Nemzeti Sport, 2014. október (112. évfolyam, 268-297. szám)
2014-10-09 / 276. szám
21 Labdarúgás JEGYZET I]■ VÁLOGATOTT RÁHANGOLÁS Berlini üzenet: ne féltsék Pált! „Király Gáborra nyugodtan támaszkodhat Dárdai Pál. Sosem voltam olyan nyugodt a pályán, mint amikor ő állt a kapuban. A fénykorát élte, amikor a Herthában védett, számtalan pontot köszönhettünk neki. Egyvalakit tudok csak hozzá hasonlítani, Manuel Neuert.” A NÉMET KIRÁLY ANDREAS NEUENDORF a Hertha korábbi játékosa FOTÓK: IMAGO, MTI THURY GÁBOR A kiválasztott Ha pszichológus lennék és egy közösség döntését kellene értékelnem, azt mondanám, Talant Dusebajev kinevezése telitalálat. A férfi kézilabdázók újdonsült kapitánya remek kapcsolatot ápol a válogatottakat adó Szeged edzőjével, Carlos Pastorral, akit tanárának tart egyben, a válogatott másodedzője, Sótonyi László példaképe a pályán Dusebajev volt, vélhetően ezt az edzőként elért kiváló eredményei csak erősítik. Skaliczki László remek választásnak tartja Dusebajevet, akinek elődje, Mocsai Lajos gentlemanként úgy fogalmaz, nem főnökként tekint a kirgiz szakemberre, hanem kollégaként. Az új kapitány a vele készült interjúban Nagy Lászlót és Mikler Rolandot említi, mint világszintű játékosokat, szimbolikus értelemben üzenve is, hogy számít rájuk. A kinevezésnek természetéből fakadóan van szépséghibája is. Mindenekelőtt a feladat nehézsége: kijutni az Európabajnokságra, de ez nem elég, jogot kell szerezni az olimpiai kvalifikációs tornára, és ott kiharcolni a riói szereplést. Mondjuk ki, majdnem lehetetlen küldetés. Na jó, ha nem is az, legalábbis embert próbáló. Másrészt a feladat megoldásának nem főállású kapitánnyal vág neki a válogatott. Ami nem okvetlen probléma, csak éppen minden kapitányválasztásnál elhangzik, a kiválasztott lehetőleg főállásban irányítja legjobbjainkat. Gyanítom, Dusebajevet is beleszámítva nem sok szakemberrel tettek volna kivételt. Persze előnyei is vannak Dusebajev megválasztásának: szakmai elismertsége párját ritkítja. Nagyarcú játékosnak kell lennie annak, aki nem néz fel rá, ami pedig a fegyelmet illeti, nem lesz pardon, exszovjetként még ezt nevelték belé. Olyan presztízsű személyiség, akinek tekintélye az oldalvonalon kívül is kamatozhat. Kiválasztott a kivételes feladathoz. A feladat megoldásának nem főállású kapitánnyal vág neki a válogatott. ✓3 magyarokban nincs meg a képesség,e ellenálljanak ötvenezer néző vbnyomásának, és eltompítsák a románok óriási győzni akarását - nyilatkozta a Román Labdarúgó-szövetség honlapjának a 77 éves amatőr jövőbelátó, az egykori labdarúgó-szakember, a romániai magyar Jenei Imre. Egy kedves kérést is megfogalmazott a mindig jólfésült Imre bácsi: Arra kérem a magyarországi szurkolókat, hogy a meccs végén tudják elismerni és elfogadni a román válogatott fölényét és győzelmét (jövőbelátás második rész). Ez is a civilizáció jele. ” Oh, de kár, hogy a mindig visszafogott és sportszerű, sőt intelligensen viselkedő román szurkolóknak nem üzent valami hasonlót... Ha hinnénk Jenei úrnak, el sem kellene utaznia a magyar válogatottnak Bukarestbe. Megspórolhatnánk egy nagy csomó lejt, az időről, fáradtságról már nem is beszélve. Amikor tegnap reggeli futásom közben Imre bű bölcs szavain elmélkedtem, hirtelen beugrott egy kép a londoni olimpiáról, az Aquatics Centre-ből. A 200 méteres férfi mellúszás döntőjében, csurig telt lelátók előtt, félelmetes hangorkánban, hatalmas ellenszélben küzdött az aranyéremért a mi szemünk fénye, Gyurta Dániel és a házigazdák kedvence, Michael Jamieson. Danit nemhogy lebénította, egyenesen feldobta az őrjöngő tömeg látványa és üvöltése. Forró szívvel, de hideg fejjel, okos, taktikus versenyzéssel nyert. Centiméterekkel, mégis magabiztosan előzte meg brit vetélytársát a saját oroszlánbarlangjában. Jenei úr sajátos logikája szerint viszont esélye sem lett volna a magyar fiúnak az olimpiai bajnoki címre, hiszen a Jamiesont biztató nézők nyomása „több ezer atmoszférára rúgott”. Látja, kedves Jenei Imre bácsi, ettől (is) szép a sport. Csak úgy... BUZGÓ JÓZSEF rovata 2014. október 9., csütörtök nemzet sport HÉT PONT A HÁROM MECCSEN - jövendöli az új szövetségi kapitány régi jó barátja, Zecke Neuendorf Pietsch Tibor. ■ Ha meghallja Dárdai Pál nevét, mi ugrik be először? Három szó: barátság, akarat, siker - indította a Nemzeti Sportnak adott interjút Andreas (vagy ahogy Németország-szerte ismerik: Zecker Neuendorf, a Hertha korábbi játékosa. - De hogy ne estik szavakkal dobálózzak, örülök, hogy a barátomnak vallhatom, szerintem senkivel nem nevettem annyit életem során, mint Pállal. Elképesztő, milyen kitartás jellemzi. Ha valaki sosem adja fel, az ő, addig nem nyugszik, amíg el nem éri, amit akar. Ami pedig a sikert illeti, hogy mire vitte pályafutása alatt, aligha kell ecsetelnem. Már játékosként is megvolt a képessége ahhoz, hogy egy - fogalmazzunk így - kevésbé jó csapatból jó csapatot csináljon. ■ Emlékszik még az első találkozásukra? Hogyne! Mikor is volt...? Tizennyolc éve? Ja, nem, tizenhat! Pál fiatalon került a Herthához, na nem mintha én akkor öregnek számítottam volna... Rögtön az első edzésen kiderült, hogy a mentalitása példaértékű. Küzdött, hajtott, agresszív volt, azonnal meg akarta mutatni, mit tud. Sem akkor, sem máskor nem láttam elégedettnek, mindig többre és jobbra vágyott. ■ Bevallása szerint szövetségi kapitány is akart lenni - úgy hat év múlva. Amikor most megkapta a felkérést, állítólag egyetlen ember akadt, aki arra biztatta, hogy már most vállalja el... Remélem, nem átkozza majd a nevem... Miután elmesélte, milyen ajánlatot kapott a Magyar Labdarúgó-szövetségtől, megkérdezte, mit gondolok ezzel kapcsolatban. Rávágtam, hogy ezt az esélyt is meg kell ragadnod, igent kell mondanod! Pál visszakérdezett: miért? Azért, feleltem, mert a 99 ZECKE NEUENDORF Dárdai Pál jövőjéről Évek múlva meg elgondolkodhatna azon, mi a jobb neki, hol tud inkább segíteni, Berlinben vagy a magyar válogatottnál, hazád hív, és azért, mert képes vagy rá! ■ Magyarországon aggódnak némelyek, rutintalannak tartják őt. Erről hallottam én is, de higygyék el nekem, a Németországban szerzett tapasztalataival elboldogul majd. Aki egy Bundesliga-klubnál rekordernek számít, aki játszott Bajnokok Ligája-meccseken, akit csábított a Bayern München, az én szememben mindennek számít, csak tapasztalatlannak nem. Edzőként valóban fiatal, de ez az előnyére is válhat, az őt jellemző lendület sokat segíthet. Hallottam azt is, hogy a magyar válogatott több mint ötven éve nem nyert Romániában. Erre csak azt mondhatom, ilyen előzmények után a magyar csapatnak nincs is veszítenivalója... Induljunk ki Most a megtévesztés is elképzelhető „A modern mérkőzéselemző rendszerek segítségével eleve olyan kerettagokat kerestünk, akik képesek az agresszív letámadásra.” Dárdai Pál szövetségi kapitány keddi sajtótájékoztatóján ezzel a mondatával arra utalt, hogy a magyar válogatott szombaton Romániában bátor támadófutballal rukkolhat ki. Hasonló stílusban játszott a nemzeti csapat Bicskei Bertalan irányítása alatt 1998. október 14-én, akkor Dárdai Pál végig a pályán volt az 1-1-re végződő hazai Eb-selejtezőn. „Valóban úgy volt, de nem hiszem, hogy az akkori találkozó miatt választaná a letámadást Pali. Ha egyáltalán valóban az lesz a taktika - mondta a Nemzeti Sportnak Fehér Csaba, aki szintén végigjátszotta az említett összecsapást. - De az is elképzelhető, hogy ez csak megtévesztés. Szurkolóként nyilván én is annak örülnék, ha olyan csapatot látnék, amely nem kivárásra játszik, hanem kockázatot vállal. Természetesen a kapitány feladata a megfelelő játékrendszer kiválasztása, amihez több tényezőt figyelembe kell venni. Ebbe beletartozik az ellenfél feltérképezése, a játékosok felmérése, aktuális állapota, valamint annak megállapítása, hogy a kezdő tizenegy összetétele alkalmas-e a megvalósításra, és ezáltal vállalható-e a taktika. De Pali ezen a fázison már biztosan túl van, tudja, mit mond, mit miért csinál." Az persze megint más kérdés, hogy a közösen eltöltött rövid idő alatt mennyire lehet begyakoroltatni a magyar válogatottnál az utóbbi időben ritkán alkalmazott letámadást. „Igaz, kevés az idő, de ez nem jelenthet problémát - folytatja a 41-szeres válogatott jobbhátvéd, aki kisebb megszakítással tizenegy évig futballozott Hollandiában. Rendkívül fontos az erőnlét, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy kilencven percen keresztül nem lehet letámadni. A játékosok kiválasztása kulcsfontosságú, mivel az ellenfél térfelén, a támadóknál kezdődik a letámadás, agresszív csatárra van szükség, viszont ezáltal a védelmet is feljebb kell tolni, vagyis gyors védők kellenek, hogy a hosszú indítások se okozzanak problémát. Azaz ez a taktika jelentős kockázattal jár." Mindenesetre arra szombatig várni kell, hogy bizonyossá váljék, Dárdai Pál mivel akarja meglepni a románokat: megtévesztéssel vagy letámadással. b. g.