Nemzeti Sport, 2015. május (113. évfolyam, 118-146. szám)

2015-05-30 / 145. szám

21 Labdarúgás MALONYAI PÉTER Éljen a labda! Csúcsra járatta a demokráciát a FIFA-kongresszus, majdnem kétszer kellett szavazni arra, ami már elsőre kiderült. Ennél többet nem remélhettünk a világfutball felkent hatalmasaitól, már az is szép dolog, hogy gyalog mentek ki a szavazófülkéig, sem­mi se van, magánrepülőgép, gyaloghintó. Mel­lőzték a luxust, miközben letették a voksukat­­a korrupció mellett, így van ez rendjén ott, ahol a rengetegnél is több pénz forog, magától értetődő azoknál az embereknél, akik nemcsak közelébe jutnak a (száz)mil­­liárdoknak, hanem befolyásuk van arra is, mire költsék őket A hatalom könnyedén elmos­sa az arányérzéket, törli a kételyeket, kiirtja a kérdőjelet - ha a pénz diktál, különö­sen. Hiába a rendőrségi beavatkozás, hiába jönnek majd (talán) büntetőítéletek, akik megúszták eddig, összeszorítják a fogukat, és szent eskü­vel fogadják, én ügyesebb leszek, rajtam nem fognak ki. És megy minden tovább. A legfelső futballtestület környékén (is) min­denki a saját nagyságával van elfoglalva. Őrzi, fényezi, menti. Mindkét oldalon. A Blat­ter elleni hadjárat fővezére, az UEFA-osztag első embere, Platini tábornok például azzal fenyegetőzik, hogy Európa bojkottálja a vi­lágbajnokságot. Bűnhődjön a játék! (Erre mit mondana Freud doktor?) A FIFA-gyűlés csak látlelet, a jelenség (pénz, hatalom, kivagyiság, törvényfölöttiség) nem csupán a zürichi ülésterem hőseinek sajátja, csak a mérték változik - földrészenként, or­szágonként, városonként, klubonként. Ne legyenek illúzióink, nincs visszaút, elvégre ott tartunk, hogy már csak a labdáért tehetjük tűzbe a kezünket. Pedig az pattog csak igazán.­­ Erre mit mondana Freud doktor? Címlapsztorit ért az elmúlt napokban az MLSZ döntése, miszerint a magyar élvonalban a következő bajnokságban kevesebb, a jelek szerint tizenkét csapat szerepelhet majd. A határozat kapcsán többféle szakmai vélekedés nap­világot látott, ám azzal szinte mindenki egyetért, akkor van értelme a változtatásnak, ha a magyar játékosok a jövőben jóval nagyobb terhelést kapnak. JPaifp?ncügy. IpAz MLSZ kar- P^.|s­ szándé­­k következtében ';'ozK,'Magyaror: Csúcspóló­"Magyarokkal SFä SSSS0“*“" •^SsA-saa SZAKSZEMMEL-ELEMZÉS Mert reform mindig lesz! ESÉLYTELEN A FUTBALLUNK, ha a fiataloknak se megfelelő izomzatuk, se erőnlétük nincs Az Magyar Labdarúgó-szövetség el­nöke, Csányi Sándor május 13-án jelentette be, hogy nagy változások várhatók a magyar labdarúgásban: át­szervezik az élvonalbeli bajnokságot, megszüntetik a Ligakupát, a pénzügyi támogatás rendszere is változik, szű­ken vett lényege, hogy többet kaphat, aki több magyar fiatalt szerepeltet. A magyar labdarúgás rezdüléseit nyo­mon követő olimpiai bajnok öttusá­zó, majd szövetségi kapitányként is ugyanolyan eredményes Török Ferenc - akinek amúgy oroszlánrésze volt ab­ban is, hogy a magyar futballisták sze­repelhettek az 1996-os atlantai olimpi­án - tollat ragadott, és szokása szerint szakmai oldalról elemezte a sportág jövőjét is meghatározó döntéseket Nem kétséges, hogy a tervezett átala­kításnak gazdasági oka van - kezdte lapunkhoz eljuttatott írását Török Fe­renc. - Csak naiv emberek gondolták, hogy ilyen színvonalú labdarúgás mel­lett a csapatok költségei üzleti alapon biztosíthatók. Az „így mulat egy magyar úr” elve mentén, vagy ki tudja, milyen indíttatásból vállalkoztak egyesek a megoldhatatlan gazdasági feladatra. A tulajdonosok egy része még a büntető­­szabályokat is megsértette vagy ai csőd szélére sodródott, a licencfeltételeknek pedig egyre kevesebben tudnak eleget tenni. A „profi” klubok fegyelmezetten vet­ték tudomásul az MLSZ létszámcsök­kentéssel kapcsolatos döntését, és el­hangzott egy kulcsmondat is: a bajnok­ság átalakítása önmagában nem jelent automatikus színvonal-emelkedést, így igaz! A környező országok különböző változó csapatlétszámmal és lebonyolí­tási formával rendezik a bajnokságukat, ám egyik esetben sem bizonyosodott be, melyik az üdvözítő forma. Egy biz­tos: a kasszakulcs az MLSZ-nél van, így a közvetítési jogdíj összege, az állam költ­ségvetési bevételeinek jelentős része is, így­­ Csányi Sándor elnök bejelentése alapján - a szerencsejátékokból és tár­sasági adóból is részesedik a sportág, pedig véleményem szerint ezeket a be­vételeket a költségvetés más területein (oktatás, egészségügy) hasznosabban lehetne felhasználni. S hogy miért írom ezt? Nos, azért, mert így a „profi sport tartsa el magát" elve nem érvényesül Magyarországon. Az elnök megállapí­tása mindenesetre helytálló: a központi bevételek jelentős része állandó, így a bajnoki létszámcsökkentéssel értelem­szerűen magasabb az egy klubra jutó rész.­ ­ Ligakupa-lötyögésre sem volt semmi szüksé. A gazdasági rész tehát letudva - no de mi a helyzet a sportszakmaival? Eddig az volt a nóta, hogy a minél több mérkőzés biztosítja (edzésmunka helyett...) a játékosok terhelését, a fizikai állapotukat is javítja, a bajnokság szín­vonala emelkedik, a fejlődés biztosított. Ezen elv mentén hozta létre a Ligakupát még az előző szövetségi vezetőség, ám e küzdelemsorozat a mai napig része volt a lebonyolítási rendszernek, és mint mondták, itt lehetett játéklehetőséget biztosítani a tehetséges fiataloknak, ki­próbálni őket, beépíteni az első csapat keretébe. A Ligakupa - véleményem szerint - nagyon helyesen megszűnik. Belátták az illetékesek, hogy a szakmai elképze­lés nem vált be, a sorozat alkalmatlan labdarúgásunk fejlődését segíteni. Volt és van az alacsony színvonalú, lötyögős bajnokság, a magyar játékosok erőnléte valamint a mérkőzések irama nem éri el a nemzetközi szintet. A Liga­kupa tét nélküli lötyögése csak rátett egy lapáttal, a szakvezetők pedig az érdemi edzésmunka vagy a megfelelő edző­partner helyett az ország egyik telepü­léséről a másikra utazgattak a csapattal, ráadásul sok klubnál nem a fiatalok, ha­nem a szerephez alig-alig jutó légiósok vezették itt le az energiájukat - kár volt az elvesztegetett évekért... Január 29-én végre elhangzott, az utánpótláskorú fiatalok közül mindenki a tudásának megfelelő szinten űzte a sportágat. Na végre! Ezzel a vélekedés­sel egyet lehet érteni! Tétre menő, kor­­osztályos vagy inkább magasabb szintű akadémiai bajnokságot kell számukra szervezni, ahol hasonló magasabb erőn­léti és szakmai alapokon nevelt (például akadémiai licenccel rendelkező) játéko­sok játszanak. A nótának májusra új hangszerelése lett: saját nevelésű fiatalokat a porondra! A terv szerint a várható létszámcsök­kentéssel összefüggésben az élvonal csapatai kevesebb mérkőzést játszanak. Pénzügyi ösztönzéssel azonban kötele­ző szabály lesz, hogy a hazai nevelésű, tehetséges fiatalokat az első csapat ke­reténél kell foglalkoztatni, sőt kötele­zően játéklehetőséget kell biztosítani részükre a külföldi játékosok foglalkoz­tatásának terhére. Amelyik klub pénzt akar - márpedig a forintokra minden csapatnak nagy szüksége van - enge­delmeskedik. Van azonban szakmai csavar is az ügy kapcsán. Véleményem szerint kétféle játékos van: jó és gyen­ge. Hadd döntse el az edző (hisz’ úgyis őt rúgják ki), számára melyik játékos a jobb, függetlenül attól, hogy öreg vagy fiatal, hazai vagy külföldi. Minél jobb játékosok szerepelnek a csapatokban, annál nagyobb a küzdelem, szorosabb a bajnokság, emelkedik a színvonal, és a szurkolók részére is valódi látvány­­sportággá válik a labdarúgás, mondjuk a vízilabdához és kézilabdához hason­lóan, merthogy ott a küzdelmekben a legjobbak játszanak. A hazai fiatalok küzdjenek meg a csapatba kerülésért, mert csak ez jelentheti az igazi fejlődést! A honi labdarúgásban jelenleg meg­határozó Dárdai Pál véleménye szerint a fizikai erőnlét nélkül nincs eredmé­nyes labdarúgás. Számára csak két statisztika lényeges, úgymint „a csapat futómennyisége valamint az, hogy mi­lyen százalékban nyerjük meg a párhar­cokat” (egy-egy mérkőzésen általában száznyolcvan párharc van). Fizikailag és mentálisan tehát topon kell lenni - már­pedig itt óriási a lemaradásunk. Szalai László, az MLSZ edzőképző központjá­nak igazgatója szerint izomzat és élet­tani funkciók tekintetében is meghök­kentően gyengék a magyar ifjak teszt­„Legutóbb tíz éve, az MTK ificsapatával fu­tottam legutóbb Cooper-tesztet, azóta nem vettem részt ilyen felmérésen, és tudomásom szerint más klubnál sem élnek már ezzel a gyakorlattal. Az utóbbi időszakban inkább rövidebb távokat futunk, így például inga­tesztet végzünk. Ezen feladatok után rendre vért vettek tőlünk, többek között megnézték, mennyire savasodott az izomzatunk.” eredményei, ennek apropóján (is) teljes edzéselméleti megújulásra van szükség (amúgy ugyanezt állapította meg - nem hozzáférhető elemzésében - az akadé­miák átvilágításával megbízott Double Pass belga cég is). Mindezek után nem értem, miért kell mesterségesen, admi­nisztratív eszközökkel, amelyekhez még pénzt is ad a labdarúgó-szövetség, hígí­tani a gyengébb erőmlétű és képességű játékosokkal a hazai bajnokságot, ahol a csapatok eljátszadoznak egymással, a fiatalok nem tudnak fejlődni és így még mélyebbre kerül a magyar futball. A szakmai döntést az MLSZ elnöksé­ge hozza, ám ha utánaolvasunk, kikből áll az elnökség, akkor kiderül, az ott ülők nagy részének nem erőssége a szakmai­ság, a témában talán még kérdezni sem tudnak. Nem ártana külső szakmai véle­ményt is meghallgatni, hiszen a magyar labdarúgás egyik legnagyobb problémá­ja a belterjesség. Hallotta-e már bárki, hogy egy magyar edző megnyilatkozott, és azt mondta, igen, én is hibáztam eb­ben vagy abban a szakmai kérdésben? Megkérdezték-e már az MLSZ vezetői egyáltalán az edzőket, hogyan látják saját szakmai munkájukat, és az adott feltételrendszer mellett jól dolgoztak-e? Természetesen a felvetésre igen is lehet a válasz, ám az a legnagyobb baj, hogy harminc éve ugyanabból a körből ke­rülnek elő azok­ a munkát nem ismerő „ügyeletes zseni” edzők, szakemberek, akik előkészítik az MLSZ elnökségének szakmai döntéseit. ig! » HB VÉLEMÉNY»'*^ TISCHLER PATRIK a Puskás Akadémia csatára ,UH Tetszik, nem tetszik, futni kell, bár az újpesti Forró Gyula (jobbra) alapjai megvannak, nem véletlenül szerfltt be ősszel a válogatott keretébe is PMfc.­­ FOTÓ: MIRKÓ ISTVÁN #h­ív— 2015. május 30., szombat memmíisport TÖRÖK FERENC SZERINT A BELTERJESSÉG MIATT KÉPTELENSÉG ELŐRÉBB LÉPNI fején hogyan teljesítenek Cooper-teszten az ifik?! Minden probléma eredője egyszerű: ha fizikailag, mentálisan és keringé­­sileg alkalmatan gyerekek kerülnek a rendszerbe, a felemelkedés kilátásta­lan. Ezek a tulajdonságok mérhetők, számszerűsíthetők, összehasonlítha­tók. Sarkítva a lényeget: aki az MLSZ által meghatározott fizikai minimumra nem képes, az vegyen részt az amatőr labdarúgásban. Játékvezetői licencet is csak az a bíró kap, aki az előírt erőnlé­ti futótesztet teljesíteni tudja. Állítom, hogy az akadémiáknál foglalkoztatott fiatalok jelentős része az egyszerű és közismert Cooper-teszt (tizenkét perc alatt háromezer méter) teljesítésére sem képes. Az MLSZ együttműködési szerződést kötött nemrégiben a Magyar Diáksport­­szövetséggel, amely kormányi felhatal­mazással 2,2 milliárd forint pályázati pénz felhasználásával elkészítette a fittségi tesztet (NETFIT), az EMMI ezt minden szakmai hozzáértés és kontroll nélkül az általános és középiskolákban 2015-től rendelettel bevezette. Úgy látom, a teszt botrányos, gyakor­latilag mindenre alkalmatlan, és úgy ke­rült bevezetésre, hogy azt szakmai szer­vezetek nem véleményezték, beleértve a Magyar Olimpiai Bizottságot is, pedig a sporttörvény szerint a diáksportért, az utánpótlás nevelésért a MOB felelős (a problémát amúgy jeleztem az olimpiai bizottságnak, de az üggyel nem kívánt foglalkozni). A bevezetésre került teszt­nek nincs hozadéka a magyar sport, így a labdarúgás számára sem. A nagy változások idején el kellene gondolkozniuk az illetékeseknek: ha a jelenlegi úton megy tovább a labdarú­gás, akkor három-négy év múlva is arról beszélünk, hogy a program­­ a korábbi­akhoz hasonlóan - miért volt rossz. Persze, mindig lesz egy újabb reform.

Next