Nemzeti Sport, 2014. szeptember (112. évfolyam, 238-267. szám)
2014-09-11 / 248. szám
21 Labdarúgási JEGYZETJE ! SINKOVICS Wp!/ w GÁBOR MVrtr Menthetetlenek A mi gyalázatos futballkudarcaink mindig a „hasznos vereség” kategóriájába tartoztak. Olyankor aztán véleményt formált vezető, játékos, edző, szurkoló és még a vécésnéni is a pócsmegyeri révállomásnál. Az össznépi kritizálás aztán semmiféle eredményt nem hozott, minden maradt a régiben. Illetve egyre borzalmasabb lett a helyzet. Mindig jött a szokásos pofon, a szokásos magyarázkodás: „majd kielemezzük...", a szokásos fogadkozás, hogy „javítunk”. Ám az északírektől elszenvedett vereség újfajta indulatokat kavart. 99 Nincs kihez nyúlni, nincs kikből válogatni. Most egymásra mutogatnak. Tőzsér Dániel odáig ment,hogy azt mondta, szerinte itthon többen örültek a sikertelenségnek, mint az esetleges győzelemnek. Súlyos mondat, egy évtizedek óta mély válságban lévő sportág látlelete. A jelen futballistája üzen vissza az elődöknek, hogy ne pofázzatok. Hogy ti sem voltatok jobbak. Van igazság Tőzsér Dániel szavaiban, mert például 1992 júniusában az akkor még bálnavadászoknak titulált Izland győzött 2-1-re a Népstadionban. Már akkor is a kiutat keresték. Ennek immár huszonkét éve, s Izland most 3-0-ra verte meg Törökországot. Mi meg ugye... A magyar futball menthetetlen. Az utánpótlásedzők többsége nem elég képzett és nem elég intelligens. Mióta az olasz tréner, Massimo Morales lapunkban azt nyilatkozta, hogy nálunk lányokat képeznek focisták helyett, már egyre többen mondják ugyanezt. Az első osztályú csapatainkban tucatlégiósoktól várják a sikert, miközben a mi gyerekeink idehaza hatot kapnak a portugáloktól. Nincs kihez nyúlni, nincs kikből válogatni. A mindenkori kapitány eleve kudarcra van ítélve. Ettől persze még nem mindegy, ki irányítja a válogatottat. Pintér Attila megbukott. Lehet újrakezdeni mindent, olyan közegben, ahol Tőzsér Dániel szerint az egyik magyar nem tud örülni a másik sikerének. Mi azért a magunk részéről további sportsikereket kívánunk a magyar futball minden szereplőjének... f)n, naiv azt hittem, hogy viszonylag jry gyorsan kikecmergek az északírek elleni meccs okozta rosszkedvből, borongás hangulatból, hiszen az elmúlt évtizedekben hozzászokhattam már a megalázó kudarcokhoz, vereségekhez. De szó sincs erről! Még mindig ömlenek rám (is) mindenfelől a búvalbélelt vagy éppen a tehetetlen düh vezérelte nyilatkozatok, újságcikkek, elemzések, amelyek döntő többségéből árad a kilátástalanság, a reménytelenség és az ezekből fakadó, a roszszindulattól alaposan átitatott maró gúny. Az „ezerfejű” ugyanis képtelen elfogadni a szomorú tényt, hogy a magyar labdarúgás (foci) jelenlegi szakmai állapotában - klub- és válogatott szinten egyaránt - csupán ennyire, ilyen kevésre, ilyen gyenge teljesítményre képes. Hogy a fasorban sem vagyunk, hogy a mi játékosaink fizikailag, technikailag, morálisan, de legszembetűnőbben akarati és mentális képességek terén fényévnyire távolodtak el a kor követelményeitől, az ideális labdarúgóétól. Nem futballoznak, hanem csak focizgatnak, mint anno a grundokon, tereken, libalegelőkön a gyerekek, akikből később persze kiváló, nemzetközi szinten is kimagaslóan teljesítő, zseniális futballisták nőttek ki. Pedig annyi támogatást, mint mostanában, talán még sohasem kapott a magyar labdarúgás. Profi kiszolgálás, amatőr produkció. Hol van itt az ár-érték arány? Nemhogy közelítenénk a nemzetközi elithez, éppen ellenkezőleg, meccsről meccsre egyre meszszebb kerülünk attól. Tetszik, nem tetszik, San Marinót és Andorrát leszámítva ma már nincs válogatott az európai mezőnyben, amely ellen a biztos győzelem reményében léphetnénk pályára. Fáj, nagyon fáj, hogy ilyeneket kell írnom egy hónappal a román-magyar előtt. S nem csak úgy... Sem pánik, sem kapitányváltó hangulat nincs a Magyar Labdarúgó-szövetségben, amelynek vezetői természetesen nem boldogok az Eb-selejtező vasárnapi nyitányának eredményétől. Noha beszélgetés beszélgetést követ az északírek elleni 2-1-es kudarc után, Pintér Attila helye - tudomásunk szerint - egyelőre biztos. Egyelőre, tudniillik az október 11-i és 14-i (a Románia és a Feröer elleni) találkozó már valóban „tétre” megy. Ha a válogatott nem győz Bukarestben - szövetségi kontextusban, nem „nyeri vissza” az Üllői úton elvesztett pontokat -, a hónap közepén-végén jó esély van rá, hogy leváltják Pintért. A csapat e két idegenbeli találkozó között - a jelenlegi elképzelés alapján - nem tér haza, vagyis a küldöttség Bukarestből egyenesen Tórshavnba repül, és ha a románok ellen nem is teljesül a terv, a feröeriek ellen (már csak az idő rövidsége miatt is) még Pintér készítené fel a játékosokat. A szakvezető jövője tehát minden jel szerint októberben eldőlhet, s ha kimondva nincs is, a válogatottnak a jelzett két meccsen hat pontot kell szereznie. Vagyis az áhított romániai győzelem után még az abszolút verhetőnek tartott Ferőért is le kell gyűrnie, márpedig - a magyar futball jelenlegi helyzetében - azt sem lehet száz százalékra mondani, hogy az északi kirándulás biztos sikerrel zárul... Persze leginkább a bukaresti fellépéstől tartanak a szövetségben, már csak a tavaly szeptemberi vb-selejtezőn elszenvedett 3-0-s, kínos zakó miatt is. Úgy tudjuk, Csányi Sándor MLSZ-elnököt meglehetősen mélyen érintette a vasárnapi kudarc, annál is inkább, mert annak idején nem Pintérben gondolkodott kapitányként, ám a tűz közelében lévő „szakemberek” (akiknek a véleményére - különösen hétfői nyilatkozata alapján - igencsak kíváncsi a vereség kapcsán) gyakorlatilag rábeszélték a Győr trénerére. Az elhibázott csapatépítés mellett más problémákat (kommunikációs zavarok, hivatali utak megkerülése) is előidéző Pintér mellett egyébként annak idején felsőbb szinten is hitet tettek; alighanem ez volt a legfőbb oka, hogy a vasárnapi mérkőzés után Csányi és Vági Márton MLSZ-főtitkár hosszasan beszélt a politikai elit képviselőivel is. Ugyanakkor Csányi több fórumon is jelezte, hogy kapkodni semmiképpen sem szeretne, noha a feszültség nem kicsi, hagy lehetőséget a szeptemberi-októberi etapra előirányzott hat pont begyűjtésére. (Más kérdés, hogy a szövetségben eredetileg az északírek és a feröeri elleni három-három ponttal kalkuláltak, míg Bukarestet „elengedték”.) A válogatott az októberi dupla után még egy Eb-selejtezőt vív az idén: november 14-én a finneket fogadja a most már rossz emlékű Üllői úti stadionban. Munkatársunktól HÁTTÉR Amikor fő a nyugalom... BUKARESTBEN nyernie kell a válogatottnak, mert ha nem így történik, Pintér Attila kapitányt alighanem menesztik ........................................................................................................................................................................................................................................................... VÁLOGATOTT - SOKK UTÁN Ez a szomszéd tehenének esete AZ UTÓREZGÉSEKET MÉG ÉREZNI - a fiaskó után Tőzsér Dániel az egységes stratégiát hiányolja, míg a kárörvendőket nem érti NAGGYÁ VÁLT KICSIK EURO2016 FRANCE » Az Eb-selejtező első fordulója több szenzációval is szolgált - sajnos ilyen az északírek budapesti győzelme is. Legalábbis a nagyvilágnak, a válogatottbeli állapotokat, a keret erejét ismerők aligha csodálkoztak olyan nagyon. De nem csak az északírek mutatták meg, képesek bravúrra. íme! Galambos Dániel : Izland-Törökország 3-0, Csehország-Hollandia 2-1, Bosznia-Hercegovina-Ciprus 1-2, Portugália-Albánia 0-1. Hát már ők is? Mindenhol megtanultak futballozni, illetve a hullámvölgyből valamiképp kikecmeregni (Csehország), csak mi nem vagyunk rá képesek? Utolérhetetlenül elrohant mellettünk a világ? „Nem. Fokozatosan, egyre inkább távolodott az elmúlt húsz évben - helyesbít Tőzsér Dániel, akit az északírektől kapott jókora maflás apropóján kérdeztünk, magyarázatot keresve a megmagyarázhatatlanra, no meg a kiutat kutatva. - Húsz éve sem jutott ki sehova a válogatott, pedig azoknak, akik ma hevesen kritizálnak, ugyanúgy meg lett volna az esélyük a nagy tornán való részvételre. Félreértés ne essék, az északírek ellen nyerni kellett volna. Igen. Ugyan nem gyenge, de nem is hatalmas játékerőt képviselő válogatottal találkoztunk. Az országban mindenki joggal győzelmet várt, mi, játékosok is. Beszélgettem többekkel a mérkőzés óta, Juhász Rolitól Dzsudzsák Balázsig, mindenki kivan. Szó esett arról, mit rontottunk el, de mielőtt megkérdeznék, konkrétan mit, annyit mondhatok csupán, tudjuk, mi okozott nehézséget a kilencven percben, de ez nem az újságok lapjaira való, előbb szemtől szemben kell egymással megbeszélnünk. A vereségnél is súlyosabb problémának látom, hogy a magyar futball szereplői nem akarnak összefogni. Mindenki szajkózza a maga igazát, de nem egy irányba tartunk, nem tettük le a voksunk egy bizonyos koncepció mellett. ” Tőzsér Dániel szavai valóban egybecsengenek Juhász Rolandéval, aki lapunkban azt nyilatkozta, az északírektől elszenvedett vereség is csupán megerősítette benne az érzést, hogy nem látja, merre tartunk. Egyelőre tehát csak az biztos, hogy itt tartunk. A világranglistán a selejtezőkör előtt 95. helyezett Észak-Írország szintjén - vagy mint az eredmény mutatja, annál kicsit lejjebb? „Nyilván nem tartozunk az európai élmezőnybe, még a középmezőny elejére sem - fogalmaz józanul a Watford légiósa. - Ettől még az északíreket meg kellett volna verni. Már csak a szurkolóink miatt is. Ugyanakkor labdarúgásunkban, olvasva az elmúlt napok véleményeit, szerintem többen örültek a sikertelenségünknek, mint ahányan az esetleges győzelmet ünnepelték volna. Szakmán belül hallani olyat, hogy »ott az egyik játékosunk, aki iksz éve kint figballozik, Porschéval közlekedik, az északírek ellen meg nem képes jól játszani«, erre a köpködésre mégis mi szükség? Ilyenkor mindig Robin van Persie esete jut az eszembe, aki a nyolc egyes meccsen az egyik ellenünk szerzett góljával az örök holland góllistán megelőzte Patrick Kluivertet, erre mit látok? A Louis van Gaal segítőjeként dolgozó Kluiverthez rohan, és a karjaiba ugrik. Kluivert meg csupa mosoly. Sajnos nem tudom elképzelni ugyanezt a szituációt Magyarországon. Nem tudunk örülni a másik sikerének. ” Ha ebben igaza is lehet Tőzsér Dánielnek, törekedni mégiscsak muszáj volna a sikerre, amelynek receptjét számos országban meglelték - ez a 93 ezer négyzetkilométer épp kivétel. Az angliai légiós elárulta, több társával beszélgetve kiderült, azonosan látják a problémákat, mégsem nevesítené őket. „Mert akkor konkrét neveket is mondanom kellene. És nem hi-99 NIKOLICS NEMANJA a szomorú jelenről A szurkolók érthetően éhesek a sikerre, nem ezt érdemelték, ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, ma a magyar válogatott egyetlen ellenféllel szemben sem egyértelmű Görögország Románia 0-1 Csehország Hollandia 2-1 Izland Törökország 3-0 Bosznia-Hercegovina Ciprus 1-2 Portugália Albánia 0-1 Nikolics Nemanja meglepően gyengén játszott az északírek ellen, labdához is alig ért. . ., de a csatár bízik benne, hogy még lesz esély a javításra fotók: szabó Miklós TSVOfl. 2014. szeptember 11., csütörtök nemzet sport