egyszer bevenni Vucskovics hálóját. Itt kell megemlítenem, ez nem lehetett akadályozója a jó játéknak. Persze akadtak"!) csapatjátékunkban hibák, de úgy tűnt, hogy a játékosok akarása, lelkesedése győzelmet, vagy legalább döntetlent hozhat. — A második félidőben teljesen megváltozott a mérkőzés képe. Képtelenek voltunk egyegy jó támadást kialakítani a játékvezető rendszerint bele fújt az akciókba. Aztán ítélt egy jogtalan 11-est, a 16-oson kívül kezezett egyik játékosunk, s ezért büntetőt ítélt. Ez teljesen visszavetette a csapatot. Egyre több lett a hiba, rossz átadások sora követte egymást. Igaz, a helyi gárda ebben a játékrészben is rendkívül sportszerű volt, rájuk egy rossz szót nem lehet mondani. — Nagy munka hárult a védelmünkre, de szerencsére hátvédeinknek rendre sikerült tisztázniuk. — Csak egy ízben nem, amikor a kiugró Kosztics kézzel tette maga elé a labdát. A bíró — nagy meglepetésünkre — nem fújt, s a jugoszláv csatár senkitől sem zavartatva helyezett a hálóba, így lett az 1:0-ból 1:2. — Egyénileg kiemelhetném Bicskeit, aki néhány alkalommal pazar védéssel hívta fel magára a figyelmet. Ugyancsak dicsérnem kell Molnárt, aki nem egyszer önfeláldozóan szerelt. A középpályán Komora szorgalma emelhető ki. Elől csupán Pusztait lehet dicsérni, aki néhány szélvészgyors elfutásával lázba hozta a közönséget. Gólja szép teljesítmény. — A visszavágón, úgy érzem, nem lesz probléma. Remélem, jobb összeállításban vehetjük fel a küzdelmet. Ellenfelünk védelme jó, betömörülnek a kapu elé. A széleken vezetett támadásokkal azonban szét lehet húzni, s ez lehet az egyik módszere legyőzésüknek. Véleményem, szerint Budapesten biztosan győzünk, s továbbjutunk a KK-ban. FŐISKOLAI LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG Debreceni Agrártudományi Főiskola— Bp. Kertészeti Főiskola 2:1 (0:0). Debrecen, 200 néző. V: Sándor J. A közel egyenlő erejű csapatok közül az nyert, amelyik jobban kihasználta a szél támogatását és a helyzeteket. G: Ulveczki, Vásárhelyi, 111. Horváth. Jő: Hudreh. Krakkó, Vásárhelyi, 111. Horváth, Pálfi és Gál. Keszthelyi Agrártudományi Főiskola—OSC 2:0 (0:0). Keszthely, V: Simon. A számszerű eredmény nem fejezi ki a két csapat közti tudáskülönbséget. G: Wolf, Kocsis. Péntek, 1970. március 27.3