Népsport, 1970. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1970-11-21 / 273. szám

A Népsport jelenti 1978. nov. 21. 1870. Száz éve született­!, a svéd Sigfrid J. Edström, , az olimpiai mozgalom ki­emelkedő egyénisége. Je­les atléta volt. 1912-ben ő irányította a stockholmi olimpia szervezési mun­káit. Később a Nemzet­közi Atlétikai Szövetség elnökeként tevékenyke­dett, majd 1941-től 45-ig alelnökként, 1946-tól pe­dig 1952-ben bekövetke­zett haláláig elnökként a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság munkáját vezette. (Az elnöki székben őt kö­vette Avery Brundage.) • SPORT A RÁDIÓBAN. Petőfi-adó. 14.25—15.20. Közvetítés a Bp. Honvéd —MTK bajnoki labdarú­gó-mérkőzésről. Kos­­suth-adó. 22.15: Sporthí­rek. SPORT A TELEVÍZIÓ­BAN. 13.25: Telesport. A Bp. Honvéd—MTK baj­noki labdarúgó-mérkőzés közvetítése Kispestről. A NAP KIEMELKEDŐ SPORTESEMÉNYEI. TFSE—Videoton női és a Bp. Vörös Meteor—BSE férfi kosárlabda-mérkő­zés, junior női tőrváloga­­tó.• IDŐJÁRÁS. Az enyhe idő tovább tart. Erősen felhős idő, keletre is átterjedő esővel, szombaton felhőát­­vonulások, már kevesebb eső. Mérsékelt, napközben kissé megélénkülő déli, délnyugati szél. Az év­szakhoz képest enyhe idő. A várható legmagasabb nappali hőmérséklet szom­baton 12—17 fok között. (MTI) Súlyemelők fogadása. Dr. Beckl Sándor, az MTS OT elnöke és dr. Csanádi Árpád elnökhe­lyettes fogadta a columbusi vi­lágbajnokságon sikerrel szere­pelt magyar súlyemelő-váloga­tott tagjait. Motoros felmérés. Az MTS Győr-Sopron megyei Tanácsa a megye községeit is érintő fel­mérő munkába kezdett. A cél­­klubokba kívánják szervezni a túramotorosokat. Igazi tömegverseny. A pécsi és megyei középfokú iskolák ré­szére november 7. tiszteletére most rendezett erdei futóverseny kitűnően sikerült. A Mecsekben különböző csoportokban 995-en futották végig a távot! A fiúknál a pécsi Széchenyi, a lányoknál a pécsi­ Komarov Gimnázium nyer­te meg a pontversenyt és a Ba­ranya megyei KISZ Bizottság serlegét. Hazai idénynyitó. A műkor­csolya-versenyidény kezdő állo­mása december első hetének vége lesz, amikor is a BSE, meghívott jugoszláv műkorcso­lyázókkal rendezi meg a Kis­stadionban az első hivatalos ta­lálkozót. A műsoron I. osztályú jégtáncverseny nem szerepel, mert az indulásra jogosult pá­rosok külföldön vendégszerepel­nek, Zala és Borsod nélkül. A hét végén rendezik az Országos If­júsági Kupa röplabdatorna te­rületi döntőit. A fiúknál 24, a lányoknál 26 csapat küzd a dön­tőbe jutásért. A döntőt a ha­gyományoknak megfelelően ka­rácsony előtt, Tatán bonyolítják le. Az előmérkőzések Zala és Borsod megye leánycsapatai nél­kül kezdődnek. A két megye nem­­nevezte fiataljait. Bakai már edz. A csepeli tíz­próba baj­nok combműtéte jól si­került. Már teljesen rendbe jött, elkezdte a futóedzéseket és ki­egészítésül sokat úszik.­t­yógyulóban. Bicskei Berta­lan, a Bp. Honvéd labdarúgó­­kapusa szépen gyógyul. Szom­baton már elhagyja a Sportkór­házat, s otthon pihen tovább. Magyar bíró: Mint korábban jelentettük, november 23. és 25. között Nyitrán szerepel a férfi főiskolai röplabda-válogatott. A csapattal utazik Juhász Zoltán nemzetközi játékvezető is. Korszerűsítés: Korszerűsítik a kazincbarcikai pályát. A Ve­gyész-sporttelep öltözőépületébe most vezetik be a gázt, rövide­sen pedig hozzákezdenek egy munkacsarnok építéséhez is. Honvéd továbbképzés. A Bp. Honvéd, az ország egyik legje­lentősebb sportegyesülete, nagy gondot fordít a különböző szak­osztályainál működő edzők rend­szeres továbbképzésére. Legkö­zelebb, november 30-án dr. Ná­dori László, főiskolai docens tart előadást a piros-fehéreknél működő közel száz edzőnek és szó lesz a jövő évi felkészülés gondos megszervezéséről is. 9 ■■■■' mL Szombat, 1970. november 21. Eltemették Szaabó Pált Pénteken délután he­lyezték örök nyugalomra a Rákoskeresztúri új közte­metőben Szabó Pált, az Algírban elhunyt vívómes­tert, az U. Dózsa vívószak­osztályának volt vezetőjét és a Budapesti Vívó Szö­vetség volt elnökét. A ra­vatalnál az Újpesti Dózsa vívószakosztálya nevében Pacséry Kázmér, a szak­osztály jelenlegi vezetője, s volt versenyzője, a BVSZ nevében pedig Denk Lász­ló, a BVSZ elnöke búcsú­zott az elhunyttól. A sírnál dr. Rónay Gyula emléke­zett a munkatársak, bará­tok nevében a Szabó Pállal együtt átdolgozott évekre. Az elhunytat hozzátarto­zóin kívül hazai vívóéle­­tünk több száz képviselője kísérte utolsó útjára. A leg­idősebbektől a legfiatalabb korosztályokig ott találhat­tuk a mester-, versenyző-, vezetőtársakat, barátokat. Az elmúlt évtizedekben nem nőtt fel úgy magyar vívó, hogy ne ismerte vol­na az elhunytat, ne érez­hette volna személyesen is a vívás szeretetéből faka­dó gondoskodását. MA—' ■» stepsport A Magyar Testnevelési és Sportszövetség lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság FŐSZERKESZTŐ: Szabó Béla FŐSZERKESZTŐHELYETTES: Dr. Ardos Aladár SZERKESZTŐ: Bécs István és Péter Róbert ROVATVEZETŐK: Borbély Pál (labdarúgás), Dávid Sándor (technikai és vízisportok). Subert Zoltán (atlétika és nemzetközi sport­élet). Szántó György (labda­játékok). Z. Vincze György (sportmozgalom és nehéz­atlétika) OLVASÓ SZERKESZTŐ: Kővári József TÖRDELŐ SZERKESZTŐ: Tenkely Miklós Szerkesztőség: Budapest, Vili., Somogyi Béla utca 6. Telefon: 130-460 - este 9 óra után 338-566 Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Tóth László igazgató. Ki­adóhivatal: Budapest, VI., Révay u. 16. Telefon: 116-660. Terjeszti a Ma­gyar Posta Előfizetési díj: egy hó­napra 24 Ft, negyedévre 72 Ft Megjelenik szerda kivéte­lével mindennap Index 25004 Szikra Lapnyomda, Budapest LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS Extra Hungáriára Bion est vita Le a magas lóról!... Ext­ra Hungárián non est vita. Régi mondás. Még a fejüket homokba dugó eleink találták ki így: Magyarországon kívül nincs élet... E parlagi szűklátókörűség mintha újra honos lenne napjaink magyar labdarúgásában ... (I.) E mottó, amelyet a soron­­következő négy írás élére állí­tottam, némi magyarázatra szo­rul. Magatartástípust jelöl. Labdarúgó-vezetők, edzők, já­tékosok „tartását” jelöli (tiszte­let minden kivételnek!), hiszen bár szóban szinte mindenki, aki él, megnyilatkozta, elmondta, hogy a magyar labdarúgás va­lóban hullámvölgybe jutott, va­lóban elmaradt a nemzetközi él­mezőny mögött, valóban tanul­ni kell (kellene) az élenjárók­tól — tettekben azonban vajmi kevés mutatkozik mindebből. A tettek, azaz a nem-tettek valla­nak arról, hogy az „Extra .Hun­gáriam non est vita” szemlélet él. Újabb bizonyíték e tétel mel­lett, hogy egyesületeink egy ré­sze csak a magyar bajnokságon (az NB I-en) belüli eredmények­kel, a bajnokságban elért sike­rekkel, a kiharcolt helyezéssel törődik. Azaz, ha e bajnokság­ban jól szerepel a csapat (baj­nokságot nyer, vagy jó helye­zést ér el) — akkor minden rendben van! A nemzetközi ku­pamérkőzések sikertelenségei­ről­ kevesebb szó esik, vagy csak szó esik. A bizonyítékok közé sorolhat­juk néhány élvonalbeli (és na­gyon tehetséges) játékosunk vé­leményét is. Müller (Vasas): „Miért kelle­ne nálunk annyit hajtani? Ná­lunk kevesebb is elég.” (Nép­sport, 1970. júl. 13-i szám.) Bene (Új­pesti Dózsa) állás­pontja: „A magyar labdarúgók eleget és korszerűen edzenek. A sajátos magyar stílus, a magyar foci még ma is képes felvenni a versenyt a világ bármilyen labdarúgásával, mert mi „játék­ban, ötletben és szellemesség­ben” kiegyenlítjük minden egyéb hátrányunkat.” (Nép­sport, 1970. júl. 27-i szám.) Kocsis (Bp. Honvéd): ......nem az edzésrendben van a hiba. Aki így látja, téved. Semmivel sem edzünk lazábban, mint bár­hol a világon.” (Labdarúgás, 1970. novemberi szám.) Merseille-től Manchesterig Csaknem egy esztendeje, 1969. decemberének legelejétől tart­juk számon a magyar labdarú­gás „Mohácsát” — Marseille-t. Közvetlenül utána mintha meg­indult volna valami! Mintha el­kezdődött volna valami. Fogad­kozások, ígéretek hangzottak el. Beszéltek egyesületi vezetők, edzők, játékosok. Felszínre ke­rültek az óvatosan takargatott gondok: a játékosuralom, a lab­darúgók és az edzők rendezet­len társadalmi státusza, a lab­darúgás helyének megtalálása a magyar sport egészének struk­túrájában, a végzett szakmai munka elégtelensége, a játéko­sok magánélete stb. „Kiderült”, hogy a magyar labdarúgás mélypontra jutott. Hozzá kellett tehát kezdeni a gondok elsimításához. A türelem nem hiányzott. Hi­szen sportvezetésünk csakúgy, mint a közvélemény aggódó fél­téssel kísérte a magyar labda­rúgás minden lépését. És bár labdarúgó-válogatottunk végül is pozitív mérleggel (57,1 száza­lékos eredményességgel) zárta az évet, a mutatott játék, a teljesítmény nemigen nyugta­tott meg senkit. Klubcsapataink még ennél is rosszabbul szere­peltek a különböző kupákban. A CZ Jena és a belgrádi Crve­­na Zvezda az Újpesti Dózsának, a Liverpool a Ferencvárosnak, az osztrák labdarúgó-bajnokság újonca — az Austria Salzburg — a Vasasnak, a Manchester City pedig a Bp. Honvédnak adott leckét a korszerű labda­rúgásból. Kis túlzással azt is mondhat­nánk: Marseille-től Mancheste­rig jutottunk. A klasszishiány jól van-e így? Hoffer József, szövetségi ka­pitány, svem minden keserűség nélkül magyarázta a minap: — Ideje lenne komolyan ven­ni, hogy a magyar labdarúgás jelene szürke, nem sokat ígérő. Unos-untalan megidézzük a múlt szellemét, ahelyett, hogy a va­lós tények alapján kezdenénk el dolgozni. Felismerve, hogy aki a magyar labdarúgásban klasz­­szis, az még nem klasszis a nemzetközi porondon. — Vagyis „szürkeségünk” egyik oka a klasszishiány? — Feltétlenül! Mert van ugyan egy 21 éves Kozmánk, egy 23 éves Kocsis Lajosunk, egy 29 éves Albertünk, azaz végigská­láztam a korosztályokat.... de egyik se jó! Sajnos, alulról sem jönnek új tehetségek, pedig a kapu mindenki előtt nyitva van... Le kellene szálnunk már a magas lóról!... Ez utóbbi mondattal teljes egészében egyetérthetünk- A „klasszishiányt” újabb érvnek elfogadni? Meggondolandó. Le­het, hogy menlevelet ad a jelen vezetőinek, de­­ inkább tév­útra vezet! Beszélgetés a tettekről Hofferék javára írandó, hogy sok játékossal kísérleteztek. Fia­talítottak, sőt, „visszaöregítet­­tek”. (Külön téma, hogy mennyi volt ebből a kísérlet, s mennyi a kapkodás? Mennyi volt ebben a következetesség, s mennyi a kluboknak tett engedmény?) Hogy végül a „klasszishiányig” jutottak el? Inkább azzal kellene kezdeni: vajon klubjainkban jól sáfárkodnak-e a tehetségekkel? Kapocsi Sándor szövetségi ed­ző nem akart erre válaszolni: — Még csak most mérünk és értékelünk. Amíg kézzel fog­ható tényeink nincsenek, nem lehet beszélni. — A válogatottban hogyan dolgoztak? — Csak olyan szintű munkát végezhettünk, amilyent a játé­kosok megszoktak a klubjukban, így tehát egy átlagos terhelési szintet vettünk, de nagy figye­lemmel voltunk az Újpesti Dó­zsa munkájára, mert a legtöbb válogatott a lila-fehérektől ke­rült ki. — Bírtál­ a terhelést? Kapocsi begombolkozott. A „tettekről” folytatott beszélge­tésünknek egyelőre vége lett. És mindössze addig jutottunk, hogy középszerűkből kell — következe­tes, kemény munkával — a nemzetközi porondon is becsü­lettel helytálló labdarúgókat csiszolni. Tételezzük fel tehát a „klasz­­szishiányt”, s vizsgáljuk meg: folyik-e célhoz vezető, kemény munka? Rózsa András (Folyt. köv.) Váci utca 62 .,A labdámél foglalkozzanak... ” Hatalmas szürke ház. A belvá­ros közepén, a központban. A Budapesti Labdarúgó Szövetség székháza, a hírek, tárgyalások, egyeztetések Mekkája. Hétfő. A földszinti folyosón özönlenek az egyesületi képviselők. A téma: a vasárnapi forduló, a hétközi edzőmérkőzés, a következő el­lenfél. A szövetség főtitkára, Góliás Róbert jelenleg hontalan. Festik a szobáját. Erre ő alaposan rá­fizet. Sétál a folyosón és egy pillanatnyi nyugalma sincs. Kézről kézre adják, magyaráz­nak neki, mindenki a saját iga­zát hajtogatja. A végén — elme­nekül. Üres szoba, viszonylagos nyu­galom. — Néhány forduló van hátra a bajnokságokból, és az eddigi tapasztalatok alapján, a legtöbb problémát a sportszerű játék okozta. Rengeteg a kiállítás, a felháborító, sportemberekhez méltatlan eset. Két héttel ezelőtt 58, a múlt héten 52 játékos ju­tott a kiállítás sorsára. Ezekkel a játékosokkal szemben a leg­szigorúbban járunk el, kihasz­nálva a szabályok adta lehető­ségeket. Egy-egy elrettentő pél­da, hetekre megcsappantja a ki­rívó eseteket. Íme egy eset: a Kőbányai Tégla—Generátor mérkőzésen a Generátor jobb­szélsőjét felvágták a védők. A szélső fektében utána rúgott a hátvédnek, de nem találta el. A játékvezető ennek ellenére kiál­lította, 5 hónapot kapott, ami látszólag igen súlyos, de ha fi­gyelembe vesszük azt, hogy vége a bajnokságnak, és amire újra kezdődik, büntetése lejár, vi­szont egy esetleges újabb vét­ség esetén ez az 5 hónap hal­mazati büntetésként már igen súlyosan esik latba. Egyszóval minden törekvésünk arra irá­nyul, hogy a játékosok a labdá­val foglalkozzanak, ne egymás­sal, vagy a közönséggel és a já­tékvezetővel.­­• Időnként persze a játékveze­tők is hibásak. Gyakori eset például, hogy nem jelennek meg a mérkőzéseken. Különö­sen az úttörő találkozókat ha­nyagolják, ami bizony igen fáj­dalmas a kis játékospalánták­nak. Ők gyakran még sírva is fakadnak azért, mert elmarad a mérkőzés. Nem lenne szabad nekik szomorúságot okozni. Né­­­hány név a távolmaradottak kö­zül: Pleyer Tibor, Forrai Attila, Mosolygó István. A bírói jelentések általában kedden, szerdán futnak be a szövetséghez. Ezeket végigbön­gészni igen érdekes, hasznos szórakozás. Egy esetben példá­ul a határbíró fullasztotta bot­rányba a sportszerűen induló mérkőzést. A MÁV Előre a Zug­lói Porcelán találkozón, a máso­dik félidő 18. percében történt a baj. A 7. Porcelán játékosa, Gergely Ferenc nyomdafestéket nem tűrő hangon szidta játékos­társát, aki hazaadás helyett szögletre tisztázott. A játékve­zető, aki közel állt az esethez, figyelmeztette a játékost. A határbíró azonban magához in­tette a játékvezetőt és kiállítást követelt, mert szerinte őt sza­­pulta az említett játékos. A já­tékvezető hiába bizonygatta, hogy nem őt érte sérelem, a partjelző letette zászlaját és be­vonult az öltözőbe. Nagyon szigorúan járt el a JB: 1971. novemberéig eltiltot­ták a renitens határbírót. Góliás Róbert mondta: — A heti hivatalos közlöny­ben felhívást intéztünk a játék­vezetőkhöz. Ha a jövőben vala­kit figyelmeztetnek, egy szab­vány mondatot kell mondaniuk. Ez így hangzik: „Figyelmezte­tem, hogy ha még egy olyan szabálysértést követ el, amiért figyelmeztetés jár, kiállítom.” Reméljük, nemhogy a kiállí­­tásik, de eddig a hivatalos szö­vegig sem jutnak el bíróink. A nagy forgatagban Szabó Béla alakja tűnik fel. Ő itt mindennapos vendég. Feladata a Budapest ifjúsági válogatottak­kal való foglalkozás. — Elkészítettük a jövő évi programot. Ezt jövő hétfőn ter­jesztem az érdekelt klubok, ve­zetői, edzői elé. Évzárásként no­vember 29-én, december 6-án és 13-án seregszemlét tartunk négy csapat részvételével. 8 óra is elmúlt már, de a fo­lyosón még mindig beszélget­nek. És ez így megy hétről hét­re... (lakat) Csak egy villanyévá... Adott esetben egy egész életet változtathat meg a villamosítás. Régi tétel ez, most mégis új tartalmat kapott. Börzsöny egyik, magas pontján, harmincöt év után, kigyulladt a vil­lany. A társalgó csillárja már nem a régi, pislákoló fénye „ontotta”. A Turistaellátó Vállalat nagyhideghegyi házában harmincöt év után Voltban, Ohmban és Amperben szá­molnak. Péntektől kezdve már nemcsak meleg étel kapható a turistaház büfé­jében, hanem hideg ital is. Péntektől kezdve villany segítségével főzik itt a ká­vét, péntektől kezdve nyugdíjasnak érezheti ma­gát a régi, szeszélyesen működő aggregátor. Először csak egy villany­­égő ontotta fényét az or­szág egyik legmagasabb pontján, a télen hóval bo­rított Nagyhideghegyen, az­tán bekapcsolódott a háló­zatba a házi villanyszol­gáltatás többi ágazata is. És ami manapság különösen érdekes, a tervezett idő­pontnál csaknem másfél hónappal hamarabb. A nagy munkák irányítója, az EDASZ esztergomi dol­gozói nem ismertek aka­dályt. A X. pártkongresz­­szusra gondoltak, amikor 7,5 kilométeres hosszban felállították a 120 oszlopot, s amikor kifeszítették raj­tuk a vezetékeket. Csupán egyetlen villany­­égő gyulladt fel, s mi­lyen sok minden szükséges hozzá. Hogy az az egy ki­­gyulhasson, 1200 köbméter fát kellett kivágniuk a ki­rályréti erdészet dolgozói­nak. A „fény” avatását pén­teken tartották. A nyolc évvel ezelőtt született vá­gyak beteljesültek. VEGYIPARI ALAPANYAGGYÁRTÓ ÜZEMEINKBE KIKÉSZÍTŐ ÉS KISZERELŐ ÜZEMEINKBE férfi és női vegyésztechnikusokat, gyógyszergyártó nőket tiszta, BETANÍTOTT MUNKÁRA, szakmunkásokat, segédmunkásokat, továbbá Szakmunkássá képzés. Továbbtanulási lehetőség. . . BUDAPEST , GYÖMRŐI ÚT 19—21 lakatos, csőszerelő, kőműves szakmunkásokat. MUNKAÜGYI OSZTÁLY. A HŰTŐGÉP- ÉS KOMPRESSZORKEZELŐKET. Kőbányai Gyógyszerárugyár

Next