Népsport, 1988. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1988-03-27 / 73. szám

XLIV. 73. ♦ 1988. március 27. ) Harsogó díszletek között Fohász fakuló színekért M­­­arina Vladyval szí­­vesen találkoztam volna. Nemcsak akkori­ban, amikor az orosz származású szőkeség a filmjeiből gyakran átlé­pett a magam korabeli ifjak álmába, hanem most is, nyilván ötven­évesen is dekoratív je­lenség. Csütörtök estig nem is sejtettem, mi­lyen közel álltam a ta­lálkozáshoz. Akkor vi­szont a Várban, a Ko­rona cukrászda előtt megtudtam. A cukrászda régóta rangos irodalmi produk­cióknak otthont adó pó­diuma ezen az estén is vonzotta vendégeit. Most kis tábla fogadta őket a bejárati ajtón, misze­rint Marina Vlady más irányú elfoglaltsága miatt mégsem lesz je­len az előadáson. És hogy a jegyeket kívánságra visszavált­ják. A Korona Pódium csütörtöki programja a régóta táblás házakkal futó Viszockij-est volt. Emlékező kamaradarab, középpontjában Vlagyi­mir Viszockijjal, a ko­rát megelőző, sajátos te­hetségű szovjet színész­ről, a mi Latinovits Zol­tánunkra emlékeztető zseniális­­ és tragiku­san fiatalon eltávozott művészről, akit a pó­diumon Hegedűs D. Gé­za méltó hőfokon teste­sít meg. Marina Vlady egy időben Viszockij felesé­ge volt, így maradt el az én nem is sejtett találkozá­som a színésznővel. Za­varomat azonban nem ez okozta Hanem a tábla tartalma. Hogy a jegyeket kívánságra .. . Mert zavarom és elé­gedetlenségem emiatt támadt, majd fokozó­dott, amikor az apró je­lenség párhuzamai fog­va tartották, nem en­gedték tovább táncolni gondolataimat Eszembe juttatták a mi évről év­re ismétlődő nagy ver­senyeinket, amelyekről a szervezők már hosszú hetekkel ,korábban meg­hirdetik, hogy az ese­ményre eljön ez a vi­lágbajnok, meg az a csúcstartó, meg ez a sztár, meg az a világ­csoda. A végén aztán a fele sem jön el, a ren­dezők széttárják a kar­jukat, ez van ... Hogy félreértés ne es­sék, nem azt akarom most kifejteni, hogy így aztán azoka­t a bizonyos jegyeket a sportban is vissza kellene váltani. Nem azt akarom mondani, sőt . .. Inkább azt, hogy sok­kal jobban meg kelle­ne bíznunk magában a programban. Magában a sportban. Mert az egyes sportág önmagában szép, a sajátosságában, az egyedi mozgásvilág­ban rejlik a szépsége, és magában a verseny­ben. Én nem azt (leg­alábbis semmiképpen sem csak azt) monda­nám az atlétikai ver­seny előtt, hogy itt lesz Szergej Bubka is, hanem a plakáton és a tévé képernyőjén azt mutat­nám be, hogy milyen szép a rúdugrás maga. Az izgalmak sem csu­pán abban rejlenek, hogy valaki aznap ne­tán képes vagy sem megostromolni a világ­csúcsot, és a küzdelem szépsége sem pusztán a hat méter körüli ered­ménytől függ. Húsz cen­tivel alacsonyabban is hozhat a verseny óriási csatát, és további húsz centivel alacsonyabb tel­jesítményért is simán learatja a tapsot az ug­ró, ha két sikertelen kí­sérlet után harmadikra mégiscsak túljut azon a magasságon, amely neki aznap, vagy éppen spor­tolói fejlődésének azon az állomásán a valamit jelenti. És a rúdugrás csak az egyetlen szám az atléti­kában, amely sportág pedig a maga nagy vá­lasztékával egész sta­dionnyi küzdőteret meg­tölt versennyel és ver­senyzővel percről perc­re. És az atlétika is csu­pán egy sportág a töb­bi között. Természetesen nem azt mondom én, hogy ne akarjuk a magyar ver­senyeket még és még rangosabbá tenni, s hogy ne próbáljuk el­hozni a mi közönségünk elé a világ legjobbjait. Nem is azt, hogy ne csi­náljunk reklámot a ver­senyeinknek. Csakis azt, hogy valamit talán el­felejtettünk a sportból, valamit kezdünk ijesz­tően kifelejteni. A sportot ma már kü­lönböző világok veszik körül. Jogi világok, pénzvilágok, doppingvi­lágok, reklámvilágok . . . Ezek tárgyiasulnak, mindig valahogy kézzel­foghatóvá válnak: át­igazolják az illetőt vagy sem, mennyit kap az illető az adott teljesít­ményért, kit hogyan til­tanak el, ha doppingon kapják . . . Minderről van nyugta, számla, rendelet, pecsét, aláírás minden. A megfoghatat­lan fogalmak, az olyan, mint a szépség, a heroi­kus küzdelem, a teljesít­mény öröme, szóval, mindez mintha kicsit megfakult volna tuda­tunkban a nagyon is harsány színű díszletek hátterével. Persze, nem a mi sze­münk a rossz. A világ festi a színeket. A hát­tére mostanság vitatha­tatlanul erősebbre sike­rül. I­­agy­ feladatunk­­ azonban, és min­denekelőtt a még sokol­dalúbb és színesebb diáksport rév­én, hogy a felnövekvő nemzedékek a pályán, a maguk gya­korlatában ismerjék meg a sokféle sportág sokféle szépségét. Aki­ket e szépség erősebben vonz majd a lelátókra mint amennyire a sport körüli botrányok és fel­­duzzasztott álbotrányok ma taszítják. Mert csütörtökön este a Korona Pódiumon is az volt a lényeg, milyen izzással állította elénk Viszockij önpusztító és dacos, el-ellágyuló és meg nem alkuvó egyé­niségét Hegedűs D. Gé­za. Függetlenül attól hogy Marina Vlady ott ült-e a nézőtéren vagy sem. Szekeres István ­ Tékvandó VB, Budapest A KNDK mesterei segítik a magyarok felkészülését Tavaly magyar sikerektől volt hangos a tékvandó VB. Engrich Mariann világ­bajnok lett. Patakfalvy Miklós, a válogatott akkori edzője versenyzőként ezüst­érmet vehetett át, míg dr. Antal László, aki azóta már a válogatott edzője lett, de indul most is, a harma­dik helyen végzett. Ugyan­csak harmadik lett a női csapat a töréstechnikában ... Van tehát mit megvédeni. Készül is a válogatott na­gyon keményen. Már az or­szágos felnőttbajnokság is jelezte (február 28-án volt Hatvanban), hogy emelkedett a színvonal az utóbbi hóna­pokban. — Igyekeztünk ezt a biz­tató helyzetet kihasználni — mondja dr. Antal László. — Kedvező alkalomnak kínál­kozott, hogy a tékvandó professzorai, a Koreai NDK mesterei látogattak hazánk­ba. Március huszadikától együtt készülhetünk velük a világbajnokságra. Ez felmér­hetetlen nagy lehetőség. Él­nek is vele a versenyzők. Élhetnek, hiszen egy hétig Hódmezővásárhelyen tartot­tak közös edzéseket, hétfő­től pedig Veszprémben edzenek együtt. Az Alföldi Porcelán szép csarnokában népes társaság jött össze, harmincan voltak hivatalo­sak, hogy minél jobb for­mába kerüljenek az április 8-án, 9-én és 10-én a Bu­dapest Sportcsarnokban sor­ra kerülő világbajnokságra. Nagyon kemény edzések vannak már mögöttük és még nagyobb iramú foglal­kozások várnak rájuk.­­ A házigazdák, a Hód­mezővásárhelyi VSE veze­tői, mindent megtettek, hogy a lehető legjobb körülmé­nyek között végezzük mun­kánkat — folytatja dr. An­tal László. — Amikor már nagyon elfáradtak a fiúk és a lányok, akkor a gyógy­vizű strandon lazíthattuk fel elnyűtt izmainkat. Kivittek bennünket lovagolni, meg­csodálták és megültek a KNDK-beliek és a mieink is a gyönyörű magyar félvér, Furioso fajtájú lovakat. Különösen Engrich Ma­riann élvezhette a lehetősé­get, hiszen neki nagy hob­bija a lovaglás. A világbajnokságon egyé­niben 19 férfi és 8 női ver­senyzőnk indul. Kezd már körvonalazódni a csapat is. A férfiaknál a Máté Zoltán, Borsos József, Körmendi Fe­renc, dr. Antal László, Ége­tő Imre és Andrikó Gyula, míg a nőknél Engrich Ma­riann, Jancsik Mária, Pazar Gitta, Mile Ibolya, Rajkai Andrea és Papirovnyik Mó­nika lép tatamira a csapat­küzdelmekben, mind a tata­min, mind pedig a törés­technikában. NÉPSPORT 5 ISMERŐS ARC A KÖZÉLETBŐL: Dudla József • Az MSZMP Borsod-A­ba­új-Zempl­én Megyei Bizottságának első titkára Nem szabad hazudni a sportot • Milyen szerepet játszik a sport egy megyei első titkár életében? — Nagyon sokat. Tisztelem, becsü­löm, csodálom azokat, akik hallatlan szorgalommal, kitartással kiemelkedő sportteljesítményre képesek. Velük együtt élem át, s egyben nekem is büszkeséget ad egy-egy megyei vagy országos sportsiker. • Ez elsősorban szellemi és ér­zelmi kapcsolat. — Igen, de enélkül nem megy. Aki hideg fejjel, érzelemmentesen, át­élés, — vagy legalábbis együttér­zés — nélkül szemléli a pályákon történteket, az hazudja a sportot. Az lehet hivatalból a sport támogatója, de szerelmese, tisztelője soha. • Milyen tapasztalat mondatja ezt? — A Diósgyőri Vasgyár közelében nőttem fel, egy hajításnyira a DVTK- pályától. Amióta az eszem tudom — annak idestova négy évtizede —, a sport iránti ragaszkodásom nem csap­pant. Ma már szabálytalan az élet­ritmusom. A klasszikus háromszor nyolc óra napi beosztást rég elfelej­tettem. Egy biztos pont maradt az életemben. • Mi az? — A labdarúgás. Hétvége a lelá­tón, és hetente egyszer kispályás foci. A régi cimborákkal, társakkal. • Jó szórakozás, jó kikapcsoló­dás? — Több annál. Amondó vagyok, más a szerelemről hallani vagy ol­vasni és megint más átélni. Az em­ber ötvenéves korában is mennyire tud örülni egy jó átadásnak, egy gól­nak. A kikapcsolódás azzal is hatá­sosabb, hogy ápolni tudom a baráti kapcsolatokat a régiekkel. Nincs tá­volságtartás, nincsenek rangbeli kor­látok Egy-egy meccs után többet megtud az ember a valóságról, mint egy-egy jelentésből. • Ezek szerint úgy is fogalmaz­hatunk, hogy a sport egy tényező a kapcsolat­tartásban. • Az egyik tényező! Tíz évig gyári munkás voltam. Majd évekig a DVTK elnökségi tagja. Úgy érzem, elég szállal kötődöm Diósgyőrhöz. Ezért mondhatom, a munkás kultú­rának mindig része volt a sport iránti érdeklődés. • De a sport nem egyenlő a lab­darúgással. — Természetesen. Dehát majd min­denkinek van kedvenc sportága. Az enyém a foci. Természetesen a me­gye futballja sem egyenlő a DVTK- val. Több másodosztályú (Ózd, Ka­zincbarcika) és kisebb együttes van a megyében. Mindhez tartozik egy pár­tolói közönség, amelynek örömöt vagy bosszúságot „nyújt” a csapat. • Hisz abban, hogy a­­sportsiker vagy -kudarc hangulati tényező? – A jó közérzetnek sokfajta — elsősorban — gazdasági feltétele van. De a sport kiegészítő hangulati elem. Ezrek, tízezrek számára, akik egy csapat, egy klub mögé sorakoznak fel, a sportsiker erkölcsi ösztönző, ér­tékeket hordozó, sőt, az emberi kap­csolatokra is jótékony hatást gyako­rol. • Mint politikai vezető gyakran tapasztalja ezt a hatást? — Igen. Mint országgyűlési kép­viselő is. El tudja képzelni, mennyi bírálatot kapok a várt sportteljesít­­m­ények elmaradása miatt? Az em­berek gyakran indulatosabban, szen­vedélyesebben szólnak a sporttémák­ról, mint más — sokszor jóval fonto­sabb — ügyekről. • Általában milyen témákról esik szó? — A két pólus a labdarúgás és a diáksport. Az utóbbi egyre gyakoribb beszédtéma. Ami örvendetes: a szü­lők buzdító vagy követelődző hangja kez­d felerősödni. Mindinkább kezdik felismerni a sport olyan értékeit, mint a fegyelemre, a rendszerességre, a pontosságra való nevelés. • Az ÁISH vezetése nemrégiben Ifjúsági Díjjal tüntette ki a 42-es Számú Miskolci Általános Iskola igazgatóját. Mit jelent ez egy me­gye életében? — Méltó helyre jutott a díj. Meg kell nézni ennek és a hasonló isko­láknak a hangulatát. Mind a diáko­két, mind a tanárokét! Ahol figyel­met, erőt, energiát fordítanak a diák­sportra, ahol a sport összekovácsoló közös élményt ad, ott könnyebb „meg­élni” a rosszabb viszonyokat, a ne­hezebb helyzetet, könnyebb feloldani a feszültségeket is. Ugyanakkor Hor­váth Józsefék díját fel kell használ­nunk — példaadó erején túl — köve­telménytámasztásra. Arra, hogy így is lehet csinálni! • Korábbi beszélgetésünkkor úgy fogalmazott, hogy csupán néhány szigetről van szó. S önmagunkat csapnánk be, ha megszépítenénk a valóságot. A gye­rekekben, a diákokban van mozgás­igény. De ezt belső szükségletté kell fejleszteni, majd kielégíteni. Ha nem ezt tesszük, a tespedtség, a szürke­ség, a középszerűség lepi el a diák­sportot. Hogy ne így legyen, abban nagy felelősségük van a pedagógu­soknak, nemcsak egészségügyi szem­pontból, hanem jellemformáló, aka­­ratizmosító nevelői hivatástudatból is. Hiszen egy nemzet edzettségének alapjait az iskolában kell lerakni. • És egyben biztosítani az él­sport utánpótlás-bázisát! — Én nem erre helyezném a hang­súlyt Bár a nagy számok törvényét nézve igaza van. A kiugró tehetségek — bármilyen sportágról is legyen szó — általában megtalálják a felfelé ve­zető utat, ha megkapják a kellő szak­mai, szellemi és anyagi segítséget. • Maradjunk az anyagiaknál. Sok szurkolónak az a véleménye, hogy a DVTK labdarúgócsapata azért esett ki az első osztályból, mert nem volt elég pénz.­­ Ez a legegyszerűbb magyarázat. Különben nem is értek vele egyet. Természetesen az anyagi feltételek biztosítása fontos tényező. De jelen­tőségét túlhangsúlyozni több mint hiba. Én inkább az egyesület veze­tőinek gyengeségeiben, a szakosztá­lyokban végzett szakmai munka fo­gyatékosságaiban látom a korábbi si­kertelenség okát. Abban, hogy nem volt kellő érzék a más kisebb egye­sületekkel való jobb együttműködés­re, a szellemi, segítőkész erők jobb összefogására. • Érzékelhető változás? — Feltétlenül. Többek között ab­ban, hogy a DVTK kezd nyitottabbá válni. Csökken az úgynevezett nagy­­egyesületi gőg. Egyre inkább meg­határozóvá válik a tudatos, célirá­nyos vezetés. Olyanná, ahol értéknek számít a sport tisztasága, a nyíltság. • Mint megyei első titkárnak, mint országgyűlési képviselőnek ezernyi gondja van. Sok tekintet­ben fontosabbak a sporténál. De a témánál maradva, mit szeretne el­érni a következő hónapokban? — Azt, hogy szombatonként mér­kőzésekre tudjak járni. Az NB I-ben ugyanis — többnyire — ekkor kerül sor a bajnoki fordulókra. Király Ferenc

Next