Népsport, 1974. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-01 / 77. szám

XXX. 77. ♦ 1974. április 1. LABDARÚGÁS Magyarország-Bulgária 3:1 (2:0) Zalaegerszeg borongós időre ébredt a találkozó napján. Dél­előtt még néhányan megkísérel­ték, hogy jegyet szerezzenek, de ez már nem sikerült. A bolgár válogatott reggeli után sétát tett a városban, majd 11 órakor Mladenov szövetségi kapitány taktikai értekezletet tartott. Csaknem ugyanebben az időben Keszthelyen, a Hotel He­likonban ezt tette Illovszky Ru­dolf is. Arra kérte a játékoso­kat, hogy óriási becsvággyal és lelkesedéssel küzdjenek ezen e találkozón. Kérte játékosai­, hogy támadó szellemű labdarú­gást játsszanak. Kiosztotta a fel­adatokat is. Bonev őrzését Ju­hász Istvánra bízta. Az értekez­let után Illovszky Rudolf szö­vetségi kapitány azt mondotta, hogy nincs szándékában cserél­ni, még akkor sem, ha valaki gyengébben játszik. Csak sérülés esetén lesz változás. Negyed egykor indult el a magyar csapat Keszthelyről, 8 egy óra múlva érkezett Zala­egerszegre. Rögtön bezárkózott a társaság az öltözőbe. A bolgárok kezdés előtt egy órával vonultak az öltözőbe. Amikor beléptünk, olyan csend volt, hogy akár a légy zümmögé­sét is meg lehetett volna halla­ni. A csend azonban idegességet takart. Mladenov szövetségi ka­­pitány melegítőbe öltözve sétál­gatott. — Nehéz mérkőzés lesz, na­gyon nehéz... — mondta. Három óra előtt öt perccel tűntek fel a csapatok a játékos­­kijáróban. Eljátszották a himnu­szokat, népviseletbe öltözött lá­nyok vörös szegfűt nyújtottak át a játékosoknak. A két csapatka­pitány, Rene és Bonén virág­csokrot és zászlót cserélt, majd tévéjét választottak. Raus sípjelére (partjelzői: Tauzes, Superiana) a következő összeállításban, telt ház, 20 ezer néző előtt álltak fel a csapa­tok.­­Magyarország: Mészáros — Kolár, Bálint, Vidáts, Megyesi — Juhász X., Fazekas, Póczik — Fekete, Bene, Máté. Bulgária: Goranov — Zafirov, Ivkov, Bancsev, Aladzsov — Fenev, Bonev, Sztojanov — Voj­­nov, Hrisztov, Denev. Csere: Kolár helyett Kántor a 25. percben, Bancsev helyett Bonszov a szünetben. Hrisztov helyett Grigorov az 59. percben, Aladzsov helyett Velicskov a 83. percben. Góllövő: Fazekas az 5. perc­ben, Fazekas a 45. percben, Be­ne az 57. percben, Benev a 74. percben ízl­ esből­. Sárga lap: Megyesi az 55. pp-s Vkari. Szövietarány: 10:2 (1:1) a bol­gárok javára. leess­e kétszer A magyar csapat kezdett és mindjárt támadott is. Az újonc Fekete cselezgetett az alapvonal­nál, majd beadását Goranov védte. Mindjárt utána Póczik, a vtősik újonc, szerezte még a lab­dát betört a vendégek 16-osára, lövése a felső kapufán csattant! Az 5. percben megszerezte a vezetést a magyar csapat. Juhász a vihh összekötő keblére adta a labdát,­ Fekete mellet vette őt, de­ elpattant tőle. Fazekas be­robbant és hét méterről, közé­pen a kanos mellett, a kapu kö­zepébe lőtt. 1:0 A 10. percben Megyesi össze-­­ jejelt Hri­sztovi­ns. A magyar látás­os rövid áld­ásra szorult. A 14. percben szabadrúgáshoz ju­tott a magyar csapat. Juhász labdájét Póczire 17 méterről lőt­te kenura. Goranov csak kiütni tudta a labdát, de Máté elügyet­­lenkedte a kínálkozó helyzetet. A másik oldalon Bálint látvá­nyosan szerelte a kitörő Hrisz­­tovot. Bonev távoli lövését bra­vúrosan ütötte szögletre Mészá­ros. Gyors, jó iramú volt a já­ték és a magyar csapat többet kezdeményezett. A 23. percben Aptár megsérült, lement a pá­­lyáról. Voinov beadását Mészá­ros kiütötte Hrisztov fejéről. F­mián dfjabb újonc játékos. Kántor jött be a pályára Me­­gvesi átment a jobb oldalra, Riotor lett a balhátvéd. A 30. nor-ben Pőczik, Fazekas, ~Pö­­czik adogatás után a eyőri fiú e''mmard,clottan kapu fölé lőtt. Küzdelmes mezőnyjáték alakult ki ,a pálván, a magyar csapat a vé­gzés ellenére idegesen ját­­szott. Nem sikerült tartani a labdát, így a bolgárok is több­ször c­shoz jutottak. A 30. percben Bene 25 méteres löv­ése alig kerülte el a kaput. A 41 norohon Juhász beadására Vi­i­its és Fekete robbant be, a jobbs­ első a bal kapufát talál­ta el. Fölösleges volt azonban az izgalom, mert a játékvezető les miatt szabadrúgást ítélt a vendé­gek javára. A 45. percben meg­szerezte a magyar csapat a má­sodik gólt. Megyesi indított, Bancsev elvétette a labdát, Bene elfutott a jobb szélen, középre adott és Fazekas elegánsan, fut­tából, egyből, nyolc méterről a kapu bal oldalába továbbított. 2:0 Bene góljára Bonev válaszolt Szünet után a bolgárok szo­rongattak. A 49. percben Bonev szabadrúgása a sorfalon irányt változtatva pattant szögletre. Az 55. percben Megyesi megrúgta Főnevet, ezért sárga lapot ka­pott. Az 57. percben tovább nö­velte előnyét a magyar csapat. Bene a jobb szélről középre adott, Feketét Aladzsov szerel­te, de a hátvéd rosszul, rövi­.,­den szabadított fel, labdája Be­­néhez került. A középcsatár 14 méterről a kiinduló kapus fölött bal lábbal a jobb felső sarokba csavarta a labdát. 3:0 A 81. percben Fazekas Be­nőhez játszott, a középcsatár Má­tét szöktette, de Goranov me­rész vetődéssel tisztázott. A má­sik oldalon Grigorov lövését ve­dte szép vetődéssel Mészáros. A 64. percben Sztojanov meg­ugrott a labdával, de 15 méter­ről a kapu fölé emelt. Kemény, küzdelmes volt a játék. Három perc alatt hat szögletet rúgtak a bolgárok, de a magyar védelem mindannyiszor önf­eláldozóan mentett. Nem volt szép a játék. A bolgárok többet támadtak ezekben a percekben. A 74. percben egy szöglet után Megyesi kézzel ütötte ki a lab­dát a 16-oson belül. 11-es­ Benev a jobb felső sarokba lőtt, 3:1 A 76. percben Póczik beadását Goranov merész vetődéssel meg­fogta. Percekig mezőnyjáték folyt a pályán. A 85. percben Bene lövését védte a kapus. Óriási üdvrivalgás közepette ért véget a találkozó. tettel harcolva, kielégítően játszott, tartani tudta szélsőjét. Juhásznak volt a legnehezebb feladata, hiszen a legjobb bol­­­­gár­ játékost, Bonevet kellett semlegesítenie. Noha ez teljesen nem sikerült, elmondhatjuk, hogy Juhász közepes teljesít­ménye ellenére is megtette a magáét, sokat vállalt magára, gyakran ütközött, igaz, Bonev néhányszor becsapta. Támadás­­indításra ritkán maradt ereje a középpályásnak. Fazekas azzal bizonyult az egyik legjobb magyar játékos­nak, hogy a középpályán na­gyon mozgékony, a kapu előtt pedig rendkívül szemfüles volt. Igaz, labdát ritkán szerzett, in­kább irányító szerepkört lá­tott el. Két góljával döntő ér­demei vannak a sikerben. Póczik nagyon jó benyomást keltett, az I. félidőben nagy­szerűen játszott, sokat futott, bátran vállalkozott lövésekre, s ami különösen tetszett, távoli, pontos, tértölelő keresztlabdák­ra is. Szünet után visszaesett, a fáradtság jelentősen közreját­szott abban, hogy első félidőbeni teljesítményét nem tudta meg­ismételni. Fekete ügyesen kezdett, gyors eleven mozgással szétzilálta a bolgár védelmet, de aztán ké­sőbb szertelenné vált a játéka, feleslegesen tartogatta a labdát és szabálytalanságaival önma­gát zökkentette ki a játékból. Bene akart, főleg a jobb ol­dalon próbálkozott támadásve­zetésekkel, de a befejezések egyáltalán nem sikerültek. Az összjátékot sem tudta segíteni. Szünet után elevenebb volt, ka­pura veszélyesebb, gólja mesteri teljesítmény. , Máté a számára szokatlan he­lyen sem okozott csalódást, erő­szakos volt, bátran cselezett, si­került néhány beadása is. A f­elfutásoknál azonban látszott, hogy a vérbeli szélsőj­átékhoz nincs megfelelő gyorsasága. Fekete, a válogatott egyik újonca, kapura tör (MTI Fotó: Kovács Gyula felvétele) Közepes játék, de vég­re győzelem! Hát végre megszületett! Több mint egy évig tartó hiábavaló várakozás után magyar győze­lemnél!: örülhettünk a válogatott mérkőzésen. Nem hiába szóltak a kereplők, az országos hírnév­re szert tett elektromos dudák, nem hiába zúgott a biztatás és szurkolt sok százezer sportbarát a rádió- és tévékészülékek mel­lett ... A mérkőzés előtt, amikor a csapatok a pályára vonultak, a zalaegerszegi házigazdák azzal búcsúztak a játékosoktól, hogy most már rajtuk a sor, s igye­kezzenek nagyon, járuljanak hozzá szép já­tékkal, becsületes helytállás­sal a város, a megye lel­kes erőfeszítéséhez: győze­lemmel tegyék emlékezetes­sé a zalaiak számára ezt a vasárnapot. Fazekas rábólintott és mintha egy rendező beintésére történt volna: az első igazi nagy biztatás végén már gólt kiálthatott a közönség. A gyors gól azonban nem okozott pánikot, még csak kü­lönösebb zavart sem az ellenfél játékában. Nyugodtan próbál­ták megvalósítani edzőjük tak­tikai elképzelését Nem volt fo­lyamatos a játék, de bőven volt izgalom, különösen a mieink tartották lázban a közönséget, néhány gyors indítással, távoli lövéssel. A folytatás azonban egyelőre váratott magára, sőt húsz perc eltelte után a vendégek ragad­ták magukhoz a kezdeménye­zést, enyhe bolgár fölény ala­kult ki, de ez csak a két 16- b­e közötti teljesítményre érten­dő, mert a magyar védelem biztosan állt a lábán, még Me­gyesd sérülése, majd Kolár ki­válása sem okozott zavart a hát­védek között. Kellemes meglepetésként ha­tott Póczik bátor játéka, jó helyzetfelismerése: bátran vál­lalta a közelharcot, általában si­keresen került ki ezekből és jó keresztlabdákkal indította el az előretolt csatárokat. Nagyobb súllyal ostromolhattuk volna Goranov kapuját, ha több labdát adnak a kö­zéppályások a szélekre, igye­keznek széthúzni a vendég­csapat védelmét, elkerülni a rutinosan helyezkedő, fej­jel-lábbal egyaránt jól vé­dekező Ivkovot. Ahogy például a félidő utolsó percében csinálták a mieink, amikor a mérkőzés egyik leg­szebb, példaszerűen korszerű, szárnytámadással közelítették meg és vették be az ellenfél ka­puját. Szünet után Mladenov egymás után pályára küldte a fiatal, magas, erőteljes tartalékokat, a tankszerű Boriszovot és Grigo­­rovot. Az egyiket kifejezetten azzal a céllal, hogy a magyar csapat addigi irányítóját, Póczi­­kot zavarja, igyekezzen kikap­­csolni az előkészítésből. Ez részben sikerült is, de ebben nyilván az is közrejátszott, hogy a magyar középpályás egy kis­sé­ elfáradt. A váratlanul született, mond­hatni ajándékba kamut har­madik gól után — régi, rossz beidegződés következménye­ként — átadtuk a pálya kö­zépső harmadét az ellenfél­nek. Hosszú percekig a magyar vá­logatott térfelén pattogott a labda és hiába harcolt jól Bá­lint, Megyesi és Kántor, nem tudták úgy előrejuttatni a meg­szerzett labdát, hogy az ne ke­­rüljön azonnal vissza 16-osunk előterébe. Szinte lehetetlen volt megtalálni, vagy jól indítani a helyüket most már kevesebbet változtató csatárokat. Egyre több párharc alakult ki, sok volt a szabálytalanság, egyre nagyobb szerep jutott a küzdeni tudásnak. A sokadik szöglet után szinte törvényszerű volt, hogy mi is elkövetünk egy nagy hibát, olyat, amilyenért góllal kell fi­zetni ... A mérkőzés végén lelkesen ünnepelte játékosainkat a végig derekasan kitartó za­laegerszegi közönség. A fiúk láthatóan örültek az el­ismerésnek, s az öltöző folyosó­ján is — egyesek egészen el­­érzékenyülve — csak azt hajto­gatták: végre sikerült, végre győztünk!... Többször játszott jól a csa­pat, de újra és újra hiányol­nunk kellett a sikert. Most, a győzelem pillanatában nincs okunk fordítani egyet, s most azt boncolgatni, hogy nem látszott kiemelkedően, hengerlően a csapat. VB-dörgös ellenfelet győztek le , aránylag biztosan, meggyőző körülmények között. Vége e­gy rossz sorozatnak, ezután nyugodtabban, magabiz­tosabban készülhetnek legjobb­jaink a további ellenfelek ellen, s reméljük, hogy egyre több szén akciónak, gólnak, egyre javuló játéknak tapsolhatunk majd! A magyar csapat legjobbja: Fazekas és Bálint Mészárost nem állították ne­héz feladat elé a bolgár csa­tárok, amikor azonban közbe kellett lépnie, mindig határo­zott volt. Látszott, hogy többre is képes. Komár sérülése miatt, sajnos, rövid ideig volt a pályán, de amíg ott volt, kitűnt vállalkozó szellemével, felfutásaival és szélsőjét is jól tartotta. Bálint nagy erőssége volt a magyar csapatnak, energikusan, keményen és gyorsan játszott, ha úgy adódott, a széleken is kisegített, szinte kifogástalan teljesítményt nyújtott. Vidátsnak Hrisztov őrzése volt a feladata, a magyar játé­kos, dicséretére legyen mondva, hogy a jól fejelő, mozgékony középcsatár nem tudott mellet­te kibontakozni. Vidáts egy­,­szerű eszközökkel, a csapat ér­dekének szem előtt tartásával látta el romboló feladatát. Megyesi lelkesen küzdött, ötévesen alkalmazta a megelő­ző szereléseket, sérülése sem zökkentette ki a játékból, de amikor átkerült jobb oldalra, a száméra szokatlan helyen már érthetően kevésbé volt maga­biztos, többször szabálytalanko­dott és 11-eshez juttatta a bol­gárokat. Kántor idegesen, kapkodva kezdett, többször átjátszották, de aztán belejött, s nagy igyeke­ NÉPSPORT 3 Kevesen játszottak jól a bolgár együttesben Goranov jó alakú, biztos ke­zű kapus, a gólokról nem tehet. A négytagú hátvédsorból leg­inkább a határozott, gyors tvkor tűnt ki. Benét jól tartotta Ban­csev. A két szélsőhátvéd gyak­ran követett el­helyezkedé­si hibát. A középpályások között találjuk az együttes egyik leg­jobbját, az alacsony termetű Sztojanovot, aki higanymozgásá­val, a gyors összjáték segítségé­vel vonta magára a figyelmet. A sokszoros válogatott Penev na­gyon rutinos és technikás játé­kos, de már meglehetősen lassú és nehézkes. Benev nagy csatát vívott Juhásszal, s ebből nem­egyszer győztesen került ki. Jó labdákat adott, a befejezésekkel azonban adós maradt. A három csatár közül a balszélső Denev érdemel említést, néhány ügyes cselsorozatáért, de sokszor feles­legesen behúzódott középre. Ka­us jugoszláv játékvezető jól követte a játékot, határozot­tan ítélkezett, s megfelelően se­gítették partjelzői. Nyilatkozatok Krizsán József, az MLSZ fő­­titkára: „Nagyon örülök, hogy nyertünk. Úgy érzem, hogy a magyar labdarúgásnak fontos ál­lomása volt ez a találkozó. Meg vagyok győződve, hogy a követ­kezetes munka a jövőben is ka­matozni fog.” Illovszky Rudolf szövetségi kapitány: „Kétszeresen is örü­lök a győzelemnek, először azért, mert hosszú idő után szü­letett, másodszor, mert lelkesen és az I. félidőben jól is játszott a fiatal magyar csapat. A kö­zönség folyamatos és hatékony segítséget nyújtott. És ne feled­jük: ez a bolgár csapat ott van a VB 16-os döntőjében!” Hriszto Mladenov szövetségi kapitány: „A magyar csapat megérdemelte a győzelmet. Az I. félidőben jól is játszott, sok mozgás és nagy harc volt a pá­lyán. Hiányoztak ugyan a finom és szép megoldások, de küzde­lem az volt. A bolgár csapat most készül a nyári nagy erő­próbára, még nincs jó fámában az együttes­, és sajnos, négy ál­landó csapattagot is nélkülöz­nünk kellett. Nem vagyunk el­keseredve.” Bene Ferenc csapatkapitány: „Végre megtört a jég, ha nem is játszottunk jól, de nagyon akartunk.” Juhász István:­­Küzdelme­mérkőzés volt, úgy érzem, meg­érdemelten nyertünk. Jó lenne a közönség lelkesedéséből egy kicsit eltenni a többi találko­zónkra is.” Fekete László: „Kimondhatat­lanul boldog vagyok,ahogy be­kerülhettem a csapatba.” Póczik József: „Az I. félidő­ben egy kicsit idegesek voltunk, míg nem dőlt el a mérkőzés sorsa. Utána a bolgárok nagyon rákapcsoltak és emiatt kiegyen­súlyozottabbá vált a küzdelem. Számomra nagy nap marad a mai.” Borbély Pál Boross Dezső Németh Gyula Után­pótlás-válogatottak mérkőzése Bulgária-Magyarország 2:0 (1:0) — Távbeszélő-jelentésünk — (Permnik, március 31.) Hűvös, kellemetlen reggel köszöntött a magyar csapatra vasárnap Szó­fiában. Negyven perces autó­buszutazás után érkeztünk meg Pernikbe. A fél tízkor kezdődő mérkőzésre 5000-en voltak ki­váncsiak a bányászvárosban. Ruszev bíráskodásával a követ­kező összeállításban játszott a két csapat. Bulgária: Tihanov — Bratanov, Tisanszki, B. Dimitrov, Sztoj­­kov — Panov, Alekszandrov, Zseljazkov — Kolanov, Szoko­­lov, Panov. Magyarország: Gujdár — Var­ga S„ Kocsis I., Csorna, Vépi — Komjáti, Pintér, Kunszt — Pén­zes M„ Kovács I., Becsei. Csere: Pintér helyett Dunai III a szünetben, Pénzes M. he­lyett Buronyi a 66. percben, Zseljazkov helyett Szvetkov a 68. percben, Szokolov helyett Vla­­gyimirov a 82. percben. Góllövő: Panov az 1. és a 68. percb­en. Szögletarány: 7:4 (3:3) a bol­gárok javára. Alig kezdődött el a mérkő­zés, máris a magyar kapuba ke­rült a labda. Panov elfutott a védők mellett, lapos, jobb alsó sarokra tartó lövését, amelyet tíz méterről küldött, Gujdár nem tudta megfogni. 1:0 Továbbra is a hazaiak támad­tak, a magyar csapat akcióit már a bolgár térfélen megállították a kemény védők. A 44. percben Sztojkov kézzel ütött bele a lab­dába a 16-oson belül. Kovács I. végezte el a büntetőrúgást, labdája a kapu mellé szállt. SZÜNET UTÁN is a bolgár együttes irányított­, a küzdelmet. Ekkor már néhány­szor a magyar csapat is eljutott a bolgár kapuig. Rengeteg dolga volt ebben a játékrészben is a védelmünknek, de a szálfater­metű Kocsis és Gujdár kapus jól állt helyt. A 68. percben Kola­nov beadását a lesen álló Pa­nov közvetlen közelről a bal sarokba gurította. 2:0 Rendkívül kemény, heves küzdelem jellemezte ezt a 90 percet, a hazai együttes határozottabban, jobban ját­szőtt, mint a tartalékos maa­­gyar utánpótlás. Azonban arról is említést kell tenni, hogy helyenként túl kem­ény eszközökhöz nyúltak a ven­déglátók. A látottak alap­ján azt kell mondani, hogy a magyar utánpótlásnak na­gyon sokat kell javulni de április 17-i Európa-bajnoki mérkőzésig. A találkozó után beszélgettünk Sáros­ László szövetségi edző­vel. — Teljesen megérdemelten nyertek a bolgárok — mondta —, a védelmünk általában megállta a helyét, a középpályán és a csa­társorban azonban már nagyon sok hiba volt Jancso Arszov, a bolgár után­pótlás edzője rendkívül elége­dett volt: " Nagyobb arányban is nyer­hettünk volna. Csapatom jó be­nyomást keltett A magyar együttes hétfőn reg­gel 10 órakor érkezik a Ferihe­gyi repülőtérre. Jusst UssM

Next