Népsport, 1988. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1988-03-27 / 73. szám

XLIV. 73. ♦ 1988. március 27 EGYÜTT A GENTI NÉGYEK Dinamó Kijev, Real Madrid, CSP Limoges, Primigi Vicenza... és? Tracer Milan, Partizan Beograd, Maccabi Tel Aviv, esetleg Arisz Szaloniki? Az első négy együttes már történelmet csinált, időrendi sorrendben így vésték fel nevüket a Ronchetti Kupa (nők), a Koracs Kupa (férfiak), a Kupagyőztesek Európa Kupája (férfiak) és a Bajnokcsapatok Európa Kupája (nők) serlegére. Az öt európai kosárlabdakupa közül négynek már van gazdája, csak a francia L’Equipe Magazine című lap trófeáján nincs név az 1988-as évszám mögött, a férfi bajnokcsapatok — az utóbb felsorolt négy — április 5. és 7. között Gentben adnak majd munkát a vésnöknek. Hogy a belgiumi városban az olasz, a jugoszláv, az izraeli, avagy a görög bajnok kapitánya emelheti magasba a kupát, ma még bizonytalan, a négy gárda Gentbe vezető útja azonban már bizonyosság. Idézzük fel négy hónapos menetelésük főbb állomásait ... Az 1987—88. évi kupakiírás első meglepetését a nemzetközi szövetség (FIBA) szolgáltatta. A szervezet agilis és az új iránt roppant fogékony főtitkára, a jugoszláv Boriszlav Sztankovics sikerrel vitte keresztül a BEK reformját: az eddigi gyakorlattól eltérően az idén nem hat csapat juthatott túl a selejtezőkön, hanem nyolc, a szuper fináléban ennek megfelelően nem ketten, hanem négyen szerepelnek majd. Az európai kosárerőviszonyoknak megfelelően az olasz, a spanyol, a jugoszláv, az izraeli, az NSZK- beli, a görög, a francia és a holland bajnok került a nyolcas döntőbe. Talán csak a holland Nashua Den Bosch továbbjutása jelentett némi meglepetést, hiszen a csehszlovák elsőt, a Zbrojovka Brno együttesét ütötte el a döntőtől. De hol van a szovjet bajnok? — vetődhet fel a kérdés teljes joggal. A válasz egyszerű: a Zalgiris Kaunas nem indult el a küzdelemsorozaton. A Szovjetunióban ugyanis gyakorlat, hogy az olimpia évében, a minél jobb felkészülés érdekében „mentesítik” csapataikat az európai kupákban való részvétel alól. A gyakorlat számos vitára adott okot már évekkel ezelőtt is, az idei sorozat rajtja előtt pedig még a szokásosnál is hevesebb volt az igent és a nemet mondó szovjetunióbeli képviselők csatája. Számos ismert szakember tört lándzsát az indulás mellett, haszontalannak ítélve az önkéntes visszavonulást, ám hiába ágáltak, a férficsapatok nem indulhattak, csak a női együtteseknek adatott meg a megmérettetés lehetősége. (A Dinamo Kijev meg is nyerte a Ronchetti Kupát, a Dinamo Novoszibirszk csak a döntőben bukott el a Primigi Vicenzával szemben ...) Hiányzott Vladas Garastas mester gárdája a BEK mezőnyéből, de a Zalgiris távolmaradása sem csökkentette a torna népszerűségét. A nyolcas döntő szinte valamennyi találkozóját telt házak előtt játszották (Barcelonában, Milánóban, Belgrádban és Tel Avivban sokszor tíztizenkétezren szurkoltak a lelátón! Az előző kiírás hatos döntőjében három együttes — Tracer, Maccabi, Elan Beurnais — ezúttal is a legjobbak közé verekedte magát, hozzájuk újként a Partizan, a Barcelona, az Arisz, a Saturn Köln és a Nashua csatlakozott, ötesélyes döntőről beszéltek a szakemberek az első pillanattól kezdve, s ez már önmagában is sokat mondó, hiszen Gentben csak négyük számára (volt) van hely. Az első helyen mindenki a védő Tracer Milant emlegette. Az olasz bajnok a mezőny legidősebb együttese, kezdőötösének átlagéletkora 32 év! A kétszeres BEK-győztes azonban éppen tavaly, a lausanne-i döntőben igazolta, hogy nem csupán öregemberek gyülekezete, klasszisát a hazai bajnokság megnyerésével erősítette meg újból. (A kosárlabda BEK-ben a védőnek semmifajta előjoga nincs, csak akkor védheti meg a kupát, ha előzőleg hazája bajnokságában is diadalmaskodott!) Nem kételkedett senki a tavalyi másik finalista, a Maccabi genti helyében sem. Az izraeli bajnok ismét régi edzőjével, Ralph Kleinnel vágott neki a kupaküzdelemnek, javította esélyeit, hogy két ásza, a veterán Berkowitz és az ifjú titán Jamcy a rajt előtt látványosan kibékült, már beszélni is hajlandóak azóta egymással... A Barcelona a Real Madrid hazai sikerszériáját szakította meg, ez mindennél többet árult el San Epifanióék erejéről. Úgyhogy a katalánok szuperdöntős helyét senki sem vonta kétségbe, mint ahogy az Európa legjobbjának megválasztott Nikosz Gallisz Ariszánik esélyeit is kedvezőnek ítélték meg a hozzáértők, ötödikként a Partizán neve említődött, ám mindannyiszor a következő „oldással”: roppant fiatal gárda, valójában nem tudni, mikor fullad ki... A jugoszláv bajnok nem fulladt ki, így meglepetésre a nyolcas döntő első helyéről folytatja Gentben. A belgrádi fekete-fehérek (no és a többi esélyes) igyekezetét utóbb a Barcelona bánta, a katalán gárda maradt le a genti csatlakozásról. Az utolsó fordulóig nyílt versenyfutásban végül a Maccabi hajrája volt a jobb, a Partizan legyőzésével kivívta a negyedik helyet, s ezzel azt, hogy április 5-én az elődöntőben ismét a jugoszláv bajnokkal mérkőzhessen. A másik ágon a Tracer és az Arisz találkozik. A barcelonaiaknak pedig az éppen lecsúszott szerepe jutott, kudarcukért azonban csak magukat okolhatják, hiszen az első pillanattól kezdve tudták: Gentbe csak négyen utazhatnak ... S. L. ! Testvérlapjaink írjak A stadion környéke csatatérré változott A szovjet sport mindig is bővelkedett tehetségekben. A jó szemű edzők, vezetők igyekeznek minél hamarabb „felszínre hozni” azokat a gyerekeket, akik a jövő bajnokai lehetnek. A sajtó — így moszkvai testvérlapunk — mindig örömmel ad hírt egy új reménység felbukkanásáról. Jön „Maradona”! — súgtak össze a háta mögött társai, akik a csapat kapitányává választották legjobbjukat... . . .Aki nem más, mint Szidva Zagorodnyuk, odeszszai iskolás, aki „mellesleg” korosztályában második lett az ausztráliai világbajnokságon. Hogy milyen sportágban? Műkorcsolyázásban! De mint beceneve is jelzi, szenvedélyes futballista — titokban. Edzője, Galina Zimevszkaja ugyanis eltiltotta az általa durvának tartott sportágtól. „Vigyázni kell a lábára annak, aki tizenöt évesen öt triplát „szór” a „kürjében” — mondja az edzőnő, s vélhetően igaza van. Szláva ugyanis nem mindennapi tehetség. Biztosan ugorja például a tripla Axelt, s erre a szovjet sportolók közül csak a budapesti világbajnokságon szereplő Fagyejev és Viktor Petrenko képesek. A példaképem. Brian Boitano! — lelkesedett Szláva. — Nemcsak csodálatosan ugrik, de egyszersmind nagyon kifejezően korcsolyázik. Majd amikor a terveiről faggatták, némi gondolkodás után kibökte: — „Szeretnék találkozni Boitanóval a következő olimpián.” Majd még odasúgta: „S persze, azért sokat focizni”. A tenisz közismerten olyan sportág, ahol sok pénz forog, mégis vannak olyan országok, ahol a szövetség vezetői filléres gondokkal küszködnek. Erről tudósít a zágrábi lap. „Brilliáns győzelem volt az indiaiak elleni, minden vágyunk az, hogy a jó sorozat az olaszok ellen is folytatódjon . ..” A jugoszláv teniszsport irányítóinak pillanatnyilag minden reményük a Davis Kupa-csapatban van, amely valóban meglepő indiai sikerével (3:2) a Világcsoport negyeddöntőjébe verekedte magát, ahol Olaszország legjobbjai várják. Milan Andrejevszkinek, a Jugoszláv Tenisz Szövetség elnökének a legutóbbi testületi ülésen elhangzott (s fentebb idézett) mondata valóságos segélykiáltás. Zsivojinovicsék jó-rossz szereplésétől függ ugyanis, hogy a testület, pontosabban a sportág ki tud-e evickélni nehéz anyagi helyzetéből. Ha a Davis Kupa-együttes sikerrel veszi az újabb akadályt, a szövetség illetékesei bátran tervezhetnek az év hátralévő eseményeire (köztük elsősorban az olimpiára). Ha viszont búcsúra kényszerül Radmilo Armenulics gárdája, akkor a jugoszláv tenisz utolsó pénzforrása is kiapad ... A többit ugyanis — ahogy az említett ülésen önkritikusan elismerték az elnökség tagjai — kiapasztották. Zágrábi testvérlapunk szakírója szerint az ország teniszsportjának illetékesei évről évre elfeledkeznek arról, valójában mennyit költhetnek. A túlköltekezés miatt már az elsőnegyedév végére rendszeresen elfogy az éves költségvetés nagyobbik fele, s az esztendő további része nem más, mint versenyfutás a dollárezrekért, a dollármilliókért. A JTSZ pillanatnyilag több mint kilencezer dollárral tartozik az európai szövetségnek, s az India elleni mérkőzésig 12 500 dollárral adósa volt a Nemzetközi Tenisz Szövetségnek (ITF), ám a világszövetség résen volt, s a Davis Kupában való továbbjutásért járó közel negyvenezer dollárból rögtön „lecsippentette” a maga részét. A megmaradt részt pedig az indiai tartózkodás vitte el, úgyhogy a jugoszláv szövetség még a Davis Kupa-csapat tagjainak előzetesen megígért prémiumot sem tudta mind ez ideig kifizetni. „Faramuci helyzet — állapítja meg a zágrábi lap—, hogy a szövetség újból azoktól kér segítséget, akiknek már amúgy is tartozik.” Nagy kérdés, hogy Boban Zsivojinovics (elsősorban az ő vállán van a teher), Bruno Oresar és Goran Prpics hajlandó lesz-e újabb „előleget” adni szövetségének. Ha igen (s az olaszok is úgy gondolják), akkor a jugoszláv szövetség a negyeddöntő után 150 ezer dollárral lesz gazdagabb, s bátran tervezheti a jövőt... Világszerte egyre nagyobb gondot okoznak a futballszurkolók rendbontásai, garázdaságai. Hiába folyik a pályán sportszerű játék, a lelátókon mintha tudomást sem vennének róla, sőt, az ellentáborok között olykor valóságos háborút tör ki. Erről ír bukaresti testvérlapunk a bajnokság tavaszi, első fordulója kapcsán. Mindössze hét sárga lapot osztottak ki a kilenc mérkőzésen, az Otelul—Rapid és a Petrosul—Dinamo találkozókon, pedig a bíróknak még figyelmeztetniük sem kellett a játékosokat, bár mindkét mérkőzésen a kiesés elkerüléséért is folyt a küzdelem. A Rapid igen sportszerűen harcolt a galaciak otthonában, annak ellenére, hogy égetően szüksége lett volna az egyik pontra. Az Otelul is a szabályok keretein belül próbálta meg ellenfelét legyőzni, ami csak nem sokkal a befejezés előtt sikerült neki. Nem volt túl magas a színvonal, de küzdeniakarásukért a játékosok dicséretet érdemeltek volna. Ehelyett mi történt? A mérkőzés után néhány forró vérmérsékletű szurkoló viszályt szított a két tábor között, és a stadion környéke percek alatt csatatérré változott. Ismeretlen emberek estek egymásnak, talán ők sem tudták valójában, hogy miért. Bár a rendfenntartó erők hamar lecsillapították a kedélyeket, az incidens mégis árnyékot vetett a találkozóra, amely semmivel sem érdemelte ki ezt a folytatást. Küzdünk azért, hogy színvonalas játékot lássunk a pályán, küzdünk a korrekt bíráskodásért, a mérkőzések tisztaságáért; úgy látszik, az eddigieknél sokkal határozottabban kell harcolnunk a fair playért a szurkolók körében is. Labdarúgásunknak nincs szüksége ilyen disszonáns hangokra a pályán kívül. NÉPSPORT 9 Világtúra az AIDS ellen NEM ELŐSZÖR fog össze a futballvilág valamely nemes cél érdekében. A szkopjei földrengés áldozatainak megsegítésére rendezett gálán az Európaválogatott volt a jugoszláv csapat ellenfele 1984-ben. Játszott kontinensválogatott egy gyermekfalu felépítéséért Svájcban, s mérkőzéseket rendeztek az UNICEF-alapítvány javára New Yorkban (hármat is), Dortmundban, Barcelonában és Pasadenában. Közben egy másik földrengés áldozataiért is futballoztak Rómában, Olaszország és Európa válogatottjai. A világhírű játékosok fellépése mindig is garantálja a sikert. Az igazi „ellenfél” azonban ezúttal nem valamely klub vagy válogatott, hanem az előszeretettel korunk pestisének titulált AIDS. Az e vírus által fertőzöttek megsegítésére lépnek pályára fél év alatt négyszer az utóbbi húsz év kiválóságai. A négy kontinenst átfogó világtúra április 22-én, Tokióban indul, május 29-én Zimbabwe fővárosában, Hararéban folytatódik. Ősszel, szeptember 10-én Párizs, a Parc des Princes lesz a következő állomás, majd pontosan egy hónappal később Los Angelesben fejeződik be a segélykörút. A szervezést az amerikai Kick AIDS Corporation vállalta, s futballcsillagok mellett olyan hírességek szórakoztatják majd a nagyérdeműt, mint a két világhírű színésznő, Liz Taylor és Liza Minelli. A TÚRA SZERVEZŐi egyelőre a tokiói gálán részt vevő futballisták neveit hozták nyilvánosságra. A 17 játékos közül, Simonsent és Biohint kivéve valamennyien befejezték élvonalbeli pályafutásukat , nyolcan is átvehették fénykorukban a legjobb európai labdarúgónak járó Aranylabdát, míg a perui Cubillas Dél-Amerika első számú futballistája volt 1972-ben, Pelé „király” pedig ugyanezt a címet nyerte el egy évvel később. Íme, a felettébb tekintélyes névsor: Pat Jennings (északír, 43 éves/119-szeres válogatott), Andranik Eskandarian (iráni-amerikai, 37/33), Ruud Krol (holland, 39/83), Marius Trésor (francia, 38/65), Michel Platini (francia, 33/72), Johan Neeskens (holland, 37/49), Trevor Brooking (angol, 40/47), Kevin Keegan (angol, 37/63), Teofilo Cubillas (perui, 33/74), George Best (északír, 42/37), Allan Simonsen (dán, 36/56), Johnny Rep (holland, 37/42), Johan Cruyff (holland, 41/48), Oleg Blohin (szovjet, 36/103), Pelé (brazil, 43/91), Paolo Rossi (olasz, 32/48), Eusebio (portugál, 46/64). Bár a hajdani ünnepelt csillagok „visszatérése” néha valóban illúzióromboló, a japánok ezúttal joggal mondhatják: csak a fele eljönne... Dénes Tamás GYORSKORCSOLYA. Nemzetközi verseny. Medco. Szovjetunió—NDK 197:162. Nők. Sprint, 1000 m: Kulesova (sz) 1:23.26. Négytávú összetett 3000 m: Kleemann (n) 4:17.20. Férfiak. Sprint, 1000 m: Repnyin (sz) 1:13.28. Négytávú összetett. 5000 m: Schöfisch (n) 6:58.50. Sí. Északi összetett Világ Kupa. Kovanicmi. Állás az ugrás után: 1. Sulzenbacher (oszrák) 222.2 (84.5. 85), 2. Vettori (osztrák) 216.9 (34, 33), 3. Dundukov (szovjet) 216.8 (85, 83). Alpesi Világ Kupa. Műlesiklás. Saalbach. Férfiak: 1. Frömmelt (liechtensteini) 1:39.65, 2. Bittner (nyugatnémet) 1:40.24, 3. Stroiz (osztrák) 1:40.48. A VK végeredménye műlesiklásban: 3. Tomba (olasz) 170, 2. Mader (osztrák) 69, 3. McGrath (amerikai) 53. Az összetett VK eredménye: 1. Zurbriggen (svájci) 340, 2. Tomba 231, 3. Stroiz 190, 4. Mader 189, 5. Girardelli (luxemburgi) 142, 6. Wasmeier (nyugatnémet) 138. Síugró Világ Kupa. Középsánc. Franka: 1. Ulaga (jugoszláv) 225.7 (88, 93), 2. Ploc (csehszlovák) 218.3 (91, 91), 3. Vettori (osztrák) 215.3 (39, 88). A VK állása: 1. Nykänen (finn) 281, 2. Ploc 186, 3. Parma (csehszlovák) 120. TENISZ. Nemzetközi torna, Key Biscayne. Férfi egyes, elődöntők: Wilander (svéd)—Noah (francia) 6:4, 6:4, 6:3, Connors (amerikai) —Mecír (csehszlovák) 6:3, 3:6 7:5, 6:3. Női páros, elődöntők: Graf, Sabatini (nyugatnémet, argentin)—McNeil, Nagelsen (amerikai) 6:1, 3:6, 6:3, G. Fernandez, Garrison (Puerto Rico-i, amerikai)—Reynolds, P. Smith (amerkai) 6:1, 3:6, 6:3. A Times londoni napilap értesülése szerint több afrikai ország a nyári olimpia bojkottját , tervezi amennyiben a dél-afrikai születésű Zola Budd brit színekben részt vesz az ötkarikás játékokon. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK NSZK. Bundesliga I. 26. forduló. Werder Bremen— Bayern München 3-1, Köln —Mannheim 3-0, Hannover —Leverkusen 6-1, Bochum— Hamburg 4-0, Mönchengladbaeh—Nürnberg 3-0, Karlsruhe—Stuttgart 0-2, Kaiserslautern—Uerdingen 2-2, Schalke 04—Dortmund 3-0, Frankfurt—Homburg 1-2 (a hazaiak gólját Détári szerezte a 61. percben). Az élcsoport: 1. Werder Bremen 41, 2. Bayern München 37, 3. Köln 37. Bundesliga II. 28. forduló. Ulm—Offenbach 1-2, Solingen—Aachen 1-4, Darmstadt—Meppen 1-1. NDK. 18. forduló. Lok. Leipzig—Dynamo Dresden 1-1, Jena—Brandenburg 1-1, Erfurt—Vorwärts 2-0, Magdeburg—Halle 2-0, Dynamo Berlin—Rostock 5-1, Stahl Riesa—Union Berlin 1-2, Wismut Aue—Karl-Marx- Stadt 1-3. Az élcsoport: 1. Dynamo Berlin 25. 2. Dynamo Dresden 25, 3. Lok. Leipzig 24.