Népsport, 1977. május (33. évfolyam, 103-128. szám)

1977-05-01 / 103. szám

XXXIII. 103. ♦ 1977. május. 1. LABDARÚGÁS T M­agyarország—Szovjetunió 2—1 11—01 Nagy napra virradt szomba­ton a magyar labdarúgás: a hó­napok óta óriási érdeklődéssel várt VB-selejtező napján egész Budapest a találkozó lázában élt. Már órákkal az előmérkő­­zés megkezdése előtt sűrű so­rokban özönlött a tömeg a sta­dion felé, a megyei ifjúsági válogatottak mérkőzésének kez­detét már fél ház üdvözölte. A magyar válogatott 16.45 órakor érkezett meg Tatáról. A játékosok egy ideig nézték az előmérkőzést, majd 17.39-kor az öltözőbe vonultak. Rajtuk és a vezetőkön kívül ide senki sem léphetett be. Kivétel természe­tesen az olyan rangos vendég, mint Páder János, az OTSH el­nökhelyettese, aki meglátogatta a csapatot, s néhány lelkesítő szóval buzdította őket. Persze, a készülődés során tréfálkozásban sem volt hi­ány... Például Váradi Bélá­inak­ valaki odaszólt: — Béla, aztán egy szabadrú­gást feltétlenül rúgjál ám be! ■ A válogatott balszélső nevet­ve mondta: — Csak legyen ... Kovács Ferenc, a válogatott csapat edzője azt a gondolatot fejtegette, hogy a szovjet csa­pat­ összeállításából arra követ­keztet: Nyilasi külön őrzőt kap majd, ami nem feltétlenül baj, hiszen így legalább felszabadul védőfeladata alól, s minden ere­jével a támadásokat segítheti. Baróti Lajos szövetségi kapi­tány idegesen sétált a folyosón, legjelentősebbnek látszó dönté­sét azonban közölte: Blohin őr­zője Martos lesz! Később kifej­tette azt is, hogy arra számít: a szovjet válogatott különleges gondot fordít majd középpályá­saink őrzésére. A vendégek 17.45 órakor érkeztek a stadi­onba. Blohin, Olsanszkij és Hin­­csagasvili az előmérkőzést fi­gyelte, a többiek viszont azon­nal bementek az öltözőbe. Meg­ Óriási iramban kezdődött a találkozó. Az 5. percben Pintér ívelt a kapu elé, Kovács­ öt lé­pésről a jobb sarokra fejelt, Asztapovszkij biztosan védett. A 6. percben Minyajev felvágta Pintért, ezért sárga lapos figyel­meztetést kapott. Támadott a magyar csapat, a 7. percben mégis Blohin szer­zett nehéz pillanatot Martosnak. Kicselezte, majd beadott, Guj­­dár azonban előrevetődve védett. A 9. percben Kovács a szovjet térfél közepén elgáncsolta Krug­­lovot ezért a játékvezető sárga lappal figyelmezette. A 13. perc­ben Burjak 25 méteres átadását Blohin látványosan levette a magyar 16-os sarkánált, átemelt Martos felett, beadását Gujdár lehúzta. Egy perc múlva Pintér futott el a bal oldalon, beadását Váradi fordulásból, 11 méterről a jobb sarokra lőtte, Asztapovsz­kij a jobb kapufára ütötte a labdát, majd megfogta. A 16. percben Bur­iak 35 méteres sza­badrúgását Blohin hét lépésről a kapu mellé gurította. A 23­ . percben Lovcsev fel­vágta­­Pintért,­ ezért ő is sárga lapos figyelmeztetést kapott. A 30. percben Váradi szögletét Kovács az ötösről lefejelte, Asz­­tapovsziki azonban könnyedén hárított. A 32. percben Kruglov lesántikált a pályáról, helyére Troskin jött be. A 34. percben Nyilasi a ma­gyar térfél közepén megrúgta Minyajevet, ő is sárga lapos fi­gyelmeztetést kapott. A 36. percben az előretörő Hincsagas­­vilit Pintér szerelte az ötösön. A 38. percben Zombori jobb ol­dalról ívelt szabadrúgást a kapu elé, a kifejelt labdát Váradi 18 méterről lőtte, Asztapovszkij azonban nagyot védett. Nyilasi it­állával vezetünk A 44. percben megszerezte a vezetést a magyar csapat. Ko­vács, Váradi, Zombori volt a labda útja. A középpályás a bal szélről beadott, Asztapovszkij Nyilasi hátára tenyerelte a lab­dát, az egyet pattant, s a kö­zéppályás bal lábáról — közel­ről — a gólvonalon túlra került. 1-0 SZÜNET UTÁN A­ 48. percben Pintér szerezte meg a labdát a félpályánál. Nagy lendülettel megiramodott, lepetéstként hatott, hogy a szov­jet szövetségi kapitány, Szimo­­nyan három helyen is megvál­toztatta a görögök elleni VB- selejtezőn legutóbb szerepelt csapatot, elsősorban védőket ál­lított az együttesbe. A mindig rendkívül udvarias és készséges kapitány elmondta:­­ Olsanszkij azért maradt ki a csapatból, mert legutóbbi já­tékával elégedetlen voltam. Rendkívül bízom viszont az újonc Barsakovban, akinek ké­pességeit oly nagyra értékelem, hogy egy ilyen rendkívül fon­tos mérkőzésen is vállalom be­állításának kockázatát. Dolma­­tov csapatában is középpályán játszik, az ő szereplése nem jelenthet törést a csapatmunká­ban. Kipiani taktikai okokból maradt ki.” Végül arról érdeklődtünk a szövetségi kapitánytól, hogy elé­gedett lenne-e a döntetlennel? Szinte fülig szaladó szájjal vá­laszolta : — Igen, nagyon ... Hét óra előtt néhány perccel az NSZK-beli játékvezetői hár­mas Aldinger (Frickel, Steigele) vezetésével hetvenezer néző üdvrivalgása közepette megje­lentek a csapatok. A két együt­tes az alábbi összeállításban kezdte a játékot, a mögötte futó Burjak azonban buktatta a magyar középpályást. Aldinger Burjakot is sárga lap­pal figyelmeztette. Egy perc múlva Zombori a balösszekötő helyéről, 20 méterről futtából, ballal óriási­ erejű lövést zúdí­tott kapura, Asztapovszkij azon­ban remek vetődéssel kiütötte a bal sarokba tartó labdát. Az 54. percben Váradi bal oldali beadása után Kovács 10 méter­ről fejelt, a szovjet kapus gyors mozdulattal hárított. Azonnal ezután Zombori jobb oldalról beívelt szabadrúgását követően Hincsagasvili felszabadításnak szánt fejesét a 16-os vonalon ál­ló Török egyből, ballal alig lőt­te a bal sarok mellé. A 65. percben jobb oldali tá­madásit követően Pintérhez ke­rült a labda, a középpályás kö­zépre ívelt, belül a szovjet vé­dők elfeledkeztek Kerekiről, aki közülük kilépve óriási helyzet­be került, de nyolc méterről küldött, a kapu közepére tartó fejesét Asztapovszkij védte. Partdobás Mám Kereki-fejes Egy perc múlva azonban már Keresei nevét harsogta a lelá­tó... Zengett a tömeg, zúgott a vastaps, hiszen újra a ven­dégek hálójába került a labda. A jobb oldalon, az öt és fe­lessel egy magasságban bedo­báshoz jutott a magyar csapat. Pusztai óriási ívű, beadásnak is beillő, hatalmas partdobására a szovjet védők gyűrűjében a jobbösszekötő helyén magasra felugró Kereki emelkedett a legjobb ütemben és nagyszerű csúsztatott fejessel, a késve mozduló Asztapovszkij felett a kapu jobb oldalába küldte a labdát, úgy, hogy az a kapufa belső lapjáról pattant be. 2 -0 A másik oldalon Minyajev 14 méteres, lapos lövése az oldal­hálóba vágódott. A 81. percben Minyajev jobb oldalról beívelt szabadrúgása után kavarodás támadt a ma­gyar csapat kapuja előtt, végül azonban Gujdár előrevetődve hárított. A 85. percben a jobb oldalon kiugró Pintért Bajsakov buktatta. Ő sem úszta meg sár­ga lap nélkül... A 87. percben Zombori a bal oldalról a 11-es pont magassá­gából csavart középre szabad­rúgást, belül Kovács ugrott a A közönség tájékozottságára, hozzáértésére jellemző, hogy ál­talános felhördülés fogadta a szovjet csapat összeállításának a fényújságon való megjelené­sét. Az új szovjet nevek vala­mi mást, az eddigitől eltérő taktikai tervet sejtettek és alig kezdődött el a játék, kiderült, hogy így is van. Szimonyan nem csupán elégedetlen volt né­hány védőjátékosának legutób­bi teljesítményével, hanem számszerűen is meg akarta erő­síteni a hátsó sorokat. És ez lényeges különbség! Nemcsak az előretolt magyar csatárokra jutott testőr, hanem a felfutó középpályásokat, sőt, hátvédeket is fedezték, foggal-körömmel védve a kapujuk felé vezető utat. A küzdelem hevességére jel­lemző, hogy Aldinger 25 perc alatt három sárga lapot „osz­tott” ki, úgy, hogy a két kapu előtt csak egy-egy helyzet ala­kult ki. Mindkét csapat megkü­lönböztetett figyelmet fordított a pálya középső harmadára. Most a vendégek is előrébb tol­ták védelmi falukat, már a mi térfelünkön zavarták az akciók kialakulását. Nem telt el egyetlen perc sem valami izgalom nélkül. Sajnos, sok volt a szabálytalan­ság, és emiatt folyamatos me­zőnyjáték nem alakulhatott ki. A vendégek inkább az elöl ta­nyázó két „muskétást”, Biohint és Fjodorovot keresték hosszú indításokkal, a mieink inkább a széleket próbálták kihasználni. Nemcsak Pusztai és Váradi fu­tott el az oldalvonalak mellett, hanem Martos, Pintér és Zom­­­bori is. Tetszett, hogy amikor a helyzet engedte, Kereki meg­próbált lépést tartani kibonta­kozó támadásainkkal, hosszú vágták után úgy helyezkedett, hogy második hullámban oda­érkezzen a kapu elé, s a ka­pura továbbíthassa a középre szálló beadásokat. A kezdeti magyar rohamok elülte után kiegyensúlyozottá vált a küzdelem és nagy tak­tikai harc folyt a pályán. A félidő utolsó perceiben a szov­jet játékosok már a villany­órára tekinthettek, amikor meg­érkezett a ki tudja, hányadik, de most pontosan irányított labda a bal szélről és a kö­zönség óriási örömére megszü­letett a vezető gólunk! A második félidőre hívő ját­­ékvezetői sípszót csak a mie­ink hallották meg. Szimonyai­­nak nem volt elég a tíz perc, még ötöt felhasznált játékosai megnyugtatására, a helyzet át­értékelésére ... Zúgó tapssal bú­csúzott a közönség Nyilasitól és utána nagy megnyugvással vet­te tudomásul, hogy a helyére beállott Török, pontosabban az a tény, hogy egy középpályást a második félidő elején hátvéd váltott fel, nem jelenti a csa­pat alapvető taktikájának meg­változtatását, a védekezésre át­állást. Mert Török feltűnt az ellenfél 16-osán is és, persze, szerelt a saját térfelén, nem is egyszer kitűnően! Kipiani harcba dobása már Szimonyan taktikai vereségének beismerését jelentette. A ta­pasztalt szakember látta, hogy csapata képtelen a minimális terv megvalósítására, az egy pont megszerzésére, erősíteni kell! A bejövő játékos, a görö­gök elleni második gól szerzője mondta is, mutatta is, hogy most már mindegy: előre! És a szovjet csapat — igaz, hogy nem hosszantartóan — tu­dott váltani. Többször kapujuk­hoz szorították a mieinket, lőt­tek és fejeltek is, de mindig ott volt egy láb, önfeláldozóan közbecsúszó hátvéd feje, melle, amerről kifelé pattant a lab­da. És amikor felszabadult a magyar kapu, máris munkájuk akadt a vendégek hátvédjeinek, mert a középpályásaink most nem kezelgették, igazíthatták a labdát, hanem a lehető legke­vesebb érintéssel indították a leshatáron helyezkedő Ková­csot, Váradit vagy Pusztait. A lehető legjobb pillanatban esett a második gól. Egy olyan taktikai cselből, amit az el­lenfélnek nem volt módja előre felfedezni. Pusztai eddig nem­igen dobott partot, vagy ha igen, csak úgy félerővel. Nem is sejtették a szovjet hátvédek, hogy képes bedobni a kapufáig a labdát. Nem hittek Konyko­­vék a szemüknek, amikor Ke­reki közvetlen közelről csúsztat­ta fejjel a hálóba a labdát. Akkor már alighanem ők is tudták, hogy vesztesként hagy­ják el a Népstadiont. A magyar válogatott a hajrá­ban is okosan játszott. Kifo­gástalanul bírták játékosaink erővel és erőnlétileg a sok kö­zelharccal tarkított, kemény csa­tát. A hajrát is a mieink irányí­tották, ezért különösen sajnála­tos, hogy a 89. percben csök­kent a hátvédek ébersége, s a pillanatnyi kihagyás lehetőséget biztosított Kioianinak a szépí­tésre. Reméljük, hogy nem lesz szükség a gólkülönbség számol­gatására, de ezt a gólt minden­képpen meg kellett volna aka­dályozni ! A magyar csapat győzelmével egy nagyszerű sorozatra tette fel a koronát. Döntő volt, hogy Ba­róti alaposabban felmérte az ellenfél erejét és sebezhető pont­jait, mint Szimonyan és ennek következményeként válogatot­tunk taktikailag uralta a mér­kőzést. Most nem volt kibon­takozási lehetősége Burjaknak, Konykovnak és Blohinnak, nem tudták versenyfutásra kénysze­ríteni a mieinket. Ezzel szem­ben a szovjet kapu elé beívelt magas labdák állandó veszélyt jelentettek, mert Nyilasi, Ko­vács és Kereki jól, összedol­­gozottan helyezkedett és a gó­lokon kívül is többször veszé­lyeztették Asztapovszkij hálóját. A nagyszerű győzelem javí­tott csapatunk selejtező-csoport­beli helyzetén. Az eddig meg­telt útért minden dicséretet megérdemelnek játékosaink. Most már minden okunk meg­van arra ,hogy kellő önbiza­lommal készüljenek a folytatás­ra. Mindannyiuknak tudni kell azonban, hogy a nehéz még hátravan! Kilőttek magukért játékosaink, kiváltképpen Pintér Gujdárnak az első félidőben alig volt dolga. Egy alkalom­mal ügyes előrevetődéssel elcsí­pett egy bal oldali beadást, az­tán aláfutott egy beívelésnek. Szünet után viszont már négy­öt alkalommal lehetősége nyílt formájának bizonyítására. Jól őrizte a hálót, a gólt nem véd­­hete. Martosra nem kisebb feladat hárult ezen a mérkőzésen, mint a roppant gólveszélyes Blohin őrzése. A magyar jobbhátvéd mesterien eleget tett a vele szemben támasztott követelmé­nyeknek, mindenüvé követte Blohint, aki egy pillanatra sem tudta magáról lezárni. Martos megelőző szereléseket is alkal­mazott és utána néha felnyo­mulásokra is vállalkozott. Bálint első félidőbeli teljesít­ményéről nemigen lehet véle­ményt alkotni. Ekkor az a hely­zet adódott, hogy miközben te­rületet védett, alig kellett já­tékba avatkoznia, mert mezőny­fölényünk miatt a szovjet csa­pat alig-alig támadott. Bálin­tot ebben az időszakban két­szer átjátszottak. Szünet után már többször közbeléphetett, ezt mindig határozottan tette, lelkesen játszott és jól irányí­totta társait. Kereki a mérkőzés nagy ré­szében szinte középpályás­­szerűen játszott, jobbára Kony­kov őrzése volt a feladata. Di­cséretére legyen mondva, hogy ennek eleget tett, mert a nagy irányítókészséggel rendelkező Konykovot semlegesítette. Szü­net után a magyar játékos a kapura is veszélyes volt, fejes­góljával nagy érdemeket szer­zett. Tóth József nagy harcot ví­vott Fjodorovval, ügyesen he­lyezkedett, amint lehetősége volt, rácsapott a labdára, nem is tudott kibontakozni mellette a gyors csatár. Balhátvédünk fürgeségével, mozgékonyságá­val megfelelően segítette a há­tulról való kibontakozást is. Nyilasi óriási akarattal ját­szott, sokszor lerázta magáról az őrzésével megbízott Dolma­­tovot, nem hagyta magát a kö­zelharcokban sem. Elég sokat hátra is ment és góljával ön­bizalmat adott a magyar csa­patnak. Pintér az egész mezőny fölé nőtt! Mindenkit felülmúlt hi­hetetlen munkabírásával, meg­­megújuló szereléseivel, gyors nekiiramodásaival, beadásaival, szervezőkészségével. Zombori fokozatosan lendült bele. Az első félidő közepétől egyre többször próbálkozott bal oldali támadásvezetésekkel is. Szünet után valóságos örökmoz­gó volt, ügyesen váltott embert, mindig ott lépett közbe, ahol baj volt. Ritkán játszották át és akadt egy nagy lövése is. Pusztai a tőle megszokott lel­kesedéssel küzdött, de az első félidőben egyáltalán nem bírt Lovcsevval. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy kevés labdát kapott, hanem az is, hogy ke­veset változtatta a helyét, ra­gaszkodott a partvonalhoz. Szü­net után ezen változtatott, sok­szor áthúzódott a másik oldalra és ekkor már veszélyesebb volt. Kovács az első félidőben nem­igen tudott megbirkózni az újonc Bajsakoval, aki nagyon ke­mény ellenfélnek bizonyult. Eb­ben az időszakban Kovács túl­ságosan a pálya tengelyében he­lyezkedett, de ekkor is kitűnt harcosságával. A második fél­időben sokszor ellenállhatatlan volt, jobbra, balra elmozgott, szükség esetén hátra is jött, hasznos tagja volt a csapatnak. Váradi elszántan küzdött, hát­rahúzódott segíteni a középpá­lyára is, s igyekezett­ lendülete­sen elfutni a partvonal mentén,­­az első félidőben volt két nagy lövése. Később vesztett frissesé­géből. Török a beállítását követő percekben már olyan nagy nyu­galommal és ügyesen játszott, mintha az első félidőben is tag­ja lett volna a csapatnak, kitű­nően beilleszkedett, gyors és mozgékony volt, beállítása erő­sítette a csapat szerkezeti játé­kát. Fazekas csupán tíz percet ját­szott, ezalatt nem nyílt mód ar­ra, hogy különösebben belelen­düljön. Igyekezett megtartani a Labdát. Kevés kimagasló teljesítmény a szovjet csapatban Asztapovszkijnak a mérkőzé­sen négy bravúros védése volt. Többször jól jött ki kapujából, az első gólnál azonban előbb aláfutott a labdának, majd této­vázott a közbelépéssel. A hát­védsorban Kruglov hamar meg­sérült, a helyére beállt Troskin mozgékonyabbnak bizonyult és szünet után néhány jó támadás indult tőle, Váradi azonban többször is átjátszotta. Hincsa­gasvili jól irányította a védel­met, többször kisegítette társait is és az első félidőben néhány­szor ügyesen kihozta a labdát a középpályára is. A szovjet együttes újonca, Bajsakov Ko­vács őrzését kapta feladatul, a mozgékony, erőszakos hátvédtől több jó szerelést láttunk, de kö­zépcsatárunk néhányszor meg­forgatta. Lovcsev igyekezett megelőző szerelésekkel semlege­síteni Pusztait, a magyar szél­ső azonban néhányszor ügyesen becsapta és le is futotta. A középpályán Dolmatov fő feladata Nyilasi semlegetítése volt, többre nem is vállalkozott. Burjak az első félidőben elég keveset mozgott, nem nagyon tudta betölteni a karmester sze­repkörét. Minyajev volt a szov­jet csapat egyik legszürkébb tagja, inkább csak arra töreke­dett, hogy a védelmet­­segítse. Konykov elég nagy területen játszott, de többször rossz hely­re továbbította a labdát. Ő is szünet után vált aktívabbá. Elöl Fjodorov fokozatosan el­szürkült, eléggé passzív volt. Blohin keveset volt játékban, igyekezett elszakadni őrzőjétől, Martostól. Ha hozzá került a labda, akkor nagyon szép dol­gokat mutatott be, de a kapura nem jelentett igazán gólveszélyt. A csereként beállt Kipiani gól­ján kívül szinte alig vétette ma­gát észre, de a döntő pillanat­ban jól látta meg a kínálkozó lehetőséget és azt ki is használ­ta. Aldinger, az NSZK-beli bíró ura volt a helyzetnek, nagy eréllyel megfékezte a játékoso­kat, ennek érdekében sokat sí­polt és sűrűn alkalmazta a sár­ga lapos figyelmeztetést. Nyilatkozatok Baráti Lajos szövetségi kapi­tány: — Sok emlékezetes mér­kőzésen ültam eddig a kispa­­don, ezt a meccset nem fogom sokáig elfelejteni, mert egy rendkívül jó szovjet csapatot, megérdemelten győztünk le. Nagy kár, hogy a 89. percben gólt kaptunk. Mindenesetre egy lépéssel közelebb kerültünk Ar­gentínához ... Kovács Ferenc edző: — Gigá­szi küzdelem volt, igazi férfias játék, s annak külön örülök, hogy a magyar csapat­ az el­múlt két mérkőzésen mutatott töretlen küzdőszellemét most is hozni tudta. Pusztai László: — A cseh­szlovákok és a lengyelek ellen szándékosan nem gyakoroltuk azt a variációt, hogy én be­dobom a labdát középre a ti­es pont tájékára, nehogy a le­látón jelenlevő szovjet megfi­gyelők feljegyezzék ezt a meg­oldást. A gyakorlatban most próbáltuk ki először, szeren­csére bejött... Krizsán József, az MLSZ fő­titkára: — A játéknak inkább a küzdő jellege domborodott ki. A csapat minden egyes tagja szí­vét, lelkét adta. Ugyanazokat az erényeket csillogtatták, amelyek már a csehszlovákok és lengye­lek ellen is sikert hoztak. Ha­sonló szellemben kell tovább készülnünk, közelebb kerültünk céljainkhoz. Páder János, az OTSH elnök­­helyettese: — Az eddigi munka nem volt hiábavaló. Nagyon bol­dog vagyok, elismerés illeti a csapatot. Bálint László: — A szovjet csatárok biztos, hogy a vissza­vágón sem lőnek több gólt, mint most mi. Pintér Sándor: — Mit mond­jak? Örömet szereztünk 70 ezer embernek, és azoknak, akik a tévékészülékek előtt szorítottak értünk. Ez többet ér, mintha 100 ezer forintot kaptunk volna. Martos Győző: A mérkőzés előtt tartottam Blohintól, a ta­lálkozón azonban már eszembe sem jutott az a szó, hogy „féle­lem”. , Nyilasi Tibor: — A gólnál üt­köztem a kapussal, a jobb com­bomba rúgást kaptam. A szü­netben nagyon fájt a lábam. Nyikita Szimonyan: — Tud­tuk, hogy nehéz mérkőzés előtt állunk. Összeszokott, nagyrahi­­vatott együttes a magyar válo­gatott, s ez a mai összecsapáson újra bebizonyosodott. Minden tekintetben megérdemelte ellen­felünk a győzelmet. Most már jobban érthető a lengyelek és a csehszlovákok elleni siker is. Több kulcsjátékosom teljesítmé­nyével elégedetlen vagyok. Sen­kit nem akarok most elmarasz­talni, ezért inkább a jó teljesít­ményekről beszélek. A mieink közül csak a középpályások lát­ták el feladatukat, de ők sem százszázalékosan. A magyar csa­pat viszont remekül küzdött és ha a sok jót átlagteljesítmény közül ki kell emelni egyet,, az csak Pintéré lehet. Burjak: — Minden tekintetben jobb volt ellenfelünk, de a né­zők jobban élvezték volna az összecsapást, ha a játékot nem tördeli szét a játékvezetői síp­szó. A 9. csoport állása: 1. Magyarország 2 1 1-3-2 3 2. Szovjetunió 2 1 — 1 3-2 2 3. Görögország 2 — 1 11-3 1 Magyarország: Gujdár — Martos, Bálint, Kereki, Tóth J. — Nyilasi, Pintér, Zombori — Pusztai, Kovács, Váradi. Szovjetunió: Asztapovszkij — Kruglov, Hincsagasvili, Bajsa­kov, Lovcsev — Konykov, Burjak, Minyajev, Dolmatov — Fjodo­rov, Blohin. Csere: Kruglov helyett Troskin a 32. percben, Nyilasi helyett Török az 51. percben, Dolmatov helyett Kipiani a 60. percben, Vá­radi helyett Fazekas a 80. percben. Góllövő: Nyilasi a 44. percben, Kereki a 66. percben, Kipiani a 89. percben. Szögletarány: 7:6 (4:3) Magyarország javára. Sárga lap: Minyajev a 6. percben, Kovács a 9. percben, Lov­­csev a 23. percben, Nyilasi a 34. percben, Burjak a 48. percben, Baj­sakov a 85. percben. legmagasabbra, 8 méterről kül­­dők közé berobbanó Kipiani kö­­dött, a jobb alsó sarokra tartó képről, mintegy 10 méterről, fejesét Asztapovszkij gyors ve- nagy erővel a léc alá fejelte a tödéssel kiütötte. Inholnt A 89. percben Blohin cselez­getett a bal oldalon, ballal nagy­ob­ ívben középre ívelt, s a vé- * Válogatottunk erőnlétben, lelkesedésben és taktikailag isMitimúlta ellnkjét Martos Pintér Nyilasi Kereki NÉPSPORT 3

Next