Népsport, 1977. május (33. évfolyam, 103-128. szám)
1977-05-01 / 103. szám
XXXIII. 103. ♦ 1977. május. 1. LABDARÚGÁS T Magyarország—Szovjetunió 2—1 11—01 Nagy napra virradt szombaton a magyar labdarúgás: a hónapok óta óriási érdeklődéssel várt VB-selejtező napján egész Budapest a találkozó lázában élt. Már órákkal az előmérkőzés megkezdése előtt sűrű sorokban özönlött a tömeg a stadion felé, a megyei ifjúsági válogatottak mérkőzésének kezdetét már fél ház üdvözölte. A magyar válogatott 16.45 órakor érkezett meg Tatáról. A játékosok egy ideig nézték az előmérkőzést, majd 17.39-kor az öltözőbe vonultak. Rajtuk és a vezetőkön kívül ide senki sem léphetett be. Kivétel természetesen az olyan rangos vendég, mint Páder János, az OTSH elnökhelyettese, aki meglátogatta a csapatot, s néhány lelkesítő szóval buzdította őket. Persze, a készülődés során tréfálkozásban sem volt hiány... Például Váradi Béláinak valaki odaszólt: — Béla, aztán egy szabadrúgást feltétlenül rúgjál ám be! ■ A válogatott balszélső nevetve mondta: — Csak legyen ... Kovács Ferenc, a válogatott csapat edzője azt a gondolatot fejtegette, hogy a szovjet csapat összeállításából arra következtet: Nyilasi külön őrzőt kap majd, ami nem feltétlenül baj, hiszen így legalább felszabadul védőfeladata alól, s minden erejével a támadásokat segítheti. Baróti Lajos szövetségi kapitány idegesen sétált a folyosón, legjelentősebbnek látszó döntését azonban közölte: Blohin őrzője Martos lesz! Később kifejtette azt is, hogy arra számít: a szovjet válogatott különleges gondot fordít majd középpályásaink őrzésére. A vendégek 17.45 órakor érkeztek a stadionba. Blohin, Olsanszkij és Hincsagasvili az előmérkőzést figyelte, a többiek viszont azonnal bementek az öltözőbe. Meg Óriási iramban kezdődött a találkozó. Az 5. percben Pintér ívelt a kapu elé, Kovács öt lépésről a jobb sarokra fejelt, Asztapovszkij biztosan védett. A 6. percben Minyajev felvágta Pintért, ezért sárga lapos figyelmeztetést kapott. Támadott a magyar csapat, a 7. percben mégis Blohin szerzett nehéz pillanatot Martosnak. Kicselezte, majd beadott, Gujdár azonban előrevetődve védett. A 9. percben Kovács a szovjet térfél közepén elgáncsolta Kruglovot ezért a játékvezető sárga lappal figyelmezette. A 13. percben Burjak 25 méteres átadását Blohin látványosan levette a magyar 16-os sarkánált, átemelt Martos felett, beadását Gujdár lehúzta. Egy perc múlva Pintér futott el a bal oldalon, beadását Váradi fordulásból, 11 méterről a jobb sarokra lőtte, Asztapovszkij a jobb kapufára ütötte a labdát, majd megfogta. A 16. percben Buriak 35 méteres szabadrúgását Blohin hét lépésről a kapu mellé gurította. A 23 . percben Lovcsev felvágtaPintért, ezért ő is sárga lapos figyelmeztetést kapott. A 30. percben Váradi szögletét Kovács az ötösről lefejelte, Asztapovsziki azonban könnyedén hárított. A 32. percben Kruglov lesántikált a pályáról, helyére Troskin jött be. A 34. percben Nyilasi a magyar térfél közepén megrúgta Minyajevet, ő is sárga lapos figyelmeztetést kapott. A 36. percben az előretörő Hincsagasvilit Pintér szerelte az ötösön. A 38. percben Zombori jobb oldalról ívelt szabadrúgást a kapu elé, a kifejelt labdát Váradi 18 méterről lőtte, Asztapovszkij azonban nagyot védett. Nyilasi itállával vezetünk A 44. percben megszerezte a vezetést a magyar csapat. Kovács, Váradi, Zombori volt a labda útja. A középpályás a bal szélről beadott, Asztapovszkij Nyilasi hátára tenyerelte a labdát, az egyet pattant, s a középpályás bal lábáról — közelről — a gólvonalon túlra került. 1-0 SZÜNET UTÁN A 48. percben Pintér szerezte meg a labdát a félpályánál. Nagy lendülettel megiramodott, lepetéstként hatott, hogy a szovjet szövetségi kapitány, Szimonyan három helyen is megváltoztatta a görögök elleni VB- selejtezőn legutóbb szerepelt csapatot, elsősorban védőket állított az együttesbe. A mindig rendkívül udvarias és készséges kapitány elmondta: Olsanszkij azért maradt ki a csapatból, mert legutóbbi játékával elégedetlen voltam. Rendkívül bízom viszont az újonc Barsakovban, akinek képességeit oly nagyra értékelem, hogy egy ilyen rendkívül fontos mérkőzésen is vállalom beállításának kockázatát. Dolmatov csapatában is középpályán játszik, az ő szereplése nem jelenthet törést a csapatmunkában. Kipiani taktikai okokból maradt ki.” Végül arról érdeklődtünk a szövetségi kapitánytól, hogy elégedett lenne-e a döntetlennel? Szinte fülig szaladó szájjal válaszolta : — Igen, nagyon ... Hét óra előtt néhány perccel az NSZK-beli játékvezetői hármas Aldinger (Frickel, Steigele) vezetésével hetvenezer néző üdvrivalgása közepette megjelentek a csapatok. A két együttes az alábbi összeállításban kezdte a játékot, a mögötte futó Burjak azonban buktatta a magyar középpályást. Aldinger Burjakot is sárga lappal figyelmeztette. Egy perc múlva Zombori a balösszekötő helyéről, 20 méterről futtából, ballal óriási erejű lövést zúdított kapura, Asztapovszkij azonban remek vetődéssel kiütötte a bal sarokba tartó labdát. Az 54. percben Váradi bal oldali beadása után Kovács 10 méterről fejelt, a szovjet kapus gyors mozdulattal hárított. Azonnal ezután Zombori jobb oldalról beívelt szabadrúgását követően Hincsagasvili felszabadításnak szánt fejesét a 16-os vonalon álló Török egyből, ballal alig lőtte a bal sarok mellé. A 65. percben jobb oldali támadásit követően Pintérhez került a labda, a középpályás középre ívelt, belül a szovjet védők elfeledkeztek Kerekiről, aki közülük kilépve óriási helyzetbe került, de nyolc méterről küldött, a kapu közepére tartó fejesét Asztapovszkij védte. Partdobás Mám Kereki-fejes Egy perc múlva azonban már Keresei nevét harsogta a lelátó... Zengett a tömeg, zúgott a vastaps, hiszen újra a vendégek hálójába került a labda. A jobb oldalon, az öt és felessel egy magasságban bedobáshoz jutott a magyar csapat. Pusztai óriási ívű, beadásnak is beillő, hatalmas partdobására a szovjet védők gyűrűjében a jobbösszekötő helyén magasra felugró Kereki emelkedett a legjobb ütemben és nagyszerű csúsztatott fejessel, a késve mozduló Asztapovszkij felett a kapu jobb oldalába küldte a labdát, úgy, hogy az a kapufa belső lapjáról pattant be. 2 -0 A másik oldalon Minyajev 14 méteres, lapos lövése az oldalhálóba vágódott. A 81. percben Minyajev jobb oldalról beívelt szabadrúgása után kavarodás támadt a magyar csapat kapuja előtt, végül azonban Gujdár előrevetődve hárított. A 85. percben a jobb oldalon kiugró Pintért Bajsakov buktatta. Ő sem úszta meg sárga lap nélkül... A 87. percben Zombori a bal oldalról a 11-es pont magasságából csavart középre szabadrúgást, belül Kovács ugrott a A közönség tájékozottságára, hozzáértésére jellemző, hogy általános felhördülés fogadta a szovjet csapat összeállításának a fényújságon való megjelenését. Az új szovjet nevek valami mást, az eddigitől eltérő taktikai tervet sejtettek és alig kezdődött el a játék, kiderült, hogy így is van. Szimonyan nem csupán elégedetlen volt néhány védőjátékosának legutóbbi teljesítményével, hanem számszerűen is meg akarta erősíteni a hátsó sorokat. És ez lényeges különbség! Nemcsak az előretolt magyar csatárokra jutott testőr, hanem a felfutó középpályásokat, sőt, hátvédeket is fedezték, foggal-körömmel védve a kapujuk felé vezető utat. A küzdelem hevességére jellemző, hogy Aldinger 25 perc alatt három sárga lapot „osztott” ki, úgy, hogy a két kapu előtt csak egy-egy helyzet alakult ki. Mindkét csapat megkülönböztetett figyelmet fordított a pálya középső harmadára. Most a vendégek is előrébb tolták védelmi falukat, már a mi térfelünkön zavarták az akciók kialakulását. Nem telt el egyetlen perc sem valami izgalom nélkül. Sajnos, sok volt a szabálytalanság, és emiatt folyamatos mezőnyjáték nem alakulhatott ki. A vendégek inkább az elöl tanyázó két „muskétást”, Biohint és Fjodorovot keresték hosszú indításokkal, a mieink inkább a széleket próbálták kihasználni. Nemcsak Pusztai és Váradi futott el az oldalvonalak mellett, hanem Martos, Pintér és Zombori is. Tetszett, hogy amikor a helyzet engedte, Kereki megpróbált lépést tartani kibontakozó támadásainkkal, hosszú vágták után úgy helyezkedett, hogy második hullámban odaérkezzen a kapu elé, s a kapura továbbíthassa a középre szálló beadásokat. A kezdeti magyar rohamok elülte után kiegyensúlyozottá vált a küzdelem és nagy taktikai harc folyt a pályán. A félidő utolsó perceiben a szovjet játékosok már a villanyórára tekinthettek, amikor megérkezett a ki tudja, hányadik, de most pontosan irányított labda a bal szélről és a közönség óriási örömére megszületett a vezető gólunk! A második félidőre hívő játékvezetői sípszót csak a mieink hallották meg. Szimonyainak nem volt elég a tíz perc, még ötöt felhasznált játékosai megnyugtatására, a helyzet átértékelésére ... Zúgó tapssal búcsúzott a közönség Nyilasitól és utána nagy megnyugvással vette tudomásul, hogy a helyére beállott Török, pontosabban az a tény, hogy egy középpályást a második félidő elején hátvéd váltott fel, nem jelenti a csapat alapvető taktikájának megváltoztatását, a védekezésre átállást. Mert Török feltűnt az ellenfél 16-osán is és, persze, szerelt a saját térfelén, nem is egyszer kitűnően! Kipiani harcba dobása már Szimonyan taktikai vereségének beismerését jelentette. A tapasztalt szakember látta, hogy csapata képtelen a minimális terv megvalósítására, az egy pont megszerzésére, erősíteni kell! A bejövő játékos, a görögök elleni második gól szerzője mondta is, mutatta is, hogy most már mindegy: előre! És a szovjet csapat — igaz, hogy nem hosszantartóan — tudott váltani. Többször kapujukhoz szorították a mieinket, lőttek és fejeltek is, de mindig ott volt egy láb, önfeláldozóan közbecsúszó hátvéd feje, melle, amerről kifelé pattant a labda. És amikor felszabadult a magyar kapu, máris munkájuk akadt a vendégek hátvédjeinek, mert a középpályásaink most nem kezelgették, igazíthatták a labdát, hanem a lehető legkevesebb érintéssel indították a leshatáron helyezkedő Kovácsot, Váradit vagy Pusztait. A lehető legjobb pillanatban esett a második gól. Egy olyan taktikai cselből, amit az ellenfélnek nem volt módja előre felfedezni. Pusztai eddig nemigen dobott partot, vagy ha igen, csak úgy félerővel. Nem is sejtették a szovjet hátvédek, hogy képes bedobni a kapufáig a labdát. Nem hittek Konykovék a szemüknek, amikor Kereki közvetlen közelről csúsztatta fejjel a hálóba a labdát. Akkor már alighanem ők is tudták, hogy vesztesként hagyják el a Népstadiont. A magyar válogatott a hajrában is okosan játszott. Kifogástalanul bírták játékosaink erővel és erőnlétileg a sok közelharccal tarkított, kemény csatát. A hajrát is a mieink irányították, ezért különösen sajnálatos, hogy a 89. percben csökkent a hátvédek ébersége, s a pillanatnyi kihagyás lehetőséget biztosított Kioianinak a szépítésre. Reméljük, hogy nem lesz szükség a gólkülönbség számolgatására, de ezt a gólt mindenképpen meg kellett volna akadályozni ! A magyar csapat győzelmével egy nagyszerű sorozatra tette fel a koronát. Döntő volt, hogy Baróti alaposabban felmérte az ellenfél erejét és sebezhető pontjait, mint Szimonyan és ennek következményeként válogatottunk taktikailag uralta a mérkőzést. Most nem volt kibontakozási lehetősége Burjaknak, Konykovnak és Blohinnak, nem tudták versenyfutásra kényszeríteni a mieinket. Ezzel szemben a szovjet kapu elé beívelt magas labdák állandó veszélyt jelentettek, mert Nyilasi, Kovács és Kereki jól, összedolgozottan helyezkedett és a gólokon kívül is többször veszélyeztették Asztapovszkij hálóját. A nagyszerű győzelem javított csapatunk selejtező-csoportbeli helyzetén. Az eddig megtelt útért minden dicséretet megérdemelnek játékosaink. Most már minden okunk megvan arra ,hogy kellő önbizalommal készüljenek a folytatásra. Mindannyiuknak tudni kell azonban, hogy a nehéz még hátravan! Kilőttek magukért játékosaink, kiváltképpen Pintér Gujdárnak az első félidőben alig volt dolga. Egy alkalommal ügyes előrevetődéssel elcsípett egy bal oldali beadást, aztán aláfutott egy beívelésnek. Szünet után viszont már négyöt alkalommal lehetősége nyílt formájának bizonyítására. Jól őrizte a hálót, a gólt nem védhete. Martosra nem kisebb feladat hárult ezen a mérkőzésen, mint a roppant gólveszélyes Blohin őrzése. A magyar jobbhátvéd mesterien eleget tett a vele szemben támasztott követelményeknek, mindenüvé követte Blohint, aki egy pillanatra sem tudta magáról lezárni. Martos megelőző szereléseket is alkalmazott és utána néha felnyomulásokra is vállalkozott. Bálint első félidőbeli teljesítményéről nemigen lehet véleményt alkotni. Ekkor az a helyzet adódott, hogy miközben területet védett, alig kellett játékba avatkoznia, mert mezőnyfölényünk miatt a szovjet csapat alig-alig támadott. Bálintot ebben az időszakban kétszer átjátszottak. Szünet után már többször közbeléphetett, ezt mindig határozottan tette, lelkesen játszott és jól irányította társait. Kereki a mérkőzés nagy részében szinte középpályásszerűen játszott, jobbára Konykov őrzése volt a feladata. Dicséretére legyen mondva, hogy ennek eleget tett, mert a nagy irányítókészséggel rendelkező Konykovot semlegesítette. Szünet után a magyar játékos a kapura is veszélyes volt, fejesgóljával nagy érdemeket szerzett. Tóth József nagy harcot vívott Fjodorovval, ügyesen helyezkedett, amint lehetősége volt, rácsapott a labdára, nem is tudott kibontakozni mellette a gyors csatár. Balhátvédünk fürgeségével, mozgékonyságával megfelelően segítette a hátulról való kibontakozást is. Nyilasi óriási akarattal játszott, sokszor lerázta magáról az őrzésével megbízott Dolmatovot, nem hagyta magát a közelharcokban sem. Elég sokat hátra is ment és góljával önbizalmat adott a magyar csapatnak. Pintér az egész mezőny fölé nőtt! Mindenkit felülmúlt hihetetlen munkabírásával, megmegújuló szereléseivel, gyors nekiiramodásaival, beadásaival, szervezőkészségével. Zombori fokozatosan lendült bele. Az első félidő közepétől egyre többször próbálkozott bal oldali támadásvezetésekkel is. Szünet után valóságos örökmozgó volt, ügyesen váltott embert, mindig ott lépett közbe, ahol baj volt. Ritkán játszották át és akadt egy nagy lövése is. Pusztai a tőle megszokott lelkesedéssel küzdött, de az első félidőben egyáltalán nem bírt Lovcsevval. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy kevés labdát kapott, hanem az is, hogy keveset változtatta a helyét, ragaszkodott a partvonalhoz. Szünet után ezen változtatott, sokszor áthúzódott a másik oldalra és ekkor már veszélyesebb volt. Kovács az első félidőben nemigen tudott megbirkózni az újonc Bajsakoval, aki nagyon kemény ellenfélnek bizonyult. Ebben az időszakban Kovács túlságosan a pálya tengelyében helyezkedett, de ekkor is kitűnt harcosságával. A második félidőben sokszor ellenállhatatlan volt, jobbra, balra elmozgott, szükség esetén hátra is jött, hasznos tagja volt a csapatnak. Váradi elszántan küzdött, hátrahúzódott segíteni a középpályára is, s igyekezett lendületesen elfutni a partvonal mentén,az első félidőben volt két nagy lövése. Később vesztett frisseségéből. Török a beállítását követő percekben már olyan nagy nyugalommal és ügyesen játszott, mintha az első félidőben is tagja lett volna a csapatnak, kitűnően beilleszkedett, gyors és mozgékony volt, beállítása erősítette a csapat szerkezeti játékát. Fazekas csupán tíz percet játszott, ezalatt nem nyílt mód arra, hogy különösebben belelendüljön. Igyekezett megtartani a Labdát. Kevés kimagasló teljesítmény a szovjet csapatban Asztapovszkijnak a mérkőzésen négy bravúros védése volt. Többször jól jött ki kapujából, az első gólnál azonban előbb aláfutott a labdának, majd tétovázott a közbelépéssel. A hátvédsorban Kruglov hamar megsérült, a helyére beállt Troskin mozgékonyabbnak bizonyult és szünet után néhány jó támadás indult tőle, Váradi azonban többször is átjátszotta. Hincsagasvili jól irányította a védelmet, többször kisegítette társait is és az első félidőben néhányszor ügyesen kihozta a labdát a középpályára is. A szovjet együttes újonca, Bajsakov Kovács őrzését kapta feladatul, a mozgékony, erőszakos hátvédtől több jó szerelést láttunk, de középcsatárunk néhányszor megforgatta. Lovcsev igyekezett megelőző szerelésekkel semlegesíteni Pusztait, a magyar szélső azonban néhányszor ügyesen becsapta és le is futotta. A középpályán Dolmatov fő feladata Nyilasi semlegetítése volt, többre nem is vállalkozott. Burjak az első félidőben elég keveset mozgott, nem nagyon tudta betölteni a karmester szerepkörét. Minyajev volt a szovjet csapat egyik legszürkébb tagja, inkább csak arra törekedett, hogy a védelmetsegítse. Konykov elég nagy területen játszott, de többször rossz helyre továbbította a labdát. Ő is szünet után vált aktívabbá. Elöl Fjodorov fokozatosan elszürkült, eléggé passzív volt. Blohin keveset volt játékban, igyekezett elszakadni őrzőjétől, Martostól. Ha hozzá került a labda, akkor nagyon szép dolgokat mutatott be, de a kapura nem jelentett igazán gólveszélyt. A csereként beállt Kipiani gólján kívül szinte alig vétette magát észre, de a döntő pillanatban jól látta meg a kínálkozó lehetőséget és azt ki is használta. Aldinger, az NSZK-beli bíró ura volt a helyzetnek, nagy eréllyel megfékezte a játékosokat, ennek érdekében sokat sípolt és sűrűn alkalmazta a sárga lapos figyelmeztetést. Nyilatkozatok Baráti Lajos szövetségi kapitány: — Sok emlékezetes mérkőzésen ültam eddig a kispadon, ezt a meccset nem fogom sokáig elfelejteni, mert egy rendkívül jó szovjet csapatot, megérdemelten győztünk le. Nagy kár, hogy a 89. percben gólt kaptunk. Mindenesetre egy lépéssel közelebb kerültünk Argentínához ... Kovács Ferenc edző: — Gigászi küzdelem volt, igazi férfias játék, s annak külön örülök, hogy a magyar csapat az elmúlt két mérkőzésen mutatott töretlen küzdőszellemét most is hozni tudta. Pusztai László: — A csehszlovákok és a lengyelek ellen szándékosan nem gyakoroltuk azt a variációt, hogy én bedobom a labdát középre a ties pont tájékára, nehogy a lelátón jelenlevő szovjet megfigyelők feljegyezzék ezt a megoldást. A gyakorlatban most próbáltuk ki először, szerencsére bejött... Krizsán József, az MLSZ főtitkára: — A játéknak inkább a küzdő jellege domborodott ki. A csapat minden egyes tagja szívét, lelkét adta. Ugyanazokat az erényeket csillogtatták, amelyek már a csehszlovákok és lengyelek ellen is sikert hoztak. Hasonló szellemben kell tovább készülnünk, közelebb kerültünk céljainkhoz. Páder János, az OTSH elnökhelyettese: — Az eddigi munka nem volt hiábavaló. Nagyon boldog vagyok, elismerés illeti a csapatot. Bálint László: — A szovjet csatárok biztos, hogy a visszavágón sem lőnek több gólt, mint most mi. Pintér Sándor: — Mit mondjak? Örömet szereztünk 70 ezer embernek, és azoknak, akik a tévékészülékek előtt szorítottak értünk. Ez többet ér, mintha 100 ezer forintot kaptunk volna. Martos Győző: A mérkőzés előtt tartottam Blohintól, a találkozón azonban már eszembe sem jutott az a szó, hogy „félelem”. , Nyilasi Tibor: — A gólnál ütköztem a kapussal, a jobb combomba rúgást kaptam. A szünetben nagyon fájt a lábam. Nyikita Szimonyan: — Tudtuk, hogy nehéz mérkőzés előtt állunk. Összeszokott, nagyrahivatott együttes a magyar válogatott, s ez a mai összecsapáson újra bebizonyosodott. Minden tekintetben megérdemelte ellenfelünk a győzelmet. Most már jobban érthető a lengyelek és a csehszlovákok elleni siker is. Több kulcsjátékosom teljesítményével elégedetlen vagyok. Senkit nem akarok most elmarasztalni, ezért inkább a jó teljesítményekről beszélek. A mieink közül csak a középpályások látták el feladatukat, de ők sem százszázalékosan. A magyar csapat viszont remekül küzdött és ha a sok jót átlagteljesítmény közül ki kell emelni egyet,, az csak Pintéré lehet. Burjak: — Minden tekintetben jobb volt ellenfelünk, de a nézők jobban élvezték volna az összecsapást, ha a játékot nem tördeli szét a játékvezetői sípszó. A 9. csoport állása: 1. Magyarország 2 1 1-3-2 3 2. Szovjetunió 2 1 — 1 3-2 2 3. Görögország 2 — 1 11-3 1 Magyarország: Gujdár — Martos, Bálint, Kereki, Tóth J. — Nyilasi, Pintér, Zombori — Pusztai, Kovács, Váradi. Szovjetunió: Asztapovszkij — Kruglov, Hincsagasvili, Bajsakov, Lovcsev — Konykov, Burjak, Minyajev, Dolmatov — Fjodorov, Blohin. Csere: Kruglov helyett Troskin a 32. percben, Nyilasi helyett Török az 51. percben, Dolmatov helyett Kipiani a 60. percben, Váradi helyett Fazekas a 80. percben. Góllövő: Nyilasi a 44. percben, Kereki a 66. percben, Kipiani a 89. percben. Szögletarány: 7:6 (4:3) Magyarország javára. Sárga lap: Minyajev a 6. percben, Kovács a 9. percben, Lovcsev a 23. percben, Nyilasi a 34. percben, Burjak a 48. percben, Bajsakov a 85. percben. legmagasabbra, 8 méterről küldők közé berobbanó Kipiani ködött, a jobb alsó sarokra tartó képről, mintegy 10 méterről, fejesét Asztapovszkij gyors ve- nagy erővel a léc alá fejelte a tödéssel kiütötte. Inholnt A 89. percben Blohin cselezgetett a bal oldalon, ballal nagyob ívben középre ívelt, s a vé- * Válogatottunk erőnlétben, lelkesedésben és taktikailag isMitimúlta ellnkjét Martos Pintér Nyilasi Kereki NÉPSPORT 3