Nemzeti Sport, 1999. március (10. évfolyam, 59-88. szám)
1999-03-01 / 59. szám
Professzionális Nemzeti Bajnokság NEMZETI SPORT. X. 59. • 1999. március 1. Diósgyőr, 12 000 néző. Vezette: Hajdó (8) (Nyilas, Szabó Z.) CSERE: Tököli helyett Nagy T. (-) a 64., Rákóczki helyett Búzás (-), Szabados helyett Domokos (-) mindkettő a 66., Lengyel helyett Dudás (-) a 71., Turóczi helyett Terován (-) a 80. percbe GÓLSZERZŐ: Lengyel a 36., Éger (öngól) a 83. percben SÁRGA LAP: Milovanovics (felvágta Szmiljanicsot) a 14., Egressy (kezezésért) a 23., Szabó T. (kiszaladt a pályáról ünnepelni) a 84. percben SZÖGLETARÁNY: 5:7 (2:4) 2. perc: Egressy lőtt a jobbösszekötő helyéről, 23 méterről ballal a kapu bal oldala felé, Nóta biztosan védett. 7. perc: Lengyel a hazai térfél közepén adott jobbról balra Rósához, aki 22 méterről ballal lőtt, Rácz azonban biztosan fogta a kapu közepére tartó labdát. 10. perc: Szabados futott versenyt a bal oldalon Salamonnal, majd a 16- os vonalánál egy csellel becsapta a dunaújvárosi védőt, és 15 méterről jobbal a bal felső sarok fölé csavart. 16. perc: Jaki vezette a labdát a hazai térfél közepén, majd remek ütemben szöktette a bal oldalon Jeremejevet. A középpályás belépett a 16-oson belülre, majd élesen középre gurított, ám a bal kapufával szemben érkező Tököli lábáról, hét méterről a bal alsó sarok mellé pörgött a labda. 19. perc: Szabados adott középre balról félmagasan Salamon mellől, és a kapu előterében érkező Egressy - megelőzve Milovanovicsot - öt méterről kapura perdített, ám Nóta a jobb alsó saroknál hárított. 34. perc: Szabó Tibor cselezgetett a dunaújvárosi tizenhatos előterében, majd jobbra, Szabadoshoz pöccintett. A támadó kapura fordult, és 11 méterről, kissé jobbról, egyből lőtt legalább egy méterről a bal kapufa mellé. 36. perc: Rósa bal oldali beadását követően a bal kapufával szemben érkező Tököli elől Kovács mentett fejjel szögletre. A sarokrúgást Tököli végezte el, jobbról adott középre, és a labda felé mozgó Lengyel Szmiljanics mellől, nyolc méterről remekül fejelt a kapu jobb oldalába. 0-1 41. perc: Rósa vágta előre a labdát, amelyre Tököli rajtolt. A csatár a 16- os vonalánál megelőzte a kapujából kifutó Ráczot, ám lábáról hosszan pattant el a labda, ami a bal kapufa mellett az alapvonalon túlra gurult. 45. perc: Tököli ívelt hosszan keresztbe a jobb oldalról, és az érkező Lengyel a balösszekötő helyéről, kapásból magasan a kapu fölé lőtt. 47. perc: Tököli jobb oldali szögletrúgását követően Eger vállalkozott váratlan megoldásra: középről, 15 méterről jobbal kapásból, félfordulattal lőtt, ám a labda magasan a kapu felett hagyta el a játékteret. 48. perc: Kiser ívelt jobbról a középen kiugró Egressy felé, a csatár ha egy hajszállal is, de lemaradt a labdáról, és így az Nóta kíséretében kigurult az alapvonalon túlra. 51. perc: Jeremejev lőtt a jobbösszekötő helyéről fél méterrel a jobb felső sarok fölé. 53. perc: Bal oldali beadást követően Egressy tartotta meg a labdát a tizenegyes pont környékén, majd ügyesen gurított vissza a középen érkező Kiser elé: a diósgyőriek csapatkapitánya jobbal, laposan azonnal lőtt, Nóta vetődve védett a jobb alsó sarok előtt. A második félidő első nagy helyzete volt. 57. perc: Szabadrúgáshoz jutott a Diósgyőr kissé jobbról, húsz méterre a dunaújvárosi kaputól. A labdának Szabó Tibor futott neki, és másfél méterrel lőtt a jobb felső sarok fölé. 63. perc: Nicsenko adott Jeremejevhez a diósgyőri térfél közepén, aki egyet fordult, aztán továbbjátszott balra, a mellette robogó Rósához. A középpályás bevezette a labdát a tizenhatoson belülre, majd ballal, szorongatott helyzetből, 15 méterről, kissé balról a jobb felső sarok fölé, mellé durrantott. 66. perc: Kiser lőtt 16 méterről, középről jobbal a kapu bal oldala irányába, Szabados megcsúsztatta a labdát, amely alig kerülte el a bal felső sarkot. 75. perc: Zavadszky szerezte meg a labdát a diósgyőri tizenhatos előterében, majd a bal oldalon kilépő Nagy Tamást szöktette. Nagy az ötös magasságából megpróbálta kapu elé kanyarítani a labdát, ám az hosszúra sikeredett, és elszállt a jobb oldalon berobbanó Nicsenko feje felett. 76. perc: Jeremejev próbálkozott lapos lövéssel 17 méterről, középről, Rácz bravúrral tolta ki a labdát a bal sarok elől. 83. perc: Szabó Tibor tört előre a bal oldalon Jaki mellett, majd a tizenhatos vonalához érve kapura lőtt. A labda megpattant a közbelépő Egeren, amely így a tehetetlen Nóta mellett a kapu jobb oldalába vágódott. Öngól, 1-1 87. perc: Egressy ugratta ki remek ütemben a bal oldalon a tizenhatoson belülre betörő Búzást. A csereként beállt játékos Rósa mellől, kissé éles szögből, kilenc méterről ballal félmagasan kapura lőtt, Nóta bravúrral mentett szögletre. SZÁPOR GÁBOR: - Nagy reményekkel tekintettünk a találkozó elé, ám az első félidőben kissé lelohadt a kedvünk. Nehezen lendült játékba a csapat, hiányzott a frissesség és az agresszivitás, ennek következtében a párharcokat rendre a Dunaferr nyerte. Egy figyelmetlenség miatt kapott gól után kezdtük a második félidőt, amelyben frissebbek, dinamikusabbak voltunk. Az utolsó negyedóra alapján végül meg is nyerhettük volna a meccset. A két félidő alapján azonban igazságos a döntetlen. VARGA ZOLTÁN, a Dunaferr szakmai igazgatója: - Zsebünkben volt a három pont, ám végül csak egy lett belőle. Az első félidőben mezőnyfölényben játszottunk, s a helyzeteink alapján több góllal is vezethettünk volna. A nehéz talajon viszonylag jó mérkőzést láthatott a közönség. INDEX Ebedli Ferenc, a Dunaferr vezetőedzője: - Mi hagytuk ki a ziccereket, a végén mégis majdnem mi veszítettünk. Lengyel cseréje után jött fel a Diósgyőr. Az eredményt reálisnak tartom. Szabó Tibor, a Diósgyőr játékosa: - Nehéz ellenfél volt a Dunaferr, végül örülnünk kell az egyik pontnak. Zavadszky Gábor, a Dunaferr játékosa: - Az első félidő helyzetei alapján megnyerhettük volna a találkozót. Rácz Róbert, a Diósgyőr kapusa: - Reális eredmény, irreális pályán. Örülök, hogy összességében négy pontot vettünk el a Dunaferrtől. Szabados Attila, a Diósgyőri FC csatára: - A rossz talajon jó játékot produkált mindkét csapat. Gróf András, a Dunaferr ügyvezetője: - A rendkívül rossz talaj befolyásolta a mérkőzést, ennek ellenére mégis azt mondom, hogy küzdelmes találkozót vívtak egymással a csapatok. Úgy vélem, helyzeteink alapján közelebb álltunk a győzelemhez. ovo Dacolva sárral, vízzel, latyakkal és a természeti „áldás” okozta veszélyekkel, senki sem ismert lehetetlent a pályán lévők közül már a kezdet kezdetén. Hatalmas ambícióval kezdtek a labdarúgók mindkét oldalon, s az is feltűnt, hogy a fejekben rend van. Azaz: alkalmazkodva a körülményekhez senki sem passzolgatott, inkább meglőtt labdákkal kísérleteztek a játékosok, sőt a két csapat tagjai még arra is ügyeltek, hogy a passzok pontosak legyenek, hiszen a sártengerben nagyon nehéz fordulni, s utánaeredni az ellenfélnek. Persze, voltak kötött szerepelt is a „színjátékban”. A dunaújvárosi oldalon Salamon Szabadost, Milovanovics pedig Egressyt fogta, a másik térfélen pedig Téger dolga volt, hogy Nicsenkót lehetetlenné tegye. Negyedóra elteltével némi diósgyőri fölény volt regisztrálható, köszönhetően annak, hogy a hazai futballisták igyekeztek a talaj kínálta lehetőséget is bevonni az akcióikba: egyegy váratlan mozdulatra ugyanis nehezebben mozdultak a stabilitásukra is ügyelő védők. Ezzel együtt a vendégeké volt az első ziccer, bármilyen furcsa, de Tököli helyzeténél szárazföldi megoldásokkal (gyors, pontos, lapos passzok) jutott el a kapuig a dunaújvárosi csapat. Mindenki küzdött, harcolt - s ha kellett, csúszott és mászott -, tette a dolgát becsülettel. Minden pillanatban arra figyelt valamennyi játékos, hogy ő legyen az úr, s ne a körülmények. Váratlan keresztmozgásokra, helycserékre egyik oldalon sem nagyon vállalkoztak a játékosok, mindenki a saját területén igyekezett eleget tenni feladatának, arra figyelt, hogy az ellenfele ne juthasson szóhoz a neki rendelt területen. Nem volt egyetlenegy játékos sem, akinek ki-kihagyott volna a figyelme, mintha érezte és tudta volna mindenki, hogy ezúttal az dönthet, hogy ki a fegyelmezettebb, ki a céltudatosabb. Biztonsági megoldásokkal operáltak tehát a küzdők, ezzel együtt A meccs hőse SALAMON MIKLÓS nem csak termetével emelkedett ki, hanem - ezúttal - a teljesítményével is rászolgált az elismerésre. A dunaújvárosi védőjátékos szinte minden diósgyőri támadást megakadályozott és nemcsak a levegőben, hanem a földön is átjátszhatatlannak bizonyult. Remek ütemérzékkel lépett közbe, és a megszerzett labdákat rendre igyekezett saját játékoshoz továbbítani. Amikor lehetősége volt, ügyesen kihozta a labdát a védekezőharmadból, míg a dunaújvárosi szögleteknél a DFC-kapu előterében is fel-felbukkant. Ő nyújtotta a találkozó legkiemelkedőbb produkcióját, érdekes volt a játék, valódi sportesemény, mert az elszántság minden elképzelést fölülmúlt. Klasszikus értelemben vett futballról szó sem volt, egyéni párharcokból, váltakozó sikerű birkózásokból állt össze a kép. Jellemző, hogy csupán Zavadszkynak sikerült néhányszor két jó cselt bemutatnia egymás után, a többiek többnyire csak annyira voltak képesek, hogy igyekeztek a saját köreikben megtartani a labdát. Dominált hát a játékban a lendületes támadás, a gyors akció, ám ugyanígy jellemző volt a mérkőzésre az, hogy az ellenfél és a természet szorításában nem telhetett többre a játékosoktól. Ezzel együtt feltűnt, hogy a Dunaújváros így is képes élni bevált fegyverével, a letámadással, míg a Diósgyőrnek nem volt ötlete a felállt, mindenre figyelő védelem ellen (dicséretükre legyen mondva, hogy rendre újra és újra próbálkoztak, meg és megverekedtek a védőkkel, hátha...hátha hibázik valaki). Csakhogy Salamon, Téger és Milovanovics figyelme az első félidőben egy pillanatig sem lankadt, minden labdán rajta voltak, s ha ők kezdeményezhettek, pontosan indítottak. A dunaújvárosiak gólja váratlan volt, de - mondjuk így - benne volt a másik hibájára leső játékban. S a hiba a diósgyőri oldalon jött, és a lehetőséggel élt Lengyel. S a gól láthatóan lelkeket, s lelkierőt sértett a diósgyőrieknél. Kiesett ritmusából a hazai csapat, s a szünetig már a párharcok zömét is elvesztették a diósgyőri játékosok. Az elszántságuk maradt, mindenki küzdött, harcolt, csatázott, de egy-egy ütem hiányzott ahhoz, hogy többre legyenek képesek, mint ellenfelük. A folytatásban érthetően a támadást erőltette a Diósgyőr, nem is sikertelenül, mert a hazaiak most már többször is eljutottak Nóta kapujáig. A diósgyőrieknek még lövésre is volt néha lehetőségük - és ilyesmire korábban a szervezett dunaújvárosi védekezés okán csak alig-alig akadt példa. Hiába volt a fölény, mert az ötlet továbbra is hiányzott a csapatnál, az adott szituációkból mindenki mindig a lehető legtöbbet igyekezett kihozni, ám a sok egyéni tett nem lehetett kollektív öröm forrása. A Dunaújváros higgadtan futballozott, a vendégjátékosokat nem kergette pánikba, hogy folyamatosan támadott az ellenfél. A Dunaferr labdarúgói törekedtek arra, hogy a saját tempójukban, a saját stílusukban futballozzanak (az ilyesmi magabiztosságra vall, igaz mi más adhatna önbizalmat mint a vezetés az idegenbeli derbin). Ám a karmester, a dirigens hiányzott mindkét oldalon, s amíg a hazaiaknál szinte mindenki csak várta, hogy mit tesz majd a labdát birtokló társ, addig a másik oldalon segítségére siettek a kezdeményzőnek. Szapor edző kettős cserével élt: Búzástól lendületet, Domokostól pedig erőszakosabb támadójátékot remélve. Búzás valóban fölpörögve, Domokos pedig erőteljesen kezdett, ám a dunaújvárosi védőket nem zavarták meg ezzel, továbbra is nagy figyelemmel és fegyelemmel tette a dolgát mindenki hátul. A DFC-nél a cserék egyértelműen a frissítést szolgálták, más nem lehetett oka a váltásnak, hiszen a csapat jól futballozott. Mindezek, persze, csupán részletek, a nagy egész változatlan maradt: igazi ember-ember elleni küzdelem folyt a pályán. Senki sem adta föl, mindenki ment, csak ment előre, küzdött, harcolt, csatázott. Csak hát... Más „íze" volt a megalkuvást nem tűrő harcmodornak az egyik és a másik oldalon: a Diósgyőr futott az eredmény után, a Dunaújváros pedig őrizte azt - ráadásul magabiztosan. Jellemző, hogy a rengeteget futó Nicsenkót elöl mindig megtalálták a labdával az indítani szándékozók, az ukrán csatár pedig megtartotta a labdát addig, amíg mellé nem érkezett valaki segítségül. Aztán jött a diósgyőri gól, bizonyságául annak, hogy szerencse is kell a futballhoz, s hogy Fortuna nem feltétlenül a magabiztosságot díjazza. Öngól jelentette a kiegyenlítést, és hozta elő mindenkiből a maradék energiáit. Érthetően a reményre lelt hazai csapat volt az ambiciózusabb, a lefújásig eltelt időben többet támadott a Diósgyőr, lendülesebben mint korábban, de végül maradt a döntetlen. Hogy jogos-e a döntetlen - az nézőpont kérdése. A lényeg: a pályán lévők az adott körülményeket figyelembe véve a lehető legtöbbet hozták ki a meccsből, ezért volt igazi rangadó a diósgyőri. Hajdó játékvezető ugyanúgy igazi sportemberként dirigált, mint ahogy a „rábízott” futballisták is igazi sportemberként küzdöttek. A számok tükrében DIÓSGYŐR-DUNAFERR Lövés kapura: 5:2 (2:1) -mellé: 2:2 (1:1) -fölé: 3:3 (1:1) - összesen: 10:7 (4:3) Fejes: 0:1 (0:1) Les: 1:2 (0:1) Szabálytalanság: 10:16 (4:9) A mérkőzésről Budai Miklós, Doros László, Malonyai Péter, Nagy János és Vajda György tudósított. Fotók: Németh Ferenc . ^ ■Ilii Milovanovics (jobbra) ésSalamon tanulmányozza ! Egressy labdakezelését ___ Kovács Tibor (balra) és Tököli Attila figyelmének középpontjában a labda A ►