Népsport, 1984. július (40. évfolyam, 155-182. szám)
1984-07-22 / 173. szám
XL. 173. ♦ 1984. július 22. §3 Labdarúgás Merre tart a magyar játékvezetés? Beszélgetés Szlávik Andrással, a JB elnökével A labdarúgó Európa-bajnokság után joggal érte elmarasztalás a tornán látott játékvezetést. Túlontúl előtérbe került a kemény, sőt időnként durva játék. A bírók a határokon túl is rendre elnézték a súlyos szabálysértéseket is, mintha lazult volna a fegyelem Európa stadionjaiban. De mi a helyzet a magyar pályákon? Az elmúlt bajnoki évet szándékosan nem értékeltük, különösen a bajnokság befejezésekor tapasztalt visszásságok miatt. Lemondtunk a játékvezetők értékeléséről is, de kikértük Szlávik Andrásnak, a JB elnökének a véleményét. „ Hogyan látja a JB a hazai bírók működését? — A játékvezetők kevésbé befolyásolták az NB I-ben a végső helyezéseket, mint ahogyan azt, talán az első méregből elhangzó edzői nyilatkozatokból vélhetné valaki. Büszkék vagyunk arra, hogy nem adtunk teret a brutalitásnak. Visszagondolva az Európabajnokság mérkőzéseire, nyugodtan mondhatjuk, hogy nálunk az utánrúgások, a kíméletlen belemenések, nem maradtak büntetlenül. Óriási eredménynek tartjuk, hogy ennek ellenére sikerült a magyar bajnokságot és magát a játékot egy kicsit keményebbé tenni, azaz jobban engedtük a férfias küzdelmet, s ezzel hozzásegítettük a válogatottat, hogy helytálljon a belgák és a spanyolok ellen. Hiszen a külföldi szakvezetők mármár túlzottan keménynek tartották a magyar csapat játékát. Mi elégedettek vagyunk a játékvezetők ténykedésével. — Milyen felfogásban vezetnek a magyar játékvezetők? — Úgy, ahogyan azt saját modellünk megvánja. Csak érdekességként említenék egy mérkőzést. Az MMNK- döntőt Németh Lajos vezette. A találkozó után Sándor Jánossal lementünk az öltözőbe és szemrehányást tettünk a fiatal játékvezetőnek. Fegyelmezése kritikán aluli volt. Eltűrte, hogy egy játékos sorozatban, szándékosan vétsen a szabályok ellen. Az egyik győri nem volt hajlandó a szabadrúgáshoz letett labdától három méternél messzebbre menni. Ezt többször is megismételte, Németh viszont egyszer sem figyelmeztette érte. Ezzel nagyon lerontotta teljesítményét. Ezzel szemben el kell mondanom, hogy ezen a mérkőzésen nem kellett volna neki három piros lapot felmutatnia, mint azt a sajtó bírálatában igényelte. Mert ha ezen a találkozón három kiállítás járt volna, akkor a dán—belga mérkőzésen legalább tizennégy piros kártyát kellett volna kiosztani... — Azt a stílust, ,amit Prokop bemutatott az EB-n, mi nem tartjuk üdvözítőnek. De itt a nagy kérdés: járjuk-e a saját utunkat tovább, vagy a mi bíróink is engedjenek-e többet? — Bizonytalanok vagyunk. Nagy szakmai vitákat folytatunk, reméljük, hogy az UEFA sem megy el szó nélkül az EB-n látottak mellett. Azt világosan látni kell, hogy Európában nem pátyolgatják a játékosokat. Igaza van annak, aki felháborodik, amikor a kapura törő játékost a védő kíméletlenül elgáncsolja. Sajnálatosan a külföldi játékvezetők elnézik az ilyen esetet. Amondó vagyok, hogy valahol a kettő között kell nekünk megtalálni a helyes utat. Engednünk kell a kemény, férfias játékot, de továbbra sem szabad elnézni a kíméletlen, durva belemenéseket és a fegyelmezetlenségeket. Konkrétabban fogalmazva, mlyen hibák és pozitívumok voltak az elmúlt bajnoki esztendőben? — Kezdjük a jóval. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a férfias játék engedése, a nagyvonalúbb játékvezetés pozitívan értékelendő. Ezzel közelítettünk a nemzetközi gyakorlathoz. A negatívumok között egyetlen dolgot említenék: ez a fegyelmezés. Ebben nem tudtunk előbbre lépni, nem tudtuk kialakítani az egységes szemléletet. Óriási különbségek vannak egy-egy játékvezető felfogása között. Bíróink nincsenek könnyű helyzetben, mert a hazai légkör egészen más, mint a külföldi. Piontek még a provokatív kérdésekre is azt mondta, hogy a játékvezető egyszer a saját csapata, máskor az ellenfél terhére téved. Ez benne van a játékban. Nálunk viszont intézményesítve van, már-már külön műfajjá nőtte ki magát a játékvezetők becsmérlése. Mit tesz a JB a hibák kijavításáért? — Évente kétszer edzőtáborban az előadások sorozatával igyekszünk közelíteni az egységes szemlélethez. Ezen túl nagyon sokat beszélgetünk a játékvezetőkkel. De teljesen egységes szemléletet nem lehet várni a síp gazdáitól. Menjünk egy kicsit lejjebb. Sok panasz hangzott el a területi bajnokságban működő játékvezetők ellen. Milyen kapcsolata van a JB- nek a területi bajnokságban szereplő játékvezetőkkel? — A területi bizottságok felelőseik ezeknek a bajnokságoknak az irányításáért. Mi rendszeresen találkozunk velük, megvitatjuk a kényes kérdéseket. A színvonalról csak annyit tudok mondani, hogy természetesen alacsonyabb, ugyanúgy, mint maga a játék. 0 Továbbra is kevés a játékvezető? — Nem változott a helyzet. Az illetékes szervek nem fogadták el javaslatunkat, tettek valamit a juttatások érdekében, de az arányok nagyon rosszak. Különösen az NB II-től lefelé. A megyei I. osztályban 90 forintért kellene partbíráskodni... — A totóperben megtépázódott a játékvezetői testület tekintélye. Most az NB I- ben ismét „sötét dolgokról” mesélnek. Ebben nem voltak érintve a játékvezetők? — Amíg a totóper miatt tizenegy játékvezetőt kellett kizárnunk sorainkból, szerencsére most nem kaptunk semmiféle jelzést. Jó néhány játékos neve felmerült, folyik a vizsgálat, keringenek mendemondák, de az ügy még nincs lezárva. Egy biztos, számunkra megnyugtató, hogy játékvezetőket nem ért semmiféle vád. Több levélírónk kérdezte, hogy azokat a játékvezetőket, akik gyengén bíráskodnak, miként büntetik meg? Erről ugyanis nem szoktunk hírt adni. — A gyengén működő játékvezetőket pihentetni szoktuk. Nem tiltjuk el őket a játékvezetéstől, hanem alacsonyabb osztályú mérkőzéseket kapnak. Mi semmiféle pénzbüntetést nem tudunk kiszabni rájuk, hiszen furcsa lenne, hogy egy bíró minimális díjat kap, ha jól vezeti a találkozót, ha téved, akkor pedig neki kell fizetnie. Ilyen feltételek mellett nincs épeszű ember, aki jelentkezne játékvezetőnek. Az edzők az elmúlt bajnoki esztendőben kevés kivétellel szinte hétről hétre a játékvezetőket tették felelőssé egy-egy vesztett mérkőzés után. Nem lehetne közelebb hozni a két testületet egymáshoz? — Ez érdekes felvetés, de azt hiszem, nincs rá lehetőség. Az edzőknek egzisztenciális kérdés egy-egy vereség, s ezért nem véletlen, hogy bűnbakot keresnek. Egyet azonban jó lenne figyelembe venni. Az edzők jövedelme az NB I-ben meghaladja egy-egy vállalati vezérigazgatóét és megközelíti a miniszterek fizetését. Ezért a pénzért nem a társadalmi munkát végző játékvezetőket kellene bűnbaknak kikiáltani, hanem vállalni kellene a felelősséget a kudarcokért is. Egyébként segíthetne ebben többet a Népsport is, hiszen másfél éve kiharcolták az újságírók, hogy nyilatkozhatnak a játékvezetők is. Azóta az edzők hétről hétre több tucatszor mondták el véleményüket, a bírók talán egy esetben, a Rába ETO—Honvéd találkozó után. Többször kellene őket megkérdezni. 0 Kikkel voltak elégedettek az elmúlt évben? — Elsősorban Nagy Bélával, aki csak kora miatt nem FNA-kerettag. Tetszett még Hartman, és sokakkal ellentétben Németh Lajos is. És szeretném megemlíteni Szabó Bélát. 0 Várható valamilyen változás a szabályokban? — Csak minimális. Az International Board úgy döntött, hogy az ötösön belüli közvetett szabadrúgást — legyen az bármilyen közel a gólvonalhoz — ki kell hozni az ötös vonalra. 0 Lesz változás a játékvezetői keretben? — Öt új név kerül majd az NB I-es és tíz fiatalt hozunk fel az utánpótlás-keretbe, ezek többsége volt NB-s játékos. 0 És a FIFA-keret? — Urbán helyett Szabó Bélát fogjuk jelölni. 0 Szepesi Györgynek, az MLSZ elnökének legutóbbi nyilatkozatában volt egy mondat, amely nagyobb felelősséget hárít a játékvezetőkre. Mit jelent ez a gyakoorlatban? — A nemzetközi gyakorlathoz igazodva a hazai játékvezetőknek is jelentést kell tenniük a pályán lezajlódó sportszerűtlenségekről, a közönség viselkedéséről. Most már a szövetségnek is meg lesz a joga, hogy ugyanúgy pénzbírsággal sújtja az egyesületeket, mint azt az UEFA vagy a FIFA teszi. Ezért még nagyobb felelősség hárul játékvezetőinkre, s reméljük, hogy az elkövetkezendő bajnoki esztendőben még jobban helyt fognak állni. Boross Dezső LABSBARÚGÓ IBV Vasárnap a győztesek mérkőznek egymással Nagy volt az öröm pénteken este a kubaiak táborában a lengyel csapat legyőzése után. A gólszerzőt ölelték, csókolták, mások diadaltáncot jártak az esőtől alaposan felázott gyepen. " Mi tulajdonképpen tanulni jöttünk az IBV-re, de azért az eredmény sem mellékes. Bárhogy is alakuljon a későbbiek során a helyzetünk, az bizonyos, hogy már nem megyünk haza üres kézzel, hiszen a lengyelek legyőzése nálunk híresebb együtteseknek is nagy dicsőség — mondta Gabriel Valenzuela Moreno edző, aki azt is hozzátette, hogy nagyon sokat köszönhetnek a kubaiakat magyar földön is patronáló, korábban Kubában edzősködő Ivanics Tibornak. A magyarok háza táján kissé csendesebb volt az öröm, elvégre itthon mindenki jó szereplést vár az EB-győztes együttes utódaitól, ehhez pedig le kellett győzni a románokat. Bicskei Bertalan ifjúsági kapitány ennek szellemében igen mértéktartóan értékelte a látottakat: — Az első játékrészben csak próbálkozásaink voltak — mondta —, de a második negyven percben egyértelműen mi voltunk fölényben. Ekkor is kihagytunk jó néhány ziccert, de mivel mindenki dicséretesen küzdött, végül is megérdemelten győztünk. Kissé visszavetette a gárdát két kulcsjátékosunk kényszerű kiválása, ám a cserejátékosok nem vallottak szégyent, különösen Jónás ügyes gólja jelentett sokat. — Mi a helyzet a sérültekkel? — Kovács Ervin és Oravecz bokája alaposan bedagadt. Mindketten fekszenek, fagyasztással, borogatással próbálják kezelni sérülésüket. Az már bizonyos, hogy vasárnap nem játszhatnak. Valószínűleg Kiss és Eszenyi helyettesíti őket a kubaiak ellen. Szombaton délelőtt a magyar játékosok egyik fele moziban volt, a többiek elhalasztott vizsgáikra készülve tanultak szabadidejükben. Délután a BRG-gyár fiataljaival baráti találkozón vettek részt, majd edzés következett. A csoport két győztes csapata — Kuba és Magyarország — mérkőzésére vasárnap 16.15 perctől kerül sor Salgótarjánban, a Síküveggyár pályáján. Ezt követően 18 órakor ugyanott a másik csoport két győztese, a csehszlovákok és a szovjetek mérik össze erejüket. A pénteki mérkőzések vesztesei „vidéken” javíthatnak mérlegükön. Pásztón 17 órakor a Lengyelország—Románia, Romhányban, ugyanabban az időpontban pedig az NDK—Bulgária összecsapásra kerül sor. Egy bizonyos, a vasárnapi csoportmérkőzések után már következtetni lehet arra, hogy melyik együttesek játsszák a főszerepet a fináléban. Diósgyőri VTK Bánkúti: „Rendet, fegyelmet!” A DVTK labdarúgói július 2-án kezdték meg a felkészülést az augusztusban rajtoló NB II-es bajnoki idényre. Hogyan, milyen elképzelésekkel láttak munkához? — kérdeztük Balogh Bélát, az egyesület ügyvezető elnökét. — Nekünk nem lehet más célunk, mint a visszakerülés! Persze, ez roppant nehéz feladatnak ígérkezik, de képesnek tartjuk az együttest az újbóli NB I-es tagság kiharcolására. Egységessé kell kovácsolni a gárdát, s most már az NÉPSPORT 3 ésszerű vérátömlesztést is meg kell kezdeni. — Történt-e változás a játékosállományban? — Igen. Gulyást és Borostyánt kiadtuk a Vasasnak, s szó van Teodoru II távozásáról is, de ő egyelőre még katona. — A szurkolók nehezen térnek napirendre Borostyán távozása felett. — A labdarúgónak lejárt a szerződése, s már korábban jelezte, hogy nem hosszabbítja meg. Mivel a Vasas jelentkezett és kifizette a csatár „eszmei értékét”, nekünk nem maradt más hátra, mint búcsút venni legeredményesebb támadónktól. — Úgy tudjuk, többen szabadlistára kerültek... — Szabó Imre minden bizonnyal a Délép-nél folytatja pályafutását. Kléninger valószínűleg hazatér Nyíregyházára, Fodort kiadtuk a Gyöngyösnek. Bősz iránt a Vác és az MTK-VM érdeklődik. — Ez hét játékos, kicsit soknak tűnik. Kik jönnek a helyükre? — Már Diósgyőrött gyakorol Szűcs István, aki több éves nyíregyházi szereplést követően tért haza, ugyancsak a mi labdarúgónknak tekinthető Piel, ő augusztusban szerel le a Honvéd Szabó Lajos SE-ből. A Vasastól kaptuk Szabót és Keresztesit. Szabó az U-válogatott thaiföldi túráján talpcsontrepedést szenvedett, egyelőre tehát maradi. Keresztesivel viszont érdekesen alakul a helyzet. Bánkúti László vezetőedző úgy ítélte meg, hogy nem képes felvenni a ritmust, s nem tart igényt rá. Noha előzetesen mindent megbeszéltünk a fővárosi klub képviselőivel, valószínűleg Keresztesi marad a piros-kékeknél. — Maradjunk még a személyi kérdéseknél. Mi van Feketével és Sztahonnal? — Mindketten visszakerültek hozzánk, Kazincbarcikán lejárt a szerződésük, bekapcsolódtak a közös munkába. Sztahon egyébként szeretne visszatérni Kazincbarcikára, de mi Fodor Gézát kérjük érte cserébe. A tárgyalások pillanatnyilag megakadtak ... Király László technikai vezető ezekben a napokban nem sokat ül az irodájában. Állandóan úton van, igazolások és edzőtábor szervezése ügyében. — Hogyan alakul az együttes programja a bajnoki rajtig? — Július 16-tól kéthetes edzőtáborozáson vesz részt a csapat Szegeden. Augusztusban minden bizonnyal az NDK-ban játszunk néhány mérkőzést, viszonozva a Neubrandenburg diósgyőri szereplését. Újság még Diósgyőrött, hogy hazatért Spanyolországból Tatár György, akinek lejárt az egyéves szerződése. A hírek szerint Tatár itthon már nem futballozik, befejezi aktív pályafutását. Megoldódott egyébként a DVTK-nál az edzőkérdés. Július 1-től Bánkúti László (40 éves) irányítja az edzéseket. Korábban Egerben, legutóbb pedig Hódmezővásárhelyen munkálkodott. — Nehezen mondott igent a hívó szóra? — Nem sokat töprengtem. Ismerem a dolog nehézségeit, mégis bízom a sikerben! Az idősebbek (Oláh, Görgei, Veréb és Fekete) valamennyien rendelkezésre állnak, az ő tapasztalatuk, párosulva a fiatalok lelkesedésével, elegendő lehet. Nyilván lesznek zökkenők is, főleg eleinte, de ha egyszer elkapjuk a ritmust, úgy érzem, fog ez menni. — Annak idején dr. Puskásnál az emelkedett hang nem hozott sikert, Fekete Ferencnél viszont a halkszavúság nem vezetett eredményre, ön milyen típusú edzőnek tartja magát? — Egyik kategóriába sem tartozom. Nem ugrálok fel a kispadról, nem kenyerem az üvöltözés, mindig mindent megbeszélek a játékosokkal. Edzések és mérkőzések előtt egyformán. Azt megkövetelem, hogy mindenki felkészülten jelenjen meg a foglalkozásokon. Eddig szót tudtam érteni a futballistákkal, remélem, így lesz ez Diósgyőrött is. Azt azért elmondtam nekik: a rend és a fegyelem az alapja a sikernek! A csapatot a játékosok állítják össze , az edzéseken mutatott teljesítményükkel. Szeretném a letámadásos játékot meghonosítani. Ennek nagy a veszélye, hiszen egy az egyben kell elvállalni mindenkinek a harcot. Van hat hetünk a nyitányig. Most még fáradtak a fiúk, de ez nem baj. Doros László