Nemzeti Sport, 2020. január (118. évfolyam, 1-14. szám)

2020-01-13 / 12. szám

­ » EGy gaza van Nagy Lászlónak, a felelős játékos­ból felelős vezetővé lett kézilabdaklasszis az oroszok legyőzése után nem győzi hangsúlyoz­ni, hogy „a dánok más kávéház". Magyarán, ne dőljünk kényelmesen hátra azért, mert a magyar csapat nem csupán nyert első Európa-bajnoki mérkőzésén, hanem - végre! - bravúrgyőzelmet aratott. MECCS IS CSINÁLHAT NYARAT Ami engem illet, a puszta szurkolói örömön túl az töltött el különös büszke­séggel, hogy a fiúk okosan játszottak, vagy fordítsuk meg: nem bután. Értve alatta, hogy nem a kapkodás, az eladott labdák, a technikai hibák jellemezték a produkciójukat, hanem a fegyelmezettség. Meg persze az, hogy nem látszott rajtuk, hogy lenne bennük félsz, még az óvatosság is hiányzott belőlük, a képernyőn is átjött az önbizalmuk. Az meg külön jót tett a sikernek, hogy a végén azért négygólos vezetésből lett az egygólos győ­zelem, tehát dramaturgiailag is jól felépített volt a forgatókönyv. Mert ugyebár hányszor megesett már kézilabdában is, sőt ott igazán, hogy a tete­mes előny csak arra volt elég, hogy az ellenfél ledolgozza, megnyerje a meccset, mi pedig... Hát, most nincs mi pedig. Sokan mondogatják, milyen jót tett, hogy nem tűztek helyezéssel megfejelt célt a csapat elé, arra biztatták a fiúkat, csak tegyék a dolgukat be­csülettel, nincs más dolguk, ám én nem hiszem, hogy erről lenne szó. Akiben ott van, hogy a me­lót tisztességgel illik elvégezni, az eleget tesz a kívánalomnak minden körülmények között, füg­getlenül attól, hogy biztatják-e vagy fenyegetik, az ilyesmi belülről jön, ha van, s magától marad el, ha üres a kamra. Örömködni nincs idő, hiszen ma már jönnek a dánok, sebzetten, hiszen kikaptak Izlandtól, ne­künk ők szerdán következnek. Igen, más kávéház - ismétlem Nagy Lászlót -, és ha már itt tartunk, biztos vagyok benne, hogy előkerülnek majd a Ká­véházi Konrádok. A békebeli Budapesten azokat hívták így, akik egy-egy csésze kávé mellől osz­tották az észt, nem csupán mindent tudtak, hanem mindent­­ jobban tudtak. Az internet korából sem hiányoznak a fontoskodók, akik azzal kelnek és fekszenek, hogy „Na ugye megmondtam...” Nos, egyelőre ők is ott tartanak, ahol én, dicséretre áll a szájuk, ha rám hallgatnak, ha hallgatnak egyál­talán valakire, őrizzék meg a mostani érzéseiket, mert egy meccs is csinálhat nyarat. Sőt. Tudják, mit? Már csinált is. ­ TEGNAP TUDÓSÍTOTTUNK A MAGYAR FÉRFI KÉZILABDA-VÁLOGATOTT BRAVÚRGYŐZEL­­MÉRŐL (26-25) AZ OROSZOK ELLENI EB-CSO­­PORTMECCSEN. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. L*125 „Nekem pontszámban már most túltelje­sített a válogatott ahhoz képest, amit vártam. Az első félidő különösen tetszett. Nyugodtan játszott a csapat, próbálta megcsinálni a taktikai eleme­ket is. Mikiért a hetesek és a végén Gyibirov lö­vésének kifogásáért joggal választották a meccs emberének. Az oroszokról annyit: azt gondolták, közepes teljesítménnyel is meglesz ez a meccs. Hát, ráfáztak." kezitaoda" 1 „Végre a végén mi jöttünk ki jobban. Ez is ritkán sikerül. Gratulálok!" Szeneslapat „Az oroszokat bármilyen csapat­sportban komoly eredmény legyőzni egy világ­versenyen. Jó, hogy a három vereséget emlegető károgóknak nem lett igazuk. Az eddigi eredmé­nyek alapján úgy látszik, hogy férfi kézilabdában Európában nagyon kiegyenlített a mezőny. ” csicsöri53 „Ha Bartók bekerül a csapatba, az ő tapasztalatával erősebb lesz mindkét szárnyunk, Szita Zoli nagyon jó volt. Elnézve a dán-izlan­di meccs tempóját, nem lesz könnyű mérkőzés egyik sem, de lelkesedéssel sok minden pótolha­tó, bele kell bátran vágni." ; „Csak így tovább, lendülettel, akarattal és küzdéssel!" Igen kellemes megfej Beugrásból jeles ámnos miért nincs az összeállításban?" „Mert se­besült a lába. Tegnap voltam vele MRI-n. Próbál­tuk titkolni, eddig lehetett." „Deszpotovics sincs, akkor mi lesz középen?" „Majd Bulath irányít, amikor meg nem irányít, akkor lő és Borgyos irányít. És van még egy tit­kos fegyverünk is. Megoldjuk, ügyesek a fiatalok. Na, gyer­tek, várunk benneteket szeretettel!” Mi pedig mentünk, a Sport1-en közvetítettünk, és öröm­mel láttuk, hogy: 1. ügyesek a hazai fiatalok, 2. a DVSC Schaeffler ragyogó második félidővel kiütötte a nemrég még a Bajnokok Ligájában pontokat gyűjtő, majdnem a középdöntőbe jutó cseh Banik Mostot a női kézilabda EHF- kupa csoportkörében. Szándékosan nem a szombati nap fő eseményével, a Magyarország-Oroszország férfi Eb-mecs­­csel kapcsolatos esélylatolgató beszélgetések valamelyi­kével kezdtem, hanem telefonos eszmecserémmel kiváló debreceni kollégámmal, barátommal, a klub sajtófőnöké­vel, Bereczky Attilával a Loki irányító- és átlövőhelyzetéről. Egyrészt, mert sajnos az elmúlt időszakban mindenhonnan az folyt, Lékai Máté és Bodó Richárd nélkül esélytelenek vagyunk, másrészt pedig két nappal ezelőtt ezeken a ha­sábokon Ballai Attila összefoglalta az én érzéseimet is. Ami viszont már szerencsére közös a kettőben: a kieső kulcs­emberek helyére nem egy játékos, hanem egy csapat lépett előre és nyert. Mondhatnánk, hogy „és hozta, amit megkö­vetelt a haza", de ez azért főleg a válogatott esetében nem lenne igaz, a fogadóirodák által a mieink sikerére kínált mi­nimum 2,5-szeres odds iránymutatónak sem volt utolsó. Ennek kapcsán kezdtem el gondolkozni, mennyire tör­vényszerű, hogy egy vagy több kulcsember hiánya össze­rántja és „csak azért is” hangulatba hozza a csapatot, vagy inkább a fejre állás a jellemző. Arról sokkal több dicshim­nuszt lehet olvasni, ha valaki sérülten tesz csodát, de ez az egyre inkább az egyéni drámákra vagy megdicsőülésekre hangsúlyt helyező médiavilágban logikus következmény is. Nollaig O’Sullivan sportpszichológus ezt azzal magyarázta, hogy...a sportolók nem vesznek tudomást a sérülésről, túlmennek a fájdalomküszöbön, hogy elérjék céljukat.” Ez pedig téma, csak le kell hajolni érte, mert ha sikerül, ak­kor irány az Olümposz, ha meg nem, akkor ott a méreg, a frusztráció, a csalódás, amivel szintén elég sok fogyasztót le lehet kötni. Na de mi történik, ha annyira súlyos a baj, hogy az illető nem játszhat, a társaknak, a csapatnak viszont teljesítenie kell? Katrien Fransen és kutatótársai a 2015-ös rögbi-vb kapcsán vizsgálódtak, és a következőkre jutottak: „A jó hír az, hogy bár az egyéneket negatívan érintheti a kiesés, a körülötte lévőket pozitív módon is befolyásolhatja. Ez felveti a kérdést, mit lehet tenni annak érdekében, hogy a csapat tagjai megőrizhessék nagyfokú bizalmukat saját és csapattársaik képességeiben, hogy sikeresen elláthassák szerepüket, amikor olyan nagy nyomással járó helyzetekbe kerülnek, mint amilyeneket a világbajnokságon átélhettek.” A pozitív példák közül kiemelkedik Új-Zélandé, amely a negyeddöntő előtt elveszítette Tony Woodcockot, de nélküle is meg tudta védeni a 2011-ben négy kezdőjátékosa nélkül megszerzett címét. A rossz példa még Dél-Afrika, amely bronzérmes lett, de Heyneke Meyer szövetségi kapitány a The Guardiannek hajdan úgy fogalmazott, a csapatkapitány Jean de Villiers kidőlésével hiányzott az összetartó erő, a gárda kollektív gondolkozása pedig negatív irányba változott meg. A kutatók megemlítették, ilyen jellegű anyagot nagyon nehéz összehozni, mert az ezekkel kapcsolatos kérdésekre nem, nem szívesen vagy nem őszintén válaszolnak a spor­tolók. Az viszont akár ebből, akár más, hasonló jellegű fel­mérésekből kiszűrhető, hogy elsősorban az érzelmi hatás „számszerűsíthető”. Jelesül, hogy ki mennyire marad stabil, ki mennyire támaszkodik a másikra az új helyzetben, illetve hogy a saját cselekedeteknek milyen hatásuk lesz a társak­ra. Ebből alakulnak ki az olyan hangulati és viselkedési ele­mek, amelyek aztán az összképet is meghatározzák. S MEGPRÓBÁLJÁK ÚGY I5 SZIMULÁLNI AZ ESEMÉNYEKET, HOGY A KULCSSZEREPLŐK SÉRÜLÉS MIATT ELÉRHETETLENEK LEGYENEK, ÉS MÁSOK LÉPJENEK A HELYÜKRE. ÍGY PEDIG AZ ÖSSZES JÁTÉKOST FEL LEHET KÉSZÍTENI A MECCSNAPI IGÉNYEKHEZ ÉS ATMOSZFÉRÁHOZ. Alapesetben az edző, az orvos és a pszichlógus segíthet a felemelkedésben, az utóbbi szerepét egyre jobban felisme­­■rik, olyannyira, hogy legjobb barátom idősebb lánya (maga is élsportoló a korosztályában) már most azzal kacérkodik, hogy efelé indul el. Mert ahogyan ő fogalmazott, az ő nyitott­ságával, illetve bennfentes információival tudna segíteni az esetleg elakadóknak. Az esze és a beszédkészsége megvan hozzá, ezt meg én teszem hozzá némiképp elfogultan. Ez a hagyományos eljárásrend, de amikor keres­géltem az ilyen esetek után, az új technológia meglepő felhasználására bukkantam. A virtuális valóság techno­lógia segítségével, például az Oculus Rift használatával modellezik az ilyen eseteket. Megpróbálják úgy is szi­mulálni az eseményeket, hogy a kulcsszereplők sérülés miatt elérhetetlenek legyenek, és mások lépjenek a he­lyükre, így pedig az összes játékost fel lehet készíteni a meccsnapi igényekhez és atmoszférához. Persze, ehhez kell még tanulási folyamat is, részt kell venniük relaxá­ciós és koncentrációs stratégiákban, hogy nyugodtak és koncentráltak maradjanak, megőrizzék pozitív gondol­kodásmódjukat. Az ilyen szimulációk nem ismeretlenek a világban, hasonló virtuális valóságszimulációkat sike­resen alkalmaztak stroke-ot elszenvedő betegek eset­ében, illetve már tesztelték - szintén jól! - sérülésből felépülő, visszatérésre készülő sportolókon is. A mostani esetekben ilyen jellegű „mutatványokról” nem tudok, de nem is valószínű, hogy fiatalok esetében szükség volt rá. Sokkal inkább szeretném hinni és remélni, hogy fel­fogták, mekkora lehetőség adódott előttük, és ha valamit el akarnak érni a sportban, akkor rajtuk múlik, elindulnak-e ezen az úton a helyes irányba. Borgyos Panna négy gólja, Szabó Dóra kivédett hetese („Nagyon ügyes volt, koncentrált, figyelt” - mondta róla Tóth Rózsa, a mérkőzés szakkommen­tátora, a Loki legendás beállósa - mintha a „tudósok" is ilyen alapelveket fogalmaztak volna meg!) vagy Szita Zoltán átlö­­vései, Ligetvári Patrik védőmunkája, Győri Mátyás egy-egy szemtelen gólja azt mutatja, a remény okkal élhet. Persze önmagában egyik győzelem sem ért továbbjutást, csak egy lépést a helyes irányba. Messzemenő következtetéseket tilos levonni, de legalább ennyire tilos az „alkotóknak" elszánniuk maguktól és az első sikeres „helyettesítéstől". A sport világát figyelembe véve és ismerve ennél fonto­sabb szituációkban is elő lehet, de inkább elő kell lépni. Van, hogy nem sikerül, mint például az 1998-as labdarúgó-vb döntőjében, amikor a rejtélyes betegsége után téli álmot alvó medvére emlékeztető Ronaldót senki sem tudta feledtetni a brazil válogatottból, esetleg gondolhatunk arra, mit művel manapság az osztrák síválogatott, miután Marcel Hirscher visszavonulását követően nem maradt abszolút nyerőesé­lyes versenyzője. A világkupában elért egy-két győzelem, illetve dobogós helyezés, na meg a Nemzetek Kupájában a férfiaknál az elsőről a harmadik helyre szorulás láttán olyan jellegű mélypontról cikkeznek a lapok, ami talán még a mi futballválságunkat is meghaladja. Pedig az sem kicsi, ráa­dásul ők még nyernek is a nagy versenyeken... Bőven vannak azonban pozitív példák is. A Colorado Ava­lanche 2001-ben az NHL főcsoport-elődöntőjében elveszítet­te Peter Forsberget, aztán a St. Louis Blues és a New Jersey Devils legyőzésével megnyerte a Stanley-kupát. Két éve a Philadelphia Eagles NFL-csapata a playoff előtt elveszítette quarterbackjét, Carson Wentzet, a helyére beugró Nick Foles viszont élete legjobb másfél hónapjával Super Bowl-győze­­lemhez segítette az együttest. Labdarúgásból kiragadott pél­daként említhetném, hogy kulcsembere (John Terry) nélkül nyerte meg a Bajnokok Ligája döntőjét 2012-ben a Chelsea, 2013-ban a Bayern München (Toni Kroos), 2014-ben a Real Madrid (Xabi Alonso), de Németország sem volt boldog, amikor a 2014-es vb fináléjára Sami Khedira nélkül kellett kiállnia, majd fél óra után elveszítette az őt pótló Christoph Kramert is, sőt, Portugália első nagy diadala, a 2016-os Eb-arany is úgy jött össze, hogy Cristiano Ronaldót a döntő 25. percében, 0-0-nál sérülés miatt le kellett cserélni. Már csak ilyenek miatt sem szabad kezdőben és cserékben gon­dolkodni, a csapat a helyes irány. MONCZ Attila Ma ÉD ÉS A PIHENÉS . Novak Djokovics győze­lemre vezette a szerbeket a sydneyi ATP-kupán - a másodperc spanyolok elleni fináléban Rafael Nadalt is elverte és a páros sikeréhez is hozzá­tette a magáét így joggal érezhette úgy, hogy a jól végzett munka után jár neki a pályán néhány nyugodt

Next