Népsport, 1976. május (32. évfolyam, 104-129. szám)
1976-05-01 / 104. szám
XXXII. 104. ♦ 1976. május 1 LABDARÚGÁS Magyarország—Svájc 1:0 (1:0) (Folytatás az 1. oldalról) azaz Májernak és Nagy Lászlónak a feladata, hanem Kovács Józsefnek, Csongrádinak, sőt, Nagy III-nak és Kántornak is! A védekezés is viszonylagosan támadó jellegű, mert a labda elvesztésének pillanatában mind a 10 mezőnyjátékosunk emberfogásra tér át. Kovács J. Botteronra, Csongrádi Pfisterre ügyel és kíséri, a többiek pedig a szembenállók őrzését veszik át. Megpróbálják tehát már a kialakulás pillanatában zavarni az ellenfél akcióit, a középpályán pedig már harcolni, labdát szerezni kell! A kellemetlen, csípős hideg ellenére lelkes, hazai győzelmet váró hangulat várta a magyar válogatottat a lausanne-i stadionban. A harmadrészt megtelt lelátókon mintegy 10 ezer szurkoló foglalt helyet. A francia játékvezetői hármas, Konrath (Gilmer, Chilodes) vezetésével a következő összeállításban léptek pályára a csapatok. Magyarország: Kovács I.. — Nagy III, Kerekes, Kereki, Kántor — Kovács J., Fazekas, Csongrádi — Májer, Kovács I., Nagy. Svájc: Burgener — Stokler, Rizzini, Guyot, Fischbach — Pfister, Hasler, Botteron — Jeandupeux, Risi, Müller. Csere: Stohler helyett Trinchero a szünetben, Nagy III helyett Török, Nagy helyett, Tóth, mindkettő a 67. percben. Góllövő: Fazekas a 43. percben. Szögletarány: 11:8 (5:3) Svájc javára. A himnuszok elhangzása után a két kapitány, Rizzini és Fazekas zászlót cserélt. A hazaiak kezdték a játékot és mindjárt szögletet harcoltak ki. A beívelés után Pfister 20 m-ről leadott lövése centiméterekkel suhant el a felső léc felett. Botteron hibájából Kovács X. iramodott meg, de oldalra sodródott és szerelték. Az 5. percben Kántor ügyetlenkedett, Jean Dupeux elvitte mellette a labdát, de a 16-os sarkáról mellé durrantott. Fazekas, majd Csongrádi távoli, erős lövése zúgott el Burgener kapuja fölött. A 15. percben Májer jobb oldali sarokrúgása után Rizzini hibájából az újonc Kereki senkitől sem zavartatva fejelhetett, de közvetlen közelről a svájci kapuvédőt találta el. Váratlan esemény szakította meg a sok pontatlan átadással tarkított mezőnyjátékot. Rizzini 30 m-es hazaadását csak nézte Burgener, de szerencséjére a labda az üres kapu mellett mintegy fél méterrel gurult az alapvonalon túlra. Alacsony színvonalú volt a játék ezekben a percekben. Mindkét védelem sokat kapkodott, hibázott, de a keveset mozgó csatárok még helyzeteket sem tudtak teremteni. Az utolsó negyedórára főként a kiszámíthatatlanul cselező Jeandupeux vezényletével feljavult a svájci támadósor, sorozatosan beleesett azonban védelmünk lescsapdájába. Élénkült az iram. A 41. percben Kerekes becsúszva szerelte a kecsegtető helyzetben levő Hasiert. Két perccel a befejezés előtt váratlan fordulatként gyors ellentámadás után megszereztük a vezetést. Májer két ügyes csel után jobbról középre ívelt, Fazekas két védőtől szorongatva is átvette a labdát, majd félfordulattal 13 m-ről, ballal a jobb felső sarokba bombázott. 1:0 Müller mellé lövése jelentette az első játékrész utolsó eseményét. SZÜNET UTÁN támadott a magyar csapat. A 46. percben Nagy szögletét Kovács I. kapta, majd a 11-es pontra ívelt, Kereki elől Burgener mentett. Az ellentámadásnál Hasler lőtt 12 méterről a kapu fölé. Az 50. percben a kitörő Jeandupeux elől Kovács L. merész vetődéssel tisztázott. Egy perc múlva Müller ellökte Nagy Illat a 11-es pontnál, majd a kapu mellé gurította a labdát. Mindjárt utána JeanDupeux szabálytalankodott a 15-ösnál, a játékvezető most sem sípolt és a hazai csatár a kapu mellé lőtt.. Az 55. percben Kovács I. labdájával Fazekas kitört, kicselezte Burgenert, de kisodródott, visszagurított Májernak, a jobbszélső középre adott, Nagy L. azonban elügyetlenkedte a helyzetet. Élénkült a játék, többet támadott a hazai csapat. A 72 percben Müller elől szedte fel a labdát Kovács L. a 11-es pontnál. Két perc múlva szöglet után Rizzini 16 méteres lövését csípte el ügyes vetődéssel Kovács L. A 79. percben Pfister szabadrúgását Kovács L. Müller elől ütötte ki. A 81. percben a bal szélen Jean Dupeux becsapta Törököt, középre adott, Kovács L. a labda alá szaladt Risi azonban öt lépésről az üres kapu fölé fejelt. Küzdelmes volt a hajrá. Karsai, a kulcsember Vigasztalanul esik. Belépünk a Videoton öltözőépületének ajtaján, hirtelen szembe találkozunk a játékosokkal. Kezükben labda. Szépen sorba állnak a kompresszor előtt. Karsai László is. Szakértő kézzel, két ujjával megnyomkodja a labdáját, aztán feltölti. Még egy ellenőrző mozdulat. Arcán elégedettség tükröződik. Pontosan olyan kemény most a pettyes, mint ahogyan megszokta. Lehet edzeni. Hirtelen jött boldogság Figyeljük az arcokat. Inkább töprengőnek látszanak, mint vidámnak. Pedig lenne ok a jókedvre. A Videoton átvette a vezetést az NB I-ben. Az elsőség azonban most inkább teher. Nyomja a vállat, növeli a felelősséget. A Videoton esélyessé lépett elő, akár beszélnek erről, akár hallgatnak róla. Az együttes tíz tagja tegnapi és mai válogatott. A tizenegyedik, Bárányi szombaton a B-csapatban jut szóhoz. Az edzés most is nagyon intenzív. Olyan taktikai elemeket sulykolnak, amelyekből már sok gól esett, s még többet várnak a hajrában. Szinte minden elfutásból, helycseréből érződik a begyakorlottság, talán behunyt szemmel is meg tudnák már csinálni. A legjobban Karsai érti. Nem tudja még, de tulajdonképpen kicsit miatta jöttünk Székesfehérvárra. Fiatalosan Az edzés után négyszemközt maradtunk. Utoljára 1969-ben beszélgettük ki magunkat úgy istenigazában. Akkor már biztosnak látszott, hogy egyéves szünet után újra visszakerülnek a legjobbak közé, az első osztályba. Akkoriban Karsai többször is megismételte: nem megy vissza Budapestre, mert Fehérváron olyan közösségre talált, amelyben jól érzi magát, s ahol sokra viheti. Mire is jutott hét esztendő alatt? A Videoton kulcsembere, csapatkapitánya a pályán karmester. Ő továbbítja a többieknek az edző utasításait. Elég egy megbeszélt jel a kispadról, s a csapat taktikát változtat. Más szerepkörbe lépnek játékosok, akkor dől el a kérdés, ki rúgja a szabadot, ki álljon a büntetőpontra tett labda mögé. Hány év kellett ehhez, hogy megtanulják? — Nagyon sok — mondja Karsai. — És több edző. Valamenynyiükre hálával gondolok viszsza. Sokat tanultam tőlük. — És most mi az, amit Karsai László még kevésbé ismer? — A modern futball tele van új elemekkel. A technikai tudást szinte a végtelenségig lehet gyarapítani minden korban. A taktikai elemek is folyton szaporíthatók. Mi igyekszünk tudatosan újítani. Elmúltam 28 éves, de még mindig sok friss dolog ragad meg bennem. A sok edzés híve. Szakvezetői mondták el, hogy a lehető legjobb alany. Mindent szívesen megcsinál. — Szeretném bizonyítani, hogy a 28 év körüliek nálunk épp olyan értékesek lehetnek mint a fiatalok — fogalmazza meg véleményét A gyár a példa! A futballista számára a mérce, a legfőbb cél a válogatottság. Karsai László eddig nyolcszor volt a nagycsapat tagja. — Igen. Hétszer zsinórban, ez még Hoffer József kapitánysága alatt volt, egyszer — és nyilván utoljára — 1974-ben az osztrákok ellen, Bécsben. Megértem, hogy most az 1978-as VB- csapatot alakítják ki. Ebben nekem már nincs helyem. — Tehát feladta, lemondott, mint Gerd Müller? — Nagy a különbség kettőnk között, a csúcson mondott le a válogatottságról, nagy sikerek után. Én ilyenekről nem beszélhetek. Válogatott aligha leszek, de a Videotonban olyan szinten akarok játszani, hogy odafigyeljenek arra, amit csinálok. Barátairól faggatjuk. Sorolja szinte az egész csapatot. A többség vele egyívású, vagy egy-két esztendővel fiatalabb. Sokan családapák, Sorsek, Fejes, Hartyáni, Czeczeli két gyermekről gondoskodik, rövidesen Karsaiéknál is meglesz a második srác. Az első fiú. Megállapodott emberek, akik előtt szép jövő áll, de egyben felelősségteljes is. Gondoskodni kell a családról. Mire alapoznak? A gyárra, a vezetőkre, akik minden kérdésben bizalmat előlegeznek. A közösségre számítanak, arra az üzemre, amely ottjártunkkor vette át a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlóját, Papa István vezérigazgató 18 ezer dolgozó nevében köszönte meg a Videotont ért nagy megtiszteltetést. Ilyen közösség a csapatot is kötelezi. És az egyént is. Beszélgetnek-e erről? Úgy hallottuk, gyakran. A Videoton játékosai a Münnich Ferenc és a Kun Béla lakótelepen, tehát egymás szomszédságában élnek. Találkoznak esténként is. Ilyenkor nemcsak a meccsek kerülnek szóba, hanem az is, hogy a rádió- és televíziógyártásban, a számítástechnikai kormányprogram megvalósításában az élen járnak, öt év alatt kétszeresére nőtt a termelékenység, ötszörösére az export. A futballcsapat fél évtizede mit hozott? — Úgy érzem, ma már mi is jelentős tényezői vagyunk a labdarúgásnak idehaza. Ősszel pedig szeretnénk kijutni a nemzetközi porondra. Lehet bajnok a Videoton ? Képes-e erre a Videoton? Neki száll a hirtelen jött siker a játékosok fejébe? Szükségszerűen bekövetkezik-e náluk is a viszszaesés. Mindmegannyi kérdés. Belülről minderre talán könnyebb a válasz. A most a válogatottban is lehetőséget kapott fiatal játékosok, Májer, Csongrádi és Baranyi szerények, s miután maguk körül nem látnak öntelt arcokat, nincs kitől rosszat tanulni. Hogy aka d-e öltért, a mai tapasztalt játékosok között? Karsai érdekes történetet mondott el. A ZTE elvitt egy pontot tavasszal Székesfehérvárról. Rá két napra találkozó** néhány zalaegerszegivel. Arról beszéltek, mennyire féltek a Videotontól. Nem hitte el nekik És ma sem fogadja el a magyarázatot. — Talán óvatosabbak velünk szemben, de nem félnek, anynyival nem járunk előttük. Később óhatatlanul is szó esett a bajnoki cím sorsáról. Az FTC-t esélyesebbnek tartja Karsai, de a mai Dózsánál és Honvédnél jobbnak véli a Videotont. — Bárhogyan is alakul a bajnoki sorrend, számunkra az a legfontosabb, hogy töretlenül menjünk előre. A véletlent szeretnénk minél inkább kikapcsolni. De hogy ez sikerüljön, még tudatosabban kell játszani. • Milyen játékos, mit ér, mint kulcsember a mai Karsai? Kovács Ferenc vezetőedző így fogalmaz: „Meghatározója a mi játékunknak!" Karsai egyéniség. Egy feltörekvő nagycsapat kulcsembere. Varga Béla Cseles is megsértődött, mert az edzője megemlítette, hogy nem tetszik neki az egyórás késés, holnap legyen szíves pontosan jönni a foglalkozásra, mert a hét végén rangadójuk lesz a Tetőfényezők ellen. De azt ugyebár nem kérdezte, hogy miért jött később, azzal nem törődik a drága mester, hogy ő egy kultúrember és néha moziba is be kell ülnie! Na, majd megmutatja, hogy őt nem lehet mindenki előtt letolni! Nem játszik többé, úgyis elege van az örökös fegyelmezésből. Ünnepélyesen bejelentette, hogy visszavonul, s közben kajánul mosolygott: bebizonyítja, hogy az élet más területén is, megél. Mit megél, meggazdagszik? Mindenekelőtt sírkő-butikot nyitott. Szép cégtáblát is készített a címfestő — egy özvegyasszony sír fekete melegítőben —, majd elment beszerezni az árut. Fehér márványt azonban nem talált, csak Vasarely-féle op-art mintás volt kapható, félő volt azonban, hogy ebből aligha rendelnek a szomorú hozzátartozók. Még körülnézett néhány telepen, de ígéretet sem kapott, ezért kénytelen volt felhagyni a próbálkozással. Ez az üzlet belekerült neki tízezer forintjába. Mis után kellett néznie. Hirtelen eszébe jutott, hogy jó barátja egy sportújságíró. Elhatározta tehát, hogy a sajtóban próbál szerencsét, hiszen nem kezdő már, egyszer lediktált egy eredményt, amikor a tudósító elfelejtett kijönni a meccsre. A kapu nyitva áll mindenki előtt — mondták neki —, írjon néhány cikket, majd meglátják. Cseles 11 leült az írógéphez. Estére megtalálta a t- betűt. A cím azonban nehezen ment, pedig olyan egyszerűnek látszott minden. Hiába, nem volt ideje rutint szerezni, örült, ha a testvérei levelére válaszolt Ausztráliába. Bizony, húsz éve annak, hogy őt az óvodában felejtették a Nefelejcs utcában. Szóval, megint mással kellett próbálkoznia. Eszébe jutott, hogy egyszer egy neves színházi rendező megdicsérte a pályán látott alakításáért. Olyan jól játszotta a halottat, hogy a nézőtéren kórusban zokogtak. Hát persze, színésznek kell mennie. A Hamlet szerepe nem is rossz. Az a Sekpil jól megírta. — A, Cseles 11 — fogadta őt szeretettel a rendező. — Csak nem színházba akar jönni? — De igen, dolgozni. — He-tte, maga vicces fiú. Az ötlet, persze, nem rossz. De annyi díszletmunkásunk van... Mi maradt hátra? Miből lehet megélni egy sértett futballistának, ha egyszer nincs diplomája? Jó, jó, tudom, kevés van ilyen, de mégis. Cseles iI tehát gondban volt nagyon. Még megpróbálkozott a vattacukorgép sorozatgyártásával, de ez sem sikerült. Elhatározta tehát, hogy visszamegy a csapatába, mert mégis a focihoz ért a legtöbbet, részére ez a legkifizetődőbb. — Mester — vihogott —, rájöttem, hogy nem érdemes elkésni. — Nem hát — mondta az edző —, mert úgy járhat az illető, mint te. Gyorsan betöltik a helyét. Korbus remekül játszik a posztodon! — De én visszajövök! — Ide? Soha! Cseles 11 kétségbeesve jutott a sportkör elnökéhez, aki tárt karokkal várta. Az elmérgesedett helyzet miatt azonban választania kellett. Természetesen felmondott az edzőnek, aki viszont ezért vérig sértődött és elhatározta, hogy az élet más területén próbálkozik. Megél , akárhol, ha kell! Mit megél, meggazdagszik.! Mindenekelőtt sirkő-butikot nyitott... bt. Segítlni sem könnyű... NÉPSPORT 3 MNK-döntő a Népstadionban Nagy küzd jó játékot ígér a két régi vetélytárs Szombaton 17.45-től alighanem remekbe szabott döntőt lát majd a nézősereg: a két örök rivális, a Ferencváros és az MTK-VM találkozik egymással a Népstadionban, az MNK döntőjében. A Magyar Kupa döntőjében a két csapat először 1912-ben került szembe egymással. Akkor az MTK játék nélkül győzött, az FTC ugyanis visszalépett, mert nem semleges pályára tűzték ki a találkozót. A második találkozásra 1932-ben került sor a Hungária és a Ferencváros profi csapatai között. _ Az első mérkőzés 1:1-re végződött, a megismételt döntőt a kék-fehérek nyerték 4:3-ra. 1935-ben ismét a Ferencváros és a Hungária vívta a kupadöntőt a Hungária úton, nyolcezer néző előtt. A zöld-fehérek nyertek 2:1-re. Toldi, Cseh és Sárosi (11-esből) szerezték a gólokat. Érdemes leírni a két csapat öszszeállítását. Ferencváros: Háda — Polgár, Korányi — Laki, Sárosi, Lázár Táncos, Kiss, Toldi, Móré, Kemény. Hungária: Újvári — Mándi, Kiss — Egri, Sebes, Dudás — Titkos, Müller, Turay, Cseh, Szabó III. A nemzetközi kupa-küzdelmek során mindkét csapat egyszeregyszer eljutott, már a KEK- döntőig. 1964-ben az MTK a Sporting Lisszabonnal játszott. Először 3:3 volt az eredmény, az új összecsapáson a portugálok győztek 1:0-ra. Az FTC 1975-ben a Dinamó Kijevvel szemben maradt alul Bázelban 3:0 arányban. Derűlátó kék-fehérek A két csapat háza táján most is nagy a készülődés. Pénteken reggel a Hungária körúton már fél 9-kor gyülekeztek a játékosok. Keszthelyi Mihály edző a következőket mondta: — Az a tény, hogy a döntőbe kerültünk, már egymagában dicséretet érdemel. Aki indul a küzdelemben, az győzni akar. Így mi is erre számítunk. Egy mérkőzésen sok minden lehetséges. Mi nagyon akarunk! — Az öszeállítás? — Bicskei — Palicska, Csetélyi, Csorna, Nyírő — Kovács, Kőhalmi, Borsó — Takács, Tulipán, Kunszt. Készenlétben áll még Gáspár, Szigeti, Kiss és Pólyák. Rendeztünk a játékosok között egy kis totózást. Takács: Nyerünk 2:1-re. Kunszt: 2:1 lesz a javunkra. Csetényi: 2:0-ra megverjük a Ferencvárost. Kovács B.: Rúgok egy gólt, s ezzel miénk a kupa. Borsó: 2:1-et várok. Kiss: 1:1 lesz és mi nyerünk 11-esekkel 5:4-re... „Miénk lesz a kupa!" Az Üllői úton fél 10-kor volt a randevú. A játékosok jókedvűen készülődtek. Dalnoki Jenő megjegyezte: — Bár az MTK-VM az utóbbi hetekben szép eredményeket ért el, nekünk mégis győznünk kell. Nemcsak a bajnokságot, hanem a kupát is szeretnénk megnyerni. Annak ellenére, hogy egy ilyen döntő kimenetele teljesen nyílt én bízom, játékosaimban, a győzelemben. — Az összeállítás? — Hajdú — Martos, Bálint, Rab, Viczkó — Juhász, Nyilasi, Mucha — Pusztai, Szabó, Magyar. A zöld-fehér játékosok így látják az esélyeket. Szabó: Nyerünk 3:2-re! Remélem, rúgok egy gólt. Juhász: Az MTK-VM nagyot javult, ezért jó mérkőzést láthatnak majd a nézők, de a miénk lesz a kupa. Pusztai: Nyerünk, számszerű eredményt nem tippelek. Magyar: Csak mi győzhetünk. Rab: Egységes csapat az MTKVM, de 3:1 lesz a Fradi javára. Martos: 2:1-es győzelemben kiegyezek. Nyilasi: Győzni fogunk. Egyébként Borsótól és Takácstól tartok a legjobban. Bálint: Egy góllal nyerünk. Tehát mind a két csapat bízik a győzelemben. Ez így van rendjén. Ez a biztosítéka annak, hogy a kupadöntő izgalmas, jó mérkőzés lesz. Újonc fiatalok a magyar B-válogatottban Izsó megsérült, Mauser a balszélső A Svájc ellen készülő magyar B-válogatott labdarúgói pénteken negyed órával a hivatalos edzés.Kezdés előtt már jókedvűen „cicáztak” a Bp. Spartacus pályáján. Pontosabban csak a félpályán, mert a másik térfél kellős közepére helyezett fűnyírógép félreérthetetlenül jelezte: foglalt. Várhidi Pál megbízott edző kissé gondterhelten figyelte a bejáratot: — Izsó combja meghúzódott. Rá semmiképpen sem számíthatok■ Hauzernek pedig se híre, se hamva. Nem örülnék még egy kényszerű változtatásnak. Szinte végszóra betoppan a szőke szombathelyi balszélső. Késett a vonata. A későn jövő Hauzerral és az Izsó helyére behívott újpesti Feketével együtt most már 15 játékos végezte a lendületes, labdás bemelegítést. Ezután Rothermel és Veréb, a két korelnök kapuvédő egymást foglalkoztatta, a mezőnyjátékosok pedig a kapáslövésből vizsgáztak. Tegyük hozzá, hogy Tóth J. és Fekete kivételével nem túl fényesen. Szombaton 15.45-től remélhetőleg jobb lesz az irányzék-Várhidi Pál Baranyit szólította egy kis különórázásra. Ha valaki, akkor a Dózsa mestere igazán tudja, mit érdemes egy középhátvédnek gyakorolni. Gyöngyözött is hamarosan a Videoton fiatal védőjének homloka. A 80 perces edzést kétkapuzás zárta- A Karalyos, Töröcsik, ■Hauzer hármasfogat meglepőenjól kombinált és szinte futószalagon rúgta a gólokat . Kialakult a kezdő tizenegy — közölte edzés végeztével Várhidi Pál. — A Veréb — Godán, Baranyi, Komjáti, Tóth J. — Gass, Csapó, Zombori — Karalyos, Töröcsik, Hauzer összetételű csapatot játsszatom az első félidőben. Ez az összeállítás azt jelenti, hogy a csapatban újoncnak számító fiatalok is helyet kapnak, mint például Baranyi, Karalyos és Töröcsik. Rothermel mindenképpen játszik, s valószínűleg Sarlós, Horváth L., Fekete is szóhoz jut a második játékrészben. Fiatal, lelkes gárda került a kezem alá. Az összeszoktatás szempontjából kifejezetten jól jött ez a mérkőzés. Nem tudom, milyen játékerőt képvisel majd ellenfelünk, de az biztos, hogy az MNK-döntő rangjához méltó lesz a Magyarország—Svájc B-válogatott találkozó — fejezte be nyilatkozatát Várhidi Pál. Veknum és Demamels az erősség Svájci labdarúgó-vendégeink péntek délután a mérkőzés színhelyével, a Népstadionnal ismerkedtek. Léon XWalker szövetségi edző vezetésével csak 14 játékos kezdte meg a gyakorlatokat, mert a középcsatár Xüttel csak közvetlenül a mérkőzés előtt érkezik Budapestre. A többségében a Young Boys és a Grasshoppers játékosanyagára épülő B-keret egy órát edzett, futkározással, passzolgatással, könnyed intenzitású kétkapuzással telt el a 60 perc. Ha többet nem is, de azt egy edzés alapján is megállapíthattuk, hogy a fiatal svájci játékosok még inkább hadilábon állnak a kapuralövéssel, mint a mieink. Walker edző csak szombat reggel hirdet csapatot, de a sajtó jelenlevő képviselőinek „bizalmasan megsúgta” kezdő együttesét. A svájci szakvezető szívélyessége folytán a Népsport koránkelő olvasói előbb értesülnek ellenfelünk összeállításáról mint maguk Demarmelsék. Svájc B-válogatottja: Engel (Servette) — Valentine (Sion), Gross (Grasshoppers), Niggl (Grasshoppers), Brechbühl (Y. Boys) — Parietti (Lausanne), Conz (Young Boys), Demarmel (Basel) — Bosco (Grasshoppers), Küttel (Young Boys), Cornioley (Grasshoppers). Készenlétben áll: Stemmer, Guillaume, Mundwiler és von Wartburg. Az együttes erőssége Valentin és Demarmels, mindketten többszörös nagyválogatottak. A mérkőzés játékvezetője: a csehszlovák Jursa.