Népsport, 1970. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1970-12-01 / 282. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚ Ennyire rendben lenne minden?! EGYESÜLETI ELNÖKÖK VÉLEMÉNYE Vasárnap véget ért a labdarúgó NB I őszi idénye. Kinek örömmel, kinek bánattal, Ki a jól végzett munka örömével és biztonságával térhet pihenőre, ki azzal a gonddal és el­szántsággal telítve, hogy a téli vakációt min­den korábbinál keményebb felkészülés követi. Hogy tavasszal javíthasson bizonyítványán. Jönnek tehát a mérlegkészítés, az elemzé­sek, a tanulságok értékelésének, majd pedig hasznosításának napjai. Kissé elébe vágva ennek a kétségkívül alaposabb munkának, a 15. forduló után megkértük az egyesületi vezetőket - elnökö­ket, ügyvezető elnököket, elnökhelyetteseket —, hogy készítsenek olvasóink számára gyors­mérleget NB I-es labdarúgó-csapatukról. Két kérdésre kértünk választ: Hogyan vannak megelégedve labdarúgó­csapatuk edzőjének munkájával? Mi a véleményük labdarúgócsapatuk őszi szerepléséről, teljesítményéről, eredményessé­géről? , íme, a válaszok. Leközöltük, de kétségeink vannak: ennyire rendben lenne minden?! Dr. Dániel Ernő (Újpesti Dózsa): Erősebbek vagyunk, de... — Baráti Lajos felelősségtu­dattal végzi több irányú mun­káját. Rendet tart a csapátriál és vezetése alatt az NB I-ben ki­emelkedő eredményeket értünk el. Tíz év után újra bajnok lett az Újpesti Dózsa, s első helyét meg is tudta védeni. Ez utóbbi pedig köztudottan nehezebb. Mindehhez nem kell kommen­tár ... A teljesség kedvéért kell mondanom, hogy egyesüle­el tünk elnöksége egyetlen edző munkáját sem fogadja el kriti­kátlanul. Barátinak is, a labda­rúgó-szakosztály vezetőségének is igyekszünk segíteni. Mind­annyian látjuk a továbbfejlődés, a még jobb nevelői munka le­hetőségeit, de ennek objektív feltételeit — megítélésünk sze­rint — csak jövőre tudjuk biz­tosítani. Akkor azonban igen, és így többet tudunk majd segíteni a magyar labdarúgás gondjainak megoldásában is. A Jó rajt után visszaesett a gárda, de a végén újra feljövő formában, helyenként nemcsak szépen, hanem eredményesen is játszva biztosították a fiúk az el­ső helyet Ennek nagyon örü­lünk, s biztatónak Előreléptünk a kollektív tartjuk. Szak­­osztályvezetés színvonalában és rendszerében, ismerjük saját gyengeségeinket, s ez­­ egyben erőnket is jelenti! A csapat játéka magán viseli a magyar labdarúgás hagyományos érté­keit és pillanatnyi gyengéit Kutatjuk a BEK-ben való igen gyenge szereplés okait, hogy megfelelő tapasztalatokat von­hassunk le belőlük. Általában úgy érezzük, hogy tavaly óta fejlődtünk. Ma már olyan kitű­nő játékosok kiesése, mint amilyen Bánkuti, Szentmihályi, Solymosi és Göröes sem veti vissza jelentősen az együttest, de jól tudjuk, hogy tőlünk a szurkolók még többet várnak. És erre mielőbb rá is akarunk szolgálni. Várfi Ferenc (Vasas): Több van a csapatban — Machos Ferencnek nagy hasznára volt az MLSZ-ben el­töltött időszak, mint szövetségi edző sokat tanult. Az igazi is­kolát azonban a Vasassal való foglalkozás jelenti számára. Azt kértük tőle, hogy az őszi idényt használja fel a játékosok, a csa­pat megismerésére, tapasztalat­­szerzésre, s profitáljon belőle jövőre ő is, a csapat is. Lelki­ismeretes, tehetséges edző, ked­vező benyomásokat keltett ben­nünk. Ha higgadtabb lesz, rutint szerez, sokra viheti, ha megfelelhet azoknak a követel­­­ményeknek, amelyeket mi az ed­zővel szemben támasztunk. — Több van a csapatban!... Meg kell találni annak a mód­ját, hogy kihozzuk a játékosok­ból a bennük rejlő erényeket, adottságokat. Az első hét for­dulóban nagyszerű eredménye­ket értünk el, aztán megtört a lendület s jelentés következett, gondolok visszaesés a salz­burgi vereségre, a kritikán aluli játékra és a bajnoki mérkő­zések sorozatos vereségeire. A hajrá sikerült, s végül a második helyen zártuk az őszi idényt, ami teljes mértékben kielégíti jelen­legi igényeinket. Az a vélemé­nyem, hogy a szakvezetésnek jö­vőre bátrabban hozzá kell nyúl­nia tehetséges fiatal játékosa­inkhoz, tovább kell fiatalítani a csapatot! Sárdi Tibor (Bp. Honvéd) Jobb játékot várok — Preiner Kálmántól azt kívántuk, hogy 1970-re az élme­zőnybe kerüljön a Bp. Honvéd. Ez volt a hazai bajnoki célki­tűzés. Nemzetközi szinten pedig az, hogy a Honvéd jusson be a kupákba. Tavalyelőtt a KK-ban, tavaly szintén ebben a kupában szerepeltünk, az idén ősszel pedig a KEK-ben. Nagyjából elértük azt, amit célul tűztünk ki, ezért elégedett vagyok Prem­­er gával.Kálmán edzői munkássá­vel •— A csapat őszi szereplése­kapcsolatban van néhány kritikai észrevételem. Folyama­tosan nem tudott jól játszani. Kitűnő teljesítmények után a következő fordulókban váratlan visszaesések következtek. Aztán akadtak olyan találkozók, ame­lyeken gyenge játékkal is sike­rült felülkerekedni. Mindezt azért mondom el, mert mi azt várjuk a csapattól, hogy maga­biztos, jó teljesítménnyel sze­rezze pontjait, vívja ki az őt megillető helyezést. Az őszi idény lezárult, a bajnokság má­sodik fele még hátra van, a csapat jobb gólkülönbségével harmadik. Remélem, hogy ta­vasszal sikerül javítani a meg­levő fogyatékosságokon, s ak­kor még eredményesebb, harco­sabb, egyenletesebb teljesít­ményt nyújtó csapatot látha­tunk a pályán. Harót János (Ferencváros): Szerencsés ötvözet — Elégedett vagyok Csanádi Ferenc munkájával. Elsősorban azért, mert­ jó kollektívát ková­csolt ebből a sok vihart megélt társaságból. Ezen felül: stílusa van a csapa­tnak. Sikerült meg­valósítani célkitűzésünket, ered­ményesebb lett a csatárjáték. — Végső helyezésünket nem tudhatom, hiszen amikor vasár­nap reggel elutazunk, még négy mérkőzés (délután játszot­­ták) hátra van a bajnokságból, mégis elégedett vagyok. Ott va­gyunk az élcsoportban, s ez a lényeg. Kétségtelen, hogy gár­dánk többre képes, de úgy vé­lem, ezt be is fogják bizonyí­tani. A játékosgárda nem rossz, ami nem azt jelenti, hogy­ nem bírna el erősítéseket. A csapat­­építés munkája is jól halad. Si­kerül egy szerencsés ötvözetet kialakítania, amelyben jól ke­verednek a rutinos és a fiatal játékosok. A jövő szempontjá­ból: tehetséges utánpótlásunk,­­ a jelenlegi NB I-esek szép re­ményekre jogosítanak bennün­ket . Bánhalmi Ferenc (MTK): Várakozás felett — Nagy az örömünk, mert Palicskó Tibor szerződtetésével sok gondunk megoldódott. Olyan edző, aki minden vonatkozás­ban megfelel igényeinknek. Meg­felelő intenzitású edzéseket tart, behatóan foglalkozik a játéko­sokkal, törődik nevelésükkel, magánéletükkel. Akkor is ez lenne a véleményem Palicskó­­ról, ha labdarúgócsapatunk többször egymás után kikapott volna. További fejlődést, nagy­szerű szakmai munkát várunk tőle. • A bajnokság kezdetekor úgy gondoltuk, hogy valamivel ötven százalék felett szerep­­lünk majd. Nos, lényegesen több pontot gyűjtöttünk, mint amennyit reméltünk. A várako­záson felüli helytállás nagy nyugalmat szült a szakosztály­ban, s ez olyan légkört biztosí­tott, ami megkönnyítette az előrehaladást. Csapatunk minden vonatkozásban fejlődött, erőn­létben, játékfelfogásban, har­cosságban, stílusban egyaránt. Néhány mérkőzésen nemcsak eredményesen, hanem tetszető­sen is játszott. Úgy vélem, az MTK labdarúgócsapata jövőre még többre lesz képes, s miként az őszi idényben, úgy tavasszal is régi hagyományainak megfe­lelően szerepel. Ehhez többek között a csapatjáték­ további javulására van szükség. Lázár Lajos (Csepel): Élni kell a lehetőségekkel Az elnökség elégedett Keszt­helyi­­ Mihály munkájával. Az edző a klubvezetés határozatai­nak megfelelően, kiegészítve azokat saját elképzeléseivel, ki­tűnő munkát végzett. Igaz, min­den segítséget megadunk neki. A szakmai munka mellett fog­lalkozik a játékosok jellemfor­málásával is, törődik magán­életükkel. Jól gazdálkodik a jutalmazás és a büntetés lehe­tőségével, amit bizonyít, hogy a csepeli labdarúgók bármer­re járnak, szerényen és rende­sen viselkednek. Továbbra is azt várjuk, hogy legyen követ­kezetes, állítson magasabb kö­vetelményt a játékosok elé, mert csak így tudunk a jó közép­csapatból magasabb szintre emel­kedni. — Célunk a hatodik hely el­érése volt. Ezt teljesítettük, bár néhány mérkőzés a hazai pá­lyán a játékosok lelkén szárad, hiszen nyert helyzetből hullat­tak el pontokat. A csapatban több van, mint amit eddig nyúj­tott. Ha a jövőben is megfo­gadják, és megvalósítják a veze­tés elképzeléseit, megfelelően dolgoznak, akkor az eredmény nem maradhat el. Nekünk jö­vőre a bajnokság előtt a KK­ten kell helytállni, mert ez nem­zetközi rangot jelent a csapat­nak. A lehetőség adva van, csak élni kell vele. Ezt várja az együttestől a Csepel Vas- és Fémmű egész kollektívája. Fügeth­y Róbert (DVTK): Felzárkóztunk... — Tátrai Sándor halála miatt idény közben kellett új edzőt szerződtetni. A választás Mo­­thesz Imrére, a csapat játéko­sára esett. A fiatal edző rövid idő alatt igen jó kapcsolatot alakított ki a vezetés és a játé­kosok között is. Megtalálta helyes utat és a megfelelő han­a­got. Bátran fiatalított.­kailag és játékfelfogásban Takit­is előbbre lépett a csapat. — Hármas célunk volt: csapatépítés, a középmezőnybe­n végezni és helytállni a nem­zetközi porondon. Egyesületünk fennállása óta a legsikeresebb évet zárja a labdarúgócsapat. A Magyar Népköztársasági Kupá­ban a legjobb négy között vol­tunk, ősszel a DVTK a legjobb vidéki csapat lett. Az ered­ménnyel nemcsak én, hanem, úgy vélem, mindenki elégedett Diósgyőrött, öregek és fiatalok szerencsés keveréke csapatunk. Alig van az NB I-ben még egy együttes, ahol annyi fiatal ke­rült volna élmezőnybe, mint nálunk. Gondolok itt Benczére, Oláhra, Földesire és Gassra, akik sikeresen helytálltak a legjobbak között is. Mátrai Géza (Pécsi Dózsa): Az edző­­ igen! A csapat­­ mínusz 1 pont . Dr. Czibulka Mihály ta­vasszal, közvetlenül az első bajnoki mérkőzés előtti napon vette át a csapat szakmai irá­nyítását, miután Kapocsi Sán­dor a válogatotthoz került. Köz­­megelégedésre látta el munká­ját. Megerősítette az együttes hátsó alakzatát azzal, hogy az eltávozott Móricz dr. helyére beépítette a fiatal Maurert. Az edző irányítása mellett három fiatal labdarúgó szerzett NB I- es rutint, s vált hasznos tagjá­vá a gárdának. Bizalmunkat to­vábbra is élvezi. — Szerettük volna megtarta­ni a hatodik helyet, s már az őszi idényben is a legjobb vi­déki csapatként végezni. A DVTK elleni hazai vereség azonban keresztülhúzta ezt a számításunkat. A tervezett 16 pont helyett 15-öt szereztünk. Megítélésünk szerint a négy ku­pamérkőzés néhány bajnoki pontunkba került, hiszen csa­patunkban nincsenek klasszi­sok, s ilyen különleges felada­tok sokat kivettek játékosaink­ból. Ettől eltekintve a csapat erőnléte kifogástalan volt, csapatmunka fejlődött. Minden a reményünk megvan arra, hogy tavasszal visszaszerezzük a vi­déki hegemóniát. Mindehhez persze az kell, hogy a télen még többet fáradozzanak lab­darúgóink. Bödecs József (Tatabánya): Még többre vágyunk! — Elnökségünk azt kérte dr. Lakat Károly mesteredzőtől, hogy az őszi idényben adjon lehetőséget minden számításba jövő játékosnak, s egyszersmind mérje fel a csapat képességeit. Nem véletlen tehát, hogy hu­szonegy játékost szerepeltetett. Következetes és szakmailag jól megalapozott munkájának ered­ménye, hogy az együttes elkép­zeléseinket meghaladóan fejez­te be az őszi idényt. Az elmon­dottakból máris adódik a vá­lasz: dr. Lakat Károly mester­edző munkájával teljes mérték­ben elégedettek vagyunk. — Tudtuk, hogy igen nehéz őszi évadnak nézünk elébe. Ép­pen ezért elégedettek vagyunk a csapat szereplésével is. Nem rendített meg bennünket a kez­deti sikertelenség. Azután a megfiatalított csapat a bajnoki szezon jobban második felében egyre lendületbe jött, s az utolsó három mérkőzésen öt pontot szerzett. A szakosztály és a szakvezetés jó együttmű­ködése alakította ki azt a han­gulatot, ami jelenleg a játéko­sok között uralkodik. Az idő­sebbek mellett fiatalok is lehe­tőséget kaptak tehetségük bizo­nyítására, így például Kovács­hegyi, Nagy és mások. Biztos, hogy tavasszal erősebb lesz a csapat, még többre leszünk képesek. Többre iá'Vagyunk! Végvári József (Salgótar­­ján): Jó az edző, jó a csapat Moór Ede egy gyenge erőn­­létf­, defenzív játékfelfogású csapatot örökölt, s ráadásul Fe­renci is abbahagyta. Éppen ezért a csapat helyezése az edző jó munkáját dicséri. Moór leg­nagyobb erénye a következetes­ség. Jó erőállapotot, az ellenfél­hez igazodó taktikát és támadó­­szellemű csapatjátékot terem­tett Az együttes várakozáson fe­lül szerepelt. A tervezett pont­számot és a helyezést is túltel­jesítettük. Évek óta először po­zitív gólaránnyal zártuk az őszt. Ha csak­ az őszi szereplést vesszük figyelembe­ — tehát a jutalompontok nélkül —, a vidék legjobbjaként a bajnoki táblázat hatodik helyén állnánk! A csapatnak két kisiklása volt, de az eddigi évek gyakorlatával ellentétben ezek sem okoztak nagy visszaesést. Fejlődést je­lentett az idegenbeli sikeres szereplés is. A szakosztályon belül tervszerű csapatépítés fo­lyik. Reméljük, tavasszal foly­tatjuk a jó szereplést. Bencsik István (Videoton): Mérföldnyit léptünk előre — Nagy reményeket fűztünk Kovács Imre edzői szerződteté­séhez. Örülünk, hogy reménye­ink valóra váltak. Az egykori kitűnő válogatott fedezet érett, körültekintő, higgadt szakveze­tő. Jó pedagógus, alapos isme­rője a szakmájának. Sokrétűen foglalkozik a játékosokkal, s ami fontos: a kemény edzés­munka híve. • A csapatépítésben mérföld­nyit léptünk előre. Együttesünk egyike a legfiatalabbaknak az NB I-ben Az átlagéletkor 23 év alatt van! És ez azt jelenti, hogy még szinte valamennyien fejlődőképesek. Jó a baráti szel­lem, megfelelő a játékosok küz­dőképessége, fizikai felkészült­sége. Azt is nyugodtan elmond­hatom, hogy néhány mérkőzé­sen a kulturált játékfelfogás, az ötletes támadójáték, a sok moz­gás, a gyors csapatjáték is eré­nyeink közé tartozott. Kétségte­len, hogy érték a csapatot nem várt buktatók, vereségek is (pél­dául a Komló elleni 0:3), de ezt a csorbát kiköszörültük, mert utána az őszi idény befe­jezéséig, hét mérkőzésen át ve­retlen maradt a Videoton! Ezt kevés csapat mondhatja el ma­gáról. Büszkélkedhetünk azzal is, hogy Karsai és Fejes a nagy­válogatottságig vitte, Kovács pedig egyik erőssége az után­pótlás válogatottnak, s az volt már Nagy III és Wollek is, s a meghívottak között találkoztunk Szabó kapus nevével is. Az em­lítetteken kívül a megértés, a közösen végzett kollektív mun­ka, a gazdasági vezetők támo­gatása szülte a jó eredményt. Jutalompontok nélkül tizenket­tőt terveztünk, s tizenöt (!) lett. Nem lesznek kiesési gondjaink! Koroknai Géza (Sz. Hala­dás): A nagycsapatok ellen igen, de... — Fehérvári Alfréd munkájá­val elégedett az elnökségünk. Rendkívül lelkes edző, s amit nagyon lényegesnek tartunk, az erős munka híve. Az egyidé­­nyes bajnokságban és most ős­­szel is következetesen kitartott elvei mellett. — Kiesési gondjaink nincse­nek. Igaz, két ponttal keveseb­bet szereztünk, mint amennyit terveztünk, de ezt a lemaradást tavasszal behozzuk. Vélemé­nyünk szerint azért nem sike­rült jobban szerepelni, mert a csapat nem tudott helyt állni olyan mérkőzéseken, amelyeken esélyesebb volt. Ez azért szembetűnő, mert a nagycsapa­to tok ellen általában sikerült megfelelően szerepelni, s a ve­lünk egy szinten állóktól vi­szont több alkalommal nem tudta a csapat megszerezni a pontokat. Ennek okait a szakosz­tály vezetősége megvizsgálja, s jelentést tesz az elnökségnek. Közösen megpróbálunk előbbre­­ lépni. Csapatunkban sok a­­ te­hetséges fiatal, minden részé­ben van olyan labdarúgó, aki magával ragadja a többieket, gondolok itt Halmosira, Iszakra, Vekre és másokra Pálkövi Gyula (Rába ETO): Elűzzük a kiesés rémét — Dombos Ágoston teljes bi­zalmunkat élvezi. Kritikus idő­pontban vette át a csapat mun­kájának szakmai, irányítását és nagy energiával, szorgalommal, becsületesen, elismerésre méltó pedagógiai érzékkel látott mun­kához. Sikerült megállítania a csapat bomlási folyamatát, hely­­reállította az együttesen belüli egységet, küzdőszellemet táplált a fiúkba, s ezekkel teljesítette elvárásainkat: a Rába ETO megkezdte a felzárkózást a ki­esési zónából. — A gyenge rajt után azt a célt tűztük a csapat elé, hogy kerüljön el a kiesési zónából. Emellett 16 bajnoki pont meg­szerzését vártuk el az együttes­től. Nos, csak 14 sikerült, de ez a 2 pontos adósság nem vé­szes! Ennek ellenére viszonylag elégedettek vagyunk, hiszen mint már említettem, nagyon mély pontról jött fel a csapat, s egyenletes fejlődése a biztosí­ték: tavasszal végleg elűzzük házunk tájáról a kiesés rémét. Ezzel párhuzamosan, immár nyugodtabb körülmények között kezdhetünk hozzá új csapatunk építésének nehéz, bonyolult munkájához. Rajnai József (Komlói Bá­nyász): Veszélyes zónában vagyunk — Nehéz ilyen helyzetben nyilatkozni!... Nem Lantos Mihály miatt! Meggyőződésem, hogy nem rajta múlott labda­­rúgócsapatunk gyenge szerep­­lése. Ő mindent megpróbált, mindent megtett a siker érde­kében, vagyis az ő munkájával elégedettek vagyunk. — A csapat szereplésével már kevésbé. Sajnos, veszélyes zó­nában vagyunk. Igaz, a baj­nokság kezdetekor sem támasz­tottunk túlzott követelményeket a csapat elé. Mindössze 14 pont megszerzését tűztük ki célul. De csak tízet tudtunk megszerez­ni. Hogy miért? Az idén ősszel egyszerűen képtelenek voltunk kihasználni a hazai pálya elő­nyét. Idegenben is, itthon is mindössze öt-öt pontot értünk el. Különösen csatársorunk ha­zai gólképtelensége miatt kese­redünk el. Igen, ha itthon job­ban ment volna, talán lennének ilyen gondjaink! nem De hát még hátra van egy teljes idény. Még van lehetőségünk a javításra. Barts Oszkár (Dunaúj­városi Kohász): Rossz helyezésünk önmagáért beszél el . A közelmúltban volt NB I- labdarúgócsapatunknál ed­zőcsere. Az új edző, Fejes Lász­ló, lelkiismeretesen kezdett munkához. Hogy nem volt eredménye? Ez már összefügg a csapatnál levő állapotokkal — Egyébként milyen vélemé­nyem lehet NB I-es csapatunk teljesítményéről? Rossz helye­zésünk önmagáért beszél! Hogy hogyan és miért kerültünk ilyen roppant nehéz helyzetbe ötesztendős, folyamatos NB I-es szereplés után? Alapos elemzés­re és értékelésre váró téma, amelynek rövidesen eleget is teszünk. A bajnokság végén nem szeretnénk ugyanezen a helyen végezni. Csizmeg István (Szegedi EOL): Reális az utolsó hely — Rábai­ László szeptember 10-én, ideiglenesen vette át a SZEOL edzéseinek irányítását. Lényegében azt nyújtotta, amit vártunk tőle. Csodát tenni né­hány hét, illetve hónap alatt senki sem tud. Némi javulás így is tapasztalható, támadóbbá vált játékunk, de sajnos, még mindig gólképtelenek vagyunk. — Az NB I-ben mutatott já­tékunk és tudásunk alapján — sajnos — azt kell mondanom, hogy az utolsó hely reális. Igaz, hogy a szerencsével is hadilá­bon álltunk, de ez nem menti gyenge szereplésünket. A hazai pályán elhullajtott pontok na­gyon hiányoznak, mert ha ez nem így történt volna, akkor két hellyel előbb végzünk. Ne­künk most azon kell fáradoz­nunk, hogy egy olyan csapatot alakítsunk ki, amely nem ját­szik alárendelt szerepet az NB I-ben. Jubilálok A labdarúgó-bajnokság XV. fordulójában a követ­kező játékosok jubilál­tak: ■­ AA Ihász Kálmán (Vasas), Dezső (Ferencváros) Novak 4EA Dunai Lajos IIII. (MTK), Korsós István (Rába ETO), Mak­­ray Balázs (Komló), Obor­­zil Sándor (MTK) C A Borbély László (újpesti Dózsa), Rothermel Ádám (Tata­bánya), Somogyvári Lász­ló (Dunaújváros). További sikeres szerep­lést kívánunk! Kedd, 1970. december 1. NB I. TARTALÉKCSOPORT Őszi végeredmény 1. FTC 1593 3 34-14 21 2. Tatabánya 159 3 3 24-10 21 3. Bp. Honvéd 159 2 4 29-15 20 4. SZEOL 15­9 2 4 30-29 20 5. Vasas 158 1 6 29-28 17 6. Újp. Dózsa 157 2 6 30-23 16 7. Csepel 156 4 5 18-19 16 Pécs 156 4 5 20-21 16 9. Videoton 157 2 6 30-32 16 10. DVTK 156 3 6 20-23 15 11. MTK 155 4 6 13-19 14 12. Rába ETO 154 4 7 28-29 12 13. Szombathely 15 6—9 30-37 12 14. Dunaújváros 15 4 2 9 16-23 10 15. Komló 152 3 10 16-25 5 7 16. SBTC 153 111 26-41 7

Next