Népsport, 1978. december (34. évfolyam, 290-314. szám)

1978-12-30 / 313. szám

8 NÉPSPORT * Népsport Az Országos Testnevelési és Sporthivatal lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Szabó Béla. Főszerkesztő-helyettes: dr. Ardai Aladár. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla u. 6. 1981. Telefon: 130-460. Telex: 22-5245. Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: dr. Petrus György igazgató. Kiadóhivatal: Budapest VI., Révay utca 16. 1374. Telefon: 116-660. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő posta­­hivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 24 forint, negyedévre 72 forint. Megjelenik naponta, kedd kivételével. Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató. . . Index: 25­004. ISSN 0133—1809. Pillantás a világsajtóba­n » • • rr • 9 | • jovo csillagai — csillagok nélkül POZSONY — Amikor megtudtuk, hogy Moszkvában az Izvesztyija Ku­pa nemzetközi jégkorongtornán Kanada színeiben az NHL pro­filiga fiatal játékosai indulnak, örültünk. Arra számítottunk, hogy korban valóban fiatal, de a legjobb jégkorongotokról van szó. Igaz, fiatal együttes jelent meg (átlagos életkora 23,7 év), azonban olyan játékosok kaptak benne helyet, akik csak elvét­ve szerepelnek csapataik bajno­ki mérkőzésein. A kanadaiak ezzel becsapták a rendezőket! Vlagyiszlav Tretyak, a szovjet válogatott kitűnő kapuvédője így jellemezte a Future Stars (A jövő csillagai) néven szerep­lő csapatot: — Elnézést kérek, de az a be­nyomásom, hogy ezek közül aligha fogja valaki felküzdeni magát odáig, hogy csillagot je­lentsen a kanadai jégkorongban. Ez egy gyenge együttes, s ha a játékosokat összehasonlítom azokkal, akik ellen akár Kana­dában, akár nálunk játszottunk, csak a túlzott keménységgel hívják fel magukra a figyelmet. Verekedést provokáltak elle­nünk, így kénytelenek voltunk móresre tanítani őket: jó játék­kal sok gólt ütöttünk nekik! Nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen csapat megállná a he­lyét az NHL-ben ... Alekszandr Malcev, a váloga­tott csatár, aki sérülése miatt a tornán nem játszhatott, osztotta Tretyak véleményét. Biztosra veszi, hogy a februári kanadai vendégszereplés sokkal érdeke­sebb és élvezetesebb lesz. Vajon meddig kell még várni, hogy a kanadai vezetés ráesz­méljen: csak a legjobb csapataik szerepeltetésével nyújthatnak a sportág kedvelőinek örömet, s csak így járulhatnak hozzá a jégkorong további fejlődéséhez? Sprt -JL Adományok ZÜRICH Alighogy a washingtoni Fehér Házban, Lord Killarm, a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság elnö­ke és Tom Bradley, Los Ange­les polgármestere aláírta az 1984-es olimpia megrendezéséről szóló okmányt, a Los Angeles-i Memoria­ Coliseumban meg­gyújtották az olimpiai fáklyát és a város lakóházaiba bekopogtak a tornaruhába vagy röplabda­mezbe öltöztetett középiskolás lányok, hogy szerény pénzado­mányokat kérjenek a moszkvai olimpiára készülő amerikai spor­tolók számára. Az amerikai törvényhozás ép­pen a közelmúltban szavazta meg azt a 16 millió dolláros támoga­tást, amelyet az 1980-as téli és nyári olimpián részt vevő spor­tolók jobb és alaposabb felké­szítésére fordítanak. A múltban az amerikai sportolók olimpiai részvételét magán pénzforrások­ból fedezték. A kongresszus 16 millió dol­láros adománya nemcsak szakítás a múlt hagyomá­nyaival, hanem tulajdonkép­pen egy hosszas alkudozás eredménye, mert az eredetileg 30 millió dol­láros előterjesztést a kongresz­­szus ellenzéke majdnem felére csökkentette. A kongresszusi vitában és a magánadakozások megindokolása közben is nagyon gyakran hi­vatkoztak az amerikaiak nemze­ti büszkeségére és így az egy­szerű amerikai polgár sokkal szí­vesebben odaadja dohárait, külö­nösen, ha azokat adóbevallásá­ból le is vonhat­ja, mégha eset­leg nem is tudja, hogy több olimpiai sportág — mint például a röplabda —, mi fán terem. De ha azt hallja, hogy a nem­zet tekintélye csorbát szenved, ha az amerikaiak ebben vagy ab­ban a sportágban nem érnek el megfelelő eredményt, akkor ezt azonnal megérti. De megértik ezt az ipari és gazdasági élet vezetői is. A nagy magánvállalatok, gyárak és ipari üzemek továbbra is az amerikai sport legbőkezűbb tá­mogatói. 45 nagyvállalat máris ígéretet tett arra, hogy a követ­kező év nyaráig 7 millió dollárt bocsát az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága rendelkezé­sére az olimpiai előkész­ületek költségeinek fedezésére. Jellem­ző, hogy ebből az összegből egy japán cég, a Toyota gépkocsi­­konszern, amely a legtöbb gép­kocsit viszi be az Egyesült Ál­lamokba, 1 millió dollárral veszi ki részét. Ez az összeg egyedül­állóan nagy a sport céljait elő­segítő adományok között és ta­lán egy kissé alkalmas arra is, hogy elhallgattassa azt az ál­talános felháborodást, amely az elmúlt hetekben nagyon sok helyen hallható volt. Az olimpiai bizottság ugyanis Japánban rendelte meg az 1980-as moszkvai olimpiai játé­­kokra az amerikai olimpiai férfi és női csapat egyenruháját. A lakosság adakozó kedvét minden elképzelhető eszközzel igyekeznek felszítani, így úton­­útfélen hangoztatják, hogy az olimpiai kiküldetés költségeit nem Amerika, hanem az ameri­kaiak biztosítják. Minden amerikai, aki 25 dol­lárnál nagyobb pénzado­mánnyal járul hozzá az olim­piai költségekhez, egy kis emlékérmet kap. De szükség is van minden ado­mányra, mert mint az olimpiai bizottság egyik tagja mondta: „Az olimpiai sportágaknak ki­elégíthetetlen a pénzügyi étvá­gyuk.” Az adakozás népszerűsítésében az NBC televíziós állomás jár az élen. A moszkvai olimpiai já­tékok amerikai közvetítési jogát ugyanis ez a társaság szerezte meg 85 millió dollárért. Ezt az összeget azonban a televíziós társaság reklámok útján sokszo­rosan behozza, mert a moszk­vai 150 órás műsoridő reklámra szánt perceinek 80%-át már most lekötötték és elképzelhető, hogy ez milyen nyereséget jelent, ha tudjuk, hogy egy 30 másodper­ces reklám átlagára 75 000 dollár. Aibéré A játékvezető és a sajtó PJEM BERN Johannes Malka, az UEFA já­tékvezetői bizottságának tagja „A tömegkommunikációs szer­vek és mi” címmel előadást tartott a bécsi játékvezetői­­tanfolyamon. Az előadás alap­anyagát az időközben elhunyt Werner Treicn­el NSZK-beli játékvezető készítette és ezt egészítette ki az előadó. Az előadás néhány érdekesebb részletét ismertetjük most. Nagy hiba, ha a mérkőzésen a bíró kerül az érdeklődés közép­pontjába. Játék közben ugyanis teljes joggal a labdarúgóknak kell magukra vonni a figyel­met. A bíró a játékban a leg­fontosabb mellékszereplő, mert ő sem gólokat nem tud rúgni, sem a gólrúgást megakadályoz­ni. A bírónak csak arról kell gondoskodnia, hogy a küzdelem a szabályok megszabta keretek között maradjon. Tehát­­­­olyan észrevétlennek kell maradnia, amenyire az egyáltalán lehetsé­ges. Sajnos, bármennyire szeret­né, manapság ez egyre ritkáb­ban sikerül. A bírónak ugyanis egy idő­ben több ellenféllel kell megküzdenie: a 22 játékos­sal, a nézőkkel, valamint az újságírókkal, a rádió- és te­levízió-riporterekkel. És ezek az ellenfelek nem bán­nak velünk kesztyűs kézzel. A játékosok alattomos durvaságok­kal, vagy színészkedéssel igye­keznek megtéveszteni a bírót, a nézők sokszor durva hangú be­kiabálásokkal és füttykoncerttel járulnak hozzá a megfélemlíté­séhez, a rádió- és tévé-közvetí­tők pedig a helyzet újabb és újabb megvizsgálása után nyil­vánítják csak véleményüket. És a bírót bizony sokszor irgal­matlanul elmarasztalják. Régebben minden könnyebb volt! A játékosok és a nézők úgy mondtak véleményt, mint ma, de napjainkban minden bí­ráló úgy érzi, hogy megerősödve kerül ki a küzdelemből, mert a televízióban látható lassított fel­vétel megismétlése neki ad iga­zat. A lapok sporttudósításai általá­ban sokat foglalkoznak a bírók működésével. Megvizsgálták pél­dául a Kicker című nyugatné­met sportlap 1971/72. évi beszá­molóit a Bundesliga mérkőzései­ről. Megállapították, hogy 306 tudósítás közül csak 74 — tehát 24 százalék! — foglalkozott szak­szerűen a bírók működésével és ezek közül is csak 6 — tehát 2 százalék — volt számukra ked­vező. Egyes országok labdarúgó-szö­vetségei évtizedeken keresztül igyekeztek a bírókat távol tar­tani a nyilvános vitáktól. Erre meg is volt, sőt még ma is megvan a jó okuk. A bírónak nem szabad vitákba keverednie, mert ártana a bírói hivatásnak, ha a bíró kénytelen lenne iga­zolni döntéseit az egyesület, a játékosok, vagy általában a nyil­vánosság előtt. Ez eddig rend­ben is van. De egyes támadá­sokat egy idejében elhangzott tárgyilagos nyilatkozattal hatás­talanítani lehetne! Ha a bírót teljesen meg­fosztjuk a nyilvános sze­replés lehetőségétől és el­zárjuk őt a tömegkommuni­kációs eszközök munka­tár­sainak barátságos kezdemé­nyezéseitől is, akkor elve­szítünk egy komoly lehető­séget tevékenységünk meg­értetésére. A bírónak tehát szerintem to­vábbra sem kell keresnie a nyil­vános szereplést, de meg kell adni nek­ is a lehetőséget, hogy a valóságnak megfelelően tájé­koztathassa a nyilvánosságot egy-egy fontos döntése okáról. Napjainkban ma már jófor­mán mindenki a nyilvánosság előtt dolgozik. Miért nem tehet­nék ezt meg a bírók is? A bí­róknak ez a nyilvánosság előtti munkája azonban csak tevé­keny segítséggel és jó akaratú támogatással képzelhető el. A játékvezető és a sajtó kap­csolatát sem szabad úgy felfog­ni, hogy a bírónak a lapokban meg kell védelmeznie a játék közben hozott döntéseit. Rosz­­szul értelmezett nyíltság vagy őszinteség az, ha a bíró egy mérkőzés után válaszol olyan kérdésekre, amelyek arra irá­nyulnak,­ hogy egy adott esetben miért döntött így, vagy úgy? De ésszerű és tényszerű fel­világosításra ő is kötelezhető! Befejezésül: jó lenne, ha egy­szer az egyesületek, az edzők és a tömegkommunikációs szervek dolgozói is elgondolkodnának azon, hogyan lehetne fejleszteni a nézők igazságérzetét? Olyan légkört teremteni, amelyben nem a mindenáron való győze­lem a legdöntőbb, hanem az igazságosság és a sportszerűség?! 2500-tól 35000-ig f­ut­vó PÁRIZS Párizsban, a Bois de Boulogne világszerte ismert sétányain a ka­rácsonyi ünnepek előtt rendez­ték meg a Figaro egyre nagyobb méreteket öltő mezei futóverse­nyét. A Figaro című nagy pá­rizsi napilap versenyeinek jel­legzetessége, hogy azokon nem­csak a különféle korosztályú férfiak és nők, fiatalok és idősek, hanem a francia at­létika legjobb futói is elindul­nak. Az 1961-ben megrendezett első ilyen jellegű verseny óta egyre szaporodik a résztvevők száma és egyre nagyobb küzde­lem bontakozik ki az elsőségért vívott­ harcban. Az eddigi győztesek nevei is bizonyítják, hogy milyen nagy dicsőséget jelent egy­­egy verseny megnyerése. Sorrendben Jazy négy, Texereau egy, Wadoux négy, Tijou négy és Boxberger 1978-ig szintén négy alkalommal lett első a Fi­garo mezei futóversenyén. Az el­ 60. 1961-es versenyen még csak 2500 volt az indulók száma. Ez a szám 1970-re már 10 000 fölé emelkedett, tavaly pedig már meghaladta a 30 000-et, hogy 1973 karácsonyára elérje a 35 000-et. Érdekes az összetétele is ennek a futásért lelkesedő tömegnek. Most például az indulók közül kereken 14 000 férfi és 4000 nő nem volt tagja valamilyen sport­­egyesületnek, tehát ők kizárólag a futás sze­relmeseiként futották végig a körülbelül 12 km-es távot. A Fi­garo mezei futóversenyének jel­legzetessége az is, hogy a részt­vevőket koruk, nemük, valamint tudásuk szerint kü­lön-külön cso­portokban indítják és így a fu­tóverseny tulajdonképpen két napig tart. Sportszempomtból természete­sen a legnagyobb figyelem a má­sodik nap délutánján sorra ke­rülő „nagyok” versenyét kísér­te. Ez alkalommal különösen lázba hozta a hatalmas érdeklő­dő közönséget a verseny, mert az atlétika történetében csak rit­kán előforduló jelenetelmek vol­tak szemtanúi a cél közelében elhelyezkedő nézők. A cél előtt körülbelül egy kilométerrel ket­ten vezették a mezőnyt: a négy­szeres győztes Boxberger és a fiatal, új tehetség, Bouster. Ek­kor Bouster több alkalommal kí­sérletet tett arra, hogy megelőz­ze ellenfelét, de Boxberger he­lyezkedésével és később már kö­nyökével is mindig megakadá­lyozta ezt a kísérletét. A cél előtt 50 méterrel az­után nagyon csúnya jelenet következett: Boxberger egy jól irányzott ol­dalütéssel kibillentette egyensú­lyi helyzetéből az őt éppen meg­előzni akaró Boustart, aki dühö­sen, méltatlankodva megállt és az égnek emelte kezét, majd ab­bahagyva a futást, teljesen las­sú ütemben haladt át a célon. A versenybíró egy­­pillanatig sem habozott és kihirdette az eredményt: a versenyt Bouster nyerte meg és a második hely­re Boxberger került. A nézőkö­zönség köréből sokan Boxberger diszkvalifikálását követelték, de a versenybíró azzal indokolta meg döntését, hogy Boxberger annyira szerette volna a fran­cia versenyzők közül elsőnek ötödik alkalommal is megnyerni a versenyt, hogy ez a lehetőség teljesen elvakította ítélőképessé­gét és így jóformán nem is tudta, hogy mit­­ csinál. Emel­lett végigfutotta a távot és az utolsó pár száz méter le­vételé­vel semmiféle­ szabálytalanságot sem követett el. XXXIV. 313. ♦ 1978. december 30. A KÜLFÖLD SPORTJA A Przeglad Sportowy Európa-válogatottja és más labdarúgó érdekességek Varsói testvérlapunk, a Przeg­lad Sportowy összeállítása sze­rint az európai válogatott csapa­tok 1978. évi erősorrendje: 1. Hollandia, 2. Olaszország, 3. Anglia, 4. Franciaország, 5. NSZK, 6. Lengyelország, 7. Ausztria, 8. Spanyolország, 9. Portugália, 10. Skócia. A lap Európa-válogatottja: Hellström (svéd) — Neal (an­gol), Krol (holland), Brandts (holland), Cabrini (olasz) — Kee­­gan (angol), Neeskens (holland), Bonhof (NSZK-beli) — Krankl (osztrák), Rossi (olasz), Rensen­­brink (holland).­ A Manchester United nagy érdeklődést tanúsít az osztrák válogatott kapusa, Eriedi Kon­­cilia iránt. Az elmúlt évek nagy angol együttese jelenleg kilenc pont hátrányban van a listave­zető Liverpoollal szemben, a ve­zetőség szeretne a helyezésen mielőbb javítani. Pillanatnyilag a 20 éves dél-afrikai Gary Bai­­ley védi a Manchester United kapuját, s bár ő kétségtelenül a jövő embere, de még eléggé tapasztalatlan. Az angol klubok körében meg­lepetésszerűen egyre nagyobb az érdeklődés külföldi labdarúgók iránt. Így például a Bristol City a holland Geert Meijert (Ajax), a Middlesbrough pedig a jugo­szláv Jancsovicsot (Szarajevó) szeretné mihamarabb megszerez­nie. Az 1970-es esztendő a labda­rúgásban dús programot ígér. Előzetes számítgatások szerint körülbelül 400 nemzetközi talál­kozóra kerül sor a különböző eseményeken. Közülük az egyik legjelentősebb az olimpiai se­lejtező, amelyben 18 ország vá­logatottja mérkőzik, hosszú so­rozatban. Több mint 200 mérkő­zés kell ahhoz, hogy a moszkvai olimpia tizenhatos mezőnyének 14 csapata ismertté váljék, a másik kettő ugyanis az olim­piai aranyat védő NDK és a rendező Szovjetunió. A labdarú­gó-olimpiát, mint ismeretes, 1980. július 20.—augusztus 2. kö­zött rendezik Moszkva, Lenin­­grád, Kijev és Minszk színhe­lyekkel. Az Európa-bajnokságban még 73 selejtező mérkőzés van hát­ra, hogy a rendező Olaszország mellé felsorakozzon az a hét együttes, amely 1980. júniusában Itáliában szerepel majd a döntő­kön. A II. Világ Kupa, az ifjúsá­giak részére augusztus 25.- szeptember 9. között Japánban kerül megrendezésre, 16 csapat részvételével. Vannak együtte­sek, amelyek már kivívták a szereplés jogát, de ebben a so­rozatban is sok selejtezőt ren­deznek. A XII. Afrikai Kupa-soroza­ton selejtezőket bonyolítanak le. A döntőt 1980-ban Nigériában rendezik. A nemzetközi programhoz já­rul még a különböző európai kupák tavaszi befejező sorozata: UEFA Kupa döntője oda-vissza­­vágó alapon május 9-én és 23-­ én, a KEK döntője május 30-án Baselban, míg a BEK-trófeáért május 30-án Münchenben mér­kőzik a fináléba jutott két csa­pat. Junior világbajnokság Jégkorongegyveleg Svédország két városában a Ju­nior jégkorong-világbajnokság (20 éves korig) csoportselejtezőinek második fordulójára került sor. Meglepetés a csehszlovák és a svéd válogatott nehezen kivívott győzelme. Karlskaga, Csehszlovákia—Nor­végia 6-4 (1-2, 4-2, 1-0). Szovjet­unió—Egyesült Államok 7-1 (3-0, 4-0­, 0-0). A csoport állása: 1. Szovjetunió 2 2 ------- 24- 1­4 2. Csehszl. 2 2-----------9-6 4 3. Egy. Áll. 2-----------2 3-10 — 4. Norvégia 2 -------- 2 4-23 — A harmadik forduló párosítása: Norvégia—Egyesült Államok, Szovj­etunió—Csehszlovákia. Karlstad: Kanada—NSZK 6-2 (2-0, 2-1, 2-1). Svédország—Finn­ország 2-1 (1-0, 1-1, 0-0). A csoport állása: 1. Svédország 2 2-----------7-3­4 2. Kanada 2 1 — 17-52 3. Finnország 2 1 — 14-32 4. NSZK 2-----------2 4-11 — A harmadik forduló párosítása: Finnország—NSZK, Svédország— Kanada. Az már biztos, hogy a Szov­jetunió, Csehszlovákia és Svéd­ország a legjobb négy között van, ők mérkőzhetnek majd az 1— 4. helyért tovább. ★ Nemzetközi találkozók: Davos: AIK Stockholm (svéd)—Sz­partak Moszkva (szovjet) 3-2 (1-0, 2-1, 0-1). A torna állása: 1. Dukla Jihlava 4 pont (12-1-es gólkü­lönbséggel), 2. AIK 4 pont (10-4), 3. Szpartak Moszkva 2 pont (12-4), 4. Svájc 0 pont (2-13), 5. Düsseldorf 0 pont (2-16). Weiswasser, Skoda Plzen (csehszlovák)—Dinamo Minszk (szovjet) 5-5 (3-1, 1-1­, 1-3). Port Elgin, Port Elgin (kana­dai)— Osztrák válogatott 5-3. Québec: Quebec Nordiques (ka­nadai)—Csehszlo­vánia­­ 4-0 (1-0, 2- 0, 1-0). Hannover: Finnország—NSZK 3-2 (0-0, 2-2, 1-0). Az első mér­kőzésen a finnek 8-1-re győztek. gMMMan­i LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK Portugália. Csak öt mérkőzésre került sor. A vezető Benfica biz­tosan nyert, tartja előnyét a baj­nok Porto csapatával szemben. Benfica — Beira Mar 5-1, Belenen­­ses—Estoril 1-1, Academico — Coimbra 0-0, Varzim — Boavista 1-0, Guimaraes—Maritimo 2-1. 1. Benfica 14 11 — 3 31- 7 22 2. Porto 13 7 5 1 20- 9 19 3. Braga 13 8 1 4 23-12 17 4. Sporting 13 7 3 3 17-12 17 5. Varzim 14 6 5 3 16-12 17 NDK: Kupavisszavágók a leg­jobb négy közé jutásért: Motor Stahl— Magdeburg 2-5, összesítve 8-3 a Magdeburg javára. Lók. Leipzig—Erfurt 3-2, összesítve 4-3 a Lók. Leipzig javára. Ros­tock— Dynamo Berlin 1-7, össze­sítve 11-2 a Dynamo Berlin javá­ra. Dynamo Dresden — Cottbus 2-0, összesítve 6-1 a Dynamo Dresden javára. Továbbjutott tehát a Mag­deburg, a Lók. Leipzig, a Dyna­mo Berlin és a Dynamo Dresden. Az elődöntő négyese a várakozás­nak megfelelően alakult ki, s ez­zel befejeződött az NDK labdarú­góidénye. KORCSOLYA. Nemzetközi gyorskorcsolyázó-verseny, Inzell. Nők. 500 m: Holzner-Pflug (NSZK-beli) 43.64. 1500 m: Vis­­ser (holland) 2:i16.86. Férfiak. 500 m, sprint: Ederer (NSZK-beli) 40.19. 500 m: Gawenus (NSZK- beli) 41.16. 1500 m: Van Hol­dén (holland) 2:03.67. 5000 m: Van Holdén 7:33.22. Újból Szigyak Vilniusban bonyolították le a szovjet vívók idei utolsó nagy versenyét, a Szovjet Kupát. Az első komoly erő­felmérésen a sérültek kivé­telével mindenki indult. A legnagyobb érdeklődés a kardozók összecsapása felé fordult. A meglepetés elma­radt, a döntőt azok a ver­senyzők vívták, akik eddig is vezető szerepet játszottak a hazai pástokon. Rajthoz állt Szigyak is, aki mint ismere­tes, az idei világbajnokságon nem volt a csapat tagja. A többszörös olimpiai és világ­bajnok kitűnően versenyzett, egyedül Nazsimovtól kapott ki 5-2-re. Nagyszerű küzdel­met hozott a Krovopuszkov —Nazlimov (4-5) és Szigyak —Krovopuszkov (5-2) csörte. A kupát a kardozók között Szigyak nyerte — holtver­seny után. Az újravívásnál visszavágott Nazlimovnak (5-3) és nullára verte Bazse­­novot. A sorrend: 1. Szigyak 4 győzelemmel, 2. Nazlimov 4 gy., 3. Bazsenov 4 gy. 4. Burcev 2 gy., 5. Krovopusz­kov 1 gy., 6. Iszmailov 0 győzelemmel. A párba­jtőrözők versen­yét Alekszandr Bikov, a férfi tőrt a 20 esztendős Koszen­­ko, a női tőrt pedig Nalija Giljazova nyerte.

Next