Nemzeti Sport, 2019. január (117. évfolyam, 1-14. szám)

2019-01-13 / 12. szám

TÚLZÓ EGYESEK FELHÁBORODÁSA. Leedset irányító Marcelo Bielsa elismerte, kémet küldött a pénteken legyőzött Derby County edzésére, akit aztán elkaptak. Az argen­tin edző gyakorlatilag bocsánatkérés nélkül az­zal védekezett, ő ezt már több mint másfél évti­zede csinálja, ahonnan ő érkezett, ez elfogadott gyakorlat, Frank Lampard, a Derby menedzsere viszont azt mondta, nem fogadja el ezt a ma­gyarázatot. Bielsa érvelése persze nem áll erős lábakon, az, hogy valami elfogadott egy kultúrában, nem feltétlenül helyes egy másikban, nyilván azzal is tisztában van, hogy a világ legismertebb kém­jének hazájában rosszallják az ilyesmit. Már maga a kémkedés szó sem olyan ki­fejezés, amelyet mondjuk a „törvényes’’ vagy a „szabályos” kifejezéssel társítunk. Ettől még képmutató vagy legalábbis túlzó egyesek felháborodása, hamis nosztalgia lenne az angolokat 19. századi fair play lovagoknak vélni, és az is előítéletes gondolkodás, hogy minden dél-amerikai kihasználja a kiskapu­kat, trükközik, Isten keze (ami talán a legcini­­kusabb magyarázat egy csalásra), miegymás. Dél-amerikai sajátosságnak sem nevezhetjük a kémkedést, néhány hete például a Werder Bre­men küldött drónt a Hoffenheim edzésére. Általában az embernek vannak olyan örök érvé­nyű futballtörvényei (nem köpjük le a másikat, nem szimulálunk satöbbi), amelyeket nem is kell feltétlenül papírra vetni, hogy tudjuk, nem össze­egyeztethetők a fair play szellemiségével. Ennek fényében mondhatjuk, ha mindenkitől az írott és íratlan szabályok betartását várjuk el - másokkal mintha szigorúbbak lennénk, mint magunkkal -, nem etikus, amit Bielsa tett, akár szabályt sér­tett, akár nem. Az igaz, hogy nagyon vékony a határvonal, sőt talán emberenként változó, hogy mit fogadunk el még a szabályokon belüli leleményességnek és mi az, ami már a piszkos üzelmek, csalás felé mutat.­­ Ebben az esetben sokkal egyszerűbb lenne, ha az előírások egyértelműen tiltanák az ilyesmit, de ha átfutjuk az angol liga szabályzatát, legfel­jebb tágan értelmezhető paragrafust találunk, amelyet talán rá lehet húzni erre az esetre. Ami az egész ügyben „kulturálisan” meglepő, az inkább Bielsa beismerése, hogy kendőzetlenül beszélt a történtekről, és szemrebbenés nélkül magára vállalt minden felelősséget. Inkább ettől vagyunk elszokva, mintsem a min­dennapos trükközéstől. TEGNAP TUDÓSÍTOTTUNK A FÉRFI KÉZILABDA­­VB MAGYARORSZÁG-ARGENTÍNA (25-25) CSOPORTMECCSÉRŐL, AZ INTERNETES PORTÁ­LUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Lac25 „Az első körben azért szoktak egy-egy világversenyen érdekes eredmények is születni. Persze az is igaz, hogy a könnyebbnek ítélt cso­port, mint kiderült, rohadtul nem lesz könnyű. Tele van ilyen argentinhoz hasonló partizánhar­cos csapatokkal. A mérkőzésről annyit, hogy jó volt az első félidő. Működött a kitalált taktika. Azt lehet mondani, hogy a mérkőzésre való felkészü­lés jól sikerült. Viszont a másik oldalon egy min­den hájjal megkent edző volt, akinek mindenre volt ötlete meccs közben. Sajnos a mi párosunk meccselése már kevésbé volt biztató. Ám nagy baj nincs, nem hiszem, hogy ez az átlövő nélküli argentin csapat tovább tudna jutni.R­ekeke „Mikler nélkül 4-5 gólos vereség is lett volna. Indítások, lerohanások, valamint szélsőjáték sehol. Kaptunk egy sorsolási esélyt, élni kellene vele!" Volán Vince „Valaki szólhatna Csoknyainak, hogy támadásban érdemes úgy játszani, hogy a szélsők is kapjanak labdát, és ha középen nem megy, lehúz­hatják ziccerig a szélre." Koczka: „ Remélem, sikerül továbbjutni! Hajrá!" evallom, minden hetemet egy kiadós fallabda­­mérkőzéssel kezdem. Negyvenkét évesen egy óra rohangálás, két „roncstelepre” való térddel, nem ritkán a nullát karcoló erőnléttel, viszont a vereség iránt érzett közepesnél nagyobb utálattal, így aztán amikor levonszolom magam a pályáról, olykor OTP-részletre is hajlandó lennék levegőt venni. Észhez térés, irány a munka­­ és az újabb K. O. Az amerikai sportokkal kiemelten foglalkozó Sport Tv-nél dolgozom, a hétfő reggel az NFL- és NBA-statisztikák átnézésére remek alkalom (igaz, a második a hét szinte minden napjára helytálló), és az utóbbi időben már nem az a kér­dés, szembejön-e velem ez „ageless wonder" (kortalan csoda) jelző, hanem az, hány. Merthogy a major sportok­ban, sőt, úgy általában a sportban, egyre többen művel­nek csodákat negyven felett is. Az én korosztályomban. Borzalmas... Rendben, nekem nem szokatlan 40 feletti zseniket a pályán látni, hiszen gyerekként nekem ugyanilyen zseni volt Póczik József vagy Mile Sándor, amint az Ácsi Kini­zsi megyei csapatában futballozott. Sőt, már az is csoda volt, amikor láttam, miképp teszi Babi néni, a szertáros külön a többitől a Verebes József által csak per „Nagy­­talpúként” emlegetett Mile „csónakjait" a polcon, mert másnak nem voltak kiadhatók. Minden lábra legalább négy számmal nagyobbak voltak. Oké, de ők anno a cso­dás győri (meg egyéb) évek után levezetni jöttek a Kini­zsihez, a hétfő reggeli hírek (és ezen cikk) főszereplői viszont sportáguk első számú ligájában teszik magas szinten a dolgukat. Mint például Tom Brady, aki ma, vasárnap este kevés­sel hét után kikocog a Gillette Stadium gyepére, hogy az NFL rájátszásában a New England Patriots csapatával a Los Angeles Chargers ellen megtegye az újabb lépést pályafutása kilencedik Super Bowlja, illetve hatodik aranygyűrűje felé. Túl a 41. születésnapján, a 19. idényé­ben olyan ligában, amelyben a játékosok átlagéletkora nem éri el a 27-et, illetve amelyben a játékosok átlago­san 3,3 idényt képesek lehúzni. És egyelőre esze ágában sincs bejelenteni a visszavo­nulását. „Semmiképpen sem fog ötvenéves koráig ját­szani, de azt gondolom, még egy idény benne van. Kevés sportoló elkötelezett annyira a teste és az elméje iránt, mint Brady, ezért is tudott két évtizeden keresztül ilyen magas szinten teljesíteni" - mondta róla Jason McIntyre, a Fox Sports kommentátora. Kétezerben kezdődő profi pályafutása során mindössze a 2008-as évadban kellett meccseket kihagynia sérülés miatt, akkor keresztszalag­szakadását követően 15 mérkőzés esett ki neki. A kevés pihenő különösen annak fényében meglepő, hogy a neve kisebb-nagyobb, vélt vagy valós bajok miatt csaknem 200 alkalommal szerepelt a Patriots sérültjelentésében, amelyet minden héten kötelező leadni az NFL-ben. A liga talán első számú gondja, az agyrázkódás például hivata­losan „elkerülte”, igaz, felesége, Gisele Bündchen erről másképp beszélt egy televíziónak. A szupermodell állí­totta: voltak ilyen problémák, de mindig sikerült eltitkolni őket az NFL vezérkara elől. Persze Brady pályán maradá­sában a saját spártai életmódja és a remek testi adottsá­gai mellett nagy szerepe van az NFL által kidolgozott, a quarterbackeket egyre jobban védő szabályrendszernek, illetve az űrkorszaki szintre jutó sportorvosi ellátásnak is, de azért hadd adózzak kellő tisztelettel a nagy Tom produkciója előtt. Még akkor is, ha egy nappal előtte (a szombati lapzárta után) Adam Vinatieri, az Indianapolis Colts rúgója (ez a poszt fizikailag sokkal kevésbé veszi igénybe az embert, mint az irányítóé) az idei NFL-playoff legidősebbjeként, 46 évesen lépett pályára, illetve, hogy Brett Favre (41 éves), Doug Flu­­tie (43), Warren Moon (44) és George Blanda (48) személy­ében az irányítók között is volt előfutára Bradynek. AZ ESPN ÁLTAL MINDEN IDŐK LEGNAGYOBB ÜTŐJÉNEK TARTOTT TED WILLIAMS 42 ÉVESEN, ÉLETE UTOLSÓ MLB-S ÜTÉSÉVEL HOME RUNT ÉRT EL A KÖZÖNSÉG ÉLJENEZTE, Ő VISZONT SEMMIT SEM DOBOTT KI A NÉZŐK KÖZÉ AJÁNDÉKNAK. JOHN UPDIKE ÍRÓ EZT ÍGY RÖGZÍTETTE: »AZ ISTENEK NEM VÁLASZOLNAK A LEVELEKRE«. „Tudni fogom, mikor jön el az idő. Higgyék el, kris­tálytiszta lesz, amikor eljön annak az ideje” - ezek már Vince Carter, az NBA jelenlegi legidősebb játékosának szavai. A Magyarországon Dávid Kornél „átzsákolásá­­val" is híressé lett „Air Canada” január végén lesz 42 éves, az idény végét figyelembe véve, nála korosabban csak Robert Parish, Kevin Willis, Dikembe Mutombo és Nat Hickey pattogtatott a ligában, de messze nem akko­ra intenzitással, mint Carter most. Az Atlanta Hawks 42 meccséből csak hármat hagyott ki, átlagosan 17.3 percet játszik, 7.0-s pont-, illetve 2.8-es lepattanóátlaggal. Ha még egy évet vállal, elmondhatja magáról, hogy a ki­lencvenes, a kétezres, a kétezertízes és a kétezerhúszas években is pályára lépett az NBA-ben. Az ilyen bravúr (csak értelemszerűen más évszámok­­ kal) Gordie Howe-nak, „Mr. Hockeynak" is bőven megvolt, sőt. Az 1928-ban született legenda már 1946-ban bemu­tatkozott az NHL-ben, de még az 1979—80-as idényben is volt 80 meccse a Hartford Whalersben. Én azt is nehezen tudom elképzelni, hogy tíz esztendővel idősebben még ide-oda rohangáljak a squashpályán, ő meg a gladiátorok között 52 évesen 41 pontot (15 gól, 26 assziszt) ért el. A hoki nagy öregjei közül okvetlenül kiemelném még Jaro­­mir Jágrt, aki 45 évesen is játszott a Calgary Flamesben, 44 évesen, a Florida Panthers tagjaként pedig az évad egy adott pillanatában elmondhatta magáról, csapattár­sai több mint fele nem is élt még, amikor ő 1990. októ­ber 5-én lejátszotta az első NHL-mérkőzését. Ha pedig kihagynám ebből a felsorolásból Igor Larionovot, vél­hetően hétfőn kukoricán térdelnék a szerkesztőségben, hiszen őt a főnököm említette, mondván, ő 2002-ben, 41 évesen a Stanley-kupa-döntő harmadik meccsén, a har­madik hosszabbításban ütött győztes gólt a Detroit Red Wings mezében a Carolina Hurricanesnek. A negyedik major sportban, a baseballban az előző­ekhez képest meg se szeri, se száma a 40 feletti klasz­­szisoknak, így itt most csak az ESPN által minden idők legnagyobb ütőjének tartott Ted Williamsről emlékeznek meg, aki 42 évesen, élete utolsó MLB-s ütésével home­­ runt ért el. A közönség éljenezte, ő viszont semmit sem dobott ki a nézők közé ajándéknak. John Updike író ezt így rögzítette: „Az istenek nem válaszolnak a levelekre". Ám hogy ne ragadjak le az amerikai major sportoknál, íme, egy kis válogatás a teljesség igénye nélkül más sport­ágakból. Dino Zoff 40 évesen lett labdarúgó-világbajnok, honfi- és sporttársa, Gianluigi Buffon most, 40 évesen üldö­zi első Bajnokok Ligája-győzelmét a PSG-vel, a legidősebb futballprofi, Miura Kazujosi pedig 51 évesen a minap kötött újabb szerződést a japán másodosztályban szereplő Jo­­kohama FC-vel. A kézilabdában válogatott- és klubszinten mindent megnyerő Thierry Omeyer 42 évesen is az őrület­be tudja kergetni a lövőket a PSG kapujában, és szintén a BL-diadal a célja. Profi bunyóban George Foreman még 46 évesen is jegyzett szervezetnél nyert nehézsúlyú vb-címet, Bernard Hopkinsnak pedig ugyanez 49 évesen is sikerült félnehézsúlyban. A díjugrató John Whitaker Rióban 61 éve­sen a hatodik olimpiáján vett részt, és amikor megkérdezték tőle, mit jelent ez neki, mosolyogva csak ennyit felelt: „Hogy öreg vagyok”. De hogy ne csupán a férfiaknál ragadjak le! Az embert próbáló szertornában Okszana Csuszovityina 41 évesen és 2 hónaposan olimpiai hetedik volt ugrásban, két esztendő­vel később pedig vb-negyedik ugyanebben a számban. Öt évvel azelőtt már olimpikon volt, hogy a jelen szupersztárja, Simone Biles megszületett volna, illetve összesen öt csapat zászlaja (szovjet, FÁK, Egyesített Csapat, üzbég, német) alatt vonult fel. Martina Navratilova még 49 esztendősen is Grand Slam- dH-­­ tornát nyert vegyes párosban a UL­tra- Openen, Kristin Armstrong pedig 43 évesen civil munkája (közös­ségi egészségügyi igazgató) mellett lett olimpiai bajnok a kerékpárosok országúti egyéni időfutamában. A példákat elnézve lehet, még nekem is érdemes keresgélnem a profi sportok között. A dartshoz például a súlyom megvan, a tábla meg ott lóg az iroda falán. •T MONCZ Attila J t | r*' y IJPiwli rüfuT Trrrrniír imnWirnr ín r ininam m m ni i IHliw i r ' miHH Kortalan csodák 2019. január 13., vasárnap nemmiSsport A madártávlatból készült felvételen a tél kisebb támadása ellenére nyugalmat áraszt a kispesti Bozsik-stadion. A hó borította gyep a lelátóval fenséges látványt nyújt, ám ebben a formájában már nem sokáig élvezhetjük: idővel a hó elolvad, a stadion pedig rövidesen más formában születik újjá. KONCZ György

Next