Nemzeti Sport, 2014. január (112. évfolyam, 1-30. szám)

2014-01-14 / 13. szám

21 Labdarúgás KÖNNYEK A NAGYVILÁG ELŐTT: A GÓLOKAT TEKINTVE A PORTUGÁL SZTÁR JEGYZET MURÁNYI ANDRÁS Arany­labla November 20. óta tudjuk, hogy Cristiano Ronal­do hódítja el az Aranylabdát. Kaphatta volna persze - mint rendesen - Lionel Messi, nem utolsósorban Franck Ribéry, de hát úgy tetszik, a sportpolitikai,­­marketing és egyéb szempon­tok a FIFA-n belül sem mellékesek. Sőt, ott szá­mítanak csak igazán. Ezzel együtt Cristiano Ronaldo megérdemelte az Aranylabdát. Csakhogy a díjat ezúttal Franck Ribéry érdemel­te volna meg igazán. A francia labdarúgó - kell-e mondani? - a leg­utóbbi évadban mindent megnyert a például Bajnokok Ligája-győztes Bayern Münchennel, az­­ UEFA is a szélsőt válasz­totta 2013 legjobbjának, tényleg nincs értelme sorolni. Ráadásul ha idevesszük, hogy a Bal­lon d’Or 1956 óta íródó történetének fókuszá­ban inkább a „csapattal együtt eredményes” fut­­balljátékos állt, kósza kérdés sem lehetne Ribéry elsősége. Még akkor sem, ha Cristiano Ronaldo alighanem élete formájában játszik, sohasem volt ennyire egyben, nem volt ennyire hatékony. Tavalyi 56 fellépésén 66 gólt szerzett, s miköz­ben a meccsek többségén az „Ahogy tetszik" jegyében menetelt, a svédek elleni vb-pótse­­lejtezőn elért négyese, de különösen a második találkozón szórt triplája maga volt a tökély. Talán a közte és a Sepp Blatter FIFA-elnök kö­zött kialakult kommunikációs háború (lásd még: „Ronaldo egy parancsnok!"; „A FIFA nem tisztel engem!"), talán e príma alakítás gondol­kodtatta el az illetékeseket, hogy a Ribéryhez képest igazi prémiumtermékként eladható C. Ronaldót kvázi megmentsék a világfutballnak, s a vb-pótselejtezős visszavágóval mintegy egy időben, november 20-án az Aranylabda-szava­­zás idejét, khm, kitolják. A mentés másként őt amúgy az is indokolhatta, hogy az előző négy alkalommal - húhát kiváltva a C. Ronaldo-kö­­zeli (üzleti) körökben - Lionel Messié lett az Aranylabda. Az argentin zseni, a világ abszolút értelemben vett legjobb labdarúgója akkor is megkapta az elismerést, amikor a Barcelonával BL-elődöntőt bukott, és Argentínával a fű alatt kúszott haza a világbajnokságról, vagy amikor „csak" Spanyol Kupát nyert a katalánokkal. Akárhogyan is történt, C. Ronaldót méltán üd­vözölheti a nép, Ribéryt meg valóban sajnálhat­juk: szegény francia ennél többet aligha tehet bármikor is az Aranylabdáért. Ribéryt meg valóban sajnálhatjuk VESZEKEDÉS ÉS ÜNNEPLÉS, avagy Cristiano Ronaldo klasszisteljesítménye ellenére vitákat szült a Győzelme Szomorú harmadik A szavazás végeredménye: Cristiano Ronaldo a voksok 27.99 százalékát kapta, őt Lionel Messi követi 24.72-vel, Franck Ribéry csak harmadik lett 23.39 százalékkal. Magyarországon a válogatott csa­patkapitányaként Juhász Roland sza­vazott, szerinte Ribéry volt a legjobb, őt Messi és Zlatan Ibrahimovic követte. Az újságírók részéről munkatársunk, Csillag Péter voksolt, nála Messi, Ribé­ry, Philipp Lahm volt a sorrend. Szövet­ségi kapitányi részről hazánkból nem volt szavazat. Szeli Mátyás : Hétfőn véget ért a találgatás. Este nyolc óra magasságában Pelé elmoso­lyodott, kibontotta a bűvös borítékot, és kimondta a győztes nevét: Cristiano Ronaldo. „Először is szeretnék köszönetet mon­dani csodás klub- és válogatott társaim­nak, nélkülük nem nyerhettem volna - mondta könnyek között az nyertes, aki fiával ment fel a pódlu­mra. - Nagyon boldog vagyok, nehéz megszerezni ezt az elismerést, rendkívül érzelemmel teli ez a pillanat.” Bár a futballisták előszeretettel mondják, hogy nem különösebben érdeklik az egyéni elismerések, a könnyekig meghatódott portugálon látszott, mennyire örül a díjnak­­ a „döntőbe” Cristiano Ronaldo mellett Lionel Messi és Franck Ribéry került be. Tagadhatatlan, hogy mindhárman kiváló futballisták, mindegyikük mel­lett lehetett érvelni, hogy miért érdem­lik meg az elismerést - egy lépés azon­ban megtépázta az Aranylabda hitelét, pedig erről maga a győztes egyáltalán nem tehet. A szavazás eredetileg no­vember 15-én zárult volna, ám négy nappal később meglepő módon két héttel meghosszabbították, tekintettel a világbajnoki pótselejtezőkre. A díj odaítélése kapcsán tudni kell, hogy a válogatott szövetségi kapitányai, csa­patkapitányai és minden országból egy újságíró dönt a nyertesről. Nos, a pótmeccsek kapcsán használt „hosszabbítás” kifejezés ez esetben nem fedi a valóságot, ugyanis a már voksolók módosíthattak is. Az időzí­tés pedig rendkívül szerencsétlen volt. FOTÓ: REUTERS FIFA-GÁLA-ARANYLABDA Csillogó szem Nemzetisége: portugál Poszt: szélső­ csatár Klub: Real Madrid (spanyol, 2009-) Korábbi klubjak Sporting (portugál, 2001- 2003), Manchester United (angol, 2003- 2009) Válogatottság/gól: 109/47 Trófeái: 3x angol bajnok (2007,2008,2009), 2x angol Ligakupa-győztes (2006, 2009), FA-kupa győztes (2004), angol Szuperku­pa-győztes (2007), Bajnokok Ligája-győz­tes (2008), klubvilágbajnok (2008), spa­nyol bajnok (2012), Spanyol Kupa-győztes (2011), spanyol Szuperkupa-győztes (2012) Jelentősebb egyéni elismerései: 2x aranylabdás (2008, 2013), Puskás-dí­jas (2009), 2x aranycipős (2008, 2011), 2x BL-gólkirály (2008, 2013), angol gólkirály (2008), spanyol gólkirály (2011), az év euró­pai klubfutballistája (2008) BALLON DOR 2013 FIFA BALLON DQ FIFA BALLON D'OR 2013 A A döntősök - Cristiano Ronaldo (balra), Lionel Messi, Franck Ribéry - elvileg itt még nem sejtették, hogy melyiküké lesz a hőn áhított Aranylabda Cristiano Ronaldo megmutatta emberi oldalát is, elérzékenyülve mondott köszönetet a díjért FOTÓ: MTI V/­V NÉVJEGY S­i­t ♦ Cristiano Ronaldo 1985. február 5., Funchal 2014. január 14., kedd nemzetsport if,­­ 1956: Stanley Matthews (angol), 1957: Alfredo Di Stéfano (argentin), 1958: Raymond Kopa (francia), 1959: Alfredo Di Stéfano, 1960: Luis Suárez (spanyol), 1961: Omar Sivori (olasz), 1962: Josef Masopust (csehszlovák), 1963: Lev Jasin (szovjet), 1964: Denis Law (skót), 1965: Eusébio (portugál), 1966: Bobby Charlton (angol), 1967: ALBERT FLÓRIÁN, 1968: George Best (északír), 1969: Gianni Rivera (olasz), 1970: Gerd Müller (nyugatnémet), 1971: Johan Cruyff (holland), 1972: Franz Beckenbauer (nyugatnémet), 1973: Johan Cruyff, 1974: Johan Cruyff, 1975: Oleg Brohin (szovjet), 1976: Franz Beckenbauer, 1977: Allan Simonsen (dán), 1978: Kevin Keegan (angol), 1979: Kevin Keegan, 1980: Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet), 1981: Karl-Heinz Rummenigge, 1982: Paolo Rossi (olasz), 1983: Michel Platini (francia), 1984: Michel Platini, 1985: Michel Platini, 1986: Igor Belanov (szovjet), 1987: Ruud Gullit (holland), 1988: Marco van Basten (holland), 1989: Marco van Basten, 1990: Lot­har Matthaus (német), 1991: Jean-Pierre Papin (francia), 1992: Marco van Basten, 1993: Ro­berto Baggio (olasz), 1994: Hriszto Sztoicskov (bolgár), 1995: George Weah (libériai), 1996: Matthias Sammer (német), 1997: Ronaldo (brazil), 1998: Zinedine Zidane (francia), 1999: Rivaldo (brazil), 2000: Luis Figo (portugál), 2001: Michael Owen (angol), 2002: Ronaldo (brazil), 2003: Pavel Nedved (cseh), 2004: Andrij Sevcsenko (ukrán), 2005: Ronaldinho (brazil), 2006: Fabio Cannavaro (olasz), 2007: Kaká (brazil), 2008: Cristiano Ronaldo (por­tugál), 2009: Lionel Messi (argentin), 2010: Lionel Messi, 2011: Lionel Messi, 2012: Lionel Messi, 2013: Cristiano Ronaldo

Next