Népsport, 1970. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1970-11-01 / 257. szám
LABDARÚGÁS ♦ LAPDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDA Vidéki nap az NB I-ben Szombat délután. Süt a nap, kellemes idővel búcsúzik október. A pályákon befejeződött a felkészülés, most már csak a mérkőzés van hátra. A szertárosok becsomagolják a mezeket, nadrágokat, cipőket. A budapestiek rövidebb-hosszabb útra készülnek. Győr, Dunaújváros, Székesfehérvár az úticél, az MTK az egyetlen, amelyik vasárnap otthon lép pályára. Ki mit tervez a vidéki és a fővárosi mérkőzésre? Erre kértünk választ. Az edzők többsége nem tudott összeállítást adni. Titkolózás ez, vagy valami más van mögötte? Legtöbben azzal magyarázták: gondjaik vannak, ezért alszanak még egyet, a pályára lépő csapat kijelölése előtt. A Vasas edőzése után Machost faggattuk. — Nagyon nehéz mérkőzés lesz. Örülnék a döntetlennek — mondta. — A Videoton nagyon jól szerepel mostanában. — Marad a szerdai összeállítás? — Nem! Müllert újra szerepeltetem, viszont Farkas kimarad. Ettől függetlenül még nem jelöltem ki a kezdő 11-et. — Tehát döntetlent vár? — Nem vagyunk valami ellenállhatatlan formában. A Videoton viszont megverte a Dózsát is. — Ezzel szemben kikapott a Komlótól! — Az csak amolyan kisiklás volt!... Kovács Imre, a Videoton mestere sem adta meg a csapatot. Hogy miért? Burka beteg, Nagy III sérült volt a héten, Csukovics játékjogát felfüggesztették. — A Vasast, bár hullámvölgyben van, az egyik legjobb csapatnak tartjuk — mondták a Videoton szakvezetői. A Dunaújváros újdonsült mes 4 tere, Fejes László azt fejtegette, a sok rossz után végre jónak is kell következnie. A rossz alatt a négy vereséget értette . .. — Most jó iramú 90 perc és szoros eredmény várható — hangoztatják a városban. Mit szól ehhez a Bp. Honvéd? — A Dunaújváros nyilván mindent megpróbál. Feltehetően arra számítanak, hogy megállítják a rossz sorozatot. Erre itt az alkalom — próbálta beleélni magát Preiner Kálmán a hazai csapat vezetőinek szerepébe. — És a Honvéd milyen ellentervet készített? — A középpályán és a csatársorban akad még kérdőjel — mondta az edző. — Harcos, kemény mérkőzésre kell készülniük a fiúknak. Jó eredményt várok a Manchester elleni főpróbán! Előrött változik az összeállítás. Korsós büntetése lejárt, Pozsgai viszont megsérült. — Most több mérkőzést odahaza játszunk — fejtegette Döbörhegyi Ernő szakosztályvezető —, a sorozatot szeretnénk jó eredménnyel kezdeni. A Csepel azonban nagyon nehéz ellenfél. Keszthelyi Mihály, a Csepel mestere szerint is izgalmas 90 percet látnak majd a győriek. — Miért lesz jó a meccs? — kérdezett vissza. — Mert a Rába számára nagyon kellenek a pontok. Viszont mi sem kényelmeskedhetünk. Nem akarunk lemaradni az élmezőnytől. Salgótarjánban óriási az érrdeklődés a Ferencváros elleni mérkőzés iránt. Tévéközvetítés ide, tévé oda, sokan lesznek a mérkőzésen. Erről tájékoztatott minket salgótarjáni tudósítónk. Az összeállítás — marad! Moór Edének semmi oka nincs arra, hogy változtasson. Nézőcsúcs és a további jó szereplés — erre vágynak a salgótarjániak. És az FTC? Szombaton délelőtt, szép számú közönség jelenlétében, edzést tartottak a zöld-fehérek. — A héten szép számmal akadt gondja Csanádi Ferencnek — magyarázta Harót János elnök. — Géczi, Mucha, Havasi és Juhász sérülése miatt nincs könnyű helyzetben a mester. Igaz, Mucháék csütörtökön már edzettek. — Mire számíthatnak a zöldfehér rajongók? — Arra, hogy a csapat jó eredményt ér el Tarjánban! Tavasszal odahaza megvertük őket... Diósgyőrött vajon mit vár a 31 Tatabánya ellen Mathesz Imre? — Gondok, gondok, mindenütt gondok — panaszkodott az edző. Veréb, sorozatos hibái miatt nem vállalja a védést. Bencze, a tartalékkapus megsérült hét közben. Fekete húzódással bajlódik. Kovács játékjogát felfüggesztették. — Ennek ellenére győzelmet várok — jelentette ki határozottan Mathesz. — Döntetlent várok csapatomtól — jegyezte meg Lakat Károly dr., a Tatabánya edzője. — Diósgyőrött legutóbb X-re játszottunk! Az MTK győzelemre készül a Szombathely ellen. — Koritár nem játszhat, szinte biztosnak látszik, hogy Kiss Tibor helyettesíti. Szó lehet esetleg Oborzil játékáról is. — Legyőzik a Haladást? — Esélyesebbek vagyunk. És mi újság Szombathelyen? Tudósítónk, Kiss Antal tájékoztatott minket. — Rátkai, Bokor és Király sérült — jelentette. — Az MTK-t tartják esélyesnek, de a játékosok azt mondták- nem adják meg egykönnyen magukat. C©r©ES a Fradiba tippel Miután beszéltünk a 12 érdekelttel, Göröcs Jánost kerestük fel. Először hogyléte felől érdeklődtünk. — Most már sétálhatok — mondta örömmel. — Eddig csak a tévét néztem, meg a lapokat olvastam. Szombaton este megnéztem a fiúkat a SZEOL ellen. Bár már én is közöttük lehetnék, de az még nagyon messze van. — Hát, mielőbbi gyógyulást! A foci közelsége biztosan meggyorsítja a gyógyulást. És most, ha nincs ellenére — kezdjük a tippelést. — MTK—Sz. Haladás? — Egyes! A kék-fehérek jó formában vannak. Simán verik a Hungária körúton Halmosiékat. — Videoton—Vasas? — Döntetlen! A Videoton a Dózsát is megverte. A Vasast, bár nincs éppen formában, képesnek tartom a pontszerzésre. — Dunaújváros—Bp. Honvéd? — Döntetlen! Rázós, nagyon rázós meccs... A Dunaújváros sok borsot tört már a Honvéd orra alá. Most meg nyilván bizonyítani is akarnak. — Salgótarján—FTC? — Kettes! Az az érzésem, hogy nyer az FTC. Jobb, mint ellenfele, ez nem vitás. — Rába ETO—Csepel? — Egyes! A győriek számára nagyon kell ez a két pont és meg is szerzik. — Diósgyőr—Tatabánya? — Egyes! A Tatabánya csatársora idegenben nem nagyon tud két gólt rúgni. — Végül: mit gondol hány találatunk lesz vasárnap este? — Szerintem öt, vagy hat. Csak akkor lehet nagyobb eltérés, ha több csapatnál is „rövidzárlat” lesz. Ez pedig aligha várható! Palitskó Tibor szemével Két éve történt A 6-os villamosra vártam. Egyszercsak megérintette valaki a vállam. Varga Laci, az Egyetértés kapusa volt. Alighogy kezet szorítottunk, dohogni kezdett: — Mindig rajtunk, a játékosokon verik el a port. Egyszer nézzék már meg, hogy mit tesznek le az asztalra az edzők. De ha ezt szóvá teszik, megsértődnek." Egy másik eset. Kispesten döbbenten néztük a Honvéd vergődését a Manchester City ellen. A szomszédos páholyban két tekintélyes labdarúgóvezető ült. Egyikük sápadt arccal mondta: — Nézd meg, itt tart a magyar labdarúgás. A másik: — Csendben mondd, mert meghallják az edzők és megsértődnek. Bárót! Lajos nemrégiben azért neheztelt, mert, mint mondta, mindenért az edzőket teszik felelőssé. — Az edzői munkát nem lehet kiszakítani a labdarúgás egészéből. Mi ezért vagyunk hibásak, mások azért... Összefüggésükben kell nézni az eseményeket. Aligha vitatható, hogy az edzőket sok támadás éri — alaptalanul. De akikat is! Egy olyan oktatótól, aki a labdarúgásból él — és nem is rosszul! — igazán elvárható lenne, sokat tegyen csapatáért, önmaga fejlődéséért, legyen meg benne az az igény, hogy mindig többet adjon, képezze magát, keresse az újat, tartsa természetesnek azt, ami ma elég, holnap már kevés. De szerencsére szép számmal vannak olyanok, akik nem viszolyognak, ha nagyobb igényeket támasztanak velük szemben. Sőt, ezt tartják természetesnek-Is Palicskó Tibor is ilyen edző. Amikor arról beszélgettünk: szükség van-e az edzők minősítésére, ellenőrzésére, milyen új módszerekkel lehetne emelni a szakmai munka színvonalát, mit lehet az edzőktől követelni, s milyen legyen a számonkérés, többször is hangoztatta: egyéni véleményt mond, nem érzi magát csalhatatlannak.+ — Már lélekben rég eljegyeztem magam az MTK-val, de edzői szerződésem megkötése mégis sokáig húzódott. Akkoriban egy elnökségi tag nagyon kötötte az ebet a karóhoz, dolgozzék mellettem egy testnevelő tanár is, mégpedig erőnléti edzőként. Erre nem voltam hajlandó, mert úgy éreztem, magam is el tudom látni a kondicionálás munkáját. Ezt a példát azért említem, mert lényegesnek tartom. Ha ugyanis a szakmai munka egyik területe kicsúszott volna a kezemből, félértékű embernek vélném magam. A szakmunka teljes felelőse nem lehet más, mint egyedül az edző. — Manapság, egyre-másra felbontják az edzői szerződéseket. Az indokok szinte mosolyt csalnak az ember arcára. Egészségügyi okokból... Közös megegyezéssel ... Eddigi érdemei elismerése mellett... Vajon ki bírálja el, hogy az edző eleget tett-e a szakmai követelményeknek? Olyanok, akik megközelítően sem tudnak annyit, mint az edző? És vajon csak a csapat eredményei döntik el, hogy miként dolgozott? Véleményem szerint előfordulhat olyan eset is, amikor az az oktató, akinek a csapata kiesik, jobb szakmai munkát végez, mint akié bajnokságot nyer! Meg kellene szüntetni azt az áldatlan állapotot, hogy elég három-négy vereség, s máris útilaput kötnek az edző talpára. + — Mit tennék? Szerveznék az EB-ben egy operatív bizottságot. Ennek az lenne a feladata, hogy gondos mérlegelés után jóváhagyja a szerződéskötéseket, s véleményt mond, ha esetleges kenyértörésre kerül a sor. Megvédi az edzőt, ha annak szükségét látja, s elmarasztalja, ha ez kívánatos. A bizottság véleményét minden esetben közölném a nyilvánossággal- A jót is, a rosszat is. Mondják ki bátran azt is, ha valaki nem dolgozik megfelelően. — Magam is azt vallom, szükség van minősítésre, s ellenőrzésre is. De melyik szerv és ki ellenőrizzen? A klub! A szakosztályvezető! Egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy az EB megbízottjai heteken át rendszeresen figyeljék, miként dolgozik egy-egy edző. Márpedig hézagosan nézni az edzéseket, mondjuk egy héten egyet-kettőt, s utána véleményt formálni — helytelen. Ellenőrzésre viszont csak az a szakosztályvezető képes — annak a véleményét lehet elfogadni —, aki játékosmúlttal rendelkezik, aki ismeri az edzéselveket, a módszereket, ért a pedagógiához, a játékelemekhez, a taktikához, tehát képzett. Ha rajtam múlna, a függetlenítettek számára kötelezővé tenném a TF hároméves sportvezetőképzőjének elvégzését. Azt is el tudnám képzelni, hogy a szakosztályvezetők egykét éves különleges tanfolyamon nyerjenek képesítést az ellenőrzés feladatának ellátására. A kölcsönös megértés sokat segíthetne. Egy ilyen vezető megvédhetné az edzőt, vagy bírálhatná akkor is, amikor jók az eredmények! Az állandó, rendszeres ellenőrzés segíthetné a józan számonkérést, a bírálat, a vélemény alapjává a munkát tehetné, s nem feltétlenül az eredményeket.+ — Sokrétűbb, átgondoltabb, jobb edzői munkára van szükség. Ennek érdekében helyesnek tartanám, ha a 18-as keret tagjaival egy segédedző is foglalkozna. Ez hathatósan megkönnyítené az egyéni képzést, a csapatrészekkel való foglalkozást, a részfeladatok elvégzését. Ma már egyre több feladat hárul az edzőre , a pályán kívül is. Egy megfelelő segítőtárs esetén jobban lehetne összpontosítani a fő feladat elvégzésére. Egy időben idegenkedtünk az anyagiak differenciált szétosztásától. Ma már többen ezt az utat járjuk. És a gyakorlat azt bizonyítja, helyes volt a kezdeményezés. Aki többet tesz, többet is kapjon! Az ösztönzés módjait persze nem lehet uniformizálni, a helyi viszonyok a mértékadók.+ — Ahhoz, hogy a játékosok többre, jobbra lehessenek képesek, jelentős változásra van szükség. Például magánéletbeli változásokra is. A játékos szervezetét alkalmassá kell tenni nagyobb intenzitású edzésmunka elvégzésére. Még az edzésekre is fel kellene készülniük, ugyanúgy, mint az edzőknek. Útban a szerkesztőség felé megállított a rendőr. Megsértettem a KRESZ-t. A volán mögött is Palicskó szavain rágódtam, gondolkodtam. Másoknak is érdemes... Németh Gyula 11: Bement a pályára és gólt rúgott 90 percet akar játszani a cserepados csatár A Megyeri úton a 80. perc körül járt az idő, amikor légy magas, szőke fiatalember állt be a Szombathely csapatába. A cserének a kívülálló szemével már nem volt túlzottan nagy jelentősége. A Dózsa 4:1-re vezetett, s biztos volt, hogy a két pontot otthon tartja. A szőke csatár nem nagyon törődött az eredménnyel. Futott, cselezett, kapura lőtt. Pillanatok alatt új színt vitt a csatársor játékába. S a 89. percben, egy pontos beadás után, a hálóba vágta a labdát. Másfél hónappal később, odahaza, a Salgótarján ellen, ott volt a kezdő 11-ben. Sem neki, sem pedig társainak nem ment a játék. — Farkast csereként kell játszatni — mondta egy néző. — Az a jó, amikor rövid ideig van a pályán. Sok igazság van a váratlan kifakadásban. Farkas cserejátékosként a Dózsán kívül a Dunaújvárosnak és a Rába ETO-nak is gólt lőtt! — A csereszerep lesz a specialitása? — kérdeztük a szőke csatárt. — Megelégszik ennyivel? Hosszú másodpercekig fogalmazta a választ, s ez az idő bőven elegendő volt arra, hogy talán vele együtt gondolatban végigfussunk sportkarrierjén. Tősgyökeres szombathelyi. A sportiskolában kezdett, 12 évesen még 1958-ban. Szerette a góllövést. S akik oktatták, elégedettek voltak vele. Amikor 16 éves lett, leigazolta a Pamutipar. Az NB III-ban is hamar felfigyeltek rá. A középcsatár egymás után rúgdosta a gólokat. A Haladás soha nem dúskált a góllövőkben, s amikor Tóth Zoltán szólt, hogy a tehetséges fiú elkelne a Haladásban is, megkeresték. De elkéstek. Farkast behívták katonának. A Meresztev SE következett, s újabb gólkirályságok. A csapat kedvence volt. Mindig számíthattak rá. Amikor leszerelt, végre teljesül hetett a vágya: NB I-es csapathoz került. De csak tartaléknak. Tátrai Sándor szerette volna minél előbb bedolgozni a csapatba. Az előkészületi mérkőzéseken ontotta a gólokat. És amikor bizonyíthatott volna, csonthártyagyulladást kapott. Próbálkoztak vele később a középpályán. 1969 őszén Albert József többször is szerepeltette. Rúgott három gólt, de igazán jó teljesítményt nem tudott nyújtani. Az idén tavasszal sem tudott gyökeret verni végérvényesen az együttesben. Tulajdonképpen az ősszel kezdődött új szakasz életében. Eddig négy gólt lőtt, s úgy tűnik, végre sikerül megkapaszkodnia az első csapatban. — Talán csak bebeszélés az egész — mondta Farkas. — Tudok én 90 percet is játszani. Amióta Fehérvári Frédi bácsi a mesterem, sokat edzünk. Én pedig szeretek gyakorolni! Ha lassan is, de majd csak eljutok odáig, hogy számítanak rám minden mérkőzésen. — Igen, számítanak, de elég gyakran sérült — vetettük közbe. — A Dózsa-mérkőzés után mindenki azt várta, hogy a Vasas ellen majd kitesz magáért, s erre mi történt? Hiába keresték a szurkolók a pályán, nem volt ott. — Húzódást kaptam. Három nappal előtte mindössze tíz percet játszottam a Dózsa ellen, s ezalatt megsérültem. — Talán jobban kellene összpontosítani! — Igen, így igaz! A Farkas-komplexumhoz minduntalan viszatérünk beszélgetésünkben. — Szeretném, ha nem cserejátékosként könyvelnének el — kesergett. — Nagyon szeretek focizni, és be akarom bizonyítani, hogy tudok is. — Azt hisszük, lesz rá alkalma. De ha már a cserejátékos lelkivilágát boncolgatjuk, kérjük, mondja el, van-e valami titka annak, hogy pillanatok alatt beilleszkedik a játékba, s képes arra, hogy gólt szerezzen. — Minden mérkőzést „végigjátszom” a kispadon is. Figyelem a mi csapatunkat, s az ellenfelet. Amikor bemegyek, úgy érzem, nem vagyok idegen a pályán, mert sikerül azonnali elkapnom a mérkőzés hangulatát, ritmusát Bár nem örülök kifejezetten annak, hogy csere vagyok, de az adott mérkőzéseken beletörődöm, s igyekszem hasznossá tenni magam. Eddig néha-néha már sikerült. A Haladásnak sokat köszönhetek. Elsősorban azt, hogy nem tűntem el valamelyik kis csapatban. Kárpótlásul arra készülök, hogy ha 90 percet játszhatom, bebizonyítom mindenkinek: éppen annyit érek másfél órán át is, mint a többiek. A Komló ellen bizonyított. A csatársor legjobbja volt, részt vállalt a győzelemből. Szűnőben van tehát a régi Farkas-komplexum? Tanúi vagyunk annak, amikor egy játékos áttöri korlátait? Reméljük. A Haladásban örülnek ennek, de a legboldogabb maga Farkas László. Varga Béla NÉPSPORT JEGYZET A TAPS /1 /3 indennapi sportjátékainknak nélkülözhetetlen /j/1 velejárója a taps. Hozzájuk tartozik. Jelzi, fli hogy nem magánügy a sport, hanem nagy kölöözös játék, amelyben azok is részt vesznek, akik a pálya szélén állnak, vagy akik csupán a lelátókon ülnek. A játékkal együttélésük jele a taps. Voltak idők, amikor hosszas, ütemes taps köszöntötte a pályáról levonuló fiúkat... Manapság általában csendesek a lelátók. A taps a lelátóról a pályára költözött át. A pályán kezd divat lenni a taps. Hol Juhász Péter tapsolja meg az ellenfelet egy-egy férfiasabb (keményebb, durvább és még lehet fokozni!) belemenésért, hol nagyon sok idősebb játékos fiatalabb klubtársát, mert egy-egy átadása nem a legjobban sikerült. Vagyis nemcsak a taps helye, hanem funkciója is kezd megváltozni. És ez az, amiről írni érdemes! Ennek a megváltozott helyű és funkciójú tapsnak semmi köze a sporthoz, a szurkoláshoz. Nem együttélést, közös örömöt, boldogságot fejez ki, hanem gúnyt, megrovást, sértést. Csupa olyan tényt, amelyeknek semmi közük sincs a sport lényegéhez. Ez a taps sportszerűtlen. Könnyű megtalálni azokat a jellegzetességeket, amelyek ezt a fajta tapsot kiváltják. A gyengébb forma, a sikertelenség, az ellenfél (vagy a partner) lebecsülése, az érdemtelen önbecs. Azaz, csupa negatív tényező, csupa mélységet jelentő dolog, amelyek — ha közvetve is — jelzik labdarúgásunk visszaesését. Jelzik azt az idegeket kikezdő állapotot, amelybe a magyar labdarúgás jutott. A jól felkészült, becsületes sportember a számára szomorú, a neki nem tetsző dolgokat is elviseli. Sőt, az igazán nagy sportember derűsen viseli el. Példának talán elég Balczót említeni, aki őszinte szívből tudott gratulálni Fermnek is, Kelemennek is. Mert tudta: vetélytársa alaposan felkészült, győzni akart, s mivel az adott pillanatban neki jött ki jobban a lépés — győzelme megérdemelt. De — és ezt szeretnénk még egyszer hangsúlyozni —, az ilyen magatartáshoz olyan sportemberek kellenek, akik tudják, hogy felkészültek, de tudják: a másik is felkészült. És épp ezért egy versenyen vesztes is van! Labdarúgópályáinkon belül a taps, ez a gúnyos és ellenszenves taps, tehát többről ad hírt, mint hogy egy-két játékos megfeledkezik önmagáról. Ha csak ez utóbbi lenne, egyszerűen — fegyelmezéssel, büntetéssel — meg lehetne fékezni, így azonban több kell hozzá. A teljes megoldás. Ami azonban nem jelenti azt, hogy a gúnyosan tapsolók ne feleljenek tettükért. Ha nem is az MLSZ fegyelmi bizottsága, de klubjuk előtt feltétlenül. Rózsa András MESÉL A MÚLT» •« W «0 100 NS otos C*J CDn toS «otos r** toS Oltom Rába ETO—Csepel1:0 1:4_ 2:0 3:0 2:0 1:0 2:2 0:1 4:0_1 0:1 1:1— — 1:0 2:0 1:1 3:1 1:1 2:4— SBTC—FTC 2:1 0:0 1:2 __ 1:1 0:3 0:3 1:3 2:1 1:2 1:4 0:2 2:3— — 0:5 1:5 0:4 2:2 1:3 0:2 DVTK—Tatabánya1:2 MM 1:1_ 0:2 1:1 0:0 2:1 1:1 2:1— 0:2 1:4— 1:2 0:3 1:0 1:1 5:2 MTK—Haladás ___ __ 1:2 __ ___ __ 4:0 1:1 0:0 —— 2:0— — — — 0:1 0:0 2:2— Dunaújv.—Honvéd— _ ___ 1:3 2:1 1:1 0:2 2:1 — — — — — 1:2 0:4 0:3 0:5 0:1 Videoton—Vasas Valamennyi eredmény az szempontjából értendő, elfiláló,a most pályaválasztó csapat