Nemzeti Sport, 2015. május (113. évfolyam, 118-146. szám)
2015-05-30 / 145. szám
21 Labdarúgás MALONYAI PÉTER Éljen a labda! Csúcsra járatta a demokráciát a FIFA-kongresszus, majdnem kétszer kellett szavazni arra, ami már elsőre kiderült. Ennél többet nem remélhettünk a világfutball felkent hatalmasaitól, már az is szép dolog, hogy gyalog mentek ki a szavazófülkéig, semmi se van, magánrepülőgép, gyaloghintó. Mellőzték a luxust, miközben letették a voksukata korrupció mellett, így van ez rendjén ott, ahol a rengetegnél is több pénz forog, magától értetődő azoknál az embereknél, akik nemcsak közelébe jutnak a (száz)milliárdoknak, hanem befolyásuk van arra is, mire költsék őket A hatalom könnyedén elmossa az arányérzéket, törli a kételyeket, kiirtja a kérdőjelet - ha a pénz diktál, különösen. Hiába a rendőrségi beavatkozás, hiába jönnek majd (talán) büntetőítéletek, akik megúszták eddig, összeszorítják a fogukat, és szent esküvel fogadják, én ügyesebb leszek, rajtam nem fognak ki. És megy minden tovább. A legfelső futballtestület környékén (is) mindenki a saját nagyságával van elfoglalva. Őrzi, fényezi, menti. Mindkét oldalon. A Blatter elleni hadjárat fővezére, az UEFA-osztag első embere, Platini tábornok például azzal fenyegetőzik, hogy Európa bojkottálja a világbajnokságot. Bűnhődjön a játék! (Erre mit mondana Freud doktor?) A FIFA-gyűlés csak látlelet, a jelenség (pénz, hatalom, kivagyiság, törvényfölöttiség) nem csupán a zürichi ülésterem hőseinek sajátja, csak a mérték változik - földrészenként, országonként, városonként, klubonként. Ne legyenek illúzióink, nincs visszaút, elvégre ott tartunk, hogy már csak a labdáért tehetjük tűzbe a kezünket. Pedig az pattog csak igazán. Erre mit mondana Freud doktor? Címlapsztorit ért az elmúlt napokban az MLSZ döntése, miszerint a magyar élvonalban a következő bajnokságban kevesebb, a jelek szerint tizenkét csapat szerepelhet majd. A határozat kapcsán többféle szakmai vélekedés napvilágot látott, ám azzal szinte mindenki egyetért, akkor van értelme a változtatásnak, ha a magyar játékosok a jövőben jóval nagyobb terhelést kapnak. JPaifp?ncügy. IpAz MLSZ kar- P^.|s szándék következtében ';'ozK,'Magyaror: Csúcspóló"Magyarokkal SFä SSSS0“*“" •^SsA-saa SZAKSZEMMEL-ELEMZÉS Mert reform mindig lesz! ESÉLYTELEN A FUTBALLUNK, ha a fiataloknak se megfelelő izomzatuk, se erőnlétük nincs Az Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke, Csányi Sándor május 13-án jelentette be, hogy nagy változások várhatók a magyar labdarúgásban: átszervezik az élvonalbeli bajnokságot, megszüntetik a Ligakupát, a pénzügyi támogatás rendszere is változik, szűken vett lényege, hogy többet kaphat, aki több magyar fiatalt szerepeltet. A magyar labdarúgás rezdüléseit nyomon követő olimpiai bajnok öttusázó, majd szövetségi kapitányként is ugyanolyan eredményes Török Ferenc - akinek amúgy oroszlánrésze volt abban is, hogy a magyar futballisták szerepelhettek az 1996-os atlantai olimpián - tollat ragadott, és szokása szerint szakmai oldalról elemezte a sportág jövőjét is meghatározó döntéseket Nem kétséges, hogy a tervezett átalakításnak gazdasági oka van - kezdte lapunkhoz eljuttatott írását Török Ferenc. - Csak naiv emberek gondolták, hogy ilyen színvonalú labdarúgás mellett a csapatok költségei üzleti alapon biztosíthatók. Az „így mulat egy magyar úr” elve mentén, vagy ki tudja, milyen indíttatásból vállalkoztak egyesek a megoldhatatlan gazdasági feladatra. A tulajdonosok egy része még a büntetőszabályokat is megsértette vagy ai csőd szélére sodródott, a licencfeltételeknek pedig egyre kevesebben tudnak eleget tenni. A „profi” klubok fegyelmezetten vették tudomásul az MLSZ létszámcsökkentéssel kapcsolatos döntését, és elhangzott egy kulcsmondat is: a bajnokság átalakítása önmagában nem jelent automatikus színvonal-emelkedést, így igaz! A környező országok különböző változó csapatlétszámmal és lebonyolítási formával rendezik a bajnokságukat, ám egyik esetben sem bizonyosodott be, melyik az üdvözítő forma. Egy biztos: a kasszakulcs az MLSZ-nél van, így a közvetítési jogdíj összege, az állam költségvetési bevételeinek jelentős része is, így Csányi Sándor elnök bejelentése alapján - a szerencsejátékokból és társasági adóból is részesedik a sportág, pedig véleményem szerint ezeket a bevételeket a költségvetés más területein (oktatás, egészségügy) hasznosabban lehetne felhasználni. S hogy miért írom ezt? Nos, azért, mert így a „profi sport tartsa el magát" elve nem érvényesül Magyarországon. Az elnök megállapítása mindenesetre helytálló: a központi bevételek jelentős része állandó, így a bajnoki létszámcsökkentéssel értelemszerűen magasabb az egy klubra jutó rész. Ligakupa-lötyögésre sem volt semmi szüksé. A gazdasági rész tehát letudva - no de mi a helyzet a sportszakmaival? Eddig az volt a nóta, hogy a minél több mérkőzés biztosítja (edzésmunka helyett...) a játékosok terhelését, a fizikai állapotukat is javítja, a bajnokság színvonala emelkedik, a fejlődés biztosított. Ezen elv mentén hozta létre a Ligakupát még az előző szövetségi vezetőség, ám e küzdelemsorozat a mai napig része volt a lebonyolítási rendszernek, és mint mondták, itt lehetett játéklehetőséget biztosítani a tehetséges fiataloknak, kipróbálni őket, beépíteni az első csapat keretébe. A Ligakupa - véleményem szerint - nagyon helyesen megszűnik. Belátták az illetékesek, hogy a szakmai elképzelés nem vált be, a sorozat alkalmatlan labdarúgásunk fejlődését segíteni. Volt és van az alacsony színvonalú, lötyögős bajnokság, a magyar játékosok erőnléte valamint a mérkőzések irama nem éri el a nemzetközi szintet. A Ligakupa tét nélküli lötyögése csak rátett egy lapáttal, a szakvezetők pedig az érdemi edzésmunka vagy a megfelelő edzőpartner helyett az ország egyik településéről a másikra utazgattak a csapattal, ráadásul sok klubnál nem a fiatalok, hanem a szerephez alig-alig jutó légiósok vezették itt le az energiájukat - kár volt az elvesztegetett évekért... Január 29-én végre elhangzott, az utánpótláskorú fiatalok közül mindenki a tudásának megfelelő szinten űzte a sportágat. Na végre! Ezzel a vélekedéssel egyet lehet érteni! Tétre menő, korosztályos vagy inkább magasabb szintű akadémiai bajnokságot kell számukra szervezni, ahol hasonló magasabb erőnléti és szakmai alapokon nevelt (például akadémiai licenccel rendelkező) játékosok játszanak. A nótának májusra új hangszerelése lett: saját nevelésű fiatalokat a porondra! A terv szerint a várható létszámcsökkentéssel összefüggésben az élvonal csapatai kevesebb mérkőzést játszanak. Pénzügyi ösztönzéssel azonban kötelező szabály lesz, hogy a hazai nevelésű, tehetséges fiatalokat az első csapat kereténél kell foglalkoztatni, sőt kötelezően játéklehetőséget kell biztosítani részükre a külföldi játékosok foglalkoztatásának terhére. Amelyik klub pénzt akar - márpedig a forintokra minden csapatnak nagy szüksége van - engedelmeskedik. Van azonban szakmai csavar is az ügy kapcsán. Véleményem szerint kétféle játékos van: jó és gyenge. Hadd döntse el az edző (hisz’ úgyis őt rúgják ki), számára melyik játékos a jobb, függetlenül attól, hogy öreg vagy fiatal, hazai vagy külföldi. Minél jobb játékosok szerepelnek a csapatokban, annál nagyobb a küzdelem, szorosabb a bajnokság, emelkedik a színvonal, és a szurkolók részére is valódi látványsportággá válik a labdarúgás, mondjuk a vízilabdához és kézilabdához hasonlóan, merthogy ott a küzdelmekben a legjobbak játszanak. A hazai fiatalok küzdjenek meg a csapatba kerülésért, mert csak ez jelentheti az igazi fejlődést! A honi labdarúgásban jelenleg meghatározó Dárdai Pál véleménye szerint a fizikai erőnlét nélkül nincs eredményes labdarúgás. Számára csak két statisztika lényeges, úgymint „a csapat futómennyisége valamint az, hogy milyen százalékban nyerjük meg a párharcokat” (egy-egy mérkőzésen általában száznyolcvan párharc van). Fizikailag és mentálisan tehát topon kell lenni - márpedig itt óriási a lemaradásunk. Szalai László, az MLSZ edzőképző központjának igazgatója szerint izomzat és élettani funkciók tekintetében is meghökkentően gyengék a magyar ifjak teszt„Legutóbb tíz éve, az MTK ificsapatával futottam legutóbb Cooper-tesztet, azóta nem vettem részt ilyen felmérésen, és tudomásom szerint más klubnál sem élnek már ezzel a gyakorlattal. Az utóbbi időszakban inkább rövidebb távokat futunk, így például ingatesztet végzünk. Ezen feladatok után rendre vért vettek tőlünk, többek között megnézték, mennyire savasodott az izomzatunk.” eredményei, ennek apropóján (is) teljes edzéselméleti megújulásra van szükség (amúgy ugyanezt állapította meg - nem hozzáférhető elemzésében - az akadémiák átvilágításával megbízott Double Pass belga cég is). Mindezek után nem értem, miért kell mesterségesen, adminisztratív eszközökkel, amelyekhez még pénzt is ad a labdarúgó-szövetség, hígítani a gyengébb erőmlétű és képességű játékosokkal a hazai bajnokságot, ahol a csapatok eljátszadoznak egymással, a fiatalok nem tudnak fejlődni és így még mélyebbre kerül a magyar futball. A szakmai döntést az MLSZ elnöksége hozza, ám ha utánaolvasunk, kikből áll az elnökség, akkor kiderül, az ott ülők nagy részének nem erőssége a szakmaiság, a témában talán még kérdezni sem tudnak. Nem ártana külső szakmai véleményt is meghallgatni, hiszen a magyar labdarúgás egyik legnagyobb problémája a belterjesség. Hallotta-e már bárki, hogy egy magyar edző megnyilatkozott, és azt mondta, igen, én is hibáztam ebben vagy abban a szakmai kérdésben? Megkérdezték-e már az MLSZ vezetői egyáltalán az edzőket, hogyan látják saját szakmai munkájukat, és az adott feltételrendszer mellett jól dolgoztak-e? Természetesen a felvetésre igen is lehet a válasz, ám az a legnagyobb baj, hogy harminc éve ugyanabból a körből kerülnek elő azok a munkát nem ismerő „ügyeletes zseni” edzők, szakemberek, akik előkészítik az MLSZ elnökségének szakmai döntéseit. ig! » HB VÉLEMÉNY»'*^ TISCHLER PATRIK a Puskás Akadémia csatára ,UH Tetszik, nem tetszik, futni kell, bár az újpesti Forró Gyula (jobbra) alapjai megvannak, nem véletlenül szerfltt be ősszel a válogatott keretébe is PMfc. FOTÓ: MIRKÓ ISTVÁN #hív— 2015. május 30., szombat memmíisport TÖRÖK FERENC SZERINT A BELTERJESSÉG MIATT KÉPTELENSÉG ELŐRÉBB LÉPNI fején hogyan teljesítenek Cooper-teszten az ifik?! Minden probléma eredője egyszerű: ha fizikailag, mentálisan és keringésileg alkalmatan gyerekek kerülnek a rendszerbe, a felemelkedés kilátástalan. Ezek a tulajdonságok mérhetők, számszerűsíthetők, összehasonlíthatók. Sarkítva a lényeget: aki az MLSZ által meghatározott fizikai minimumra nem képes, az vegyen részt az amatőr labdarúgásban. Játékvezetői licencet is csak az a bíró kap, aki az előírt erőnléti futótesztet teljesíteni tudja. Állítom, hogy az akadémiáknál foglalkoztatott fiatalok jelentős része az egyszerű és közismert Cooper-teszt (tizenkét perc alatt háromezer méter) teljesítésére sem képes. Az MLSZ együttműködési szerződést kötött nemrégiben a Magyar Diáksportszövetséggel, amely kormányi felhatalmazással 2,2 milliárd forint pályázati pénz felhasználásával elkészítette a fittségi tesztet (NETFIT), az EMMI ezt minden szakmai hozzáértés és kontroll nélkül az általános és középiskolákban 2015-től rendelettel bevezette. Úgy látom, a teszt botrányos, gyakorlatilag mindenre alkalmatlan, és úgy került bevezetésre, hogy azt szakmai szervezetek nem véleményezték, beleértve a Magyar Olimpiai Bizottságot is, pedig a sporttörvény szerint a diáksportért, az utánpótlás nevelésért a MOB felelős (a problémát amúgy jeleztem az olimpiai bizottságnak, de az üggyel nem kívánt foglalkozni). A bevezetésre került tesztnek nincs hozadéka a magyar sport, így a labdarúgás számára sem. A nagy változások idején el kellene gondolkozniuk az illetékeseknek: ha a jelenlegi úton megy tovább a labdarúgás, akkor három-négy év múlva is arról beszélünk, hogy a program a korábbiakhoz hasonlóan - miért volt rossz. Persze, mindig lesz egy újabb reform.