Nemzeti Sport, 2014. október (112. évfolyam, 268-297. szám)

2014-10-09 / 276. szám

21 Labdarúgás JEGYZET I]■ VÁLOGATOTT­­ RÁHANGOLÁS Berlini üzenet: ne féltsék Pált! „Király Gábor­ra nyugodtan támaszkodhat Dárdai Pál. Sosem voltam olyan nyugodt a pályán, mint amikor ő állt a kapuban. A fény­korát élte, amikor a Herthában védett, számtalan pontot köszönhettünk neki. Egyvalakit tudok csak hozzá hasonlítani, Manu­el Neuert.” A NÉMET KIRÁLY ANDREAS NEUENDORF a Hertha korábbi játékosa FOTÓK: IMAGO, MTI THURY GÁBOR A kiválasztott Ha pszichológus lennék és egy közösség dön­tését kellene értékelnem, azt mondanám, Talant Dusebajev kinevezése telitalálat. A férfi kézilabdázók újdonsült kapitánya remek kapcsolatot ápol a válogatottakat adó Sze­ged edzőjével, Carlos Pastorral, akit tanárá­nak tart egyben, a válogatott másodedzője, Sótonyi László példaképe a pályán Duseba­jev volt, vélhetően ezt az edzőként elért kivá­ló eredményei csak erősítik. Skaliczki László remek választásnak tartja Dusebajevet, akinek elődje, Mocsai Lajos gentlemanként úgy fogalmaz, nem főnökként tekint a kirgiz szakemberre, hanem kollégaként. Az új ka­pitány a vele készült interjúban Nagy Lászlót és Mikler Rolandot említi, mint világ­szintű játékosokat, szimbolikus érte­lemben üzenve is, hogy számít rájuk. A kinevezésnek természetéből fakadóan van szépséghibája is. Mindenekelőtt a feladat nehézsége: kijutni az Európa­­bajnokságra, de ez nem elég, jogot kell szerezni az olimpiai kvalifikációs tornára, és ott kiharcolni a riói szereplést. Mondjuk ki, majdnem lehetetlen küldetés. Na jó, ha nem is az, legalábbis embert próbáló. Más­részt a feladat megoldásának nem főállású kapitánnyal vág neki a válogatott. Ami nem okvetlen probléma, csak éppen minden ka­pitányválasztásnál elhangzik, a kiválasztott lehetőleg főállásban irányítja legjobbjainkat. Gyanítom, Dusebajevet is beleszámítva nem sok szakemberrel tettek volna kivételt. Persze előnyei is vannak Dusebajev megvá­lasztásának: szakmai elismertsége párját ritkítja. Nagyarcú játékosnak kell lennie an­nak, aki nem néz fel rá, ami pedig a fegyelmet illeti, nem lesz pardon, exszovjetként még ezt nevelték belé. Olyan presztízsű személyiség, akinek tekintélye az oldalvonalon kívül is ka­matozhat. Kiválasztott a kivételes feladat­hoz.­­ A feladat megoldásának nem főállású kapitánnyal vág neki a válogatott. ✓3 magyarokban nincs meg a képesség,­­e ellenálljanak ötvenezer néző v­b­­nyomásának, és eltompítsák a ro­mánok óriási győzni akarását - nyilatkozta a Román Labdarúgó-szövetség honlapjá­nak a 77 éves amatőr jövőbelátó, az egykori labdarúgó-szakember, a romániai magyar Jenei Imre. Egy kedves kérést is megfogal­mazott a mindig jólfésü­lt Imre bácsi: Arra kérem a magyarországi szurkolókat, hogy a meccs végén tudják elismerni és elfogadni a román válogatott fölényét és győzelmét (jö­vőbelátás második rész). Ez is a civilizáció jele. ” Oh, de kár, hogy a mindig visszafogott és sportszerű, sőt intelligensen viselkedő román szurkolóknak nem üzent valami hasonlót... Ha hinnénk Jenei úrnak, el sem kellene utaznia a magyar válogatottnak Bukarestbe. Megspórolhatnánk egy nagy csomó lejt, az időről, fáradtságról már nem is beszélve. Amikor tegnap reggeli futásom közben Imre bű bölcs szavain elmélkedtem, hirtelen beugrott egy kép a londoni olimpi­áról, az Aquatics Centre-ből. A 200 méteres férfi mellúszás döntőjében, csurig telt lelá­tók előtt, félelmetes hangorkánban, hatal­mas ellenszélben küzdött az aranyéremért a mi szemünk fénye, Gyurta Dániel és a há­zigazdák kedvence, Michael Jamieson. Da­nit nemhogy lebénította, egyenesen feldob­ta az őrjöngő tömeg látványa és üvöltése. Forró szívvel, de hideg fejjel, okos, taktikus versenyzéssel nyert. Centiméterekkel, mégis magabiztosan előzte meg brit vetélytársát a saját oroszlánbarlangjában. Jenei úr sa­játos logikája szerint viszont esélye sem lett volna a magyar fiúnak az olimpiai bajno­ki címre, hiszen a Jamiesont biztató nézők nyomása „több ezer atmoszférára rúgott”. Látja, kedves Jenei Imre bácsi, ettől (is) szép a sport. Csak úgy... BUZGÓ JÓZSEF rovata 2014. október 9., csütörtök nemzet sport HÉT PONT A HÁROM MECCSEN - jövendöli az új szövetségi kapitány régi jó barátja, Zecke Neuendorf Pietsch Tibor. ■ Ha meghallja Dárdai Pál nevét, mi ugrik be először? Három szó: barátság, akarat, siker - indította a Nemzeti Sportnak adott interjút Andreas (vagy ahogy Németország-szer­­te ismerik: Zecker Neuendorf, a Hertha korábbi játékosa. - De hogy ne estik szavakkal dobálóz­zak, örülök, hogy a barátomnak vallhatom, szerintem senkivel nem nevettem annyit életem során, mint Pállal. Elképesztő, milyen kitartás jellemzi. Ha va­laki sosem adja fel, az ő, addig nem nyugszik, amíg el nem éri, amit akar. Ami pedig a sikert illeti, hogy mire vitte pályafutá­sa alatt, aligha kell ecsetelnem. Már játékosként is megvolt a képessége ahhoz, hogy egy - fogalmazzunk így - kevésbé jó csapatból jó csapatot csináljon. ■ Emlékszik még az első talál­kozásukra? Hogyne! Mikor is volt...? Ti­zennyolc éve? Ja, nem, tizenhat! Pál fiatalon került a Herthához, na nem mintha én akkor öreg­nek számítottam volna... Rög­tön az első edzésen kiderült, hogy a mentalitása példaérté­kű. Küzdött, hajtott, agresszív volt, azonnal meg akarta mu­tatni, mit tud. Sem akkor, sem máskor nem láttam elégedett­nek, mindig többre és jobbra vágyott. ■ Bevallása szerint szövetségi kapitány is akart lenni - úgy hat év múlva. Amikor most megkapta a felkérést, állítólag egyetlen ember akadt, aki arra biztatta, hogy már most vállalja el... Remélem, nem átkozza majd a nevem... Miután elmesélte, milyen ajánlatot kapott a Ma­gyar Labdarúgó-szövetségtől, megkérdezte, mit gondolok ezzel kapcsolatban. Rávág­tam, hogy ezt az esélyt is meg kell ragadnod, igent kell mon­danod! Pál visszakérdezett: miért? Azért, feleltem, mert a 9­9 ZECKE NEUENDORF Dárdai Pál jövőjéről Évek múlva meg elgondolkodhatna azon, mi a jobb neki, hol tud inkább segíteni, Berlinben vagy a magyar válogatottnál, hazád hív, és azért, mert képes vagy rá! ■ Magyarországon aggódnak némelyek, rutintalannak tartják őt. Erről hallottam én is, de higy­­gyék el nekem, a Németor­szágban szerzett tapasztalata­ival elboldogul majd. Aki egy Bundesliga-klubnál rekorder­nek számít, aki játszott Baj­nokok Ligája-meccseken, akit csábított a Bayern München, az én szememben mindennek számít, csak tapasztalatlannak nem. Edzőként valóban fiatal, de ez az előnyére is válhat, az őt jellemző lendület sokat se­gíthet. Hallottam azt is, hogy a magyar válogatott több mint ötven éve nem nyert Románi­ában. Erre csak azt mondha­tom, ilyen előzmények után a magyar csapatnak nincs is veszítenivalója... Induljunk ki Most a megtévesztés is elképzelhető „A modern mérkőzéselemző rendszerek segítségével eleve olyan kerettagokat kerestünk, akik képesek az ag­resszív letámadásra.” Dárdai Pál szövetségi kapitány keddi sajtótájékoz­tatóján ezzel a mondatával arra utalt, hogy a magyar válogatott szombaton Romániában bátor támadófut­­ballal rukkolhat ki. Hasonló stílusban játszott a nemzeti csapat Bicskei Bertalan irányítása alatt 1998. október 14-én, akkor Dárdai Pál végig a pályán volt az 1-1-re vég­ződő hazai Eb-selejtezőn. „Valóban úgy volt, de nem hiszem, hogy az akkori ta­lálkozó miatt választaná a letámadást Pali. Ha egyálta­lán valóban az lesz a taktika - mondta a Nemzeti Sport­nak Fehér Csaba, aki szintén végigjátszotta az említett összecsapást. - De az is elképzelhető, hogy ez csak meg­tévesztés. Szurkolóként nyilván én is annak örülnék, ha olyan csapatot látnék, amely nem kivárásra játszik, hanem kockázatot vállal. Természetesen a kapitány fel­adata a megfelelő játékrendszer kiválasztása, amihez több tényezőt figyelembe kell venni. Ebbe beletartozik az ellenfél feltérképezése, a játékosok felmérése, aktuá­lis állapota, valamint annak megállapítása, hogy a kez­dő tizenegy összetétele alkalmas-e a megvalósításra, és ezáltal vállalható-e a taktika. De Pali ezen a fázison már biztosan túl van, tudja, mit mond, mit miért csinál." Az persze megint más kérdés, hogy a közösen eltöl­tött rövid idő alatt mennyire lehet begyakoroltatni a magyar válogatottnál az utóbbi időben ritkán alkalma­zott letámadást. „Igaz, kevés az idő, de ez nem jelenthet problémát - folytatja a 41-szeres válogatott jobbhátvéd, aki kisebb megszakítással tizenegy évig futballozott Hollandiá­ban.­­ Rendkívül fontos az erőnlét, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy kilencven percen keresztül nem lehet letámadni. A játékosok kiválasztása kulcsfontos­ságú, mivel az ellenfél térfelén, a támadóknál kezdődik a letámadás, agresszív csatárra van szükség, viszont ez­által a védelmet is feljebb kell tolni, vagyis gyors védők kellenek, hogy a hosszú indítások se okozzanak problé­­mát. Azaz ez a taktika jelentős kockázattal jár." Mindenesetre arra szombatig várni kell, hogy bizo­nyossá váljék, Dárdai Pál mivel akarja meglepni a romá­nokat: megtévesztéssel vagy letámadással. b. g.

Next