Nemzeti Sport, 2015. október (113. évfolyam, 268-297. szám)
2015-10-09 / 276. szám
21 Labdarúgás Madocsa mennyekben Herr Storck, ha nem veszi zokon, az öröm pillanataiban felhívnám a figyelmét néhány apróságra. Ne szépítsük, ön majdnem él... Szóval, eltaktikázta ezt a meccset. Jöttek ki a fiúk, szép lassan telt az aréna, az ősz ajtóstul rontott ránk, de nem emiatt futkosott hideg a hátunkon. Egy olyan meccsen, amikor mindenképpen nyernünk kell, egy olyan ellenféllel szemben, amely 1986-ig otthon homokos pályán fogadta riválisait, pályára küldött egy csatárt, és bevetett két védekező középpályást. Kérdem tisztelettel, de mégis szigorúan és betyárosan: mire volt ez a gyávaság? Ez az állandó óvatosság, ez a túlbiztosított, sőt ne szépítsük, sokszor nézhetetlen futball? Aztán ott van ugye Böde Dani esete. Ön, Herr Storck, ha beismeri, ha nem, leginkább a közvélemény nyomására hívta be a Fradi csatárát, mondott ezt-azt szakmailag, kereste a kifogásokat, aztán végül kénytelen volt bevetni. Most pedig megnyerte önnek - nekünk, magyaroknak a meccset. Herr Storck, halkan mondom, hogy ne hallja mindenki, de a félidőben, amikor a félprofi futballistákat foglalkoztató feröeriek szégyen-e szemre még egy nullára vezettek ellenünk, Szepesi György, a legendás riporter felhívott, és mondott valami cifrát... Most inkább nem idézném. A megmagyarázhatatlan taktikájával félidőnyi előnyt adott az ellenfélnek, és szívrohamközeli állapotba kergette a magyar nézőket. Gyanítom, hallotta, ahogy Dárdai Pál nevét kiabálja a publikum, s aligha véletlenül. Pedig a sors, amelyet százszor, ezerszer elátkoztunk az elmúlt években, évtizedekben, most mintha valóban azt akarná, hogy Magyarország ott legyen a jövő évi franciaországi Európa-bajnokságon. Úgy alakulnak az eredmények, hogy ha csak törökülésben ülnek a fiúk a pályán s beszélgetnek, akkor is megmarad, meglesz az esélyünk az Eb-részvételre. Azt javaslom tehát Herr Storck, legyen bátrabb a jövőben, ha már idekeveredett valahogy hozzánk, becsülje meg azokat a futballistákat, akik hétről hétre bizonyítanak, és köszönje meg Böde Dánielnek, hogy sértődés nélkül, igazi sportemberhez méltóan bizonyított. Mindenekelőtt nézze majd vissza ezt a mécsesét egyszer, tízszer, százszor, mert sokat tanulhat belőle. Mi pedig visszafogottan ünnepelünk, egyelőre csak Madocsa a mennyekben - Magyarország még kivár. Megmarad, meglesz az esélyünk az Eb-részvételre. 4 . Hangolódás Görögországban Miközben a hét derekán még a honi futballszurkolók legnagyobb része a Feröer elleni meccsel foglalkozott, egy másik, kisebb, de annál fanatikusabb hányada már az utolsó selejtezőre hangolt. Méghozzá Paraliában, a görög tengerparton. A hatvan drukker hétfőn indult útnak, kedd óta pedig a Pireusztól négyszázötven kilométerre fekvő településen tartózkodik. A magyar válogatottért szorítók egységét jelzi, hogy a legnagyobb riválisok, az Újpest és a Ferencváros szurkolói egyaránt megtalálhatók a csoportban. Szombaton és vasárnap buszokkal még több száz szimpatizáns utazik hazánkból a görög fővárosba, s mivel - a helyszíni hírek szerint - a görögöket kevésbé hozza lázba az összecsapás, várhatóan magyar buzdítástól lesz hangos a pireuszi Paralia Katerini Stadion. sd. Á. Nyaralnak is, szurkolnak is - Athén készül a meccsre 2015. október 9., péntek nemzetűsport LABDARÚGÓ EB-SELEJTEZŐ VÁLOGATOTT-HANGULAT A csend pillanata SZOBORRÁ MEREVEDŐ DRUKKER Raaldur Jakobsen góljánál, avagy az optimista presszóhangulattól a meccs tizenegyedik percéig... Borbola Bence » Döbbent csend telepedett az Üllői útra... Vezetést szereztek a feröeriek... Miközben a pályán Róaldur Jakobsen a maga visszafogott északi stílusában lejtett örömtáncot (kicsit felemelte a kezét, várva, hogy a nyakába ugorjanak a többiek), egy ballonkabátos férfi állt a széksorokhoz vezető lépcsősoron, mint aki szoborrá merevedett: szürke kabát, szürke arc, a permetező esőt kergető szélben a felöltője is megmerevedett. Ez az ember elkésett, s a legrosszabb pillanatban lépett be, addig azt hallotta, hogy énekel az egész aréna, aztán amikor a pályára pillantott... Király Gábor térdre ereszkedve adta meg magát a feröeri játékos lövése előtt. Rémálomszerű pillanat volt. Pedig ez a csütörtök este nem így indult: boldogan zajongó emberek lepték el az aluljáró mélyéből a stadion felé vezető lépcsőket. Az Ági presszóban arra sem volt elég hely, hogy a betérők kényelmesen megemelhessék a kriglijüket, mert úgy, mint a régi szép időkben, a „belső bemelegítés” itt abszolút telt ház mellett zajlott, és két feles meg egy habos sör között mi más, mint a közelgő meccs volt a téma. „ Vágunk nekik egy négyest" - az ilyenkor mindig, mindenütt felharsanó karcos hang ezúttal is végigszántotta a népligeti metróaluljáró légterét, amire rögvest rákontrázott a legközelebbi szotyiárus, hogy „legyen akkor négy pohárral, fiatalember”, de hogy az ajánlatot végül üzletkötés követte-e vagy sem, nem tudni, mert a kiabálás végére harsogó légkürt tett pontot. „Hajrá, magyarok!” „Ria, ria, Hungária!" Ennyi mosolygós, örömtől fénylő arcot régen lehetett látni magyar stadion felé igyekezve. Volt, aki az utolsó pillanatra hagyta a jegyvásárlást, ám ezúttal - éppen úgy mint a régi időkben - nyugodtan beállhatott a pénztárak elé, nem kellett elhoznia magával minden igazolását, igazolványát ahhoz, hogy belépőt válthasson - a nyitott kapussá tett meccsre mindenkit szeretettel vártak. Azok jártak persze a legjobban, akik már a kezdés előtti órában beköltöztek a szektorukba: ők látták kikocogni melegíteni Dzsudzsák Balázst, az immár kétgyerekes édesapaként pályára lépő Tőzsér Dánielt, látták tehát mosolygósnak a magyar futballistákat, és ekkor senkinek sem fordult meg a fejében, hogy lepereg majd tizenegy perc a mérkőzésből - amitől amúgy mindenki a csodát, az álmok beteljesülését várta, és arra kell rádöbbennie, hogy már nem arról szól a történet, amit előre eltervezett, amit a haverokkal megbeszélt a sörszagú kocsma homályában, hanem a leglidércesebb valóságot hozza el. A feröeri vezetést. Becsületére váljon a drukkereknek, a pillanatnyi szédületből ébredve rákezdtek újra a hajrá, magyarokra, de olykor már-már megremegett a máskor oly dübörgő hang, a hidegen szemetelő eső mellé bekéredzkedett a félsz is: mi lesz, ha nem sikerül... Ha nem sikerül egyenlíteni. Ha nem sikerül győzni. A szünetben szomorúan ráncigálta a szél a szektorok elé kiakasztott zászlókat, mintha mérgében cibálta volna az orosházi, nyíregyházi, pécsi, újszászi lobogókat. A későn érkező férfi már a helyén ült, a fejét a tenyerébe temetve nézte a pályát. Talán abban bízott, hogy rossz álom volt csupán, ami vele történt csütörtök este, néhány perccel kilenc óra előtt, és hogy lesz majd valami, ami felrázza, lesz valami vagy valaki, aki elfeledteti vele futballrajongói életének talán legmegrázóbb pillanatát. „Ébresztő!” - kiabálta egy súlyos hang a pálya felé, amikor a csapatok kikocogtak megint a pályára. S igen, csak az segíthetett, ha felébred mindenki: játékos, szurkoló. És ekkor jött Böde Dániel... tm m * Groupam S2E :OED 1 OROSHAZ v mtKKKKm p se . £ ISASZEG TAKTASZADA BUCSA entail I g | HE# ; \,f ggm •« ' ■"■■■■ ' '' ' ' Összekapaszkodtak a játékosok, de azt aligha hitték, hogy a mérkőzés elején az eső mellé hidegzuhanyt is kapnak, ugyanis az Üllői úton rendezett meccsen Feröer szerzett vezetést fotó: hegedűs Gábor Az első gól-de a mozdulat nem kerül be a futballtankönyvekbe fotó: szabó miklós Üzenetek Lázár Bencének Ahogy azt a magyar válogatott tagjai ígérték, egy pillanatra sem feledkeznek meg Lázár Bencéről. Amikor kiderült, hogy az Újpest korábbi támadója a leukémia ellen harcol, egytől egyig támogatásukról biztosították, a létező összes fórumon üzentek neki. 5 üzentek neki a Feröer elleni meccsen, jobban mondva a bemelegítésnél: „Gyógyulj meg, Bence!” feliratú pólóban jöttek ki a pályára. Néhány perc után levetették a trikókat, és kidobták a szurkolóknak. A drukkerek szintúgy üzentek Lázár Bencének egy méretes transzparensen: Lázár Bence! Gyógyulj meg! - állt a B-középben kifeszített drapérián. ISKOLAI KIMENŐ Szurkolói bekiabálásokból sosincs hiány egy valamirevaló futballmérkőzésen, ezúttal ezekből szemezgettünk. - célzott az egyik drukker a feröeri keretben helyet kapó néhány főiskolás tanulóra. „Ezt Bede Dani befejelte volna” - állapította meg egy ferencvárosi érzelmű drukker egy helyzetet követően. „Nehogy kitörjenek a szektorukból, nehéz lenne őket feltartóztatni" - mutatott az üres vendégszektor irányába egy magyar drukker.