Nemzeti Sport, 2010. október (108. évfolyam, 268-297. szám)
2010-10-01 / 268. szám
. A Sampdoria gyengébben, a Debrecen viszont sokkal bátrabban és szellemesebben futballozott, mint azt várni lehetett, noha a Loki védelme sosem játszott még ebben az összeállításban (Bernáth Csaba már korábban kidőlt a sorból, Máté Péter és Komlósi Ádám egy nappal a meccs előtt jelezte, hogy nem tud a csapattal Genovába tartani), a stabilitással nem volt gond. A játékosok ugyan többször is csúszkáltak a pocsék minőségű gyepen, a DVSC általában jól jött ki saját kapuja előteréből, s a lehetőségei is megvoltak a gólszerzésre. Czvitkovics Péter és Yannick Mbengono lövésénél is nagyot védett Gianluca Curci - a Genovába látogató mintegy kétszáz debreceni drukker többször is felpattant a székéből, s már-már gólt kiáltott. A gól viszont nem jött. Hiába volt minden igyekezet, a Komán Vladimírral felálló Sampdoria ha szerencsével is, s elsősorban rutinjának köszönhetően otthon tartotta a három pontot. S ha már Koman Vladimir... A Sampdoria magyarja a középpálya bal szélén kezdett, ám Domenico Di Carlo a kispad előteréből karmester módjára vezényelte őt a pálya közepe felé. A magyar légiós később áthúzódott a jobb oldalra - a lefújás előtt pedig sérülés miatt kellett őt lecserélni. Minden elismerést megérdemel a Debrecen, hiszen jóval nevesebb ellenfél otthonában játszott szoros mérkőzést - figyelembe véve az első fordulóban elszenvedett csúfos 5-0-t, az egygólos vereség legalábbis elfogadható. Persze bánhatjuk ezt is, hiszen hiába a jó játék nulla pontot ért az Európa-ligában, a MEGLEPETÉS SZÜLETHETETT VOLNA az Európa-ligában, ha Genovában nem inog meg a Loki válogatott hátvédje, Laczkó Zsolt A DEBRECEN, HA NINCS A TIZENEGYES, AZ OLASZOK ANNAK IS ÖRÜLHETTEK VOLNA, HA DÖNTETLENNEL KIHÚZZÁK A MÉRKŐZÉST nulla pontért... ...a sértett maga állt a labda mögé, és nagy erejű lövésével vezetést, majd mint kiderült, három pontot szerzett a meglepően gyenge Sampdoria .H a Adamo Coulibaly harcosan futballozott, de végül a Lokival együtt elbukott NS KRITIKA BORBOLA BENCE Négy bástya ■ A Debrecen kapcsán mi más lehetne az egyik legaktuálisabb téma, mint a stadion. Genovában járva ismét láthattuk, egy otthonos létesítmény felhúzásához nem kell semmilyen hókuszpókusz - a legfontosabb az elhatározás. Négy bástya a sarkokon, köztük pedig lelátók. Csak remélni merem, hogy a Loki új arénájának tervezői közül csütörtök este legalább egy ember ott ült a Luigi Ferraris Stadionban - remek példáját láthatta az ideális arénának. Debrecenben ennek elég lenne a fele - negyvenezres helyett mondjuk húszezres. A Sampdoria elleni meccs előtt Herczeg András a szálloda egyik foteljében hátradőlve azt mondta: biztos benne, ha az első fordulóban a Metaliszt ellen nem Budapesten kell játszaniuk, hanem az otthon „melegét” élvezhetik - nem nulla öt a vége. Remélem, Herczeg Andrást két-három év múlva szaván foghatom, hiszen az duplán jó hírt jelentene: elkészült a stadion, a Loki pedig még akkor is hasonlóan erős csapatok ellen játszana. A csütörtök este látottak alapján erre van remény! a LABDARÚGÁS 3 2010. októberi, péntek nemzet sport ■ A Sampdoria tartja a bajnokságban mutatott borzasztó formáját, játékosai alapvető technikai hibák tömkelegét követték el. Ennyire rosszul futballozó olasz együttest nem is emlékszem, mikor láttam. Talán sokan egyetértenek azzal a megállapítással, hogy a Debrecen egy pontot veszni hagyott Genovában. Sajnos ez elsősorban Laczkó Zsolt hibája, aki elképesztő csípődobással vitte földre ellenfelét a tizenhatoson belül, de a védőnek korábban a magyar bajnokságban is voltak már rossz döntései. Azért is bosszantó a hiba, mert a DVSC-nek megvolt az esélye, hogy legalább döntetlent érjen el, mivel mezőnyben ellenfele fölé nőtt. Igaz, a Loki labdarúgóinak sokszor labdát sem kellett szerezniük, mert az olaszok annyira pontatlanul futballoztak. A gond csupán az, hogy a magyar bajnoknak nem voltak ziccerei, játékosai a középpályán nagyszerűen átvitték a labdát, de a tizenhatosnál már elfogyott a tudomány. Ennek ellenére Yannick Mbengono a mezőny legjobbja volt, a debreceni játékosok pedig végre mentálisan kemények, és ami fontosabb, alázatosak voltak, m PERCRŐL PERCRE 17. perc: Mannini a bal oldalról emelt a Loki kapuja elé, az öt és felesen álló Laczkó előbb átkarolta Pazzinit, majd ballal az olasz támadó bokáját is eltalálta, végül mindketten a földre estek. A cseh játékvezető 11-est ítélt, s előbb a reklamáló Mijadinoszkinak, majd a szabálytalankodó Laczkónak is sárga lapot adott. 18. perc: A büntetőt Pazzini végezte el, és jobbal a jobbra vetődő Malinauskast becsapva nagy erővel a kapu közepébe lőtt. 1-0 45. perc: Kiss Zoltán emelt a Sampdoria tizenhatosának előterébe, Szakály Péter jobbal a levegőben passzolt Czvitkovicsnak, aki várt, míg a labda pattan egyet, majd jobbal, 19 méterről centikkel a jobb kapufa mellé lőtt. 65. perc: Koman jobb oldali szögleténél nem figyeltek a debreceniek, a labda egyedül találta Cassanót, aki tíz méterről egyből a rövid sarkot vette célba, de Malinauskas vetődve mentett. 70. perc: Czvitkovics kényszerítőzött Coulibalyval a tizenhatos előterében, a visszakapott labdával a középpályás már a büntetőterületen belül járt, majd ballal kiszorított helyzetből lőtt, Curciról kipattant a labda, de Volta felszabadított. Az iram jócskán meghaladta a magyar csapatok által megszokottat - a Debrecen dicséretére váljon, bírta szuflával. Noha nem esett sok gól, élvezhető kilencven perc volt, legalábbis soha ne lássunk rosszabbat. Miért van az, ha külföldön járunk, mindig magas osztályzatot kell adnunk? Nem volt telt ház, de a hangulat így is feledhetetlen volt - magyar fülnek már-már kellemetlen volt hallgatni a végig dalolászó olaszokat. Sokszor csattantak a sípcsontok, és ami az olasz csapatoknál hozzátartozik egy-egy mérkőzéshez, ha úgy hozta a sors, szívfájdalom nélkül maradtak a földön. A játékosok viszont rendre elnézést kértek egymástól a rossz ütemű belépők után. Egyik oldalon sem volt igazi átütőerő a támadójátékban: debreceni oldalon a befejezésekkel akadt probléma, a Sampdoria próbálkozásainál pedig sokszor már a középpályán elakadt a labda. Az olaszok nyilvánvalóan tudnak ennél sokkal ötletesebben is futballozni - csupán Antonio Cassano villantott meg valamit igazi tudásából. Herczeg András lehetőségeit behatárolták a sérülések és eltiltások, nehéz lett volna váratlant húznia. A szünetben ettől függetlenül cserére szánta el magát, ám Kulcsár Tamás pályára küldése nem tűnt világot megváltó húzásnak. Domenico Di Carlo a meccs alatt megcserélte a két szélső középpályását, Koman Vladimírt a bal oldalról átküldte a jobbra. Csak azért nem a debreceniek közül választottunk, mert nem szokás a vesztes csapatból. Az olaszoknál Antonio Cassano próbált meg kreativitást csempészni a Sampdoria játékába, a válogatott támadón látszott, hogy igazi vezér a pályán - a szakmai stáb is őt hívja a kispadhoz, ha változtatásra van szükség. 8