Nemzeti Sport, 2017. december (115. évfolyam, 326-354. szám)

2017-12-03 / 328. szám

SINKOVICS Gábor FESZÜLI szerbek harcolnak, az uruguayi fut, rohan, zakatol megállás nélkül, a zöld-foki-szige­­teki légiós becsúszik, a macedón pontos, lapos lövéssel vezetést szerez, a ghánai pedig olyan gólt lő, amit a spanyol vagy az angol bajnoki ösz­­szefoglalóban is ismételgetnének. Aztán a szerb szépít, de bejön csereként a nigeri és Rooney­­szerűen beemeli a labdát az üresen maradt ka­puba. Rangadó az NB I-ben. Az egyik kispadon német, a másikon szerb tré­ner ül. Magyar aranycsata, s az ember felsóhajt, ha vég­re valamelyik hazánkfiához kerül a labda. Ha az ősszel lendületesen futballozó Varga Rolandhoz, ha Juhász Rolandhoz, de az is öröm, ha a két Lovrencsics testvér közül meglódul valamelyik a jobb oldalon. Nem is lenne ezzel semmi baj. A világ futballja már csak ilyen­­ ilyenné lett. Bar­celonában argentin az IZGALMAS FUTBALL VOLT EZ, A JOBBIK FAJTÁBÓL. isten, miként Milánó­ban és Torinóban is. Madridban egy portu­gálért rajonganak, Pá­rizsban egy brazilért, Manchesterben egy svédért. Csakhogy szerte a világban, még a nagy kluboknál is ott bontogatják szárnyaikat a tehetséges fiatalok, akik a sztárok mellett vagy mögött bevetésre várnak, s talán a jövőt jelenthetik. A Fradi-Vidin is jó lett volna felfedezni a jövőt. A magyar futball jövőjét. Mert felállva tapsolunk Joseph Paintsilnek, aki ritmusváltásaival finom bokacseleivel, játékosságával kiemelkedik az NB I mezőnyéből, s aki olyan cseleket csinált a Videoton tizenhatosánál, ahogy arról az idősebb Fradi-szurkolók álmodnak néhanap. Csakhogy a légiósok neve nem kerülhet be Georges Leekens szövetségi kapitány noteszába. Jó lenne zöld­fehérben és piros-kékben olyan fiatalokat látni (akár egyelőre epizódszerepben is egy-egy ilyen rangadón), akik pontosan tudják, mit jelent egyik vagy másik klub legendás címere, s mit jelent a Ferencvároshoz vagy a Videotonhoz tartozni. Ez még azonban odébb van. A jelen pedig az, hogy a Fradi lelkes közönsége előtt lefutotta és bedarálta a Videotont. Feszült, izgalmas futball volt ez, a jobbik fajtából. Magyar konyha - egzotikus ízesítéssel. Tegnapi számunkban tudósítottunk arról, hogy MICHELISZ NORBERT MÁSODIK LETT a túra­autó-világbajnokságon. Az internetes portálunk­ra érkező véleményekből idézünk. Leopard20 „Nem Norbin múlott! A Honda süly­­lyed megállíthatatlanul. Ide jutott a bajnokesélyes versenyző. Egy fék miatt? Amatőr hiba, hogy egy profi csapat ilyenen bukjon el... Csak remélni tu­dom, jövőre tartósabb autót kap Norbi!” Robben S555 „ Ennél még a Forma-1 is izgalmasabb." Tamas777 „ Akárcsak az F1-ben, itt is hiánycikk az előzés. Rossz volt nézni, miként küszködtek a pilóták. Mindössze néhány előzés volt a két fu­tam alatt, az első tízben azonban szinte egy sem. Norbinak esélye sem volt maga mögött hagyni a többieket. Remek évet zárt, a szerencse viszont elpártolt mellőle.” curmpli „Évek óta nagyon szurkolok Norbinak, még­sem tudom azt mondani, hogy a Honda miatt nem lett világbajnok. Ezt Sciago teljesítménye is bizonyítja. Le­gyünk őszinték, ha nem sérül meg, övé a vb. ” tamasbocsatc „A Honda (amikor a legjobban kellett volna) megint alkotott, remélem, elnézést kért Norbitól!" illesbela42 „Szép volt, Norbi! Köszönjük ezt a sportélményt, amit nyújtottál ebben az évben és a szenzációs karriered során!" t­­­V . Lehetetlenné vált Küldetés *** supán másfél órát tölt el az éjszakai pihe­nése során mélyalvással Cristiano Ronaldo - és még mielőtt rásütnék a hírre, hogy ilyen bolondságot is régen olvastunk-hallottunk, néhány gondolat erejéig talán érdemes elidőzni a té­mánál. Hozzáteszem, szégyenlősségből kezdtem ezzel a könnyedebb hangvételű, meghökkentőnek tetsző passzussal a profi labdarúgók felkészülésével, élet­vitelével foglalkozó írás felvezetését. Nem akartam rögvest fejest ugrani a „sűrűjébe", hogy a PSV-nél a játékosoknak szigorú útmutató alapján arra is fi­gyelniük kell, hogy­­ már bocsánat, de ez a valóság - milyen színű a vizeletük, a székletük (na, ezen is túl vagyok - phű...). A teljességgel profán témáról egyébként a holland csapatnál légióskodó magyar ifjú, Kun Bertalan számolt be lapunknak a minap, és e roppant rendhagyónak tűnő szakmai odafigyelésről Szeli Mátyás kollégám írt beszámolót a december 1-jén, pénteken megjelent lapszámunkban (ha valaki nem olvasta volna a cikket, utólag a 6. oldalra érde­mes lapoznia). Szóval edzés, étkezés, alvás, magánélet­­ a világ labdarúgásában örök téma, főleg abban a konstel­lációban, ha kapaszkodót keresünk ahhoz, milyen a tökéletesnek gondolt élsportolói attitűd, vagy hogy egy ambiciózus fiatal milyen lépcsőfokokon juthat el a világhírnévig. Miután még nem járunk a csillagok- ban, fordítanék egyet a történeten: ha valaki visz­­szatekint a kölyökidőnkre, emlékezhet arra is, hogy a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években micsoda hírértéke volt annak, ha egy-egy legendás edző fel­bukkant a budapesti (vagy bármelyik magyar nagy­város) éjszakájában, és a népszerű zenés-táncos szórakozóhelyeken ellenőrizte, a játékosai közül ki mindenki készül sportszerűtlenül a megterhelő edzésre, netán a sorsdöntő bajnokira. A régi idők focia kapcsán ez ügyben a legtanulságosabb sztorit a legendás angyalföldi szakemberről, Illovszky Ru­dolfél hallottam - Rudi bácsi amúgy barátságos, jósávú ember volt, amígy viszont rendkívül szigorú, sőt ,smirglis” edző, ami annak fényében nem meg­lepő, hogy még klasszis, sőt, világhírű, ilyen minő­ségben pedig agyonrolyongott, nagy vagány játéko­sokkal is dolgozott ő a legegyszerűbb módszert választóba a fittséggel kapcsolatos tesztelésre, a szombati meccs utáni első, délelőtti edzésen a be­melegítés kezdetén bukfenceztette a labdarúgóit. Ilyenkor meglehetősen gyorsan kiderült, ki milyen állapotban érkezett meg a gyakorlásra, azaz a két, három, netán négy gurulás szó szerint is tökéletes mintát adott arról, hogy a társaság egy-egy tagja a regenerálódási időszakban miként is kezelte a hét­vége sikerét vagy kudarcát... Száz szónak is egy a vége: akár Rudi bá, akár Kun Bertalan, akár Cristiano Ronaldo történetét nézzük, kiderül, hogy a futballozás igenis komoly sportszak­ma. Annak ellenére is az, hogy hajlamosak vagyunk legyintgetni rá, mi több, a labda elrúgását, megfeje­­lését a világ legkönnyebb, legjobb szórakozásaként aposztrofálni, ami persze - mint életérzés - tökéle­tesen igaz is, ugyanakkor a profi játékig vezető út bo­nyolultságáról fogalmunk sincs. A fenti példák alap­ján például érdemes szem előtt tartani azt is, hogy a szervezetet a terhelésre tökéletesre kell hangolni. A jelenkorban a világfutball ikonikus alakja, a Real Madrid portugál klasszisa által testesül meg legin­kább a fanatikusan, tudatosan, odafigyeléssel készü­lő sportoló eszményképe. Ő az, aki még a cicázás so­rán is a maximumot adná, hiszen az edzésen készült videofelvétel árulkodó képkockái szerint dührohamot kap, ha társai két percen át futtatják a labda után, és vele kapcsolatban az is igaz, hogy az évi hatvan-het­­ven meccses óriási erőpróbákra (spanyol bajnoki és kupacsaták, Bajnokok Ligája- és válogatott össze­csapások), a hatalmas terhelést jelentő kilencven és néha százhúsz percekre való felkészülést csak futurisztikus módszerekkel tudja igazán hatékonnyá tenni. A NAGY ÍVŰ, TUDOMÁNYOS MAGYARÁZKODÁS KÖZEPETTE AZ EMBERT NÉHA ELKAPJA AZ ÉRZÉS, HOGY A RÉSZECSKEGYORSÍTÁS EGYSZERŰBB MŰVELET LEHET, MINT EGY FUTBALLCSAPATOT FELKÉSZÍTENI A ZÖLD GYEPEN ZAJLÓ KÜZDELEMRE. Sőt, a Coronaldo-fanatizmus arra is példa, hogy ma már nem elég ösztönös zseninek lenni. Az istenadta adottságot a szervezet tolerálni tud­ja, de a meccsenkénti száz és száz meginduláshoz, az izomfeszítő lövésekhez, az elrugaszkodáshoz, a tökéletes felhőfejesekre, a villámgyors irányváltá­sokra, cselekre a tökéletes testet tökéletesen fel kell készíteni, és nem árt, ha megvan a mentális erő is, ha megfelelő alapokra helyezték a siker- és kudarctűrő képességet is - summa summámon, meglehetősen összetett feladat tehát világsztárnak lenni manap­ság... Miután a szervezet kizsigerelésének művésze­te nem ismeretlen a jóléti világban (fogyókúra), így a magunk hétköznapi módján is kipróbálhatjuk, meny­nyire kemény meló karbantartani a testet, az persze más kérdés, hogy kevesekben van meg az igazi ki­tartás, de talán éppen a gyors feladás ismerete tanít meg bennünket jobban tisztelni a gyakran agyonkri­tizált sportolót. Az viszont igaz, hogy a labdarúgószakma újab­­ban­ misztifikált valami lett, a nagy ívű, tudományos magyarázkodás közepette az embert néha elkapja az az érzés, hogy a részecskegyorsítás egyszerűbb művelet lehet, mint egy futballcsapatot felkészíteni a zöld gyepen zajló küzdelemre. A gigasztár Cris­tiano Ronaldo mítosza persze megmutatja, milyen fontos megtanítani a futballozásra felesküdött ifjakat arra, hogy pontosan miként is működik a szervezetük. A PSV által kiadott szigorú egészség­­ügyi utasításon is lehet hüledezni, sőt, fintorogni is azon, hogy a holland klubnál pallérozódó Kun Ber­talannak a nap bizonyos szakaszában maga alá kell néznie, de - és jaj, nehéz ezt leírni - ez a jövő... Az élet minden területén azzal szembesülünk, hogy rossz módszerekkel, és ami talán a leginkább le­sújtó, rossz adalékokkal töltjük fel a testünket, és a hétköznapok sodrásában már azzal is roncsoljuk a szervezetünket, hogy élünk, illetve ahogy és ami­ből élünk, úgyhogy ez a tétel odafigyelés hiányá­ban hatványozottan igaz azokra, akik az edzés- és meccsterhelés során egészen szélsőséges módon használják minden izomrostjukat, élik fel testük energiatartalékait. Nem véletlenül hallani egyre többször, hogy nem az edzés, hanem a regenerá­ció építi a legjobban a sportolót, azaz nagyon nem mindegy, mi történik akkor, amikor - esetünkben­­ a futballista kikerül az edző látóteréből, hogyan, mikor, hol és mit eszik, hol kapcsolódik ki és meny­nyit alszik. Amit a hatvanas, hetvenes években még úgymond ráérző módszerrel (bukfenc) vizsgáltak, azt ma már laboratóriumi körülmények között is megtehetik, ellenben érdekes, hogy amíg a magyar foci régi világában erős igény volt rá, hogy a játékost a szigorúbbnál is szigorúbb kontroll alatt tartsa az edzője, addig manapság már inkább ad hoc jellegű a „szabályozott keretek között történő sportolói tes­tállagmegóvás". Mondanám is, hogy csodálkoztam, amikor az egyik élvonalbeli labdarúgó arról beszélt, mennyire örül, hogy náluk már étkezési tanácsadó is dolgozik a keret mellett, de valójában nem cso­dálkoztam, hanem inkább örültem, hogy a klubok kinyitották végre a „Bevezetés a modern sportolói felkészítés világába” címzetű kaput. S ha valamit, az étkezés, sőt, étkeztetés tudományát a kivétele­sen nagy (alap-)állóképességet igénylő sportágak­ból érdemes örökbe fogadnia a magyar futballnak, ugyanis a terhelés és az evés egyensú­lyának kialakításával nagyon rövid idő alatt látványos ja­vulás érhető el a most még igencsak erőhiányosnak tetsző sportágban. Azt viszont nem aján­lanám, hogy egy extrém­nek tűnő hír nyomába eredve valaki csupán másfél órányi éjsza­kai mélyalvás után menjen edzésre - ebben a világban erre úgyis csak Cristiano Ronaldo lehet képes. ■HMHRHHMÍHnHdlnl Álom, édes álom VINCZE 2017. december 3., vasárnap nemzetisport temi. istám mass mm mm @sas a® LÉCCEL PEZSGŐT S Azt mondják, aki volt katona, az bármivel bármit kinyit, különösen, ha egy üveg alkoholról van szó. Nem tudni, Kjetil Jansrud szolgált-e a norvég hadseregben, mindenesetre ha már a Beaver Creek-i szuper óriás-műlesiklás másodikjaként felfért a győzelmi pódiumra, a sílécével nyitotta ki a harmadik Hannes Reichelt kezébe nyomott üveg pezsgőt. Skal! Egészségükre!

Next