Nemzeti Sport, 2014. szeptember (112. évfolyam, 238-267. szám)

2014-09-11 / 248. szám

21 Labdarúgási JEGYZETJE ! SINKOVICS Wp!/ w GÁBOR MVrtr Menthetetlenek A mi gyalázatos futballkudarcaink mindig a „hasz­nos vereség” kategóriájába tartoztak. Olyankor aztán véleményt formált vezető, játékos, edző, szurkoló és még a vécésnéni is a pócsmegyeri rév­állomásnál. Az össznépi kritizálás aztán semmiféle eredményt nem hozott, minden maradt a régiben. Illetve egyre borzalmasabb lett a helyzet. Mindig jött a szokásos pofon, a szokásos magyarázkodás: „majd kielemezzük...", a szokásos fogadkozás, hogy „javítunk”. Ám az északírektől elszenvedett vereség újfajta indulatokat kavart. 9­9 Nincs kihez nyúlni, nincs kikből válogatni. Most egymásra mutogatnak. Tőzsér Dániel odáig ment,hogy azt mondta, sze­rinte itthon töb­ben örültek a si­kertelenségnek, mint az esetleges győzelemnek. Súlyos mondat, egy évtizedek óta mély válságban lévő sportág látlelete. A jelen futballistája üzen vissza az elődöknek, hogy ne pofázzatok. Hogy ti sem voltatok jobbak. Van igazság Tőzsér Dániel szavaiban, mert például 1992 júniusában az akkor még bálnavadászoknak titulált Izland győzött 2-1-re a Népstadionban. Már akkor is a kiutat keresték. Ennek immár hu­szonkét éve, s Izland most 3-0-ra verte meg Tö­rökországot. Mi meg ugye... A magyar futball menthetetlen. Az utánpótlásedzők többsége nem elég képzett és nem elég intelligens. Mióta az olasz tréner, Mas­simo Morales lapunkban azt nyilatkozta, hogy nálunk lányokat képeznek focisták helyett, már egyre többen mondják ugyanezt. Az első osztályú csapatainkban tucatlégiósoktól várják a sikert, miközben a mi gyerekeink idehaza hatot kapnak a portugáloktól. Nincs kihez nyúlni, nincs kikből vá­logatni. A mindenkori kapitány eleve kudarcra van ítélve. Ettől persze még nem mindegy, ki irányítja a válogatottat. Pintér Attila megbukott. Lehet újrakezdeni mindent, olyan közegben, ahol Tőzsér Dániel szerint az egyik magyar nem tud örülni a másik sikerének. Mi azért a magunk ré­széről további sportsikereket kívánunk a magyar futball minden szereplőjének... f)n, naiv azt hittem, hogy viszonylag jr­y gyorsan kikecmergek az északírek elleni meccs okozta rosszkedvből, borongás hangulatból, hiszen az elmúlt évtizedekben hozzászokhattam már a megalázó kudarcokhoz, vereségekhez. De szó sincs erről! Még mindig ömlenek rám (is) mindenfelől a búvalbélelt vagy éppen a tehetetlen düh vezérelte nyilatkozatok, újságcikkek, elemzések, amelyek döntő többségéből árad a kilátástalanság, a re­ménytelenség és az ezekből fakadó, a rosz­­szindulattól alaposan átitatott maró gúny. Az „ezerfejű” ugyanis képtelen elfogadni a szomorú tényt, hogy a magyar labdarú­gás (foci) jelenlegi szakmai állapotában - klub- és válogatott szinten egyaránt - csupán ennyire, ilyen kevésre, ilyen gyenge teljesítményre képes. Hogy a fasorban sem vagyunk, hogy a mi játékosaink fizikailag, technikailag, morálisan, de legszembetű­nőbben akarati és mentális képességek te­rén fényévnyire távolodtak el a kor követel­ményeitől, az ideális labdarúgóétól. Nem futballoznak, hanem csak focizgatnak, mint anno a grundokon, tereken, libale­gelőkön a gyerekek, akikből később persze kiváló, nemzetközi szinten is kimagaslóan teljesítő, zseniális futballisták nőttek ki. Pe­dig annyi támogatást, mint mostanában, talán még sohasem kapott a magyar lab­darúgás. Profi kiszolgálás, amatőr produk­ció. Hol van itt az ár-érték arány? Nemhogy közelítenénk a nemzetközi elithez, éppen ellenkezőleg, meccsről meccsre egyre mesz­­szebb kerülünk attól. Tetszik, nem tetszik, San Marinót és Andorrát leszámítva ma már nincs válogatott az európai mezőny­ben, amely ellen a biztos győzelem remény­ében léphetnénk pályára. Fáj, nagyon fáj, hogy ilyeneket kell írnom egy hónappal a román-magyar előtt. S nem csak úgy... Sem pánik, sem kapitányváltó hangulat nincs a Magyar Labdarúgó-szövetség­ben, amelynek vezetői természetesen nem boldogok az Eb-selejtező vasárna­pi nyitányának eredményétől. Noha be­­szélgetés beszélgetést követ az északírek elleni 2-1-es kudarc után, Pintér Attila helye - tudomásunk szerint - egyelőre biztos. Egyelőre, tudniillik az október 11-i és 14-i (a Románia és a Feröer elle­ni) találkozó már valóban „tétre” megy. Ha a válogatott nem győz Bukarestben - szövetségi kontextusban, nem „nyeri vissza” az Üllői úton elvesztett ponto­kat -, a hónap közepén-végén jó esély van rá, hogy leváltják Pintért. A csapat e két idegenbeli találkozó között - a jelenlegi elképzelés alapján - nem tér haza, vagyis a küldöttség Bukarestből egyenesen Tórshavnba repül, és ha a románok ellen nem is teljesül a terv, a feröeriek ellen (már csak az idő rövid­sége miatt is) még Pintér készítené fel a játékosokat. A szakvezető jövője tehát minden jel szerint októberben eldőlhet, s ha kimondva nincs is, a válogatottnak a jelzett két meccsen hat pontot kell sze­reznie. Vagyis az áhított romániai győ­zelem után még az abszolút verhetőnek tartott Ferőért is le kell gyűrnie, márpe­dig - a magyar futball jelenlegi helyzet­ében - azt sem lehet száz százalékra mondani, hogy az északi kirándulás biztos sikerrel zárul... Persze leginkább a bukaresti fellépéstől tartanak a szö­vetségben, már csak a tavaly szeptem­beri vb-selejtezőn elszenvedett 3-0-s, kínos zakó miatt is. Úgy tudjuk, Csányi Sándor MLSZ-el­­nököt meglehetősen mélyen érintette a vasárnapi kudarc, annál is inkább, mert annak idején nem Pintérben gon­dolkodott kapitányként, ám a tűz kö­zelében lévő „szakemberek” (akiknek a véleményére - különösen hétfői nyi­latkozata alapján - igencsak kíváncsi a vereség kapcsán) gyakorlatilag rábe­szélték a Győr trénerére. Az elhibázott csapatépítés mellett más problémákat (kommunikációs zavarok, hivatali utak megkerülése) is előidéző Pintér mellett egyébként annak idején felsőbb szinten is hitet tettek; alighanem ez volt a leg­főbb oka, hogy a vasárnapi mérkőzés után Csányi és Vági Márton MLSZ-fő­­titkár hosszasan beszélt a politikai elit képviselőivel is. Ugyanakkor Csányi több fórumon is jelezte, hogy kapkod­ni semmiképpen sem szeretne, noha a feszültség nem kicsi, hagy lehetőséget a szeptemberi-októberi etapra előirány­zott hat pont begyűjtésére. (Más kér­dés, hogy a szövetségben eredetileg az északírek és a feröeri elleni három-há­rom ponttal kalkuláltak, míg Bukarestet „elengedték”.) A válogatott az októberi dupla után még egy Eb-selejtezőt vív az idén: no­vember 14-én a finneket fogadja a most már rossz emlékű Üllői úti stadionban. Munkatársunktól HÁTTÉR Amikor fő a nyugalom... BUKARESTBEN nyernie kell a válogatottnak, mert ha nem így történik, Pintér Attila kapitányt alighanem menesztik ­ ........................................................................................................................................................................................................................................................... VÁLOGATOTT - SOKK UTÁN Ez a szomszéd tehenének esete AZ UTÓREZGÉSEKET MÉG ÉREZNI - a fiaskó után Tőzsér Dániel az egységes stratégiát hiányolja, míg a kárörvendőket nem érti NAGGYÁ VÁLT KICSIK EURO2016 FRANCE » Az Eb-selejtező első fordulója több szenzáci­óval is szolgált - sajnos ilyen az északírek buda­pesti győzelme is. Legalábbis a nagyvilágnak, a válogatottbeli állapotokat, a ke­ret erejét ismerők aligha csodálkoz­tak olyan nagyon. De nem csak az északírek mutat­ták meg, képesek bravúrra. íme! Galambos Dániel :­ Izland-Törökország 3-0, Cseh­­ország-Hollandia 2-1, Bosz­­nia-Hercegovina-Ciprus 1-2, Portugália-Albánia 0-1. Hát már ők is? Mindenhol meg­tanultak futballozni, illetve a hullámvölgyből valamiképp ki­kecmeregni (Csehország), csak mi nem vagyunk rá képesek? Utolérhetetlenül elrohant mel­lettünk a világ? „Nem. Fokozatosan, egyre in­kább távolodott az elmúlt húsz évben - helyesbít Tőzsér Dáni­el, akit az északírektől kapott jókora maflás apropóján kér­deztünk, magyarázatot keresve a megmagyarázhatatlanra, no meg a kiutat kutatva. - Húsz éve sem jutott ki sehova a vá­logatott, pedig azoknak, akik ma hevesen kritizálnak, ugyan­úgy meg lett volna az esélyük a nagy tornán való részvételre. Félreértés ne essék, az északírek ellen nyerni kellett volna. Igen. Ugyan nem gyenge, de nem is hatalmas játékerőt képviselő válogatottal találkoztunk. Az országban mindenki joggal győzelmet várt, mi, játékosok is. Beszélgettem többekkel a mérkőzés óta, Juhász Rolitól Dzsudzsák Balázsig, mindenki kivan. Szó esett arról, mit ron­tottunk el, de mielőtt megkér­deznék, konkrétan mit, annyit mondhatok csupán, tudjuk, mi okozott nehézséget a kilencven percben, de ez nem az újságok lapjaira való, előbb szemtől szemben kell egymással megbe­szélnünk. A vereségnél is súlyo­sabb problémának látom, hogy a magyar futball szereplői nem akarnak összefogni. Minden­ki szajkózza a maga igazát, de nem egy irányba tartunk, nem tettük le a voksunk egy bizonyos koncepció mellett. ” Tőzsér Dániel szavai valóban egybecsengenek Juhász Rolandé­­val, aki lapunkban azt nyilatkoz­ta, az északírektől elszenvedett vereség is csupán megerősítette benne az érzést, hogy nem látja, merre tartunk. Egyelőre tehát csak az biztos, hogy itt tartunk. A világranglistán a selejtezőkör előtt 95. helyezett Észak-Írország szintjén - vagy mint az eredmény mutatja, annál kicsit lejjebb? „Nyilván nem tartozunk az európai élmezőnybe, még a középmezőny elejére sem - fo­galmaz józanul a Watford légi­ósa. - Ettől még az északíreket meg kellett volna verni. Már csak a szurkolóink miatt is. Ugyanakkor labdarúgásunk­ban, olvasva az elmúlt napok véleményeit, szerintem többen örültek a sikertelenségünknek, mint ahányan az esetleges győ­zelmet ünnepelték volna. Szak­mán belül hallani olyat, hogy »ott az egyik játékosunk, aki iksz éve kint figballozik, Por­schéval közlekedik, az északírek ellen meg nem képes jól játsza­ni«, erre a köpködésre mégis mi szükség? Ilyenkor mindig Robin van Persie esete jut az eszembe, aki a nyolc egyes meccsen az egyik ellenünk szerzett góljával az örök holland góllistán meg­előzte Patrick Kluivertet, erre mit látok? A Louis van Gaal segítőjeként dolgozó Kluivert­­hez rohan, és a karjaiba ugrik. Kluivert meg csupa mosoly. Sajnos nem tudom elképzelni ugyanezt a szituációt Magyar­­országon. Nem tudunk örülni a másik sikerének. ” Ha ebben igaza is lehet Tő­zsér Dánielnek, törekedni mé­giscsak muszáj volna a sikerre, amelynek receptjét számos or­szágban meglelték - ez a 93 ezer négyzetkilométer épp kivétel. Az angliai légiós elárulta, több társával beszélgetve kiderült, azonosan látják a problémákat, mégsem nevesítené őket. „Mert akkor konkrét neveket is mondanom kellene. És nem hi-9­9 NIKOLICS NEMANJA a szomorú jelenről A szurkolók érthetően éhesek a sikerre, nem ezt érdemelték, ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, ma a magyar válogatott egyetlen ellenféllel szemben sem egyértelmű Görögország Románia 0-1 Csehország Hollandia 2-1 Izland Törökország 3-0 Bosznia-Hercegovina Ciprus 1-2 Portugália Albánia 0-1 Nikolics Nemanja meglepően gyengén játszott az északírek ellen, labdához is alig ért. . ., de a csatár bízik benne, hogy még lesz esély a javításra fotók: szabó Miklós TSVOfl­­. 2014. szeptember 11., csütörtök nemzet sport

Next