Nemzeti Sport, 2017. december (115. évfolyam, 326-354. szám)
2017-12-03 / 328. szám
SINKOVICS Gábor FESZÜLI szerbek harcolnak, az uruguayi fut, rohan, zakatol megállás nélkül, a zöld-foki-szigeteki légiós becsúszik, a macedón pontos, lapos lövéssel vezetést szerez, a ghánai pedig olyan gólt lő, amit a spanyol vagy az angol bajnoki öszszefoglalóban is ismételgetnének. Aztán a szerb szépít, de bejön csereként a nigeri és Rooneyszerűen beemeli a labdát az üresen maradt kapuba. Rangadó az NB I-ben. Az egyik kispadon német, a másikon szerb tréner ül. Magyar aranycsata, s az ember felsóhajt, ha végre valamelyik hazánkfiához kerül a labda. Ha az ősszel lendületesen futballozó Varga Rolandhoz, ha Juhász Rolandhoz, de az is öröm, ha a két Lovrencsics testvér közül meglódul valamelyik a jobb oldalon. Nem is lenne ezzel semmi baj. A világ futballja már csak ilyen ilyenné lett. Barcelonában argentin az IZGALMAS FUTBALL VOLT EZ, A JOBBIK FAJTÁBÓL. isten, miként Milánóban és Torinóban is. Madridban egy portugálért rajonganak, Párizsban egy brazilért, Manchesterben egy svédért. Csakhogy szerte a világban, még a nagy kluboknál is ott bontogatják szárnyaikat a tehetséges fiatalok, akik a sztárok mellett vagy mögött bevetésre várnak, s talán a jövőt jelenthetik. A Fradi-Vidin is jó lett volna felfedezni a jövőt. A magyar futball jövőjét. Mert felállva tapsolunk Joseph Paintsilnek, aki ritmusváltásaival finom bokacseleivel, játékosságával kiemelkedik az NB I mezőnyéből, s aki olyan cseleket csinált a Videoton tizenhatosánál, ahogy arról az idősebb Fradi-szurkolók álmodnak néhanap. Csakhogy a légiósok neve nem kerülhet be Georges Leekens szövetségi kapitány noteszába. Jó lenne zöldfehérben és piros-kékben olyan fiatalokat látni (akár egyelőre epizódszerepben is egy-egy ilyen rangadón), akik pontosan tudják, mit jelent egyik vagy másik klub legendás címere, s mit jelent a Ferencvároshoz vagy a Videotonhoz tartozni. Ez még azonban odébb van. A jelen pedig az, hogy a Fradi lelkes közönsége előtt lefutotta és bedarálta a Videotont. Feszült, izgalmas futball volt ez, a jobbik fajtából. Magyar konyha - egzotikus ízesítéssel. Tegnapi számunkban tudósítottunk arról, hogy MICHELISZ NORBERT MÁSODIK LETT a túraautó-világbajnokságon. Az internetes portálunkra érkező véleményekből idézünk. Leopard20 „Nem Norbin múlott! A Honda sülylyed megállíthatatlanul. Ide jutott a bajnokesélyes versenyző. Egy fék miatt? Amatőr hiba, hogy egy profi csapat ilyenen bukjon el... Csak remélni tudom, jövőre tartósabb autót kap Norbi!” Robben S555 „ Ennél még a Forma-1 is izgalmasabb." Tamas777 „ Akárcsak az F1-ben, itt is hiánycikk az előzés. Rossz volt nézni, miként küszködtek a pilóták. Mindössze néhány előzés volt a két futam alatt, az első tízben azonban szinte egy sem. Norbinak esélye sem volt maga mögött hagyni a többieket. Remek évet zárt, a szerencse viszont elpártolt mellőle.” curmpli „Évek óta nagyon szurkolok Norbinak, mégsem tudom azt mondani, hogy a Honda miatt nem lett világbajnok. Ezt Sciago teljesítménye is bizonyítja. Legyünk őszinték, ha nem sérül meg, övé a vb. ” tamasbocsatc „A Honda (amikor a legjobban kellett volna) megint alkotott, remélem, elnézést kért Norbitól!" illesbela42 „Szép volt, Norbi! Köszönjük ezt a sportélményt, amit nyújtottál ebben az évben és a szenzációs karriered során!" tV . Lehetetlenné vált Küldetés *** supán másfél órát tölt el az éjszakai pihenése során mélyalvással Cristiano Ronaldo - és még mielőtt rásütnék a hírre, hogy ilyen bolondságot is régen olvastunk-hallottunk, néhány gondolat erejéig talán érdemes elidőzni a témánál. Hozzáteszem, szégyenlősségből kezdtem ezzel a könnyedebb hangvételű, meghökkentőnek tetsző passzussal a profi labdarúgók felkészülésével, életvitelével foglalkozó írás felvezetését. Nem akartam rögvest fejest ugrani a „sűrűjébe", hogy a PSV-nél a játékosoknak szigorú útmutató alapján arra is figyelniük kell, hogy már bocsánat, de ez a valóság - milyen színű a vizeletük, a székletük (na, ezen is túl vagyok - phű...). A teljességgel profán témáról egyébként a holland csapatnál légióskodó magyar ifjú, Kun Bertalan számolt be lapunknak a minap, és e roppant rendhagyónak tűnő szakmai odafigyelésről Szeli Mátyás kollégám írt beszámolót a december 1-jén, pénteken megjelent lapszámunkban (ha valaki nem olvasta volna a cikket, utólag a 6. oldalra érdemes lapoznia). Szóval edzés, étkezés, alvás, magánélet a világ labdarúgásában örök téma, főleg abban a konstellációban, ha kapaszkodót keresünk ahhoz, milyen a tökéletesnek gondolt élsportolói attitűd, vagy hogy egy ambiciózus fiatal milyen lépcsőfokokon juthat el a világhírnévig. Miután még nem járunk a csillagok- ban, fordítanék egyet a történeten: ha valaki viszszatekint a kölyökidőnkre, emlékezhet arra is, hogy a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években micsoda hírértéke volt annak, ha egy-egy legendás edző felbukkant a budapesti (vagy bármelyik magyar nagyváros) éjszakájában, és a népszerű zenés-táncos szórakozóhelyeken ellenőrizte, a játékosai közül ki mindenki készül sportszerűtlenül a megterhelő edzésre, netán a sorsdöntő bajnokira. A régi idők focia kapcsán ez ügyben a legtanulságosabb sztorit a legendás angyalföldi szakemberről, Illovszky Rudolfél hallottam - Rudi bácsi amúgy barátságos, jósávú ember volt, amígy viszont rendkívül szigorú, sőt ,smirglis” edző, ami annak fényében nem meglepő, hogy még klasszis, sőt, világhírű, ilyen minőségben pedig agyonrolyongott, nagy vagány játékosokkal is dolgozott ő a legegyszerűbb módszert választóba a fittséggel kapcsolatos tesztelésre, a szombati meccs utáni első, délelőtti edzésen a bemelegítés kezdetén bukfenceztette a labdarúgóit. Ilyenkor meglehetősen gyorsan kiderült, ki milyen állapotban érkezett meg a gyakorlásra, azaz a két, három, netán négy gurulás szó szerint is tökéletes mintát adott arról, hogy a társaság egy-egy tagja a regenerálódási időszakban miként is kezelte a hétvége sikerét vagy kudarcát... Száz szónak is egy a vége: akár Rudi bá, akár Kun Bertalan, akár Cristiano Ronaldo történetét nézzük, kiderül, hogy a futballozás igenis komoly sportszakma. Annak ellenére is az, hogy hajlamosak vagyunk legyintgetni rá, mi több, a labda elrúgását, megfejelését a világ legkönnyebb, legjobb szórakozásaként aposztrofálni, ami persze - mint életérzés - tökéletesen igaz is, ugyanakkor a profi játékig vezető út bonyolultságáról fogalmunk sincs. A fenti példák alapján például érdemes szem előtt tartani azt is, hogy a szervezetet a terhelésre tökéletesre kell hangolni. A jelenkorban a világfutball ikonikus alakja, a Real Madrid portugál klasszisa által testesül meg leginkább a fanatikusan, tudatosan, odafigyeléssel készülő sportoló eszményképe. Ő az, aki még a cicázás során is a maximumot adná, hiszen az edzésen készült videofelvétel árulkodó képkockái szerint dührohamot kap, ha társai két percen át futtatják a labda után, és vele kapcsolatban az is igaz, hogy az évi hatvan-hetven meccses óriási erőpróbákra (spanyol bajnoki és kupacsaták, Bajnokok Ligája- és válogatott összecsapások), a hatalmas terhelést jelentő kilencven és néha százhúsz percekre való felkészülést csak futurisztikus módszerekkel tudja igazán hatékonnyá tenni. A NAGY ÍVŰ, TUDOMÁNYOS MAGYARÁZKODÁS KÖZEPETTE AZ EMBERT NÉHA ELKAPJA AZ ÉRZÉS, HOGY A RÉSZECSKEGYORSÍTÁS EGYSZERŰBB MŰVELET LEHET, MINT EGY FUTBALLCSAPATOT FELKÉSZÍTENI A ZÖLD GYEPEN ZAJLÓ KÜZDELEMRE. Sőt, a Coronaldo-fanatizmus arra is példa, hogy ma már nem elég ösztönös zseninek lenni. Az istenadta adottságot a szervezet tolerálni tudja, de a meccsenkénti száz és száz meginduláshoz, az izomfeszítő lövésekhez, az elrugaszkodáshoz, a tökéletes felhőfejesekre, a villámgyors irányváltásokra, cselekre a tökéletes testet tökéletesen fel kell készíteni, és nem árt, ha megvan a mentális erő is, ha megfelelő alapokra helyezték a siker- és kudarctűrő képességet is - summa summámon, meglehetősen összetett feladat tehát világsztárnak lenni manapság... Miután a szervezet kizsigerelésének művészete nem ismeretlen a jóléti világban (fogyókúra), így a magunk hétköznapi módján is kipróbálhatjuk, menynyire kemény meló karbantartani a testet, az persze más kérdés, hogy kevesekben van meg az igazi kitartás, de talán éppen a gyors feladás ismerete tanít meg bennünket jobban tisztelni a gyakran agyonkritizált sportolót. Az viszont igaz, hogy a labdarúgószakma újabban misztifikált valami lett, a nagy ívű, tudományos magyarázkodás közepette az embert néha elkapja az az érzés, hogy a részecskegyorsítás egyszerűbb művelet lehet, mint egy futballcsapatot felkészíteni a zöld gyepen zajló küzdelemre. A gigasztár Cristiano Ronaldo mítosza persze megmutatja, milyen fontos megtanítani a futballozásra felesküdött ifjakat arra, hogy pontosan miként is működik a szervezetük. A PSV által kiadott szigorú egészségügyi utasításon is lehet hüledezni, sőt, fintorogni is azon, hogy a holland klubnál pallérozódó Kun Bertalannak a nap bizonyos szakaszában maga alá kell néznie, de - és jaj, nehéz ezt leírni - ez a jövő... Az élet minden területén azzal szembesülünk, hogy rossz módszerekkel, és ami talán a leginkább lesújtó, rossz adalékokkal töltjük fel a testünket, és a hétköznapok sodrásában már azzal is roncsoljuk a szervezetünket, hogy élünk, illetve ahogy és amiből élünk, úgyhogy ez a tétel odafigyelés hiányában hatványozottan igaz azokra, akik az edzés- és meccsterhelés során egészen szélsőséges módon használják minden izomrostjukat, élik fel testük energiatartalékait. Nem véletlenül hallani egyre többször, hogy nem az edzés, hanem a regeneráció építi a legjobban a sportolót, azaz nagyon nem mindegy, mi történik akkor, amikor - esetünkben a futballista kikerül az edző látóteréből, hogyan, mikor, hol és mit eszik, hol kapcsolódik ki és menynyit alszik. Amit a hatvanas, hetvenes években még úgymond ráérző módszerrel (bukfenc) vizsgáltak, azt ma már laboratóriumi körülmények között is megtehetik, ellenben érdekes, hogy amíg a magyar foci régi világában erős igény volt rá, hogy a játékost a szigorúbbnál is szigorúbb kontroll alatt tartsa az edzője, addig manapság már inkább ad hoc jellegű a „szabályozott keretek között történő sportolói testállagmegóvás". Mondanám is, hogy csodálkoztam, amikor az egyik élvonalbeli labdarúgó arról beszélt, mennyire örül, hogy náluk már étkezési tanácsadó is dolgozik a keret mellett, de valójában nem csodálkoztam, hanem inkább örültem, hogy a klubok kinyitották végre a „Bevezetés a modern sportolói felkészítés világába” címzetű kaput. S ha valamit, az étkezés, sőt, étkeztetés tudományát a kivételesen nagy (alap-)állóképességet igénylő sportágakból érdemes örökbe fogadnia a magyar futballnak, ugyanis a terhelés és az evés egyensúlyának kialakításával nagyon rövid idő alatt látványos javulás érhető el a most még igencsak erőhiányosnak tetsző sportágban. Azt viszont nem ajánlanám, hogy egy extrémnek tűnő hír nyomába eredve valaki csupán másfél órányi éjszakai mélyalvás után menjen edzésre - ebben a világban erre úgyis csak Cristiano Ronaldo lehet képes. ■HMHRHHMÍHnHdlnl Álom, édes álom VINCZE 2017. december 3., vasárnap nemzetisport temi. istám mass mm mm @sas a® LÉCCEL PEZSGŐT S Azt mondják, aki volt katona, az bármivel bármit kinyit, különösen, ha egy üveg alkoholról van szó. Nem tudni, Kjetil Jansrud szolgált-e a norvég hadseregben, mindenesetre ha már a Beaver Creek-i szuper óriás-műlesiklás másodikjaként felfért a győzelmi pódiumra, a sílécével nyitotta ki a harmadik Hannes Reichelt kezébe nyomott üveg pezsgőt. Skal! Egészségükre!