Népsport, 1970. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1970-03-01 / 51. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÓ ÖT plusz EGY a folytatásban Nagy érdeklődés előzi meg a labdarúgó NB I mérkőzéseit A szurkolót a jó labdarúgás érdekli, ezért várja érdeklődéssel az öt vidéki és az egy budapesti NB I-es talál­kozót.­­ Vajon csalódik-e kedvenceiben? A főszereplők azt ígérik, mindent meg­tesznek, hogy már a kezdet kezdetén megnyerjék a közönség megkérgese­­dett szívét. Hogyan lehetséges mindez rossz pályán, hidegben, nehéz körül­mények között? A bizonyítás a játékosokra vár. Az edzők beszámoltak már terveikről. De mit tud megvalósítani ezekből a já­tékos? Hamarosan ez is kiderül. Ezek után adjuk át a szót a szak­vezetőknek. Mondják el elképzelései­ket, terveiket a Népsport olvasóinak. Miután Budapesten egy mérkőzés lesz, szóljon előbb a „kisebbség”. Vidék ... Vajon vasárnap egyik mér­kőzésen sem nyer az otthon játszó? MESÉL A MÚLT. Valamennyi eredmény a mostani pályaválasztó szempontjából értendő. A felső sorokban a pályaválasztó otthonában játszott találko­zók, az alsó sorokban pedig a mostani vendég otthonában vívott mér­kőzések eredménye. „Legyőzzük az újoncot!" Az MTK összeállítását bön­gészve óhatatlanul is fölmerül a kérdés: — Mi lesz az eredmény az újonc Videoton ellen? — Nem lesz könnyű dol­gunk — mondja Palicskó Tibor edző —, de jó volna győzelem­mel kezdeni az idényt. Az MTK képes arra, hogy a Hungária körúton felülkerekedjen a Vi­deotonnal szemben. — A védelem jó. De mi a véleménye a támadósorról? Csupa fiatal ember: Koritár, Kunszt, Becsei... — így igaz. De ezek a játé­kosok lelkesek, szeretik az MTK-t, s bizonyítani akarnak. A vendégek nevében Kovács Imre edző nyilatkozott: _ Az MTK? Nehéz ellenfél. Egy újoncnak nem éppen főnye­remény, hogy idegenben kezd. Mi most vizsgázunk. Előkészü­leteinket megfelelőnek tartom, is a régiek közül kerülnek ki, mint például Földes, Váczi, Hor­váth László, Győrfi és Glázer. Lantos Mihály, a vendéglátók edzője így ecsetelte a Komló várható esélyeit: — Nem akarjuk, hogy az el­következő másfél évben kiesési gondjaink legyenek. A véde­lemmel már most elégedett va­gyok. Csupán a csatárjáték dö­cög. — Kikkel kezd vasárnap? — Bordács vagy Egri, Juhász, Földi vagy Mohácsik és Csordás is rohamozza majd a Rába ETO kapuját. Mi várható Szegeden? — A hazai pálya nekünk elő­nyös — mondta Subits Lajos. — Most a Pécs ellen a régi csapat kap lehetőséget a jó szereplésre. Nem titkolom, győzelmet vá­rok. — Mit játszik a SZEOL? — Biztonságos védekezés, jó középpályás játék, s veszélyes csatársor. Ez, ha soknak is lát­szik, nem megoldhatatlan fel­adat. A Pécs éppen „átmeneti álla­potban” van, már ami az ed­­zőkérdást illeti. Kapocsi helyét a régi pécsi szakember, Czibulka úr. veszi­ át. — Bódi és Kincses hosszú ideig nem állhatott rendelkezé­sünkre — mondta Kapocsi. — Nem lesz könnyű dolga a Pécs­nek, hiszen a védelem közepe meggyengült 2 ^ « 8­­0 to IO « c ® O ^ N ^ O mn O ^ 9} O) » » 19 10 t o 5 to S s vo A-csoport: Komló—ETO 2:1 — 1:1 1:0 — 1:0 4:1 — 3:2 — 0:0 0:5 — 0:4 0:1 1:3 0:2 1:1 — 0:9 — 2:2 MTK—Videoton —. — ___ _ __ ________ _ g.­ _______ — — — — — — — — — 0:2 — B-csoport: SBTC—FTC 1:1 2:1 0:0 1:2 — — 1:1 0:3 0:3 1:3 2:1 1:3 1:4 0:2 2:3 — — 0:5 1:5 0:4 2:2 1:3 SZEOL—Pécs 4:1 2:0 3:1 2:2 — 0:0 1:0 21 1­ 1­­, 2:3 0:0 0:1 1:0 2:1 0:3 0:3 — 0:0 2:4 — Haladás—Csepel 2:0 — — _ 1:0 2:2 1:0 0:2 ______ _ 2:3 0:2 0:1 Dunaújv.—Honvéd — — — — _ _ — 1:3 2:1 1:1 0:3 — — —­ — — — — 1:2 0:4 0:3 0:5 Vidéki korséta, fővárosi résztvevőkkel Salgótarjánban a Ferencvá­ros igyekszik jó játékkal ki­rukkolni. A hazai csapat jelentős előnyt adott a zöld-fehéreknek. Előbb Marosvári edző, aztán Répás és Kmetty lett lázas beteg. Ha a két fiú nem jön rendbe, Vertig és Szöllősi helyettesíti őket. Az esélyek? Tarjánban bíznak abban, hogy a jubileumi évet (idén ötvenesztendős a klub) eredményesen kezdik. A Fradi? — Vasárnap Diósgyőrött har­cos erényeket csillogtatott fia­tal csapatunk — szögezte le ha­tározottan Kalocsay dr. — Ép­pen ezért bizakodó vagyok. Persze, csak mértékkel. Lendü­letesek a fiúk, van szívük haj­tani, s ez eredményt hozhat. De ehhez az is kellene, hogy a jobbszárny többet nyújtson mint eddig. Dunaújvárosban többször is „vendégveréssel” kezdődött az idény. A piros-fehérek például a Vasast is kétvállra fektették több mint egy évi veretlensége után. És most a Honvéd követke­zik... — Öt új fiú kezd a Honvéd elleni csapatban. Bízunk ben­nük — mondta Szűcs Gyula. — Szeretnénk megerősíteni he­lyünket az első osztályban. Preiner Kálmán, a Honvéd mestere már kijelölte a kezdő 11-et: — Az összeállítás kézenfekvő. Sérülés, betegség és eltiltás miatt erre a mostani gárdára vár a feladat, hogy biztosítsa számunkra a sikeres rajtot. — Van-e új játékos a csapat­ban? — Csupán Pintér! Ügyes a fiú. A Tatabánya ellen reményt kel­­tően játszott. Bízom benne és a többiekben is. A papírforma mellettünk szól, de ez nem so­kat jelent. Az új Dunaújváros szerintem jobb, mint a régi. És persze nem lehet figyelmen kí­vül hagyni a pálya talaját sem. A Tatabánya ellen látottak alapján van esélyünk a győze­lemre. Folytassuk körsétánkat Szom­bathelyen. — Lelkes játékosokat ismer­tem meg a Haladásban — vallja Fehérvári. _ Tavasszal néhány tehetséges fiatalnak módot adok a bizonyításra. A Csepel ellen még nem. Most még a „régiek” kapnak helyet. A bi­zonyos fokig átszervezett együttesben — Homolya és Szántai személyében — új a bal oldali védelem. A Csepel nincs könnyű hely­zetben. — Kandi nehezen viseli el a visszaakklimatizálódást — je­gyezte meg Keszthelyi edző. — Valószínű, hogy Pető helyet­tesíti. Még egy kérdőjel: ki kap­ja a 8-as mezt? Rottenbiller vagy Takács? Vidéki párharcok Komlón a vidék legjobbja, a Rába ETO úgy szeretné foly­tatni, ahogy tavaly abbahagyta. Tehát jó szerepléssel. — Az első két fordulóban a talaj lehet a legnehezebb ellen­felünk — vélekedett Mészáros József edző. — Két tartalékkal kezdünk Komlón. Hiányzik majd Varsányi és Pozsgai. — Új fiú játszik? — Most nem. A tartalékok Ki kit győz le? Miután meghallgattuk a leg­illetékesebbeket, mi is szót ké­rünk. Mi is látjuk az esélye­ket MTK-Videoton: 1 A hazai együttes mellett szól a jobb védelem és a saját pálya előnye. Salgótarján-FTC:­­ A csikó-csatársor vajon elbír-e a Salgótarján Ferencz vezette vé­delmével? Dunaújváros-Bp. Honvéd: 2 Sokak szerint „bátor” tipp. Sok függ attól, hogy Pusz­­taiékkal hogyan bír majd az új védelem? Haladás-Csepel: X Miért is döntetlen? Két lelkes csapat — jó védelemmel. A Ha­ladás nyerhet, ha támadói ez­úttal aktívabbak lesznek. Komló-Rába ETO: X A Komló odahaza döntetlen­csúcstartó. SZEOL-Pécs: X Nem bírnak majd egymással, mert­ egyik csapatban sincs any­­nyival több, hogy győzzön. Varga Béla Egyoldalú játék Újpesti Dózsa-BVTK 3:0 (2:01 ) A bajnokcsapat végig nyomasztó fölényben játszott, minden tekintetben - főleg tech­nikai képzettségben - felülmúlta ellenfelét . Az újpestiek gyorsak, mozgékonyak vol­tak, ügyesen alkalmazkodtak a síkos talaj­hoz, sokat rohamoztak, de helyzeteiket nem tudták megfelelően kihasználni . A diósgyőriek szívvel küz­döttek, Veréb vezérletével jól védekeztek, viszont kép­telenek voltak kibontakozni Megyeri út, 5000 néző. Vezette: Emsberger (8), (Kamarás dr., Pusztai). Újpesti Dózsa: Szentmihályi (—) — Káposzta (6), Solymosi (7), Bánkuti (8) — Dunai III (8), Nos­­kó (7) — Fazekas (7), Göröcs (—), Bene (6), Dunai II (8), Zámbó (8). Edző: Baróti Lajos. DVTK: Veréb (8) — Kovács (6) , Salamon (6), Herr (7), Hajas (7) , Sáfrány (6) — Mathesz (7), Horváth (6), Hajdú (5) — Udva­­rev (6), Fekete (5). Edző: Tátrai Sándor. Góllövő: Dunai II (22. perc), Bene (25. p.), Dunai II (86. p.). Csere: Göröcs helyett Nagy (6) a 6. percben. Szögletarány: 17:2 (6:1) az Új­pesti Dózsa javára. A Megyeri úton nagy erőfeszí­téseket tettek a pálya rendbe­hozatala érdekében. Még a mér­kőzés előtti percekben is egyen­gették a talajt, homokkal fel­szórták a kapu előtti területet. A vékony hóréteg göröngyös felületű jégréteget takart. A kö­rülményekhez képest mégis jó talaj fogadta a csapatokat, sok­kal jobb, mint a Fáy utcában. A két együttes öltözőjébe be­látogatott Buda István, az MLSZ elnökhelyettese, s köszöntötte a csapatokat. Az újpestiek a megszokott összeállításban készülődtek. A diósgyőrieknél helyet kapott két újonc, a jobbszélső Udvarev és a balszélső Hajdú. Tátrai mester arra kérte a játékosokat, hogy lelkesen és nyugodtan játssza­nak. Nekünk elmondta, hogy biztonságra törekszenek hátul, de nem állnak be védekezni. A játék képe mást mutatott. Öttagú hátvédsor védte a 16-os környékét, elöl pedig sokszor csak Udvarev maradt, vagy ese­tenként a Fekete. Az 5. percben Bene szabadrúgásból a felső ka­pufát találta el. Egy perccel ké­sőbb Göröcs combját tapogatva lesétált a pályáról. (Az öltözőben elmondta, hogy meghúzódott a jobb lába.) A 15. percben Zámbó nagy­szerű labdát adott Dunai II-nek, de a gólzsák 6 méterre a ka­putól, óriási helyzetben, lyu­kat rúgott. Nyomban utána igyekezett helyrehozni hibáját: nagyon jó labdát tálalt Bene elé, de a kö­zépcsatár jó helyzetből leadott lövését Veréb vetődve elcsípte. A 18. percben kigyulladtak a reflektorok. A 22. percben Nagy félmagas, bal sarokra tartó lövését a ve­tődő Veréb kiöklözte. A labda Dunai II elé került, aki 7 mé­terről keresztbe, a kapu jobb oldalába vágta a labdát. 1:­0 Az Újpesti Dózsa nyomasztó fölényben játszott, nagyon so­kat rohamozott. A 25. percben Fazekas átadásából Bene kapta a labdát és a kiinduló Veréb mellett, 7 méterről a bal sa­rokba helyezte. 2:0 A diósgyőriek egyik újonca, Hajdú játékával nem, de fegyel­mezetlenségével felhívta magára a figyelmet, mert sípszó után messze elrúgta a labdát Figyel­­meztetést kapott Bánkuti, majd később Zámbó lövését védte Ve­réb. A 42. percben Zámbó nagy­szerű előretörés után kitűnő helyzetet teremtett Bene számá­ra, de a kitörő csatár lövését Ve­réb elcsípte. A diósgyőriek kép­telenek voltak kibontakozni. A II. FÉLIDŐBEN úgyszólván semmit nem válto­zott a játék képe. A bajnokcsa­p­pat sűrűn rohamozott, tetszés szerint irányította a játékot, a DVTK pedig minden erejét a vé­dekezésre összpontosította. Fel­tűnő volt, hogy az Újpesti Dó­zsa középpályásai — főleg Du­nai III — milyen gyakran lőttek távolról kapura. Az 55. percben Udvarev két csel után elfutott, lövését Szentmihályi szögletre ütötte. A 63. percben Bene les­­gólt lőtt. A mérkőzésnek az volt az egyik jellemzője, hogy a lilák távoli átlövésekkel kísérleteztek, de a labda rendre az alacsony termetű, ruganyos, remekül vé­dő Veréb zsákmánya lett. A 75. percben például Fazekas bal fel­ső sarokra tartó lövését, majd később Zámbó félmagas, jobbol­dali bombáját hárította bravúr­ral. Közben kimaradt két-három nagy gólhelyzet is. A DVTK két­ségbeesetten, teljes erejével vé­dekezett. A 86. percben Nagy ivett be szögletet, Veréb későn indult ki és Dunai II öt méterről a kapu jobb oldalába fejelte e labdát .* ★ ★ ★ Az Újpesti Dóm hátsó alakzataira egyáltalán nem hárult nehéz feladat. Csupán Bánkutinak jutott gyors, mozgé­kony ellenfél. A balhátvéd így is egyik legjobbja volt csapatának. Sokszor előretört. Göröcs kiválá­sa után Zámbó húzódott hátra balfedezetnek, s ebben a szerep­körben nagy erőssége volt az együttesnek. Rengeteget futott, jól cselezett, so­k helyzetet ké­szített elő. Társa, Dunai III, egy­­re-másra dobta támadásba a csa­tárokat, bátran lőtt, igaz, elég pontatlanul. A csatárok között feltűnt Dunai is nagy játékked­ve. Főleg az első félidőben fá­radhatatlanul változtatta a he­lyét. A szokottnál szívósabbal harcolt és két gólt ért el A DVTK-ban Veréb sorozatos bravúrok után a harmadik gól előtt megingott, így is jelentős szerepe van abban, hogy csupán három gólt kapott csapata. A hátvédek közül Herr jól rombolt és fejelt. Harcos fel­fogásban küzdött Hajas is. A kö­zéppályások közül Mathesz igye­kezett jól passzolni. A két újonc közül Udvarev keltett jó benyo­mást szünet utáni két-három gyors megugrásával. A többiek csak igyekeztek. A tél nem akadály A­z elmúlt időben A­ két táborra sza­­kadt az ország. Az egyik rész azt vallotta, hogy ná­lunk nem lehet télen focizni. Csak fázni lehet. Mások viszont esküdtek rá, hogy a mi játékosaink is nyugodt lélekkel át­játszhatják a telet. Legfeljebb a fázósab­­bakét a meccs előtt — hasonlóan a ten­gerszorosokat át­­úszókhoz — bekenik vastagon zsírral. Ahol a költségvetés nem engedi, ott erre a cél­­ra lehet használni margarint, esetleg fá­radt olajat­ vagy gép­zsírt. Az utóbbi két esetben az ellenfél já­tékosait is távol lehet ily módon tartani, kü­lönösen azokat, akik allergiások a nehe­zebb szagokra. A harc napjainkban is dúl. Mindkét fél érveket sorakoztat fel s a mérleg nyelve az időjárás szeszélye folytán egyre inkább azok felé billen, akik szerint a tél nem fo­cira való. Ez utób­biak, persze minden akalmat megragadnak igazuk alátámasztásá­ra. Például: az el­múlt héten írásos je­lentést hoztak egyik vidéki város tűzoltó parancsnokától, aki igazolta, hogy vasár­nap a helyi előkészü­leti mérkőzés máso­dik félidejének köze­pén a belvíz által ost­romolt játéktérről kétéltű járművekkel mentették ki az ala­csonyabb növésű já­tékosokat. Akadt ál­lítólag olyan pálya is — és erre egy fél fa­lu esküszik —, ahol az egyik sarokzászló táján halat fogtak. Csukát. Na, nem olyant, amelyet lábon hordanak. Igaz, abból nyolc pár szintén el­merült a hóban és a latyakban, ezeket a mérkőzés után órákig keresték csáklyákkal — mindhiába. Mindez még nem is lett volna perdöntő, némi ügyes­séggel ellen­példákat lehetett volna kreálni, ám az egyik kölyök­­mérkőzésen csaknem tragédia történt. Két középpályás nyomta­lanul eltűnt a hóban s a kihívott alpesi mentőszolgálat nyolc tagja besötétedésig sem találta­­meg. Meg­találták viszont a ko­rábban útnak indított bernáthegyi kutyákat, amelyek ápolásra szo­rultak. Egész éjjel fényszórókkal pász­tázták a havat, s négy expedíció kutatott, míg teljesen össze­fagyva megtalálták a 11-es pont táján a gyerekeket. E ténnyel döntő támadásra in­dult a társaság, mondván: eddig csak bizonyos rendezőgár­dát kellett bizosítani a mérkőzésekre, meg mentőládát. Ezt vala­hogy kiizzadták a ki­sebb klubok is. De síelni is tudó, s alapo­san felszerelt mentő­­osztagokat, sajnost képtelenek fenntarta­ni. Nem beszélve a szánokat vontató ku­tyákról. Minderre nincs már fedezet a költségvetésben. Lehet, hogy a nagy többség azok pártjá­ra áll majd, akik azon az állásponton vannak: ilyen időben nem lehet a labdát rúgni. Legfeljebb, ha a rátapadó hótól em­bernagyságra nő­­s vállal lökdösni, a vízben pedig kézzel lötykölni. Én mégis az ellentábor mellett foglalok állást. Több okból. Először is. Való igaz, futballci­­pőben, nehéz a játék­tereken ilyen időben csatangolni. De hol van az előírva, hogy futballt csak fut­ball­­cipőben lehet játsza­ni? A csatornatisztí­tók által viselt ma­gasszárú gumicsizma például remekül meg­teszi ilyen időben. Másodszor: az álló­­képesség fokozására például csak a havas, vagy a mély talaj al­kalmas. Ha rajtam múlna, még hínárt is telepítenék a latyak­ba.. Akinek az a lábá­ra csavarodik, s az il­lető egykönnyen le tudja tépni, azt nem kell majd félteni jú­niusban a száraz pá­lyán. Persze egy dolgot aláírok. Sokkal jobb lenne júliusban a hó és a nagy víz. Mert akkor hűsít... v. s. Kilencven perc didergés Azért mégis elkezdődött. Igaz, négy perc késéssel, mert miután Zsolt István kiszólt Radó partjelzőnek, hogy „Jancsikám, van nálad síp?” — és nem volt, Zsolt visszasietett a bírói öltö­zőbe egy igazi, érces hangú sípért. Elvégre bajnokságot nem lehet kezdeni halk, csendes­­szavú furulyával. Közben legalább melegített, ő is, a játékosok is, meg a né­zők is. Igaz, ez utóbbiak sötét­zöld literes palackokból. Aztán mégis elkezdődött. Farkas Puskáshoz adta a lab­dát, Puskás Menczelhez. És ezzel tulajdonképpen kezdetét vette az 1970. évi egyfordulós labdarúgó-baj­nokság. Vagy ahogy Farkas Jancsi megfogalmazta: — Új év... új szerencse! + Apropó, új év! (Mert a foci­ban a bajnokság kezdetétől szá­mít tulajdonképpen az új esz­tendő!) Valami tényleg újsze­rűen kezdődött. Az MLSZ el­nöke — dr. Terpitkó András — sorra látogatta az öltözőket. A Vasasét is, a Tatabányáét is, a játékvezetőkét is. Ez minden­kinek jól esett.­­ A szurkolók, persze, nem so­kat változtak. Az első sípszóra felráprejlett a nézőtér. Lobogtak a zászlók. Aztán öt perc elteltével meg­születtek „az egész évre érvé­nyes” kritikák is. De csak az első gólig! Hiszen 1:0 után már a hideg sem volt olyan hideg — leg­alábbis a Vasas-szurkolóknak. + Első gól — első vita. — Már Menczel lövése bent volt! !­, Uram! Maga­sak? A Far­kas fejesei Az igen! És a szereplők? Rothermel: Menczel lövését ujjheggyel még a kapufára tol­ Menczel: Már ez a lövés bent volt! A vasról jött vissza! Farkas: A kapufáról pattant vissza a labda, úgy fejeltem be... A krónikákba mindenesetre az kerül be, hogy az 1970. évi baj­nokság első gólját Farkas fe­jelte.­­ Végül is eltelt az első öt perc. Sok-sok didergéssel. Hi­szen csípős volt az idő, olykor szállingózott a hó. És­­ a já­ték sem melegített túlságosan. Igaz, a pálya jeges talaja mű­korcsolya bemutatóhoz nem volt elég sima — labdarúgáshoz vi­szont túlságosan. És főként sí­kos. Dehát — és ezt a szurkolók épp úgy fogalmazták meg, mint Börzsei János, az MLSZ főtit­kára: — Az a lényeg, hogy végre elkezdődött.SS­SS Németh Gyula NB I. TARTALÉKCSOPORT A-csoport Újpesti Dózsa —DVTK 5:8 (3:0). Megyeri út, edzőpálya. V: Tóth I József. U- Dózsa: Bor­bély (Kenesei) — Kiss, Kósa, Nagy F. — Tóth I, Simon — Zielhausz, Kollár, Kellner (Harsá­­nyi), Juhász, Tóth A. DVTK: Bencze (Serfőző) — Kolláth, Sza­bó, Gergely — Gál, Haffner — Vass, Druzsin (Karacs), Csuhány, Sikora, Kojsza (Földesi). G: Ju­hász (3), Kellner, Tóth A. Jó: Kiss, Kósa, Tóth I, Simon, Ju­hász, ül. Szabó, Gál, Haffner. Mérsékelték Rákosi eltiltását A Ferencvárosi Torna Club el­nöksége február 27-én tartott ülésén foglalkozott Rákosi Gyula labdarúgó fegyelmi ügyével. Is­meretes, hogy Rákosi Gyulát a klub fegyelmi bizottsága hat hó­napra eltiltotta a mérkőzéseken való részvételtől. A fegyelmi ha­tározat ellen Rákosi Gyula fel­lebbezést jelentett be. A klub elnöksége az ülésen Rákosi Gyulát meghallgatta. En­nek során Rákosi Gyula kijelen­tette: belátja, hogy hibázott, és magatartásával a klubnak hát­rányt okozott. ígéretet tett arra, hogy magatartásával és sportbeli teljesítményével — mint régi já­tékos — a jövőben is a klub ér­dekeit fogja szolgálni. Az elnökség Rákosi Gyula őszinte nyilatkozatát enyhítő kö­rülményként értékelte, s az el­sőfokú fegyelmi határozatot megváltoztatva az eltiltás tarta­mát három hónapra mérsékelte. (MTI) Vasárnap, 1970. március 1. )

Next