Nemzeti Sport, 2019. október (117. évfolyam, 282-296. szám)
2019-10-18 / 284. szám
ff A HAMIS NOSZTALGIÁRA ÉS A »BEZZEG RÉGEN« MANTRÁRA MINDIG VAN FOGADÓKÉSZSÉG. Ost látszik csak igazán, hogy a Formula-1 -es tulajdonjogokat 2016 végén megvásárló Liberty Media milyen kemény fába vágta a fejszéjét, hiszen ha még a rutinos róka Ross Brawn sem bír a csapatokkal, az tényleg kiábrándító képet fest a közegről. Az új vezetők a folyamatos toldozás-foldozás mellett 2021 -re ígérték a drasztikus változásokat hozó áttörést, csakhogy mindaddig, amíg az önérzetes csapatok lobbiereje olyan erős, hogy az hatással lehet az új szabályokra, elkerülhetetlenek a roszsz kompromisszumok. Márpedig az F1-es versenyzéssel járó brutális költségek miatt a sportági vezetők nem alkalmazhatják a „megszoksz vagy megszöksz" alapelvet, hiszen ha két-három versenyképes istálló a számára vállalhatatlan feltételek miatt valóban a távozás mellett dönt, egyszerűen képtelenség lesz pótolni őket. Sokan legyintenek, hogy egyszerűen ki kellene dolgozni a sportág érdekét leginkább szolgáló szabályrendszert, amely alapján az aktuális istállók vagy vállalják a nevezést, vagy nem, de sajnos ez nem az a sportág, amelyben a vonakodó résztvevők helyett boldogan beugrana ,néhány ugyanolyan minőséget képviselő alakulat... Ezzel pedig az a baj, hogy - még ha valóban pontosan látják és tudják is, melyik területhez miként kellene hozzányúlni - meg van kötve Brawnék keze a valódi változásokat illetően. A brit szakember egyébként már a kezdet kezdetén felvázolta alapvető terveit, amelyek egytől egyig logikusan hangzottak, ám olyan közegben, amelyben a profit és az önzés minden szempontból felülírja a szakmai érveket, képtelenség a sportág valódi érdekei szerint irányítani. A topcsapatoknak ráadásul van egy aduász is a kezükben: az F1 hagyományaira és „DNS-ére” való hivatkozás, amivel a konzervatív szurkolók többségét is maguk mellé állítják. Bár többnyire épp ezek a több évtizede berögzült megszokások akadályozzák, hogy a sorozat alkalmazkodjon a modern kor igényeihez, a hamis nosztalgiára és a „bezzeg régen" mantrára mindig van fogadókészség. Mindezt figyelembe véve túl sok illúziónk aligha lehet 2021-gyel kapcsolatban, amely ugyan számos változást hoz majd, ám korántsem annyit, amennyit Brawn szeretett volna. TEGNAP ANNAK KAPCSÁN, HOGY HATODSZOR IS ARANYCIPŐS LETT, INTERJÚT KÖZÖLTÜNK LIONEL MESSIVEL. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Schultzl „Óriási játékos, ennek kapcsán milliárdos, mégis meg tudott maradni szerény, szimpatikus embernek!" Fradi Barcalan „El kell ismerni, jelenleg a legjobb és amellett rendkívül szerény." Ainemin :Végtelenül szimpatikus, családcentrikus, konzervatív figura. Nagycsaládos ember, s ami egyre aberráltabb világunkban egyre kevésbé evidens: mindegyik gyermekének ugyanaz az édesanyja. Az a fajta személyiség, aki nemcsak a szavaival, de a tetteivel is vallja Istent. ’ Dertzu „ Évek óta elképesztő a meccs/gól mutatója. Még úgy is, hogy egyre többet játszik viszszavontabban. Azért nem mindegy, hogy Xavi és Iniesta szolgál ki, és úgy lesz ennyit, vagy úgy, hogy közben te szolgálod ki még a társaidat is. Ebben is nagyon erős. Ráadásul sok esetben a társak nem is tudják olyan hatékonyan befejezni az akciót. Ellenkező esetben lehetne sokkal magasabb a gólpasszainak a száma. De ezt nem kell magyarázni. 34/36, hihetetlen. Sokadszor. Bízzunk benne, hogy ő és a hasonló zsenik minél tovább képesek ilyen szinten játszani." 2019. okt 16 , péntek nemmmsport ogalmam sincs, mi járhatott azoknak a szurkolóknak a fejében, akik a Szófiában rendezett Bulgária—Anglia futball Európa-bajnoki selejtezőn végig fütyültek, valahányszor a vendégek színes bőrű játékosaihoz került a labda. Mi tagadás, egészen kivételes kitartásról és következetességről adtak tanúbizonyságot, hiszen a labda sokat vándorolt a piros mezesek lábán, akik közül Rashford vagy Sterling gólokkal is „provokálta" a hazai tábort. Cseppet sem magyarázatnak szánva teszem hozzá, hogy a sportban - különösen a futballban - egyáltalán nem ritka jelenségről van szó. Eredendő célja az ellenfél focistáinak megzavarása, elbizonytalanítása, józan elmeállapotából való olyan mértékű kibillentése, hogy aztán jobb lábbal a balt rúgja el, ne pedig a labdát. Akinek még nem huhogtak, vagy nem tettek megjegyzést a bőrszínére, származására, netán az identitását eredendően meghatározó nemzet, népcsoport valós vagy címkeként ráragasztott tulajdonságaira, aligha képes megfelelő empátiával kezelni a helyzetet. És itt nem a lusta, hazug vagy önpusztító típusú, meglehetősen globális érvényű bélyegekre utalok, hiszen az emberi gyarlóság szinte bárkiből előhozhat hasonló megnyilvánulásokat más vagy akár önmaga ellen. De, kezdjük az alapvetések szintjéről. A szakirodalom szerint a rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely kiemeli az emberek külső vagy belső tulajdonságait, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, az ilyen ismérvek alapján létrehozott csoportok között - feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján - egyfajta hierarchiát állít fel. Van némi bikkfanyelvűség a meghatározásban, összességében azonban közérthető képet fest egy történelmileg mélyen gyökerező attitűdről. A rassz szó ugyanis eredendően egészen ártalmatlanul - a francia race kifejezésből magyarítva - emberfajtát jelent. A nyugat-európai gondolkodásmód találta fémeszközként az Európán kívüli népek gyarmati leigázásának morálisan akceptálható, „természetes" folyamatként való elfogadtatásához. Röpke száz esztendő alatt célba is ért az elképzelés, a huszadik század elejére uralkodó nézetté vált Európa-szerte, illetve az európai bevándorlók által uralt „fehértelepes” társa-' dalmakban. Rasszokról vagy emberi „fajokról" beszél- •, éi ma már nemcsak elavult, hanem pontatlan is, mindenekelőtt a rasszizmus által megcélzott csoportok fizikai-lelki jólétét súlyosan károsító szóhasználat. És nemcsak azért, mert immár tudományosan bizonyított tény, hogy az emberiség valamennyi csoportja a ma Afrikaként ismert földrészről származik. Mi tagadás, a versenysport krémjének egyre jelentősebb része is: tagjai nemcsak az egykori gyarmattartó országokban vannak jelen alanyi jogon, hanem a fél évszázadon át a különböző falak és vasfüggönyök „védelmezésében” saját érintetlenségüket eredményesen megőrző kelet-európai országokban is. Bulgáriától Azerbajdzsánig immár a másodosztályú klubok többsége is foglalkoztat színes bőrű futballistát, mindenkinek megvan a maga feketéje. Megítélésüket természetesen elsősorban a pályán nyújtott teljesítményük határozza meg, de ha a gólok mellett emberként is szerethetőnek bizonyulnak, a Jóisten sem menti meg őket a Józsi becenévtől, az albérleti szomszédok fojtogató szeretetétől, a nyugdíjas nénik epét-májat próbálóan zsíros töltött káposztájától. De ha egyszer ellenfélként sodorja vissza őket a futballistasors, jó eséllyel számíthatnak rá, hogy rasszista felhangú cikizések közepette kell majd szolgálniuk aktuális kenyéradójukat. A NORVÉGOK SVÉD KAPITÁNYA, LARS LAGERBÄCK ELŐZETESEN AGGODALMÁNAK ADOTT OKOT A LELÁTÓK AKÁR GYEREKEKKEL VALÓ BENÉPESÍTÉSE MIATT, MONDVÁN, SEMMI ÉRTELMÜK A HASONLÓ, KICSELEZHETŐ BÜNTETŐINTÉZKEDÉSEKNEK. És ez csak a faji, nemzetiségi alapú megkülönböztetés és kirekesztés egyik formája. Mert ilyenek vagyunk mi, emberek. Látens rasszisták. Hogy miként lettünk ilyenek, annak feltárásán géntudósoktól történészekig és szociológusokig egész szakember-ármádia dolgozhatna szakmányban. Az sem kétséges, hogy tenni kell ellene. A huhogás, az idegengyűlölő rigmusok, a fizikai és lelki atrocitások ellen egyaránt. A szövetségek, csapatok nemzetközi rendezvényekről való tartós száműzése hatékony eszköznek tetszik, csakhogy van itt egy bökkenő. Ha következetesen alkalmazzák, akkor Olaszországtól Kamcsatkáig kiürülnek a stadionok, a szurkolói rigmusokat gyakorló kóruspróbákon ugyanis minimum leordítják annak a fejét, aki kizárólag píszí, minden szempontból cizellált csatadalok mellett kardoskodik. Vagy egyszerűen elhajtják, némi rasszista felhangú útravaló kíséretében. A hogyan és miként, illetve a honnantól kezdve meddig terjedően kérdések képezik a probléma lényegét. A bulgáriai botrány - a mérkőzést kétszer is félbeszakította a játékvezető a rasszista megnyilvánulások miatt - következményei máris túlmutatnak az eddigi, a kettős mércét napi rendszerességgel alkalmazó, az isteni kegyet azonosíthatatlan szempontok szerint alkalmazó gyakorlaton. A mérkőzés másnapján a bolgár kormány lemondásra szólította fel az ország labdarúgó-szövetségének elnökét, az egykori 102-szeres válogatott kapust, Boriszlav Mihajlovot, aki délutánra távozott is a posztjáról. Rasszizmus elleni hadjáratot hirdetett az UEFA elnöke, Aleksander Ceferin is, a mérkőzésről szóló ellenőri jelentés és a játékvezetői jegyzőkönyv megfelelő alaposságú értékeléséig egyelőre csak a szlogenek szintjén. Az európai szövetség diszkriminációellenes partnere, a Labdarúgás a rasszizmus ellen Európában (FARE) nevű hálózat ismert képviselői viszont máris tudni vélik, hogy a Szófiában történtek miatt az UEFA kizárhatja Bulgáriát a sorozatból. Példát statuálandó, természetesen. Talán meg is teszi, a bolgár futball érdekérvényesítő képessége, illetve a balkáni ország piaca nem tűnik olyan léptékűnek, hogy ellent tudjon állni egy ilyen nyomásnak. De mit kezdenek akkor például a török helyzettel, a kurdok elleni hadjárattal? Ott ugyanis nemcsak a pszichére hatnak, hanem vér folyik, emberek halnak meg, életek forognak veszélyben, a török válogatott pedig a pályára is magával vitte vezetőivel, hadseregével való szolidaritásának üzenetét. A török piac, a sport- és egyéb diplomáciai befolyás, az ország geopolitikai súlya viszont egészen máshová pozícionálja a kisebb kontinensnyi országot, mint Bulgáriát, Magyarországot vagy Romániát, amelynek lelátóit időnként kiüríti az UEFA rendcsinálási késztetése. A helyzet közben lassan hangulatkeltési, hogy ne mondjam, zsarolási eszközzé válik. A román-norvég Eb-selejtező mérkőzésen, hasonlóan a magyar-azeri meccshez, gyereksereg töltötte meg a lelátókat, s élte meg eddigi élete talán legnagyobb élményét. A kölykök a találkozó előtt és a szünetben bizony rohangáltak a stadion kerengőin, a román szövetség tea-ropisütemény ingyentraktája is ösztönzően hatott a korra amúgy is jellemző fokozott mozgásigényre. De hogy ebből norvég szurkolói panasz származzon, arra sohasem gondoltam volna. Márpedig az jött vissza, hogy a meglett korú norvég embereket gyerekbandák űztékzaklatták a román fővárosban. Miközben a srácokat szervezetten, buszokkal szállították az ország különböző városaiból, a stadion közvetlen közelében szálltak le, felügyelet alatt vonultak be az arénába. Mindezt szemtanúként állíthatom. De Lars Lagerbäck, a norvégok svéd kapitánya sem maradt ki a sorból,amikor előzetesen aggodalmának adott okot a lelátók akár gyerekekkel való benépesítése miatt, mondván, semmi értelmük a hasonló, kicselezhető büntetőintézkedéseknek. A majdnem mindent eldöntő novemberi román-svéd előtti hangulatkeltést máris megkezdték a svédek, bár az ő aggodalmuknak már van némi alapja. * * Akkorra ugyanis visszatér a stadionba az idegengyűlölő repertoárt , alaposan ismerő, azt bárhol előadni kész kemény mag. Ha a helyzet fokozódik, elképzelhető, hogy hosszú időre utolsó alkalommal. Huhogások CSINTA Samut Katalin cambridge-i hercegné férjével, Vilmos herceggel Pakisztánba látogatott, és Lahorban kipróbálta az Egyesült Királyságban és az ázsiai országban is rendkívül népszerű sportágat, a krikettet.