Népsport, 1975. május (31. évfolyam, 102-127. szám)

1975-05-01 / 102. szám

XXXI. 102. ♦ 1975. május 1. LABDARÚGÁS A M­agyar Népköztársasági Kupáiért Az Ú. Dózsa nyolcadszor, a Haladás VSE először a döntőben A magyar csapatok évtizedek óta küzdenek a kupáért. A fel­­szabadulás előtt ennek a tornának Magyar Kupa volt a neve, 1945 óta pedig a Magyar Népköztársasági Kupáért harcolnak az együt­tesek. Eddig 34 győztest avattak. Az MNK-ban az elsőt 1952-ben. A Népstadionban csütörtökön délután 17 órakor a 35. kupagyőze­lemért méri össze tudását a bajnokcsapat és két alkalommal kupa­győztes Újpesti Dózsa, s a döntőbe első alkalommal bekerült szombathelyi NB I-es csapat, a Haladás VSE. Rothermel és Bene nélkül A lila-fehér együttes az ugyancsak két alkalommal MNK-t nyert Vasas ellen biz­tosította csütörtöki játékjogát. Várhidi Pál az elődöntő után elégedett volt játékosai telje­sítményével — most viszont ke­sereg. — Rothermel a keddi edzésen elég súlyosnak látszó kézsérü­lést szenvedett. Helyette Szi­­gethi véd, aki az elődöntőn is őrizte a csapat kapuját. Együt­tesünk kapitánya Bene Ferenc sem léphet pályára, ez nála egyébként ritka dolog, hosszú évek óta alig volt erre pél­da. Minden sérülést eddig ha­mar kihevert, s hétről hétre ott volt a gyepen. Most azonban a lábára kapott rúgást még mindig érzi, s nem játszhat. — Milyen összeállításban lép­nek pályára? — Szinethi a kapus, a véde­lem: Kolár, Harsányi, Horváth, Juhász a középpályás sor és a csatársor összetétele pedig vál­tozik. A középpályán Dunai III és Tóth között ezúttal Fazekas szerepel, a csatársorban a két szélső Fekete és Nagy lesz, a középcsatár pedig Dunai 11. — Mire számít? — Három vasat is a tűzben tartunk .... Meg akarjuk nyerni az MNK-t, a bajnokságot, s a Felszabadulási Kupát. Sikeres évet szeretnénk zárni, s ehhez ezek a végső győzelmek feltét­lenül kellenek! — A Haladás VSE az utóbbi időben nagyon jól szerepel, bravúros győzelmeket aratott. Biztos, hogy nem lesz a zöld­­fehér együttes könnyű ellenfél, ez viszon­t biztosíték arra, hogy jó mérkőzés szemtanúi lehetnek a szurkolók. Sárosi: „Az Üpssz az esélyes, de..." A Haladás VSE szerda dél­előtti edzésén a gyorsaság do­minált, elsősorban a rövidtávú vágták szerepeltek a program­ban. Ezután szöglet-, 11-es- és szabadrúgások gyakorlására ke­rült sor. Az együttes délután 2 órakor indult el Budapestre. Az indulás előtt beszéltünk Sárosi László vezető­edzővel, aki a következőket mondta: — Az 55 éves múlttal ren­delkező, s majdnem 40 évet a magyar labdarúgás élvonalá­ban eltöltött vasi gárda eddigi legnagyobb tétű mérkőzését játssza a Népstadionban. Az ősszel csak azt terveztük, hogy az MNK-ban a legjobb 16 közé kerülünk. Legszebb álmainkban sem gondoltuk, hogy végülis a döntőbe jutunk. Az Újpest az esélyesebb, de mi szeretnénk jó játékkal megtréfálni őket... — Tervez-e változást az ösz­­szeállításban? — Nem! Azok a játékosok élvezik a bizalmamat, akik szombaton Tatabányán kihar­colták az igen értékes győzel­met. Tehát: Pálinkás — Tischer, Horváth A., Kereki, Kovács — Halmosi, Bokor, Farkas — Ki­rály, Horváth Z., Hauzer. Az MNK-döntő előtt rende­zik a Szabad Föld Kupa dön­tőjét, a két résztvevő: a Bal­mazújvárosi TSZ SK és a Solt­­vadkerti TSZ SK. Nincs ismé­t is Ha a döntőben a 90 perc után döntetlen az eredmény, akkor kétszer 15 perces hosz­­szabbítás következik. Ha ez sem hoz döntést, akkor bün­tetőre­gusok következnek. Tehát, döntetlen esetén nincs ismétlés, újrajátszás! Érdekességek a dán­ok és A Magyar Kupa első dön­tőjét 1910-ben játszották, s az FTC—MTK mérkőzés eredmé­nye 1:1 volt. A szeptember 4-i találkozót október 2-án is­mételték meg, ekkor 2:1-es MTK-vezetésnel sötétedés mi­att félbe kellett szakítani a játékot. Csaknem 50 nap múl­va, november 20-án került sor a folytatásra, az MTK még egy gólt szerzett, 3:1-re nyert — és a kupa első védője lett. * A kupadöntőn a legtöbb gól 1933-ban esett: FTC—Újpest 11:1.* Hosszabbításban két éve dőlt el az MNK sorsa, 1973. május 1-én a 3­3 az eredmény után a Vasas 4:3-ra nyert a Bp. Honvéd ellen­. 41 Az eddigi döntőkben­ 10 alkalommal fővárosi klubok csatáztak egymás ellen, 11 esetben volt Budapest—vidék — mint most is — összecsa­pás. Négy kupadöntőben csak vidékiek szerepeltek. * Az eddigi kupagyőztesek: FTC (12 alkalommal), MTK (korábban Hungária és Bp. Bástyfl néven — 9), Győri ETO (3). Vasas: Újpesti Dózsa (2 — 2). KAC, Boc­kai, 111. kerü­let, Soroksár, Szolnoki MÁV és Bp. Honvéd (1—1). A trófea Nézem, ropogtatom fét­ev­; mielőtt felbontanám, már meg­rohannak az emlékek. Újra ér­zem az olajfák illatát. Ott fe­hér lettek szerényen a főtér nagy gesztenyefái között és minden kora nyári alkonyatkor részegre itatták a szívem fű­szeres balzsamokkal. Pedig erre már semmi szükségem sem volt, mert Máthé Edit tanító néni iránt érzett olthatatlan és tisz­ta szerelmem úgyis magasztos régiókba emelte minden szép­re és jóra talán a kelleténél is fogékonyabb ifjú telkemet. Látom magam, amint az isko­latáskával a hónom alatt, rövid nadrágban rovom a járdát, a csodálatos tekintetű tanítónő megszöktetésének esélyeit la­tolgatván. De akkor pillantásom a Bárány-könyvkereskedés kira­katára téved, s annak üvege mögött megpillantom a vasár­napi bajnoki mérkőzés plakát­ját. Máthé Edit tanító néni azon pillanatban — persze, csak át­menetileg — háttérbe szorul és rögtön előtérbe lép csodálatom másik tárgya: Piola. Jó focista volt. Úgy néztünk fel rá, mint egy istenre. Szá­­molatlanul rúgta a gólokat. Marján Sándor volt a tisztessé­ges neve, mi neveztük el Piolá­­nak, az akkori idők világhírű olasz csatáráról. És most, annyi év után, itt a levele a kezemben. Nagy izgalommal bontom fel. A meg­szólítás szíven üt, nem külön­ben a levél első néhány sora: „Mélyen tisztelt Szombathy elv­társ! Óriási kéréssel fordulok önhöz, a régi ismerőshöz, Piola, a nagykállói srác korából Mar­ján Sándor néven ismert régi barát, aki ma már ötvennégy éves, él-hal a fociért és első­sorban a nagykállói focistákért. Hiába kerültem Kisvárdára, minden vasárnap hazamegyek, ha az NSE otthol (zene a szí­vemnek a szabolcsi tájszólást) szerepel. Sajnos, az NSE jelen­leg nagyon rosszul szerepel.” És aztán következik a rossz szereplés okainak részletes fel­sorolása, amelyek között első helyen áll, hogy Gödény Vince, a nagykállói MEZŐGÉP igazga­tója, nem engedi edzésre a lab­darúgókat. Külön kesereg afö­lött, hogy nagyon elhanyagolt a labdarúgópálya, pedig milyen szép volt régen. És arra kér, hogy írjak arról az „óriási nem­törődömségről”, ami a nagykál­lói labdarúgócsapatot alighanem kiejti az idén a megyei első osztályból. Másik levelet melt régi barát, dr. Misky László, lapunk nagykállói tudósítója le­velét. ő még mélyebbre nyúl, amikor a bajok okát elemzi. Nem minden keserűség nélkül írja Marjámnak, hogy a nagy­kállói üzemek nem törődnek a sporttal. Baj van a környéken is, legutóbb pedig feloszlott a nyírbogdányi labdarúgócsapat. Gödény Vincét ő is úgy állít­ja be, mint a labdarúgók „el­lenségét”. Egy izgalmas mondat dr. Misky leveléből: „A kis Mold­ván ügyét én intéztem eddig és be is nyújtottam a fellebbezést, mert a legjobb védekezés a tá­madás. Gödény Vince mégis fegyelmit indított ellene. Úgy látszik, nem elég neki, hogy a fiú négy ujját elvesztette.” A régi emlékek, de főleg a fent idézett mondatok valósággal kényszerítenek az autóba, hogy siessek Nagykállóba, ahol any­­nyi éve nem jártam már. Kicsit kerülök, hogy Nyír­­adonyban lássam: megvan-e még Harangi Imre tölgyfája, amelynek elültetését — a nagy olimpiai győzelem után — ma­gam is végig asszisztáltam. Igen, megvan, ha nem is nőtt túlságosan nagyra a nyíri ho­mokban, a tanácsháza előtti té­ren ültetett liget közepén. Biriben, ebben a furcsa nevű faluban is megállok, örömmel látván, mennyit fejlődött, de az én lelkemben az a régi, föld­hözragadt, poros falu él inkább, amelynek aszálytól szikkadt le­velű akácfái alatt órákig lestem a tanító néni ablakát, és ahol viláo­anvaló gand­ilataim szü­lettek. Kőris Kálmán tanár úr azonban képtelen volt velem szárnyalni és egyfolytában a differenciál- meg az integrál­­számítást erőltette. Ennek kö­szönhető, hogy például a világ­­béke megvalósítása is némi ké­sedelmet szenvedett... Rir­­nihil néhány kilométer Dili Uliu­l Nagykálló. A hely­nevet jelző tábla után kis, mo­dern ipartelep fordul elém az út jobb oldalán. Főépületének homlokzatán neon betűk hirde­tik, hogy ez a MEZŐGÉP tele­pe. Itt van hát a nagykállói labdarúgás első számú „ellensé­ge”! Szerencsém van, bent ta­lálom. Gödény Vince igazgató közép­korú, zömök, keménykötésű ember. Az udvariasság és a bizalmatlanság szerencsés mér­tékben keveredik tekintetében. — Ezért jöttem — mondom — és eléje teszem a két levelet. Figyelmesen olvassa végig mind a kettőt, aztán összehajt­ja őket: — Hát igen. A legkönnyebb mindent rám fogni. Csakhogy az éremnek két oldala van. — Melyik a másik? A öt labdarúgó dolgozik ná­lunk. Termelő üzem vagyunk, a brigádoknak normát kell telje­­síteüök. A labdarúgók azt akar­ták, hogy az edzésen eltöltött órákat számítsuk be a munka­időbe. Ezt nemcsak a munka­morál, hanem az OTSH és az MLSZ rendelkezése is tiltja. Hogy azonban a labdarúgás ne szenvedjen hátrányt, azt java­soltam: valamennyi labdarúgót délelőtti műszakba osztjuk, így munkaidő után nyugodtan me­hetnek edzésre. Persze, nem na­gyon tetszett nekik a dolog. A munkafegyelemért azonban én vagyok a felelős, improduktív órákat semmiképpen sem tu­dunk kifizetni. — Ezt megértem. De mi tör­tént a kis Moldvánnal? A Szomorú eset, amelyből már mindenki levonta a meg­felelő következtetést, talán egye­dül ő maga nem. Azzal kezdem, hogy nálunk kötelező a­ baleset­­védelmi oktatásban való rész­vétel. Moldván ezen az oktatá­son nem vett részt, edzésen volt, valamelyik „jó barát” írta alá helyette a jelenléti ívet. Amikor ez kiderült, ezer forint büntetést kaptam, és­ meg is érdemeltem. Ez azonban még nem feltétlenül volt oka a bal­esetnek. — Mi történt?­­ Moldván egy élhajlító gé­pen dolgozott, amely eléggé ve­szélyes. Természetesen előzőleg alapos kiképzést kapott, a gép kezeléséből eredményesen le­vizsgázott. Tudta tehát, hová nem szabad nyúlnia, hol van­nak a génen az úgynevezett ve­szélyzónák. — Hát akkor? — A baleset napján fáradtan jött be. Előző nap egy román vendégcsapattal játszottak ba­rátságos mérkőzést, utána nyíl­ván kim adtak. Nem akarom azt mondani, hogy másnapos volt, mindenesetre fáradt Nem figyelt eléggé és amikor kivet­te a kész munkadarabot, rossz helyre nyúlt, a gép egy pilla­nat alatt levágta jobb kezének négy ujját. 4- Mi történt ezután? A Megindult a szokásos vizs­gálat a felelősség megállapítá­sára. A vizsgálat megállapította, hogy valamennyi vezető­ fele­lős. Büntetést kaptam én is, én pedig megbüntettem a fő­mérnököt és a csoportvezető művezetőt, végül pedig a fiút. — A fiút is? Nem elég bün­tetés neki az, hogy élete végéig csonka lesz a jobb keze? A Higgye el, jobban sajnálom őt, mint bárki, hiszen jól is­merem. Szorgalmas, rendes fiú, de a hibát elkövette. Lehet, hogy kicsit embertelenül hang­zik, de a törvénynek minden­féleképpen érvényt kell szerez­ni. A törvény pedig előírja a büntetést! Lehet, hogy ez eb­ben az esetben kegyetlen do­log, de csak a szabályok száz­­százalékos betartásával tudjuk elérni, hogy ezentúl a gép leg­alább másnak ne vágja le az ullát. Mondanom sem kell egyébként, hogy amíg mi vala­mennyien pénzbüntetést káp­tunk és nem is keveset, addig Moldván büntetése szigorú meg­rovás volt. — Mi lett a fiúval? A A sérülésből felépült, a gépen természetesen tovább nem dolgozhat. Felajánlottam neki más munkát, amelyet el tud végezni, a félkész­ raktárban, több fizetésért. Nem fogadta el. Játssza a sértődöttet. Sajnos, az egyesület vezetői közül néhá­­nyan biztatják, ahelyett, hogy meggyőznék róla­ dolgozni, min­denképpen kell. Nem lehet eb­ből a sérülésből, teljes táppén­zen élni. Nem hiszem, hogy akár Moldván ügyét, akár a nagykállói labdarúgócsapat je­lenlegi szereplését tekintve ben­nünket terhelne felelősség. Sok­kal inkább felelősek az egyesü­leti­ vezetők, akik olyan dolgo­kat akarnak kiharcolni a labda­rúgóknak, amelyekre nincs tör­vényes lehetőség. És hibázta­tom a szurkolókat is, akik ahe­lyett, hogy nevelnék ezeket a fiúkat, inkább lovat adnak alá­juk. — A MEZŐGÉP támogatja a sportegyesületet? — Természetesen. A sportte­lep karbantartásából alaposan kivesszük a részünket, megja­vítjuk a sportszereket, helyre­hozzuk a kerítést és így tovább, jórészt társadalmi munkában. Nagy anyagi lehetőségeink nin­csenek, hiszen kis gyáregység vagyunk. Saját üzemünk sport­jára sem tudok többet adni évi tízezer forintnál. Azért meg­tesszük a magunkét, mert, úgy gondolom, hogy munkát adni a játékosoknak szintén nem kis segítség Bár a többi nagykállói üzem segítene annyit, mint mi! Megköszönöm a felvilágosí­tást, töprengve hunyorgok a meleg napsütésben, amint a pocsolyákat kerülgetem a gép­állomás kapuja előtt. Mit írjak Piolának? Sajnos, nem indok ahogyan ő esetleg elképzeli, s vele együtt a nagykállói labda­rúgás sok más híve is. Hiba lenne egyértelműen a játékosok mellé állni, tovább kényeztetni, „túlszeretni” őket. Jólesik, nem esik jól, az az igazság, hogy Gödény Vincének kegyetlenül igaza van. Most másutt sem az segít,­aki közbenjár, ilyen-olyan előnyö­ket elintéz, hanem az, aki tart­ja magát az előírásokhoz, azok szellemében követel és azok ke­retei között ad. Ez nyilván gondolkodóba ejti majd a játékosokat is, és végre, adni fognak ők is. Mert ők adhatták a legtöbbet, Szombathy István PIOLA ÍRT NÉPSPORT 3 Ez az FTC más! Mit ínszmaiak a x®id-fehérek az KEK-ben ? Belgrádban jóval a mérkőzés után a jugoszláv kollégák arról érdeklődtek, mi a Ferencváros idegenbeli jó szereplésének tit­ka? Minnek kapcsán arra is kí­váncsiak voltak, vajon látunk-e fejődést Liverpool óta? Nem csoda, hogy kíváncsis­kodtak: más volt az a Ferenc­város, amelyik a Cardiff ellen kezdett és más m­értékben több­, amelyik a bázeli döntőre ké­szül. Minőségileg több, szakmai­lag sokkal felvértezettebb. Mind bátrabban idegenben is. Belgrádban mi magunk is meglepődtünk, amikor Dalnoki Jenő nagyon határozottan azt fejtegette, hogy tulajdonképpen három csatárral játszik majd az FTC. Tehát nem lesz külö­nösebb eltérés a budapesti és a belgrádi hadrend­­ között. Lé­nyegében csupán annyi, hogy Magyar kicsit hátrább helyezke­dik, s a középpályáról indul és indít. Máté és Pusztai feladata elsődlegesen a támadójáték. Ak­kor egy kicsit sajnáltuk a két csatárt. Vajon mire lesznek majd képesek, amikor feléjük száll a labda, s körülöttük négy­et védő helyezkedik el. A hetedik­ percben, amikor a bal oldali éket játszó Máté a jobb oldalról rúgott szabadot és a jobbszélső Pusztai a balösz­­szekötő helyéből beindulva ta­lált az ellenfél kapujába, egy­szerre szertefoszlatta azt a tév­hitet, hogy valamiféle véletlen­ről van szó! Nem! A zöld-fehérek, éppen a saját tapasztalataik alapján, mind bátrabban játszanak ide­genben is. Az FTC szinte minden együt­tesnek példát mutatott: nincs előre lefutott mérkőzés. Nem szabad feladni a támadás lehe­tőségét. Amelyik csapat ezt te­szi, szinte biztos, hogy kikap. És hogy mekkora tartalékok vannak még a csapatban, arra sok példát lehet felsorolni. Dal­noki a mérkőzés után, amikor a tévé előtt ült a csapat, gyak­ran kommentálta az eseménye­ket. Különösen egy mondata tetszett: „Higgyétek el végre, tisztelnek titeket, félnek tőle­tek, ez adjon még nagyobb bá­torrá vot!” Később visszakérdeztük az ed­zőt, és ha valaki a siker fé­nyében már azt hiszi magáról, hogy mindent tud? Ilyenkor kö­vetkezik a félrelépés. — Az élet könyörtelen — így az edző. — Egy időben eleget idegeskedtem például Szabó miatt. Most ő rághatta a kör­mét, hogy kimarad olyan ese­ményekből, amelyekről az egész ország beszél, s amelyek­nek visszhangja van Európa futballberkeiben. Mi­ a sikerek közepette sem feledkezünk meg a nevelésről. A lelkesedés, az akarat ma már újra jellemzi a Ferencvárost, de a fegyelem is. Ha ma nincs Szabó, akad he­lyette más. Nyolcan játszottak a KF­K-ben eddig a fiataljaink közül­ , egyen­lő esélyekkel Bőseiben közeleg május 14. a bázeli döntő napja. Kikkel számolhat a vezetés? A nyolc eddigi ta­lálkozón 21-en jutottak szóhoz. Géczi, Bálint, Mucha, Megyesi és Máté vera menny­in látszott. Juhász és Martos eltiltása mi­att nem lehetett ott a találko­zók egy részén. Hatan csak egy­­egy összecsapáson szerepeltek. Meglepően kevésszer, mindössze háromszor lehetett ott a csapat­ban például Branikovits. Május­ban minden bizonnyal ő és Nyilasi, tehát mindenki, ak­i tagja a keretnek, rendelkezésre áll­­ a kiállított Bálint kivéte­lével. Valós az a számítás, hogy a Ferencvárosnak a KEK-döntőben is van győzelmi esélye. De eh­hez még többet kell nyújtania, mint eddig. Ezt elismerte mindenki már a győzelem után néhány órá­val. A tévé kamerái újra­­ és újra a játékosok elé vetítet­ték a kritikus pillanatokat. Pél­dául azt, amikor Magyar már csak a kapussal állt szemben. És a két Zvezda-gólt is. A vé­delem nem állt feladata magas­latán. És éppen ilyenkor, a pont­rúgásoknál, de csak ezek­ben az esetekben, a csatárok­nak is embert kell fogniuk. Ha ezt teszi például Pusztai, akkor nincs az első gól. A zöld-fehérek a 4—2—4-et, a 4—3—3-at, a 4—4—2-t felváltva x jól játszották. S ami a lényeg, nem ragaszkodtak a mereven a sémákhoz, soha nem mondtak le a támadás kezdeményezéséről. Ezt rengeteg mozgással érték el. S hogy időközben a szün­­euk is csiszolódott, bizonyítja, hogy ma már egyre világosab­ban rajzolódik ki játékukban a folyamatosságot biztosító két elem összhangja. Az első: min­den igyekezetükkel megpróbál­ják megszerezni a labdát. A másik, ha birtokukba vették, igyekeznek jól játszani vele. Sok mozgással, célratörően. Ezért tartjuk őket a KEK döntőjében is esélyesnek! Varga Béla Országos ifjúsági bajnokság Székesfehérvári csoport: Orosz­lányi Bányász — Videoton SC 0:1 (0:0), Dun­aú­j­városi Építők —­ Ta­tabányai Bányász Isi (1:0), Esz­tergom—Bábolna 0:0, Dorog— Dunaújvárosi Kohász 2:1 (0:1). A KOMÉP SC—Szf. MÁV Előre mérkőzés eredménye nem érke­zett meg. 1. Videoton 13 12 1 2 53- 1 25 2. Tatabánya 13 9 3 1 52- 3 21 3. D. Kohász 13 9 1 3 31-20 19 Pécsi csoport: Véménd — Komló 1:3 (0:2), Pécsi Sí—Kaposvári Rákóczi 2:2 (2:1), Siófok —ZTE 0:11 (0:6), Szigetvár — Szekszárd 2:1 (0:0), PMSC—Kaposvári Va­sas 8:0 (4:0), PVSK—Mázaszász­­vár 0:0. Debreceni csoport: DVSC SE-Nyíregyházi Spartacus 3:0 (0:0), Hajdú Vasas—DEAC 3:1 (1:0), Tuzséri MEDOSZ - DMTE 0:9 (0:5), Kisvárdai Vasas—Záhonyi VSC 6:1 (2:1). Győri csoport: pápai Textiles — Győri Dózsa 2:2 (2:1), Haladás VSE- Sabaria II 1:0 (0:0), SVSE — Soproni Textiles 0:0, Sabaria I—Bauxitbányász 1:0 (1:0), Győ­ri Elektromos-Péti MTE 2:1 (2:0), Bakony Vegyész—Rába ETO 1:5 (0:2), Várpalotai Bányász — Körmendi FMTE 2:6 (0:4), MO­­TIM TE —MÁV DAC 1:2 (1:1), Nike Fűzfői AK—Ajkai Alumí­nium 1:0 (1:0). 1. Haladás VSE 26 25 — 1 89-13 50 2. Rába ETO 26 23 1 2 122-11 47 3. Soproni Text. 26 18 3 5 80-29 39 Szegedi csoport: KSC — Kiskun­halas 3:0 (2:0), SZMTE—Szarvasi Főisk. Spartacus 0:3 (0:2),SZEOL —KTE 7:0 (5:0), Jánoshalmi Spartacus—Szolnoki MÁV Zsi (0:0), Békéscsabai Előre Sport.— Szegedi Dózsa 4:0 (2:0),­ SZVSE — Szabó Lajos SE 0:1 (0:0), Bé­késcsabai TASK—Gyulai SE 2:2 (1:1). Miskolci csoport: Ózdi Kohász— Gyöngyösi Spartacus 7:1 (3:0), Nagybátonyi Bányász — Sátoralja­újhelyi Spartacus 1:0 (1:0), Le­hel SC—Rudabányai Ércbányász 0:5 (0:2), Salgó Kohász — Leninvá­­rosi MTK 1:0­­(1:0), Diósgyőr— Egri Dózsa 3:0 (2:0), Borsodi Bá­nyász - SBTC 0:6 (0:2), MVSC - Borsodi Volán 1:0 (0:0). A Kazinc­barcika - Kisterenye mérkőzés az I. félidő 20. percében 6:0-ás állás­nál félbeszakadt. A kisterenyeiek nyolc játékossal kezdtek, két játé­kosuk megsérült, ekkor a játékve­­zető lefújta a mérkőzést!

Next