Népsport, 1976. május (32. évfolyam, 104-129. szám)

1976-05-01 / 104. szám

XXXII. 104. ♦ 1976. május 1 LABDARÚGÁS Magyarország—Svájc 1:0 (1:0) (Folytatás az 1. oldalról) azaz Májernak és Nagy László­nak a feladata, hanem Kovács Józsefnek, Csongrádinak, sőt, Nagy III-nak és Kántornak is! A védekezés is viszonylagosan támadó jellegű, mert a labda elvesztésének pillanatában mind a 10 mezőnyjátékosunk ember­fogásra tér át. Kovács J. Botte­­ronra, Csongrádi Pfisterre ügyel és kíséri, a többiek pedig a szem­benállók őrzését veszik át. Meg­próbálják tehát már a kialakulás pillanatában zavarni az ellenfél akcióit, a középpályán pedig már harcolni, labdát szerezni kell! A kellemetlen, csípős hideg el­lenére lelkes, hazai győzelmet váró hangulat várta a magyar válogatottat a lausanne-i sta­dionban. A harmadrészt megtelt lelátókon mintegy 10 ezer szur­koló foglalt helyet. A francia já­tékvezetői hármas, Konrath (Gilm­er, Chilodes) vezetésével a következő összeállításban léptek pályára a csapatok. Magyarország: Kovács I.. — Nagy III, Kerekes, Kereki, Kán­tor — Kovács J., Fazekas, Csong­rádi — Májer, Kovács I., Nagy. Svájc: Burgener — Stok­ler, Rizzini, Guyot, Fischbach — Pfister, Hasler, Botteron — Jeandupeux, Risi, Müller. Csere: Stohler helyett Trin­­chero a szünetben, Nagy III he­lyett Török, Nagy helyett, Tóth, mindkettő a 67. percben. Góllövő: Fazekas a 43. perc­ben. Szögletarány: 11:8 (5:3) Svájc javára. A himnuszok elhangzása után a két kapitány, Rizzini és Fa­zekas zászlót cserélt. A hazaiak kezdték a játékot és mindjárt szögletet harcoltak ki. A beíve­lés után Pfister 20 m-ről le­adott lövése centiméterekkel su­hant el a felső léc felett. Bot­teron hibájából Kovács X. ira­modott meg, de oldalra sod­ródott és szerelték. Az 5. perc­ben Kántor ügyetlenkedett, Jean Dupeux elvitte mellette a labdát, de a 16-os sarkáról mellé durrantott. Fazekas, majd Csongrádi távoli, erős lövése zú­gott el Burgener kapuja fölött. A 15. percben Májer jobb olda­li sarokrúgása után Rizzini hi­bájából az újonc Kereki sen­kitől sem zavartatva fejelhetett, de közvetlen közelről a svájci kapuvédőt találta el. Váratlan esemény szakította meg a sok pontatlan átadással tarkított mezőnyjátékot. Rizzini 30 m-es hazaadását csak nézte Burgener, de szerencséjére a labda az üres kapu mellett mintegy fél méterrel gurult az alapvonalon túlra. Alacsony színvonalú volt a játék ezekben a percekben. Mindkét védelem sokat kapko­dott, hibázott, de a keveset mozgó csatárok még helyzete­ket sem tudtak teremteni. Az utolsó negyedórára főként a ki­számíthatatlanul cselező Jean­dupeux vezényletével feljavult a svájci támadósor, sorozatosan beleesett azonban védelmünk lescsapdájába. Élénkült az iram. A 41. percben Kerekes becsúsz­va szerelte a kecsegtető hely­zetben levő Hasiert. Két perccel a befejezés előtt váratlan fordulatként gyors el­­­lentámadás után megszereztük a vezetést. Májer két ügyes csel után jobbról középre ívelt, Fa­zekas két védőtől szorongatva is átvette a labdát, majd fél­fordulattal 13 m-ről, ballal a jobb felső sarokba bombázott. 1:0 Müller mellé lövése jelentet­te az első játékrész utolsó ese­ményét. SZÜNET UTÁN támadott a magyar csapat. A 46. percben Nagy szögletét Kovács I. kapta, majd a 11-es pontra ívelt, Kereki elől Bur­gener mentett. Az ellentámadás­nál Hasler lőtt 12 méterről a kapu fölé. Az 50. percben a kitörő Jeandupeux elől Kovács L. merész vetődéssel tisztázott. Egy perc múlva Müller ellökte Nagy Ill­at a 11-es pontnál, majd a kapu mellé gurította a labdát. Mindjárt utána Jean­Dupeux szabálytalankodott a 15-ösnál, a­­ játékvezető most sem sípolt és a hazai csatár a kapu mellé lőtt.. Az 55. percben Kovács I. lab­dájával Fazekas kitört, kicselez­te Burgenert, de kisodródott, visszagurított Májernak, a jobb­szélső középre adott, Nagy L. azonban elügyetlenkedte a hely­zetet. Élénkült a játék, többet támadott a hazai csapat. A 72­ percben Müller elől szedte fel a labdát Kovács L. a 11-es pontnál. Két perc múlva szöglet után Rizzini 16 méteres lövését csípte el ügyes vetődés­sel Kovács L. A 79. percben Pfister szabadrúgását Kovács L. Müller elől ütötte ki. A 81. perc­ben a bal szélen Jean Dupeux becsapta Törököt, középre adott, Kovács L. a labda alá szaladt Risi azonban öt lépésről az üres kapu fölé fejelt. Küzdelmes volt a hajrá. Karsai, a kulcsember Vigasztalanul esik. Belépünk a Videoton öltözőépületének ajta­ján, hirtelen szembe találko­zunk a játékosokkal. Kezükben labda. Szépen sorba állnak a kompresszor előtt. Karsai László is. Szakértő kézzel, két ujjával megnyomkodja a labdáját, aztán feltölti. Még egy ellenőrző moz­dulat. Arcán elégedettség tükrö­ződik. Pontosan olyan kemény most a pettyes, mint ahogyan megszokta. Lehet edzeni. Hirtelen jött boldogság Figyeljük az arcokat. Inkább töprengőnek látszanak, mint vidámnak. Pedig lenne ok a jókedvre. A Videoton átvette a vezetést az NB I-ben. Az első­ség azonban most inkább teher. Nyomja a vállat, növeli a fele­lősséget. A Videoton esélyessé lépett elő, akár beszélnek er­ről, akár hallgatnak róla. Az együttes tíz tagja tegnapi és mai válogatott. A tizenegyedik, Bá­rányi szombaton a B-csapatban jut szóhoz. Az edzés most is nagyon in­tenzív. Olyan taktikai elemeket sulykolnak, amelyekből már sok gól esett, s még többet várnak a hajrában. Szinte minden el­futásból, helycseréből érződik a begyakorlottság, talán behunyt szemmel is meg tudnák már csinálni. A legjobban Karsai érti. Nem tudja még, de tulajdonképpen kicsit miatta jöttünk Székes­­fehérvárra. Fiatalosan Az edzés után négyszemközt maradtunk. Utoljára 1969-ben beszélgettük ki magunkat úgy istenigazában. Akkor már biz­tosnak látszott, hogy egyéves szünet után újra visszakerülnek a legjobbak közé, az első osz­tályba. Akkoriban Karsai több­ször is megismételte: nem megy vissza Budapestre, mert Fehér­váron olyan közösségre talált, amelyben jól érzi magát, s ahol sokra viheti. Mire is jutott hét esztendő alatt? A Videoton kulcsembere, csa­patkapitánya a pályán karmes­ter. Ő továbbítja a többieknek az edző utasításait. Elég egy megbeszélt jel a kispadról, s a csapat taktikát változtat. Más szerepkörbe lépnek játékosok, akkor dől el a kérdés, ki rúg­ja a szabadot, ki álljon a bün­tetőpontra tett labda mögé. Hány év kellett ehhez, hogy megtanulják? — Nagyon sok — mondja Kar­sai. — És több edző. Valameny­­nyiükre hálával gondolok visz­­sza. Sokat tanultam tőlük. — És most mi az, amit Kar­sai László még kevésbé ismer? — A modern futball tele van új elemekkel. A technikai tu­dást szinte a végtelenségig lehet gyarapítani minden korban. A taktikai elemek is folyton sza­poríthatók. Mi igyekszünk tu­datosan újítani. Elmúltam 28 éves, de még mindig sok friss dolog ragad meg bennem. A sok edzés híve. Szakveze­tői mondták el, hogy a lehető legjobb alany. Mindent szíve­sen megcsinál. — Szeretném bizonyítani, hogy a 28 év körüliek nálunk épp olyan értékesek lehetnek mint a fiatalok — fogalmazza meg véleményét A gyár a példa! A futballista számára a mér­ce, a legfőbb cél a válogatott­ság. Karsai László eddig nyolc­szor volt a nagycsapat tagja. — Igen. Hétszer zsinórban, ez még Hoffer József kapitánysága alatt volt, egyszer — és nyil­ván utoljára — 1974-ben az osztrákok ellen, Bécsben. Meg­értem, hogy most az 1978-as VB- csapatot alakítják ki. Ebben nekem már nincs helyem. — Tehát feladta, lemondott, mint Gerd Müller? — Nagy a különbség kettőnk között,­­ a csúcson mondott le a válogatottságról, nagy sike­rek után. Én ilyenekről nem beszélhetek. Válogatott aligha leszek, de a Videotonban olyan szinten akarok játszani, hogy odafigyeljenek arra, amit csiná­lok. Barátairól faggatjuk. Sorolja szinte az egész csapa­tot. A többség vele egyívású, vagy egy-két esztendővel fiata­labb. Sokan családapák, S­or­­sek, Fejes, Hartyáni, Czeczeli két gyermekről gondoskodik, rö­videsen Karsai­éknál is meglesz a második srác. Az első fiú. Megállapodott emberek, akik előtt szép jövő áll, de egyben felelősségteljes is. Gondoskodni kell a családról. Mire alapoznak? A gyárra, a vezetőkre, akik minden kérdés­ben bizalmat előlegeznek. A kö­zösségre számítanak, arra az üzemre, amely ottjártunkkor vette át a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlóját, Papa István vezérigazgató 18 ezer dol­gozó nevében köszönte meg a Videotont ért nagy megtisztelte­tést. Ilyen közösség a csapatot is kötelezi. És az egyént is. Beszélgetnek-e erről? Úgy hallottuk, gyakran. A Videoton játékosai a Münnich Ferenc és a Kun Béla lakótelepen, tehát egymás szomszédságában élnek. Találkoznak esténként is. Ilyen­kor nemcsak a meccsek kerül­nek szóba, hanem az is, hogy a rádió- és televíziógyártásban, a számítástechnikai kormányprog­ram megvalósításában az élen járnak, öt év alatt kétszeresére nőtt a termelékenység, ötszörö­sére az export. A futballcsapat fél évtizede mit hozott? — Úgy érzem, ma már mi is jelentős tényezői vagyunk a lab­darúgásnak idehaza. Ősszel pe­dig szeretnénk kijutni a nem­zetközi porondra. Lehet bajnok a Videoton ? Képes-e erre a Videoton? Neki száll a hirtelen jött siker a já­tékosok fejébe? Szükségszerűen bekövetkezik-e náluk is a visz­­szaesés. Mindmegannyi kér­dés. Belülről minderre talán könnyebb a válasz. A most a válogatottban is lehetőséget ka­pott fiatal játékosok, Májer, Csongrádi és Baranyi szerények, s miután maguk körül nem lát­nak öntelt arcokat, nincs kitől rosszat tanulni. Hogy aka­ d-e öl­tért, a mai tapasztalt játékosok között? Karsai­­ érdekes történe­tet mondott el. A ZTE elvitt egy pontot tavasszal Székesfehérvár­ról. Rá két napra találkozó** néhány zalaegerszegi­vel. Arról beszéltek, mennyire féltek a Videotontól. Nem hitte el nekik És ma sem fogadja el a ma­gyarázatot. — Talán óvatosabbak velünk szemben, de nem félnek, any­­nyival nem járunk előttük. Később óhatatlanul is szó esett a bajnoki cím sorsáról. Az FTC-t esélyesebbnek tartja Kar­sai, de a mai Dózsánál és Hon­védnél jobbnak véli a Video­tont. — Bárhogyan is alakul a baj­noki sorrend, számunkra az a legfontosabb, hogy töretlenül menjünk előre. A véletlent sze­retnénk minél inkább kikapcsol­ni. De hogy ez sikerüljön, még tudatosabban kell játszani. • Milyen játékos, mit ér, mint kulcsember a mai Karsai? Ko­vács Ferenc vezető­edző így fo­galmaz: „Meghatározója a mi játékunknak!" Karsai egyéniség. Egy feltörekvő nagycsapat kulcsembere. Varga Béla Cseles is megsér­tődött, mert az edző­je megemlítette, hogy nem tetszik ne­ki az egyórás késés, holnap legyen szí­ves pontosan jönni a foglalkozásra, mert a hét végén rangadójuk lesz a Tetőfényezők ellen. De azt ugye­bár nem kérdezte, hogy miért jött ké­sőbb, azzal nem tö­rődik a drága mes­ter, hogy ő egy kultúrember és néha moziba is be kell ül­nie! Na, majd meg­mutatja, hogy őt nem lehet mindenki előtt letolni! Nem játszik többé, úgyis elege van az örökös fegyelmezésből. Ün­nepélyesen bejelen­tette, hogy vissza­vonul, s közben ka­jánul mosolygott: be­bizonyítja, hogy az élet más területén is, megél. Mit megél, meggazdagszik? Mindenekelőtt sír­­kő-butikot nyitott. Szép cégtáblát is ké­szített a címfestő — egy özvegyasszony sír fekete melegítő­ben —, majd elment beszerezni az árut. Fehér márványt azonban nem talált, csak V­asarely-féle op-art mintás volt kapható, félő volt azonban, hogy ebből aligha rendelnek a szomorú hozzátarto­zók. Még körülnézett néhány telepen, de ígéretet sem kapott, ezért kénytelen volt felhagyni a próbál­kozással. Ez az üz­let belekerült neki tízezer forintjába. Mis után kellett néz­nie. Hirtelen eszé­be jutott, hogy jó barátja egy sportúj­ságíró. Elhatározta tehát, hogy a sajtó­ban próbál szeren­csét, hiszen nem kezdő már, egyszer lediktált egy ered­ményt, amikor a tu­dósító elfelejtett ki­jönni a meccsre. A kapu nyitva áll min­denki előtt — mond­ták neki —, írjon néhány cikket, majd meglátják. Cseles 11 leült az írógéphez. Estére megtalálta a t- be­tűt. A cím azon­ban nehezen ment, pedig olyan egysze­rűnek látszott min­den. Hiába, nem volt ideje rutint szerezni, örült, ha a testvérei levelére válaszolt Ausztráliába. Bizony, húsz éve annak, hogy őt az óvodában felejtették a Nefe­lejcs utcában. Szóval, megint mással kellett pró­bálkoznia. Eszébe ju­tott, hogy egyszer egy neves színházi rendező megdicsérte a pályán látott ala­kításáért. Olyan jól játszotta a halottat, hogy a nézőtéren kó­rusban zokogtak. Hát persze, színésznek kell mennie. A Ham­let szerepe nem is rossz. Az a Sekpil jól megírta. — A, Cseles 11 — fogadta őt szeretet­tel a rendező. — Csak nem színház­ba akar jönni? — De igen, dolgoz­ni. — He-tte, maga vicces fiú. Az ötlet, persze, nem rossz. De annyi díszletmunká­sunk van... Mi maradt hátra? Miből lehet meg­élni egy sértett fut­ballistának, ha egy­szer nincs diplomá­ja? Jó, jó, tudom, kevés van ilyen, de mégis. Cseles iI te­hát gondban volt nagyon. Még meg­próbálkozott a vatta­cukorgép sorozat­gyártásával, de ez sem sikerült. Elha­tározta tehát, hogy visszamegy a csapa­tába, mert mégis a focihoz ért a legtöb­bet, részére ez a leg­kifizetődőbb. — Mester — viho­gott —, rájöttem, hogy nem érdemes elkésni. — Nem hát — mondta az edző —, mert úgy járhat az illető, mint te. Gyor­san betöltik a helyét. Korbus remekül ját­szik a posztodon! — De én vissza­jövök! — Ide? Soha! Cseles 11 kétség­beesve jutott a sport­kör elnökéhez, aki tárt karokkal várta. Az elmérgesedett helyzet miatt azon­ban választania kel­lett. Természetesen felmondott az edző­nek, aki viszont ezért vérig sértődött és el­határozta, hogy az élet más területén próbálkozik. Megél , akárhol, ha kell! Mit megél, meggazdag­szik.! Mindenekelőtt sir­­kő-butikot nyitott... bt. Segítlni sem könnyű... NÉPSPORT 3 MNK-döntő a Népstadionban Nagy küzd jó játékot ígér a két régi vetélytárs Szombaton 17.45-től alighanem remekbe szabott döntőt lát majd a nézősereg: a két örök rivális, a Ferencváros és az MTK-VM találkozik egymással a Népstadionban, az MNK dön­tőjében. A Magyar Kupa döntőjében a két csapat először 1912-ben ke­rült szembe egymással. Akkor az MTK játék nélkül győzött, az FTC ugyanis visszalépett, mert nem semleges pályára tűz­ték ki a találkozót. A második találkozásra 1932-ben került­­ sor a Hungária és a Ferencváros profi csapatai között. _ Az első mérkőzés 1:1-re végződött, a megismételt döntőt a kék-fehé­rek nyerték 4:3-ra. 1935-ben is­mét a Ferencváros és­ a Hun­gária vívta a kupadöntőt a Hun­gária úton, nyolcezer néző előtt. A zöld-fehérek nyertek 2:1-re. Toldi, Cseh és Sárosi (11-esből) szerezték a gólokat. Érdemes leírni a két csapat ösz­­szeállítását. Ferencváros: Háda — Polgár, Korányi — Laki, Sá­­rosi, Lázár Táncos, Kiss, Tol­di, Móré, Kemény. Hungária: Újvári — Mándi, Kiss — Egri, Sebes, Dudás — Titkos, Müller, Turay, Cseh, Szabó III. A nemzetközi kupa-küzdelmek során mindkét csapat egyszer­egyszer eljutott­, már a KEK- döntőig. 1964-ben az MTK a Sporting Lisszabonnal játszott. Először 3:3 volt az eredmény, az új összecsapáson a portugá­lok győztek 1:0-ra. Az FTC 1975-ben a Dinamó Kijevvel szemben maradt alul Bázelban 3:0 arányban. Derűlátó kék-fehérek A két csapat háza táján most is nagy a készülődés. Pénteken reggel a Hungária körúton már fél 9-kor gyülekeztek a játé­kosok. Keszthelyi Mihály edző a következőket mondta: — Az a tény, hogy a döntő­be kerültünk, már egymagában dicséretet érdemel. Aki indul a küzdelemben, az győzni akar. Így mi is erre számítunk. Egy mérkőzésen sok minden lehet­séges. Mi nagyon akarunk! — Az öszeállítás? — Bicskei — Palicska, Cseté­­lyi, Csorna, Nyírő — Kovács, Kőhalmi, Borsó — Takács, Tulipán, Kunszt. Készenlétben áll még Gáspár, Szigeti, Kiss és Pólyák. Rendeztünk a játékosok kö­zött egy kis totózást. Takács: Nyerünk 2:1-re. Kunszt: 2:1 lesz a javunkra. Csetényi: 2:0-ra megverjük a Ferencvárost. Kovács B.: Rúgok egy gólt, s ezzel miénk a kupa. Borsó: 2:1-et várok. Kiss: 1:1 lesz és mi nyerünk 11-esekkel 5:4-re... „Miénk lesz a kupa!" Az Üllői úton fél 10-kor volt a randevú. A játékosok jóked­vűen készülődtek. Dalnoki Jenő megjegyezte: — Bár az MTK-VM az utób­bi hetekben szép eredményeket ért el, nekünk mégis győznünk kell. Nemcsak a bajnokságot, hanem a kupát is szeretnénk megnyerni. Annak ellenére, hogy egy ilyen döntő kimenete­le teljesen nyílt én bízom, já­tékosaimban, a győzelemben. — Az összeállítás? — Hajdú — Martos, Bálint, Rab, Viczkó — Juhász, Nyilasi, Mucha — Pusztai, Szabó, Ma­gyar. A zöld-fehér játékosok így látják az esélyeket. Szabó: Nyerünk 3:2-re! Re­mélem, rúgok egy gólt. Juhász: Az MTK-VM nagyot javult, ezért jó mérkőzést láthatnak majd a nézők, de a miénk lesz a kupa. Pusztai: Nyerünk, szám­szerű eredményt nem tippelek. Magyar: Csak mi győzhetünk. Rab: Egységes csapat az MTK­­VM, de 3:1 lesz a Fradi javára. Martos: 2:1-es győzelemben ki­egyezek. Nyilasi: Győzni fo­gunk. Egyébként Borsótól és Takácstól tartok a legjobban. Bálint: Egy góllal nyerünk. Tehát mind a két csapat bí­zik a győzelemben. Ez így van rendjén. Ez a biztosítéka an­nak, hogy a kupadöntő izgal­mas, jó mérkőzés lesz. Újonc fiatalok a magyar B-válogatottban Izsó megsérült, Mauser a balszélső A Svájc ellen készülő magyar B-válogatott labdarúgói pénteken negyed órával a hivatalos edzés­­.Kezdés előtt már jókedvűen „cicáztak” a Bp. Spartacus pá­­lyáján. Pontosabban csak a fél­pályán, mert a másik térfél kel­lős közepére helyezett fűnyíró­­gép félreérthetetlenül jelezte: foglalt. Várhidi Pál megbízott edző kissé gondterhelten figyelte a bejáratot: — Izsó combja meghúzódott. Rá semmiképpen sem számítha­tok■ Hauzernek pedig se híre, se hamva. Nem örülnék még egy kényszerű változtatásnak. Szinte végszóra betoppan a szőke szombathelyi balszélső. Késett a vonata. A későn jövő Hauzerral és az Izsó helyére be­hívott újpesti Feketével együtt most már 15 játékos végezte a lendületes, labdás bemelegítést. Ezután Rothermel és Veréb, a két korelnök kapuvédő egymást foglalkoztatta, a mezőnyjátéko­sok pedig a kapáslövésből vizs­gáztak. Tegyük hozzá, hogy Tóth J. és Fekete kivételével nem túl fényesen. Szombaton 15.45-től re­mélhetőleg jobb lesz az irányzék-Várhidi Pál Baranyit szólította egy kis különórázásra. Ha valaki, akkor a Dózsa mestere igazán tudja, mit érdemes egy közép­hátvédnek gyakorolni. Gyöngyö­zött is hamarosan a Videoton fiatal védőjének homloka. A 80 perces edzést kétkapuzás zárta- A Karalyos, Töröcsik, ■Hauzer hármasfogat meglepően­­jól kombinált és szinte futósza­lagon rúgta a gólokat . Kialakult a kezdő tizenegy — közölte edzés végeztével Várhidi Pál. — A Veréb — Godán, Ba­ranyi, Komjáti, Tóth J. — Gass, Csapó, Zombori — Karalyos, Tö­röcsik, Hauzer összetételű csa­patot játsszatom az első félidő­ben. Ez az összeállítás azt je­lenti, hogy a csapatban újonc­nak számító fiatalok is helyet kapnak, mint például Baranyi, Karalyos és Töröcsik. Rothermel mindenképpen játszik, s valószí­nűleg Sarlós, Horváth L., Fekete is szóhoz jut a második játékrész­ben. Fiatal, lelkes gárda került a kezem alá. Az összeszoktatás szempontjából kifejezetten jól jött ez a mérkőzés. Nem tudom, milyen játékerőt képvisel majd ellenfelünk, de az biztos, hogy az MNK-döntő rangjához méltó lesz a Magyarország—Svájc B-válogatott találkozó — fejezte be nyilatkozatát Várhidi Pál. Veknu­m és Demamels az erősség Svájci labdarúgó-vendégeink péntek délután a mérkőzés színhelyével, a Népstadionnal ismerkedtek. Léon XWalker szö­vetségi edző vezetésével csak 14 játékos kezdte meg a gya­korlatokat, mert a középcsatár Xüttel csak közvetlenül a mér­kőzés előtt érkezik Budapestre. A többségében a Young Boys és a Grasshoppers játékosanya­gára épülő B-keret egy órát ed­zett, futkározással, passzolga­tással, könnyed intenzitású két­­kapuzással telt el a 60 perc. Ha többet nem is, de azt egy edzés alapján is megállapíthat­tuk, hogy a fiatal svájci játéko­sok még inkább hadilábon áll­nak a kapuralövéssel, mint a mieink. Walker edző csak szom­bat reggel hirdet csapatot, de a sajtó jelenlevő képviselőinek „bizalmasan megsúgta” kezdő együttesét. A svájci szakvezető szívélyessége folytán a Népsport koránkelő olvasói előbb értesül­nek ellenfelünk összeállításáról mint maguk Demarmelsék. Svájc B-válogatottja: Engel (Servette) — Valentine (Sion), Gross (Grasshoppers), Niggl (Grasshoppers), Brechbühl (Y. Boys) — Parietti (Lausanne), Conz (Young Boys), Demarmel (Basel) — Bosco (Grasshoppers), Küttel (Young Boys), Cornioley (Grasshoppers). Készenlétben áll: Stemmer, Guillaume, Mund­­wiler és von Wartburg. Az együttes erőssége Valentin­ és Demarmels, mindketten többszö­rös nagyválogatottak. A mérkő­zés játékvezetője: a csehszlovák Jursa.

Next