Népsport, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1970-08-04 / 182. szám
’.' ‘ ' ' sjr mm v.öt hisa csapatunk továbbra is vezet Népsport A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA KEDD, 1970. AUGUSZTUS 4. 4 Ára: 1 forint 4 XXVI. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM Az MNK elődöntőjében szerdán: Vasas-újpesti Dózsa, Diósgyőr-Komló Utolsó előtti felvonásához érkezett az MNK idei küzdelemsorozata. Szerdán négy csapat már a döntőbe jutásért küzd. A Fáy utcában a Vasas az Újpesti Dózsával méri össze erejét, Diósgyőrben pedig a DVTK- Komló összecsapásra kerül sor. A döntőnek is beillő kupa- találkozóra a Fáy utcában kerül sor. ferenczel vagy Várad! ? A piros-kékek háza táján ugyancsak jó a hangulat. Érthető az elégedettség: két mérkőzésen tíz gólt rúgott a Vasas, s mind a Pécs elleni MNK-mérkőzésen, mind a bécsi vendégszereplés során tetszetősen, ötletesen játszott a társaság. Természetesen a szerdai mérkőzésen is ki akar tenni magáért az együttes. — Nagy érdeklődéssel várom a Dózsa elleni játékot — mondta Machos Ferenc edző. — Már azért is, mert az elmúlt időszakban akadt néhány biztató jel, amelyek arra mutatnak, hogy előbbre lépett az együttes. A Pécsi Dózsa ellen meggyőző, elég ötletes, sokmozgásos, gyors volt a támadójátékunk, öt góllal legyőzni a pécsieket, úgy érzzem, nem kis dolog ez. Persze, a Dózsa ellen nehezebb lesz. Az újpesti lila-fehérek alkotják jelen pillanatban a legjobb magyar klubcsapatot. .Kitűnő játékerőt képviselnek, nagyon rutinosak, s értenek ahhoz, hogy bármilyen forró légkörben kihasználják a döntő pillanatokat. Renéék a kapu előtt életveszélyesek. Hozzátette még a fiatal edző, hogy nagy taktikai harcra lesz kilátás. Az biztos, hogy a Vasas szívvel és nagy elszántsággal küzd majd a továbbjutásért. — Igyekszünk „borsot törni” ellenfelünk orra alá — jegyezte feg a Vasas szakvezetője. — Szeretnénk megtalálni a Dózsacsatársor játékának ellenszerét úgy, hogy a mi elképzeléseink is valóra váljanak, s teljesítményünket kezdeményezőkészség és támadójáték jellemezze. Erre azért is nagy szükség lesz, mivel mi,csak akkor jutunk tovább, ha nyerünk. (Folytatás a 3. oldalon.) Régi, kedves és vidám emlék? Vagy valami új tréfa? A képről ezt nehéz eldönteni. De az látszik, hogy a Vasas-játékosok jó hangulatban készülnek az Újpesti Dózsa ellen. (a képen balról jobbra: Puskás dr., Müller, Farkas, Mészöly, Vidáts és Machos Ferenc) (Geleta Pál felvétele) Jobbulást a kapitánynak! Dr. Alberti Erzsébet, kajak-kenu válogatottunk orvosa, a csapat Koppenhágába utazása előtt meglátogatta a kórházban Granek Istvánt, a válogatott vezetőedzőjét. örömmel számolt be a csapat tagjainak arról, hogy a kapitány jobban van és sok sikert kíván a csapatnak, sőt televízión végignézni majd a döntőket, s gondolatban ott lesz ő is Koppenhágában. A csapat örömmel fogadta Granek Istvánról a híreket és most a jól sikerült világbajnokság után, köszöni a kapitánynak a sok fáradságot, munkát, s tiszta szívből kíván jobbulást. Kiküldött munkatársunk, Pap Kornélia jelenti a kajak-kenu VB-ről: A hangulatos Tivoliban búcsúztak a sikeres magyar versenyzők Koppenhágától „Csodálatos Koppenhága!” — kiáltja az egyik idegent csalogató plakátszöveg. „Vidám Koppenhága!” — így a másik. Egyik sem hazudik. De ezúttal maradjunk a vidám Koppenhágánál. Annál is inkább, mert a magyar kajak-kenu csapat sikeres világbajnoki szereplése után ez a hangulat illik legjobban. Versenyzőink jó eredményekkel idézték elő a jó hangulatot, a rendezők pedig két remek ötlettel. Az egyikről már beszámoltam: a megnyitó ünnepség a 300 éves „Bakken”-ban, a dán főváros vidámparkjában. A másik: záró bankett a világhírű Tivoliban. A világ legrégibb (ők mondják!) szórakoztató parkjának előkelő éttermében gyűltek össze a nagy világverseny befejezése után néhány órával a résztvevők, hogy a szokásos módon barátkozással, tánccal, vidámsággal búcsúzzanak egymástól. A jókedvben ilyenkor soha sem szokott hiány lenni, de próbált volna valaki szomorú maradni a Tivoliban! Erre a bravúrra csak a mi komor kedvű világbajnokunk, Tatai Tibor volt képes. Töprengő arckifejezéssel a zenekar mögött, a legsötétebb sarokban ült. Ott, ahol a tánc szünetében bohóckodó artisták kapkodták magukra a tréfás jelenetekben a keménykalapot, vagy a kozákkabátot. Nem zavartam Tibort, mert sejtettem, milyen állapotban van. Mohamed koporsója ég és föld között, lebegett, Tibor pedig két érzelmi állapot fele útján járt. Még idegeiben, izmaiban ott volt a felkészülés és a verseny minden feszültsége, még nem volt képes átadni magát az örömnek. A szomorúságot, úgy látszik, hamarabb lehet elfelejteni, mint az ürömöt felfedezni. Lám, Pfeffer Annát két nap alatt háromszor is láttam a vészesen közelgő sírástól merev arccal elevezni a lelátó előtt, de már felszabadultan táncolt a tömegben. Persze, az asztalnál még sok szó esett a lányok közt arról a bizonyos századmásodpercekről. Hogy volt, mi volt a hiba, tárgyalják szenvedélyesen — míg fel nem kérik őket táncolni. Legek a VB-ről. Legtöbb érmet — 11-et, közte nyolc aranyat! — a szovjet csapat szerezte. Ennél fogva a legelégedettebb edző Alekszej Szilajev, a szovjet csapat főedzője. — Épül a müncheni csapat — mondta ,szélesen mosolyogva — beváltak a fiatalok, és az öregekre is biztosan számíthatok. Kenusainknak, van még tanul,ni valójuk, elsősorban persze a magyaroktól! A legboldogabb az osztrák csapat volt, pedig csak egy bronzot és egy aranyat szereztek, de világbajnokságon erre az aranyra több mint tíz évig kellett várniuk! A legmosolygósabb Czvrtecka volt. A fiatal csehszlovák kenus a C—1 1000 méter döntője után már búsan lapátolt hazafelé, amikor a rendezők visszahívták, így tudta meg, hogy bronzérmes! A legbüszkébbek az amerikai csapat kenusai voltak, mégpedig arra, hogy valamennyi számban a döntőbe kerültek. Nem zavarta őket az sem, hogy 1000 méteren ez két utolsó helyet, 10 000 méteren pedig egy utolsó előtti és egy nyolcadik helyet jelentett. Fő, hogy lepipálták a kajakozókat. Bonn Ottó, aki a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség alelnökeként hétfőn és kedden a kongresszus résztvevője, csak általa kiismerhető, bonyolult statisztikákat, feljegyzéseket készített, szerencsére egyszerűen és egyértelműen nyilatkozott vizont a magyar csapat VB-szerepléséről. — Szép a világbajnoki pontszámítás alapján a szovjet csapat mögött elfoglalt második helyünk, de még szebb, biztatóbb, hogy ha csak az olimpiai számokat vesszük figyelembe, akkor is 25 pontot gyűjtöttünk. Ehhez hozzá kell még tenni, hogy akár ennél jobb csapatot is kiállíthattunk volna. De néhány fiatalt, akivel Münchenben is számolni szeretnénk, most még nem olimpiai számban indítottunk. Akiket az olimpia szempontjából különösen figyelemmel kísértünk, nem okoztak csalódást. Svidró József, vagy a remekül verseny,ző Völgyi Péter, Szabó István és Várhelyi Péter nagy reménységeink. A női számokban ért néhány csalódás, itt feltétlenül erősíteni, a hazai női kajakozás bázisát növelni kell. A Vaxholm Kupáért kiírt pontversenyt a Szovjetunió nyerte 124 ponttal, második Magyarország 102, 3 Románia 70, 4. NDK 58, 5—6. Svédország, NSZK 56—56.* A magyar csapat kedden délután 15.40-kor érkezik a Ferihegyi repülőtérre. Kiküldött munkatársunk, Szabó Béla jelenti Wareidlorfból, az öttusa-világbajnokságról, Onyiscsenko 196 körös lőeredményével az élen (Warendorf, augusztus 3.) A hétfői nap kora reggeli beszédtémája természetesen még a tegnap esti csodálatos vívóhajrá volt, amelynek hőse egyrészt Balczó, másrészt a magyar csapat másik két tagja, Bakó Pál és Kelemen Péter volt. A „témát” csak később kezdte kiszorítani a pisztolylövések hangja, számunkra azért eléggé hamar, mert Balczó András, világbajnokunk már az első sorozatban lőállásba lépett. Az értékelt próbasorozatban 49-et lőtt, ám annál nagyobb volt ijedtségünk, amikor az első értékelt sorozatában viszont csak 47 körös teljesítményt jegyeztek be a neve mellé! Visszafojtott lélegzettel figyeltük a második sorozatát, és amikor a demonstrációs táblán (amelyet katonák kezeltek, és amelyeken a lövést követően néhány másodperccel megjelent a találat helyének pontos jelzése) öt tízest jelöltek, felcsattant a vastaps. Balczó lőtte ezen a világbajnokságon az első 50-es sorozatot. Ám nem az utolsót. Két 48-as sorozattal fejezte be a versenyt, 193 kört lőtt, s teljesítményével elégedett lehetett. Megjegyezte: — Sajnos, az első sorozatban kicsit elrántottam, kár ezért a 47-ért ... De az arcán látszott, hogy fölengedett, és örült az eredménynek. Sokáig úgy is látszott, hogy ezt a 193 kört nemigen fogják jelentősen túlszárnyalni. Az egyéni versenyben Balczó legnagyobb ellenfele, Onyiscsenko még jobban megijesztette övéit, mint Balczó minket, 46-os sorozattal kezdett! De aztán a nagy ijedtségre „nagy vigaszként” három káprázatos 50-es sorozatot lőtt! Ez olyan teljesítmény, amire csak nagyon kevesen képesek a világon. Zúgott a vastaps, s az eredmény valóban minden elismerést megérdemel. Más dolog, hogy bennünket érzékenyen érintett Onyiscsenko kitűnő lőeredménye. Az utolsó sorozat végén Balczó arca is elkomorult. Szótlanul fogta a táskáját, és elindult szálláshelyünk felé. Ahhoz, hogy a hátralevő két számban befogja a szovjet fiút, bizony, szinte már emberfeletti teljesítményre van (vagy lenne?) szükség. Aztán Kelemen Péter következett. Cseppet sem látszott idegesnek, amikor belépett a lőállásba. Értékelt próbára ő is 49-et lőtt, és az értékelt sorozatai közül az első, neki is csak 46-ra sikerült! Aztán mintha másolta volna Ohyiscserikót, második sorozatát 50-re lőtte. A harmadikat viszont 49-re, majd a negyediket 47-re. Örömmel jött ki a lőállásból. 192 köre jókedvre is derített valamenynyiünket. A szovjet versenyzők közül előbb Saparnis 189 körrel jelentkezett, majd az utolsók egyikeként. Bjelov a nap másik kiemelkedően legjobb eredményével, 196 körrel! Számunkra Bakó okozott némi izgalmat, ám szerencsére csak azzal, hogy amikor az értékelt próbákat lőtte, mind a"'■"zó 40 körös teljesítményt tud.ott felmutatni. Megnyugtatóan mosolygottt hátra, aztán 48. 49. 47. 48-as sorozatával biztosan lőtte a 191 kört, a csapat szempontjából ismétcsak kitűnő eredményt! A pisztolylövéssel tehát csapatunk leadott valamennyit előnyéből, de biztosan tartja vezető helyét. Az egyéni világbajnoki címért viszont további éles és nehéz verseny várható. A mérleg nyelve, ha hajszálnyira is, de most Onyiscsenko felé billent, Balczó Bandi helyzete rendkívül nehézzé vált. Az öttusából kettő azonban, még hátra van. öttusa-világbajnokság. Pisztolylövés: 1. Onyiscsenko 196, 1044 p., 2. Bjelov 196, 1044, 3. Esser 195, 1022, 4. Phelps 193, 978, 5. Macken (ausztrál) 193, 978, 6. Heath (ausztrál) 193, 978, 7. Balczó (magyar) 193, 970. Csapatban: 1. Szovjetunió 2978, 2. Magyarország 2868, 3. NSZK 2846, 4. Egyesült Államok 2802, 5. Ausztrália 2758, 6. Nagy-Britannia 2692. Az egyéni összetett verseny állása a három szám után: 1. Onyiscsenko (Szovjetunió) 3059, 2. Beck dr. (Egyesült Államok) 3011, 3. Kelemen (Magyarország) 3009, 4. Balczó (Magyarország) 2940, 5. Baku (Magyarország) 2930, 6. Bjelov (Szovjetunió) 2751, 7. Frings (NSZK) 2745, 8. Esser (NSZK) 2741, 9. Saparnis (Szovjetunió) 2735, 10. Phelps (Nagy- Britannia) 2679 pont. Az összetett csapatversenyben: 1. Magyarország 8877, 2. Szovjetunió 8536, 3. Egyesült Államok 8139, 4. NSZK 8108, 5. Anglia 7775, 6. Svédország 7491, 7. Franciaország 7424, 8. Ausztrália 7308 pont. A pisztolylövés kérem... Nagy Imre dr. (balról) a válogatott kapitánya és a csapat: Bakó Pál, Balczó András, Kelemen Péter. Az „átlag” pedig: 192 kört Mi történt Szarajevóban és Herfordban? (2. oldal) Beszélgetés Hoffer József labdarúgó szövetségi kapitánnyal (3. oldal) Csikók a faházban (3. oldal) Visszapillantás a vízilabda-bajnokságra (1.) (4. oldal) Totóútmutató (6. oldal) Kézilabdázók az őszi idény előtt (7. oldal) Jasin tíz mérkőzésen nem kapott gólt (8. oldal) Mai számunkban