Nemzeti Sport, 2015. október (113. évfolyam, 268-297. szám)

2015-10-09 / 276. szám

21 Labdarúgás Madocsa mennyekben Herr Storck, ha nem veszi zokon, az öröm pil­lanataiban felhívnám a figyelmét néhány ap­róságra. Ne szépítsük, ön majdnem él... Szóval, eltakti­­kázta ezt a meccset. Jöttek ki a fiúk, szép las­san telt az aréna, az ősz ajtóstul rontott ránk, de nem emiatt futkosott hideg a hátunkon. Egy olyan meccsen, amikor mindenképpen nyernünk kell, egy olyan ellenféllel szemben, amely 1986-ig otthon homokos pályán fo­gadta riválisait, pályára küldött egy csatárt, és bevetett két védekező középpályást. Kérdem tisztelettel, de mégis szigorúan és betyárosan: mire volt ez a gyávaság? Ez az állandó óvatos­ság, ez a túlbiztosított, sőt ne szépítsük, sok­szor nézhetetlen futball? Aztán ott van ugye Böde Dani esete. Ön, Herr Storck, ha beismeri, ha nem, leginkább a közvélemény nyomásá­ra hívta be a Fradi csatárát, mondott ezt-azt szakmailag, kereste a kifogásokat, aztán végül kénytelen volt bevetni. Most pedig megnyerte önnek - nekünk, ma­gyaroknak a meccset. Herr Storck, halkan mondom, hogy ne hallja mindenki, de a félidőben, amikor a félprofi fut­ballistákat foglalkoztató feröeriek szégyen-e szemre még egy nullára vezettek ellenünk, Sze­pesi György, a legendás ripor­ter felhívott, és mondott valami cifrát... Most inkább nem idézném. A megmagya­rázhatatlan taktikájával félidőnyi előnyt adott az ellenfélnek, és szívrohamközeli állapotba kergette a magyar nézőket. Gyanítom, hallot­ta, ahogy Dárdai Pál nevét kiabálja a publi­kum, s aligha véletlenül. Pedig a sors, amelyet százszor, ezerszer elátkoztunk az elmúlt évek­ben, évtizedekben, most mintha valóban azt akarná, hogy Magyarország ott legyen a jövő évi franciaországi Európa-bajnokságon. Úgy alakulnak az eredmények, hogy ha csak török­ülésben ülnek a fiúk a pályán s beszélgetnek, akkor is megmarad, meglesz az esélyünk az Eb-részvételre. Azt javaslom tehát Herr Storck, legyen bátrabb a jövőben, ha már idekevere­dett valahogy hozzánk, becsülje meg azokat a futballistákat, akik hétről hétre bizonyíta­nak, és köszönje meg Böde Dánielnek, hogy sértődés nélkül, igazi sportemberhez méltóan bizonyított. Mindenekelőtt nézze majd vissza ezt a mécs­esét egyszer, tízszer, százszor, mert sokat ta­nulhat belőle. Mi pedig visszafogottan ünnepelünk, egyelőre csak Madocsa a mennyekben - Magyarország még kivár. Megmarad, meglesz az esélyünk az Eb-részvételre. 4 . Hangolódás Görögországban Miközben a hét derekán még a honi futball­­szurkolók legnagyobb része a Feröer elleni meccsel foglalkozott, egy másik, kisebb, de annál fanatikusabb hányada már az utolsó selejtezőre hangolt. Méghozzá Paraliában, a görög tengerparton. A hatvan drukker hét­főn indult útnak, kedd óta pedig a Pireusztól négyszázötven kilométerre fekvő településen tartózkodik. A magyar válogatottért szorítók egységét jelzi, hogy a legnagyobb riválisok, az Újpest és a Ferencváros szurkolói egyaránt megtalálhatók a csoportban. Szombaton és vasárnap buszokkal még több száz szimpa­tizáns utazik hazánkból a görög fővárosba, s mivel - a helyszíni hírek szerint - a görögöket kevésbé hozza lázba az összecsapás, várható­an magyar buzdítástól lesz hangos a pireuszi Paralia Katerini Stadion. sd­. Á. Nyaralnak is, szurkolnak is - Athén készül a meccsre 2015. október 9., péntek nemzetűsport LABDARÚGÓ EB-SELEJTEZŐ VÁLOGATOTT-HANGULAT A csend pillanata SZOBORRÁ MEREVEDŐ DRUKKER Raaldur Jakobsen góljánál, avagy az optimista presszóhangulattól a meccs tizenegyedik percéig... Borbola Bence » Döbbent csend telepedett az Üllői útra... Vezetést szereztek a feröeriek... Miközben a pályán Róaldur Jakobsen a maga visszafogott északi stílusában lejtett öröm­táncot (kicsit felemelte a kezét, várva, hogy a nyakába ugorjanak a többiek), egy ballonkabátos férfi állt a széksorokhoz vezető lépcsősoron, mint aki szoborrá merevedett: szürke kabát, szür­ke arc, a permetező esőt kergető szélben a felöltője is megmere­vedett. Ez az ember elkésett, s a legrosszabb pillanatban lépett be, addig azt hallotta, hogy éne­kel az egész aréna, aztán amikor a pályára pillantott... Király Gábor térdre ereszked­ve adta meg magát a feröeri játé­kos lövése előtt. Rémálomszerű pillanat volt. Pedig ez a csütörtök este nem így indult: boldogan zajongó emberek lepték el az aluljáró mélyéből a stadion felé vezető lépcsőket. Az Ági presszóban arra sem volt elég hely, hogy a betérők kényelmesen meg­emelhessék a kriglijüket, mert úgy, mint a régi szép időkben, a „belső bemelegítés” itt abszolút telt ház mellett zajlott, és két fe­les meg egy habos sör között mi más, mint a közelgő meccs volt a téma. „ Vágunk nekik egy négyest" - az ilyenkor mindig, mindenütt felharsanó karcos hang ezúttal is végigszántotta a népligeti met­róaluljáró légterét, amire rög­vest rákontrázott a legközelebbi szotyiárus, hogy „legyen akkor négy pohárral, fiatalember”, de hogy az ajánlatot végül üzlet­kötés követte-e vagy sem, nem tudni, mert a kiabálás végére harsogó légkürt tett pontot. „Hajrá, magyarok!” „Ria, ria, Hungária!" Ennyi mosolygós, örömtől fénylő arcot régen lehetett látni magyar stadion felé igyekezve. Volt, aki az utolsó pillanatra hagyta a jegyvásárlást, ám ezút­tal - éppen úgy mint a régi idők­ben - nyugodtan beállhatott a pénztárak elé, nem kellett el­hoznia magával minden igazo­lását, igazolványát ahhoz, hogy belépőt válthasson - a nyitott kapussá tett meccsre mindenkit szeretettel vártak. Azok jártak persze a legjob­ban, akik már a kezdés előtti órá­ban beköltöztek a szektorukba: ők látták kikocogni melegíteni Dzsudzsák Balázst, az immár kétgyerekes édesapaként pályára lépő Tőzsér Dánielt, látták tehát mosolygósnak a magyar futbal­listákat, és ekkor senkinek sem fordult meg a fejében, hogy lepe­reg majd tizenegy perc a mérkő­zésből - amitől amúgy mindenki a csodát, az álmok beteljesülését várta­­, és arra kell rádöbbennie, hogy már nem arról szól a törté­net, amit előre eltervezett, amit a haverokkal megbeszélt a sörsza­­gú kocsma homályában, hanem a leglidércesebb valóságot hozza el. A feröeri vezetést. Becsületére váljon a druk­kereknek, a pillanatnyi szédü­letből ébredve rákezdtek újra a hajrá, magyarokra, de olykor már-már megremegett a más­kor oly dübörgő hang, a hidegen szemetelő eső mellé bekéredz­kedett a félsz is: mi lesz, ha nem sikerül... Ha nem sikerül egyen­líteni. Ha nem sikerül győzni. A szünetben szomorúan rán­­cigálta a szél a szektorok elé kiakasztott zászlókat, mintha mérgében cibálta volna az oros­házi, nyíregyházi, pécsi, újszászi lobogókat. A későn érkező férfi már a helyén ült, a fejét a tenyerébe temetve nézte a pályát. Talán abban bízott, hogy rossz álom volt csupán, ami vele történt csütörtök este, né­hány perccel kilenc óra előtt, és hogy lesz majd valami, ami felrázza, lesz valami vagy vala­ki, aki elfeledteti vele futball­rajongói életének talán leg­megrázóbb pillanatát. „Ébresztő!” - kiabálta egy sú­lyos hang a pálya felé, amikor a csapatok kikocogtak megint a pályára. S igen, csak az segíthetett, ha felébred mindenki: játékos, szurkoló. És ekkor jött Böde Dániel... tm m * Groupam S2E :OED 1 OROSHAZ v mtKKKKm p se . £ ISASZEG TAKTASZADA BUCSA entail I g­­ | HE# ; \,f ggm •« ' ■"■■■■ ' '' ' ' Összekapaszkodtak a játékosok, de azt aligha hitték, hogy a mérkőzés elején az eső mellé hidegzuhanyt is kapnak, ugyanis az Üllői úton rendezett meccsen Feröer szerzett vezetést fotó: hegedűs Gábor Az első gól-de a mozdulat nem kerül be a futballtankönyvekbe fotó: szabó miklós Üzenetek Lázár Bencének Ahogy azt a magyar válogatott tagjai ígérték, egy pillanatra sem fe­ledkeznek meg Lázár Bencéről. Amikor kiderült, hogy az Újpest korábbi támadója a leukémia ellen harcol, egytől egyig támogatásukról bizto­sították, a létező összes fórumon üzentek neki. 5 üzentek neki a Feröer elleni meccsen, jobban mondva a bemelegítésnél: „Gyógyulj meg, Ben­ce!” feliratú pólóban jöttek ki a pályára. Néhány perc után levetették a trikókat, és kidobták a szurkolóknak. A drukkerek szintúgy üzentek Lá­zár Bencének egy méretes transzparensen: Lázár Bence! Gyógyulj meg! - állt a B-középben kifeszített drapérián. ISKOLAI KIMENŐ Szurkolói be­kiabálásokból sosincs hiány egy valamirevaló fut­ballmérkőzésen, ezúttal ezekből szemezgettünk. - célzott az egyik drukker a feröeri ke­retben helyet kapó néhány főiskolás tanulóra. „Ezt Bede Dani befejelte volna” - állapította meg egy ferencvárosi ér­zelmű drukker egy helyzetet követően. „Nehogy kitörjenek a szektorukból, nehéz lenne őket feltartóztatni" - mutatott az üres vendégszektor irá­nyába egy magyar drukker.­ ­

Next