Népsport, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-23 / 46. szám
LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚG/ Nem szeretnénk „elkiabálni" Elsők lesznek-e a jelenlegi elsők? (II.) Legutóbb négy csoportelső — az Olajbányász SE (Nagykanizsa), a Gyöngyösi Spartacus, a Pécsi VSK és a KOMEP (Tatabánya) — előkészületeiről írtunk, most a többi elsőről számolunk be. „Szuperelső" „Furcsa” játékot űz szépszámú szurkológárdájával a Középcsoport jelenlegi első helyezettje, a Ganz Villany. 1969-ben sokáig a kiesés ellen, küzdött, végül is 11. lett. Az egyidényes bajnokságban a 10., most pedig az őszi idényben az első helyen kötött ki — ugyanabban a csoportban — és méghozzá nem is akárhogyan ... 1970 őszének első felében 13, a másodikban 26 (!) pontot szerzett. Más szóval: először 43 és fél, másodszor 87 százalékos teljesítményt nyújtott és a 9 csoportelső versenyében is az első helyen végzett, a legjobb teljesítményt nyújtotta . .. Nincs még egy csapat a labdarúgó Nemzeti Bajnokságban (225 együttes között), amelynek őszi teljesítménye a Ganz Villanyét elérte! Ezek után az is érthető, hogy nagy várakozás előzi meg a Marczibányi téri együttes tavaszi szereplését, már csak azért is, mert az egyesület 48 éves fennállása óta ilyen előkelő helyen még nem itt állt labdarúgócsapata. Bitó Antal edző (régi játékosa volt a skélk-sárgáknak) és legénysége egy kicsit tart, de nem fél a tavasztól. Négy ponttal vezet a Vasas Láng előtt a budai csapat és hat legnehezebb ellenfele közül a Láng, a III. ker. TTVE, a MOM és a Soroksár vendégként érkezik hozzá, neki pedig csak Ercsibe és a pesti Duna-partra, az Elektromos otthonába kell mennie. Valami tehát másfél év alatt történt a csapattal. — Így is van — válaszolta Szeder István intéző, aki ezt a tisztséget már öt éve tölti be. — Mind az első, mind a második csapatunk igen jó szellemű fiúkból tevődik össze, akik nemcsak a pályán, hanem a munkahelyen is (mindnyájan a gyár dolgozói) összetartanak, s kitűnő kollektívát alkotnak. Nemcsak első csapatunk vizsgázott ősszel jelesen, a Láng Ferenc által edzett második csapat az NB II-s tartalék bajnokságban hét (!!) pontos előnnyel végzett az első helyen. Ezek után bizonyára senki sem kételkedik abban, hogy mostanában jól mennek a dolgok a Ganz Villanyban.... Lépcsőztek az ÉPGÉP-esek Mint ahogy a másik fővárosi NB III-as vezető csapatban sem panaszkodnak, de az ÉPGÉP- ben a vezetők már óvatosabbak. — Nálunk sem rossz a hangulat, de azért nem szeretnénk „elkiabálni” a dolgokat — mondta Schultz József szakosztályi elnök. — Tavaly albertfalvai otthonunkban nemcsak pályaavatót tartottunk, hanem a pályaavatón érmeket is osztottunk. Méghozzá nem is keveset! Négy csapatunk közül ugyanis három érmes volt! S a mostaniak... ? — Hajuk sem panaszkodhatunk. A Kirádi Ervin vezette első csapaton kívül, a Csabai Jenő által edzett tartalékcsapat is vezet az NB III-as tartalékbajnokságban, az ifikörök másodikok, a többszörös bajnok serdülő csapat (a 60 éves Kása Károly edzi őket) csoportjában most is „százszázalékos” , 54:3-as (!) gólaránnyal... Az EPGÉP 1969-ban játszott először az NB III-ban, azóta mindig előbbre lépett. Az agyidényes bajnokságban a Törekvés mögött a 2. helyen végzett, az újabb bajnokságban pedig ősszel első lett. De nyomában ott tolonganak a többiek, a trónkövetelők. Méghozzá nem is kevesen, hiszen a Bp. Postás csak egy, az őt követő EMTK, Pp. Építőik és Balassagyarmati SE pedig csak 3 ponttal marad az első helyezett ÉPGÉP- től. Bizony, nagyon kell igyekeznek ... — Igyekszünk is. Már december második felében elkezdték a fiúk a „lépcsőzést”. Hogy mit takar a szó? Az előalapozás a Gellérthegyen történt, s a híres hegy még híresebb lépcsői jelentős szerepet játszottak az erőönlítésben ... Ma még nagyon nehéz jósolni, de a bajnokság végén se szeretnénk szomorkodni... Szorongás és szomorkodás — Szomorkodni mi sem szeretnénk, de a jelenlegi táblázat nézegetése közben némi szorongást érzünk. Jó, hogy az első helyen vagyunk, de a mögöttünk lévő öt csapat sem mondott le a bajnoki reményről — mesélte Szokol István, a Váci Híradás SE szakosztályvezetője. A csoport öt együttese közül a Kinizsi Húsos csak kisebb gólkülönbsége miatt csúszott le a második helyre, a Telefongyár 2, a VCS DUTRA, a Sárisáp és a XV. ker. Növényolaj 3—3 pontos hátránnyal jár a vezető váciak mögött, ahol nemcsak a jelenre, hanem a játékosok jövőjére is gondolnak a vezetők... A két mérnökön (Laczkó és Kriska) kívül négy technikus, géplakatos, esztergályos stb.t játszik a csapatban. Kriska a csapat gólzsákja, 10 gólt szerzett ősszel, az MTK volt játékosai közül pedig Laczkó a csatársorban, Jenei-Jeszenszky pedig a védelemben igyekszik hasznosítani az NB I-ben tanultakat. Tapasztalt játékosai vannak tehát Mészáros István edzőnek, de ez a tapasztalat játékukban nem mindig érvényesül, erre lehet következtetni a nagyon hullámzó szereplésből, s a 70 százalékos félévi teljesítményből... Amikor Vácott 1967-ben a hétmillió forintot érő, 15 000 nézőt befogadó remek sporttelepet felavatták, a Híradás Anyagok Gyára vezetői és sportkedvelői már a jövőre, illetve az NB II-re gondoltak, s a jó szerepléshez a labdarúgóknak más téren iskitűnő lehetőséget biztosítottak. Azóta, most került először elérhető közelségbe a váciak számára az NB II. S a 32 000-es lélekszámú ipari központ szurkolói minden eddiginél jobban bizakodnak. A szerencse együttese Bizakodásban nincs hiány Északkeleten, egész pontosan Hajdúszoboszlón sem, ahol nem felejtik el, hogy a szerencse elsősorban a bátrakat segíti... A szerencsére pedig nem panaszkodhatnak a hajdúszoboszlóiak, hiszen a Hajdú Vasas „detronizálásából” (az őszi első téglás a csapattól, egy játékos jogtalan szerepeltetése miatt hat pontot elvettek) elsősorban ők húzták hasznot... Január elsején más változás is történt a fürdőváros legjobb labdarúgó-csapatában. Kovács Sándor lett a csapat edzője, aki különben a város egyik református lelkésze és korábban, DVSC-játékos korában sok kemény mérkőzést játszott az NB II-ben, az NB I B-ben és az NB I-ben. Külön érdekessége a szoboszlóiak csapatának, hogy Kovács Sándoron kívül még két volt klubtársa is tevékenykedik a H. Spartacus labdarúgó-szakosztályában. A 31 éves Németi László és a 32 éves Cseke László azonban nem a kispadon, hanem a porondon igyekszik bizonyítani tudását. Kocsis Sándor járási TS-elnök szerint: a Hajdúszoboszló vezetői, a tanács, a társadalmi szervek, intézmények, vállalatok, tsz-ek sok mindent megtesznek, hogy a városnak magasabb szintű csapata legyen. Most már elsősorban a csapaton múlik ... A csapat, illetve a keret — enyhén szólva — érdekes. Ennyi azonos nevű labdarúgó az országban aligha van még egy keretben ... íme: Szöllősi — Kiss B., Kiss Gy., Magyar, Cseke, Németi L., Némethi J., Németi Gy., Szikszai I, Gasch, Piczil, Trombitás, Szikszai II, Kovács L., Kovács I. Meleg lesz a tavasz Halason Amikor a múlt tavasszal a bajnokság végén a Kiskunhalasi MEDOSZ első lett, Virágh István edző csak ennyit mondott: — Vigyázat! Ez csak „próba” volt, az igazi csak most következik ___ Neki lett igaza. A 8. fordulóban még a 8. helyen állt a K. MEDOSZ, ami azért is érdekes volt, mert az egyidényes bajnokságban a halasi 11 éppen a 8. fordulóban kapott ki először. De aztán ment minden, mint a karikacsapás és 11. mérkőzése után már élre került a Kiskunhalas. Most már óvatosabbak. — Senki sem távozott el, a régi csapat játszik és az első három hely egyikének a megszerzésében bizakodunk. Szalay László szakosztályvezető mondta a fentieket, s nyilván arra gondolt, hogy Délkeleten még minden lehetséges, hiszen a jelenleg 7. Békéscsabai VTSK sem adta még fel a reményt. Egyszóval Délkeleten még minden lehetséges, egy azonban biztos: a tavasz nagyon melegnek ígérkezik! N. J. A jövő hét végén folytatódik a labdarúgó-bajnokság. Nem csoda, hogy a szurkolók nagyobb igényeket támasztanak a csapatokkal szemben, s szeretnék látni, mire képesek? Az edzők persze még inkább kíváncsiak: hol tartanak a formábahozásban? Néhányuk véleményét kikértük. íme: Kovács Imre (Videoton): „Már együtt a csapat!” — Az eddigi előkészületi mérkőzések többségén biztatóan játszott a csapat. Csukovics is felépült, így nem tervezek változást Azt mondhatom, hogy együtt van a csapat, csupán egy poszt betöltése foglalkoztat. Vasárnap egyébként nem láttam a mieinket a BVSC ellen, mert fontosabbnak tartottam, hogy kint legyek Csepelen, hiszen első ellenfelünk a Dunaújváros. Mit láttam?... A Kohász az első félidőben mesterien védekezett, szünet után viszont összeroppant. Délután felhívtam telefonon Székesfehérvárt, s beszéltem a vezetőkkel. Közölték, hogy a BVSC elleni mérkőzés képe teljesen egyoldalú volt, mert az ellenfél csak védekezett, a nagyarányú vereség elkerülésére törekedett, míg a mieink nyomasztó fölényben játszottak, s könnyen nyertek. Csütörtökön többet tudunk, hiszen a kitűnő Slovan Bratislava elleni barátságos mérkőzés jobban felszínre hozza a hibákat Fehérvári Alfréd (Szombathely): „Mozgékonyság, gyorsaság, csapatjáték.. . Nem sok jóval dicsekedhetek. Az első húsz percben formás támadásokat vezettek ugyan a mieink a Várpalota ellen, ötletben sem volt hiány, de aztán visszaesés következett. Ennek számos oka van, leginkább az, hogy kevés volt a labda nélküli mozgás. Emiatt mindig nehezebb pontosan továbbítani a labdát. Az sem tetszett, hogy nem volt elég gyors, folyamatos a csapatjáték, kevés helycserét alkalmaztak a csatárok. Mindez megkönnyítette az ellenfél dolgát. Tanulságos mérkőzés volt, rávilágított arra, milyen sok még a teendőnk. Ami az összeállítást illeti, a balhátvédposzt okozza a legnagyobb gondot. Balogh sérült, s a Várpalota ellen három játékost is kipróbáltam ezen a helyen: Gyarmatit, Némethet és Kulcsárt. Hogy kié lesz végül is a 4-es mez, még magam se tudom. Az utolsó napok tapasztalatai mondják ki a végső szót Dombos Ágoston (Rába): „Nem értem!...” — Tizenhat napot töltöttünk Jugoszláviában, jó körülmények között készültünk, s a felkészülésre vonatkozó elképzelésemet meg tudtam valósítani. Hét mérkőzést játszottunk, vala- mennyit megnyertük, mégpedig 25:3-as összesített gólaránnyal. Nem titok, hogy az Eisenstadt ellen is jó játékot, győzelmet reméltem. Sajnos csalódtam, s egyszerűen nem értem az egészet. Az osztrákok a második ligában szerepelnek, nem képviselnek nagy tudást. Csapatjátékunk akadozott, hiányzott a lendület, az elképzelés, a szárnyjáték. Különösen középen voltak gyakoriak a hibák. Lehet, hogy a játékosok még nem pihenték ki magukat, nem sikerült az átállás? ... Mégis reménykedek, a becsületes felkészülésnek meg kell jöjjön az eredménye. Bízom abban is, hogy az Inter Bratislava ellen kedvezőbbek lesznek a tapasztalatok. Keszthelyi Mihály (Csepel): „Sokkal több volt a semminél” — Először is a vasárnapi, a Dunaújváros elleni edzőmérkőzésről. A Népsportban — érzésem szerint érdemtelenül — kedvezőtlen kritikát kapott a csapat. „Több a semminél” — állt az újságban. Az én véleményem: sokkal több volt a semminél, hogy a kifejezésnél maradjak! NB I-es csapatot győztünk le 4:1-re, s ez azért mégiscsak valami. Az első félidőben, amíg csupán küzdelem volt, nehezen birkóztak meg csatáraink aKohász védőivel. Szünet után játékosaink már „kiismerték” a vendégek taktikáját, s gyorssá, érdekessé, helyenként élvezetessé vált a játék. Az előkészületi mérkőzésekről általában a fiúk igyekezetével nincs baj. A játékban — természetesen — akadnak még problémák, de kérdem: hol nem? A lelkesedés mellé, remélem, lassan jobb játék is párosul, s akkor nem lesz baj. Mathesz Imre (DVTK): „Még csak erőlködünk...”* Sajnos, még nagy Ott idény eleji formát mutat a csapat. Erőlködünk, erőlködünk, de a játék nem megy. Sok minden közrejátszott ebben. A szokásos pályagond, sérülések. Még nem tudtunk füves talajon játszani, csupán most vasárnap az Eger ellen. Mutatkozott is némi javulás, helyenként láttam biztató összjátékot, vagyis csapatmunkát. Szerdán a Dinamo Kijev ellen játszunk. Ez lesz az első igazi erőpróba hazai pályán — már a füvön játszunk —, így nem lényegtelen, milyen eredményt érünk el. A többszörös szovjet bajnok ellen nehéz küzdelmet várok, de remélem győzünk. A csapat még nem alakult ki teljesen. Talán csak a hátvédnégyes mondható elfogadhatónak. Kíváncsian várom, mit nyújt a középpályán Sikora. Ha nem sikerül bizonyítania, nem kap helyet az együttesben. A csatársor... Még talány. De igyekezni kell: hamarosan kezdődik a bajnokság! ÖT EDZŐ VÉLEMÉNYE A kép egy sikertelen csepeli akciót örökít meg. A jobbról beívelt labdát Csordás már csak visszafelé tudta fejelni, s a Kohász védői felszabadították. Balról jobbra: Csordás, Formaggini, Mohács (takarva), Nagy E., Takács (Jécsy Gyula felvétele) Három csapatunk a KK-ban A nagy európai labdarúgótornák, a BEK, a KEK és az EVK negyeddöntőit a páholyból figyelhetik a magyar szurkolók, hiszen csapataink kiestek ... Már csak a KK-ban reménykedhetünk. A KK negyeddöntőjébe viszont három magyar együttes bejutott: a Csepel, a Diósgyőr és a KK történetének legszorgalmasabb résztvevője, a most huszonegyedszer induló MTK. Három magyar csapat eddig mindössze egyszer szerepelt a KSK-ban a legjobb nyolc között, 1940-ben. Igaz, abban az évben csak „kis KK-t rendeztek, amelyben Jugoszlávia és Magyarország három-három, Románia két csapatot indított, így a résztvevők küzdelem nélkül jutottak a negyeddöntőbe. A magyarok közül a Hungáriát a bukaresti Rapid verte ki 2:1 és 3:0 arányban, míg az Újpesttel a zágrábi Gradjanski „végzett” 4:0-ra és 1:0-ra. A zöld-fehér szurkolókat is megijesztette csapatunk 3:0-ás szarajevói veresége, de aztán a visszavágón 1:1-re hengerelt a Fradi a Szlavia Szarajevó ellen. Az elődöntőben 0:1, majd 2:0 következett a Beogradszki ellen. A döntőre — az akkori politikai helyzet miatt — nem került sor a bukaresti Rapid ellen. A mostani KK-negyeddöntő magyar résztvevőinek nem árt arra gondolni, hogy nemzetközi kupamérkőzéseken sohasem szabad lebecsülni az ellenfelet. De akad újabb figyelmeztető is: ősszel a KK-újonc Salzburg védte ki az ötszörös KK-győztes Vasast s. L Kedd, 1971. február 23. A meghívásV ízsugár záporozott testére a tus rózsájából. Megborzongatta a hideg víz. Teste csupa sár volt. Ezek az ősz végi mérkőzések már csak iszapbirkózáshoz hasonlítanak. Ez az átkozott sár úgy beletapad a pórusokba, hogy ember és kefe legyen a „talpán”, amelyik kisikálja onnan. Guzmics, a balszélső nagy papucscsattogtatással érkezett. Óvatosan csavargatta a csapokat, aztán amikor eltalálta az ideális hőmérsékletet, fütyürésze alá állt. - Látod kisapám, Guzmics bácsi ma megint naggyá tett. Nincs még szélső széles e hazában, aki különben adná arra a szép fekete fejedre a labdákat. Egyébként már tegnap akartam szólni, hogy ma este egy kis összejövetel lesz nálunk. Nem nagy dolog, csak egy kis szolid házibuli. Családtagokkal ... Nem válaszolt. Egy kép jelent meg előtte. A szürke, hatalmas rácsos ablakú háznak a képe, az ott eltöltött két szörnyű év minden szenvedése. Úgy emlékezett az egészre, mintha tegnap történt volna. Akkor is mérkőzés után voltak. Győztek, ünnepeltek. Egy kicsit többet ittak a kelleténél. Az utcán valaki beléjük kötött. Ő gondolkodás nélkül ütött. Egyszer, kétszer, háromszor ... Sokszor. A vizsgálóbíró mondta meg, hogy csak orvosi bravúr tartotta életben a férfit. De ez régen volt. Hat éve. Megkapta amit megérdemelt, büntetését az utolsó napig letöltötte. A szabadulás előtti napon a börtönparancsnok hivatta magához és szelíd, majdnem barátságos hangon beszélgetett vele. Elmondta, nagyon nehéz lesz, de ha megbecsüli magát, tisztességesen él, dolgozik, újra elfoglalhatja helyét a társadalomban. Nem lesz kivetett, kitaszított. Szépen hangzó szólamok, nagy, úgymond üres szavak voltak. Persze neki könynyű, neki hivatalból ezt a szöveget kell mondania és meg is teszi tisztességgel. Nem neki kell állás, munka, társaság után néznie, szembeállni, találkozni a régiekkel.. . Az első napokban nagyon nehéz volt. A munkahelyén visszafogadták ugyan, de fagyott, merev, mozdulatlan volt körülötte a levegő. Kínosan barátságos, de visszautasító volt mindenki. A munkáját elfogadták, nem bántotta, nem macerálta senki. De hát ki tud élni mosoly, egy kis lazítás, barátok nélkül? És mindez egyetlen botlás, egyetlen láthatatlan bélyeg miatt... Az egyik szombat este nem bírta tovább. Felvette divatos karcsúsított zakóját, a hófehér ingen is remekül hatott a lepedőnyi széles, virágmintás nyakkendő. A környékbeli srácok mindig a tánciskolában találkoztak. Remek kis együttes keverte a beatet, a srácok vagy táncoltak, vagy a büfé magas székeire ülve a lányokat mustrálgatták. Remekül érezte magát közöttük. Amióta itthon van, most próbálta meg először... A kapun belépve nagy csoportot vett észre. Nem változott itt semmi gondolta és széles mosollyal az arcán sietett üdvözölni az ismerősöket. Az első srác nyújtotta kezét, kérdezett is valamit, de amire végzett a válasszal, már csak ketten álltak az előtérben. Egy pillanatig sem maradt tovább. Nem maradhatott! Az utolsó, amiben bízott, a csapat volt. A régi, igazi barátok, a csapattársak. Az első edzésen nem történt semmi különös. Kezet fogott mindenkivel, aztán kimentek az öltözőből. Vasárnap már a kezdő csapatban játszott. Egész idény alatt egyetlen egyszer sem hagyták ki a tizenegyből. Lassan kezdett visszatérni az önbizalma, a régi cselek végrehajtásához is volt megfelelő ereje. Jól szerepeltek. Az első igazán boldog pillanata mióta kijött, az volt, amikor az évzáró vacsorán az elnök külön kiemelte érdemeit és vázával ajándékozta meg. Úgy érezte, ez az este fordulatot hoz az életében. Nem így történt. Amikor a bankett hivatalos része véget ért.. Kácsor, a csapatkapitány, már szervezte is a további programot. Pipacs, Citadella, Budapest . . . repkedtek a levegőben a divatos mulatóhelyek nevei. Őt senki sem hívta. Berci bácsival, a szertárossal bandukoltak hazafelé. Az öreg mintha megérezte volna kínlódását, mielőtt elváltak, így szólt: — Igazi sportember, igazi futballista ilyenkor már ágyban van. Na, jó éjt fiam. És csoszogós léptekkel elbaktatott a körút irányába. Fél év telt el a bankett óta Továbbra is jól játszott, a magatartása ellen sem lehetett kifogás. Mégis ilyen hoszszú időnek kellett eltelnie, amit megtört a jég. Lágyan, szinte hálásan nézett Guzmicsra. Szerettem volna megölelni, a levegőbe emelni a fiút. Aztán csendben csak annyit szólt. — Ott leszek. Feltétlenül ott t::szék! Lakat T. Károly 0