Népsport, 1975. szeptember (31. évfolyam, 206-230. szám)

1975-09-01 / 206. szám

XXXI. 206. ♦ 1975. szeptember 1 LABDARÚGÁS Északkelet Egri Dózsa—Kazincbarcikai Ve­gyész 3:0 (1:0). Eger, 2500 néző. V: Nagy G. Eger: Csank — Abuczki (Birincsik), Zsidai, Hor­váth, Csuhas, Pa­ivaros, Barta, Márta, Vígh, Szlivka, Galántai. Edző: Bánkúti László. Kazincbar­cika: Fülöp — Farkas, Ködmön, Mochlár, Kendi, Fekete, Mikula, (Kiss), Kálmán, Stark, Kopa, So­­modi. Edző: Pete András. Végig a hazaiak irányítottak. G: Vígh, Szlivka, Márta. Jó: Patva­­ros, Zsidai, Csuhas, Galántai, Ül. Fülöp, Kendi, Somodi. Borsodi Volán—Balassagyarmat 2:1 (1:0). Miskolc-Erenyő, 400 né­ző. V: Mizsei. B. Volán: Selmeczi — Bukovics, Jónás, Varga, Previt­­zer, Farkas (Tóth), Petrovics, Ba­bus, Kertész, Lója (Türk), Pálur. Edző: Balázs András. B.-gyarmat: Tresó — Hugyecz, Jelen, Hornyák, Lajkó, Vidámi, Ferencsik (Erdé­lyi), Szedlák, Hajnal, Nagy, Ko­vács (Rampasek). Edző: Tomnányi Pál. A többet és veszélyesebben támadó B. Volán gólratörőbb játé­kával szerezte meg idei első győ­zelmét. G: Pálur (2), ill. Nagy. Jó: Jónás, Varga, Pálur, ill. Jelen, Vi­­dámi, Nagy. Borsodi Bányász—Záhonyi VSC *:• (2:0). Sajószentpéter, 1000 né­ző. V: Szendrő. B. B.: Soltész — Geregur, Csipke, Balogh, Kovács, Tomesz, Fazekas, Földesi, Groh­­musz, Novek, Horák. Edző: Nyí­ri Zoltán. Záhony: Ambrus — Ka­rasz, Jászfai, Szűcs, Kovács, Dar­­los, Mező, Boros (Koós), Erdei, Máté, Sási (Nagy). Edző: Somke­­reki György. A magára talált bá­nyászcsapat szellemes, jó játékkal­­lepte meg ellenfelét. G: Grál-Trmisz (2), Novek. Jó: Soltész, Csipke, Novek, ill. Mező, Szűcs. Debreceni MTE — Salgótarjáni Kohász 5:0 (2:0). Debrecen, 3500 néző. V: Kövesfalvi. DMTE: Ma­gyar G. — Kelemen, Németi, Ger­gely, Patai, Bódi, Magyar A. (Szabolcsi), Kovács, Kiss, Ambrus, Szabó. Edző: Szentmar­jay Tibor. SKSE: Hulitka — Szőllősi, Kasza, Gulyka, Szőke, Nyéki, Oláh, Bá­bel (Verbói), Szolnoki (Rádi), Fe­kete, Romh­ányi. Edző: Tóth Ist­ván. A gólkülönbség nem fejezi ki hűen a DMTE fölényét. G: Amb­rus (3), Kovács, Gergely. Jó: Ke­lemen, Németi, Gergely, Kiss, Ambrus, ill. Szőke. Sátoraljaújhelyi Spartacus-ME­­DOSZ-MÁV — Hajdú Vasas (Tég­lás) 2:0 (1:0). Sátoraljaújhely, 400 néző. V: Kozsla. S.­újhely: Vakles, Bobkó, Toronyi, Lisovszki, Dohai, Szűcs (Mácsi) Perecsi (Kurucz), Sztankó, Suk­er, Dutkievicz, Lacz­­kó. Edző: Cserépy László. Téglás: Dénes — Fistár, Tóth (Csendes), Kiss Gy. Bihari, Lukács, Bujdosó (Fohn), Kis­s B., Szabó, Kontor, Mikic. Edző: Komlóssy Imre. A helyzeteit jobban kihasználó csa­pat győzött. Szabó, a 70. percben, reklamálásért kiállítva. G: Dut­kievicz (2, egyet 11-esből). Jó: To­­­ronyi, Lisovszki, Dobai, ill. Dénes. Rudabányai Ércbányász —Ózdi Kohász 1:1 (0:0). Rudabánya, 2000 néző. V: Demeter dr. Ózd: Fekete — Márton, Murányi I, Mac­ai, Murányi II, Ligeti, Dole­­zsár, Fezkő, Csukány, Bácskai, Tóth. Edző: Frenkó László. Ru­dabánya: Dezső — Tircs (Mirsz­­tai), Békés, Völgyesi, Sütő, Holcz­­hauzer, Rutkai, Baffi, Kiss, Kar­­czagi, Sarkadi. Edző: Olaj György. Ötletesen játszó csapatok sport­szerű játéka. G: Fükő, ill. Holc­­hauzer. Jó: Dezső, Békés, Rutkai, Karcagi, ill. Fekete (a mezőny legjobbja), Murányi, Fükő. Leninvárosi MTK — Rakamazi Spartacus, 1:1 (0:1). Leninváros, 1000 néző. V: Pató. Leninváros: Dohány — Teslér, Toperczer, Gu­­nics, Vajda (Bodogán), Halsz, Oláh (Petró), Farkas, Lázár, Kiss, Nagy. Edző: Temesvári Mi­dós. Rak­a­maz: Sárközi — Miller, Erdős, Deák, Galambos­, Tóth, Lengyel, Torkos (Weigl), Nagy, Bácskai, Bezzegh (Szórád). Edző: Vaszil Zoltán. Nagy iramú mérkőzés, a Rakamaz végig egyenrangú ellen­fele volt a hazai csapatnak. G: Kiss, ill. Nagy. Jó:­­Toperczer, Lázár, ill. Sárközi, Deák, Tóth. Nyíregyházi Spartacus Petőfi— Egri Vasas 4:0 (0:0). Nyíregyháza, 4500 néző. V: Tóth B. Ny. Sport. Petőfi: Kálmánch­elyi — Kiss, Klé­­ninger, Szekrényes, Kemecsei, Szikszai, Major, Percze (Juhász), Kozma, Korponai, Farkas. Edző: Bakos Béla. Eger: Tóth — Zay, Sípos, Mezei, Pázmándy, Zágonyi, Cseh (Berecz), Nagy (Hajdú), Su­lyok, Zajácz, Hevér. Edző: Vá­rallyay Miklós. A nyíregyházi csa­pat végig fölényben volt, kultu­ráltabban játszott. Kléninger 11- esét Tóth kivédte. G: Percze, Far­kas, Korponai, Mezei (öngól). Jó: Kiss, Szikszai, Percze, Kozma, Ko­rponai, ill. Sípos, Pázmándy, Zajácz. Gyöngyösi Spartacus —Balmaz­újvárosi TSZ SE 3:1 (0:1). Bal­mazújváros, 1600 néző. V: Kraj­­nyák. Gyöngyös: Kovács — Bár­sony, Adonyi, Réti, Ács, Ullmann, Ferencz, Horváth, Jávor, Bányai, Királyhegyi. Edző: Pallagi Róbert. Balmazújv.: Szabó I — Úri, Lupó, Jónás, Szabó II, Orosz, Urbán (Fe­­renczi), Tóth, Hegedűs (Dobi), Va­­szilkó, Sólyom. Edző: Szabó Sán­dor. Az ig­en lelkesen és időnként jól játszó újonccsapat sokáig nyílttá tudta tenni a mérkőzést. Kiállítva: Sólyom, a 68. percben. G: Horváth (2), Adonyi (ki­esből), ill. Orosz. Jó: Horváth, Adonyi, il. Lupó, Szabó II, Sza­bó I. Miskolci VSC—Hejőcsabai Épí­tők 2:1 (0:1). Hejőcsaba, 4500 néző. V: Kulimár. MVSC: Kun. — Bukovenszki, Locher, Hajdú, Leiszt, Szabó Gy., Lipták, Oláh, (Dulibán), Szilágyi, Galló, Mada­rász (Lukács). Edző: Tóth József. Hejőcsaba: Szőke — Temesvári, Bár­czi, Nagy, Szabó I (Kuzma), Kunfalvi, Szabó L., Zajácz, Lacz­­kó, Béres, Török. Edző: Ozsváth Endre. Nagyszerűen kezdett a he­­jőcsabai gárda, a vezető gól után azonban két tiszta helyzetet ki­hagyott és a második félidőben remekül hajrázó MVSC annak el­lenére is megfordította az ered­ményt, hogy Locher 11-est hibá­zott. G: Lukács, Szilágyi, ill. Tö­rök. Jó: Hajdú, Szilágyi, Lipták, il. Bárczi, Zajácz, Török. Délkelet Szolnoki MÁV G ÉPGÉP 4:0 (2:0). Budafoki út, 500 néző. V: Bondár. Szolnok: Fehér — Tóth Gy., Rep­­ka, Holler, Nagy, Földesi, Cson­tos (Rácz), Pagonyi, Géczi, (Tóth A.), Molnár, Papp. Edző: Himer István. EPGÉP: Várkonyi — Fara­gó, Kovács, Postás, Turner (Ve­res), Dénes, Szalai, Mohácsik, Li­geti, Tóth, Bleicher III. Edző: Dombóvári József. A minden rész­ben jobban játszó Szolnok hely­zetei alapján akár nagyobb arány­ban is győzhetett volna. A 89. percben Hollert durvaságáért ki­állították. G: Géczi (2), Molnár, Pagonyi, Jó: pagonyi (a mezőny legjobbja), Repka, Csontos, Géczi, ill. Kovács, Mohácsik. Szarvasi Főiskola Spartacus — Kalocsai VTSK 4:0 (4:0). Szarvas, 1000 néző. V: Kószó. Szarvas: Fiedler — Filyó, Gajdos, Kerekes, Brakszatórisz (Makai), Magyar, Pl­ástyik, Kovács, Jakab, Linka J. (B. Tóth), Rozsán. Edző: Bánáti Rezső. Kalocsa: Balaton — Kapitány, Pécsi, Szabó (Illés), Posztobányi, Matos, Gerber dr., Farkas, Vén, Lakatos (Zsáki), Németh. Edző: Molnár Ferenc. Mindkét félidőben jobb volt a szarvasi együttes, a második fél­időben azonban helyzetei sorra kimaradtak. G: Pécsi (öngól), Magyar, Jakab, Kovács. Jó: Fied­ler, Magyar, Plastyik, Kovács, ill. Kapitány, Pécsi, Vén. Tisza Cipőgyár—Lehel SC (Jász­berény) 2:0 (0:0). Martfű, 600 né­ző. V: Fehér II. Martfű: Szolnoki — Farkas, Bodnár, Nagy I, Sípos, Nagy II, Vass, Kontor, Kovács I, Novák, Kókai. Edző: Horváth Fe­renc. Jászberény: Vasas — Szaf­­fián, Hajdú, Lukács I, Kátai, Kele­men, Urbán, Szívós (Martin), Sánta, Kupcsok (Vértesi), Bacher. Edző: Bíró István. A Martfn vé­gig jobban játszott. G: Vass, No­vák. Jó: Szolnoki, Kovács I, Kon­­tor, Nagy I, ill. Hajdú. Fővárosi Sütőipar—Orosházi MTK 1:1 (1:0). Terepesi út, 100 néző. V: Drahos. Sütőipar: Frankl — Koltai, Rákos, Fodor, Dénes, Dinopolusz, Zoltéi, Szabó, (Erdei), Pánczél, Kovács (Vétek), Hrvdi. Edző: Havasi Sándor. OMTK: Repka — Raffai, Szabó, Zseák, Rábai, Fejes, Lovas, Veres (Ivá­­nyi), Zsurka (Baksa), Szász, Nász. Edző: Berta József. Az első fél­időben sokkal több helyzetet dol­gozott ki a hazai együttes, mint ellenfele. Szünet után ugyanez — az orosháziakra — mondható. Hryci, szünet után, büntetőt hi­bázott. G: Zoliéi, ill. Nász. Jó: Fodor, Dinopolusz, Zoliéi, ill. Fe­jes, Lovas, Zseák. Szegedi VSE—Kecskeméti SC 1:0 (1:0). Szeged, 1200 néző. V: Kristóf. SZVSE: Bólya — Czibere, Terhes, Tihanyi, B., Tihanyi Z, Krenács, Herold (Kovács Z.), Tí­már, Róth, Sándor, Takó (Tóth). Edző: V­örös László. RSC: Seres — Lipokatich, Gulyás, Herbály, Kecs­kés, Losonczi (Ivókai), Drahos, Farkas, Bohács, Szabó, Vágó. Ed­ző: Bányai Nándor. Jó iramú, kö­­zepes színvonalú mérkőzésen az SZVSE csatárai sokat hibáztak. G: Tímár. Jó: Terhes, Tihanyi Z., Krenács, Tímár, il: Herbály, Kecskés, Szabó. Jánoshalmi Spartacus —Láng Va­sas 1:0 (0:0). Jánoshalma, 2000 néző. V: Futó. Jánoshalma: Cser­­nák — Faddi, Németh, Fenyvesi IV, Bucsi, Angelli, Szabó, Burá­nyi, Horváth, Ádám, II, Fenyvesi III. Edző: Gacs Tibor. Láng: Furák — Szabó, Torna, Szalai, Rúzsa, Csiszár, Mihalovics, Rihács, Hor­váth, Antal, Ács. Edző: Baksa Gyula. A jobban hajrázó János­halma az utolsó előtti percben lőtt góllal győzött. G: Németh. Jó: Csemák, Németh, Bucsi, Angelli, ül. Tomna, Rúzsa, Mihalovics. Szabó Lajos SE—Békéscsabai TASK 1:1 (1:0). Mezőtúr, 1000 néző. V: Kávai. Szabó SF: Farkas — Neumann, Jancsa, Kircnner, Papp, Gugl­erás, Halla, Fekete, Czimák, Dinya (Szalai), Tóth. Ed­ző­: Bencsik Gyula. Békéscsaba: Gulyás — Uida, G­aál, Lukovecz­­ki, Lengy­el, Soós, Hajas (Bodó), Varga M. (Kiss), Zahorán, Kuti S., Kuti L. Edző: Mitykó András. Az első félidőben változatos játék volt, enyhe hazai fölénnyel. Szü­net után a Szabó SE több helyze­tet kihagyott és a 73. percben 11- esből egyenlített a I­ TASF. G: HaPa, ill. Zahorán (11-esből). Jó: Farkas, Kirchner, Guarreras, Panp, ill. Gaál, Lengyel, Soós, Zahorán. Gyulai SE —Erzsébeti Sp. MTK 1 :0 (1:0). Gyilla. 1200 néző. V: Balázs. Gyula: Széplaki — Somos, Csőke, Ozott, Szabó, Nagy, Zámbori, Sass (Lőrincz), Tóth, Kolarovszky (Ká­dár), Galbács. Edző: Himer József. Erzsébet: Bodor — Bárányos, Bur­­ger, Dudás, Sáfrán, Oberfrank, Bi­kas­ (Kern), Erdődi, Kecskés, Gyu­­rováth, Szécsi. Edző: Marosvári Béla. Hetven percen át az ES­MTK térfelén folyt a játék, mégis izgal­mas volt a mérkőzés. A gyulaiak saját maguknak tették nehézzé győzelmüket, többek közt egy büntetőt is elhibáztak. G: Csőke. Jó: Széplaki, Somos, Csőke, Zám­bori, ill. Bodor, Sürget, Erdődi. Kecskeméti TE — Szegedi Dózsa 2:0 (1:0). Kecskemét, 3000 néző. V: Mézes. KTE: Nagy E. — Gör­be, Franczkó, Gyorsa, Komáromi (Nagy J.), Bende, Csurka, Má­­nyoki, Zubornyák (Virág), Por­­handa, Horv­áh. Edző: Máté Fe­renc. Sz. Dózsa: Bánfi — Zödi, Emődi, Csanádi, Pócsik, Vörös, Ökrös (Csömör) Kozma, Pikó, Héger dr. (Nyári) Nagy. Edző: Reményik László dr. A határta­lan lelkesedéssel játszó KTE a mérkőzés nagy részében táma­dott. Az Sz. Dózsa csak a me­zőnyben adogatott jól, a kapu­ra nem volt veszélyes. G: Csurka, Mányoki. Jó: Görbe, Bende, Má­­nyoki, Porhanda, ill. Emődy, Vö­rös, Pikó. ÉG sző v MEDOSZ —Hódmező­vásárhelyi MSE 1:0 (0:0). NÉPSPORT : NB I, NB III Bátor, támadószellemű játék Valami szokatlan dolog történt a bajnoki nyitányon, mégpedig az, hogy élvonalbeli labdarúgó-csapataink többsége nem idény­­eleji formában játszott, hanem úgy, mint­ha már a bajnokság derekánál tartanánk. Úgy látszik, sikerül a magyar pályákról száműzni azt a régi hagyományt, amely elfogadja, természetesnek tartja, hogy a kezdet nehézségekkel jár, s heteknek kell eltelnie, mire a csapatok játékba lendül­nek. A formába hozást nagyszerűen segí­tené a Bajnokok Tornája, a Balaton és Tisza Kupa kiírása, de az is, hogy az MLSZ a bajnoki rajt előtt a nemzetközi porondon is játéklehetőséget biztosított a csapatoknak. Persze, mindez mit sem ért volna, ha a pályára lépést nem előzik meg céltudatos szakmai munka. Ennek, s a játé­kosok nagy igyekezetének tulajdonítható, hogy a közönség jó néhány helyen elége­detten szemlélte az igyekezetet, a sok moz­gást, a lelkes küzdőszellemet, s az időn­kénti jó csapatjátékot. Mi leginkább annak örülünk, hogy a csapatok általában sok­ kezdeményezésre, tá­­madószellemű labdarúgásra törekedtek. A Bp. Honvéd például Kispesten öt csatár­ral rohamozott, megtette ezt időnként a Salgótarján is, s a Szeged és a Kaposvár bravúros győzelmét szintén a bátor játék­felfogás szülte. Még a Haladás is sokat tá­madott Újpesten, s két gólt lőtt! Igazán dicséretes, hogy hét csapat két vagy több gólt lőtt, s az első fordulóban összesen huszonnégyszer került hálóba a labda! A meglepetések sem maradtak el! S ép­pen az újoncok szolgáltatták a legnagyob­bat. Az a Szeged, amely a kupamérkő­zéseken egyszer sem tudott győzni, két­­vállra fektette azt az MTK-VM-et, amely kitűnően szerepelt a BT-n, s Spanyolor­szágban is. Kaposvárott pedig valami olyan törtárit, amire még a leg­derűlátóbbak­ sem gondoltak, s amit Mathesz Imre edző így fogalmazott meg: „Még álomnak is szép...” Érdekes, hogy Szegeden és Kaposvárott is az volt a jellemző, hogy senki sem hitt a győzelemben, még az elfogultságra haj­lamos szurkolók sem. Csendben figyelték a játékot, szorongtak, amikor az ellenfél tá­madott, s izgultak, hogy meddig húzzák ki gól nélkül. Kaposvárott már másodszor is a hálóban táncolt a labda, mire a közönség tűzbe jött, s tombolva lelkesítette csapatát. Fél óra elteltével a két újonc megérezte, hogy neves ellenfelük legyőzhető, csak menni kell bátran játszani. És mertek is! Megtáltosodott a Rákóczi Kaposvárott a Vasas négy csatárral, két középcsatárral játszott, s mivel ezek állan­dóan az ellenfél térfelén tanyáztak, a hazai csapat arra kényszerült, hogy öt védővel harcoljon, s behúzódjék kapuja elé. Ez kezdeti fölényt biztosított a Vasasnak. De mit sem ért, mert Gass és Izsó kevés ke­resztmozgást végzett, alig volt kötetlen helycsere, s a középpályások sem tudták kihasználni a nagy területet, átlövések, gyors indítások helyett a csatárok nyakára cipelték a labdát — főleg Bódi — s még csak fokozták a kapu előtti tömörülést. A somogyi legények keményen, lelkesen harcoltak, s ahogy teltek a percek, egyre inkább felbátorodtak, kimerészkedtek a kö­zéppályára, a védekezésben nem törekedtek mindenáron emberelőnyre, s lassan átvet­ték a játék irányítását. A hátvédek vál­takozva előre törtek, olykor még a söprö­­gető Ágfalvi is, s Barcsa a középpályán úgy jött-ment, mint a páternoszter, a szél­sők pedig egyre többször falképnél hagy­ták Törököt­­ és Szőkét. És amikor a 45. percben Varga lövését Tamás csak bravúr árán tudta hárítani, valósággal megtálto­sodott a Rákóczi. Még Rádayi is meglepte Szegeden is az okozott fordulatot, hogy a Tisza-partiak izgalma, elfogódottsága fo­kozatosan feloldódott. A középpályások egy­­szercsak elkezdtek a szó igaz értelmében játszani. Nemcsak loholtak a kulcsjátékosok után, hanem ha megszerezték a labdát, ott merték hagyni ellenfelüket, egyszerre töb­ben felfejlődtek a támadásokhoz, Irányí­tottak, szervezték a játékot, s többet lőttek kapura, mint a csatárok. Még a beállós Kozma is gyakran előre tört, mozgásban volt az egész csapat. Mondta is a mér­kőzés után Ráday László: „Ami történt, még engem is meglepett. A taktikai érte­kezleten fegyelmezett, lelkes, bátor játék­felfogást kértem, de arra magam sem szá­mítottam, hogy a fiúk­ a középpályán ilyen lüktető tempót diktálnak, s képesek lesz­nek az irányításra...” Az igazsághoz persze az is hozzátarto­zik, hogy az MTK-VM játékfelfogása meg­könnyítette a szegediek dolgát. A fővá­rosiak ugyanis nem tudták megvalósítani azt az edzői elképzelést, hogy uralják a középpályát, mert a bűvös négyszög — a söprögető előtt helyezkedő Siklósi, Borsó, Kiss, Burg —, amelytől Kovács Imre sokat várt, csak védekező feladatát tudta meg­oldani, a támadó taktikai részt már nem. Túlságosan visszamaradtak, átengedték a kezdeményezést az ellenfélnek, s mivel nem tudtak kibontakozni, játékukban inkább a védekező jelleg dominált. A csere némi­leg segített, de ritmusváltásra az együttes már nem volt képes. Zalaegerszegen az váltott ki meglepe­tést, hogy jó ideig nem a hazaiak, hanem a vendégek játszották a támadószellemű labdarúgást. Szőcs edző­ nem is fukarko­dott az önbírálattal: „Az elképzelt és be­gyakorolt játékformából a pályán keveset sikerült megvalósítanunk. Az első félidőben gyakran lemaradtunk a labdákról, a diós­győriek gyorsaságban, helyezkedésben, s ta­lán még küzdőképességben is felülmúltak bennünket...” Érdekes: a DVTK 2:0 után úgy változtatott taktikát és ezzel ritmust is, hogy átengedte az ellenfélnek a táma­dási területet, a védekezésre összpontosí­totta erejét. Ennek a játékmódnak az ér­vényesülésében közrejátszott az is, hogy a hazaiak támadójátékából hiányzott az át­ütőerő, az átgondoltság. Újra a végi fényben Salgótarjánban mindenki nagy taktikai csatára számított, már csak azért is, mert Moór Ede, a tatabányaiak edzője három éven­­át a salgótarjániak szakvezetője volt, s így alaposan ismerte az ellenfelet. De Moór nem sokra ment, mert a csapat olyan együttessel találta magát szemben, amely ezen a szombat délutánon feltartóztathatat­lanul száguldozott a pályán. Újra régi fényében csillogott a híres középpályás hármas, csakhogy most Básfi és Répás mellett nem Szalai, hanem a fiatal Marosok szervezte a játékot. Kis helyen is ügyesen kezelték a labdát, gyorsan indítottak, s oda­értek a támadások befejezéséhez. Marosok még gólt is lőtt. Nem tudjuk, mire viszi majd később az SBTC, de ezen a mérkő­zésen színes, gyors, sokmozgásos volt a tá­madójátéka, olyannyira, hogy még több gó­t is lőhetett volna. Játékfelfogásuk felsza­­badultságot, játékos kedvet tükrözött. Szem­betűnő volt, hogy csupán Marosoknak volt emberfogási feladata — Csapóra ügyelt —, mert a többiek területet védtek, s az is: a támadások a szélen bontakoztak ki, s a belőtt labdákat a belsők középen fejezték be, így született mind az öt gól! Összekötők! Kispesten Lakat dr. 3—2—5-ös felállí­tást hirdetett. Amikor megkérdeztük, így játsza­nak-e, magától értetődően mondta: „Természetesen!...” És valóban öt csa­tárral rohamoztak. Kispesten tehát újra lát­hattunk jobb- és balösszekötőket! De fel­készült erre a Videoton is. Kovács edző beállította a csapatba a gyors és erőteljes Garamvölgyit, s a válogatott Nagy Ill­át, azzal az elgondolással szerepeltette jobb­hátvédként, hogy Weimper őrzésén kívül felfutásokkal segít a támadások kibonta­koztatásában is. A négy hátvéd előtt he­lyezkedő négy középpályás úgy szállta meg saját térfelét, hogy Karsai egy kicsit előbb­re helyezkedett, Wollek Májer mögé, de Kovács J., Nagy II és Csongrádi elé. Ily­­módon azt akarta a Videoton elérni, hogy Karsai szabadon szervezhesse a játékot, s némelykor átmeneti előrehúzódással kivon­jon egy Honvéd-játékost a támadásból, például Szűcsöt, vagy ha nem jön vissza, akkor Karsai előtt szabad az út, pontosab­ban már csak a középhátvéddel állt szem­be. A támadótaktikát a gyors kontratáma­dások jelentették. És milyen érdekes, a nyomasztó fölényben levő Honvéd csupán egy akciógólt ért el! Fellazult védelme mel­lett a Videoton is képes volt erre, sőt, számos helyzet kidolgozására is. Lényegé­ben véve a tíz emberrel küzdő Videoton úgy védekezett, hogy egy pillanatra sem mondott le a gólszerzés lehetőségéről. A Bp. Honvédot minden esetre dicséri, hogy látványos, gólratörő, kezdeményező játékra törekedett. Újpesti tanulságok Úgy hírlett, hogy valami hasonlóra ké­szül az Újpesti Dózsa is, s a Haladás ellen beállós nélkül játszik. De aztán mégsem így lett. A hátvédsor most már ki tudja, hányadik összetételben játszott. Dunai III újra hátra ment söprögetni, s Juhász be­­állós volt, Zámbó pedig a középpályán a jobb oldalon játszott. Nos, az újpestieknek nemigen ment. Lassú, akadozó volt a csa­patjáték, szembetűnő a meg nem értés. A védők sokszor feleslegesen behátráltak, lehetőséget adtak távoli átlövésekre. A Ha­ladás élt is ezzel, mindkét gólját távolról lőtte. És ezzel joggal büszkélkedhet, miként azzal is, hogy igazán bátor, támadószelle­­mű labdarúgást játszott a sokszoros bajnok­csapat félelmetes otthonában. Még akkor is túlságosan nyíltan, amikor 2:2-re állt a mérkőzés. A küzdelem, a játék hevében megfeledkeztek a fegyelmezett védekezés­ről, a hátsó sorok fellazultak, s ez meg­bosszulta magát. De, hogy a Haladás a Dózsa otthonában még a döntetlennel sem volt elégedett, az mindenképpen elisme­rést érdemel. Békéscsabán a lelkes hazaiak az 1:0-ás vezetés tudatában az utolsó■ negyedórában labdatartásra rendezkedtek be, s egy ki­hagyás elég volt ahhoz, hogy a győriek el­vigyék az egyik pontot. Igaz, ehhez úgy jutottak hozzá, hogy a hajrában képesek voltak iramfokozásra. Az első forduló tapasztalatai jobbára ked­vezőek, örülnénk, ha hasonló lenne a folytatás is. Harc a labdáért Kispesten. Balról: Kovács I.., Weimper, Garamvölgyi. (Záhonyi Iván felvétele) A harmincéves újonc Szalai István 1945. augusztus 13-án született. Foglalkozása kertész, 175 centiméter magas és 74 kiló. Előző egyesületei: SZVSE, Kossuth SE, SZEAC, Szegedi Dózsa. Jobbhátvédet játszik s az idén igazolta át az újonc NB I-es egyesület, a SZEOL. A fenti rövid összefoglalóból sok minden kitűnik. Többek kö­zött az, hogy a védőjátékos ed­dig kizárólag szegedi együtte­sekben játszott, sőt, az is, hogy egyszer már felfigyelt rá a Tisza parti NB I-es gárda. 1968-ban a SZEAC-ban bemu­tatkozott az élvonalban, ám az akkori premier bizony nem a legjobban sikerült. A Duna­újváros elleni mérkőzést ugyan­is nem követte több, sőt, egy súlyos Achilles-ín-szakadás miatt hosszú időre kényszerpi­henőre szorult, aztán egy év múlva el is ment a klubtól.­­ Most hét év után ismét NB I-es játékos lett Szalai István. Harmincévesen, az MTK-VM el­len. ■f A SZEOL-pálya salakján a kö­vetelményrendszer tízszer har­minc méteres vágtáit teljesítet­ték a­­játékosok. Többen csak úgy tessék-lássék módon végez­ték az előírt penzumot. Egyvala­kire azonban nem lehetett pa­nasz. Szalai ugyanis mindent be­leadva 4.2 4.5 másodperces idő­vel fölényesen nyerte futamait. A foglalkozás után az öltöző ajtaján kifelé jövet nevetve mutatta a lötyögő nadrágját . Az alapozás első napjai­ban négy kilót pánikszerűen le­adtam. Nem is csoda, hisz az­előtt két idényben nem futot­tam annyit, mint most, egyet­len hónap alatt — újságolta „megpróbáltatásait” az újonc. Majd hozzátette: — A szakvezetés, tudom, sokat vár tőlem, s én nem szeretnék csalódást okozni. Az NB IlI-as mérkőzésekre is úgy készültem, mintha legalábbis valamiféle rangos kupamérkőzést játszot­tam volna vasárnaponként. Hát még most... + Szálái István azon ritka lab­darúgók közé tartozik, aki sze­ret edzeni, céltudatos a ma­gánéletben, elégedett szakmá­jával, s munkahelyén, a Szegedi Konzervgyárban becsülik mun­káját. Szorgalma, méltó ju­talmaként 30 éves korára is­mét élvonalbeli játékos lett Déri vajon miért csak most vették észre az illetékesek az izig­­vérig szegedi labdarúgót? (b­ékes) PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT Szeret játszani? Szereti a futballt? Akkor figyelje lapunkat! Az 1975-76. évi bajnokság nyitányán pályázatot hirde­tünk: 6 fő- és 12 mellékkérdéssel! Értékes nyeremények! A főkérdések: 1. Melyik csapat nyeri a bajnokságot? 2. Melyik együttes lesz a vidék legjobbja? 3. Ki nyeri meg az MNK-t? 4. Ki lesz a Felszabadulási Kupa győztese? 5. Melyik játékos lesz a Népsport Kupa védője? 6. Ki lesz a gólkirály? Figyelje lapunkat mert minden héten két alkalommal közöljük a szavazólapot, amelyet levelezőlapra ragasztva kell 1975. szeptember 24-ig a szerkesztőségünkbe küldeni! Minden kérdésre a jó válasz: 20 pont! A telitalálat tehát 120 pontot jelent. Ez azonban még kevés az értékes nyereményekhez... Az őszi és a tavaszi idényben ugyanis két-két alkalommal még három-három kérdést adunk fel, az ezekre küldött jó válaszok értéke 10-10 pont. Itt is 120 pontot lehet tehát gyűjteni. Csak az vesz részt a főversenyben, akinek ez sikerüsül Szeret játszani? Szereti a futballt? Tippeljen! Jó válaszaival ugyanis nyerhet kéthetes tengerparti üdülést — az Express Utazási Irodától — Videoton televíziót — a székesfehérvári gyártól­­ rádiót, magnetofont és zseb­rádiót! Ezek a fődíjak. A részversenyek jó tippelői is nyernek: 5-5 darab 300-300 forintos vásárlási utalványt. Figyelje lapunkat! PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT

Next