Népsport, 1984. július (40. évfolyam, 155-182. szám)

1984-07-22 / 173. szám

XL. 173. ♦ 1984. július 22. §3 Labdarúgás Merre tart a magyar játékvezetés? Beszélgetés Szlávik Andrással, a JB elnökével A labdarúgó Európa-baj­­nokság után joggal érte el­marasztalás a tornán látott játékvezetést. Túlontúl elő­térbe került a kemény, sőt időnként durva játék. A bí­rók a határokon túl is rend­re elnézték a súlyos szabály­­sértéseket is, mintha lazult volna a fegyelem Európa stadionjaiban. De mi a helyzet a magyar pályákon? Az elmúlt bajnoki évet szándékosan nem érté­keltük, különösen a bajnok­ság befejezésekor tapasztalt visszásságok miatt. Lemond­tunk a játékvezetők értéke­léséről is, de kikértük Szlá­vik Andrásnak, a JB elnö­kének a véleményét. „ Hogyan látja a JB a hazai bírók működését? — A játékvezetők kevésbé befolyásolták az NB I-ben a végső helyezéseket, mint ahogyan azt, talán az első méregből elhangzó edzői nyi­latkozatokból vélhetné vala­ki. Büszkék vagyunk arra, hogy nem adtunk teret a brutalitásnak. Visszagondolva az Európa­­bajnokság mérkőzéseire, nyu­godtan mondhatjuk, hogy ná­lunk az utánrúgások, a kí­méletlen belemenések, nem maradtak büntetlenül. Óriási eredménynek tartjuk, hogy ennek ellenére sikerült a magyar bajnokságot és ma­gát a játékot egy kicsit ke­­ményebbé tenni, azaz job­ban engedtük a férfias küz­delmet, s ezzel hozzásegítet­tük a válogatottat, hogy helytálljon a belgák és a spanyolok ellen. Hiszen a külföldi szakvezetők már­­már túlzottan keménynek tartották a magyar csapat játékát. Mi elégedettek va­gyunk a játékvezetők tény­kedésével. — Milyen felfogásban ve­zetnek a magyar játékveze­tők? — Úgy, ahogyan azt saját modellünk meg­vánja. Csak érdekességként említenék egy mérkőzést. Az M­MNK- döntőt Németh Lajos vezet­te. A találkozó után Sándor Jánossal lementünk az öltö­zőbe és szemrehányást tet­tünk a fiatal játékvezetőnek. Fegyelmezése kritikán aluli volt. Eltűrte, hogy egy játé­kos sorozatban, szándékosan vétsen a szabályok ellen. Az egyik győri nem volt hajlan­dó a szabadrúgáshoz letett labdától három méternél messzebbre menni. Ezt több­ször is megismételte, Németh viszont egyszer sem figyel­meztette érte. Ezzel nagyon lerontotta teljesítményét. Ez­zel szemben el kell monda­nom, hogy ezen a mérkőzé­sen nem kellett volna neki három piros lapot felmutat­nia, mint azt a sajtó bírála­tában igényelte. Mert ha ezen a találkozón három ki­állítás járt volna, akkor a dán—belga mérkőzésen leg­alább tizennégy­ piros kártyát kellett volna kiosztani... — Azt a stílust, ,amit Pro­­kop b­emutatott az EB-n, mi nem tartjuk üdvözítőnek. De itt a nagy kérdés: járjuk-e a saját utunkat tovább, vagy a mi bíróink is enged­jenek-e többet? — Bizonytalanok vagyunk. Nagy szakmai vitákat folyta­tunk, reméljük, hogy az UEFA sem megy el szó nél­kül az EB-n látottak mel­lett. Azt világosan látni kell, hogy Európában nem pátyol­­gatják­ a játékosokat. Igaza van annak, aki felháborodik, amikor a kapura törő játé­kost a védő kíméletlenül el­gáncsolja. Sajnálatosan a külföldi játékvezetők elnézik az ilyen esetet. Amondó va­gyok, hogy valahol a kettő kö­zött kell nekünk megta­lálni­ a helyes utat. Enged­nünk kell a kemény, férfias játékot, de továbbra sem szabad elnézni a kíméletlen, durva belemenéseket és a fegyelmezetlenségeket.­­ Konkrétabban fogalmaz­va, m­lyen hibák és pozití­vumok voltak az elmúlt baj­noki esztendőben? — Kezdjük a jóval. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a férfias játék enge­dése, a nagyvonalúbb játék­vezetés pozitívan értékelen­dő. Ezzel közelítettünk a nemzetközi gyakorlathoz. A negatívumok között egyetlen dolgot említenék: ez a fe­gyelmezés. Ebben nem tud­tunk előbbre lépni, nem tudtuk kialakítani az egysé­ges szemléletet. Óriási kü­lönbségek vannak egy-egy játékvezető felfogása között. Bíróink nincsenek könnyű helyzetben, mert a hazai légkör egészen más, mint a külföldi. Piontek még a pro­vokatív kérdésekre is azt mondta, hogy a játékvezető egyszer a saját csapata, más­kor az ellenfél terhére téved. Ez benne van a játékban. N­álunk viszont intézménye­sítve van, már-már külön műfajjá nőtte ki magát a já­tékvezetők becsmérlése.­­ Mit tesz a JB a hibák kijavításáért? — Évente kétszer edzőtá­borban az előadások soroza­tával igyekszünk közelíteni az egységes szemlélethez. Ezen túl nagyon sokat be­szélgetünk a játékvezetőkkel. De teljesen egységes szem­léletet nem lehet várni a síp gazdáitól.­­ Menjünk egy kicsit lej­jebb. Sok panasz hangzott el a területi bajnokságban mű­ködő játékvezetők ellen. Mi­lyen kapcsolata van a JB- nek a területi bajnokságban szereplő játékvezetőkkel? — A területi bizottságok felelőseik ezeknek a bajnok­ságoknak az irányításáért. Mi rendszeresen találkozunk velük, megvitatjuk a kényes kérdéseket. A színvonalról csak annyit tudok mondani, hogy természetesen alacso­nyabb, ugyanúgy, mint maga a játék. 0 Továbbra is kevés a já­tékvezető? — Nem változott a hely­zet. Az illetékes szervek nem fogadták el javaslatun­kat, tettek valamit a jutta­tások érdekében, de az ará­nyok nagyon rosszak. Külö­nösen az NB II-től lefelé. A megyei I. osztályban 90 fo­­rintért kellene partbíráskod­ni... — A totóperben megtépá­­zódott a játékvezetői testület tekintélye. Most az NB I- ben ismét „sötét dolgokról” mesélnek. Ebben nem voltak érintve a játékvezetők? — Amíg a totóper miatt tizenegy játékvezetőt kellett kizárnunk sorainkból, sze­rencsére most nem kaptunk semmiféle jelzést. Jó néhány játékos neve felmerült, fo­lyik a vizsgálat, keringenek mendemondák, de az ügy még nincs lezárva. Egy biz­tos, számunkra megnyugtató, hogy játékvezetőket nem ért semmiféle vád.­ ­ Több levélírónk kérdez­te, hogy azokat a játékve­zetőket, akik gyengén bírás­kodnak, miként büntetik meg? Erről ugyanis nem szoktunk hírt adni. — A gyengén működő já­tékvezetőket pihentetni szok­tuk. Nem tiltjuk el őket a játékvezetéstől, ha­nem ala­csonyabb osztályú mérkőzé­seket kapnak. Mi semmiféle pénzbüntetést nem tudunk kiszabni rájuk, hiszen furcsa lenne, hogy egy bíró mini­mális díjat kap, ha jól ve­zeti a találkozót, ha téved, akkor pedig neki kell fizet­nie. Ilyen feltételek mellett nincs épeszű ember, aki je­lentkezne játékvezetőnek.­­ Az edzők az elmúlt bajnoki esztendőben kevés kivétellel szinte hétről hétre a játékvezetőket tették fe­lelőssé egy-egy vesztett mérkőzés után. Nem lehetne közelebb hozni a két testü­letet egymáshoz? — Ez érdekes felvetés, de azt hiszem, nincs rá lehető­ség. Az edzőknek egziszten­ciális kérdés egy-egy vere­ség, s ezért nem véletlen, hogy bűnbakot keresnek. Egyet azonban jó lenne fi­gyelembe venni. Az edzők jövedelme az NB I-ben meghaladja egy-egy vállala­ti vezérigazgatóét és megkö­zelíti a miniszterek fizeté­sét. Ezért a pénzért nem a társadalmi munkát végző já­tékvezetőket kellene bűnbak­nak kikiáltani, hanem vállal­ni kellene a felelősséget a kudarcokért is. Egyébként segíthetne ebben többet a Népsport is, hiszen másfél éve kiharcolták az újságírók, hogy nyilatkozhatnak a já­tékvezetők is. Azóta az ed­zők hétről hétre több tucat­szor mondták el véleményü­ket, a bírók talán egy eset­ben, a Rába ETO—Honvéd találkozó után. Többször kel­lene őket megkérdezni. 0 Kikkel voltak elégedet­tek az elmúlt évben? — Elsősorban Nagy Bélá­val, aki csak kora miatt nem FN­­­A-kerettag. Tetszett még Hartman, és sokakkal ellen­tétben Németh Lajos is. És szeretném megemlíteni Sza­bó Bélát. 0 Várható valamilyen változás a szabályokban? — Csak minimális. Az In­­te­rnational Board úgy dön­tött, hogy az ötösön belüli közvetett szabadrúgást — le­gyen az bármilyen közel a gólvonalhoz — ki kell hozni az ötös vonalra. 0 Lesz változás a játék­vezetői keretben? — Öt új név kerül majd az NB I-es és tíz fiatalt hozunk fel az utánpótlás-keretbe, ezek többsége volt NB-s játékos. 0 És a FIFA-keret? — Urbán helyett Szabó Bélát fogjuk jelölni. 0 Szepesi Györgynek, az MLSZ elnökének legutóbbi nyilatkozatában volt egy mondat, amely nagyobb fe­lelősséget hárít a játékveze­tőkre. Mit jelent ez a gyak­oor­lat­ban? — A nemzetközi gyakorlat­hoz igazodva a hazai játék­vezetőknek is jelentést kell tenniük a pályán lezajlódó sportszerűtlenségekről, a kö­zönség viselkedéséről. Most már a szövetségnek is meg lesz a joga, hogy ugyanúgy pénzbírsággal sújtja az egye­sületeket, mint azt az UEFA vagy a FIFA teszi. Ezért még nagyobb felelősség há­rul játékvezetőinkre, s re­méljük, hogy az elkövetke­zendő bajnoki esztendőben még jobban helyt fognak áll­ni. Boross Dezső LABSB­ARÚGÓ IBV Vasárnap a győztesek mérkőznek egymással Nagy volt az öröm pénte­ken este a kubaiak táborá­ban a lengyel csapat legyőzé­se után. A gólszerzőt ölelték, csókolták, mások diadaltán­cot jártak az esőtől alaposan felázott gyepen. " Mi tulajdonképpen ta­nulni jöttünk az IBV-re, de azért az eredmény sem mel­lékes. Bárhogy is alakuljon a későbbiek során a helyzetünk, az bizonyos, hogy már nem megyünk haza üres kézzel, hiszen a lengyelek legyőzése nálunk híresebb együttesek­nek is nagy dicsőség — mondta Gabriel Valenzuela Moreno edző, aki azt is hoz­zátette, hogy nagyon sokat köszönhetnek a kubaiakat magyar földön is patronáló, korábban Kubában edzőskö­­dő Ivanics Tibornak. A magyarok háza táján kis­sé csendesebb volt az öröm, elvégre itthon mindenki jó szereplést vár az EB-győztes együttes utódaitól, ehhez pe­dig le kellett győzni a romá­nokat. Bicskei Bertalan ifjú­sági kapitány ennek szelle­mében igen mértéktartóan értékelte a látottakat: — Az első játékrészben csak próbálkozásaink voltak — mondta —, de a második negyven percben egyértel­műen mi voltunk fölényben. Ekkor is kihagytunk jó né­hány ziccert, de mivel min­denki dicséretesen küzdött, végül is megérdemelten győz­tünk. Kissé visszavetette a gárdát két kulcsjátékosunk kényszerű kiválása, ám a cse­rejátékosok nem vallottak szégyent, különösen Jónás ügyes gólja jelentett sokat. — Mi a helyzet a sérültek­kel? — Kovács Ervin és Ora­­vecz bokája alaposan beda­gadt. Mindketten fekszenek, fagyasztással, borogatással próbálják kezelni sérülésü­ket. Az már bizonyos, hogy vasárnap nem játszhatnak. Valószínűleg Kiss és Eszenyi helyettesíti őket a kubaiak ellen. Szombaton délelőtt a ma­gyar játékosok egyik fele moziban volt, a többiek elha­lasztott vizsgáikra készülve tanultak szabadidejükben. Délután a BRG-gyár fiatal­jaival baráti találkozón vet­tek részt, majd edzés követ­kezett. A csoport két győztes csa­pata — Kuba és Magyaror­szág — mérkőzésére vasárnap 16.15 perctől kerül sor Salgó­tarjánban, a Síküveggyár pá­lyáján. Ezt követően 18 óra­kor ugyanott a másik cso­port két győztese, a csehszlo­vákok és a szovjetek mérik össze erejüket. A pénteki mérkőzések vesztesei „vidéken” javíthat­nak mérlegükön. Pásztón 17 órakor a Lengyelország—Ro­mánia, Romhányban, ugyan­abban az időpontban pedig az NDK—Bulgária összecsapásra kerül sor. Egy bizonyos, a vasárnapi csoportmérkőzések után már következtetni lehet arra, hogy melyik együttesek játsszák a főszerepet a finá­léban­. Diósgyőri VTK Bánkúti: „Rendet, fegyelmet!” A DVTK labdarúgói július 2-án kezdték meg a fel­készülést az augusztusban rajtoló NB II-es bajnoki idényre. Hogyan, milyen elképzelésekkel láttak munká­hoz? — kérdeztük Balogh Bélát, az egyesület ügyvezető elnökét. — Nekünk nem lehet más célunk, mint a visszakerü­lés! Persze, ez roppant nehéz feladatnak ígérkezik, de képesnek tartjuk az együttest az újbóli NB I-es tagság kiharcolására. Egységessé kell kovácsolni a gárdát, s most már az NÉPSPORT 3 ésszerű vérátömlesztést is meg kell kezdeni. — Történt-e változás a játékosállományban? — Igen. Gulyást és Borostyánt kiadtuk a Vasasnak, s szó van Teodoru II távozásáról is, de ő egyelőre még katona. — A szurkolók nehezen térnek napirendre Borostyán távozása felett. — A labdarúgónak lejárt a szerződése, s már korábban jelezte, hogy nem hosszabbítja meg. Mivel a Vasas je­lentkezett és kifizette a csatár „eszmei értékét”, nekünk nem maradt más hátra, mint búcsút venni legeredmé­nyesebb támadónktól. — Úgy tudjuk, többen szabadlistára kerültek... — Szabó Imre minden bizonnyal a Délép-nél folytatja pályafutását. Kléninger valószínűleg hazatér Nyíregyhá­zára, Fodort kiadtuk a Gyöngyösnek. Bősz iránt a Vác és az MTK-VM érdeklődik. — Ez hét játékos, kicsit soknak tűnik. Kik jönnek a helyükre? — Már Diósgyőrött gyakorol Szűcs István, aki több éves nyíregyházi szereplést követően tért haza, ugyan­csak a mi labdarúgónknak tekinthető Piel, ő augusztus­ban szerel le a Honvéd Szabó Lajos SE-ből. A Vasastól kaptuk Szabót és Keresztesit. Szabó az U-válogatott thai­földi túráján talpcsontrepedést szenvedett, egyelőre te­hát maradi. Keresztesivel viszont érdekesen alakul a helyzet. Bánkúti László vezető­edző úgy ítélte meg, hogy nem képes felvenni a ritmust, s nem tart igényt rá. Noha előzetesen mindent megbeszéltünk a fővárosi klub kép­viselőivel, valószínűleg Keresztesi marad a piros-kékek­nél. — Maradjunk még a személyi kérdéseknél. Mi van Feketével és Sztahonnal? — Mindketten visszakerültek hozzánk, Kazincbarci­kán lejárt a szerződésük, bekapcsolódtak a közös mun­kába. Sztahon egyébként szeretne visszatérni Kazinc­barcikára, de mi Fodor Gézát kérjük érte cserébe. A tár­gyalások pillanatnyilag megakadtak ... Király László technikai vezető ezekben a napokban nem sokat ül az irodájában. Állandóan úton van, igazo­lások és edzőtábor szervezése ügyében. — Hogyan alakul az együttes programja a bajnoki rajtig? — Július 16-tól kéthetes edzőtáborozáson vesz részt a csapat Szegeden. Augusztusban minden bizonnyal az NDK-ban játszunk néhány mérkőzést, viszonozva a Neubrandenburg diósgyőri szereplését. Újság még Diósgyőrött, hogy hazatért Spanyolország­ból Tatár György, akinek lejárt az egyéves szerződése. A hírek szerint Tatár itthon már nem futballozik, befe­jezi aktív pályafutását. Megoldódott egyébként a DVTK-nál az edzőkérdés. Július 1-től Bánkúti László (40 éves) irányítja az edzé­seket. Korábban Egerben, legutóbb pedig Hódmezővásár­helyen munkálkodott. — Nehezen mondott igent a hívó szóra? — Nem sokat töprengtem. Ismerem a dolog nehézsé­geit, mégis bízom a sikerben! Az idősebbek (Oláh, Gör­­gei, Veréb és Fekete) valamennyien rendelkezésre áll­nak, az ő tapasztalatuk, párosulva a fiatalok lelkesedé­sével, elegendő lehet. Nyilván lesznek zökkenők is, főleg eleinte, de ha egyszer elkapjuk a ritmust, úgy érzem, fog ez menni. — Annak idején dr. Puskásnál az emelkedett hang nem hozott sikert, Fekete Ferencnél viszont a halksza­­vúság nem vezetett eredményre, ön milyen típusú ed­zőnek tartja magát? — Egyik kategóriába sem tartozom. Nem ugrálok fel a kispadról, nem kenyerem az üvöltözés, mindig mindent megbeszélek a játékosokkal. Edzések és mérkőzések előtt egyformán. Azt megköve­telem, hogy mindenki felkészülten jelenjen meg a fog­lalkozásokon. Eddig szót tudtam érteni a futballistákkal, remélem, így lesz ez Diósgyőrött is. Azt azért elmondtam nekik: a rend és a fegyelem az alapja a sikernek! A csa­patot a játékosok állítják össze , az edzéseken mutatott teljesítményükkel. Szeretném a letámadásos játékot meghonosítani. Ennek nagy a veszélye, hiszen egy az egyben kell elvállalni mindenkinek a harcot. Van hat hetünk a nyitányig. Most még fáradtak a fiúk, de ez nem baj. Doros László

Next