Népsport, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-02 / 1. szám
XXXI. 1. ♦ 1975. január 1 A NŐK 365 NAPJA Nem fultam a megfigyelteik-e, nem uiuun, de mintha az emberiség titkos bűntudatának leplezésére és egyben megnyugtatáséra hívta volna élaitre ,a különböző, nemekhez, korosztályokhoz, foglalkozási ágakhoz kapcsolódó napokat, úgymint nők napja, anyák napja, gyermeknap, öregek napja, pedagógusnap és így tovább. Talán, hogy legyen minden esztendőben legalább egy nap, amikor biztosan gondolunk rájuk, amikor megközelítően megadjuk azt a tiszteletet és szeretetet, amellyel az év további 364 napja alatt, bokros teendőink okán, adósak maradunk. Mintha csak fölhalmozódott adósságunkat egyetlen huszonnégy óra alatt ki lehetne egyenlíteni, fölanentést lehetne kapni letörölt aszszonyi mosolyért, elpazarolt anyai aggódásért, elhullajtott gyermeki könnyért, semmivé vált,megcsúfolt pedagógiai igyekezetért. Mi az az egyetlen világtakarékossági nap ebben az oktalan páranlósáradatban, mit segít egy töredéknyi figyelem az emberiség éhező millióin, időkorlátok közé szorított szolidaritás az elnyomott népek kínjain? ... Tudunk-e hinni benne, hogy segít? Egy szál rózsa anyánk tüskétől sebzett kezében? De hát lehet-e prolongálni egy ilyen egynapos ünnepet az esztendő minden napjára? Külsőségeiben semmi esetre. Fárasztó, fölösleges, haszontalan volna. Mindez annak kapcsán, mintegy bevezetésképpen jut az eszembe, hogy a mórt beköszönte 1975-öt az ENSZ a Nők Nemzetközi Évének nyilvánította. Akkor mégis mi lehet hát a célja egy ilyen erőszakosan elnyújtott „napnak”? Hogy nem a virágüzletek forgalmát óhajtják ily módon fellendíteni, az valószínűnek látszik. Nem kevésbé az, hogy ebben a döntésben nem valamiféle modern szüfrazsett törekvések jutottak diadalra, amelyet aztán követne a nők évtizede, évszázada, esetleg évezrede. Nem gondolom ugyan, hogy a nőkérdés történelmi, társadalmi, politikai, lélektani stb. vonatkozásait egy sportlap hasábjain kéne elemezgetni, a döntés időszerűségéről azonban éppen ezekre a hasábokra kívánkozik néhány kézenfekvő gondolat. A sportnak ugyanis a lényegéből fakad az egyenlő feltételek melletti küzdelem elve és a győzelem igazsága; az, hogy — noha az életnek ez a területe sem volt s talán soha nem is tesz mentes a különböző manipulációs törekvésektől — a társadalmi, politikai, faji, , nemi előítéletek ingoványáról itt a méterek, a percek, a teljesítmények szilárd talajára lép az ember. Az ostoba náci fajelmélet 1936-ban javában ülte a már véres torát, de arra minden hatalma kevés volt, hogy a nemzetközi sportközvélemény nyilvánossága előtt ne a fekete bőrű Jesse Owens legyen a világ leggyorsabb és legtávolabbra jutó atlétája, s később egész, lendületbe hozott gépezete is „csak” arra volt elegendő, hogy elvegye a szegény Petschauer Attila életét, olimpiai dicsőségét azonban — — melyet egyetlen szál pengével szerzett magának és hűtlen hazájának — nem fenyegethette. A tragikus példa, Utas ezúttal, csak egy igazságot akar kiemelni. Azt, hogy a valódi, klasszikus értelemben vett versenysportban szükségszerűen gyorsan kellett eljutni az emberi egyenlőség gondolatához, s annak gyakorlati következményeihez. A diszkrimináció, a bármilyen alapon megvalósított megkülönböztetés olyan mértékben támadja meg a sport szellemét, hogy a megsemmisítés veszélye nélkül nem is lehet alkalmazni. Hiába rendelkeztek az 1908-as és 1912-es olimpia magyar kardcsapatának katonatiszt tagjai az úri Magyarország valamennyi írott és íratlan előjogával, az egyéni olimpiai aranyérmet mindkétszer egy Fuchs Jenő nevű pesti ügyvéd szerezte meg, aki pedig talán még „párbajképes” sem volt néhány ellenfele szemében. De ő volt a jobb vívó! Mindebből következik, hogy a nők helyzete is eleve más volt a sportpályán, s nemcsak az egymás közötti versengés, hanem a sporttársadalom egészében elfoglalt helyük tekintetében is. A női sport története sem menekült meg ugyan a vaskalaposságtól, a mesterséges korlátozásoktól (mint ahogy a férfiaké s°m!), amelyek jó ideje hátráltatták a fejlődést, de ha ma szétnézünk a sportvilágban, nincs az a Simone de Beauvoir, aki legalább a tényszerű elismerésig el ne jutna. A női egyenjogúság a sportpályán nem valamiféle program, hanem megvalósult, s folyton újuló valóság. És a női nem becsületére legyen mondva, a lányok, asszonyok éltek a kapott lehetőséggel. Évtizedek fáziseltoolódásai számolódnak fel sorra, s itt nem az Arne Borg-féle sportközhelyekre gondolok (tudjdillik, hogy a svéd csodaúszónak, az 1927-es EB-n elért álomeredményei jószerivel még a döntőbe jutáshoz sem lettek volna elegendők a legutóbbi bécsi EB női számaiban), hanem, hogy a nők lassanként majd minden sportágban utolérik saját lehetőségeiket. Az ember valóban nem tudja, az amerikai Ray Robinson 9.9-es százas idejének tapsoljon-e jobban vagy az NDK-belii Renate Stecher 10.8 másodpercének. (A biológiai faktorok felületes öszszevetésével valóban szinte alig látszik különbségnek az a 0.9 másodperc!) Van azonban szőkébb szakmán túlmutató vonatkozása is, és ez bizony lényegesen fontosabb annál, hogy vajon elégedettek lehetünk-e a női versenysport térhódításával, eredményeivel. Hisz Renate Stecher, Irena Szewinska, Olga Korbut, Kornélia Ender, Bóbis Ildikó kevés van, a csúcsra — a dolgok természeténél fogva — csak néhányan juttatnak fel, legyenek hők vagy foránk. Ezért aztán az igazán időszerű és sürgető azon elgondolkodni, milyen szerepet is vállal a másik nem a testedzés területén. E kérdés jelentősége kettős. A testét edző nő nemcsak saját életét befolyásolja, erejét, egészségét fejleszti, hanem közvetve és közvetlenül az utódaiét is. Az egészségesen élő asszony törvényszerűen egészségesebb gyermeket szül a világra, s személyes példájának ereje később a szoktatásban, a nevelésben is döntőnek bizonyul. A sportoló apa hatása sokkal kevésbé befolyásolja a gyermek testnevelési magatartását, mint az anyáé, s ezen egyáltalán nem kell csodálkoznunk, ha arra gondolunk, hogy ezeknek a szokásoknak, normáknak a rögződései lényegében abban az életkorban mennek végbe, amelyben a gyermek-anya kapcsolat a legszorosabb. A KISZ KB lányok és fiatalasszonyok tanácsának egyik dokumentuma ezt így fogalmazza meg: „A lányokat, fiatalasszonyokat, mint az eljövendő nemzedék szüleit és nevelőit is, különös felelősség terheli saját gyermekeik és a jövő nemzedéke fizikai állapotáért, tehát a testedzés és a testi nevelés igényszintjének kialakításáért... Az egészség megőrzésében határozott nézeteket Valló nő helyes irányba befolyásolhatja a felnövekvő nemzedéket, mint ahogy ennek hiányában gátló tényezővé válhat.” Móe Ionra tartozik viszont. tUdaudja, hogy olyan körről van itt szó, amelynek nincs kezdete és nincs vége, bárhonnan nézem, mindegyik ok és okozat egyszerre. És itt már elengedhetetlen, hogy a sport spontán folyamatai mellett a társadalom tudatos hatásaira is figyeljünk. Mert igaz ugyan, hogy a nő a sportpályán ugyanazokat a jogokat élvezi, mint ..a teremtés koronája” — egyenlőségét ma már megkérdőjelezni sem lehet —, abba-e azonban hogy eljut-e egyáltalán arra a pályára, már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet. Olyan fogalmakat kell itt megismernünk, mint a társadalmi és családi munkamegosztás, szabad idő stb., vagyis az a gazdasági alap, amelyre a nő élete is épül. De bizonyára igaza van abban ..A második nem” írójának, Simone de Beauvoir-nak, hogy csak a gazdasági helyzeten változtatni nem elegendő, mert „addig, míg ez nem jár a morális, szexuális, kulturális stb. következményekkel, melyeket hirdet és követel, az új nő nem tud megjelenni a történelem színpadán ...” Csak abban van vitatkozni valónk vele, hogy az „új” nő azóta igenis megjelent már a történelem színpadán, s hogy ebben biztosak lehetünk, elegendő volt az a huszonöt esztendő, amely a fenti sorok leírása óta eltelt. Most pedig 365 olyan nap következik, amikor még fokozottabban kell odafigyelni erre az új, történelmi nőre. A sportpályákon is. Kocsis L. Mihály i * ! A beavatottak, a mindentudók önelégült arckifejezésével fordult felém jóformán mindenki, akit Szabó Ferencről, az Európa-bajnoki bronzérmesről faggattam. — Nagyon megváltozott a Ferike — így kezdték általában a róla szóló történeteket. — Amióta a Bp. Spartacusból átment az V. Dózsába, egészen más ember lett. Már nem hajt annyira az edzéseken, valószínűleg a súlya is felment, aligha tudja hozni majd a 63 kilót. Szabó Ferenc egyesztendős kivárás után rögtön nemzetközi versenyen mutatkozott be. A szocialista országok belügyi dolgozóinak cselgáncsspartakiádján első lett a pehelysúlyban, vagy ha úgy tetszik, a 63 kg-ban. Európa-bajnorcot, több nagyhírű sportolót utasított maga mögé, többek között a két legjobb szovjet pehelysúlyú cselgáncsozót, Ivsint és Melnyicsenkót. VD Akik szünet nélkül azt hajtogatták, hogy „Ferike nagyon megváltozott”, azok burkoltan, vagy leplezetlenül anyagiasságára céloztak. A legtöbben még ezt is hozzátették: „ Feladta az álmait, megalkudott önmagával, már nem a régi, harcosan küzdő versenyző,, hanem elégedett, megállapodott ember, „Már nem a régi.” Őröltem magamban a mondatot: „Régi.” Ugyan miért térünk vissza unos-untalan, csökönyös nosztalgiával a múlthoz? Miért csak az egykori, egyfajta energiákat idézzük fel, miért az elmúlt idők lendülete, tervei kedvesek számunkra? Miért pazaroljuk erőinket e tehetetlen ragaszkodással, miért nem keressük a jelenben a friss, az újfajta erényeket?Amikor Szabó Ferencnek elmeséltem a róla keringő híreket és töprengéseimet, jól láttam rajta, hogy mindezt ő is nagyon jól tudja, arca meg sem rezdült, mint aki olyan történetet hall, amely már a könyökén jön ki. — Hovatovább megszokom, hogy ilyen vélemények terjednek el rólam — szólalt meg nagysokára keserűen. — Én csak egyet mondhatok. Aki birkózott vagy cselgáncsozott, egyszóval olyan sportágat űzött, amelyben a testsúlynak is döntő szerep jut, az képzelheti el igazán, hogy mit jelent a versenyek örökös, kíméletlen, kényszerítő ellenőrzése nélkül is tartani a 63 kilót. Ésazt hiszem, mindennél ékesebben bízél, hogy egyévi versenykihagyás után megnyertem a belügyi spartakiádot. s — És az álmai? Valóban megalkudott velük? I — Lassan tizennégy éve, hogy elkezdtem cselgáncsozni. Már a kezdet kezdetén is lehetőleg apró, jobban mondva elérhető, reális célokat tűztem ki magam elé. Azt vallottam, hogy csak megvalósítható álmokat érdemes szőni. Lépésről lépésre haladtam, előbb egy mérkőzésen győzni akartam, aztán versenyt szerettem volna nyerni, egy idő után a válogatottság volt a célom. Nemzetközi tornák aranyérmére áhítoztam. Higgye el, a kis célok nem kishitűséget, nem helybenjárást jelentenek. Ma is ez a véleményem, a kis célokból épül fel az életem. A megvalósításukból. Esz még valamit. Bonyolult dolog ez az álomkérdés. A merész álmok szülője fiatal korban részben az önismeret hiányából fakadó becsvágy. Ma már pontosabban felmérem képességeimet, és ehhez szabom vágyaimat is. De az semmiképpen nem jelenti azt, hogy lemondtam volna bármiről is. — Az elmúlt esztendőben vetélytársai, elsősorban Tuncsik József és Kollár Ferenc sokat fejlődtek. Nem tart attól, hogy lemarad a versenyben? — Nem, ez a győztes, sikeres visszatérés sokat segített nekem, főleg önbizalmat adott. Hitet.s — Alapító tagja t ■'.* 3 Bp Spartacus szakoszra, mégis, több mint öt, 'étotizst után megvált a régi : sporttársaitól, az z.izcj? ! Miért? • — Sokan ebből a lépésből tűnnek anyagiasnak. Ebből következtetnek arra, hogy nagyobb gondot fordítok magánénbéli sorsomra, mint sportolói pályafutásomra. Úgy gondolom, hogy ezt a kettőt képtelenség szétválasztani. Én nem csupán sportoló vagyok, hanem férj is, apa is. Egyszerűen egy boldogulni vágyó ember. — És a nagy világversenyekhez fűzött álmai megmaradtak? — Meg. Kevesebbet beszélek róluk, valahogy mélyebbre kerültek bennem. De érzöm magamban valamennyit. Álmainkra évek rakódnak, különösen akkor, ha időközben kevés valósul meg belőlük. Csontjainkkal meszesednek, izmainkkal, sejtjeinkkel száradnak el, hacsak... Hacsak nem balzsamozzuk be őket, hogy erőforrásainkká, tetteink serkentőjévé váljanak, izgató jelenlétükkel újabb és újabb nekiveselkedésre késztessenek bennünket. Aki mélyen őrzi álmait, az még nem alkudott meg velük Éppen ellenkezőleg. Nagyon is éberen őrzi őket. Bites Ferenc ÁLOMŐRZŐ NÉPSPORT 3 Számottevő eredmények - következetességet igénylő feladatok írta: dr. Becki Sándor államtitkár, as OTSB elnöke Esztendővel ezelőtt is készítettünk mérleget és úgy értékeltük a helyzetet, hogy a rend és a fegyelem megszilárdítása a további eredmények egyik legfontosabb feltétele. Ennek figyelembevételével is elmondhatjuk, hogy sportmozgalmunk és a sportirányítás számára 1974 kedvező fejlődést hozott. Nagyobb figyelem közepette végezhettük tervező, irányító és szervező tevékenységünket, jelentősen előreléptünk a feltételek megteremtésében is. Az iskolai testnevelés és sport fejesztése érdekében tett sokirányú intézkedések már kezdik éreztetni kedvező hatásukat és nyugodtan mondhatjuk, hogy a jövőt illetően különleges fontosságúak. Ugyanez mondható el arról is, hogy a tanácsok ma már a gazda szemével figyelik, gondozzák a testnevelés és sport területét. Megyei és városi szinten a területfejlesztési programokba is beillesztették a testnevelés, a sportolás, az egészségesebb körülmények közötti élet feltételeinek megteremtését. A helyi összefogás szén eredményeket hozott, nagyobb aktivitásra ösztönözte a mozgásra, az egészségesebb életre vágyó tíz- és százezreket. Sok kispálya ép ült az országban, jó kezdeményezésnek bizonyult a budapesti pártbizottság, a fővárosi tanácsi és sportszervek szoriatista szerződése néhány nagyvá Salatmunktcal, amelyrvűl eredményekért 51 kispályát adtak át rendeltetésének, és hasonlóan nagy sikerrel járt az ország más területén is — mátészalkai járás stb. — a pályaépítési akció. Sikeres kezdeményezés volt a kutúrházak közös hasznosítása, az ózdi járási vezetők közismert példálg iás bizonyítja, hogy az eddig kihasználatlan lehetőségek mennyi erőtartalékot jelentenek. Nőtt a sportolás iránti igény 1974 a tömegtestnevelés és sportolás kiszélesítésében egyébként is előrelépést hozott. Az Országos Sport Napok eseménysorozata külön is hatással volt az érezhetően növekvő igényekre. A falusi dolgozók spartakiádján, továbbá a munkahelyi spartakiád eseményein több mint nyolcszázezren vettek részt. További háromszázezer dolgozó — többségében fiatal — szerepelt rendszeresen az OSN esztendejében az alapfokú sporteseményeken, rendezvényeken. A szervezésben a sportegyesületek vezetői, a szakemberek, a tanintézetek nevelői, az igen nagyszámú szakszervezeti, KISZ és sport társadalmi aktivista jó munkát végzett. Hazánkban — az életkörülmények változása, a sajtó, a rádió és a televízió eredményes figyelemfelkeltő és agitatív tevékenysége nyomán — ma már a testedzés és sportolás iránt folyamatosan növekednek az igények. Feladatunk, hogy ezek minden szinten jobban ki legyenek elégítve s arra kell törekedni, hogy mindinkább előtérbe kerüljön a testedzésben és sportolásban a rendszeresség. Ehhez 1975-ben már több lehetőség nyílik az ismert atlétikai állásfoglalás nyomán. A gyakorlati megvalósítás az atlétika mellett szinte valamennyi sportág alapjainak szélesítését, a rendszeres sportolásnak a megvalósítását eredmnivizsga. Az atlétika mellett egyre sürgetőbb az igény az úszósporttal, az úszással kapcsolatos hasonló határozatra. Bizonyos, hogy az úszáspart felkarolása, az ezzel kapcsolatos igények szinte valamennyi területen nyitott kapukra lelnek, megértésre és segítésre fognak találni. Mindez megfelel a pártkongresszusra kiadott irányelvek szellemének, amely a testnevelésben és sportban az iskolai testnevelés és Tömeg mort kiemelt fontosságára hívja fel a figyelmet. Előté h°e a nevelést jelütik 1974-ben a sportegyesületek és a szakszövetségek vezetői a nevelési feladatok végrehajtását is fontos teendőnek tartották, zömében megfelelően foglalkoznak a sportolók emberi és erkölcsi arculatának, magatartásának formálásában. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy a válogatottak előkészületeit a legtöbb sportágban a rend és a fegyelem jellemezte, örültünk annak, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek mellett egyre több fiatal edző kapcsolódott a munkába. Példamutatásuk, pedagógiai érzékük, a fiatalokkal való bánni tudásuk alapján mind nagyobb hatást tudnak gyakorolni a sportolók jellemének, erkölcsi-akarati tulajdonságainak jó irányban történő formálására. Mindennek további biztosítása érdekében 1975 elején országos nevelési konferenciát szervezünk, amelynek anyagát a területen és a sportegyesületekben is megtárgyalják, feldolgozzák. A nemzetközi szereplés Az 1974-es versenyévedet fokozatosan a soron következő olimpia előkészületének szolgálatába állították. Sportolók és szakemberek a felkészülésben a hosszú időtartamú, nagy terjedelmű edzésmunka elvégzésére törekedtek, ebben zömében el is érték a kitűzött célokat. 1974-ben 34 sportág 51 világversenyén vettek részt legjobbjaink. Az olimpián is szereplő sportágak közül húszban tartottak olyan világversenyt, amelyben össze lehetett hasonlítani eredményeinket, sportolóink, válogatott csapataink felkészültségi állapotát a világ legjobbjaiéval. Az 1974-ben szerzett A tranyére-n a 7 második és a 11 harmadik hely, a továbbiakban még a 40 IV—VI. helyezés, az összességébenelért 317 olimpiai pont azt jeleníti: az olimpiász félidejében a világ élvonalával nagyjában lépést tudtunk tartani. Az olimpiai sportágainkon kívül mindenekelőtt asztaliteniszben és tekében állták meg világversenyen válogatottjaink a helyüket. Sportágainkat illetően, biztatónak ítéljük helyzetünket kajak-kenuban, asztaliteniszben, férfi tornában, vízilabdában és a férfi fazéknál; bizonyos fejlődés jelei mutatkoznak atlétikában, cselgáncsban, öttusában, tekében; nem tudtuk célkitűzéseinket teljesíteni birkózásban, evezésben, kerékpárban, ökölvívásban, súlyemelésben, sőt bizonyos mértékig a női tornában sem. Hasonlókat kell megállapítani vívóinkról és olimpiai labdajátékaink válogatottje’'■]. 107- ben fejlődést mutató eredményt elérni íjászatban, férfi kosárlabdában, férfi röplabdában, vitorlázásban, és nem fejlődtek műugróink sem. Úgy látjuk, hogy alapos elemzés után rögzítenünk kell néhány sportág nemzetközi jellemzőit, tovább kutatva a versenyzők előkészítésében a legmodernebb módszereket. Pontos szakmai és nevelési követelményeket kell az élvonalban szereplő sportágaink elé állítani. Remélhetően ebben nagy segítséget kapnak szakembereink, sportolóink a sportorvosoktól és a tudományos területen tevékenykedők részéről is. Csak a tettek arányában! Ismeretes, hogy az elmúlt év labdarúgásunk szempontjából nagy jelentőségű volt. E sportágunk elmaradt a nemzetközi követelményektől, sőt sportmozgalmunk más területeinek fejlődésétől is. Az OTSH ismert állásfoglalása óta a labdarúgás vezetésében és egész labdarúgóéletünkben a felemelkedés érdekében sokirányú tevékenység zajlott. A kezdeti szakaszban fellépésünk sokszor váltott ki ellenkezést, találkoztunk értetlenséggel, nemegyszer még az intézkedések jogosságát is vitatták. Tisztában vagyunk azzal, hogy a sportág helyzete egyik napról a másikra nem változhat meg, úgy látjuk azonban, hogy megteremtettük a szükséges változás alapfeltételeit. Tiszta és világos az az út, amelyen járni akarunk. Meggyőződésünk, hogy gyökeres változás most már a tettek arányában következhet be! A labdarúgó-szövetség vezetői is egyértelműen jelölték meg a klubokkal, szakemberekkel, játékosokkal szembeni követelményeket. A labdarúgás helyzetének jó irányú változtatása alapvetően a labdarúgás területén tevékenykedők kötelessége, amihez azonban türelemre, megértésre és bizonyos időre is szükség van. 1975 eté néhány gondolatot említenék még további feladatainkról. Úgy ítéljük meg, hogy egy általános testedzési rendszer megalkotása egyre inkább elérhető közelségbe kerül. Az első lépéseket az atlétikai állásfoglalással már megtettük, az alapsportágakban tervezett továbbiak is ennek a kialakítandó rendszernek lesznek az összetevői. Változatlanul fokozott figyelmet kívánunk szentelni a nevelő munkának, hiszen azt ifjúságunk minden oldalú formálásában mi is alapvető társadalmi követelményként tartjuk számon. Nagy munka vár ránk a montreali felkészülés 1975. évi szakaszának teljesítésében is. A sportolók, szakemberek, társadalmi tisztségviselők és vezetők is részesei lesznek hazánk felszabadulása 30. évfordulója megünneplésének. Valamennyien nagy várakozással tekintünk pártunk közelgő XI. kongreszszusa elé, amelynekhatározata, állásfoglalásai testnevelési és sportéletünk további fejlődéséhez is segítséget fognak nyújtani. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a IV. ötéves tervből a tes'-'-v-'' ért és sportmozgalomra hárut'e vért maradéktalanul tekerítsük. jól készítsük elő az V. ötéves tervet. Végezetül: a *Hf. sportvezetőknek, i ,térgek, szakembereknek, társadalmi munkásoknak, a szurkolóknak, minden sportban részt vevőnek és azt kedvelőnek sok sikert, jó eredményeket kívánok az új esztereáben! Bízom abban, hogy az 1975. esztendő a magyar sport fejlődésének is újabb éve lesz.