Népsport, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-26 / 22. szám

XXXVII. 22. ♦ 1981. január 26 PETŐFI — dublőr nélkül Petőfi Sándort, a szilaj le­gényt várom, erre belép a Ber­linbe egy modern, bőrkabá­tos fiú, drapp garbóban, sző­ke hajjal, bajusz nélkül, té­tován körülnéz, hol az újság­író, aki őt interjúra kérte? A bemutatkozás közben lá­tom, hogy a szeme világos zöld, holott Petőfinek a filmben szép barna volt. Mindjárt megmagyarázza: a filmfelvételek során kontakt­­lencsét használt, a bajusz pe­dig jól áll neki, de most ép­pen a Halmi címszerepét játssza a József Attila Szín­házban, s ez „sima arcot” igényel. Legközelebb viszont — a Szemenszedett igazság­ban — ő lesz a városkapi­tány, s ehhez megint kell a bajusz, csak nem a sajátja, mert az nem elég franciás. Józsa Imre 27 éves színész feketét rendel, s miközben a jegyzetfüzetemre pillantok, hangosan átköszön a szom­széd asztalhoz, ahol egykori főiskolai osztálytársai ülnek. — Mondja, de őszintén — kezdem faggatását —, tud úszni? — Persze — jelenti ki ha­tározottan. — A Balaton­ban tanultam meg, majd egy évig lejártam az FTC-be. — És Petőfi tudott úszni? — Természetesen. A film­sorozat harmadik részében egy csónakról a folyóba ug­rottam, és hatalmas karcsa­pásokkal haladtam a ful­dokló felé, hogy kimentsem a vízből. — Hát éppen erről van szó, ez a jelenet lepett meg, tudniillik a költő, saját val­lomása szerint, nagy bána­tára nem tanult meg úszni, s egyszer emiatt életveszély­be is került. S a forgatások során alighanem ezt a jele­netet „fordították” meg. Észak-magyarországi útijegy­zeteiben emlékezik meg az esetről. Olvasom: „A vá­ros alatt folyt a Rima vize, amelyben úgy megfürödtem, hogy majd belé fúltam ... Ha mégis bor lett volna, de víz­be fúlni — szekatúra ...” — Nézze, a mi forgatóköny­vünk így szólt, nekem ezt kellett tennem. Egyébként ed­dig én is úgy tudtam, hogy Petőfi... . — Ne folytassa, csak ér­dekességként említettem meg. A rendező a forgatás előtt megmondta, hogy itt­­ott eltérnek a valóságtól. Mennyi ideig tartott a mun­ka? — 1979. augusztusában kezdtük a forgatást, és csak 1980. februárjában álltunk le néhány hónapra. De közben utószinkron is volt. Aztán folytattuk a forgatást, de már csak egy hétig. Igazán öröm­teli munka volt. Nagyon jó légkörben dolgoztunk. Tudja, nekem sorsdöntő volt, hogy Horváth Ádám rendező bí­zott bennem. Ez megsokszo­rozta az erőmet, feloldotta bennem a feszültséget. Ne­héz dolgom volt. Persze, ön­magammal. Mert csak másfél éve kerültem ki a főiskolá­ról, s máris egy ilyen nagy egyéniséget kellett megfor­málnom, egy ilyen nagy szereppel kellett megbirkóz­nom. Ráadásul össze-vissza vettük fel a jeleneteket. Úgy érzem, nem időrendi sorrendben. Egy nap például 16 éves és 26 éves is voltam. — Maradjunk még a Szín­­művészeti Főiskolánál! — Ó, sok szép emlékem van. Sportoltunk is sokat. A kulturált mozgás miatt, tud­ja. Meg akrobatika ... szál­tól, előre, hátra. Nem volt kötelező, de kielt megtanul­ni. S aztán a klasszikus színpadi vívás. Negyedikben pedig lehetett lovagolni. Ez olyan fakultatív dolog volt, de jelentkeztem. A kaszka­dőrök tanítottak. Háromhó­napos kurzus Pilisborosjenőn. — Petőfiről azt írták, ha lóra kaphatott, akkor da­liává alakult át, úgy ült a lovon, mintha egész életé­ben ezt tanulta volna. Ma­gát is láttam vágtatni egy paripán a filmben. Vagy ta­lán az a dublőr volt? — Isten őrizz, én vállalom a veszélyt! — Igaz, hogy aktív spor­toló volt? — A Bp. Építőkben íjász voltam, sőt, egy nemzetközi ifjúsági viadalon m­ásodik helyezést szereztem. Sok dí­jam van. Nehéz sportág. Fél karral tizenkilenc kilós erőt kifejteni. .. borzasztóan kell koncentrálni... és közben célozni a sárgára ... ott nem lehet rögtönözni. — Még milyen sportot űzött? — Birkóztam a Vasas Di­namóban. — Most hány kiló? — Hatvan . .. egy kicsit meghíztam. — Petőfi soványabb volt. — És sokkal szí­vósabb! — Mit tanulhatnak tőle a sportolók? — Tőle mindenki tanulhat hazaszeretetet, elszántságot, bátorságot és főleg nagy aka­raterőt. A cél érdekében min­denre képes volt. — Nagyon szeretett gyalo­golni és kirándulni is... Egyszer Debrecenből Tokaj felé kerülve gyalog indult Pestre. Da maga miért lepő­dött meg, amikor meghallot­ta, hogy sportlaptól keresem? — Nem lepődtem meg, in­kább megilletődtem, mert túl sok cikk még nem jelent meg rólam, főleg sport vo­natkozású. Nem zavarja, ha rágyújtok? — Nyugodtan. — Szóval behívtak próba­­felvételre és többek között a Nemzeti dalból kellett sza­valnom. — A Nemzeti dalt a film­ben nem ott szavalta el, ahol a közönség várta . .. — Igen, én a Nemzeti Szín­házban szavaltam a verset, és sokan a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szerettek volna lát­ni ekkor. Nos, ez nem volt hiba, a Magyar Irodalmi Le­xikonban olvastam, hogy az új kutatások szerint Petőfi sok helyen elszavalta a Nemzeti dalt, de a Nemzeti Múzeum lépcsőjén nem. — Ha már itt tartunk, mit gondol, hős csak háborúban lehet az ember? — Dehogy! — Úgy gondolja, hogy hős az is, aki egy égő házból ki­ment valakit? Esetleg a csa­ládja létbiztonságát veszé­lyeztetve megmondja a vé­leményét a főnökének? El­nézést a bizarr kérdésért.­­ — Nézze, a mi világunk már más. A mi napjainkban másfajta hősiességre van szükség. C­ondolom, a spor­­ton is lehet hős, ha az utol­só csepp erejéig harcol a sikerért. Mert így legyőzi a hétfejű sárkányt, pontosab­ban a nehézséget. Szóval, nálam az is hős, aki soha nem elégszik meg a saját teljesítményével. Tudsz egy szaltót? Próbálj hármat csi­nálni! Petőfi Kukorica Jan­csijából valahogy így lett János vitéz. De még nem mondta, tetszett-e a film? — Szerintem jól válasz­tották ki a szereplőket. Nagy­szerű volt például Kossuth, Széchenyi, Táncsics és Jó­kai maszkja és játéka. Csak . . — Csak? — Nem érdekes, nem va­gyok kritikus. — Mégis. — Szendrey Júliát másnak képzeltem el. Külsőleg, bel­sőleg. — És Petőfit? — Talán ilyennek. — Köszönöm. — Tehát szeret lovagol­ni ... — Jaj, nagyon, és nem is tudom, mit tegyek ezért, hogy rendszeresen csinálhas­sam. Hová lehetne beirat­kozni? Hajnalban is mennék. És mondjam még, mit sze­retek? Utazni! Ez persze úgy hangzik, mintha világjáró lennék, holott eddig csak a Szovjetunióban, Csehszlo­vákiában és Erdélyben for­dultam meg. De tudja .. . egyszer majd veszek egy használt mikrobuszt, beren­dezem lakókocsinak és irány Franciaország! — Család? — A feleségem is színész­nő. Borbála, a kislányunk öthónapos. — Szóval tud úszni? — Persze. —­■ És Petőfi? — Ne hozzon zavarba ..­. Hámori Tibor LÉTESÍTMÉNY ÁLMODNI KÖNNYŰ... ! Törődjön­ többet egészségével! Már­­már szállóigének használjuk ezt a három szót, s nem is oktalanul. Fel­gyorsult világunkban legnagyobb ér­ték az erős, edzett szervezet, hi­szen nap mint nap egyre többet kí­vánunk tőle. Nem titok, hogy erőn­ket, egészségünket sok-sok mozgás­sal, sporttal őrizhetjük meg legjob­ban. A sportnak pedig — nem elen­gedhetetlen, de — igen fontos kellé­ke a létesítmény. Csakhogy ezeknek még igencsak szűkében vagyunk. Sok-sok üzem, iskola sportszerető tagjai álmodták már házuik tájára éppen az uszodát. Álmodni könnyű, megvalósítani annál nehezebb, az anyagiak okozta nehézségek miatt. Márpedig a mind nagyobb igények kielégítését egyre kevésbé várhatjuk az államtól. Ezért a társadalmi ösz­­szefogásnak rendkívüli lett a szerepe sportéletünkben. Örvendetes, hogy akadnak olyan társadalmi, állami szervek, amelyek ennek felismerésén túl kézzel fog­ható segítséget is adnak az összefo­gáshoz. Ezt tette a SZOT is, amely­nek testnevelési és sportosztálya 1­177-ben hirdette meg először a tár­sadalmi sportlétesítmény-építési moz­galmat az üzemek, vállalatok, hiva­talok, intézmények, valamint a szak­munkásképző intézetek részére, há­rom kategóriában. Mozgalmuk kulcsa, hogy „levegő­be” egy fillért sem adnak. Figyelem­be veszik a beküldött terveket, majd a kijelölt bizottság munkatársai el­lenőrzik az építkezés menetét. S ha minden kész, a megadott szempontok szerint rangsorolnak. A legeredményesebben dolgozó pályaépítő közösségek részére min­den évben — kategóriánként — két 40 ezer, négy 30 ezer, s hat 20 ezer forintos díj odaítélésére került sor. Eddig összesen 36 közösség köpött — összesen 960 ezer forintot. Az eredmény a vártnál is nagyobb sikert hozott. A mozgalom bevált, s ezt a már meglévő uszodák, bitume­nes labdajáték-pályák, sportkombiná­tok igazolják. Csak egy kis vissza­tekintés az elmúlt négy évre. Ezekben a munkaakciókban 200 139- en vettek részt, a ledolgozott órák szá­ma 3 750 878, a társadalmi munka ér­téke pedig 87 105 573 forint. Az építkezés megyénkénti alakulását tekintve összértékben Veszprém nyúj­tott kimagasló teljesítményt, de Bara­nya és Hajdú is az élmezőnyhöz tar­tozik. A befejezett építkezések számát figyelembe véve Győr áll az élen, de komoly, szép eredmények születtek Csongrád, Komárom, Szabolcs és Pest megyében is. S hogy mi lesz a sorsa 1981-ben az akciónak? Természetesen újra meghir­detik. Nincs mitől tartaniuk a moz­galom elindítóinak, hiszen van egy na­gyon jó tulajdonságuk az embereknek: nem szeretnek lemaradni mások mö­gött. Az eredmények vitathatatlanok, s most mégis ünneprontók leszünk. El kell mondanunk, hogy négy év alatt a sok-sok verítékkel, szabad időről való lemondással elkészült 1596 létesítmény nagy része — tisztelet a kevés kivé­telnek ,­ nem eléggé kihasznált. Gya­kori eset, hogy a ragyogóan megépí­tett pályákon hetenként egy-két al­kalommal találkozunk sportoló em­berekkel. Mindezt nem könnyű meg­érteni, hiszen alkalom van bőven: munkahelyi olimpia, Edzett ifjúságért mozgalom, üzemek, iskolák közötti ve­télkedők. Summa summárum, ha az álmodo­záson túl meg is valósult a terv, ügyes­kedjenek sokkal jobban a sportszer­vezők, mint ahogy­ eddig tették. S­in­op Mária A közös összefogás eredménye Ajkán a bitumenes labdajátékpálya É A megépült létesítmények száma összérték 1977­­ 537 118 242 000 1978 332 75 974 000 1979 348 132 391 098 1930 379 167 040 751 SÍFUTÁS NÉPSPORT 7 MOTORSPORT ÉVZÁRÓ Bensőséges ünnepség kereté­ben a Magyar Autóklub szék­házában zajlott le a Magyar Autó és Motorsport Szövetség motoros szakbizottságának 1980. évi eredmény­hirdetése. Nádor István, a MAMSZ főtitkára kö­szöntötte a versenyzőket, szak­vezetőket, majd szólt a spor­tot támogató társadalmi aktí­vák és szerelők áldozatos mun­kájáról. Molnár Vilmos, a motoros szakbizottság vezetője beszédé­ben kiemelte a gyorsasági mo­torversenyzők kiváló eredmé­nyét — Drapál János két gép­osztályban és a válogatott is az első helyen végzett a Béke- Barátság Kupában , a Siroki Vasas hegyi versenyeinek ren­dezését, és a RUSZÖV Spar­tacus 6 órás időtartamú motor­­versenyének megbízható szer­vezését. A tervekről szólva el­mondta, hogy a motocross­­válogatott a 230 kcm-es gép­osztályban újra indul a Béke- Barátság Kupában. Eredmények: Gyorsasági ka­tegória: 250 kcm. Speciális ver­senygépek: 1. Hársfai (Bp. Honvéd), 2. Juhász K. (Bp. Honvéd), 3. Rendek (ZMMK). Közúti kategória: 1. Tóth I. (RUSZOV Spartacus), 2. Gál N. (Bp. Honvéd), 3. Tóth J. (Bp. Honvéd). 50 kcm­. A­ kategória: 1. Pé­csi (Bp. Honvéd), 2. Sárkány (Bp. Honvéd), 3. Neuser (RU­SZÖV Spartacus). B-kategória: 1. Kugler (Dunaújvárosi Épí­tők), 2. Csizmadia (Bp. Hon­véd), 3. Pálfi (e. k.). Motocross. I. o. 250 kem: 1. Németh K. (Kaposvári KSE), 2. Czuni (Kiskunlacházi KS), 3 Somogyi (Ajkai Alumínium). 300 kem: 1. Borka (Kiskunlac­­házi KS), 2. Kerekes (Bp. Honvéd), 3. Nagy M. (ZMMK). II. o.: 1. Czili (Ajkai Alumí­nium). III. o.: 1. Szabó J. (Abonyi SE). MAMSZ Kupa csapatverseny: 1. Kiskunlacházi KS, 2. Ajkai Alumínium, 3. Kaposvári KSE. Minicross. 50 kem: 1. Fe­hér (Vörös Október SEI). 125 kem: 1. Finster (Cegléd). 123 kcm: 1. Ivánfi (Tápióbicske). OB A Vasas és a H. Papp J. SE váltója a bajnok Ugyanúgy, mint az atléti­kában, a sífutásban is a leglátványosabb, legizgalma­sabb versenyszám a váltó­futás, így érthető, hogy va­sárnap délelőtt nagy volt a nézőközönség a Vasas nem­­zetközi sí­futóversenyén, sok üdülővendég, turista, kereste fel a szép­ gálya te­tői pályát. Nagy volt az izgalom a rajt előtt a versenyzők körében. A szakemberek a férfiaknál a Bp. Honvéd és a DVTK váltóját tartották esélyesnek, míg a nőknél a hazai me­zőnyben verhetetlen Vasas­­váltó a finn csapatot kapta nehéz ellenfélnek. Gyönyörű látvány volt, amikor a színes sífutóruhák­ba öltözött versenyzők a hó­fehér havon elrajtoltak. A Vasas fiatal versenyzője, Ko­vács Zsolt nagy iramban kezdett, bátorságáért nagy tapsot kapott. A csehszlo­vák és a finn versenyző ugyan megelőzte, de a baj­noki versenyben Kovács vált­hatott először. Jól kezdett a fiatal gyöngyösi Farkas is, a H. Zalka SE másodikként váltott, és csak utána követ­keztek az esélyesek: a Bp. Honvéd, a H. Pa­pp József SE és a DVTK. A második 10 kilométeren a miskolci Palácsik kitűnően futott és felhozta csapatát az első helyre. Szöllősi fél perc előnnyel indult a fiatal hon­­védos, Bognár előtt. Óriá­si volt az izgalom, hiszen a harmadik helyért is nagy küzdelem alakult ki: a gyön­gyösi Füleki negyven másod­perces előnnyel indult a DVTK-beli Dosek Ágoston előtt. Az egyéni számok baj­noka, Dosek már az első körben ledolgozta hátrányát, Bognárnak azonban nem si­került befognia az élen fu­tó Szöllősit, így nagy meg­lepetésre a H. Papp József SE győzött az esélyesebb Bp. Honvéd és a DVTK vál­tója előtt. A nemzetközi ver­senyben kis különbséggel a csehszlovákok végeztek az élen. Érthetően nagyon örül­tek a miskolciak, hiszen há­rom év után ismét megsze­rezték a váltóbajnoki címet. Megérdemelten, mert küzde­­ni tudásból jelesre vizsgáz­tak. Tauno Kalunki, a finn csapat vezetője, a nők rajt­ja előt­t azt nyilatkozta, ho­gy bízik váltójuk győzelmében. Mivel a Vasas bajnoki aranyérme nem forgott ve­szélyben, mindenki a finn— magyar párharcot figyelte. Az egyre jobb formában lé­vő Sípos Ildikó betartotta mestere, Bezák Imre utasí­tását, végig a finn verseny­zőnő mögött futott, csak a váltás előtt előzte meg. A Vasas második embere, Tóth­­né nyolc másodperces előny­­nyel indulhatott és ezt egy percre növelte. A befutó Örse Ágnes, az egyéni szá­mok győztese ismét jól fu­tott, így a piros-kékek biz­tosan győzték le a lappföldi lányokat. Hazai síversenyen, sajnos, eddig nem volt szokás eredményhirdetést, záró­­ünnepséget tartani. Éppen ezért lepődtünk meg azon, hogy a versenyek után, délután a galyatetői SZOT- szállóban a rendezők záró­­ünnepséget tartottak, ame­lyen a verseny győztesei és helyezettjei értékes tiszte­letdíjakat vehettek át. Ko­csis Ferenc birkózó olim­piai bajnokunk adta át a legeredményesebb verseny­zőnek, Dosek Ágostonnak a Ganz-MÁVAG SE díját, és a DVTK sífutója kapta Gyöngyös város tanácsának serlegét is. A síelők — akik ehhez nincsenek hoz­zászokva — boldogan vet­ték át a FŰSZERT, a TER­­IMPEX és a Skála Coop ér­tékes ajándékait. Jó kez­deményezés — várjuk a folytatást... Eredmények. Férfiak. 3x19 km. Bajnok: H. Papp József SE (Bokros István, Palácsik László, Szöllősi István, edző: id. Bokros István) 1:34:11, 2. Bp. Honvéd (Brücker, Mayer, Bognár)­ 1:35:30, 3. DVTK (Li­­hi, Spisák, Dosek Á.) 1:37:08, 4. H. Zalka SE 1:38:09, 5. BKV Előre 1:41:10, 6. Vasas 1:41:33. A nemzetközi versenyben: 1. Csehszlovákia 1:33:58, 2. H. Papp József SE, 3. Bp. Hon­véd, 4. Finnország 1:35:43. Nők, 3x5 km. Bajnok: Va­sas A (Sipos Ildikó, Tóthné Kapros Ibolya, Özsó Ágnes, edző: Bezák Imre) 57:45, 2. BKV Előre (Gaál, Kovácsné, Bozsik) 1:04:07, 3. Vasas B (Pák, Schumiczki, Kiss) 1:08:20, 4. H. Zalka SE 1:15:24, 5. Nagykőrösi Gimnázium 1:33:04. A nemzetközi versenyben: 1. Vasas 57:45, 2. Finnország 59:27.★ Vasárnap a Kékestetőn ,­a­gyogó napsütéses időben sok kiránduló nézte végig a Mát­ra Kupa óriásműlesikló ver­senyének második napi küz­delmeit. Eredmények. Nők: 1. Bá­csy (Kékesi Sas) 95.93 mp, 2. Peltzer (Kékesi Sas) 97.63, 3. Görgey (OSC) 98.64. ösz­szetett: 1. Bácsy (Kékesi Sas) 1882.54 pont, 2. Görgey (OSC) 1928.18, 3. Apjok Gs. (OSC) 1947.80. Férfiak: 1. Asztalos (Kékesi Sas) 90.34, 2. Bog­nár (Kékesi Sas) 90.57, 3. Kovács Zs. (Kékesi Sas) 91.16. összetett: 1., Völgyesi (Bp. Honvéd) 1808.48, 2. Kovács Zs. (Kékesi Sas) 1809.78, 3. Bognár (Kékesi Sas) 1818.39.

Next