Népsport, 1970. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Népsport A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA VASÁRNAP, 1970. SZEPTEMBER 27. ♦ Ára: 1 forint * XXVI. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM Vasárnap a Népstadionban 113-adszor vív­ják meg „örökrangadójukat” a két szomszé­dos ország labdarúgói. Valamikor egy-egy ilyen összecsapás európai focicsemegének számított. Napjainkban, sajnos, csupán egy a válogatott viadalok közül. Az osztrák lab­darúgás éppúgy, mint a magyar, esztendők óta hullámvölgyben van. Sőt, még jobban, mint a magyar labdarúgás. Csupán igyeke­zetük érdemel figyelmet. Az az igyekezet, amellyel évek óta fel akarnak zárkózni a nemzetközi élvonalhoz. És ebben az igyekezetben most a magyar labdarúgás is partner. Azonos cipőben „ját­szunk”. S a közös sors, a közös igyekezet különös érdekességet ad a 113. találkozónak. Ezúttal mind a két válogatott bizonyítani akar. Megmutatni, hol tart „felfelé a lejtőn”. A magyar válogatott ismét új összetétel­ben lép pályára. Hoffer József szövetségi kapitány továbbra is keresi a legütőképe­sebb nemzeti tizenegyet, amely a magyar labdarúgás hagyományaihoz méltóan áll majd helyt az EB összecsapásain. A válogatást­­ itt-ott bírálják. Ez ter­mészetes. Amióta a futballt játsszák, így volt, s ezzel számolnia kell a jövő vala­mennyi szövetségi kapitányának is. Egy tény: Hoffer megszüntette a sokat kifogá­solt „bérletrendszert” a válogatottban, és szé­lesre tárta a kapukat a fiatalok előtt. Az „új csapat” teljesítménye még nem egyenle­tes, de az a nézőtérről is jól érezhető, hogy szelleme alapvetően más, mint a Marseille­­ben többek között küzdeni tudásból is elégte­lenre vizsgázott válogatottnak volt... Hasonló feladatok előtt áll az osztrák lab­darúgás is, s hasonló gondjai va­nnak Leo­­pold Stastnynak. Mert bár az osztrák válo­gatott ért el néhány figyelemre méltó ered­ményt 1968 óta (ekkor vette át a válogatott irányítását Stastny) , legyőzte Skóciát, dön­tetlenül játszott az NSZK-val és Jugoszlá­viával, csak 1:0-ra kapott ki az idén tavasz­­szal Brazíliában a későbbi világbajnok csa­pattól — még nem az igazi­ Stastny váloga­tottja is állandóan változik. Ezúttal nem ját­szik például Fraydl, Pirkner, Parizs, Hasil stb., vagyis nem játszanak a külföldi klu­bokban küzdő profik. De amint azt Stastny mondta: „A mostani gárda egységes, jobban összeszokott, s akar küzdeni”. Ezek azok a jelek, amelyek igazán jó mérkőzést ígérnek ma, a 113. magyar—oszt­rák találkozón. És jó mérkőzést sejtetnek tapasztalataink is, amelyeket szombaton sze­­reztünk a két válogatottnál. mi A 113. magyar-osztrák előtt Hoffer: győzelem, Slasiny: döntetlem­ ­A Magyar Olimpiai Bizottság születésnapjára emlékeztek Avery Brundage is felszólalt a jubileumi ünnepségen A magyar himnusz hangjai­val kezdődött szombaton dél­előtt a Magyar Néphadsereg központi klubjában a Magyar Olimpiai Bizottság jubileumi ülése. A hetvenöt éves magyar olimpiai mozgalom ünneplése ezzel megkezdődött. Pindarosz Olimpiai ódáját Iskres Emil Kossuth-díjas mély étérzéssel szavalta el. Hozzá hasonlóan emelte az ünnepség fényét Sinkovits Imre és Béres Ilona szavalata, majd Bachler Mihály és Petri Endre zongora­­művész játéka. A teremben ismert idős és fiatal sportemberek foglaltak helyet, amikor elhelyezkedett az emelvényen az ünnepség el­nöksége. A kormány képvisele­tében megjelent Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­niszter, jelen volt Tóth Má­tyás, az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztályának ve­zetője, dr. Horváth István, a KISZ Kf3 első titkára, Avery Brundage, a NOB elnöke, a MOB vezetői, a magyar sport legjobbjai, olimpiai bajnokok és sportéletünk kiemelkedő sze­mélyiségei. Csanádi Árpád dr., a MOB főtitkára bevezetőjében a többi között Pierre de Couber­­tint idézte: — „... végre is az ember nem testből és lélekből áll, hanem három dolog jellemzi: a test, a szellem és a jellem. A jellem kialakítását nemcsak a szellem befolyásolja, hanem a test is.” A magyar olimpiai mozgalom dicső múltjára dr. Beckl Sán­dor, a MOB elnöke tekintett vissza. Ünnepi szavai feleleve­nítették a hetvenöt esztendő szinte valamennyi lényeges (Folytatás az 5. oldalon.) ___itt kitűnő olimpiai szellemet találok, és barátok között érzem magam” — kezdte ünnepi be­szédét Avery Brundage, a Nemzet­közi olimpiai Bizottság elnöke. A NOB elnöke baloldalt látható az emelvényen. EZÜSTÉREM a XIX. sakkolimpián Port­isch, Forintos és Csem bravúrja, illek ragyogó hajrája Véget ért a sakkmaratoni! Az eredmény ismeretes: a győztes Szovjetuniótól mindössze egy ponttal elmaradva, minden vá­rakozást felülmúlva a magyar sakkcsapat a XIX. sakkolimpián ezüstérmet nyert! Veterán sakkozók és kisisko­lások egyaránt szinte pillanaton­ként hívták szerkesztőségünket, mi a végeredmény Siegenben... Flórián Tibor, a Magyar Sakk Szövetség főtitkára Siegenből tu­dósított: — Pénteken a késő esti órák­ban kezdődött az utolsó forduló. Csapatunk biztonságos játék­ra törekedett, igyekezett tartani az állást. S alig húztak néhá­nyat, máris kiderült, ha 2:2- re végzünk az NDK-val, akkor biztos a bronzérem . De nemcsak csapatunk játsz­máiért kellett szurkolni a ma­gyaroknak. Fél szemmel a jugo­szláv—argentin találkozót fi­gyelték. Cseri nagy erővel tá­madott és a 28. lépés után Zinn kezet nyújtott... Pénteken éj­félkor a következő helyzet ala­kult ki: 2:1 a javunkra, s Bi­teknek győzni kell, hogy az ezüstérem a miénk legyen. És szombaton reggel Bitek István bástyavégjátékát egy óra alatt győzelemre vitte... Az öröm leírhatatlan volt a csöppnyi magyar táborban. Sakkcsapatunk, siegeni ezüstér­me az elmúlt negyedszázad leg­fényesebb magyar sikere! Sak­kozóink kitűnő eredményének értékét emeli, hogy minden idők legnehezebb, legkiegyensúlyo­zottabb mezőnyében érték el. A magyar versenyzők ragyo­góan helytálltak a nehéz küz­delemben. Portisch Lajos nagy­mester az első táblán világklasz­­szishoz méltóan játszott. Tizen­hat nap alatt tizennégy nagy­mesterrel, a döntőben szinte a világ­­válogatottal kellett megbir­kóznia. Mindössze egyszer kapott ki és négy győzelmével, hat döntet­­lenjével oroszlánrésze van a sikerben. Forintos Győző — csa­patunk egyetlen veretlen tagja — és Csem István 72 százalékos teljesítménye, értékes pontszer­(Folytatás a 8. oldalon) OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Felhívjuk olvasóink fi­gyelmét, hogy a Ferencvá­ros — Liverpool EVK visz­­szavágó mérkőzésre való tekintettel a jövő héten a szokásostól eltérően kedd helyett szerdán jelenik meg a Népsport. Ez a lap­számunk, a mérkőzésről be­számoló részletes tudósítás­sal Budapest főbb pontjain már kedden az esti órák­ban kapható lesz. 1 ! Kiküldött munkatársunk, Vad Dezső jelenti Várnából: Bemutatjuk a döntő női csapatait Szombaton délelőtt a Szovjet­unió—Kuba mérkőzéssel meg­kezdődtek a röplabda VB női nyolcas döntőjének mérkőzései. Ezúttal szeretném olvasóinkat megismertetni azokkal a csapa­tokkal, amelyek Várna csodála­tos sportpalotájában a világbaj­noki címért küzdenek. Sportjetunió - fantasztikus ütőerő Az 1.olimpiai bajnoki címet védő szvjez együttes Mexikó óta lényegében semmit sem változott. Ljudmila Burdakova igazi kapitány. Karmesterként irányítja a csapatot­, készíti elő a támadásokat. A kiváló fizikai adottságokkal rendelkező lányok közül nehéz volna bárkit is ki­emelni. Valamennyien fantasz­tikus erővel ütnek és sáncolnak. A lepattanó labdákból újabb tá­madásokat indítanak. A szovjet csapat a világbajnoki cím egyik nagy esélyese. Japán - minden a támadás A volt olimpiai bajnokcsapat, a Nicsibu textilgyár együttese, annak idején Budapesten is járt. Az egyetlen hivatalos japán­­magyar mérkőzésen biztos győ­zelmet arató gárda már szét­szóródott. Mesterük, Daimatcu Kínába szerződött. Az új csapat — a hírek szerint — a réginél is jobb. Mindent a támadásra épít. A kombinatív, gyors ado­gatások után szinte tehetetlen kiszámítani, hogy melyik játé­­­kosuk üti le a labdát. Az első­ség sorsa a vasárnap esti szov­jet—japán mérkőzésen dőlhet el. K­oreai IVMBK - a titkos favorit Eddig csak kétszer játszottak a magyarok ellen, s az első ve­reség után 1962-ben már győz­tek. Azóta e sportág legjobbjai közé kerültek. A japán iskolát követik, de befejező ütéseik még erősebbek. Már többször nyertek Japán ellen is. Kim Men-ok, a csapat erősségének kiesése hátrányt jelent a rajt (Folytatás a 7. oldalon) „Brazil" bemelegítés Egyórás pergő osztrák edzés a Népstadionban Magyarorszá­g-Ausztria Népstadion, 15.30. Vezeti: Canak. Pl: Dzsajics, Dopidja, mindhárom jugoszláv. M­AGY­ARORSZ­ÁG: Rothermel Noskó, Páncsics, Konrád, Megyesi Vidáts, Göröcs Fazekas, Bene, Dunai II, Karsai RedI, Kreuz, Hickersberger Geyer, Hof, Starek Fák, Schmidradner, Sturmberger, Clement, Koncilia AUSZTRIA: Tartalék: Bicskei, Mészöly, Halmosi, Kocsis, 111. Kaipel, Demantke, Ettmayer, Halad­ék is Mexikóban. (Legfeljebb az osztrákok nem olyan fegyel­mezetten, nem olyan „katoná­san” csinálták, ahogyan a bra­zilok tették a világbajnoksá­gon). Zöld felsőben, kommentárral A negyedórás bemelegítés után labdás gyakorlatok követ­keztek. Kis passzolgatás. Majd 8—8 főre szakadt a csapat, s következett a kapuralövés. Kü­lönösen Kreuz és Redl mozgása és lövései vonták magukra a figyelmet. Aztán zöld mez került Kas­­pelre, Clementre, Fokra, Hofra, Schmidradnerre, Halára, Ett­­mayerre és Hickersbergerre. Mert kiskapuzás következett. Csak félpályán. Ütközésekkel. (Folytatás a 3. oldalon) KREUZ A csatársor tankja. Szombaton délelőtt, 10 óra előtt néhány perccel, fehér-pi­ros melegítős fiúk sorjáztak be a Népstadion főépületébe. Köz­tük az idős mester, Leopold Stastny. Oly fiatalosan, ruga­nyosan lépkedett, hogy alig­­alig különbözött fiaitól. — Minden rendben, mester? — Igen, igen. Teljesen kipi­hentük magunkat. Frissek va­gyunk. Ha vasárnap nem győ­zünk, az igazán nem a Margit­szigeti Nagyszállón múlik! Pompás helyünk van__ Mínusz három labda És néhány perc múlva már a Népstadion zöld gyepén nyü­zsögtek az osztrák labdarúgók, 13 labda társaságában. Ez né­mi fennakadást okozott, hiszen a focisták tizenhatan voltak. Több labda viszont kérésre sem akadt!... Aztán elkezdődött a bemele­gítés. Járás, szökdellés közben könnyed gimnasztika. Azaz „brazil módra” melegítettek, hiszen ezt a „játékszerűbb” be­melegítést alkalmazták Zagaló- Mai számunkban: A mesterfokú tornász­bajnokságról (2. oldal) Tudósítás a szomba­ton lejátszott NB I B-s és NB II-es mérkőzésekről (3—4. oldal) A Népsport Bács me­gyében (5. oldal) Osztrákok a magyar slalomsportról (6. oldal) Az olimpiai labda­rúgótorna sorsolá­sa (8. oldal)

Next