Nemzeti Sport, 2016. június (114. évfolyam, 148-177. szám)

2016-06-30 / 177. szám

12 I Labdarúgó Európa-bajnokság Franciaország 2016 Utinform M­agától értetődik, hogy Izland futballistái még mindig uralják a szalagcímeket, s az sem meglepő, hogy ezernyi adat lát napvilágot népességről, játékosszámról, gazdasági lehe­tőségekről, a konklúzió persze rendre ugyanaz: egy kis ország nagy sikere. Egyetértek. És nem a számoknak köszönhetően. A sta­tisztika egzakt tudomány, ám az adatokból levont következtetéseknél már meglehetősen gyakran érhető tetten némi lazulás, az igazi tu­dós pontosan tudja, melyik számhoz kell nyúl­nia, hogy cáfoljon mást, igazolja önmagát, így aztán mellékmondatokban bújik meg ná­lam a lényeg, eszerint: Izland a saját útját járva jutott el idáig. Éppen úgy, ahogy például a németek a világ­­bajnoki címig, s persze a megállapítás ráhúz­ható minden olyan a sikerre, amely nem ölbe hull (van ilyen?), hanem tervezett. Átgondolt kon­cepcióval (hol tartunk? hová akarunk eljutni?), a feltételeket, különösen a személyieket megte­remtve indul, minden állomáson értékelve, esetleg módosítva az el­képzelést, de nem engedve a hangulatoknak, a pillanatnyi indulatoknak. Ugye, milyen egyszerű? Namármost, kérdés, milyen a mi saját utunk. Létezik egyáltalán? Mert az Európa-bajnoki szereplés végcélnak is megteszi, a múlt alap­ján mindenképpen. Nulláról már nem indulhat a sportág, hiszen a válogatott júniusa kimagasló diadal - szakmailag éppen úgy, mint a szóra­koztatóipar mutatói mentén. Ami idáig vezetett nehéz „útnak” nevezni, hiszen alapvetően annyi történt, hogy hozzáértő emberek nem csupán felkészítették a játékosokat, hanem ők felké­szültek is lettek. Minden mozdulatukban fut­ballistára emlékeztettek, ami nem csekélység. Ugyancsak a múlt alapján. Ahogy a válogatott sziget a magyar fut­ballban, úgy a Dárdai—Storck—Möller-trió és „kapcsolt részeik” munkája is. Hozzátéve, hogy munkáltatójuk megtett mindent, hogy eleget tehessenek vállalásuknak, így kell ezt. Csak így lehet. Nagy kérdés, hogy a sportág hétköznapi hő­sei (klubalkalmazottak) képesek-e, továbbme­gyek, őszintén akarnak-e építkezni minderre, vagy inkább csöndben eléldegélnének 2016 verőfényes nyarából, amíg csak lehet. A mi utunkat még belepi a lelkesedés, mi­közben elágazáshoz értünk. AZ EURÓPA­­BAJNOKI SZEREPLÉS VÉGCÉLNAK IS MEGTESZI... VÁLOGATOTT HÁTTÉRMUNKA A stábtagok dicsérete Az elmúlt időszak igazi csapatmunka volt e újfrll - fogalmazott Bernd Storck a munkáját se­gítő szakmai stáb kapcsán, a szövetségi kapitány nem győzte hangsúlyozni, milyen alázatos munkát végeztek a háttérben. - Tudom, nincs könnyű életük mellettem. Sokat kérek, követelek, nincs egy nyugodt percük sem, de ezt elfogadták. Ahogy én, ők is szeretnek dolgozni, sosem kell noszogatni őket." Bernd Storck jobbkeze Andy Möller, aki meglá­tásaival sokszor megerősítette a szövetségi kapi­tányt a döntései helyességében­ .Andy igazi csapatember. Ezer éve ismerjük egymást, az Európa-bajnokságon is rengeteg hasznos észrevétele volt. Olyan pillanatokban segít, amikor a legnagyobb szükség van rá. Ar­ról nem beszélve, hogy a csatáraink vakon meg­bíznak minden szavában. Mondhatom, az összes labdarúgó elfogadta, megkedvelte." BORBOLA BENCE Apait-anyait beleadok!” Végre láthattuk, a magyar labdarúgók nemzetközi szinten nemcsak védekez­ni, hanem támadni is tudnak. Engem ez nem lepett meg - mondta mosolyogva Bernd Storck szövetségi kapitány, aki az Európa-bajnoki szereplés apropóján összegző interjút adott lapunk­nak Telkiben. - Már a felkészülés alatt láttam, bátornak kell lennünk az Európa­­bajnokságon. Az edzéseken ugyanis olyan megoldásokat láttam a labdarúgóktól, az akciókat olyan mesteri megoldásokkal fejezték be, amelyek után éreztem, nem szabad félni senkitől. Igenis megvan a tehetség a játékosokban. Ráadásul éhesek voltak a sikerre, öröm volt velük dolgozni. Az Európa-bajnokság számunkra több volt, mint egy álom. Amikor annak idején megkaptam azt a lehetőséget, hogy szövetségi kapitányként irányíthatom Magyarország válogatott­ját, konkrét elképzelésem volt a játékot illetően. Tudtam, vannak jó labdarúgóink, tehetséges fiatalok, őket rendszerbe kell terelni, és keményen dolgozni velük. Hát most láthattuk, igenis képesek vagyunk magas nemzetközi szinten teljesíteni, és ennek köszönhetően talán végre kilépünk a magyar labdarúgás múltjának árnyéká­ból. Tisztelve a régi nagyokat mostantól ne csak Puskás Ferencet és Bozsik Józsefet emlegesse mindenki. Új, modern világot élünk, itt vannak nekünk az ifjú hőseink, akikre igenis fel lehet nézni. Mitől voltunk most sikeresek, és korábban mitől nem? Azt gyorsan szögezzük le, nem azért jutottunk tovább a csoportból, mert szeren­csénk volt, és az összes ellenfél a földbe rúgott a labda helyett. A játékosok megérdemelték a sikert, hiszen rengeteget tettek érte. Az eredményes sze­replés kulcsa a felkészü­lésben keresendő. Annyit és olyan minőségben dolgoztunk, aminek egész egyszerűen sikerrel kellett párosulnia. Sokan féltették a csapatot, hogy az Európa-baj­nokság előtt miért játszunk a horvátok, az elefántcsont­partiak és a németek ellen. Azért, hogy láthassuk, hol tartunk, miben kell fejlődnünk, hogy utolérjük az elitet. Nem mondom, hogy most ott loholunk a nyakában, de azokon a mérkőzéseken igenis rengeteget tanul­tunk, és sokat léptünk előre. A játékosok immár hisznek magukban az ilyen fontos meccsek előtt is, és talán az általam megkövetelt munkában is. A JÁTÉKOSOK EGYMÁSSAL IS VERSENYEZTEK AZ EDZÉSEN Mikor érezte rajtuk először, hogy vakon megbíznak Bernd Storckban? Az összetartás elejétől. Soha egyet­len rossz szót sem hallottam tőlük: mester, miért edzünk már megint, miért nem alhatunk reggel kicsit tovább? Volt olyan nap, hogy háromszor trénin­­­­geztünk, hétkor már az edzőteremben voltunk. Dolgoztunk reggel, délben, délután és olykor este is, persze figyelve a szük­séges regenerációra is. A felméréseken aztán olyan eredményeket produkáltak, hogy - és ezt most nagyon komolyan mondom - leesett az állam. Egymással versenyeztek, ki a legjobb, ki tud jobban koncentrálni, ki gyorsabb a másiknál. Öröm volt nézni őket. Minden edzést úgy építettünk fel, hogy egyik se hasonlítson a másikra, minden egyes nap új kihívás volt a számukra. Az Európa-bajnokság tük­rében hogyan jellemezné a csapatát egy szóval? Fantasztikus! Ahogy például Izland ellen futballozott a csapatunk, az számomra is lenyűgöző volt. Támad­tunk, mentünk előre, pedig láthatjuk, milyen nehéz az izlandiak védelmét feltörni, az angolok is alaposan megszenvedtek ellenük, és ki is estek. Nekünk, magyaroknak nem tizenegy labdarúgónk van. Immár ki merem jelenteni, a keretből mindenki alkalmas magas nemzetközi szinten teljesíteni. Nem véletlen, hogy már a csoportkörben pályára küldtem mindenkit, egyetlen játékos miatt sem kellett aggódnom, hogy esetleg ne állná meg a helyét. A BELGA MECCS TANULSÁGA: KŐKEMÉNYNEK KELL LENNI Mit gondol, hány labdarúgót visznek el külföldi csapatok az Eb után? Csak reménykedni tudok benne, hogy minél többen olyan helyre kerülnek, ahol magas színvo­nalú a szakmai munka, nem bánom, ha sokan igazolnak komoly bajnokságokba... És igazából annak is szurkolok, hogy akik idehaza vannak, hétről hétre játsszanak a saját klubcsapatukban. Tudjuk, ez nem mindenki esetében volt így. Láthatjuk, igenis vannak karakteres futballistáink, és összességében elégedettek lehetünk a tornával, még akkor is, ha a belgák elleni utolsó meccs nem úgy sike­rült, ahogy elterveztük. Ám abból a kilencven percből is rengeteget tanultunk. Többek között, hogy legközelebb nem fordulhat elő, hogy az ellenfél egyik legjobbja könnyedén szlalomozhasson közöttünk. Olykor igenis kőkeménynek kell lennünk, ezt is meg kell tanulnunk. Az osztrákok elleni győzelem, az izlandiak és a portugálok elleni döntetlen, a csoportelsőség, a szurkolói eufória után ÉRTÉKELT BERND STORCK, a szövetségi kapitány lapunknak el­mondta, ő már most azért dolgozik, hogy a világbajnoki selejtezőnek is felkészülten vágjon neki a nemzeti csapat. 99NEM AZÉRT JUTOTTUNK TOVÁBB A CSO­PORTBÓL, MERT SZERENCSÉNK VOLT, ÉS AZ ÖSSZES ELLEN­FÉL A FÖLDBE RÚGOTT A LABDA HELYETT. A JÁTÉKOSOK MEGÉRDEMELTÉK A SIKERT, HISZEN RENGETEGET TETTEK ÉRTE.­­ Bernd Storck Bernd Storck nemcsak a csapatra, hanem az újságírókra is szakított időt Tourrettes-ben A munka, az munka - az elegáns szövetségi kapitány remekül dirigált a kispadnál Bernd Storck rengeteget dolgozott az Eb előtt és a kontinenstorna közben is: az edzéseken soha nem volt egy perc lazítás sem Következhet a feröeri feladat A válogatott szeptember 6-án Feröer ellen idegenben kezdi meg a világbajnoki se­lejtezőket. Bernd Storck már most azon gondolkodik, tüsténkedik, hogy az első se­lejtezőnk előtt minél több időt együtt tölthessen a keret tagjaival. A helyzet ebből a szempontból akár ideálisnak is mondható, a találkozó előtt nyolc-kilenc nap állhat majd a rendelkezésére, hogy felkészítse a válogatottat az összecsapásra. „Feröer ellen egészen más stílusban kell majd futballoznunk, fölényt kell kiharcolnunk" - mondta a stratégiájáról tömören a kapitány. 2016. június 30., csütörtök nemmtíáSport

Next