Népsport, 1970. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1970-11-21 / 273. szám
A Népsport jelenti 1978. nov. 21. 1870. Száz éve született!, a svéd Sigfrid J. Edström, , az olimpiai mozgalom kiemelkedő egyénisége. Jeles atléta volt. 1912-ben ő irányította a stockholmi olimpia szervezési munkáit. Később a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökeként tevékenykedett, majd 1941-től 45-ig alelnökként, 1946-tól pedig 1952-ben bekövetkezett haláláig elnökként a Nemzetközi Olimpiai Bizottság munkáját vezette. (Az elnöki székben őt követte Avery Brundage.) • SPORT A RÁDIÓBAN. Petőfi-adó. 14.25—15.20. Közvetítés a Bp. Honvéd —MTK bajnoki labdarúgó-mérkőzésről. Kossuth-adó. 22.15: Sporthírek. SPORT A TELEVÍZIÓBAN. 13.25: Telesport. A Bp. Honvéd—MTK bajnoki labdarúgó-mérkőzés közvetítése Kispestről. A NAP KIEMELKEDŐ SPORTESEMÉNYEI. TFSE—Videoton női és a Bp. Vörös Meteor—BSE férfi kosárlabda-mérkőzés, junior női tőrválogató.• IDŐJÁRÁS. Az enyhe idő tovább tart. Erősen felhős idő, keletre is átterjedő esővel, szombaton felhőátvonulások, már kevesebb eső. Mérsékelt, napközben kissé megélénkülő déli, délnyugati szél. Az évszakhoz képest enyhe idő. A várható legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton 12—17 fok között. (MTI) Súlyemelők fogadása. Dr. Beckl Sándor, az MTS OT elnöke és dr. Csanádi Árpád elnökhelyettes fogadta a columbusi világbajnokságon sikerrel szerepelt magyar súlyemelő-válogatott tagjait. Motoros felmérés. Az MTS Győr-Sopron megyei Tanácsa a megye községeit is érintő felmérő munkába kezdett. A célklubokba kívánják szervezni a túramotorosokat. Igazi tömegverseny. A pécsi és megyei középfokú iskolák részére november 7. tiszteletére most rendezett erdei futóverseny kitűnően sikerült. A Mecsekben különböző csoportokban 995-en futották végig a távot! A fiúknál a pécsi Széchenyi, a lányoknál a pécsi Komarov Gimnázium nyerte meg a pontversenyt és a Baranya megyei KISZ Bizottság serlegét. Hazai idénynyitó. A műkorcsolya-versenyidény kezdő állomása december első hetének vége lesz, amikor is a BSE, meghívott jugoszláv műkorcsolyázókkal rendezi meg a Kisstadionban az első hivatalos találkozót. A műsoron I. osztályú jégtáncverseny nem szerepel, mert az indulásra jogosult párosok külföldön vendégszerepelnek, Zala és Borsod nélkül. A hét végén rendezik az Országos Ifjúsági Kupa röplabdatorna területi döntőit. A fiúknál 24, a lányoknál 26 csapat küzd a döntőbe jutásért. A döntőt a hagyományoknak megfelelően karácsony előtt, Tatán bonyolítják le. Az előmérkőzések Zala és Borsod megye leánycsapatai nélkül kezdődnek. A két megye nemnevezte fiataljait. Bakai már edz. A csepeli tízpróba bajnok combműtéte jól sikerült. Már teljesen rendbe jött, elkezdte a futóedzéseket és kiegészítésül sokat úszik.tyógyulóban. Bicskei Bertalan, a Bp. Honvéd labdarúgókapusa szépen gyógyul. Szombaton már elhagyja a Sportkórházat, s otthon pihen tovább. Magyar bíró: Mint korábban jelentettük, november 23. és 25. között Nyitrán szerepel a férfi főiskolai röplabda-válogatott. A csapattal utazik Juhász Zoltán nemzetközi játékvezető is. Korszerűsítés: Korszerűsítik a kazincbarcikai pályát. A Vegyész-sporttelep öltözőépületébe most vezetik be a gázt, rövidesen pedig hozzákezdenek egy munkacsarnok építéséhez is. Honvéd továbbképzés. A Bp. Honvéd, az ország egyik legjelentősebb sportegyesülete, nagy gondot fordít a különböző szakosztályainál működő edzők rendszeres továbbképzésére. Legközelebb, november 30-án dr. Nádori László, főiskolai docens tart előadást a piros-fehéreknél működő közel száz edzőnek és szó lesz a jövő évi felkészülés gondos megszervezéséről is. 9 ■■■■' mL Szombat, 1970. november 21. Eltemették Szaabó Pált Pénteken délután helyezték örök nyugalomra a Rákoskeresztúri új köztemetőben Szabó Pált, az Algírban elhunyt vívómestert, az U. Dózsa vívószakosztályának volt vezetőjét és a Budapesti Vívó Szövetség volt elnökét. A ravatalnál az Újpesti Dózsa vívószakosztálya nevében Pacséry Kázmér, a szakosztály jelenlegi vezetője, s volt versenyzője, a BVSZ nevében pedig Denk László, a BVSZ elnöke búcsúzott az elhunyttól. A sírnál dr. Rónay Gyula emlékezett a munkatársak, barátok nevében a Szabó Pállal együtt átdolgozott évekre. Az elhunytat hozzátartozóin kívül hazai vívóéletünk több száz képviselője kísérte utolsó útjára. A legidősebbektől a legfiatalabb korosztályokig ott találhattuk a mester-, versenyző-, vezetőtársakat, barátokat. Az elmúlt évtizedekben nem nőtt fel úgy magyar vívó, hogy ne ismerte volna az elhunytat, ne érezhette volna személyesen is a vívás szeretetéből fakadó gondoskodását. MA—' ■» stepsport A Magyar Testnevelési és Sportszövetség lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság FŐSZERKESZTŐ: Szabó Béla FŐSZERKESZTŐHELYETTES: Dr. Ardos Aladár SZERKESZTŐ: Bécs István és Péter Róbert ROVATVEZETŐK: Borbély Pál (labdarúgás), Dávid Sándor (technikai és vízisportok). Subert Zoltán (atlétika és nemzetközi sportélet). Szántó György (labdajátékok). Z. Vincze György (sportmozgalom és nehézatlétika) OLVASÓ SZERKESZTŐ: Kővári József TÖRDELŐ SZERKESZTŐ: Tenkely Miklós Szerkesztőség: Budapest, Vili., Somogyi Béla utca 6. Telefon: 130-460 - este 9 óra után 338-566 Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Tóth László igazgató. Kiadóhivatal: Budapest, VI., Révay u. 16. Telefon: 116-660. Terjeszti a Magyar Posta Előfizetési díj: egy hónapra 24 Ft, negyedévre 72 Ft Megjelenik szerda kivételével mindennap Index 25004 Szikra Lapnyomda, Budapest LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS Extra Hungáriára Bion est vita Le a magas lóról!... Extra Hungárián non est vita. Régi mondás. Még a fejüket homokba dugó eleink találták ki így: Magyarországon kívül nincs élet... E parlagi szűklátókörűség mintha újra honos lenne napjaink magyar labdarúgásában ... (I.) E mottó, amelyet a soronkövetkező négy írás élére állítottam, némi magyarázatra szorul. Magatartástípust jelöl. Labdarúgó-vezetők, edzők, játékosok „tartását” jelöli (tisztelet minden kivételnek!), hiszen bár szóban szinte mindenki, aki él, megnyilatkozta, elmondta, hogy a magyar labdarúgás valóban hullámvölgybe jutott, valóban elmaradt a nemzetközi élmezőny mögött, valóban tanulni kell (kellene) az élenjáróktól — tettekben azonban vajmi kevés mutatkozik mindebből. A tettek, azaz a nem-tettek vallanak arról, hogy az „Extra .Hungáriam non est vita” szemlélet él. Újabb bizonyíték e tétel mellett, hogy egyesületeink egy része csak a magyar bajnokságon (az NB I-en) belüli eredményekkel, a bajnokságban elért sikerekkel, a kiharcolt helyezéssel törődik. Azaz, ha e bajnokságban jól szerepel a csapat (bajnokságot nyer, vagy jó helyezést ér el) — akkor minden rendben van! A nemzetközi kupamérkőzések sikertelenségeiről kevesebb szó esik, vagy csak szó esik. A bizonyítékok közé sorolhatjuk néhány élvonalbeli (és nagyon tehetséges) játékosunk véleményét is. Müller (Vasas): „Miért kellene nálunk annyit hajtani? Nálunk kevesebb is elég.” (Népsport, 1970. júl. 13-i szám.) Bene (Újpesti Dózsa) álláspontja: „A magyar labdarúgók eleget és korszerűen edzenek. A sajátos magyar stílus, a magyar foci még ma is képes felvenni a versenyt a világ bármilyen labdarúgásával, mert mi „játékban, ötletben és szellemességben” kiegyenlítjük minden egyéb hátrányunkat.” (Népsport, 1970. júl. 27-i szám.) Kocsis (Bp. Honvéd): ......nem az edzésrendben van a hiba. Aki így látja, téved. Semmivel sem edzünk lazábban, mint bárhol a világon.” (Labdarúgás, 1970. novemberi szám.) Merseille-től Manchesterig Csaknem egy esztendeje, 1969. decemberének legelejétől tartjuk számon a magyar labdarúgás „Mohácsát” — Marseille-t. Közvetlenül utána mintha megindult volna valami! Mintha elkezdődött volna valami. Fogadkozások, ígéretek hangzottak el. Beszéltek egyesületi vezetők, edzők, játékosok. Felszínre kerültek az óvatosan takargatott gondok: a játékosuralom, a labdarúgók és az edzők rendezetlen társadalmi státusza, a labdarúgás helyének megtalálása a magyar sport egészének struktúrájában, a végzett szakmai munka elégtelensége, a játékosok magánélete stb. „Kiderült”, hogy a magyar labdarúgás mélypontra jutott. Hozzá kellett tehát kezdeni a gondok elsimításához. A türelem nem hiányzott. Hiszen sportvezetésünk csakúgy, mint a közvélemény aggódó féltéssel kísérte a magyar labdarúgás minden lépését. És bár labdarúgó-válogatottunk végül is pozitív mérleggel (57,1 százalékos eredményességgel) zárta az évet, a mutatott játék, a teljesítmény nemigen nyugtatott meg senkit. Klubcsapataink még ennél is rosszabbul szerepeltek a különböző kupákban. A CZ Jena és a belgrádi Crvena Zvezda az Újpesti Dózsának, a Liverpool a Ferencvárosnak, az osztrák labdarúgó-bajnokság újonca — az Austria Salzburg — a Vasasnak, a Manchester City pedig a Bp. Honvédnak adott leckét a korszerű labdarúgásból. Kis túlzással azt is mondhatnánk: Marseille-től Manchesterig jutottunk. A klasszishiány jól van-e így? Hoffer József, szövetségi kapitány, svem minden keserűség nélkül magyarázta a minap: — Ideje lenne komolyan venni, hogy a magyar labdarúgás jelene szürke, nem sokat ígérő. Unos-untalan megidézzük a múlt szellemét, ahelyett, hogy a valós tények alapján kezdenénk el dolgozni. Felismerve, hogy aki a magyar labdarúgásban klaszszis, az még nem klasszis a nemzetközi porondon. — Vagyis „szürkeségünk” egyik oka a klasszishiány? — Feltétlenül! Mert van ugyan egy 21 éves Kozmánk, egy 23 éves Kocsis Lajosunk, egy 29 éves Albertünk, azaz végigskáláztam a korosztályokat.... de egyik se jó! Sajnos, alulról sem jönnek új tehetségek, pedig a kapu mindenki előtt nyitva van... Le kellene szálnunk már a magas lóról!... Ez utóbbi mondattal teljes egészében egyetérthetünk- A „klasszishiányt” újabb érvnek elfogadni? Meggondolandó. Lehet, hogy menlevelet ad a jelen vezetőinek, de inkább tévútra vezet! Beszélgetés a tettekről Hofferék javára írandó, hogy sok játékossal kísérleteztek. Fiatalítottak, sőt, „visszaöregítettek”. (Külön téma, hogy mennyi volt ebből a kísérlet, s mennyi a kapkodás? Mennyi volt ebben a következetesség, s mennyi a kluboknak tett engedmény?) Hogy végül a „klasszishiányig” jutottak el? Inkább azzal kellene kezdeni: vajon klubjainkban jól sáfárkodnak-e a tehetségekkel? Kapocsi Sándor szövetségi edző nem akart erre válaszolni: — Még csak most mérünk és értékelünk. Amíg kézzel fogható tényeink nincsenek, nem lehet beszélni. — A válogatottban hogyan dolgoztak? — Csak olyan szintű munkát végezhettünk, amilyent a játékosok megszoktak a klubjukban, így tehát egy átlagos terhelési szintet vettünk, de nagy figyelemmel voltunk az Újpesti Dózsa munkájára, mert a legtöbb válogatott a lila-fehérektől került ki. — Bírtál a terhelést? Kapocsi begombolkozott. A „tettekről” folytatott beszélgetésünknek egyelőre vége lett. És mindössze addig jutottunk, hogy középszerűkből kell — következetes, kemény munkával — a nemzetközi porondon is becsülettel helytálló labdarúgókat csiszolni. Tételezzük fel tehát a „klaszszishiányt”, s vizsgáljuk meg: folyik-e célhoz vezető, kemény munka? Rózsa András (Folyt. köv.) Váci utca 62 .,A labdámél foglalkozzanak... ” Hatalmas szürke ház. A belváros közepén, a központban. A Budapesti Labdarúgó Szövetség székháza, a hírek, tárgyalások, egyeztetések Mekkája. Hétfő. A földszinti folyosón özönlenek az egyesületi képviselők. A téma: a vasárnapi forduló, a hétközi edzőmérkőzés, a következő ellenfél. A szövetség főtitkára, Góliás Róbert jelenleg hontalan. Festik a szobáját. Erre ő alaposan ráfizet. Sétál a folyosón és egy pillanatnyi nyugalma sincs. Kézről kézre adják, magyaráznak neki, mindenki a saját igazát hajtogatja. A végén — elmenekül. Üres szoba, viszonylagos nyugalom. — Néhány forduló van hátra a bajnokságokból, és az eddigi tapasztalatok alapján, a legtöbb problémát a sportszerű játék okozta. Rengeteg a kiállítás, a felháborító, sportemberekhez méltatlan eset. Két héttel ezelőtt 58, a múlt héten 52 játékos jutott a kiállítás sorsára. Ezekkel a játékosokkal szemben a legszigorúbban járunk el, kihasználva a szabályok adta lehetőségeket. Egy-egy elrettentő példa, hetekre megcsappantja a kirívó eseteket. Íme egy eset: a Kőbányai Tégla—Generátor mérkőzésen a Generátor jobbszélsőjét felvágták a védők. A szélső fektében utána rúgott a hátvédnek, de nem találta el. A játékvezető ennek ellenére kiállította, 5 hónapot kapott, ami látszólag igen súlyos, de ha figyelembe vesszük azt, hogy vége a bajnokságnak, és amire újra kezdődik, büntetése lejár, viszont egy esetleges újabb vétség esetén ez az 5 hónap halmazati büntetésként már igen súlyosan esik latba. Egyszóval minden törekvésünk arra irányul, hogy a játékosok a labdával foglalkozzanak, ne egymással, vagy a közönséggel és a játékvezetővel.• Időnként persze a játékvezetők is hibásak. Gyakori eset például, hogy nem jelennek meg a mérkőzéseken. Különösen az úttörő találkozókat hanyagolják, ami bizony igen fájdalmas a kis játékospalántáknak. Ők gyakran még sírva is fakadnak azért, mert elmarad a mérkőzés. Nem lenne szabad nekik szomorúságot okozni. Néhány név a távolmaradottak közül: Pleyer Tibor, Forrai Attila, Mosolygó István. A bírói jelentések általában kedden, szerdán futnak be a szövetséghez. Ezeket végigböngészni igen érdekes, hasznos szórakozás. Egy esetben például a határbíró fullasztotta botrányba a sportszerűen induló mérkőzést. A MÁV Előre a Zuglói Porcelán találkozón, a második félidő 18. percében történt a baj. A 7. Porcelán játékosa, Gergely Ferenc nyomdafestéket nem tűrő hangon szidta játékostársát, aki hazaadás helyett szögletre tisztázott. A játékvezető, aki közel állt az esethez, figyelmeztette a játékost. A határbíró azonban magához intette a játékvezetőt és kiállítást követelt, mert szerinte őt szapulta az említett játékos. A játékvezető hiába bizonygatta, hogy nem őt érte sérelem, a partjelző letette zászlaját és bevonult az öltözőbe. Nagyon szigorúan járt el a JB: 1971. novemberéig eltiltották a renitens határbírót. Góliás Róbert mondta: — A heti hivatalos közlönyben felhívást intéztünk a játékvezetőkhöz. Ha a jövőben valakit figyelmeztetnek, egy szabvány mondatot kell mondaniuk. Ez így hangzik: „Figyelmeztetem, hogy ha még egy olyan szabálysértést követ el, amiért figyelmeztetés jár, kiállítom.” Reméljük, nemhogy a kiállításik, de eddig a hivatalos szövegig sem jutnak el bíróink. A nagy forgatagban Szabó Béla alakja tűnik fel. Ő itt mindennapos vendég. Feladata a Budapest ifjúsági válogatottakkal való foglalkozás. — Elkészítettük a jövő évi programot. Ezt jövő hétfőn terjesztem az érdekelt klubok, vezetői, edzői elé. Évzárásként november 29-én, december 6-án és 13-án seregszemlét tartunk négy csapat részvételével. 8 óra is elmúlt már, de a folyosón még mindig beszélgetnek. És ez így megy hétről hétre... (lakat) Csak egy villanyévá... Adott esetben egy egész életet változtathat meg a villamosítás. Régi tétel ez, most mégis új tartalmat kapott. Börzsöny egyik, magas pontján, harmincöt év után, kigyulladt a villany. A társalgó csillárja már nem a régi, pislákoló fénye „ontotta”. A Turistaellátó Vállalat nagyhideghegyi házában harmincöt év után Voltban, Ohmban és Amperben számolnak. Péntektől kezdve már nemcsak meleg étel kapható a turistaház büféjében, hanem hideg ital is. Péntektől kezdve villany segítségével főzik itt a kávét, péntektől kezdve nyugdíjasnak érezheti magát a régi, szeszélyesen működő aggregátor. Először csak egy villanyégő ontotta fényét az ország egyik legmagasabb pontján, a télen hóval borított Nagyhideghegyen, aztán bekapcsolódott a hálózatba a házi villanyszolgáltatás többi ágazata is. És ami manapság különösen érdekes, a tervezett időpontnál csaknem másfél hónappal hamarabb. A nagy munkák irányítója, az EDASZ esztergomi dolgozói nem ismertek akadályt. A X. pártkongreszszusra gondoltak, amikor 7,5 kilométeres hosszban felállították a 120 oszlopot, s amikor kifeszítették rajtuk a vezetékeket. Csupán egyetlen villanyégő gyulladt fel, s milyen sok minden szükséges hozzá. Hogy az az egy kigyulhasson, 1200 köbméter fát kellett kivágniuk a királyréti erdészet dolgozóinak. A „fény” avatását pénteken tartották. A nyolc évvel ezelőtt született vágyak beteljesültek. VEGYIPARI ALAPANYAGGYÁRTÓ ÜZEMEINKBE KIKÉSZÍTŐ ÉS KISZERELŐ ÜZEMEINKBE férfi és női vegyésztechnikusokat, gyógyszergyártó nőket tiszta, BETANÍTOTT MUNKÁRA, szakmunkásokat, segédmunkásokat, továbbá Szakmunkássá képzés. Továbbtanulási lehetőség. . . BUDAPEST , GYÖMRŐI ÚT 19—21 lakatos, csőszerelő, kőműves szakmunkásokat. MUNKAÜGYI OSZTÁLY. A HŰTŐGÉP- ÉS KOMPRESSZORKEZELŐKET. Kőbányai Gyógyszerárugyár