Népsport, 1974. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-01 / 257. szám

I XXX. 257. ♦ 1974. november 1. LABDARÚGÁS A Minion Park lelátói mér üresen ásítoztak, amikor a ma­gyar öltöző előtt még türelmet­len újságírók toporogtak. Fél­órát kellett várniuk, míg végre kinyílt az ajtó. Sápadt játéko­sok lépték át a küszöböt. A 0:2 letörölhetetlen nyomot ha­gyott az arcukon. Aici csak te­hette, kerülte a találkozást és nyilatkozat helyett gyorsan el­sietett. A Hotel Centrében még va­csorázni is alig volt kedvük, mintha bűntudat mardosta vol­na őket. Amint tehették, fel­mentek szobáikba, de a vezetők még éjfél után is tépelődtek. Moór Ede kesergett: — önbizalom nélkül nem le­het játszani! Ha valaki félve lép a pályára, nem hisz a győ­zelemben, remeg a lába és képtelen felszabadultan játszani, biztosan alulmarad. Ez történt most is a mieinkkel. Már a mérkőzés előtti órákban bal­sejtelmeim voltak. Amikor sor­ra látogattam a szobákat, s ar­ról beszéltem a játékosoknak, hogy ezen a fontos Európa­­bajnoki mérkőzésen győznünk kell, senki sem válaszolta azt, hogy győzni is fogunk, hanem legfeljebb csak annyit: „De jó lenne!..Aztán­­ a pályán pi­­pogyáknak, puhánynak bizonyul­tak. Nem mondom, hogy nem akart, nem küzdött minden­ki, de ez egymagában véve nem nagy erény, a sikerhez mindenesetre kevés. Hiányzott a bátorság, a játék, az, hogy merjünk cselezni, egyénileg vállalkozni. Dohogott: — Pedig hogy kértem a játé­kosokat, hogy merjenek elsza­kadni az ellenféltől, zárkózza­nak fel a támadásokhoz, még azon az áron is, ha a védel­münk elveszti létszámfölényét. Válogatottaktól elvégre elvár­ható, hogy mindenki megbir­kózzék egy-egy ellenféllel, kü­lönben a pálya közepén és a támadásban nehéz tempót dik­tálni. És erre az történt, hogy Bálint csak a legritkább eset­ben engedte felmenni a körü­lötte játszókat, unos untalan visszahívta a felnyomulással próbálkozó Muchát, sőt Halmo­­sit is. Vajon miért? Mérgében a fejéhez kapott: — És két ilyen gólt kapni, akárcsak Luxembourgban!... önmagunkat vertük meg! Hát igen, ebben sok az igaz­ság, és abban is, amit Várhidi Pál mondott: — Nem volt a mi csapatunk­ban egyetlen olyan játékos, aki keménységben, ütközésben, el­szántságban fel tudta volna venni a küzdelmet a walesiek­kel A mai futballban ilyen kisasszonyjátékkal nem lehet nyerni! Ez az igazság, még ak­kor is, ha a hazaiak játékfel­fogását, harcmodorát egyáltalán nem lehet példaképként emlí­teni! Nem bizony! Néha úgy festett a zöld gyep, mint a tekepálya tarolás után, mert játékosaink közül egyszerre többen is a földön hemperegtek. Persze, nem min­dig szabálytalanság után, ha­nem azért is, mert egyszerűen képtelenek voltak ütközni, úgy elsodorták őket, mint a falevelet. G. Bowen, a Times walesi tudósítója szünetben csodálkoz­va mondta: — Fizikai képességek tekinte­tében a magyarok nagyon le­maradtak. Igaz, elég sokat fut­nak, de viszolyognak a közel­harctól, a keménységtől, s nin­csenek olyan gyors ritmusú, já­tékhoz szokva, mint a mieink! Bowen szavai figyelemre mél­tóak, mert a válogatotton ke­resztül egész labdarúgásunk gyengeségeire utalnak. És vé­leményét megtoldhatjuk azzal a megállapítással: a mieink tech­nikai képzettsége is kevés volt ahhoz, hogy finomságokkal, já­tékos elemekkel kijátsszák a rohanó ellenfelet. Miként aka­runk gyors mozgás, futás köz­ben összjátékot kialakítani, ami­kor egyszerű helyzetekben is baklövéseket követünk el? Fe­kete például egy alkalommal partdobás után belsővel nem tudta levenni a labdát, más­kor pedig álló helyzetben csú­szott el a talpa alatt. Ilyen és hasonló technikai ügyetlenségek is közrejátszottak abban, hogy nincs kombinációkban gazdag össz­játékunk, támadójátékunk pedig messze a nemzetközi él­vonal mögött kullog. Nagy és Fekete szokványos, partvonal menti szélsőjátéka mellett üde színfoltot jelentett a nézőit számára James és Reece korszerű játékfelfogása, helyezkedése, helyváltoztatása, amely főleg abban a törekvés­ben kristályosodott ki, hogy a gyors, higanymozgású Burnley­­játékossal, James-szel akarták megbontani védelmünk egyen­­súlyú helyzetét. Smith, a walesi menedzser látta válogatottunkat Bécsben és Luxembourgban is. Megfi­gyelte, hogy védelmünk b­al ol­dala kevésbé szilárd, a jobb ol­dalon pedig Török a támadás­kezdeményező. Bizonyára en­nek tudatában bízta meg Ja­­mest azzal, hogy inkább a jobb oldalon próbálkozzék lerohaná­­sokkal, de Török nyugtalanítá­­sára, hátultartására időnként húzódjék át a bal oldalra is. Reece pedig James helyezke­désével párhuzamosan lehetőleg az ellentétes oldalon tűnjék fel. Ily módon aztán nem is egy­szer alaposan zavarba hozták a védelmünket. Bár csak mi is képesek lettünk volna valami hasonlóra! Csütörtökön, már hazaindu­­lás előtt kézhez kaptuk a he­lyi lapokat. íme néhány véle­mény: Peter Jackson (Daily Mail): „Nagyot csalódtam a magyar csapatban. Láttam a Ferenc­várost játszani Cardiffban és Liverpoolban is, és­­ezek után a válogatottól sokkal jobb teljesít­ményt vártam! Az osztrák együt­test pillanatnyilag erősebbnek tartom. Az volt a benyomásom, hogy a magyarok a 0:0-ra játszot­tak és amikor az első gólt be­kapták, már nem tudtak változ­tatni taktikájukon.” Daily Mirror: „Hosszú évek óta ez volt Wales legjobb játéka. A 33 éves Griffith, aki egyszer már abbahagyta a labdarúgást, és edzősködött, a mérkőzés hőse volt.” * Gareth Bowen (Times): „Ez a győzelem a brit futball jövője szempontjából fontos mérföldkő! A második félidőben Wales ural­ta a játékot. Amikor Sprake ka­pus lement a pályáról nem tud­tuk, hogy tényleg sérült-e, vagy csak megunta a tétlenséget a hűvös éjszakában.” Ciril Chapman (Guardian): „Wales leckét adott a magyarok­nak. A gyors csatárok játéka az első félidőben nagyon idegesí­tette a magyar védelmet. Jó­formán percenként ítélt a játék­vezető szabadrúgást. England ké­nyelmesen tette zsebre Kisst, habár ez a csatár az egyetlen magyar gólhelyzetnél zavartala­nul lőhetett volna a hálóba. A II. félidőben Mahoney és James klasszisa ellen nem volt ellen­szerük a magyaroknak. Túlter­helt védelmük és középpályá­saik nem tudták segíteni a me­rev, ötlet nélkül játszó csatár­sort.” Daily Express: „James volt az adu a walesi kártyapakliban, és ebben az „itt a piros, hol a piros” játékban a magyar vé­delemnek legtöbbször nem si­került a helyes kártyára rámu­tatni.” SUN: „A harmadosztályú Grif­fith gólja megpecsételte a ma­gyarok sorsát. 1k is és később Toshack is teljesen fedezetlenül voltak, amikor góljaikat szerez­ték.” Ez az újság közli England véleményét is: „Ilyen könnyű válogatott meccsre nem is em­lékszem. Az előretolt magyar csatárok elavult stílusban ját­szottak, keveset mozogtak és jóformán sohasem cseréltek he­lyet.” Otthon bizonyára bírálják a válogatott csapat összeállítását is. Lehet, hogy nem alaptala­nul. De mi úgy véljük, a bajok gyökerét nem elsősorban ebben kell keresni! Sokszor leírtuk, most is megtesszük: a klubokban nevelődnek, fejlődnek a játékosok, akik a válogatott­ban sem képesek kibújni a bő­rükből, azt játsszák, amire ké­pesek. És ha a szakosztályok­ban még alaposabbá, még el­mélyültebbé tudják ternni a nemrégiben elkezdett új szelle­mű szakmai munkát, idővel szélesedhetnek a válogatás alap­jai, legjobbjaink felkészültebben léphetnek majd pályára a nem­zetközi porondon. És azon sem árt töprengeni, hogy nem lenne-e helyes­­ a jövőben visz­­szatérni ahhoz a megoldáshoz, amely az eddiginél­­ több le­hetőséget biztosít a válogatott mérkőzésre való közvetlen fel­készülésre. Ez nem mond el­lent annak a helyes elvnek, hogy a legjobbak formába ho­zása, képzése , egyesületi fel­adat! Bécs, Luxembourg és Car­­diff hű tükörképet ad nehézsé­geinkről. Jó lenne ezt a tük­röt minél többször elővenni, be­lenézni, hogy egyszer majd olyannak lássuk magunkat ben­ne, amilyennek szeretnénk. Kiküldött munkatársunk, Németh Gyula jelenti Cardiffból: A válogatottban sem tud senki kibújni a bőréből M­I (Babolcsay György, a Bé­­késcsaba edzője naplót ve­zet. Kölcsönkértük, s bele­lapoztunk.) .. .Mától eggyel kevesebben vagyunk. Most már biztos, hogy Bánáti „porcos”, operálni kell. Sajnálom ezt a tehetséges játé­kost. Túl fiatalon kerül a kés alá! Vajon mikor számíthatok rá?! És egyáltalán: sikerül-e úgy a műtét, hogy jó lesz a lába, s újra futballozhat-e? ■ Hajdúszoboszlón túl vagyunk az első napon. Jól kez­dődött az alapozás. Senkit sem kell az edzéseken nógatni. Végre eljutottunk idáig! Nem volt könnyű. Sok álmatlan éjjel, vita, beszélgetés, büntetés „kövezi” ki azt az utat, amelyet az el­múlt hónapokban magunk mö­gött hagytunk. És nemcsak én, hanem a játékosok is. De csak így, közösen érhetjük el a célt, az NB I B 3—6. helyének vala­melyikét.■ Szinte nem merem leírni: be­jutottunk az NB I-be! Örömöm­ben minden embert megállíta­nék, s elmondanám: bejutottunk az NB I-be... De nem kell meg­állítani senkit. Engem, meg a sikert kiharcoló játékosokat ál­lítja meg mindenki. És gratu­lál. .. Nagyon boldogok vagyunk. ■ Nincs megállás! Most fejeztük be a küzdelemsorozatot az NB I B-ben, s máris kezdeni kell a felkészülést az NB I-re. Az ün­nepnapok helyett a dolgos hét­köznapok következnek. Még ki sem fújtuk magunkat, máris a pályán a helyünk. Ma már a holnapért dolgozunk. Holnap a holnaputánért... ■ Egy éve vagyok a Békéscsaba edzője. Nem hosszú idő egy csa­pat életében, de arra éppen elég, hogy számvetést készít­sek: mit végeztem, hol tartunk? Nem lehetek maximálisan elé­gedett — de nincs okom pa­naszra sem. Ha most elégedett lennék, veszélyeztetném a jö­vőt! Ezt nem tehetem. Még többet akarok... Azon az úton, amelyen egy évvel ezelőtt közö­sen elindultam a fiúkkal, nincs, s nem is lehet megállás. Tovább, tovább, tovább! ■ Megkaptuk az MLSZ-től a kö­vetelményrendszer előírásait. A játékosbizottság tagjaival, Lázá­val, Némethiel, Kerekessel, Moóssal és Bánátival megbeszél­tük a rendelkezés minden monda­tát. A legapróbb részletekig. Kö­zös nevezőre jutottunk. Kezdőd­het a munka! A 12 perces tartós futás, a 2000 méteres résztávú futás és a 100x30 méter. Holnap kezdjük. .. ■ A feljutást kiharcoló vala­mennyi játékosra számítunk az NB I-ben is. Már nálunk edz na­pok óta a PMSC volt csatára, Kovács, aki egy év után vissza­tért, itt van a ZTE-től Pogács, a KEFSE-től Erős, s a vencsellői Pásztor. Tudom, hogy Pogács fene­gyerek. Leültem vele beszél­getni, nem is egyszer. Kértem, okuljon eddigi életéből. Egyelőre nincs vele semmi gond. Remé­lem, nem is lesz! Kovács és Erős is szorgalmas. Pásztor? Attól félek, hogy egy­ erősebb szél elfújja a pályá-­tól... De ügyes srác! Nem bírja még a komoly terhelést, köny­­nyítettem neki. Egy hétig. Az­tán majd meglátjuk... ■ Július 12-e van. Ma tartottuk a követelményrendszer első el­lenőrzését. Nem csalódtam, er­re számítottam. Hetek alatt nem lehet csodát várni. De annyit igen, hogy a becsületesen elvég­zett edzésmennyiség eredményei már megmutatkozzanak. A csa­pat 12 perc alatt átlag 3000 mé­tert futott. A 10x30 méteres fel­mérésnél Németh és Kerekes futotta a legjobb átlagot. Né­meth 4.20 másodpercet, Kerekes 4.28-at. Ez az alap. Erre kell építe­nünk! Szokatlan ez a terhelés! A fiúk lélekben már átálltak a keményebb edzésmunkára. De az izomzatok még nem. Sok a sérülés, a húzódás, az izületi fáj­dalom. Ez természetes. Minden kez­det nehéz. De semmi sem té­ríthet le bennünket az útról! ■ Dávid Imrével ma nagyon ko­molyan beszéltem. Megmond­tam neki, ha nem tud beillesz­kedni, nem változtat a magatar­tásán, felfogásán, akkor útjaink elválnak. Ezzel a mentalitással csak sportolgatni lehet: teni­szezni, úszni, futni, annyit, amennyihez kedve szottyan, s ak­kor, amikor ideje van. Ha spor­tolni, s főleg versenyezni, az NB I- ben játszani akar, akkor vé­gezze el azt az edzésmennyiséget, amennyit a többiek. És ponto­san ugyanolyan intenzitással, becsülettel! Azt is közöltem vele, hogy a formája miatt játékára egyelőre nem számítok. Remélem, gondolkodik a tör­ténteken. Kár lenne elveszteni, tehetséges játékos... ■ Sokat töprengtem, hogy Pász­tor Jóskát beállítsam-e a csapat­ba? Az edzőmérkőzéseken egy­szer sem játszott, de az augusz­tusi edzéseken olyan felkészült­ségről tett tanúbizonyságot, hogy helyet követel magának a kezdő II- ben. Játszott, a Tisza Kupa mér­kőzésen. Nem csalódtam benne. A komamói túrán is szere­pelt. Jól játszott. Az MTK el­len kezdőember lesz! ■ Sikerrel túl vagyunk a debü­táláson! Az első NB I-es mér­kőzésünkön 3:1-re legyőztük az MTK-t! Ennél jobban nem is­­ kezdődhetett volna. A játékról még nem sok jót lehet mondani. De a lelkesedés, az alteraterő, az elsöprő lendület most pótolja a hiányosságokat. Most...■ Üröm az örömben: Laza nem bírt magával. Kimaradt.. Fi­gyelmeztettük. Most még csak figyelmeztettük... ■ Dávid Imrével s a feleségével beszéltem. Ez a Dávid más volt, mint a múltkori! Örülök, hogy megtért. És nemcsak szavakban, hanem tet­tekben is: az edzéseken a leg­szorgalmasabbak közé tartozik, a kettőben jól játszik. Újra számítani lehet rá. ■ Lázd, Kerekes és Dinya fe­gyelmezetlen volt. Kimaradtak, s a pohár fenekére néztek. Láza már másodszor, Kerekes és Dinya először. A büntetésnek egyenes arány­ban kell lennie a fegyelmezet­lenséggel.­­| Schneider lett a csapatkapi­tány­­Láza helyett. A középhát­véd emellett nem kapta meg a három győztes mérkőzés prémiu­mát! Kerekes és Dínye is súlyos büntetést kapott. Belátták, hogy megérdemelték. És ez nagy szó. A büntetésnek így kétszeres az értéke.­­ Elfáradt a csapat! Olyannyira, hogy most értünk el a fáradt­ság tetőfokára. Az Újpesti Dózsa ellen néhányan szinte csak von­szolták magukat a pályán. Kü­lönösen Pásztor. Számítottam erre. Törvényszerű volt. Most kellene egy-két játékost pihen­tetni. De egyszerűen képtelen vagyok erre. Kevés a játékosom és négy mérkőzés még hátra­van! Az eszembe sem jutott, hogy könnyítsék az edzéseken. Erről szó sem lehet! Keményen edz­­zünk ezután is. És a játékosok­nak kell annyi akaraterővel ren­delkezniük, hogy átsegítik ma­gukat­ egymást a holtponton. Csak így, az újra harcos, lelkes Békéscsaba lehet képes arra, hogy még 4—5 fontot szerezzen. ■ Hétfőn a fáradt játékosok le­futották a 12 percet. Még így is, hogy nem frissek, 3300 mé­teres átlagot teljesítettek. Egy évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen lett volna... Nincs megállás! Nem is le­het. Szombaton a DVTK elleni mérkőzés következik.. . Lejegyezte: Lantos Gábor NAPLÓTÖREDÉKEK Osztályzatok A mérkőzés után meg­kértem Moór Edét és Várhidi Pált, hogy osz­tályzatok formájában ér­tékeljék a magyar játé­kosok teljesítményét. Készségesen megtették: Mészáros 7 — Török 6, Bálint 5, Mucha 5, Kán­tor 4 — Slalmosi 5, Fa­zekas 6, Tóth 5 — Fekete 4, Kiss 5, Nagy 4. NÉPSPORT 3 Mérkőzések futószalagon A novemberi és decemberi labdarúgó-menetrend Eseményekben gazdag évet zár 1974. december 31-én a magyar labdarúgás, hiszem hónapok óta nincs megállás, sőt még a hátra­levő két hónap is tele van ese­ményekkel. Összeállításunkban az A-válogatottól az ifjúsági vá­logatotton át, egészen a bajnok­ságig „csokorba kötöttük” no­vember és december futball­­programját. A­ válogatott Első számú nemzeti tizen­együnknek két mérkőzése ma­radt még hátra ebben az eszten­dőben, mindkettő barátságos, nemzetek közötti összecsapás. November 10-én, vasárnap, Vár­nában Bulgária lesz válogatot­tunk ellenfele. A találkozó visz­­szavágója lesz a Zalaegerszegen lejátszott 3:1-es magyar győ­zelemmel végződött összecsapás­nak. Ezután ismét magyar vá­ros ad helyszínt válogatott mér­kőzésnek, december 4-én szer­dán Svájc legjobbjait fogadjuk — Szolnokon. A-válogatott A fiatalok programja novem­ber 7-én indul, akkor Gyöngyö­sön a 21 éven aluliak csapata Románia hasonló korú együttesé­vel találkozik. Három nappal ké­sőbb — november 10-én, vasár­nap — a 23 évesek válogatottjá­nak ellenfele Debrecenben — Bulgária csapata. Ezután a két utánpótlás-válogatottnak közös NDK-beli portya következik. November 27-én, szerdán a 23 évesek Jénában, a 21 évesek pe­dig Halléban mérkőznek az NDK fiataljaival. Ifik Az ifjúsági válogatottra vár a legkevesebb nemzetközi köte­lezettség, mindössze egy mér­kőzést játszanak még 1974- ben, november 7-én, csütörtökön Nagyváradon Románia ellen. Ez a találkozó is visszavágó, a nem­régiben Gyulán — a magyar ifik győztek 1:0-ra — lejátszott mérkőzés „ismétlése”. MNK, FK A Magyar Népköztársasági Kupába — az eddigi gyakorlat­tól eltérően — ezúttal már a leg­jobb 64 között bekapcsolódnak az NB I-es csapatok. 1974-ben egy fordulót bonyolítanak le a leg­jobbak részvételével, november 20-án, szerdán. Ekkor az MNK- ban eddig legjobban­­ szereplő 48 területi csapathoz csatlako­zik a 16 NB I-es együt­tes. A Felszabadulási Kupa hát­ralevő fordulóinak időpontjai: november 6, 13, 27, december 11. Mindkét kupában a folytatás: 1975-ben: BEK, KEK, UEFA, KK A Bajnokcsapatok Európa Ku­pájában 1974-ben már csak a legjobb nyolc közé jutásért le­játszandó visszavágók vannak hátra. Magyar részről itt az Újpesti Dózsa érdekelt, a lila­fehérek november 6-án, szerdán este 19.30-kor játszanak Leeds­­ben. A Kupagyőztesek Európa Ku­pájában sem lesz újabb forduló az idén, a legjobb nyolc közé jutásért még hátralevő vissza­vágókat november 6-án rende­zik, a Ferencváros azonban 5-én, kedden fogadja a Liverpool csa­patát 13 órakor az Üllői úti stadionban. Az UEFA Kupában a most so­­ron következő visszavágókon kí­vül lesz még egy forduló. En­nek időpontjai: november 27. december 11. A Rába a legjobb 16 közé jutásért — a Fortuna Düsseldorf kérésére , november 5-én, kedden lép pályára Düs­seldorfban. A találkozót 20 óra­kor kezdik. A KK két csoportjában még két mérkőzés jut 1974-re, a magyar résztvevők mindkettőn érdekeltek. November 6-án, szerdán a Bp. Honvéd az Union Teplice együttesével találkozik, a Tatabánya november 27-én lép pályára Innsbruckban. Bajnokság A labdarúgó-bajnokság 1974— 75. évi őszi idénye november 30-án, illetve december elsején a 15. fordulóval ér véget. Az NB II-ben és az NB III-ban decem­ber elsején a 19. fordulóval lesz a zárás. Bárók kijelölték a játékvezetőket a magyar csapatok nemzetközi kupamérkőzéseire. A Leeds United—Újpest BEK-visszavágót a belga Delcourt, az FTC— Liverpool KEK-visszavágót a francia Vigliani, míg a Fortu­na Düsseldorf—Rába ETO UEFA Kupa-mérkőzést a szov­jet Bakanidze vezeti. A magyar játékvezetők a következő kupa­fordulóban két találkozón ér­dekeltek: Palotai Károly BEK- mérkőzést vezet, az Olümpiakosz Pireusz—Anderlecht találkozót, Petri Sándor UEFA Kupa össze­csapáson fújja a sípot Moszkvá­ban, a Dinamó Moszkva—Dynamo Dresden találkozón.

Next