Nemzeti Sport, 2017. november (115. évfolyam, 297-325. szám)

2017-11-19 / 314. szám

sz­ t SOMOGYI Zsolt " - kiáltotta az egyik újpesti játékos, és ezt még én is hallottam, pedig a meccs idején a Váci úti bevásárlóközpont parkolójában tartózkodtam. Ez persze nem teljesen igaz, de nagy kérdés, a fekete pénteken induló akciók miatt túlzsúfolt üz­letben nyomakodni lehangolóbb vagy zárt kapus futballmeccset nézni. Miközben évek óta súlyos nézőhiánytól szenved a magyar bajnokság, Újpesten immár az a külön­leges, ha bemehetnek a nézők. Rendben, legyen rend, a szurkáló szurkolókat, a huhogókat ki kell szűrni, el kell tiltani, de ez ne legyen akkora fel­adat, amikor több őr van némelyik meccsen, mint drukker. Legyen szektorbezárás, növeljék a biz­tonságiak számát, írják elő, hogy kötelező sapká­ban megjelenni, büntessenek akárhogyan - csak a meccstől ne tiltsanak el olyanokat, akik semmi rosszat sem csináltak. Ne tiltsanak el általános iskolásokat, akik még hinni akarnak a magyar futballban! Nem a klu­bot, őket büntetik ezzel. Emlékszünk még Lu­xemburgra? Vagy An­dorrára? Ha igen, tegyük össze a két kezünket, adjunk egy nagy puszit min­denkinek, aki hajlandó NB l-es focimeccsért 2017 őszén pénzt fizet-! A MEGYERI ÚTI ŐSZ AZT SUGALLA, MINDENKINEK JOBB ÍGY, HA NINCSENEK NÉZŐK. ni, becsüljünk meg nagyon, de nagyon mindenkit, akinek még mindig a magyar futball jelenti a szombat délutáni programját. Pluszajándékkal, akciókkal, ingyen osztogatott forró teával vagy igény szerint sörrel, borral, szendviccsel járjunk a néző kedvében, hogy ne menjen el a kedve a je­lenléttől... Ehhez képest változatos akadályok elé állítják a megmaradtakat: ilyen regisztráció, olyan ellenőrzés, amolyan motozás, vonzónak, csábító­nak semmiképp ne nevezzük, ami zajlik. Ami az újpesti meccset illeti: nem a lila-fehérek tulajdonosa az első, aki azért fizet, mert őt és édesanyját szidalmazzák klubja rajongói - ab­szurd, ugye? Miközben nyilvánvaló, hogy más stadionokban sokkal elnézőbbek az ellenőrök, a Megyeri úti ősz azt sugallja, mindenkinek jobb így, ha nincsenek nézők - mármint a szurkolók kivételével, ők meg ugye kit érdekelnek? Ránézésre meccs ez is, az eredmény ott a hí­rekben, a tabella megfelelően módosul, csak éppen így tényleg a világon semmi értelme az egésznek. TEGNAPI SZÁMUNKBAN MEGÍRTUK, HOGY CRIS­­TIANO RONALDO HÉT GYEREKRE ÉS HÉT ARANYLABDÁRA VÁGYIK. AZ INTERNETES POR­TÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Dario „7-es mez, 7 aranylabda, 7 gyerek. Ronaldo szerencseszáma a 7-es, úgy látszik, mindenben ragaszkodik a 7-es számhoz, az élet minden te­rületén.” ha44 „Arról nem is mert álmodni, hogy a 7. osztály meglegyen az általánosban." fordprefect „Érdekes ez a Ronaldo-őrület. Egy­szerűen felfoghatatlan számomra, hogy vajon mit esznek rajta a rajongói. Azon nem csodálkoznék, ha rengeteg női rajongója lenne, mert lássuk be, jó pasi. Esetleg az lehet gond, hogy sokan összeke­verhetik az igazi (brazil) Ronaldóval, aki csakugyan a világ legjobbja volt a maga idejében." ProfessorALguad­L „Normális, felnőtt futball­kedvelő számára nem kétséges, hogy Cristiano Ronaldo korunk, a 21. század eddig eltelt éveinek legkiválóbb labdarúgója. Lehet emiatt frusztrált barnásként szomorkodni, megszállott Messi-té­­bolyban hisztizni, de ez akkor is tény. ” Platon c „ProfessorALguaciL, őszintén, ennyire fontos, hogy C. R. vagy Messi a jobb? Nincs jobb dolgod, mint ezen agyalni? Az már most nyilván­való, hogy mindketten bekerülnek a futball arany­könyvébe.” 2017. november 19., vasárnap nem» sport A címzett: Dzsudzsák Balázs edves Balázs! Nem ezt akartuk. Mégis minden összetört, darab­jaira hullott megint körülöttünk. Nekem, nekünk, neked és nektek, mindannyiunknak megvan a fe­lelőssége, akik a magyar futball nevű társasjáték szereplői vagyunk. Kérdezhetnéd is rögtön, akkor miért éppen neked írom ezt a levelet. Bizonyára nem ismered azt az Európa Ki­adó­ számot, amely úgy szól: „A nővéred öreg, a húgod meg gyerek, de nem ezért van, hogy hozzád megyek...” Détári Lajosnak már nem írhatok, hiszen réges-rég befejezte pá­lyafutását, Szoboszlai Dominik pedig még csupán tizenhét esztendős. Amúgy is te vagy a válogatott csapatkapitánya, és rólad gondoltuk, képzeltük, sőt állítottuk, hogy klasz­­szis labdarúgó leszel. Idéznék neked néhány sort, Balázs, figyelmesen olvasd el: „Egyetlen szóval sem állítom, hogy Dzsudzsák sohasem fog sztárcsapatban játszani, csak azzal vitatkoznék, hogy már most megüti egy AC Milan kaliberű klub szintjét, ha a mostani tempójában fejlődik, két-három év múlva odaérhet erre a szintre..." A bejegyzés dátuma 2009. augusztus 16. De íme, egy négy hónappal későbbi idézet: „Hosz­­szú évek óta tényleg Dzsudzsák az első magyar, akiben reálisan benne van a nemzetközi klasszis ígérete. Ehhez azonban az kellene, hogy semmiképpen se igazoljon a Real Madridba. Most őszintén, kit szorítana ki? Cristiano Ronaldót, Kakát vagy Raúlt...?” S akkor jöjjön egy 2011. március 29-ről származó aprócska vélemény: „Emellett Dzsudzsák is igazolta végre, hogy nemzetközi szinten is kimagasló játékos. Gólpasszok, egy ravasz majdnem gól, látványos villanások, pedig közben mindenki tudta, hogy a hollandok vigyáznak rá, valahogy így kell ezt csinálni, és nem csak San Marino ellen hősködni. A mai meccs után elhiszem, hogy beférne akár egy Liverpool-szintű csapat­ba is...” Milyen érzés „Kannibál Kovács" sporttárs gondo­latait olvasni, Balázs? Milyen érzés újra átélni, hogy a Milánnal, a Real Madrid­dal és a Liverpoollal kapcsolatban emlegetnek? Egyszer majd, ha elkészül életed regénye, legalább abban legyél őszinte magadhoz, s persze hozzánk, szurkolókhoz is, s mondd el, írd le, hol rontottad el, mikor és miért hoztál rossz döntést, és miért nem futottad be azt a pályát, amit mi annyira szerettünk volna. Miért nem lettél nekünk az, ami Hamsík a szlovákoknak, Lewandowski a lengyeleknek, Modric a horvátoknak? Idézzek abból is, amit mostanában írnak és gondolnak rólad? Felesleges, hiszen úgyis tisztá­ban vagy vele. Sokan bűnbaknak kiáltanak ki, minden rossz okozójának, s ebben talán annyi az igazság, hogy óriási a felelősséged mindabban, ami történt és történik. Példakép vagy. Példakép a pályán és azon kívül is. A fiatal játékosok itt­hon olyanok szeretnének lenni, mint te, ők is vágynak a me­sés vagyonra, a luxusautókra, ők is szeretnék megcsókolni Lindát, Barbarát, Tatjánát - az elérhetetlen, tökéletes nőt. De nem ezért írok most neked. Engem nem érdekel a gazdagságod, a celeb léted és már az sem, miért a pénzt választottad a karrier helyett. Már nem zavar, hogy egy még Magyarországról nézve is semmilyen, a fejlődést aligha szolgáló bajnokságban ját­szol hétről hétre. Ez a te utad. Viseld a következményeit! Az viszont fontos számomra, számunkra, hogy te még nem léphetsz le a süllyedő hajóról, mert szükség van rád. Ne várd a meztépőket, az utánad jövőket, mert egyelőre sajnos nincsenek. Még neked kell helytállnod, sőt a vert sereg élére állnod, mert egyszerűen nem felejthettél el futballozni. ENGEM NEM ÉRDEKEL A GAZDAGSÁGOD, A CELEB LÉTED ÉS MÁR AZ SEM, MIÉRT A PÉNZT VÁLASZTOTTAD A KARRIER HELYETT MÁR NEM ZAVAR, HOGY EGY MÉG MAGYARORSZÁGRÓL NÉZVE IS SEMMILYEN, A FEJLŐDÉST ALIGHA SZOLGÁLÓ BAJNOKSÁGBAN JÁTSZOL HÉTRŐL HÉTRE. EZ A TE UTAD. VISELD A KÖVETKEZMÉNYEIT! AZ VISZONT FONTOS SZÁMOMRA, SZÁMUNKRA, HOGY TE MÉG NEM LÉPHETSZ LE A SÜLLYEDŐ HAJÓRÓL, MERT SZÜKSÉG VAN RÁD Szedd össze magad! Két és fél év múlva Európa-bajnoki meccseket rendez Budapest, és a magyar válogatottnak ott kell lennie a kontinenstornán. Abszurdnak tetsző mondat, amikor Andorrával, Feröerrel és Luxemburggal vagyunk egy szinten. De muszáj talpra állni, elsősorban neked, Ba­lázs, mert leírom még egyszer: olyan tudás birtokában vagy, amelyre szüksége van Georges Leekensnek és a magyar válogatottnak. A belga szakember bizonyára vezéregyé­niségként számít rád, és neked kell lenned az elsőnek, a legjobbnak, a leglelkesebbnek, a legelszántabbnak, hogy példát mutathass a többieknek, főleg azoknak a fiataloknak, akik ebben az esztendőben olykor unottan, kényelmesen, szenvedély nélkül futballoztak címeres mezben. Gyaláza­tos bűn ez a szurkolókkal szemben. S te, Balázs, pontosan tudod, hiszen Franciaországban átélhetted, hogy mit jelent a drukkereknek a válogatott, ott a címer a mezen, és az or­szág. Érezhetted a szeretetüket, a rajongásukat - és most érezheted az indulataikat, a gyűlöletüket is. Nem te tehetsz róla, hogy itthon az NB I-es mérkőzések ritkán hozzák lázba a szurkolókat, ahhoz sincs semmi közöd, hogy ő gyakran gyenge teljesítményért mennyi pénzt markolnak fel a já­tékosok. Ahhoz viszont már igenis van, hogy hány kissrác akar futballista lenni hasonlóan, mint legutóbb 2016 nyarán, a franciaországi Európa-bajnokságot követően. Példaképnek lenni felelősség, óriási felelősség. Mint ahogy folyamatosan jól teljesíteni, mindig a legtöbbet adni is embert próbáló feladat. Nem is várja el tőled, tőletek senki a folyamatos győzelmet, de az akarást, a harcot, a küz­delmet, a sikeréhséget annál inkább. Figyeltem, ahogy ját­szottál Andorrában és Luxemburgban, s azt láttam, hogy szin­te beletörődtél a szégyenbe. Van Philip Rothnak egy zseniális regénye (épp a harmincadik...), amelynek az a címe: Kiégés. Egy színészről szól, aki egyik pillanatról a másikra elveszti varázsát, tehetségét, magabiztosságát: „Eddig biztosan tudta magáról, hogy nagyszerű lesz, most tudja, hogy csődöt fog mondani. Zsinórban háromszor történt meg ez, s harmadjára már nem érdekelt senkit, nem is reagáltak. Simon Axler nem tudta megszólítani a közönséget. Elsorvadt a tehetsége. Per­sze akinek egyszer tehetsége volt, azt mindig megkülönböz­teti valami. Én mindig más leszek, mint a többi..." Valami ilyesmit élhetsz át válogatott szerelésben, Balázs. Mert címeres mezes kollégáid többsége a te képessé­geidhez képest valóban haloványabb. Attól nem lesz lelkes sem az aktuális szövetségi kapitány, sem a közönség, ha Ádámka ügyes, ha Józsi becsúszik és kétszer jól passzol. Ennél azért több kell. Bár közkatonákból is lehet ütőképes válogatottat összerakni, de ahhoz olyan mentalitás szüksé­geltetik, mint amilyen például az izlandi vagy a svéd labda­rúgókra jellemző. Philip Roth hőse is szenvedett. A közönség, ha nem is tüntetett ellene, pontosan látta, hogy képtelen eljátszani Prosperót, Macbethet. „Nem ment neki a visszafogott Shakespeare, és nem ment neki a túl­fűtött Shakespeare - pedig egész életében Shakespeare-t játszott..." A Pulitzer-díjas amerikai író könyörtelen véget szánt a történetnek, a lelki válságba kerülő színész a pad­láson tárolt Remington 870-es pumpás vadászpuskájával zárta le pályafutását­­ és az életét. Neked is egy lövésed maradt, Balázs. Összeszedni magadat a tavasz­ra. Ha kell, klubot váltva, ha kell, pluszedzésekkel, súlyzózással, tudom is én mivel elérni, hogy férfiként valóban igazi vezére legyél a magyar válogatottnak. Mert ha nem megy, neked sem megy, akkor 2020- ban hallgathatjuk majd az új Puskás Ferenc Stadionban a szlovák vagy a román him­nuszt. És akkor valóban sírhatsz. Velünk együtt. Üdvözöl: SINKOVICS Gábor Az utóbbi idők legnagyobb balesetét hozta a GT-világbajnokság kvalifikációs versenye a makaói utcai pályán - Daniel Juncadella indította el a láncreakciót azzal, hogy nekicsúszott a szalagkorlátnak, a többiek pedig tehetetlenül másztak egymás nyakára - összesen tizenkét(!) autót érintett a baleset. Mit lehet erre mondani? Az anyagi kár jelentős. Több millió dollár...

Next