Népsport, 1975. május (31. évfolyam, 102-127. szám)
1975-05-01 / 102. szám
XXXI. 102. ♦ 1975. május 1. LABDARÚGÁS A Magyar Népköztársasági Kupáiért Az Ú. Dózsa nyolcadszor, a Haladás VSE először a döntőben A magyar csapatok évtizedek óta küzdenek a kupáért. A felszabadulás előtt ennek a tornának Magyar Kupa volt a neve, 1945 óta pedig a Magyar Népköztársasági Kupáért harcolnak az együttesek. Eddig 34 győztest avattak. Az MNK-ban az elsőt 1952-ben. A Népstadionban csütörtökön délután 17 órakor a 35. kupagyőzelemért méri össze tudását a bajnokcsapat és két alkalommal kupagyőztes Újpesti Dózsa, s a döntőbe első alkalommal bekerült szombathelyi NB I-es csapat, a Haladás VSE. Rothermel és Bene nélkül A lila-fehér együttes az ugyancsak két alkalommal MNK-t nyert Vasas ellen biztosította csütörtöki játékjogát. Várhidi Pál az elődöntő után elégedett volt játékosai teljesítményével — most viszont kesereg. — Rothermel a keddi edzésen elég súlyosnak látszó kézsérülést szenvedett. Helyette Szigethi véd, aki az elődöntőn is őrizte a csapat kapuját. Együttesünk kapitánya Bene Ferenc sem léphet pályára, ez nála egyébként ritka dolog, hosszú évek óta alig volt erre példa. Minden sérülést eddig hamar kihevert, s hétről hétre ott volt a gyepen. Most azonban a lábára kapott rúgást még mindig érzi, s nem játszhat. — Milyen összeállításban lépnek pályára? — Szinethi a kapus, a védelem: Kolár, Harsányi, Horváth, Juhász a középpályás sor és a csatársor összetétele pedig változik. A középpályán Dunai III és Tóth között ezúttal Fazekas szerepel, a csatársorban a két szélső Fekete és Nagy lesz, a középcsatár pedig Dunai 11. — Mire számít? — Három vasat is a tűzben tartunk .... Meg akarjuk nyerni az MNK-t, a bajnokságot, s a Felszabadulási Kupát. Sikeres évet szeretnénk zárni, s ehhez ezek a végső győzelmek feltétlenül kellenek! — A Haladás VSE az utóbbi időben nagyon jól szerepel, bravúros győzelmeket aratott. Biztos, hogy nem lesz a zöldfehér együttes könnyű ellenfél, ez viszont biztosíték arra, hogy jó mérkőzés szemtanúi lehetnek a szurkolók. Sárosi: „Az Üpssz az esélyes, de..." A Haladás VSE szerda délelőtti edzésén a gyorsaság dominált, elsősorban a rövidtávú vágták szerepeltek a programban. Ezután szöglet-, 11-es- és szabadrúgások gyakorlására került sor. Az együttes délután 2 órakor indult el Budapestre. Az indulás előtt beszéltünk Sárosi László vezetőedzővel, aki a következőket mondta: — Az 55 éves múlttal rendelkező, s majdnem 40 évet a magyar labdarúgás élvonalában eltöltött vasi gárda eddigi legnagyobb tétű mérkőzését játssza a Népstadionban. Az ősszel csak azt terveztük, hogy az MNK-ban a legjobb 16 közé kerülünk. Legszebb álmainkban sem gondoltuk, hogy végülis a döntőbe jutunk. Az Újpest az esélyesebb, de mi szeretnénk jó játékkal megtréfálni őket... — Tervez-e változást az öszszeállításban? — Nem! Azok a játékosok élvezik a bizalmamat, akik szombaton Tatabányán kiharcolták az igen értékes győzelmet. Tehát: Pálinkás — Tischer, Horváth A., Kereki, Kovács — Halmosi, Bokor, Farkas — Király, Horváth Z., Hauzer. Az MNK-döntő előtt rendezik a Szabad Föld Kupa döntőjét, a két résztvevő: a Balmazújvárosi TSZ SK és a Soltvadkerti TSZ SK. Nincs ismét is Ha a döntőben a 90 perc után döntetlen az eredmény, akkor kétszer 15 perces hoszszabbítás következik. Ha ez sem hoz döntést, akkor büntetőregusok következnek. Tehát, döntetlen esetén nincs ismétlés, újrajátszás! Érdekességek a dánok és A Magyar Kupa első döntőjét 1910-ben játszották, s az FTC—MTK mérkőzés eredménye 1:1 volt. A szeptember 4-i találkozót október 2-án ismételték meg, ekkor 2:1-es MTK-vezetésnel sötétedés miatt félbe kellett szakítani a játékot. Csaknem 50 nap múlva, november 20-án került sor a folytatásra, az MTK még egy gólt szerzett, 3:1-re nyert — és a kupa első védője lett. * A kupadöntőn a legtöbb gól 1933-ban esett: FTC—Újpest 11:1.* Hosszabbításban két éve dőlt el az MNK sorsa, 1973. május 1-én a 33 az eredmény után a Vasas 4:3-ra nyert a Bp. Honvéd ellen. 41 Az eddigi döntőkben 10 alkalommal fővárosi klubok csatáztak egymás ellen, 11 esetben volt Budapest—vidék — mint most is — összecsapás. Négy kupadöntőben csak vidékiek szerepeltek. * Az eddigi kupagyőztesek: FTC (12 alkalommal), MTK (korábban Hungária és Bp. Bástyfl néven — 9), Győri ETO (3). Vasas: Újpesti Dózsa (2 — 2). KAC, Bockai, 111. kerület, Soroksár, Szolnoki MÁV és Bp. Honvéd (1—1). A trófea Nézem, ropogtatom fétev; mielőtt felbontanám, már megrohannak az emlékek. Újra érzem az olajfák illatát. Ott fehér lettek szerényen a főtér nagy gesztenyefái között és minden kora nyári alkonyatkor részegre itatták a szívem fűszeres balzsamokkal. Pedig erre már semmi szükségem sem volt, mert Máthé Edit tanító néni iránt érzett olthatatlan és tiszta szerelmem úgyis magasztos régiókba emelte minden szépre és jóra talán a kelleténél is fogékonyabb ifjú telkemet. Látom magam, amint az iskolatáskával a hónom alatt, rövid nadrágban rovom a járdát, a csodálatos tekintetű tanítónő megszöktetésének esélyeit latolgatván. De akkor pillantásom a Bárány-könyvkereskedés kirakatára téved, s annak üvege mögött megpillantom a vasárnapi bajnoki mérkőzés plakátját. Máthé Edit tanító néni azon pillanatban — persze, csak átmenetileg — háttérbe szorul és rögtön előtérbe lép csodálatom másik tárgya: Piola. Jó focista volt. Úgy néztünk fel rá, mint egy istenre. Számolatlanul rúgta a gólokat. Marján Sándor volt a tisztességes neve, mi neveztük el Piolának, az akkori idők világhírű olasz csatáráról. És most, annyi év után, itt a levele a kezemben. Nagy izgalommal bontom fel. A megszólítás szíven üt, nem különben a levél első néhány sora: „Mélyen tisztelt Szombathy elvtárs! Óriási kéréssel fordulok önhöz, a régi ismerőshöz, Piola, a nagykállói srác korából Marján Sándor néven ismert régi barát, aki ma már ötvennégy éves, él-hal a fociért és elsősorban a nagykállói focistákért. Hiába kerültem Kisvárdára, minden vasárnap hazamegyek, ha az NSE otthol (zene a szívemnek a szabolcsi tájszólást) szerepel. Sajnos, az NSE jelenleg nagyon rosszul szerepel.” És aztán következik a rossz szereplés okainak részletes felsorolása, amelyek között első helyen áll, hogy Gödény Vince, a nagykállói MEZŐGÉP igazgatója, nem engedi edzésre a labdarúgókat. Külön kesereg afölött, hogy nagyon elhanyagolt a labdarúgópálya, pedig milyen szép volt régen. És arra kér, hogy írjak arról az „óriási nemtörődömségről”, ami a nagykállói labdarúgócsapatot alighanem kiejti az idén a megyei első osztályból. Másik levelet melt régi barát, dr. Misky László, lapunk nagykállói tudósítója levelét. ő még mélyebbre nyúl, amikor a bajok okát elemzi. Nem minden keserűség nélkül írja Marjámnak, hogy a nagykállói üzemek nem törődnek a sporttal. Baj van a környéken is, legutóbb pedig feloszlott a nyírbogdányi labdarúgócsapat. Gödény Vincét ő is úgy állítja be, mint a labdarúgók „ellenségét”. Egy izgalmas mondat dr. Misky leveléből: „A kis Moldván ügyét én intéztem eddig és be is nyújtottam a fellebbezést, mert a legjobb védekezés a támadás. Gödény Vince mégis fegyelmit indított ellene. Úgy látszik, nem elég neki, hogy a fiú négy ujját elvesztette.” A régi emlékek, de főleg a fent idézett mondatok valósággal kényszerítenek az autóba, hogy siessek Nagykállóba, ahol anynyi éve nem jártam már. Kicsit kerülök, hogy Nyíradonyban lássam: megvan-e még Harangi Imre tölgyfája, amelynek elültetését — a nagy olimpiai győzelem után — magam is végig asszisztáltam. Igen, megvan, ha nem is nőtt túlságosan nagyra a nyíri homokban, a tanácsháza előtti téren ültetett liget közepén. Biriben, ebben a furcsa nevű faluban is megállok, örömmel látván, mennyit fejlődött, de az én lelkemben az a régi, földhözragadt, poros falu él inkább, amelynek aszálytól szikkadt levelű akácfái alatt órákig lestem a tanító néni ablakát, és ahol viláoanvaló gandilataim születtek. Kőris Kálmán tanár úr azonban képtelen volt velem szárnyalni és egyfolytában a differenciál- meg az integrálszámítást erőltette. Ennek köszönhető, hogy például a világbéke megvalósítása is némi késedelmet szenvedett... Rirnihil néhány kilométer Dili Uliul Nagykálló. A helynevet jelző tábla után kis, modern ipartelep fordul elém az út jobb oldalán. Főépületének homlokzatán neon betűk hirdetik, hogy ez a MEZŐGÉP telepe. Itt van hát a nagykállói labdarúgás első számú „ellensége”! Szerencsém van, bent találom. Gödény Vince igazgató középkorú, zömök, keménykötésű ember. Az udvariasság és a bizalmatlanság szerencsés mértékben keveredik tekintetében. — Ezért jöttem — mondom — és eléje teszem a két levelet. Figyelmesen olvassa végig mind a kettőt, aztán összehajtja őket: — Hát igen. A legkönnyebb mindent rám fogni. Csakhogy az éremnek két oldala van. — Melyik a másik? A öt labdarúgó dolgozik nálunk. Termelő üzem vagyunk, a brigádoknak normát kell teljesíteüök. A labdarúgók azt akarták, hogy az edzésen eltöltött órákat számítsuk be a munkaidőbe. Ezt nemcsak a munkamorál, hanem az OTSH és az MLSZ rendelkezése is tiltja. Hogy azonban a labdarúgás ne szenvedjen hátrányt, azt javasoltam: valamennyi labdarúgót délelőtti műszakba osztjuk, így munkaidő után nyugodtan mehetnek edzésre. Persze, nem nagyon tetszett nekik a dolog. A munkafegyelemért azonban én vagyok a felelős, improduktív órákat semmiképpen sem tudunk kifizetni. — Ezt megértem. De mi történt a kis Moldvánnal? A Szomorú eset, amelyből már mindenki levonta a megfelelő következtetést, talán egyedül ő maga nem. Azzal kezdem, hogy nálunk kötelező a balesetvédelmi oktatásban való részvétel. Moldván ezen az oktatáson nem vett részt, edzésen volt, valamelyik „jó barát” írta alá helyette a jelenléti ívet. Amikor ez kiderült, ezer forint büntetést kaptam, és meg is érdemeltem. Ez azonban még nem feltétlenül volt oka a balesetnek. — Mi történt? Moldván egy élhajlító gépen dolgozott, amely eléggé veszélyes. Természetesen előzőleg alapos kiképzést kapott, a gép kezeléséből eredményesen levizsgázott. Tudta tehát, hová nem szabad nyúlnia, hol vannak a génen az úgynevezett veszélyzónák. — Hát akkor? — A baleset napján fáradtan jött be. Előző nap egy román vendégcsapattal játszottak barátságos mérkőzést, utána nyílván kim adtak. Nem akarom azt mondani, hogy másnapos volt, mindenesetre fáradt Nem figyelt eléggé és amikor kivette a kész munkadarabot, rossz helyre nyúlt, a gép egy pillanat alatt levágta jobb kezének négy ujját. 4- Mi történt ezután? A Megindult a szokásos vizsgálat a felelősség megállapítására. A vizsgálat megállapította, hogy valamennyi vezető felelős. Büntetést kaptam én is, én pedig megbüntettem a főmérnököt és a csoportvezető művezetőt, végül pedig a fiút. — A fiút is? Nem elég büntetés neki az, hogy élete végéig csonka lesz a jobb keze? A Higgye el, jobban sajnálom őt, mint bárki, hiszen jól ismerem. Szorgalmas, rendes fiú, de a hibát elkövette. Lehet, hogy kicsit embertelenül hangzik, de a törvénynek mindenféleképpen érvényt kell szerezni. A törvény pedig előírja a büntetést! Lehet, hogy ez ebben az esetben kegyetlen dolog, de csak a szabályok százszázalékos betartásával tudjuk elérni, hogy ezentúl a gép legalább másnak ne vágja le az ullát. Mondanom sem kell egyébként, hogy amíg mi valamennyien pénzbüntetést káptunk és nem is keveset, addig Moldván büntetése szigorú megrovás volt. — Mi lett a fiúval? A A sérülésből felépült, a gépen természetesen tovább nem dolgozhat. Felajánlottam neki más munkát, amelyet el tud végezni, a félkész raktárban, több fizetésért. Nem fogadta el. Játssza a sértődöttet. Sajnos, az egyesület vezetői közül néhányan biztatják, ahelyett, hogy meggyőznék róla dolgozni, mindenképpen kell. Nem lehet ebből a sérülésből, teljes táppénzen élni. Nem hiszem, hogy akár Moldván ügyét, akár a nagykállói labdarúgócsapat jelenlegi szereplését tekintve bennünket terhelne felelősség. Sokkal inkább felelősek az egyesületi vezetők, akik olyan dolgokat akarnak kiharcolni a labdarúgóknak, amelyekre nincs törvényes lehetőség. És hibáztatom a szurkolókat is, akik ahelyett, hogy nevelnék ezeket a fiúkat, inkább lovat adnak alájuk. — A MEZŐGÉP támogatja a sportegyesületet? — Természetesen. A sporttelep karbantartásából alaposan kivesszük a részünket, megjavítjuk a sportszereket, helyrehozzuk a kerítést és így tovább, jórészt társadalmi munkában. Nagy anyagi lehetőségeink nincsenek, hiszen kis gyáregység vagyunk. Saját üzemünk sportjára sem tudok többet adni évi tízezer forintnál. Azért megtesszük a magunkét, mert, úgy gondolom, hogy munkát adni a játékosoknak szintén nem kis segítség Bár a többi nagykállói üzem segítene annyit, mint mi! Megköszönöm a felvilágosítást, töprengve hunyorgok a meleg napsütésben, amint a pocsolyákat kerülgetem a gépállomás kapuja előtt. Mit írjak Piolának? Sajnos, nem indok ahogyan ő esetleg elképzeli, s vele együtt a nagykállói labdarúgás sok más híve is. Hiba lenne egyértelműen a játékosok mellé állni, tovább kényeztetni, „túlszeretni” őket. Jólesik, nem esik jól, az az igazság, hogy Gödény Vincének kegyetlenül igaza van. Most másutt sem az segít,aki közbenjár, ilyen-olyan előnyöket elintéz, hanem az, aki tartja magát az előírásokhoz, azok szellemében követel és azok keretei között ad. Ez nyilván gondolkodóba ejti majd a játékosokat is, és végre, adni fognak ők is. Mert ők adhatták a legtöbbet, Szombathy István PIOLA ÍRT NÉPSPORT 3 Ez az FTC más! Mit ínszmaiak a x®id-fehérek az KEK-ben ? Belgrádban jóval a mérkőzés után a jugoszláv kollégák arról érdeklődtek, mi a Ferencváros idegenbeli jó szereplésének titka? Minnek kapcsán arra is kíváncsiak voltak, vajon látunk-e fejődést Liverpool óta? Nem csoda, hogy kíváncsiskodtak: más volt az a Ferencváros, amelyik a Cardiff ellen kezdett és más mértékben több, amelyik a bázeli döntőre készül. Minőségileg több, szakmailag sokkal felvértezettebb. Mind bátrabban idegenben is. Belgrádban mi magunk is meglepődtünk, amikor Dalnoki Jenő nagyon határozottan azt fejtegette, hogy tulajdonképpen három csatárral játszik majd az FTC. Tehát nem lesz különösebb eltérés a budapesti és a belgrádi hadrend között. Lényegében csupán annyi, hogy Magyar kicsit hátrább helyezkedik, s a középpályáról indul és indít. Máté és Pusztai feladata elsődlegesen a támadójáték. Akkor egy kicsit sajnáltuk a két csatárt. Vajon mire lesznek majd képesek, amikor feléjük száll a labda, s körülöttük négyet védő helyezkedik el. A hetedik percben, amikor a bal oldali éket játszó Máté a jobb oldalról rúgott szabadot és a jobbszélső Pusztai a balöszszekötő helyéből beindulva talált az ellenfél kapujába, egyszerre szertefoszlatta azt a tévhitet, hogy valamiféle véletlenről van szó! Nem! A zöld-fehérek, éppen a saját tapasztalataik alapján, mind bátrabban játszanak idegenben is. Az FTC szinte minden együttesnek példát mutatott: nincs előre lefutott mérkőzés. Nem szabad feladni a támadás lehetőségét. Amelyik csapat ezt teszi, szinte biztos, hogy kikap. És hogy mekkora tartalékok vannak még a csapatban, arra sok példát lehet felsorolni. Dalnoki a mérkőzés után, amikor a tévé előtt ült a csapat, gyakran kommentálta az eseményeket. Különösen egy mondata tetszett: „Higgyétek el végre, tisztelnek titeket, félnek tőletek, ez adjon még nagyobb bátorrá vot!” Később visszakérdeztük az edzőt, és ha valaki a siker fényében már azt hiszi magáról, hogy mindent tud? Ilyenkor következik a félrelépés. — Az élet könyörtelen — így az edző. — Egy időben eleget idegeskedtem például Szabó miatt. Most ő rághatta a körmét, hogy kimarad olyan eseményekből, amelyekről az egész ország beszél, s amelyeknek visszhangja van Európa futballberkeiben. Mi a sikerek közepette sem feledkezünk meg a nevelésről. A lelkesedés, az akarat ma már újra jellemzi a Ferencvárost, de a fegyelem is. Ha ma nincs Szabó, akad helyette más. Nyolcan játszottak a KFK-ben eddig a fiataljaink közül , egyenlő esélyekkel Bőseiben közeleg május 14. a bázeli döntő napja. Kikkel számolhat a vezetés? A nyolc eddigi találkozón 21-en jutottak szóhoz. Géczi, Bálint, Mucha, Megyesi és Máté vera mennyin látszott. Juhász és Martos eltiltása miatt nem lehetett ott a találkozók egy részén. Hatan csak egyegy összecsapáson szerepeltek. Meglepően kevésszer, mindössze háromszor lehetett ott a csapatban például Branikovits. Májusban minden bizonnyal ő és Nyilasi, tehát mindenki, aki tagja a keretnek, rendelkezésre áll a kiállított Bálint kivételével. Valós az a számítás, hogy a Ferencvárosnak a KEK-döntőben is van győzelmi esélye. De ehhez még többet kell nyújtania, mint eddig. Ezt elismerte mindenki már a győzelem után néhány órával. A tévé kamerái újra és újra a játékosok elé vetítették a kritikus pillanatokat. Például azt, amikor Magyar már csak a kapussal állt szemben. És a két Zvezda-gólt is. A védelem nem állt feladata magaslatán. És éppen ilyenkor, a pontrúgásoknál, de csak ezekben az esetekben, a csatároknak is embert kell fogniuk. Ha ezt teszi például Pusztai, akkor nincs az első gól. A zöld-fehérek a 4—2—4-et, a 4—3—3-at, a 4—4—2-t felváltva x jól játszották. S ami a lényeg, nem ragaszkodtak a mereven a sémákhoz, soha nem mondtak le a támadás kezdeményezéséről. Ezt rengeteg mozgással érték el. S hogy időközben a szüneuk is csiszolódott, bizonyítja, hogy ma már egyre világosabban rajzolódik ki játékukban a folyamatosságot biztosító két elem összhangja. Az első: minden igyekezetükkel megpróbálják megszerezni a labdát. A másik, ha birtokukba vették, igyekeznek jól játszani vele. Sok mozgással, célratörően. Ezért tartjuk őket a KEK döntőjében is esélyesnek! Varga Béla Országos ifjúsági bajnokság Székesfehérvári csoport: Oroszlányi Bányász — Videoton SC 0:1 (0:0), Dunaújvárosi Építők — Tatabányai Bányász Isi (1:0), Esztergom—Bábolna 0:0, Dorog— Dunaújvárosi Kohász 2:1 (0:1). A KOMÉP SC—Szf. MÁV Előre mérkőzés eredménye nem érkezett meg. 1. Videoton 13 12 1 2 53- 1 25 2. Tatabánya 13 9 3 1 52- 3 21 3. D. Kohász 13 9 1 3 31-20 19 Pécsi csoport: Véménd — Komló 1:3 (0:2), Pécsi Sí—Kaposvári Rákóczi 2:2 (2:1), Siófok —ZTE 0:11 (0:6), Szigetvár — Szekszárd 2:1 (0:0), PMSC—Kaposvári Vasas 8:0 (4:0), PVSK—Mázaszászvár 0:0. Debreceni csoport: DVSC SE-Nyíregyházi Spartacus 3:0 (0:0), Hajdú Vasas—DEAC 3:1 (1:0), Tuzséri MEDOSZ - DMTE 0:9 (0:5), Kisvárdai Vasas—Záhonyi VSC 6:1 (2:1). Győri csoport: pápai Textiles — Győri Dózsa 2:2 (2:1), Haladás VSE- Sabaria II 1:0 (0:0), SVSE — Soproni Textiles 0:0, Sabaria I—Bauxitbányász 1:0 (1:0), Győri Elektromos-Péti MTE 2:1 (2:0), Bakony Vegyész—Rába ETO 1:5 (0:2), Várpalotai Bányász — Körmendi FMTE 2:6 (0:4), MOTIM TE —MÁV DAC 1:2 (1:1), Nike Fűzfői AK—Ajkai Alumínium 1:0 (1:0). 1. Haladás VSE 26 25 — 1 89-13 50 2. Rába ETO 26 23 1 2 122-11 47 3. Soproni Text. 26 18 3 5 80-29 39 Szegedi csoport: KSC — Kiskunhalas 3:0 (2:0), SZMTE—Szarvasi Főisk. Spartacus 0:3 (0:2),SZEOL —KTE 7:0 (5:0), Jánoshalmi Spartacus—Szolnoki MÁV Zsi (0:0), Békéscsabai Előre Sport.— Szegedi Dózsa 4:0 (2:0), SZVSE — Szabó Lajos SE 0:1 (0:0), Békéscsabai TASK—Gyulai SE 2:2 (1:1). Miskolci csoport: Ózdi Kohász— Gyöngyösi Spartacus 7:1 (3:0), Nagybátonyi Bányász — Sátoraljaújhelyi Spartacus 1:0 (1:0), Lehel SC—Rudabányai Ércbányász 0:5 (0:2), Salgó Kohász — Leninvárosi MTK 1:0(1:0), Diósgyőr— Egri Dózsa 3:0 (2:0), Borsodi Bányász - SBTC 0:6 (0:2), MVSC - Borsodi Volán 1:0 (0:0). A Kazincbarcika - Kisterenye mérkőzés az I. félidő 20. percében 6:0-ás állásnál félbeszakadt. A kisterenyeiek nyolc játékossal kezdtek, két játékosuk megsérült, ekkor a játékvezető lefújta a mérkőzést!